Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-05 / 284. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 5. K ülönös hírek érkeznek egyszerre három fővárosból is: Londonból, Salisburyből és Pretoriából. A legfontosabb közülük az a jelentés, amely szerint a brit kormány, mint ezt Lord Carrington külügyminiszter hivatalosan bejelentette, külön megállapodást kötött a rho- deslai bábrezsimmel. Olyan fejlemény ez, amiről könnyű megjósolni: semmit sem old meg, sőt minden további lépést megnehezít Mert végül- is mi történt a brit fővárosban? Tizenkét héten át hármas — és ez a kulcsszó: hármas! — tárgyalások folytak Zimbabwe jövőjéről a brit kormány és a a Műzőrewa püspök nevével fémjelzett jelenlegi salisbury-i vezetés, továbbá a hazafias front vezetői, mindenekelőtt Joshua Nkomo és Robert Nuga.be között. Több mint három hónapon keresztül megfigyelhető volt, hogy az egykori gyarmatosító, Anglia, aki a nemzetközi jog szerint ma is felelős a rhode- siiai fejleményekért, minden eszközzel megpróbálta erősíteni Muizorewáék pozícióit és gyengíteni a hazafias front helyzetét Ennek ellenére, nem utolsósorban' Nkomóék sok tekintetben rugalmas magatartása miatt néni tűnt lehetetlennek a megegyezés, az álláspontok sok fontos kérdésben közeledtek. Volt azonban egy — nem is akármilyen jelentőségű — pont amelyben a szakadék nem bizonyult áthidalhatónak: az a kulcskérdés, hogy milyen katonai feltételek mellett történjék a tűzszünet megkötése, a választásokig tartó átmeneti állapot biztosítása. A hazafias frontot annak elfogadására akarták kényszeríteni, hogy a gerillák önkéntes mozdulatlanságot vállalva vonuljanak vissza bázisaikra, miközben semmi biztosítékot nem adtak arra, hogy a másik fél, a bábrezsim hadserege (és nem utolsósorban légiereje!) ugyanezt cselekszi majd. s ez még nem minden. Maguk a Rhodesiába látogató brit tisztek is kénytelenek voltak beismerni, hogy „nagy meglepetésükre” dél-afrikai egyenruhát viselő, tehát nem is álcázott katonák és MMGY csapatai csak „a vasúti összeköttetés biztosítására” vannak jelen Zirmbalbwéban, nyugati szemleírók cáfolat nélkül idézik Alekszandr Salnyevet, a TASZSZ kommentátorát, aki szerint „az önkéntesekként jelenlevő dél-afrikai katonák kulcsszerepet játszanak a bábkormány katonai akciódnak előkészítésében és végrehajtásában”. A londoni hármas konferencián két fél a harmadik kirekesztésével kötött külön megállapodást. A harmadik részt vevő, a hazafias front azonban nemcsak Londonban létezik és nemcsak politikailag — hanem a „helyszínen” — és katonailag is. Harmat Endre Á szovjet javaslatról Van Agt válasza Brezsnyevnek A hágai külügyminisztérium szóvivője kedden nyilvánosságra hozta annak a levélnek a tartalmát, amelyet Van Agt holland miniszterelnök intézett Leonyid Brezs- nyevhez, válaszul a szovjet államfő korábbi levelére. A szóvivő szerint a holland válaszlevelet pénteken adták át Moszkvában a holland nagykövet útján. A holland miniszterelnök a többi között azt írta: megelégedéssel fogadta, hogy a Szovjetunió kész fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat folytatni. Hollandia különösen fontosnak tartja az enyhülés folyamatának folytatását és nyugtalanítja újabb nukleáris fegyverek elhelyezése Nyugat-Európában. A holland kormány — hangzik a levélben — elsőbbséget kíván adni a nukleáris fegyverek korlátozásának. Ezzel kapcsolatban elfogadja azt a szovjet álláspontot, hogy biztosítani kell minden állam biztonságát, de a fegyverzet legalacsonyabb szintjén. Azt a szovjet bejelentést, hogy kivonnak az NDK-ból 20 ezer katonát és ezer harckocsit, Van Agt úgy értékeli, mint jó irányba tett lépést a közép-európai katonai egyensúly „megteremtésével” kapcsolatban. Tanácskozik az SPD kongresszusa Schmidt csalódást keltő beszéde Az új amerikai tömegpusztító fegyverek gyártása és nyugat-európai rendszerbe állítása mellett foglalt állást Helmut Schmidt, nyugatnémet kancellár, az SPD alel- nöke, a szociáldemokraták nyugat-berlini pártkongresz- szusán. Csalódást keltő kétórás beszédében Schmidt körvonalazta pártja belpolitikai törekvéseit, elemezte az NSZK gazdasági helyzetét, majd részletesen kifejtette kormánya külpolitikai céljait és „biztonságpolitikai” elképzeléseit. Sajátos értelmezésben hitet tett az enyhülési politika folytatásának szükségessége mellett, de azt is hangsúlyozta, hogy ennek ki kell egészülnie a NATO „védelmi képességének” biztosításával. Az NSZK külpolitikájának alapja a NATO-hoz és a Közös Piachoz való szoros kötődés. Nyugat-Németország — mondotta — a ’80-as években is kiveszi részét a NATO- ban a közös „védelmi” erőfeszítésekből, de ugyanakkor tovább fáradozik a leszerelési és fegyverzetellenőrzési intézkedések megvalósításán. Az európai haderőcsökkentési tárgyalás óikkal összefüggésben a kancellár üdvözölte Leonyid Brezsnyevnek a 20 ezer katona és ezer páncélos kivonásáról tett bejelentését, és ennek ellentételeként tüntette fel azt a nyugati elképzelést, mely szerint ezer elavult amerikai nukleáris robbanótöltetet vonnának ki Európából. Kifejezte reményét, hogy a kelet—nyugati tárgyalások fonala nem szakad meg. Megerősítette szándékát, hogy jövő tavasszal Moszkvába utazik és ott személyesen tárgyal Leonyid Brezsnyev- vel, az SZKP KB főtitkárával. Későbbi időpontban Genscher külügyminiszter tesz látqgatást szovjet kollégájánál, Andrej Gromikónál. Szükségesnek nevezte azt is, hogy találkozzanak és tárgyaljanak a két német állam kormányfői is. Munkatársaink külföldön Kolduló mutatványosok Őrségváltás a monacói hercegi palota előtt. A spanyol—francia határ közelében több mint száz alagúton keresztül vezet az autópálya. A franciák jól kiépítették úthálózatukat, a szőlőtáblákhoz és a kukoricatáblákhoz vezető dűlőutak nagy részét is kikövezték. Gyakori az „emeletes autópálya”, felüljárók gyorsítják a kereszteződésekben a közúti közlekedést. Az autópályán száz, meg száz kilométereket halad az ember és a horizont széléig szinte mindenütt szőlőtőkéket lát. Cannes-ba érve sok más növényt is megcsodálhat a turista. Természetesen más látnivaló is akad bőven. A cannes-i kirakatok látványa lenyűgözi, de egyben fel is bosszantja a szemlélődőt. A filmcsillagok városában csillagászati árak vannak érvényben. Egy közepes öltönyért 4—5 ezer forintnak megfelelő összeget is elkérnek. Egy igen olcsó kávéházban 15 forintnak megfelelő frankot fizettünk egy pohár sörért. A cannes-i tengerpart egy részét árbocerdő borítja, sokan luxusjachttal érkeznek ide. Még többen motorkerékpárral, vagy autóstoppal. Nizza, a Riviéra „fővárosa” a filmcsillagok városától is drágább. Óriási összegeket kérnek például egy szállodai szobáért. Ezért is van az, hogy sokan hátizsákkal és hálózsákkal jönnek ide. Különböző országokból érkezettek feküsznek éjjelenként egymás mellett a parti fövényen. Ők a kispénzűek. Többnyire vacsorájukat, reggelijüket is a hálózsák mellett költik el... Angyalok sétányának nevezik a nizzai tengerpart egyik részét. Az elnevezés persze rosszalló. Esténként „angyalok”, a mi nyelvhasználatunk szerint éjszakai tündérek járnak itt, s a rablás és az erőszak sem megy ritkaságszámba. Ebben a forgatagban, ebben a bábeli zűrzavarban nehéz rendet teremteni. Nizza a kapitalista világ hippiiéinek egyik találkozóhelye. Az Angyalok sétányát mutatványosak, giccsfestők és gitárosok is elfoglalják. Művésziet- len, kevésbé látványos mutatványok után körbejár a tányér és a mutatványos barátja, vagy élettársa pénzt gyűjt — koldul. Egyik este angol fiatalok gitározni kezdtek, a gitár tokját kinyitva a járda szélére helyezték. Félreérthetetlenül jelezték, hogy ide kérik bedobni az adományt. A hosszas gitározás alatt csak néhányszor csör- rent aprópénz a gitár tokjában. Monaco is a pénz városa. A nagypénzűeké. A játékkaszinóban szinte éjjel-nappal csörög a pénz. A karos szerencsegépet a magyarok találóan elnevezték félkarú rablónak. A hercegi palota bástyáiról mesés a kilátás. És szinte hihetetlen: ezért a kilátásért is fizetni kell. Az automata távcsövek csak akkor nyílnak ki a kukkantani akaró előtt, ha az bedob két frankot. (Átszámítva 12 forint.) A huszonháromezer lakosú „városállam” hercege látogatásunk napján nem tárgyalt, nem fogadott diplomatákat, így felmehettünk a palotájához és fényképezhettük a látványos ceremóniával járó őrségváltást. Szerencsénk volt. Az idegenvezető hangsúlyozta is: „A látogatáshoz és a fényképezéshez szerencse kell. Franciaországban és Monacóban sok minden a szerencsétől függ.” Xábrádi Lajos Meghalt Friedrich Ebert Rövid, súlyos betegség után, 85 éves korában, kedden Berlinben elhunyt Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnökhelyettese. A német és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa, a világszerte nagy tekintélyű NDK-politikus halálát az NSZEP Központi Bizottsága, az NDK államtanácsa és minisztertanácsa, s a Nemzeti Front Országos Tanácsa közleményben jelentette be. Friedrich Ebert szív- infarktust követő szívelégtelenségben hunyt el. Az NDK-ban Erich Ho- neckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK államtanácsa elnökének vezetésével párt- és kormánybizottságot alakítottak Friedrich Ebert temetésére. Az NDK-politikus hamvait december 7-én, pénteken ravatalozzák fel Berlinben, az NSZEP Központi Bizottságának székházában. Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 1. Húsz évvel ezelőtt csak a vén postás mondhatta volna meg az idegennek, hogy merre van a Gólyahír utca. De ő sem mondta, mert nem kérdezték tőle. Manapság persze egészen más a helyzet. A Gólyahír utca fogalom a városban. Felismerték nagyszerű fekvését, remek levegőjét, amelyet a délnyugati szélj árásnak köszönhet. Talaja ideális mindenfajta gyümölcsfának, dísznövénynek és zöldségnek, lankás felülete valósággal társszerzőül kínálkozik a kertépítő fantáziának. Röviden szólva csupa boldog telek- és háztulajdonos vallhatta magát érdekeltnek a Gólyahír utca számos irigyelt előnyében. Közöttük is a Burján család a legboldogabb ezen a vasárnapon: végre kész a házuk. Oly sok hónap óta először honol ünnepi csend nagyszerű házuk környékén. Semmi kétség, méltán büszkék, méltán elégedettek az új, egyemeletes ház tulajdonosai. A ház jobb kézről található, ha a város felől érkezünk, tehát páros szám jelöli. Természetesen, a zománcozott számtábla már rajta van. Gólyahír utca 16. Maga az épület nemesen egyszerű. Any- nyiban tartózkodó, hogy néhány méternyire beljebb építették a többi ház vonalától, annyiban viszont feltűnő, hogy élénk sárga örökvakolata messzire virít a földszintes házak sorából. Emeleti szintjéből tágas erkély ugrik előre, ennek mérethű mása a földszinti terasz, amelynek nincsen korlátja, de műkő virágtartók szegélyezik. Nagyméretű ablakok és kétszár- nyú erkélyajtók tagolják az utcai homlokzatot, s a külső szemlélő egy pillanatig sem kételkedhet abban, hogy az üvegtáblák mögött módos, tágas élet lehetséges. A fehér hajú öreg Burján szokatlannak érezte a semmittevést, de azért elviselte. Recsegő karosszékét az erkélyre állította, azon üldögélt, átadta csontos testét az önfeledtségnek, míg tekintete tüzetesen bejárta az erkélyről látható panorámát. Szép idő volt, mondhatni a légköri viszonyok is vasárnapot tartottak. Az öreg kőműves egészen feledte, kik időznek mögötte a nagyszobában. Feledhette, hiszen nyugalom, biztonság, elégedettség simogatta a tarkóját odabentről. — Kellene ide egy szép farkaskutya. Nem tudna szerezni, papa? Paula menyének sajátos hangja volt: vékony és mégis rekedt. Negyedszázad alatt sem tudta megszokni az öreg. Csak úgy, könnyelmű hanyagsággal válaszolt a nyitott erkélyajtón át: — Hiszen elférne, de minek. Hogy mindenkit megugasson? Tűnődve nézelődött be az ajtórésen, türelmes pillantást vetve menyére, aki egy ócska bársonyfotel öblében hor- golgatott valami terítőfélét. Fia, Dezső a másik fotelben élvezte a semmittevést, flegmán tömködte pipáját, és gyanakó résenléttel sandítga- tott horgoló feleségére. Edit, a Burján család diplomás büszkesége elhatárolta magát a vasárnapi lazsálók- tól. Ferde rajzasztalára tódult a fény, s a mérnöknő karcsún, szépen, élénk józansággal uralta különváló világát. Vonzódtak hozzá a többiek. önkéntelen kívánkozás- sal szállták meg lakását, mert valahogy az unalom is emelkedettebbé vált jelenlétében. Paula úgy beszélt, mintha érzelmes hajdani emlékekre gondolt volna. — Lánykoromban volt egy pompás farkaskutyánk. Rozsdásszürke. A szeme fölött fekete pontokkal. A háta is fekete volt. Dezsőt egyszer megharaptá. Férje, a vaskos Dezső, morogva kapta ki a pipát a szájából. — Nem kell ide kutya. Inkább nyulakat tenyésztünk, vagy selyemhernyót. Hálásan bólintott feléje apja az erkélyről. — Ügy van. Ördög vigye a kutyákat. Jó itt üldögélni és elnézni messzire a saját házunkból. Tulajdonképpen ma pihenünk meg először másfél év óta. Editkém... te se dolgozz. A mérnöknő iparkodott szelíd és illedelmes maradni. Mielőtt szólt volna, gyengéd mosollyal lágyította meg közlendője keménységét. — Muszáj gürcölni. Még nagyon sokáig muszáj lesz. Ceruzát tartó kezével csak úgy mellékesen körbemutatott a kopár szobában, amelynek újdonságát, imponáló tágasságát elcsúfította a gyér számú hitvány bútordarab. A fehér hajú Burján Péter pontosan értette, miféle vonalat hagy maga után a levegőbe rajzoló ceruza. Mégis úgy tett, mint aki gyanútlan. — Elmehettél volna Karcsival a meccsre. Szó se róla, Editnek soha nem esett nehezére együtt időznie tanár férjével. De ahelyett, hogy magyarázkodásba kezdett volna az eltérő vasárnapi program kényszerítő okáról, hogy tudniillik határidős magánmunkát kellett végeznie, a meccsre utalva megjegyezte szelíd iróniával: — Elmentem volna, de minek? Partjelzőnek? Vagy rágógumit árulni? — De furcsa vagy, kislányom — lepődött meg az öreg, de inkább együttérzően, semmint sértődésre hajlamosán. — Bizony — sóhajtott aggodalmasan Paula, egyfolytában a horgolótű hegyére meredve kidülledő békaszemével. — Pedig lenne miről beszélni. A mérnöknő nem nézett rá. — Például a farkaskutyákról? Dezső, a vaskos alkatú kőfaragó, gyakorlott kárörömmel ujjongott. Szerette, ha a két nő finoman csipkedte egymást. — Még nincs egészen kész a ház — jelentette ki Paula. — Rendes kerítés kellene. Meg betonlapok az udvarra járdának. És a kazán. Lesz központi fűtés, vagy nem lesz? A pipázó Dezső nem számított arra, hogy felesége ellene fordul a kérdésével. Lehurrogásnak szánta a füstöt, amit Paula felé fújt. — Majd lesz. Ráér. — De igenis, kell róla beszélni — tromfolt Paula, hevesebben villogtatva horgolótűjét. Férje unottan húzta el flegma száját. — De hiszen Zoliék sincsenek itthon. (Folytatjuk) Napi külpolitikai kommentár A „kész tények“ politikája
