Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 16. Napi külpolitikai kommentár MOSZKVA Polémia és sztrájk R ág folyamodtak Itáliában az általános sztrájk fegyveréhez. S jó ideje nem állt ki a szak- szervezetek felhívása mellett olyan egységesen az olasz munkásosztály, a bérből és fizetésből élők milliói, mint kedden: az általános munka- beszüntetés szinte teljesen megbénította az ország életét. Hónapok óta eredménytelen párbeszéd folyt a három szakszervezeti szövetség vezetői és a kormány között. Elsősorban arról tanácskoztak, hogy milyen intézkedésekkel lehet megakadályozni a gazdasági bajokat: a munkanélküliség növekedését, az árak emelkedését. A szak- szervezetek tiltakoztak a munkásokat sújtó adók miatt, s annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ideje lenne stabil, működő- és cselekvőképes kabinetet alakítani. Ám minderről Cossiga miniszterelnök hallani sem akar. Pedig más fórumokon — például a szocialista párton belül is — ádáz vita folyik a kormány esetleges átalakításáról. Egyre több keresztény- demokrata politikus ismeri fel, hogy a kabinet csak széles társadalmi alapokon, megfelelő parlamenti támogatással felelhet meg a követelményeknek. Giulio Andreotti volt kormányfő és hívei ezért szorgalmazzák, hogy a nemzeti szolidaritás kormányában veBefejeződött az afgán vita Véget ért az El rendkívüli Az ENSZ közgyűlésének hatodik rendkívüli ülésszakán, amelyet az Egyesült Államok 'és más nyugati országok nyomására hívtak össze, az úgynevezett afgán kérdés megvitatására — hétfőn éjjel 104 szavazattal 18 ellenében, 18 tartózkodással az Afganisztáni Efemokratikus Köztársaság törvényes jogait sértő határozatot fogadtak el. 12 ország képviselői távol maradtak a szavazástól. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka azt követően ült össze, hogy a múlt hét hétfőjén a Szovjetunió a BizISZ-közgyíílés ülésszaka tonsági Tanácsban megakadályozta az afganisztáni bel- ügyekbe való beavatkozást célzó határozat elfogadását. A közgyűlés „a külföldi csapatok kivonását sürgeti” Afganisztánból. Az elfogadott határozat figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a szovjet segítségnyújtás az afganisztáni kormány kérésére történt. A vita során felszólaló küldöttek közül többen elítélték az „afgán kérdésnek” az ENSZ-közgyűlés ülésszakán történő megvitatását. Gromiko—Wojtaszek- találkozó Lengyelország és a Szovjetunió testvéri barátsága, szoros együttműködése továbbfejlesztésének időszerű témái, a nemzetközi élet időszerű kérdései szerepeltek Andrej Gromiko szovjet és Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszter moszkvai megbeszélésének napirendjén. Wojtaszek a szovjet kormány meghívására hétfőn érkezett Moszkvába és kedden kezdte meg tárgyalásait Gro- mikóval. Az elvtársi légkörű, (Folytatás az I. oldalról) Az egészséges életmódban, az edzettség megszerzésében nagy szerepe van a családi nevelésnek is, ezért az iskoláknak egyre jobban együtt kell működniük a szülőkkel. Nem kevés azoknak a szülőknek a száma, akik a nevelést kizárólag az iskola feladataként tartják számon. Sok még a negatív példa a felnőtt társadalomban is. A hiányosságok megszüntetésében továbbra is jelentős feladatok várnak — az egészségügyi, művelődési és sportfeladatokkal hivatásszerűen foglalkozókon kívül — a társadalmi és tömegszervea teljes egyetértés jegyében megtartott megbeszélésen a többi között szó volt az európai politika alakulásáról és a Közép-Kelet helyzetéről :s. Gromiko és Wojtaszek kedden két megbeszélést tartott, Andrej Gromiko délben villásreggelit adott lengyel kollégája tiszteletére. Ezen jelen volt Mihail Szolomen- cev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az OSZSZSZK miniszterelnöke is. zetekre. A végrehajtó bizottság utasította az egészség- ügyi és a művelődési osztályt, valamint a sporthivatalt: a vitában elhangzottak alapján készítsenek konkrét intézkedési tervet, amely a feladatok megszabásánál határozza meg a személyi felelősséget, a végrehajtás és az ellenőrzés mikéntjét. A végrehajtó bizottság a továbbiakban személyi és egyéb kérdéseket tárgyalt. Nyugdíjazás miatt a megyei kórházban a főigazgatói állás megüresedett. A végrehajtó bizottság dr. Vágvölgyi János főigazgatói kinevezését jóváhagyta. Ismét egy dollárral emelkedett az arany ára és most már 684 dollárt kérnek érte unciánként. A képen egy londoni ékszerész kiigazítja az árat a kirakatban. (Kelet-Magyar- ország telefotó) FERDE HÁZ 26. Hohó — ébredt fel a ré- senlét a kőfaragóban. Nem kevesebbet akart a lánya, mint azt, hogy zárt ajtók fogadják az apróhirdetésre jelentkezőket. Ravaszkodva köntörfalazott Mártinak, mert még mindig remélte, hogy nem kell részletezniük az ügyet Karikó előtt. — Áldomásra most nincs pénzünk. De a következő hónap első vasárnapján. Akkor majd kiteszünk magunkért. Mondjuk, három darab százassal én is beszállhatok. — Micsoda könnyelműség — álmélkodott gúnyosan Márti. Noha még nem tudta pontosan a szerszámlakatos, miféle ellentét lappang a házbeliek rendellenes viselkedése mögött, afelől bizonyos volt, hogy botránynak néznek elébe, mégpedig az új házzal kapcsolatban. Nem csak szerelmi elvakulstágból,-de értelme sejtése szerint is a lányhoz húzott. — Nem kell az öregeknek az a három darab százas, Dezső bácsi, ök szeretnének fizetni. Meg akarják vendégelni az egész családot. Színészies méltósággal tiltakozott Dezső. — Hát erről szó sem lehet. Csóró nyugdíjasok, itt kuliztak hónapokon át, és akkor ők fizessenek? Inkább nem megyek le. Mintha érezte volna a piros garbós fiú, hogy nyomon van, következetesen hajtogatta: — Mégis el kell menni az öregek közé. Egy pohár sör senkinek sem árt meg. — De igen! — harsogta le mérgesen Dezső. — A jegelt sörtől mindig náthás leszek! Márti támadott is, könyör- gött is újabb rohamával. — Imrének tudnia kell az igazságot. Családtagként járt el ide dolgozni. Az én kedvemért! Nem csaphatjuk be. Legalább vele legyünk becsületesek! Elérkezettnek látta az időt Edit, hogy ne köntörfalazza- nak tovább. Megelőzendő a nagyobb bajt, egyszerűen közölte Karikóval: — Az én ötletem volt, hogy eladjuk a házat. Hihetetlenül hangzott ez a sűrű legénynek, mégsem látszott rajta döbbentség, hanem inkább jókedvű fölény. — Mpndom én, hogy le 'kell menni sörözni az öregekhez. Illő lenne nekik is elmondani ezt a meglepő ötletet. Vagy talán szemérmesek? Akkor majd mi. Gyere, Mártikéin ... — Helyes — mondta felvillanyozva a lány. — Érdekel a véleményük. Máris indultak. Ám Dezső, aki mindeddig terhesnek érezte a fiatalok jelenlétét, váratlanul ragaszkodni kezdett a társaságukhoz. — Az ifjúság marad. Kíváncsi lennék, mitől ilyen magabiztos, amikor jóformán még semmit sem tud ... — Hadd menjenek — szólt közbe Edit. Karikó egyetértett vele: — Ügy van. Az lesz a legjobb, ha most elmegyek. Azt hiszem, a részletek még jobban zavarba hoznának. Dezső az ajtónál termett. Nagy testével elállta az utat. — Tessék fékezni, gyermekeim. Azt mondtam, hogy maradtok. Ne avatkozzatok a felnőttek dolgába. — Belátom, nincs jogom a család ügyeibe avatkozni, de megdöbbent az elhatározásuk. Van valami halaszthatatlan ok, amiért meg kellene válniuk a háztól? Imponált Editnek a szerszámlakatos tartása. Ehhez mérten komolyan vette és úgy szólt hozzá, ahogy tekintélyes emberekhez illik. — Van rá okunk, Imre. A szegénység. Maga modern fiatal, meg kell értenie. Ezt a házat eladjuk, újra munkához látunk, újat építünk. Akkor aztán otthonunk is lesz, és anyagilag is rendbe jövünk. Ebben az egész dologban a maga jövője éppen olyan fontos, mint a miénk. Mit válaszol rá? — Mentsen fel a válasz kötelezettsége alól. Senkit nem akarok megbántani. Dezső harsányan rontott a fiúra: — Csak nyugodtan sértegess bennünket! Nagyot röhögök rajta! Te is éppen olyan élhetetlen vagy, mint a többi proli! Türelmes udvariassággal tüntetett Karikó a gorombaság ellen. — Valóban nem fontos Dezső bácsinak, hogy az öregek sok száz munkaórát dolgoztak a házépítésnél? (Folytatjuk) Tajvani kérdőjelek Egy szerződés lejár Baljós dátumnak bizonyul január 1. a tajvani politikusok számára: tavaly ezen a napon létesített teljes diplomáciai kapcsolatot egymással Kína és az Egyesült Államok, az idei év első napján pedig hivatalosan lejárt a szigetnek az USA-val 1954-ben kötött „kölcsönös védelmi szerződése”. Mindkét esemény része annak a folyamatnak, amely lezárta a „Tajvan—Kína” egyenlet évtizedekig fenntartott illúzióját. Csorbítatlan önbizalom Tajpej és Washington között tehát már egy éve megszűnt a diplomáciai viszony. (Kudarcot vallottak azoknak az amerikai szenátoroknak a próbálkozásai is, akik Carter elnökkel szembefordulva Tajvan „ejtését” bírósági úton próbálták alkotmányellenessé nyilvánítani.) 1979-ben kivonták a tengerészgyalogság maradékát és leállították az amerikai katonai segélyeket — szintén a Pekingnek tett ígéreteknek megfelelően. Mindez a valóságban persze jóval kevesebb változást jelent. A nagykövetség szerepét ma is ragyogóan betölti az Amerikai Intézet nevű intézmény, ahol a — hivatalosan nyugállományba helyezett — diplomaták folytathatják szolgálatukat. Nem kormány- szinten ugyan, de változatlan a társadalmi, kulturális szervezetek tevékenysége is. A gazdasági kötelékek csábítása sem csökkent: a több milliárd dolláros évi forgalom egyelőre még jóval meghaladja az USA Kínával lebonyolított kereskedelmét. A felszínen egyébként az sem érzékelhető különösebben, hogy a kínai—amerikai normalizálás csökkentette volna Tajvan önbizalmát. Diplomáciai elismerésben ugyan már csak körülbelül 20 ország részesíti (Kínát száznál többen ismerik el), a gazdasági élet dinamizmusát mégis sikerült megőrizni. Az 1979-es növekedést mintegy 9 százalékra becsülik. Nem indult meg a tőke menekülése, sőt a külföldi beruházások rekordot értek el azóta, hogy 1950-ben, a kínai forradalom győzelme után a reakciós Kuomintang-hadsereg megszállta a szárazföldtől 200 kilométerre sem fekvő szigeteket. Változások a mélyben Kevésbé világos, milyen változásokat okozott a tajvani belpolitika mélyén a washingtoni cserbenhagyás. A pekingi vezetők ismételt felszólításait a normális kapcsolatok helyreállítására mindenesetre kereken visszautasították. Ugyanakkor tény, hogy Tajvan és Kína kereskedelme az elmúlt évben ugrásszerűen fejlődött. Hongkongon keresztül eddig is jelentős cserét bonyolítottak le, az 1979-es növekedés mégis kiugró: becslések szerint hatvanszorosára emelkedett! (Igaz, még így is csupán néhány millió dollárt ér el, de a tendencia figyelemre méltó.) Másrészt viszont a tajvani vezetésnek egyre inkább figyelembe kell vennie az ősCsang Csing-kuo elnök apja, Csang Kaj-sek diktátor arcképe előtt. honosok — azaz a nem Kínáról áttelepültek, illetve leszármazottaik — követeléseit, akik a 17 milliós lakosság 85 százalékát teszik ki. ök demokratizálást, a jogi és választási rendszer reformját követelik, s nem a nagyhatalmi politika ábrándjainak kergetésében, hanem a sziget saját, reális fejlődésében érdekeltek. Végeredményben a „két Kína”, vagyis a független Tajvan elvének hívei. Ennek érvényesülésébe Peking- ben — legalábbis hallgatólagosan — beleegyeztek. Hiszen a kínai vezetők minden lehetséges alkalommal kijelentik: Tajvan „újraegyesítésére” csak békés eszközökkel, a sziget gazdasági-politikai sajátosságainak „kellő tiszteletben tartásával” fog sor kerülni. E meghatározás pontos tartalma ugyan tisztázatlan, de a szakértők egyetértenek: a status quo megbomlására hosszú ideig nem kell számítani. Siázmilliók fegyverekre Tajpejben mégis napirenden vannak a katonai kérdések. A népi Kína „visszafoglalásának” szólamát ma már persze a Csang Csing-kuo- kormányzat sem veszi komolyan — bár az elnök apja elődje, a néhai Csang Kaj- sek diktátor idején még ez volt a hivatalos politikai program. A védelmi képesség fokozása mégis elsőrendű célkitűzés: a majdnem félmilliós hadsereg rendkívül jól kiképzett és korszerűen felszerelt — természetesen mindenekelőtt amerikai hadianyaggal. Ennek utánpótlása a jelek szerint a jövőben is zavartalan lesz: egy több száz millió dolláros fegyverszállítást a napokban jelentettek be, éppen Brown amerikai hadügyminiszter kínai látogatásának előestéjén... Látható: a kialakult kapcsolatrendszer távolról sem mondható egyszerűnek. Meghatározó eleme mindenesetre a közös szovjetellenesség: ezzel a stratégiai érdekegyezéssel magyarázható, hogy Peking gyakorlatilag bizonytalan időre elismerte a „két Kína” elv érvényesülését. Amíg ebben az alapállásban nem következik be változás, addig a tajpeji vezetőknek sem kell közvetlen veszélyben érezni magukat. Szegő Gábor Pokolgéprobbanás Bécsben Nagy erejű, több fázisú detonáció rázta meg kedden hajnalban Bécs belvárosát. Az első kerületben levő egyik arab étteremben — eddigi feltevések szerint — több pokolgép robbant és tetemes pusztítást végzett mind az étteremben, mind pedig annak környékén. Személyi sérülés nem történt, megrongálódott azonban több gépkocsi, és betörtek a közeli épületek ablakai. Az „Asmahaan” nevű étteremben történtek első feltevések szerint összefüggésben állhatnak az olajexportáló országok szervezete, az OPEC Bécsben megrendezésre, kerülő konferenciájával, mivel az étterem iraki tulajdonban áll, és az OPEC-diplomaták kedvelt találkozóhelyeként ismeretes. A rendőrség megkezdte a merénylet körülményeinek kivizsgálását. gyen részt az újfasiszták kivételiével valamennyi párt, beleértve a kommunistákat is. Valószínűleg a kereszténydemokrata párt február 1-én kezdődő kongresszusán is ez lesz a legfontosabb téma, s előfordulhat, hogy a Zaccagnimi főtitkár köré tömörülő józanabb erők éppúgy, mint más frakciók támogatni fogják Andreotti elképzelését. Polémiák zajlanak a szocialista párt vezetőségében is — igaz, némileg bonyolultabb háttérrel. Sokan bírálták ugyanis Bettino Craxi főtitkárt eddigi irányvonaláért, amely megbontotta a baloldal egységét, s nyílt ellentétekhez vezetett annak legnagyobb pártjával az OKP-val. Craxi rugalmas politikus, aki képes gyorsan változtatni álláspontján. Vannak azonban szép számban a szocialista pártban, akik pálfor- dulásainak őszinteségét megkérdőjelezik. így aztán arról is lázas eszmecserék folynak, hogy ki álljon az egységesnek aligha nevezhető párt élére. □ szokásos év eleji fegyvernyugvás helyett az idén heves csatározások, élénk polémia színtere Róma. Nemcsak jelképesen, hanem _ a valóságban is': a terroristák meg-megismétlődő támadása az olasz belpolitikai helyzet bizonytalanságáról árulkodik. Gyapay Dénes
