Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-06 / 285. szám

1979. december 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fórum „Jósában“ A r Italános orvosokat ké­peznek át fogorvosok­ká, hogy javuljon a fogorvosi ellátás. Az új és még terjeszkedő szakközép- iskola sportlétesítményeit nemcsak a tanulók, más fia­talok is igénybe vehetik majd. Az épülő új általános iskola valamelyest enyhít a „napközis gondokon”. A körzetben még mindig szép számmal vannak azok, akik megszegik az együttélés szabályait. Mindez azon a jósavárosi fórumon hang­zott el, amelyet a 7. sz. pártalapszervezet, valamint a városi tanács művelődési osztálya, egészségügyi osz­tálya és a városi sporthiva­tal rendezett. Nyugdíjas társadalmi munkások, pedagógusok, a fiatail városrész lakóinak képviselői kérdeztek az il­letékesektől. Természetesen, mint minden fórumon kér­tek is és kifejezésre juttat­ták aggódásukat egy-egy jelenség, vagy hiányosság miatt. Az új városrészben csaknem 25 ezer ember él. Sok a gyermek, hiszen áz elmúlt öt évben nagyrészt kisgyermekes fiatal házasok költöztek ide és azok, akik „vállaltak” két gyermeket. Kiis híján nyolcezer apróság él Jósavárosban. Mi a leg­főbb gondjuk a jósaivárosi- aknak? Az, hogy nincs elég középület, szakmai zsargon­nal élve a tanács egy kicsit elmaradt a járulékos beru­házásokkal. Ezt azonban különféleképpen értékelték — a fórumon is. Az anyagi és egyéb erőket a lakások építésére fordították és ak­kor az albérletben lakók többsége ezt mondta: „Nem baj, ha vásárolni, vagy re­ceptet felíratni kicsit mesz- szebb járok, csak kényelmes otthonom legyen.” A kényelmes otthonok megvannak, de túlságosan is zsúfoltak az iskolák, óvo­dák, orvosi rendelők. A nyolcezer gyereknek alig van mozgástere, sportolási lehetősége. Az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok túlterheltek. Jósavárosban is megjelentek a garázda fiatalok, néhány alkoholista is kellemetlenkedik. Ismert gondok ezek, a város veze­tői, illetékesei különböző csatornákon értesültek ró­luk. A fórum azonban mégsem volt hiábavaló, mert a ta­nács illetékesei újabb képet kaptak az új városrészről. A jósavárosiak információja is bővült például elképzelt beruházási összeggel, meg­tudták, hogy Nyíregyháza más városrészeiben is van­nak hasonló gondok, a vá­rospolitikát összefüggésében kell vizsgálni. A tanács il­letékesei — ki-ki a maga te­rületéről — szerény előrelé­pést helyezett kilátásba. A helyiek összefogásával to­vább gazdagodhat, szépül­het Jósa város. (n. I.) Olvasónk írja . • rf\ rí : . • • AMOLETT Az Amolett keksz és ostya megjelenését szívesen fogad­ták a hízásra hajlamos, vagy fogyni akaró nők (és férfiak). Nem értjük, miért nem lehet újabban hozzájutni. Jó né­hány üzletben, édességbolt­ban kerestem-kutattam, a vá­lasz: hiába kérnek a nagy- kertől, nem kapnak. Másutt azzal érveltek, nincs rá ke­reslet. Megint másutt: ha ér­kezik belőle, pillanatok alatt elfogy. Mi hát a valóság? Kerezsi Sándorné Ikisvárdai lakos A tímári Béke Termelőszövetkezetben az ősszel vermelt burgonyát szedik, válogatják az asszonyok téli értékesítésre. (Elek Emil felvétele) NE LEGYEN SZAKADÉK! II tanuló közérzete A műanyag-feldolgozásról talán csak hírből hallottak a Kisvárda környéki tanulók, amikor az általános iskolában kitöltötték a jelentkezési lapokat. Az ismeretlen szakma ke­véssé vonzotta őket, s a Villamosszigetelö és Műanyaggyár csak a más helyeken létszámfölöttinek bizonyult tanulókat toborozhatta a meglévő helyekre. Az V. ötéves terv éveiben már tudatos, előrelátó szakmunkásképzést valósítanak meg a gyárban. Az itt végzett esztergályos, víz-gázvezeték-szerelő, gép­lakatos, villanyszerelő szak­munkásokat szívesen látják a város más üzemeiben is. A műanyag-feldolgozók az or­szág minden részén elhelyez­kedhetnek. Tesztláp a diáknak Nemrégiben megvizsgál­ták a gyárban: milyen tár­gyi, személyi feltételeket te­remtettek a szakmunkáskép­zéshez, milyen tanulmányi szerződéssel kötik magukhoz a legjobbakat. A vállalat bu­dapesti központjában, a kis­kunfélegyházi és a kisvárdai gyárban egy-egy kérdőíven tudakolták a tanulóktól a képzésre vonatkozó legfon­tosabb meglátásaikat. A név nélkül kitöltött tesztlápon a szülők foglalkozásától kezd­ve a lakásviszonyokig igen széles kört ölel fel egy-egy kérdéscsoport. A pályaválasz­tást motiváló tényezőkről is beszámoltak a tanulók. Véle­ményt mondtak a szakmun­kásképzés elméleti és gya­korlati oktatási módszereiről, az üzemi fogadtatásról, a szakmai előrehaladásról, a munkahelyi légkörről. A tesztlapokat mostanában ér­tékelik a szakmunkásképzé­sért felelős vezetők és a le­vont következtetések, ahol kell, bizonyára változtatásra ösztönzik az illetékeseket. lehet közömbös egyetlen üzemnek sem, hogy jól kép­zett, tájékozott munkások termelnek ott, vagy pedig át­járóháznak tekintik a gyárat, s ötven fillérrel magasabb órabérért már kérik is a munkakönyvüket. A válla­latunk három gyára közül mi foglalkozunk a legtöbb ta­nulóval, szám szerint százan ismerkednek itt az öt szak­mával, míg Kiskunfélegyhá­zán 16, a budapesti gyárban pedig öt leendő szakmunkást képeznek. Rövid távon sem rossz „üzlet” az ipari tanuló. Kiszámítottuk: személyen­ként átlagosan 26 ezer forint termelési értéket állítanak elő. S egy tanuló képzésére maximálisan 6 ezer forintot fordítunk ... Elmélet és gyakorlat Az üzemi gyakorlaton ta­pasztalt szakmunkásokhoz osztják be a tanulókat. Ran­got ad a munkásnak fiata­a VSZM-ben lókkal foglalkozni. Bacsó Ist­vánná vékony, törékeny fia­talasszony. Egy éve felel 27 másod- és harmadéves tanuló üzemi munkájáért. — Egyszerre két-három gépen dolgoznak gyerekek. A munkafogásokat, a biztonsá­gos gépkezelést, a balesetvé­delmet egyaránt itt kell elsa­játítaniuk. Szanyi István keze alá há­rom forgácsolótanulót ad­tak. — A szakma szeretete már igen korán megmutatkozik bennük. Én azt tartom fon­tosnak, hogy felkeltsem az ér­deklődést azokban is, akiket nem ide irányítottak. Sajnos, akad olyan tanuló is, aki ha­dilábon áll a szorzótáblával. A képzés tárgyi feltételét — jól felszerelt tanműhely — megteremtették, az oktatás minőségének javítását pedig az szolgálja, hogy a gyakor­lati oktatók negyedévenként megvitatják tapasztalataikat és a pártszervezet politikai oktatásán is részt vesznek. A közeljövőben együttműködé­si szerződést kötnek a 111-es számú ipari szakmunkáskép­ző intézettel. A megállapo­dás értelmében a gyakorlati oktatók látogatni fogják az elméleti órákat, a szaktaná­rok pedig az üzemi gyakor­latot. így nem lesz szakadék az elméleti és a gyakorlati képzés között. Tóth Kornélia Építő viták „KÖDÖSÍT” A BESZÁMOLÓ — mondta az egyik bö- könyi párttag. Igaza volt: a beszámoló igyekezett elmosni a felelősséget, nem nevezte nevén, valójában kik a felelő­sök a várható idei mérleghiányért a tsz-ben. Várták volna az emberek azt is, hogy őszintén feltárják: nem állt hiva­tása magaslatán a pártvezetés sem, tűrte a fegyelmezet­lenséget, a lógást, a szervezetlenséget, s nem vázolták a kivezető utat a bajokból... Kevés ma már a bólogató felszólalás a beszámoló tag­gyűléseken. Ez mindenképpen jó jel, mert vitázó légkört teremt a közös gondokról. Ez a bökönyi párttag sem azért kért szót, mert szerepelni akart, mert a saját hangjára volt kíváncsi, hanem azért, mert volt mondandója. Parázs viták alakulnak ki a továbblépésről, s a jobbí­tás szándékával, a felelősség igényével szólnak gazdaság- politikai és emberi gondokról, a pártszervezetek belső fej­lődését akadályozó hibákról. Kői László, a BEAG Universil nyíregyházi gyárának igazgatója is úgy tekintett vissza — a kétségtelen nemzetközileg is elismert eredmények bir­tokában — a sikerekre, hogy azt kereste: mi az, amit nem tettek meg. „Nem lehetünk maximálisan elégedettek, mert 1975—78 között a kívántnál alacsonyabb volt a munka szervezettsége a gyárban, s ez csak 1979-ben javult.” El­gondolkodtató, hogy ezer dolgozót foglalkoztató gyárnak nincs megfelelő önállósága. Jószerével Pesten mondják meg még azt is, mikor vegyenek „lélegzetet”. Korszerűt­len a tervezés, nem reagál gyorsan a piac igényeire, a vál­tozó körülményekre. Sokszor félévekig termelnek „va­kon”, elfogadott terv nélkül. Ez az utóbbi öt évben több-v szőr előfordult. Páll István ugyanitt azt hiányolta, hogy megkerülte a beszámoló a konfliktusokat, nem foglalkozott behatóan a kádermunkával, holott ez a pártmunka egyik legfontosabb láncszeme. Fucsovics Jánosné pártbizalmi így szólt: „Eléggé megcsípkedtek bennünket, bizalmiakat. Elismerem, igaz, még többet szükséges törődnünk az em­berekkel, a szocialista brigádmozgalommal is.” Később azt ecsetelte, hogy a többszöri belső munkaerő-átcsoportosí­tások miatt sokszor csorbát szenvéd a szociális a brigád­mozgalom. „Erről nem a munkások tehetnek. P a a jövő­ben nem igazodik rugalmasan a szbcialista brigádmozga­lom a megváltozott körülményekhez, könnyen komolyta­lanná válik, elsekélyesedik, újra sablonos lesz az értékelés is.” Pedig az emberek joggal elvárják, hogy munkájukat .értékeljék, elismerjék, hiszen az ember sikerélménye len­dítőerő személyiségük fejlődésében. EGY IDŐS, NYUGDÍJAS vasmunkás ült mellettem Tiszavasváriban, a Mezőgép gyáregysége 1-es pártszerve­zetének taggyűlésén. Felcsillant a szeme, amikor Molnár Ferenc, az egyik termelésirányító szenvedélyesen szólt a vasas szakma szépségeiről, megszerettetésének fontosságá­ról, az ifjú vasas nemzedék nevelésének ügyéről. „A szak­mai utánpótlás nevelése nincs megoldva üzemünkben. Pe­dig jövőnk igényli. Ebben előbbre kell lépni a gazdasági és pártvezetésnek is. Jó lenne, ha elsősorban Vasváriból biztosítanánk a vasas utánpótlásnak rátermett fiatalokat, ha a most végző nyolcadikosokat üzemlátogatásra hív­nánk meg. Lássák, mire képes ez a. szakma, milyen ter­mékeket gyártunk. Állítom, van becsülete a vasas szak­mának is, csak meg kell teremtenünk.” EZÉRT JAVASOLTA, hogy aUcorszerű műhelyt job­ban használják ki, szervezzenek ifik részére vasas szakkört. Kenyeres János fiatal üzemmérnök. Státus hiányában nem restell fizikai munkásként, szerelőként dolgozni, ö is erről szólt, s arról, hogy valójában akkor van tekintélye a párt­vezetésnek, ha nemcsak beszél, ha nemcsak határozatokat fogad el, hanem igyekszik azokat teljesíteni is. Kiss Ká­roly, a KISZ-titkár talán éppen ezért hiányolta, hogv szűkszavú, elnagyolt értékelés hangzott el 120 fiatal mun­kájáról, akik rengeteg erőfeszítést tesznek a szakmai for­télyok elsajátításáért, de helytállnak s a magasabb minő­ségi követelményeknek is megfelelnek. Nem lehet különösebb panasz a párttagság aktivitá­sára. Sok hasznos javaslat, kezdeményezés hangzott el már eddig is ezeken a fontos, jövőt is formáló pártfórumokon. Mi történik velük? Mi lesz a sorsuk? Visszatérnek-e rá­juk, megvalósítják-e őket, vagy elsikkadnak? Hasznosítá­sukkal őrizhető meg a nyíltság, az őszinteség légköre, a kritikai szellem, s növelhető a bizalom a politikánk iránt. A taggyűlések megszavazzák, s ezzel a beszámolóval együtt határozattá emelik a hozzászólásokat, az elhangzott kritikai megjegyzéseket és javaslatokat is. A SZAVAZÁSSAL, a beszí mólók és a hozzászólások elfogadásával nem lezárul, hanem valójában elkezdődik valami: visszatérés sürgős megvalósításukra, a párthatáro­zatok következetes megszervezésére és végrehajtására. Farkas Kálmán Ráfizetés vagy sem? A szakmunkásképzéssel foglalkozó gyárakban halla­ni olyan hangot is, hogy rá­fizetés az üzemnek, rá kell dolgozni a tanulókra. Mi a helyzet ezzel a VSZM-ben? — Szó sem lehet ráfizetés­ről, akár rövid, akár hosszú távon nézzük a kérdést — szögezi le határozottan Me­zősi Dezső gyárigazgató. — Kezdjük az utóbbival. Nem M egkaptam a beuta­lást, mégpedig csa­ládost, tehát vihetem a fiamat és a lányomat is, ha időközben nem csepered­tek volna fel, nem alapíta­nak családot, és nincs fe­jenként két-két gyermekük. El akartam vinni az egyik unokámat, de megmagya­rázta az üdülési felelősünk, hogy az túl távoli, és ne hi­vatkozzam mások unokahú­gaira és a szomszéd gyere­kére, mert azokat olyan kulcspozícióban levő dolgo­zók viszik, mint a diszpé­cser, a takarítónő és a fut­ballcsapatunk kapusa. Mondtam a feleségemnek, hogy legalább nászutazunk utólag. Annak idején úgy is csak a Hűvösvölgyben sétál­tunk egy nagyot az esküvő után. És valóban olyan volt az a két hét, mint egy csodála­tos nászút, csak ... Hát igen, étkezésnél az el­ső turnusba osztottak. Reg­geli fél 7-kor, ebéd 11-kor, vacsora fél 6-kor, de tekin­tettel kellett lennünk a gye­rekesekre, az idősökre, a fő­nökökre, a titkárnőikre, a egy latin mondást idézett: „Ebéd után állj, vagy menj ezer lépést!” Így lettünk mi római jellemek, ha akartuk, ha nem. Esténként azonban — hála Vállalati üdülőben takarítónőkre, és a futball­csapatunk kapusára. Viszont így legalább mi azon frissi­ben kaptuk az ételt. A levest például olyan tűzről pattant forrón, hogy mire langyosra fújtuk volna, már el is vitték az asztalról. A második fo­gást általában félkészen kap­tuk, de így egészséges, habár a nyers hús rágása nem a legkönnyebb, de ebben segí­tett a következő turnus mö­göttünk álló tagjainak bizta­tása. A harmadik étket áll­va fogyasztottuk. A könyve­lő bácsi ezzel kapcsolatban első turnusbeli vacsorázá­sunknak — mi foglalhattuk el a legjobb helyet a tévé előtt, csak ... Később illett átadnunk a nagyfőnököknek, a titkárnők­nek, a futballkapusnak, a ta­karító néninek, sőt azoknak is, akik gyermekükkkel vol­tak. Mi pedig mehettünk sétál­ni, amerre akartunk, aztán megtérhettünk a szobánkba, ahol zavartalanul nyugovóra térhettünk, csak ... Hát igen, a jobboldali szo­bában éjfélig szólt a nagy hangerejű táskarádióból a ze­ne, de nem akartam szólni, mert ott a közvetlen főnököm üdült, meg- legalább elnyom­ta a bal oldali szobából át­hallatszó kártyacsata hang­zavarát, amely hajnali ket­tőkor kulminált, de oda nem szólhattam be, mert ott a beosztottam üdült, meg jog­gal mondták volna, hogy mi­ért nem a felettem levő rum- lizót figyelmeztetem, vagy az alattam levő dalolót. (Ha megsértem őket, ki védte volna a futballkaput, és ki takarította volna az irodá­kat?) Szó, ami szó, minden na­gyon szép volt, minden na­gyon jó volt, de a gyógyszer- ellátásunk — az egyenesen osztályon felüli. Annyi nyug­tatót és altatót kaptunk, amennyi belénk fért, csak ... Csak tudnám, hogy fogunk leszokni róla! Sólyom László

Next

/
Oldalképek
Tartalom