Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-05 / 284. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 5. Sok ezren, együtt, egymásért Társadalmi munkások dicsérete A fiatal város patriótái Deme Imre elnökhelyettes szívélyesen invitál a szobá­jába, ahol együtt van a társa­dalmi munkát szervezők és irányítók stábja. Tisza Mik­lósáé, a népfront városi tit­kára, Kertész János, a pénz­ügyek irányítója, Armós Géza, a műszaki kérdések szakem­bere és Deák Vilmos, a terve­kért felelős. Deme Imre nyi­tányként ennyit mond: — A város közössége az idén is ki-- válóan vizsgázott. A lakosság 90 százaléka végzett társa­dalmi munkát. Terveztünk 3 millió 570 ezret, s helyette teljesítettünk 3 millió 617 ez­ret. Az ötletszerűség kizárva — Arra régen rájöttünk — így Tiszáné —, hogy úgy nem lehet társadalmi munkát vé­gezni, hogy ki-ki ide- vagy odakapkod. Ezért mielőtt ne­kifogtunk, szerbe-számba vettük a legégetőbb feladato­kat, meghallgattuk különbö­ző fórumokon a lakosság ja­vaslatait, és így készítettük el a terveket. — Alapelvünk volt — folytatja Kertész János —, hogy a településfejlesztés cél­jait szolgáljuk, ha keli időt, ha kell és lehet pénzt taka­rítsunk rp*?g. ~ — Arra vigyáztunk, de a munka jellegé is ezt segítet­te, hogy ne az legyen a társa­dalmi munka célja, hogy el­végezzük azt, amit más el­mulasztott. Alkotó, újat te­remtő tevékenységre hívtuk a lakosságot. — Terveink szerint volt néhány igencsak fontos, köz­érdekű terület — magyaráz­za Deák Vilmos. Számos olyan utcánk volt, melyek eső után sárból álltak, a fel­adat adott volt. Végre akar­tuk hajtani a Tiszta, virágos városért mozgalom céljait, meghirdettük a lomtalanítást, parkokat terveztünk, nagy szükség volt a gyermekintéz­mények építésének meggyor­sítására, és ezenkívül sok ki- sebb-naovobi is adó­dott főleg kezdések. Ezernyi szín Az elnökhelyettes és mun­katársai előveszik az értéke­léseket. Íme néhány adat bi­zonyságul: ezerszínű volt a munka, akárcsak a városba kiültetett virágok szőnyege. A népfront elnöke, aki er­dész, elkészítette a fásítás, parkosítás terveit A tanács adott csemetét, virágtövet, a lakosság a háza elé hagyomá­nyainak megfelelően építette meg kis kertjét A várost az év folyamán ellepték az is­kolások, a háziasszonyok, a gyáriak, s szépítették. Épült új park, kettő is. Jött a kis­termelő maszek traktorjával, végezte a földmunkát, Fábián Lajoson kívül Gacsályi Béla, Erdei János is többször ve­tette ütközetbe kis erőgépét — A szép vár06 érdekében nem volt nehéz megmozgat­ni a háziasszonyokat — mondja Tiszáné. — Mentek, s úgy csinálták, mint a saját­jukat Olyannyira, hogy a városban az a szokás, hogy a parkokat, tereket az asszo­nyok, lányok, iskolások ápol­ják egész éven át. Amire mégis a legbüszkéb­bek, az a több mint másfél kilométeres útépítés. Ott, ahol a sár elviselhetetlen, en­nek a jelentősége felmérhe­tetlen. Az Arany János, az Árpád, a Honvéd és a Hu­nyadi utcák lakói a műszaki előírásoknak megfelelően építették az úttestet. Kora reggeltől késő estig dolgoz­taik, mégpedig olyan jól, hogy az időjárás minden viszontag­ságát kibírta az út. Szakszerűen Éppen az útépítés kapcsán vetettem fel a kérdést: nin­csen-e Olyan veszély, hogy csak a lelkesedés pótolja a szaktudást? Armós Géza így összegzett; — Minden esetben szakember irányította a társadalmi munkát, mégpedig társadal­mi munkában. Lett légyen szó parképítésről, útkészítés- ről, az óvodai alapok ásásá­ról, bontásról, trafóépítésről mindenütt ott volt a műsza­ki. Kellett is a jó koordinálás, irányítás, hiszen a város csaknem minden pontján, s az év minden időszakában volt mit tenni, össze kellett hangolni a vállalatok válla­lásait, a lakosság lelkes fel­ajánlását, a magán kisiparos tettrekészségét, a szocialista brigád külön társadalmi munkavállalását. Mert sok ezer ember és közösség haj­totta végre a nagy feladatot. — Talán nem lenne igaz­ságos, ha valamiféle rangsort állítanánk fel — magyaráz­za Deme Imre.----Mert egy­aránt fontos volt a rendőrség tagjainak munkája az óvodá­nál, az iskolások, tevékenysé- sége a lomtalanításnál, ami­kor is 20 ezer forint értékű hasznos hulladék gyűlt össze, de vajon kihagyhatjuk a há­ziasszonyokat? És a vállala­tok, a Mezőgép, a vízgazdál­kodási társulás, a Volán, a gabonaforgalmi, a téglagyár, a Metripond, a termelőszö­vetkezet is a sorba kívánkoz­na. Ha valaki kimaradt, az csak a helyszűke rovására írható. Jó alapok Az 1979-es esztendő újra bizonyította Fehérgyarmaton: a város lakossága nem rest, ha a település fejlődéséről van szó. Szükség lesz erre a lendületre jövőre is. A ter­vek szerint legalább ennyit szeretnének elérni a követke­ző évben is. — A kongresszus és a fel- szabadulás tiszteletére a tár­sadalmi munka terén is szü­letett felhívás, szerveződött verseny — mondja Tisza Miklósné. — Szeretnénk az ideinél 10 százalékkal többet elérni. Hogy milyen terüle­ten? Nos, erről Kertész elv­társ többet tud mondani. — Folytatjuk az útépítése­ket, a sportpálya építését, előkészítünk jó néhány la­kásépítést, munkát kérünk az óvodánál, és természetesen folytatjuk a Tiszta, virágos város mozgalmat is. Minden társadalmi munkaakció a város egészének fejlesztését szolgálja, szoros összhang­ban terveinkkel. A tanács és a népfront minden nyilvános fórumon beszámolt a társadalmi mun­káról, a legszorgalmasabbak­ról. Levelet kaptak az intéz­mények, gyárak, szövetkeze­tek. Elismerő oklevél, plakett jutalmazta a folyamatosan sokat dolgozókat Vagyis nem maradt el a megbecsü­lés, az erkölcsi jutalom De vajon ezek közül bármelyik is felér azzal a jó érzéssel, ami eltöltheti az ittlakókat, ha látják, mint szépül kezük nyomán a város? Nem való­színű. B. L. TÓTH GÁSPÁR kőműves kisiparos a KIOSZ vezetősé­gében s a Hazafias Népfront városi bizottságában is rend­szeres jelenlévő. Azok közé a kisiparosok közé tartozik, akik igyekeznek mindenre időt szakítani. Amikor a vá­ros elhatározta, hogy az álla­mi költségvetésből rendelke­zésre álló összeget megdup­lázva bővüljön az eredetileg 50 személyesre tervezett óvo­da — ő sem maradt el a segí­tők közül. A transzformátor­ház a Május 14-e téren szak­értelmét dicséri. Társadalmi munkavállalása nem maradt követés nélkül. Az autóbusz­pályaudvarhoz közel 30 ezer forintot adtak a kisiparosok, de segítették1 az' iskolaépítést a járás főbb, községében, s rendszeresek a gyermekin­tézmények patronálásai. KULLÁR LÁSZLÓ, a Sza­mos menti Ruhaipari Szövet­kezet műszerésze öt éven át KISZ-titkárként szervezte a szabólányok között a társa­dalmi munkát. Részt vettek az óvoda építésénél, segítet­ték a nagyszekeresi iskola beindulását, rendszeresen részt vettek faültetésben. A lányok patronáltak több gyer­mekintézményt, s különösen Télapó idején nő meg a „for­galom”. KANYO LÁSZLÓT, a Ha­zafias Népfront városi bizott­ságának elnökét a fiatal vá­roslakók a parkok faültetésé­nek vezetőjeként is tisztelik. Aki az erdészetvezetői irodá­ban keresné, csak nagyritkán találhatja. Amikor a közel 150 ezer forintot érő komplex játszótér- és parképítési terv készítéséről esik szó, termé­szetesnek tartja, hogy ezt otthon, munkaidő után és szabad szombatokon készíti. TUBA SÁNDOR, a Mecha­nikai Mérlegek Gyára féhér- gyarmati üzeme dolgozója jó kapcsolatot alakított ki mun­katársaival. Mint a Hazafias Népfront lelkes aktivája, kü­lönösen a parkosításban je­leskedett. A mérleggyár kol­lektívája aktivizálásával si­keresen munkálkodtak a sportpályaépítésnél. A gyer­mekintézmények szinte min­degyike mutathat olyan sza­badtéri játékot, melyet az üzem valamelyik brigádja készített társadalmi munká­ban. A „metripondosok” el­sőként kapták meg a tanács­nak azt az elismerését, mely a városért végzett társadalmi munkát fémjelzi. ID. NEMES ISTVÁN nevét a „40 órát Fehérgyarmatért” mozgalom megindításával is­merték meg igazán a város lakói. Ö maga többször 40 órát segített közvetve-közvet- lenül a város szépítésében. Amikor november közepén a népfrontbizottság értékelte az 1979. évi 3 millió 570 ezer forintos tervteljesítést, ő el­sőként javasolta: 4 millió fo­rinton túli terv is teljesíthető, kellő szervezéssel. PACZA MIHÁLY igazga­tótól már megszoktuk: ha tervteljesítésről, ha társadal­mi munkáról van szó, a Me­zőgép fehérgyarmati üzeme kollektívájával az élen jár. Ha kell, maga is lapátot fog, ha kell, a szó fegyverével győzi meg a dolgozókat. A Május 14-e tér új játszóteré­nek „bebútorozása”, az út­építésekhez teherautó, a vá­rosi park padjainak átfesté­se évente, MHSZ-lőtérépítés, a környező községekbe autó­buszváró-, iskolaépítés. Sze­keresen gázcseretelep jelzi azt a közel 300 ezer forintnyi társadalmi munkát, amit a „mezőgépesek” végeztek. KORPONAI FERENC gép­kocsivezető sportszeretete le­gendás hírű Fehérgyarma­ton. Így szinte természetsze­rű, hogy sportlétesítmények építésénél, vagy a különböző versenyző csapatok szállítá­sánál rá mindig lehet számí­tani. A sakkozók, kézilabdá- sok, röplabdások, de még a futballisták is emlékeznek egy-egy esetre, amikor az utolsó mentsvárként szabad szombatját, vasárnapját fel­áldozva vállalta társadalmi munkában a szállítást. SZÁNTÓ LAJOSNÉ irá­nyításával a nőbizottság a legjobban működő munkabi­zottság a fehérgyarmati nép­frontelnökségnél. Sikerült az otthon ülő asszonyokat akti­vizálni. Nem csak parkrende­zés, az öregek támogatása, de vitadélutánok, kiállítások, ételkészítési bemutató is jel­zik: kellő programmal ma is lehet tömeget mozgósítani a rendezvényekhez. PAPP ENDRE elnök és SZABÓ GYULA csoportveze- zető: a „tükör”-készítés szin­te egyedüli végrehajtói a vá­rosban a Tisza-Szamos közi Vízgazdálkodási Társulat szakemberei. S máris sorolják a sportpályától az Arany Já­nos és Árpád utcákon át a Honvéd utcáig azokat a he­lyeket, ahol gépeik segítettek. A Május 14-e téren szinte minden földmunkát a társu­lat dolgozói végeztek. Külö­nösen a 2-es sz. iskola pálya­építésénél volt számottevő a segítség. A dolgozók különö­sen a gyermekintézményeknél munkálkodnak serényen, S ha kell, a szomszédos közsé­gekbe is elmennek. Akik kimaradnak I gazi öröm mostaná­ban olvasgatni azo­kat a jelentéseket, melyek a társadalmi munka eredményeit ve­szik számba. Mégis, min­dig van egy hiányérzete az embernek. Minden gondos felmérés ellenére ugyanis sokan vannak, akik kimaradnak. Nem, nem a jelentések össze­állítói hanyagok. Egé­szen másról van szó. A társadalmi munka értékelésének egy alapja van a központi irányel­vek szerint. Csak azt le­het alapul venni, ami a településfejlesztés cél­jait közvetlenül szolgál­ja. Tehát az útépítéstől a bontásig sok-sok mun­ka belefér. De az utóbbi évtizedek azt mutatták: az élet színesebb, gazda­gabb, mint bármely irányelv. Igen sokan vé­geznek olyan társadalmi munkát, amely nem fér bele a kategóriába. Tudok orvosról Fehér- gyarmaton, aki immár hosszú ideje társadalmi munkában kezeli, gon­dozza a szociális otthon öregeit. Van olyan jo­gász, aki ingyen és bér­mentve, szabad idejében ad tanácsokat a hozzá fordulóknak. Jó ismerő­se mindenkinek a város­ban a kertbarátklub ve­zetője, aki nem csak ide­jét, de pénzét is áldozza arra, hogy foglalkozzék a százfőnyi érdeklődő­vel. Sokat beszélnek kü­lönböző bizottságokban dolgozó társadalmi akti­vistákról, munkát szer­vező háziasszonyokról, intézményeket kézmun­kával szépítő leánykö­zösségekről, szaktanter­met társadalmi munká­ban kialakító nevelőről. Sorolhatnók még tovább azt a sokféle leleményt, amellyel emberek siet­nek a köz szolgálatára, segítésére, fejlesztésére. Igaz, mindez alig mér­hető, vagy legalábbis bonyolultabb értékelni, mint egy árokásást. Mégis, figyelni kell rá­juk, megérdemlik a kö­szönő szót, az erkölcsi megbecsülést. Ügy vé­lem, talán jó lenne vál­toztatni a túl merev, gazdaság- és számcent­rikus értékelési irányel­ven is. Kapjon helyet a települések elbírálásá­nál az is, ami nem me­revíthető méterbe, köb­méterbe, órába, tonnába. A mi társadalmunk egyik legszebb vo­nása, az éppen az önzetlen tettrekészség, a mind több emberben ki­alakuló közösségi érzés. Jó lenne ezt legalább felsorolni akkor, amikor a társadalmi munkát mérjük. Az oldalt összeállította: Bürget Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom