Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

1980. január 20. KELET-MAGYARORSZÁG 1 Településeink holnapja D .zedik éve, hogy a kor­mány határozatot ho­zott az országos tele- puleshálózat-fejlesztési terv kidolgozására. A tudományos alapossággal készített terv 123 települést jelölt ki város­sá fejlesztésre, vagyis megha­tározta azoknak a települé­seknek a körét, amelyek a meglevő városok mellett nagy távlatban szintén várossá válnak. A terv megyénk te­lepülései közül nyolcat jelölt meg: Nyíregyháza mellett Mátészalkát, Kisvárdát, Nyír­bátort, Fehérgyarmatot, Vá- sárosnaményt, Záhonyt és Tiszavasvárit sorolta a vá­rossá fejlesztendő települések közé. A Minisztertanács határo­zata a megyeszékhelynek szánt felsőfokú szerepkört, ami tulajdonképpen azt je­lenti, hogy Nyíregyháza kisu­gárzó hatása túlterjed a me­gye határain. Jó példa erre a 2 főiskola: a tanárképzőbe és a mezőgazdasági főiskolába nem csak S zabol es-Szatmár- ból érkeznek a hallgatók, de a Tüzépnek is három megyé­re kiterjedő szerepköre van. Nyíregyháza a felsőfokú mel­lett középfokú szerepkört is betölt: közvetlen vonzáskör­zetéből mintegy 150 ezer em­ber veszi igénybe kereske­delmi, szolgáltató hálózatát, tanul, szórakozik oktatási, művelődési intézményeiben, dolgozik üzemeiben. Nyíregyháza mellett közép­fokú szerepkörrel ruházták fel Mátészalkát, Kisvárdát és Nyírbátort is: közülük Máté­szalkának mintegy százezer ember él a vonzáskörzetében. A négy középfokú szerepkörű településsel megosztva lát el középfokú szerepkört Fehér- gyarmat, Vásárosnamény. Záhony és Tiszavasvári is. E településhálózat-fejlesz­tés korszerűsítését jelentette, amikor a Minisztertanács megyénkben további 221 te­lepülés szerepkörét határoz­ta meg. Tizenhat település kapott kiemelt alsófokú, 41 alsófokú, 9 részleges alsófokú központú szerepkört, a többi 155 településre az egyéb, vagy a falu megnevezést használ­juk. A kormányhatározat azt is előírta, hogy a településháló­zat-fejlesztési terveket öt­évenként felül kell vizsgálni, s az élet által diktált változá­sokat érvényesíteni kell a ter~ vekben is. A felülvizsgálat egyszer már megtörtént, s most, 1980—81-ben ismét sor kerül erre a nagy munkára. A felülvizsgálat eddigi mun-, káit a rrtegyei tanács szak- igazgatási szerveivel közösen a Várostervezési Tudományos Intézet végezte el, váz építési és városfejlesztési miniszter pedig az ÉVM elé terjeszti majd a módosításra készített seknek a következő tervidő­szakokban dinamikusabb fej­lesztéseket ígér. Bár ezeken a településeken nem kell kö­zépfokú ellátást biztosítani, az alapellátástól többet, a te­lepülés és a vonzáskörzet megnöv.ekedett igényeit kell kielégíteni. Ebben a kategó­riában a legnagyobb érdeklő­dés Tiszalök sorsát kíséri. A javaslat szerint ugyanis Ti- szavasvári és Tiszalök együtt- fejlesztése látszana indokolt­nak, már csak azért is, mert a szomszédos megyék két vá­rosa — Leninváros és Hajdú­nánás — komoly elszívó ha­tást jelent e két megyeszéli település munkaképes korú lakosságára A megye érde­kei tehát nemcsak Tiszavas­vári, hanem Tiszalök dinami­kusabb fejlesztését is indo­kolják. Ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy Baktalóránt- háza, Balkány, Csenger, De- mecser, Dombrád, Gávaven- csellő, Ibrány—Nagyhalász, Jánkmajtis, Kölese, Mándok, Nagyecsed és Űjfehértó lenne alsófokú központ szerepkör­rel felruházott település. Ezen a kategórián belül to­vábbi differenciálást is java­sol a terv: például kiemelt alsófokfi társközpont lenne Porcsalma—Tyúkod, kiemelt alsófokú városkörnyéki tele­pülés pedig Nagykálló. A ko­rábbi 41 alsófokú központból továbbra is megmaradna 23, 16 település alsófokú szerep­kört kapna. A terv alsófokú település elnevezést alkalmaz az egyéb, vagy falu elnevezés helyett. E z országos és megyei te­lepüléshálózat-fejlesz­tési tervek minőségi ja­vítása érdekében az ÉVM ké­szíti az országos településren­dezési tervet. Ennek a terv­nek döntően a racionális te­rületfelhasználást kell szol­gálnia, többek között azt megállapítani, hogy egy adott térségben milyen termelőerő telepítése a leghatékonyabb. Korábban néhány esetben nem a településkategóriák­nak megfelelően történtek gazdasági és intézményi fej­lesztések. Célszerűtlen ke­resztbe szervezések is előfor­dultak: tsz-eket egyesítettek más közigazgatási terület gazdaságaival. A jövőben na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni arra, hogy a településháló­zat, a tanácshálózat, a gaz­dasági integráció, valamint az ezek hátterét jelentő intéz­ményi és infrastrukturális há­lózatok az eddigieknél har­monikusabb fejlődést bizto­sítsanak. Balogh József SZERKESZTŐSÉGI KEREKASZTAL A NYÍREGYHÁZI HŐERŐMŰBEN Energia— de milyen áron? Nem száll-e feleslegesen a levegőbe a drága energia? Erről tartottunk szerkesztősé­gi kerekasztal-beszélgetést a Titász nyíregyházi hőerőmű­vében. Partnereink voltak: Dohanics László erőművezető, Simoni Sándor fenntartási üzemvezető, az I-es pártszer­vezet titkára és Orbán Sándor hőirányító technikai műsze­rész. ÜJSÁGlRÓ: Ez a hőerőmű biztosítja Nyíregyháza ipari kommunális hőigényének döntő részét. Tizenhárom gyá­rat, körülbelül 8 ezer lakást, s ezer lakásegységnek (1 la­kásegység 54 négyzetméter) megfelelő intézményt lát el hőenergiával. Üjabb lakások, létesítmények épülnek, nö­vekszik az energiaigény. Csakhogy nem mindegy mi­lyen áron. A XII. kongresz- szus irányelveiben ez olvas­ható: „A társadalmi tevékeny­ség minden területén az eddi­ginél is fontosabb feladattá vált a belső tartalékok moz­gósítása.” Mit tesznek ezért a hőerőműben? Hol van a tartalék? DOHANICS L.: — Valóban nem mindegy, hogy milyen áron elégítjük ki az energia- igényeket.'' 'Ehhez vah hagy szükségünk a belső tartalé­kok feltárására és hasznosí­tására. Magam is több ízben tanulmányoztam az irányel­veket. Ügy ítélem meg, hogy a tartalékok feltárása nem csupán 1980-as feladat. Őszin­tén szólva nem könnyű a dolgunk, mert a tüzelőanya­gokat: a fűtőolajat és a gázt maximált áron kapjuk s meg­szabott áron adjuk a hőener­giát is. Ha az energia árából levonjuk az alapanyagkölt­ségeket, akkor maradnak a a bér jellegűek és az állóesz­köz-fenntartás költségei. Itt kell a tartalékokat megfogni. Befolyásolni tudjuk a fűtő­olaj és a gáz felhasználásá­nak a mennyiségét. Jelenleg az erőmű termelő berendezé­seinek a hatásfoka 91—92 szá­zalékos. Ha csak 0.5 százalék­kal is növelnénk ezt a hatás­fokot, ez jelentős műszaki fejlesztéssel járna. Ez nem járható. Más módszerek után kutatunk. Ezért az egyéb veszteségek okait vizsgáljuk. SIMONI S.: — Erőművünk belső energiafogyasztó is, ami együtt jár a termeléssel. Vagy­is energiát termelünk ener­giával. Az nem mindegy, mennyi energiával, milyen költséggel. Mi az évi megter­melt energiának mintegy 10 százalékát fogyasztjuk el. Ez nem kevés, körülbelül 40—42 ezer gigakálóriá; ami forint­ba átszámítva az új (!) sza­bályozó szerint 18 millió 920 ezer forint! (Egy gigakalória = 348 forint.) Gyors átállás DOHANICS L.: — Az önfo­gyasztás csökkentésere ötéves tervet dolgoztunk ki. Ennek a végső eredménye, hogy 1985 végére éves szinten 20 (!) százalékkal kívánjuk csök­kenteni az üzem fogyasztá­sát. Persze ehhez tudni kell azt is, „ hogy ej:őmíiv ünk_ csak akkor tüzel gázztíl, ''ha Kelet-Magyarország térségé­ben az ellátás ezt megenge­di. Utasításra két órán belül át tudunk állni olajtüzelésre. Ezt tavaly tizenhárom eset­ben tette szükségessé az ener­giatakarékosság. ORBÁN S.: — Itt van az egyik legfontosabb belső tar­talékunk. Minél kevesebb hő­energiát használni a fűtőolaj lefejtéséhez, tárolásához és felhasználásához. Ez jelentős lehet, hiszen a már említett 13 millió 920 ezer forint költ­ségnek mintegy 30 (!) száza­léka a fűtőolajjal való gaz­dálkodásból származik. ÚJSÁGÍRÓ: — Az irányel­vekben a takarékosság kap­csolatban így fogalmaznak: „A takarékosság váljék a gazdálkodás állandó elemévé.” DOHANICS L.: — Mi ener­giatermelők vagyunk, s eh­hez a termeléshez energiát használunk. Nem szójátékról van szó. Itt csaknem minden megtakarítás energiára vezet­hető vissza. így a takarékos­ság a gazdálkodásunknak va­lóban állandó eleme. Csökkenteni az állásidőt ORBÁN S.: — Szeretném ehhez hozzátenni, hogy mi villamos energiát is terme­lünk a hő mellett. Ezért ál­landó elem nálunk a takaré­kosság, hiszen a villamos ener­giát gazdaságosabban állítjuk elő, mint az alaperőművek. SIMONI S.: — Hőerőmű­vünkben úgy kell tehát a ka­zánokat üzemeltetnünk, hogy mindig a legcélszerűbb mó­don lássuk el a fogyasztókat. É4«.aSfeJeleHti, ;_hogy minden 'tonna gőz, ámt'áYV ihötó'a fúr* ' binán, az valóban a turbiná­ba is kerüljön. Ehhez a mi­nimálisra szükséges csök­kenteni a turbina javítási ide­jét és csökkenteni az olyan kazánok fenntartási idejét, amelyek a turbinát kiszolgál­ják. Ehhez a fenntartási üzem pontos éves javítási tervvel rendelkezik. Például már most tudják dolgozóink, hogy március 17-én melyik kazán kerül javításra. így készülünk fel a munkára. ÚJSÁGÍRÓ: — Nagy fi­gyelmet fordítanak az irány­elvek a műszaki és tudomá­nyos eredmények hasznosítá­sára, az új, korszerű techno­lógiák bevezetésére. Milyen lehetőségek vannak itt erre? Korszerű technikával ORBÁN S.: — Ebben jó partnerünk az NDK egyik gyára, amellyel kapcsolatban vagyunk 1970 óta. Az erőmű­ben az ő műszereiket, auto­mata berendezéseiket hasz­náljuk. Magam és négy tár­sam két üzemben is voltunk kint egy-egy hétig, s helyben tanulmányoztuk és elsajátí­tottuk a korszerű technológi­át, s a javítás módszereit. DOHANICS L.: — Ez mun­katársainknak vizsgával járt. Megállapodásunk van az NDK-gyárral hosszú távra. Ez azt is jelenti, hogy az NDK- gyár fejlesztésének eredmé­nyeit mi azonnal alkalmaz­hatjuk. így benne vagyunk a KGST vérkeringésében, s a legújabb műszaki eljáráso­kat, technológiát bevezethet­jük nálunk. Ezt értem a ta­karékosságra, a munkaerő ész­szerű foglalkoztatására is. Erőművünknek az ötödik öt- ..é&s ^v az^afey&ányban 46 fő létszámfejlesztést ha­gyott jóvá. Ezt a 400 milliós, már megvalósult beruházás üzemeltetéséhez szükséges automatizálás fejlesztésével és a szolgálati helyek Össze­vonásával 23 főre csökkent­jük. Hamarosan Berlinbe utazom, ahol már az 1982. és 83. évi terveket is megbeszél­jük. Olyan modern technikát alkalmazunk a jövőben, amely további létszámcsökkentést tesz lehetővé. Természetesen ezzel egy időben gondoskod­nunk kell a szakemberképzés növeléséről. o Ezeknek az elképzelések­nek a megvalósítása viszont emberi energiát igényel: jól felkészült, széles körű vezetést, a mában és a távlatokban való gondolkodást. Farkas Kálmán Párttagnak lenni: szolgálat A kátéd rá n javaslatokat. A vizsgálat tapasztalatai azt mutatják, hogy a telepü­léshálózat-fejlesztési terv ki­állta a 10 éves próbát: az élet többségében igazolta a tele­pülések szerepkörének helyes meghatározását. Van azért javaslat változtatásra is, pél­dául — ha a minisztérium jó­váhagyja—: a négy középfo­kú szerepkörű település közül a terv Mátészalkát kiemelt középfokú szerepkörrel látná el, továbbá az eddig alkalma­zott részleges középfokú köz­pont elnevezés helyett közép­fokú társközpont elnevezést lenne célszerű alkalmazni. Ebbe a kategóriába sorolja a terv Fehérgyarmatot, Vásá- rosnaményt, Záhonyt és Ti­sza vasvárit. A kiemelt közép­fokú központ — Mátészalka — Vásárosnaménnyal és Fe­hérgyarmattal alkot majd kö­zépfokú társközpontot. Érdekes kategóriának ígér­kezik a terv szerint a kiemelt alsófokú központ elnevezés, amely az idesorolt települé­Életében kevés szerepet en­ged a véletlennek. Molnár Ferenc a Nyíregyházi 9. sz. Általános Iskola igazgató- helyettese, az iskolai párt- alapszervezet titkára serdü­lőkori eszmélése óta tudatos irányítója életvitelének. Ter­mészetes hát az is, hogy nem véletlenül lett pedagógus ... — Gyermekkori vágyam volt. Egy kis faluban, Tisza- eszláron ez nagy szó volt jó harmincnégy—harmincöt év­vel ezelőtt. Heten voltunk testvérek, nekem sikerült a szüleim és a testvéreim jó­voltából, hogy elvégezzem a tanítóképzőt. 1947-ben volt ez, akkor kezdtem a pedagó­gus hivatást. Csobalyon, ez a falu akkor Szabolcs megyé­hez tartozott. Aztán átkerült Borsodhoz, én magam pedig 25 évig Tarcalon tanítottam. Közben elvégeztem a pedagó­giai főiskolát, matematika­fizika szakon. Szívesen emlékezik a moz­galmas évekre, az első út­törőcsapat megalakítására a faluban, 48-ban az államosí­tásra, amelynek ő is egyik névtelen katonája volt. Négy évvel ezelőtt jött új­ra haza a megyéjébe. Tízéves tarcali igazgatóhelyettesi ta­pasztalatai, emberi értéke alapján igazgatóhelyettesnek nevezték ki a Nyíregyházi 9- es számú Általános Iskolába. 1978 óta pedig az iskolai párt- szervezet titkára is. — Egy új iskolába, új tan­testületbe és gyermekközös­ségbe kerültem. A felső tago­zat ügyeit bízták rám. Ha nem mondok mást, csak annyit, hogy a száztagú tantestület csaknem hetven helyről jött, meg kellett találni az össz­hangot, a közeledést — máris éreztetem, milyen volt az el­ső időszak. Azóta sok minden változott. A gyermeklétszám nagyon megszaporodott, egy kisebb falu lakosságával ve­tekszik, 1750 gyermek tanul nálunk. Mint szakember, matema­tika-fizika szakos tanár egyik szorgalmazója a szépen gya­rapodó szaktantermeknek. Nemsokára három újabb készül el, orosz, élővilág és egy újabb matek. Mint igaz­gatóhelyettest a 11 napos ta­nítási ciklus minél gördülé­kenyebb megszervezése köti le, 36 kolléga ófáit kell ösz- szehangolni. Mint nevelési szakembert és mozgalmi mun­kást az úttörőélet jobbá té­tele izgatja ... — Azt szeretném, ha va­lóságosabb lenne az úttörő tevékenységben az önállóság, az önkormányzat. Vannak jó kezdeményezések, mint a „300 perc Nyíregyházáért” és még mások, de olykor nem ma­guk a gyermekek szervezik maguktól, önállóan. Azt is el tudnám képzelni, hogy az őrs, a raj, a gyermekek maguk beszélnének meg egy-egy fe­gyelmi ügyet, vagy más kér­dést, amelynek eldöntését rá­juk lehetne és kellene bíz­nunk. Jobban, mint tesszük ezt most. Az is fontos, hogy jobban felkészítsük a gyermekeket a KISZ-életre, legyen meg az átmenet. Ne álljanak ide­genül a középiskolába kerül­ve, hanem tudják, milyen le­hetőségeik lesznek ott is a mozgalmi életre ... Mint párttitkár a tizenhét tagú pártalapszervezet to­vábbi erősítésén fáradozik. Megkérdeztük, véleménye szerint milyen a kommunista értelmiségi? — A kommunista nevelő­nek természetes igénye, hogy az iskola minden közös mun­kájából kivegye a részét. De gondoljon a lakókörnyezeté­re is, azért is tegyen többet. Mi igyekszünk a nyitott isko­la elvét gyakorlattá tenni, tartottunk már itt népfront­gyűlést. városi fórumot, sport- találkozót, kiállításokat, hang­versenyeket, rendszeresek a mozielőadások... Molnár Ferenc azonban fi­gyelmeztetően tette hozzá az elmondottakhoz, nem híve annak, hogy a kommunista értelmiség erőn felül vállal­jon és végezzen párt-, vagy társadalmi munkát. Csak annyit, amennyit el is tud lát­ni nyugodt lelkiismerettel, mert a látszat nem hoz hasz­not, nem gyarapítja az em­bert. Ötvennégy éves, két felnőtt gyermeke van, az egyik ta­nár, a másik agrár szakember, két unokája is van. Az erős iskolai terhelés mellett is ki­egyensúlyozottnak érzi ma­gát. Mindig kommunista lel­kiismeretére hallgat, ami­kor igazgatóhelyettesként vagy párttitkárként kell dön­tésekben részt vennie, vagy a kollégákkal szót érteni. — Vannak álmatlan éjsza­kái ? — Nagyon jól alszom. Igaz viszonylag későn fekszem le. (Néha az írásos munkát este végzem el, itt az iskolában. Amikor viszont leteszem a fejem a párnára, legtöbbször meg sem mozdulok, alszom reggelig. Páll Géza A kerekasztal résztvevői (balról jobbra, szemben): Dohanics László, Orbán Sándor és Simoni Sándor. Hogyan értelmezhető ez egy energiatermelő üzemre?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom