Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
1979. december 9. o Diákszemmel Yásárosnaményban Tanuljuk a történelmet — Csak tételesen tanulunk. Mindig egy részt. — A könyv se jó. Az apró betűt el sem kell olvasni, a többiből is elég, ha az alá- húzottat tanuljuk meg. — Kevés az érdekesség. Unalmas a tőrei. — A történelem csak egy a tárgyak közül. Attól, hogy jövőre érettségizni kell belőle újra, nem hiszem, hogy bárki is jobban fogja tanulni. A vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium négy negyedikes tanulójával beszélgetek. Tukacs Erika, Zsi- gó Ildikó, Bodnár Sándor és Szabó János más és más érdeklődésű, egyikük sem készül történésznek. Azokat a tanulókat képviselik tehát, akiknek a történelem — a tőrei — csupán egy tantárgy. — Én tudom, hogy a történelem ad gazdasági, társadalmi, művészeti áttekintést is. Csak azt nem érzem — így Tukacs Ildikó —, hogy élményt is adna. — A tankönyvből is hiányzik minden, ami érdekes. Száraz tudnivalók, amiket ha az ember elolvas, el is felejt. Úgy hiszem, ha az órán arról esne szó — fejtegeti Ildikó —, ami nincsen a könyvben, azt amúgy is meg lehet tanulni, akkor több izgalmasat hallhatnánk. — Baj lehet a tanítással — fejtegeti Szabó János —, hiszen a gimnáziumban uavan- azt tanuliuk, amit az általánosban. Én ma is abból élek, amit ott tanultam. — Heti három óránk van — így Bodnár —, ami nem sok. Bodnár Sándor A beszélgetésből lassan kibontakozik egy kép. A diákok kritikusak, hiányérzetük van. A hazai és a világtörténelemmel mint tények sokaságával találkoznak, érzelmek nélkül. Márpedig ha valami, akkor a történelem nem nélkülözheti az érzelmeket, enélkül alkalmatlanná válik arra, hogy ha- zafiságra, internacionalizmusra neveljen. Néhány kérdést teszek fel. Ki volt Frankel Leó? Milyen események zajlottak Európában akkor, amikor nálunk Mohács jelentette a katasztrófát? Melyek voltak történelmünk fényes napjai, eseményei? Van-e összefüggés földrajz és történelem között? Mi a történelem? Tukacs Erika Tétova válaszokat kaptam. Az értelmes, egyébként jó felkészültségű fiatalok néhány adatot még megközelítő pontossággal idéztek is, de az összefüggések rejtve maradtak. Arra a kérdésre, hogy mi a történelem, sokféle választ adtak. Többek között: — Megmutatja az emberiség fejlődését. — A forradalmak története. — Ismerteti az új akarását, az érte való cselekvést. — Megismertet a múlttal, hogy jobban értsük a mát. Hogy a mára miként vetíthető az osztályharcok megmegújuló rendje, már nem kapok választ. Furcsa módon csak annyit mondaSzabó János nak: o történelem ismétli önmagát. Időbe telik, amíg tisztázzuk: e vulgáris megfogalmazás nem igaz, még akkor sem, ha vannak kétségtelenül egymásra emlékeztető jelenségek. — Ha elfogadjuk, hogy a történelem a forradalmak története, akkor nézzük: mi van ma? — Most is vannak forradalmak. — A felszabadító mozgalmak harca is forradalom. — Minden forradalom, ami változásért küzd. Megpróbálok hazai vizekre evezni. Mi van nálunk? — Itt nincsen forradalom. Békében építünk. Zsigó Ildikó — Van kulturális és technikai forradalom. — A szocializmusban más a helyzet. — És mit ünnepeltek márciusban? — A forradalmi ifjúsági napokat. De ez az emlékektől forradalmi. — Így hát nincs napjaink- . ban forradalmiság? Először csend, aztán a diák érzékeny füle a kérdésből hallani véli a választ. — De. Van forradalmiság, hiszen mi is újat, jobbat akarunk. Időbe telik, amíg megfogalmazódik, hogy napjaink szocialista fejlődése is forradalmi, s lényegében egy még fejlettebb, jobb, tökéletesebb társadalmi berendezkedés a cél. Hogy a dolgok egyszerűsödjenek, rátérek arra, amitől még remélek valamit. A honismeretre. Hiszen ez is történelem, mégpedig olyan, amelynek közegében élnek, dolgoznak, tanulnak. História, mely még mesék, legendák alakjában is élhet e tájon. Kérdéseim így a Beregre vonatkoznak, kutatják, mit tudnak. Az ismeretek itt is hiányosak. Sehogyan sem érzem szavaikból, hogy lelkesednének, hogy saját történelmüknek éreznék a táj gazdag történelmét. Azt nem mondom, hogy közömbösek, érdektelenek. Csak éppen az érzelmi kontaktus hiányzik. Persze hiba lenne egy iskola négy növendéke alapján messzemenő következtetést levonni. Az azonban biztos, hogy tudásuk, véleményük nem elhanyagolható, hiányaik nem véletlenek. Felmerül a kérdés: hogyan lesznek ezek a fiatalok ezernyi más társukkal együtt képesek arra, hogy biztos, szilárd világnézetet alakítsanak ki? Hogyan fogadják maid be a magasabb szintű ideológiai ismereteket? Miként alakulnak olyanná, hogy maguk is választ találjanak kérdéseikre? Amikor a történelemtanítás jobbítását kérjük, tesszük értük, de magunkért is. A história ismerete nélkül ugyanis sosem kérhetjük számon a hazaszeretetet. A tét nem egy tantárgy tudása. Nemzeti öntudatunkról van végső soron szó. Bürget Lajos Válaszol: Pataki József TESSÉK KÉRDEZNI Á pályakezdő pedagógusokról Szabolcs-Szatmár általános iskoláiban több mint ötezer pedagógus tanít, közülük 1700 a harminc éven aluliak száma. Pataki Józseftől, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettesétől érdeklődtünk a falvakban élő fiatal tanárok, tanítók lehetőségeiről, megbecsülésükről. — A megyében évente 140 —150 fiatal pályakezdő pedagógus helyezkedik el, s ma már elértük, hogy a pedagógushiány nem túlzottan nagy gond. Jelenleg nyolcvan betöltetlen állásunk van, de ebben már az óvónők is szerepelnek. Legtöbben a nyírbátori járásban hiányoznak, huszonötén. Ezt követi a vásárosnaményi járás, ahol tizennyolc nevelőre lenne még szükség, s reméljük, nem sokat kell már várnunk, hogy megszűnjék ez a gond, bár végleges megszüntetése igen nehéz. — A főiskoláról kikerült pedagógusok hol szeretnének elhelyezkedni? — Húsz-, huszonöt száza- zalékuk Nyíregyházát, s a megye más városait jelöli meg elsőként, itt azonban csak kevesen tudnak elhelyezkedni. Maradnak hát a városkörnyéki községek, de itt is egyre kevesebb a lehetőség. A többség a falvakat választja, s azt hiszem, ők járnak jobban, anyagilag mindenképpen. — Mennyit keres ma egy fiatal nevelő? — Jóval többet, mint városi kollégáik. A falusi iskolák a pályázatokat már eleve úgy tudják meghirdetni, hogy az alapfizetésnél két-háromszáz forinttal többet fizetnek. Nagyon sokan veszik igénybe a letelepedési segélyeket, amelyek kétezertől egészen tíz- ' ezer forintig terjednek, s csak annyi a kikötés, hogy ezért öt évig egy helyben maradjanak. Minden hónapban megkaphatják a területi pótlékokat, a község elhelyezkedésétől függően két- száz-hatszáz forintot. — Mi a helyzet a szolgálati lakásokkal? — Sajnos itt már kedvezőtlenebb a kép. Az évente meghirdetett állásoknak húszhuszonöt százalékánál tudnak szolgálati lakást biztosítani, s ez kevés. A szűkös anyagi lehetőségek miatt egyre kevesebb szolgálati lakás épülhet. Persze a legtöbb fiatal még család nélkül kezdi az életet, s nekik ideiglenesen a szolgálati szobák is megteszik. Sokan jobban is örülnek ennek, hiszen bére jóval alacsonyabb, mint a lakásoké, ezért ezek létesítését szorgalmazzuk elsősorban. Különösen ott van erre lehetőség, ahol a körzetesítések következtében épületek szabadulnak fel. — Milyen támogatást kapnak a lakásépítők? — Erre egészen friss hírrel is tudok válaszolni: nemrég jött egy rendelkezés, amely a lakásépítési kölcsönt a korábbi 180 ezer forintról 220 ezerre emelte. Ez várhatóan tovább növeli majd a pedagógusok építési kedvét, hiszen igen kedvező feltételek mellett vehetik igénybe a kölcsönt, egyszázalékos kamattal. Bár nem panaszkodhatunk a korábbi időszakra sem, hiszen egy-egy esztendőben 100—110 lakás épült így, de például az idén ez a szám már meghaladta a százharmincat. További kedvezmény: ha a pedagógus tíz évig egy községben marad, a kölcsön tizenöt, ha tizenöt évig marad, a kölcsön harminc százalékát engedik el. Arra akarjuk ösztönözni ezzel a nevelőket, hogy ne vándoroljanak évről évre, hiszen az egy helyen eltöltött huzamosabb idő feltétlenül pozitívan érezteti hatását a tanításban. — A továbbtanulásra milyen lehetősége van a pályakezdőnek? — Ha az iskola érdekevis úgy kívánja, minden támogatást megkapnak. Az utóbbi években szerencsére sokat javult a helyzet, jelenleg például a képesítés nélküliek aránya alig haladja meg a 3 százalékot, s ez jobb mint a legtöbb megyében. Közülük is mindenki főiskolán tanul, az idén tizenöt fiatalt alkalmaztunk érettségi után, de őket is felvették a tanárképző levelező tagozatára. Most a legfontosabb célunk a szakos ellátottság javítása, tehát ha mondjuk egy biológia— földrajz szakos tanár a testnevelést is el akarja végezni, támogatjuk. Ugyanez a helyzet akkor is, ha valaki felsőfokú politikai végzettséget akar szerezni. Balogh Géza BESZÉLNEK RÓLA Újságárus — lapszerkesztő Igen sokan ismerik Nyíregyházán ezt a fiatalembert — ám legtöbben csak futólag, egy-egy perces találkozásokból. Márpedig nemigen szokás kérdezősködni Esti Hírlap vásárlásakor — Végh József ugyanis rendszeresen árulja a lapot a város utcáin. Amikor erről faggattam volna, tiltakozott: hagyjuk ezt, nem tehet arról, hogy fehér holló e „szakmában”. De nem is ez érdekelt róla elsősorban, hanem az, hogy megtudjam: ő lett novembertől a tanárképző főiskola Tanítani című lapjának felelős szerkesztője. A diáklapban előzőleg rendszeresen olvastam a nevét — érdekes hangvételű, elmélkedő írásai alatt. — Harmadéves magyar— történelem szakos hallgató vagyok, igaz, egy kicsit korosabb a társaim többségénél. A napokban léptem a huszonötödik évembe ... Érettségi után ugyanis (debreceni vagyok egyébként) jogra jelentkeztem, ám nem vettek föl. Elmentem dolgozni: a Biogal gyógyszergyárban betanított munkás lettem. Három műszakban dolgoztam egy esztendeig. Aztán elmentem újságkihordónak a postához, és egyszercsak megkaptam a behívómat... Lehúztam a két esztendőt, vagyis majdnem annyit: ugyanis három hónappal korábban szerelhettem le, mert közben fölvettek ide a főiskolára ... — Mikor kerültél kapcsolatba a Tanítani-val? — Mindjárt az első évben. Igaz, már előbb is írogattam Debrecenben. A Hajdú-bihari Naplóban alkalmanként volt olyan vasárnapi oldal, melyet a középiskolásoknak szenteltek, ide írhattunk is: A Ta- nítani-ba a második félévben írtam először, s aztán állandó munkatársa lettem a lapnak. Pulinka Mihály volt egyébként előttem a felelős szerkesztő — szobatársak vagyunk a kollégiumban. Tíz- tizenkét állandó ember dolgozik a lapba, no és azok, akik nélkül nem jelenhetnénk meg: például a gyors-gépírás szakos lányok, akik a kéziratokat gépelik. Havonta ezer példányban jelenik meg a Tanítani, sokan olvassák. Azt viszont hiányoljuk, hogy sajnos nincs visszajelzés, hogy mi tetszett a lapban, mi nem, mit várnak a hallgatók és így tovább. Ezért aztán úgy tervezzük, hogy a következő szám mellé egy kérdőívet csatolunk. — Már másodízben tartották a főiskolán a hasonló lapok szerkesztőinek tanácskozását. Milyen helye van a Ta- nítani-nak a többi diáklap között? — Ügy látom, a hasonló technikával készült lapok között, ahol csupa amatőr dolgozik, jó helyen állunk. Figyeljük egyébként a testvérlapokat, s ők is minket. Nem árt a tapasztalatcsere ... Azt hiszem viszont, hogy jó lenne egy kis szakmai képzés számunkra, amolyan önképző- körszerűen. A Kelet-Magyar- országtól kapunk hozzá irodalmat, igyekszünk az újságírás alapjait elsajátítani. Ebbe bevonnánk minden hallgatót, aki csak egy kis kedvet is érez az együttműködésre. Minél több „írásképes” emberre van szükségünk ... — Milyen szerepe van a Tanítani-nak a főiskolán? — Kettős funkciója van. Egyrészt szerepe lehet (lehetne?) a főiskola szellemi arculatának formálásában, másrészt pedig a várossal való kapcsolatban. Ez utóbbinál megjegyzem: szívesen fogadnánk bárkitől tanácsot, segítséget, hogy szorosabbra fűzzük ezt a kapcsolatot. Van például egy elképzelésem: a Tanítani-ban egy-egy oldalt nyitni a verset, prózát író fiataloknak, s nemcsak a főiskolásoknak! Ami pedig a szellemi életet illeti: a lap színvonalának emelése igen fontos feladatunk. Hogy minél több fiatalt bevonjunk, szeretnénk a közeljövőben egy nyilvános „Tanítani-na- pot” tartani a kollégiumi rádióban. Tarnavölgyi György ÍOI L| Dlüj LBÄI KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
