Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-05 / 284. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 5. K ülönös hírek érkeznek egyszerre három fővá­rosból is: Londonból, Salisburyből és Pretoriából. A legfontosabb közülük az a jelentés, amely szerint a brit kormány, mint ezt Lord Car­rington külügyminiszter hi­vatalosan bejelentette, külön megállapodást kötött a rho- deslai bábrezsimmel. Olyan fejlemény ez, amiről könnyű megjósolni: semmit sem old meg, sőt minden további lé­pést megnehezít Mert végül- is mi történt a brit főváros­ban? Tizenkét héten át hármas — és ez a kulcsszó: hármas! — tárgyalások folytak Zim­babwe jövőjéről a brit kor­mány és a a Műzőrewa püs­pök nevével fémjelzett je­lenlegi salisbury-i vezetés, továbbá a hazafias front ve­zetői, mindenekelőtt Joshua Nkomo és Robert Nuga.be kö­zött. Több mint három hónapon keresztül megfigyelhető volt, hogy az egykori gyarmatosító, Anglia, aki a nemzetközi jog szerint ma is felelős a rhode- siiai fejleményekért, minden eszközzel megpróbálta erősí­teni Muizorewáék pozícióit és gyengíteni a hazafias front helyzetét Ennek ellenére, nem utolsósorban' Nkomóék sok tekintetben rugalmas ma­gatartása miatt néni tűnt le­hetetlennek a megegyezés, az álláspontok sok fontos kér­désben közeledtek. Volt azonban egy — nem is akármilyen jelentőségű — pont amelyben a szakadék nem bizonyult áthidalható­nak: az a kulcskérdés, hogy milyen katonai feltételek mellett történjék a tűzszünet megkötése, a választásokig tartó átmeneti állapot bizto­sítása. A hazafias frontot an­nak elfogadására akarták kényszeríteni, hogy a geril­lák önkéntes mozdulatlansá­got vállalva vonuljanak vissza bázisaikra, miközben semmi biztosítékot nem ad­tak arra, hogy a másik fél, a bábrezsim hadserege (és nem utolsósorban légiereje!) ugyanezt cselekszi majd. s ez még nem minden. Maguk a Rhodesiába látogató brit tisztek is kénytelenek voltak beismer­ni, hogy „nagy meglepetésük­re” dél-afrikai egyenruhát viselő, tehát nem is álcázott katonák és MMGY csapatai csak „a vasúti összeköttetés biztosítására” vannak jelen Zirmbalbwéban, nyugati szem­leírók cáfolat nélkül idézik Alekszandr Salnyevet, a TASZSZ kommentátorát, aki szerint „az önkéntesekként jelenlevő dél-afrikai katonák kulcsszerepet játszanak a bábkormány katonai akciód­nak előkészítésében és végre­hajtásában”. A londoni hármas konfe­rencián két fél a harmadik kirekesztésével kötött külön megállapodást. A harmadik részt vevő, a hazafias front azonban nemcsak London­ban létezik és nemcsak poli­tikailag — hanem a „helyszí­nen” — és katonailag is. Harmat Endre Á szovjet javaslatról Van Agt válasza Brezsnyevnek A hágai külügyminisztéri­um szóvivője kedden nyilvá­nosságra hozta annak a le­vélnek a tartalmát, amelyet Van Agt holland miniszterel­nök intézett Leonyid Brezs- nyevhez, válaszul a szovjet államfő korábbi levelére. A szóvivő szerint a holland vá­laszlevelet pénteken adták át Moszkvában a holland nagy­követ útján. A holland miniszterelnök a többi között azt írta: meg­elégedéssel fogadta, hogy a Szovjetunió kész fegyverzet­korlátozási tárgyalásokat foly­tatni. Hollandia különösen fontosnak tartja az enyhülés folyamatának folytatását és nyugtalanítja újabb nukleá­ris fegyverek elhelyezése Nyugat-Európában. A holland kormány — hangzik a levélben — el­sőbbséget kíván adni a nuk­leáris fegyverek korlátozásá­nak. Ezzel kapcsolatban elfo­gadja azt a szovjet álláspon­tot, hogy biztosítani kell min­den állam biztonságát, de a fegyverzet legalacsonyabb szintjén. Azt a szovjet bejelentést, hogy kivonnak az NDK-ból 20 ezer katonát és ezer harc­kocsit, Van Agt úgy értékeli, mint jó irányba tett lépést a közép-európai katonai egyen­súly „megteremtésével” kap­csolatban. Tanácskozik az SPD kongresszusa Schmidt csalódást keltő beszéde Az új amerikai tömegpusz­tító fegyverek gyártása és nyugat-európai rendszerbe állítása mellett foglalt állást Helmut Schmidt, nyugatné­met kancellár, az SPD alel- nöke, a szociáldemokraták nyugat-berlini pártkongresz- szusán. Csalódást keltő kétórás be­szédében Schmidt körvona­lazta pártja belpolitikai tö­rekvéseit, elemezte az NSZK gazdasági helyzetét, majd részletesen kifejtette kormá­nya külpolitikai céljait és „biztonságpolitikai” elkép­zeléseit. Sajátos értelmezésben hitet tett az enyhülési politika folytatásának szükségessége mellett, de azt is hangsúlyoz­ta, hogy ennek ki kell egé­szülnie a NATO „védelmi ké­pességének” biztosításával. Az NSZK külpolitikájának alapja a NATO-hoz és a Kö­zös Piachoz való szoros kötő­dés. Nyugat-Németország — mondotta — a ’80-as években is kiveszi részét a NATO- ban a közös „védelmi” erőfe­szítésekből, de ugyanakkor tovább fáradozik a leszerelési és fegyverzetellenőrzési in­tézkedések megvalósításán. Az európai haderőcsökken­tési tárgyalás óikkal összefüg­gésben a kancellár üdvözölte Leonyid Brezsnyevnek a 20 ezer katona és ezer páncélos kivonásáról tett bejelentését, és ennek ellentételeként tün­tette fel azt a nyugati elkép­zelést, mely szerint ezer el­avult amerikai nukleáris rob­banótöltetet vonnának ki Európából. Kifejezte reményét, hogy a kelet—nyugati tárgyalások fonala nem szakad meg. Megerősítette szándékát, hogy jövő tavasszal Moszkvába utazik és ott személyesen tárgyal Leonyid Brezsnyev- vel, az SZKP KB főtitkárá­val. Későbbi időpontban Genscher külügyminiszter tesz látqgatást szovjet kollé­gájánál, Andrej Gromikónál. Szükségesnek nevezte azt is, hogy találkozzanak és tár­gyaljanak a két német állam kormányfői is. Munkatársaink külföldön Kolduló mutatványosok Őrségváltás a monacói hercegi palota előtt. A spanyol—francia határ közelében több mint száz alagúton keresztül vezet az autópálya. A franciák jól ki­építették úthálózatukat, a szőlőtáblákhoz és a kukorica­táblákhoz vezető dűlőutak nagy részét is kikövezték. Gyakori az „emeletes autó­pálya”, felüljárók gyorsítják a kereszteződésekben a köz­úti közlekedést. Az autópá­lyán száz, meg száz kilomé­tereket halad az ember és a horizont széléig szinte min­denütt szőlőtőkéket lát. Cannes-ba érve sok más nö­vényt is megcsodálhat a tu­rista. Természetesen más lát­nivaló is akad bőven. A cannes-i kirakatok látvá­nya lenyűgözi, de egyben fel is bosszantja a szemlélődőt. A filmcsillagok városában csillagászati árak vannak ér­vényben. Egy közepes öltö­nyért 4—5 ezer forintnak megfelelő összeget is elkér­nek. Egy igen olcsó kávéház­ban 15 forintnak megfelelő frankot fizettünk egy pohár sörért. A cannes-i tengerpart egy részét árbocerdő borítja, sokan luxusjachttal érkeznek ide. Még többen motorkerék­párral, vagy autóstoppal. Nizza, a Riviéra „fővárosa” a filmcsillagok városától is drágább. Óriási összegeket kérnek például egy szállodai szobáért. Ezért is van az, hogy sokan hátizsákkal és hálózsákkal jönnek ide. Kü­lönböző országokból érkezet­tek feküsznek éjjelenként egymás mellett a parti fövé­nyen. Ők a kispénzűek. Több­nyire vacsorájukat, reggeli­jüket is a hálózsák mellett költik el... Angyalok sétányának neve­zik a nizzai tengerpart egyik részét. Az elnevezés persze rosszalló. Esténként „angya­lok”, a mi nyelvhasználatunk szerint éjszakai tündérek jár­nak itt, s a rablás és az erő­szak sem megy ritkaságszám­ba. Ebben a forgatagban, eb­ben a bábeli zűrzavarban ne­héz rendet teremteni. Nizza a kapitalista világ hippiiéi­nek egyik találkozóhelye. Az Angyalok sétányát mutatvá­nyosak, giccsfestők és gitáro­sok is elfoglalják. Művésziet- len, kevésbé látványos mu­tatványok után körbejár a tányér és a mutatványos ba­rátja, vagy élettársa pénzt gyűjt — koldul. Egyik este angol fiatalok gitározni kezd­tek, a gitár tokját kinyitva a járda szélére helyezték. Fél­reérthetetlenül jelezték, hogy ide kérik bedobni az ado­mányt. A hosszas gitározás alatt csak néhányszor csör- rent aprópénz a gitár tokjá­ban. Monaco is a pénz városa. A nagypénzűeké. A játékka­szinóban szinte éjjel-nappal csörög a pénz. A karos sze­rencsegépet a magyarok ta­lálóan elnevezték félkarú rablónak. A hercegi palota bástyáiról mesés a kilátás. És szinte hihetetlen: ezért a kilátásért is fizetni kell. Az automata távcsövek csak ak­kor nyílnak ki a kukkantani akaró előtt, ha az bedob két frankot. (Átszámítva 12 fo­rint.) A huszonháromezer la­kosú „városállam” hercege látogatásunk napján nem tár­gyalt, nem fogadott diploma­tákat, így felmehettünk a pa­lotájához és fényképezhettük a látványos ceremóniával já­ró őrségváltást. Szerencsénk volt. Az idegenvezető hang­súlyozta is: „A látogatáshoz és a fényképezéshez szeren­cse kell. Franciaországban és Monacóban sok minden a szerencsétől függ.” Xábrádi Lajos Meghalt Friedrich Ebert Rövid, súlyos betegség után, 85 éves korában, kedden Ber­linben elhunyt Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Német De­mokratikus Köztársaság ál­lamtanácsának elnökhelyet­tese. A német és a nemzetkö­zi munkásmozgalom kiváló harcosa, a világszerte nagy tekintélyű NDK-politikus ha­lálát az NSZEP Központi Bi­zottsága, az NDK államtaná­csa és minisztertanácsa, s a Nemzeti Front Országos Ta­nácsa közleményben jelen­tette be. Friedrich Ebert szív- infarktust követő szívelégte­lenségben hunyt el. Az NDK-ban Erich Ho- neckernek, az NSZEP KB fő­titkárának, az NDK államta­nácsa elnökének vezetésével párt- és kormánybizottságot alakítottak Friedrich Ebert temetésére. Az NDK-poli­tikus hamvait december 7-én, pénteken ravatalozzák fel Berlinben, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának székhá­zában. Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 1. Húsz évvel ezelőtt csak a vén postás mondhatta volna meg az idegennek, hogy mer­re van a Gólyahír utca. De ő sem mondta, mert nem kérdezték tőle. Manapság persze egészen más a helyzet. A Gólyahír utca fogalom a városban. Felismerték nagy­szerű fekvését, remek leve­gőjét, amelyet a délnyugati szélj árásnak köszönhet. Ta­laja ideális mindenfajta gyü­mölcsfának, dísznövénynek és zöldségnek, lankás felüle­te valósággal társszerzőül kí­nálkozik a kertépítő fantá­ziának. Röviden szólva csupa bol­dog telek- és háztulajdonos vallhatta magát érdekeltnek a Gólyahír utca számos iri­gyelt előnyében. Közöttük is a Burján család a legboldo­gabb ezen a vasárnapon: vég­re kész a házuk. Oly sok hónap óta először honol ün­nepi csend nagyszerű házuk környékén. Semmi kétség, méltán büszkék, méltán elé­gedettek az új, egyemeletes ház tulajdonosai. A ház jobb kézről találha­tó, ha a város felől érkezünk, tehát páros szám jelöli. Ter­mészetesen, a zománcozott számtábla már rajta van. Gó­lyahír utca 16. Maga az épü­let nemesen egyszerű. Any- nyiban tartózkodó, hogy né­hány méternyire beljebb épí­tették a többi ház vonalától, annyiban viszont feltűnő, hogy élénk sárga örökvako­lata messzire virít a földszin­tes házak sorából. Emeleti szintjéből tágas erkély ugrik előre, ennek mérethű mása a földszinti terasz, amelynek nincsen korlátja, de műkő virágtartók szegélyezik. Nagy­méretű ablakok és kétszár- nyú erkélyajtók tagolják az utcai homlokzatot, s a külső szemlélő egy pillanatig sem kételkedhet abban, hogy az üvegtáblák mögött módos, tá­gas élet lehetséges. A fehér hajú öreg Burján szokatlannak érezte a sem­mittevést, de azért elviselte. Recsegő karosszékét az er­kélyre állította, azon üldö­gélt, átadta csontos testét az önfeledtségnek, míg tekintete tüzetesen bejárta az erkélyről látható panorámát. Szép idő volt, mondhatni a légköri viszonyok is vasárnapot tar­tottak. Az öreg kőműves egé­szen feledte, kik időznek mö­götte a nagyszobában. Feled­hette, hiszen nyugalom, biz­tonság, elégedettség simogat­ta a tarkóját odabentről. — Kellene ide egy szép farkaskutya. Nem tudna sze­rezni, papa? Paula menyének sajátos hangja volt: vékony és még­is rekedt. Negyedszázad alatt sem tudta megszokni az öreg. Csak úgy, könnyelmű hanyagsággal válaszolt a nyitott erkélyajtón át: — Hiszen elférne, de mi­nek. Hogy mindenkit meg­ugasson? Tűnődve nézelődött be az ajtórésen, türelmes pillantást vetve menyére, aki egy ócs­ka bársonyfotel öblében hor- golgatott valami terítőfélét. Fia, Dezső a másik fotelben élvezte a semmittevést, fleg­mán tömködte pipáját, és gyanakó résenléttel sandítga- tott horgoló feleségére. Edit, a Burján család dip­lomás büszkesége elhatárolta magát a vasárnapi lazsálók- tól. Ferde rajzasztalára tó­dult a fény, s a mérnöknő karcsún, szépen, élénk józan­sággal uralta különváló vilá­gát. Vonzódtak hozzá a töb­biek. önkéntelen kívánkozás- sal szállták meg lakását, mert valahogy az unalom is emel­kedettebbé vált jelenlétében. Paula úgy beszélt, mintha érzelmes hajdani emlékekre gondolt volna. — Lánykoromban volt egy pompás farkaskutyánk. Rozs­dásszürke. A szeme fölött fe­kete pontokkal. A háta is fe­kete volt. Dezsőt egyszer megharaptá. Férje, a vaskos Dezső, mo­rogva kapta ki a pipát a szá­jából. — Nem kell ide kutya. In­kább nyulakat tenyésztünk, vagy selyemhernyót. Hálásan bólintott feléje apja az erkélyről. — Ügy van. Ördög vigye a kutyákat. Jó itt üldögélni és elnézni messzire a saját há­zunkból. Tulajdonképpen ma pihenünk meg először másfél év óta. Editkém... te se dol­gozz. A mérnöknő iparkodott szelíd és illedelmes maradni. Mielőtt szólt volna, gyengéd mosollyal lágyította meg közlendője keménységét. — Muszáj gürcölni. Még nagyon sokáig muszáj lesz. Ceruzát tartó kezével csak úgy mellékesen körbemuta­tott a kopár szobában, amely­nek újdonságát, imponáló tá­gasságát elcsúfította a gyér számú hitvány bútordarab. A fehér hajú Burján Péter pontosan értette, miféle vo­nalat hagy maga után a le­vegőbe rajzoló ceruza. Mégis úgy tett, mint aki gyanútlan. — Elmehettél volna Kar­csival a meccsre. Szó se róla, Editnek soha nem esett nehezére együtt időznie tanár férjével. De ahelyett, hogy magyarázko­dásba kezdett volna az elté­rő vasárnapi program kény­szerítő okáról, hogy tudniil­lik határidős magánmunkát kellett végeznie, a meccsre utalva megjegyezte szelíd iróniával: — Elmentem volna, de mi­nek? Partjelzőnek? Vagy rá­gógumit árulni? — De furcsa vagy, kislá­nyom — lepődött meg az öreg, de inkább együttérző­en, semmint sértődésre haj­lamosán. — Bizony — sóhajtott ag­godalmasan Paula, egyfolytá­ban a horgolótű hegyére me­redve kidülledő békaszemé­vel. — Pedig lenne miről be­szélni. A mérnöknő nem nézett rá. — Például a farkaskutyák­ról? Dezső, a vaskos alkatú kő­faragó, gyakorlott káröröm­mel ujjongott. Szerette, ha a két nő finoman csipkedte egymást. — Még nincs egészen kész a ház — jelentette ki Paula. — Rendes kerítés kellene. Meg betonlapok az udvarra járdának. És a kazán. Lesz központi fűtés, vagy nem lesz? A pipázó Dezső nem szá­mított arra, hogy felesége el­lene fordul a kérdésével. Le­hurrogásnak szánta a füstöt, amit Paula felé fújt. — Majd lesz. Ráér. — De igenis, kell róla be­szélni — tromfolt Paula, he­vesebben villogtatva horgoló­tűjét. Férje unottan húzta el fleg­ma száját. — De hiszen Zoliék sincse­nek itthon. (Folytatjuk) Napi külpolitikai kommentár A „kész tények“ politikája

Next

/
Oldalképek
Tartalom