Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-08 / 287. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 8. Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) O A népgazdasági egyensúly javításának alapvető feltétele, hogy a termelés növekedése nagyobb hatékonysággal valósuljon meg. Az ésszerű anyag- és energiatakarékosság is segítse elő, hogy az anyagi ráfordítások a termelésnél lassabban emelkedjenek. A hatékonyan dolgozó vállalatok termelése továbbra is dinamikusan növekedjék. Javítani kell a munkaerő-gazdálkodást és biztosítani a gazdaságos termeléshez szükséges munkaerőt. — Az ipari termelés a hazai és nemzetközi értékesítési lehetőségeknek és a hatékonysági követelményeknek megfelelően differenciáltan növekedjék. A versenyképes exportra, az import gazdaságos helyettesítésére képes vállalatok termelése gyorsabban emelkedjék. Az irányító szervek határozottabban követeljék meg az alacsony hatékonyságú, gazdaságtalan vállalatoktól a jövedelmező gazdálkodást, a termelési szerkezet átalakítását. A feladatok ütemes teljesítésével, a szerződéses fegyelem betartásával, a termelési kooperáció erősítésével váljék tervszerűbbé a vállalatok együttműködése. — Az építőipari kapacitásoknak és a fizetőképes keresletnek az összhangja javuljon. Az építési munkák jobb szervezettsége révén is növekedjék a termelékenység, javuljon a minőség, erősödjék a szerződéses fegyelem és a határidők betartása. Gyorsuljon meg a népgazdasági egyensúlyt ■ javító beruházások kivitelezése. — A mezőgazdasági termelés — a népgazdasági célokkal összhangban — igazodjék a belföldi kereslethez és a gazdaságos export lehetőségeihez. Az állami gazdaságok és a ; termelőszövetkezetek, has^^náíjáy^ ^ jébban lési ácíbffságáikat. A növény- termelés 10—11 százalékkal emelkedjék. A talajok termőképességéhez igazodó műtrágya-felhasználással a szerves trágya fokozott hasznosításával, a magas hozamú fajták alkalmazásával, gondos és szervezett munkával tovább kejl növelni a termés- eredményeket. Az állattenyésztés színvonalának fenntartását jobb takiarmán,/hasznosítással kell elérni. A mezőgazdasági üzemek fordítsanak nagyobb figyelmet a melléktermékek felhasználására a takarmányozásban, javítsák a rét- és legelőgazdálkodást. Biztosítani kel'1 a háztáji és kisegítő gazdaságok folyamatos takarmányellátását. — A közlekedés elégítse ki a népgazdaság igényeit. A vasúti áruszállítás az átlagosnál gyorsabban bővüljön. A közúti közlekedésben szüntessék meg az indokolatlan üresjáratokat, jobban használják ki a közületi tehergépkocsikat. O Az életszínvonal az elért eredményekre alapozva az ország gazdasági lehetőségeinek megfelelően alakul. Az életszínvonal megőrzésének elengedhetetlen feltétele, hogy a termelés hatékonysága fokozódjék. A bérek ösztönözzenek a jobb munkára, szorosabban kapcsolódjanak a teljesítményekhez, a gazdálkodó szervek eredményeihez. Az átlagot meghaladó bérfejlesztésre csak ott lesz lehetőség, ahol a munka hatékonysága, a létszámgazdálkodás jelentősen javul. Az egy főre jutó reáljövedelem 1980-ban országos átlagban — az 1979. évihez viszonyítva — azonos szinten marad. Az 1979. évi júliusi ár- és jövedelemintézkedések 1980-ban is érvényesülő hatásán túl a munkások és alkalmazottak átlagkeresete 4,5 százalékkal, a fogyasztói árszínvonal — a köziponti árintézkedések és a piaci viszonyok alakulása következtében — 3,7 százalékkal emelkedik. 1979. második feléhez viszonyítva a reálbér, illetve a reálkereset országos átlagban — az átmeneti csökkenés után — 0,5 százalékkal , növekszik. A terv a lakosság fogyasztásának 1—1,5 százalékos emelkedésével számol és kiegyensúlyozott áruellátást irányoz elő. Tovább kell bővíteni az állami és szövetkezeti kereskedelmi, valamint a szolgáltatóhálózatot. Az irányító szervek, a termelő- és kereskedelmi vállalatok fordítsanak különös gondot a megfelelő árukínálatra, a hiánycikkek körének csökkentésére. A lakosság életkörülményeinek javítása végett 1980- ban meg kell építeni 82 000 lakást, 1300 általános iskolai tantermet, létre kell hozni 4700 bölcsődei, 20 800 óvodai és 3500 gyógyintézeti helyet. O A beruházások volumenét az ideihez képest differenciáltan, összességében 4—5 százalékkal csökkenteni kell; a szocialista szektorban beruházásokra 183—184 milliárd forint fordítható. Űj állami nagyberuházás nem kezdhető meg. Néhány alacsony készültségi fokon levő nagyberuházás megvalósulásának ütemét lassítani kell. A célcsooortos beruházásokat — a kórházak és az általános iskolai tantermek építésének kivételével — csökkenteni szükséges. A vállalatok és szövetkezetek beruházási forrásaikat elsősorban a folyamatban levő fejlesztések, rekonstrukciók gyorsítására és befejezésére használják fel. A vállalati beruházások állami támogatása csökkenjen. A beruházási hitel nagy részét a jól exportálható áruk termelésének bővítésére fordítsák. A beruházási célok megvalósítása következetes állami irányítást és fokozott ellenőrzést igényel. A készletgazdálkodás javítását szolgáló intézkedéseket következetesen végre kell hajtani. Elengedhetetlen a vállalatok közötti együttműködés fejlesztése, anyag- és készletgazdálkodásuk korszerűsítése, a felesleges készletek leépítése. © Nemzetközi gazdasági kapcsolataink fejlesztésében mindenekelőtt a Szovjetunióval, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szervezetébe tartozó többi tagállammal folytatott tervszerű gazdasági együttműködésre, a vállalt kötelezettségek kölcsönös teljesítésére, az áruforgalom bővítésére építünk. A rubelelszá- számolású áruforgalomban a kivitel és behozatal lényegében azonos mértékben, 5—6 százalékkal növekedjék. A nem rubelelszámolású külkereskedelemben továbbra is az egyensúlyi helyzet erőteljes javítása az alapvető feladat. A fejlődő országokkal a jövőben is gyors ütemben szélesítjük gazdasági együttműködésünket. A gazdaságilag fejlett tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alapján tovább bővítjük gazdasági kapcsolatainkat. A külkereskedelmi tevékenységben a kivitel fokozásával egyidejűleg törekedni kell az áruösszetétel és a jövedelmezőség javítására, a piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a devizahozam növelésére. O Az állami költségvetés kiadásai és bevételei a népgazdasági terv előirányzataival összhangban alakuljanak. Az állami költségvetésben a felhalmozásra fordított kiadások mérséklődjenek. A társadalmi közkiadások növekedése az eddiginél jobban igazodjék az ország gazdasági lehetőségeihez. A költségvetési gazdálkodásban is következetesen érvényesíteni kell a takarékosságot. A lakosság alapellátását biztosító egészségügyi, oktatási és szociális intézményekben a lehetőségek jobb kihasználásával is hozzá kell járulni az ellátás színvonalának megőrzéséhez. © A Központi Bizottság meggyőződése, hogy az 1980. január 1-én bevezetésre kerülő közgazdasági szabályozók következetes alkalmazása, az árrendszer hatékony működtetése, az átmeneti kedvezmények fokozatos csökkentése elősegíti a gazdasági tisztánlátást, a gazdálkodó egységek — céljainknak megfelelő — differenciált fejlődését. , A Központi Bizottság hangsúlyozta: előrehaladásunk elengedhetetlen feltétele, hogy az irányítás és a végrehajtás minden szintjén érvényesüljön a terv követelménye. Ennek érdekében a gazdaságirányító, a szeryező és a politikai munka középpontjában a gazdasági egyensúly javítása, a gazdaságos termelés és az export dinamikus növelése, a termelési szerkezet átalakításának meggyorsítása, a gazdaságtalan tevékenységek visszaszorítása, a beruházási forrásoknak a gazdaságpolitikai célokkal összehangolt, differenciált felhasználása és a szigorú takarékosság álljon. — A kormányzati szervek a népgazdasági terv végrehajtásához szükséges intézkedéseket idejében és folyamatosan tegyék meg, gondoskodjanak a következetes végrehajtásról. A gazdaságirányítás összehangolt munkával segítse elő a népgazdasági egyensúly megteremtését szolgáló pozitív folyamatok kibontakozását, szigorúan érvényesítse a szabályozókban foglalt egységes követelményeket. — A vállalatok, a szövetkezetek és a tanácsok a népgazdasági terv céljaival összhangban készítsék el terveiket. Minden gazdálkodó egység fő feladata, hogy rugalmasan alkalmazkodjék a piaci igényekhez, fokozottan takarékoskodjék az anyaggal, energiával. Tegyenek konkrét intézkedéseket a gazdasági hatékonyság gyorsabb növelésére, az üzem- és munka- szervezés javítására, a munkaidő jobb kihasználására. — A Központi Bizottságnak meggyőződése, hogy az 1980. évi népgazdasági terv céljai népünk összefogásával, a dolgozók helytállásával, kezdeményezésével, a szocialista munka verseny lendítő erejével elérhetők. Ezért elengedhetetlen, hogy minden termelő, gazdálkodó egységben tájékoztassák a dolgozókat a népgazdasági tervben foglalt gazdaságpolitikai célokról és a helyi feladatokról. Igényeljék javaslataikat, karolják fel a dolgozók termelési munkamozgalmait. A kollektívák, a szocialista brigádok vállalásai a népgazdasági tervvel összhangban a jövőben is elsősorban a termelés hatékonyságának, gazdaságosságának javítására, az ésszerű anyag- és energiatakarékosságra, a hazai és a külföldi piacon is jól értékesíthető cikkek termelésének növelésére, a kooperációs fegyelem erősítésére, a szállítási szerződések betartására irányuljanak. Fontos, hogy a vállalatok vezetői — a párt- és társadalmi szervekkel együttműködve — biztosítsák a felajánlások teljesítéséhez szükséges feltételeket. — A párt szervei és szervezetei segítség elő, hogy a dolgozó tömegek megértsék és cselekvőén támogassák gazdaságpolitikai céljainkat. Tudatosítsák, hogy eredményeink megőrzéséhez, vívmányaink megszilárdításához az eddiginél jobb munkára van szükség. A kommunisták személyes példamutatással továbbra is segítsék a tervek megvalósítását. A sajtó, a televízió és a rádió adjon nagyobb nyilvánosságot az új feltételekhez rugalmasan alkalmazkodó törekvéseknek, segítse elő, hogy a közvélemény megértse és reálisan értékelje gazdasági helyzetünket. A Központi Bizottság felkéri a tömegS'zervezeteket, a társadalmi szerveket, hogy tagságuk mozgósításával járuljanak hozzá gazdasági feladataink sikeres teljesítéséhez. A Központi Bizottság áttekintette a XII. kongresszus előkészítésének helyzetét és elfogadta az 1980. évi munkatervét. A Központi Bizottság Grósz Károly elvtársat, a KB osztályvezetőjét — akit megválasztottak a Borsod megyei pártbizottság első titkárának — felmentette osztályvezetői megbízatása alól. (MTI) Moszkvai levelünk Tréfás kedvű tél M ár szeptemberben gyanús volt valami. Októberben kikerekedtek a szemek — míg végre november megnyugtatta a kedélyeket: hózáporokkal rohant Moszkvába a tél. Aztán, ahogy jött, elszaladt. Azóta sem tudják, merre „jár”. Már decembert írunk jócskán és Moszkvában nem akar tél lenni. A vénasz- szonyok nyarát itt hírből sem isimerik. 'Emberemlékezet óta szeptembertől áprilisig számítják a téli zord időt. Zord idő? Kinek? Emberpróbáló az idegennek, de a természet ajándéka az íttlalkónak. Ezt öreg virágárus ismerősömtől tudom, aki így tanított a télről, s tanít ma is, ha arra járok. Merthogy eltévedt valahol a tél, fél hogy mire megkerül — elfelejtem a leckét. A tél iitt nem egy évszak csupán. Többet jelent, mint a tavasz és a nyár együttesen. Moszkva télre berendezkedett város. Minden évben egy újabb, nagy, férfias vállalkozás. A szép benne ez, meg a csikorgó csillogás, és az évezredes szép hagyomány. Mert történelmet csinált itt a tél nemegyszer, öregek mondják a nagy telekihez kapcsolódó sorsfordulók sorát. Szikrázó, nyugodt szépsége nem feledteti a próba nagyságát. Moszkva, ez a nyolcmiliiós világváros negyvenhat fokos hidegben is lélegzik, lüktet. (Pedig akkor még a könny is az arcára fagy az embernek.) Egész éjjel járnak az autók motorjai, hogy reggel munkába érjen a felnőtt és meleg óvodába, iskolába a kipirult arcú, nagycsizmás gyerek, s mire asztalira kerül a kenyér, már sehol sincs hajnali, friss jó illatú melege. Senki nem porol. Nagy úr a tél. Aztán egyszerre csak mindenki kacag, mert még az autómentő is elakadt... D e most tréfát űz a moszkvaiakkal a tél. Tanakodnak az öregek, s keresve sem találnak emlékükben ilyen időt. Vesztegelnek a hóeltakarítók, áll ember és gép. S ez még mind semmi. Korcsolyával, sítalpakkal, hokibotokkial, szánkóval fölszerelve több millió kisgyerek kémleli nap nap után szorongva az eget, és várja a megszokott orosz telet. Moszkva, 1979. december. DCoUátk cAdriennt Több ország és nemzetközi szervezet igyekszik segélyszállítmányaival enyhíteni a kambodzsai ellátási nehézségeket. Képünkön: az ENSZ segélyszervezete egy ausztrál repülőgép rakodását ellenőrzi Bangkokban. (Kelet-Magyarország tele- fotó) Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 4. —: Jó viccei vannak a papának — szólt Dezső, hovatovább komoran. Jelentőségteljesen nézett bátyjára a mérnöknő. — Legalábbis, ami a sült keszeget illeti. Paula nem szólt semmit. Azt sem tudhatták, mit gondolhat, mert lehajtotta a fejét. Legjobban az öreg szep- pent meg. Némi zavarral küzdve úgy akart kilábolni belőle, hogy megint beszédbe lendült. — Én találjam ki helyettetek, hogy miféle élet illene ebbe a házba? A magamét nagyjából már leéltem. Nem is értem, mi keresnivalóm van itt még anyátok nélkül. Vele nagyon jól eligazítottuk volna a sorsunkat, ha ilyen szép otthonnal jutalmaz bennünket az élet. Emléksze' még a kölyökkorodra, fiam? Rossz rá emlékezni? Dezsőtől mi sem állt távolabb, mint az elérzékenyülés. Utálta a gyermekkorát. Engedve bosszúsága gonoszkodó sugallatának,.. nem fékezte nagyszájúságát. — Ellenkezőleg! Csillogó szemmel gondolok a múltra! Mondhatom, ideális volt. A millió gyönyörűség közül elsősorban a káposztás rétes jut eszembe. Állandóan káposztás rétest ettünk. Meg a plafonra kötöttük a karácsonyfát. Messziről egészen szép. Boldog család a mosókonyhában. A büszke proletár apa ül a szalmazsákon, és eszi a káposztás rétest. Az egyszerű proletár anya kenyérkockákból hamisít szaloncukrot, és vigasztalja magzatait, hogy a kis Jézus egyszer a szocializmust is elhozza. Bizony, bizony. Romantikus idők! Megbántottságát feddő erély- lyel tagadta le az öreg: — És cinikus gyerekek. Valóban, Dezső elfogadta a minősítést. Kihívó flegmával torzította el a száját. — Kérdezett, feleltem. Edit sem szívelhette a régi nyomor örökös emlegetését, bár ő alig élt meg belőle valamit. Ügy vélte, bántóan idejétmúlt a letűnt időkre való hivatkozás, de bátyja hányaveti szájalása kihozta a sodrából. — Igen, feleltél. Egészen kifogástalan modorban. Nem szégyelled magad? — Na nézd, a jó kislányt! — rőkönyödött meg Dezső a szelíden reá mért támadástól. — Persze, persze. Csak szólj le engem minél magasabbról. Te sohase szedtél csikket a papának. Én viszont igen! Burján Péter régi tekintélye tudatában korholta fiát: — Most aztán én mondom, hogy nem szégyelled magad? Igenis bután éltek! Különben mitől lenne ez az örökös ingerültség? Valósággal kétségbeestek, hogy kész a ház. Hogy nem kell többé látástól vakulásig robotolni az otthonért. Fojtogat benneteket az unalom. Belülről fojtogat! Paulát mindeddig hallgatásra intette a bűntudat. A' többiek egyáltalán nem gondoltak rá, ő viszont aggodalmasan észben tartotta, hogy piszkálódó megjegyzéseiből bomlott ki a veszekedés. — Mégis hozni kellene legalább néhány üveg sört. Tartsunk ma este lakásszen- telőt. Dezső volt az első, aki lelkesen pártolta az ötletet. — Látod, látod. Ha előbb eszedbe jut, megúszhattunk volna egy szemináriumot. Mivel ezúttal jótékonynak szánta az iróniát, apja szinte hálásan fenyegette meg. Ha volt is eddig valamennyi mérges gáz a levegőben, az most varázsütésre kicsapódott belőle. Csak a ház volt új, a telek annál régibb: húsos levelű, egészséges diófák virultak rajta, összeérő lombozattal. Holmi bádogból való kerti asztal is akadt a portán, hozzá illő csámpás fonott székekkel. Ezekből hevenyészett garnitúrát Burján Péter a nyári árnyékba, s mire megérkezett Dezső a sörösszatyorral, már odalent várták a hűvösben. Elég sokára jött, közben a kávé is langyos lett, amit Paula főzött, de a béke érdekében eltekintettek a késlekedő megintésétől. Dezső önként mentegetőd- zött: — Kézitusával jutottam ehhez a néhány üveg sörhöz, ölik egymást az emberek a Sárga Csikóban. Remélte az öreg, hogy fia felfigyel az általa rögtönzött házi kerthelyiségre, de elfogyott a türelme. (Folytatjuk)
