Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

16 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 31. SIKEREKBEN GAZDAG ESZTENDŐ UTÁN Mit vár az új évtől ? Eredményekben, sikerekben gazdag esztendőt zárt 1979-ben Szabolcs-Szatmár megye sportja. Tehetsége­ink közül negyvenketten a válogatottságig vitték, ti­zenegy sportág rangos, nemzetközi versenyen képvisel­ték hazánk színeit, s nem is akárhogyan! A junior ökölvívó világbajnokságról például bronzérem, a sport­lövő Európa-bajnokságról pedig aranyérem került Sza­bolcsba. De vajon mit hoz az új, Í980-as év? Erre a kérdésre kértünk választ a legilletékesebbektől. Ott lenni az olimpián A Nyíregyházi Vasutas-Sparta- eus SC atlétái közül öten készül­nek az 1980-as moszkvai olimpiá­ra. ’Négyen — Erdélyiné Szabó Ildikó, Petrika Ibolya, Zarnóczay Klára és Hrács Piroska — Mol­nár István edző tanítványai. — Ennek ellenére nem volt valami szerencsés évem az 1979- es — mondta a kitűnő szakem­ber. Erdélyiné és Zarnóczay — mint köztudott — végig sérülés­sel bajlódott, s én is betegesked­tem, hét hétig voltam távol. A feleségem — aki szintén testne­velő tanár — vette át a verseny­zőim irányítását, s neki köszön­hető, hogy tovább fejlődtek atlé­táink. — Hogy mit várok az 1980-as évtől? Egy biztos: nem kezdek új életet. . . Komolyra fordítva a szót: azt kívánom, hogy ne le­gyenek sérültjeink, jó legyen a munkahelyi és egyesületi légkör. S akkor az eddig végzett szorgal­mas és lelkiismeretes munka meghozza majd a gyümölcsöt. Azt várom, hogy mind a négy versenyzőm jusson ki a moszk­vai olimpiára és ott eredménye­sen képviselje hazánk színeit. Tizenhat éve vagyok edző és minden évben volt válogatott versenyzőm, 16-an jutottak el a kezem alatt a címeres mezig. Most a 17. év jön és remélem a 17. válogatott is. A végén egy ké­résem lenne: az atlétikát a kiví­vott rangjának megfelelően tá­mogassák Nyíregyházán! Folytatni a jó sorozatot A megyeszékhelyi teniszezők közül 1979-ben Kovacsics Rita ér­te el a legnagyobb sikert: a fel­nőtt magyar bajnokságon beju­tott a legjobb nyolc közé! Pedig még csak serdülőkorú verseny­ző. Korosztályának bajnokságán egyéniben és párosban második lett, s az utánpótlás válogatott tagjaként bronzérmet hozott a belgiumi és a romániai nemzet­közi versenyről. Kitűnő szerep­lésével I. osztályú sportolói cí­met szerzett. — Az új esztendőben is szeret­ném folytatni a jó sorozatot — válaszolt határozottan a tenisze­ző. Jó lenne megtartani a he­lyem az utánpótlás válogatottban, megerősíteni az I. osztályú mi­nősítést és a magyar bajnoksá­gokról érmekkel hazajönni. A serdülők versenyén az első hely megszerzése a célom. A felnőt­tek között ismétlésre készülök, a terv ismét bekerülni a legjobb nyolc közé! — Szeretnék hozzájárulni csa­patomnak az NB I-ben való jó szereoléséhez. A B-csoportban nőttek az esélyeink az első hely megszerzésére, s azzal élni is akarunk. Ott kell lennünk az A-csoportba. kiírt osztályozón. Ott majd meglátjuk mi lesz... Az új év céljainak eléréséhez persze javulnom kell adogatásban és so­kat kell gyakorolnom a röptét is. Teljesíteni a tervet A legnépszerűbb sportág, a labdarúgás sem maradt siker nél­kül 1979-ben. A Nyíregyházi Vas- utas-Spartacus SC gárdája a leg­utóbbi ezüstérmet úgy tűnik fé­nyesebbre cseréli, hiszen hat­pontos előnnyel v.ezeti az NB II Keleti csoportjának mezőnyét! A jó szereplésben nagy részt vállalt Czeczeli Károly, aki tavasszal és ősszel egyaránt az egyik legjobb­ja volt a piros-kékeknek. — Úgy érzem a búcsúzó évben jól ment a foci — értékelte tel­jesítményét a népszerű labdarú­gó. — S remélem, az új év is ha­sonló sikereket tartogat a szá­momra. ősszel hat góllal is sike­rült hozzájárulnom a megszer­zett első helyhez. Hármat sza­badrúgásból szereztem, a többit pedig legnagyobb örömömre ak­cióból. Balhátvéd létemre szere­tek elöl kalandozni, s ha lehető­ség nyílik rá, gólt szerezni. A szabadrúgások gyakorlására nagy gondot fordítok az edzéseken, he­tente 50—60-at rúgok kapura, a legkülönbözőbb távolságokról és helyzetekből. Eddig megérte! — Az új évtől azt várom, hogy csapatunk maradéktalanul telje­síti a tervet és én azt jó játékkal segítem elő. Nekem úgy érzem presztízskérdés a jó játék, hi­szen az élvonalból jöttem Nyír­egyházára, 10 mérkőzést játszot­tam az utánpótlás válogatottban, sőt egyszer A-válogatott is vol­tam, Bulgária ellen, amikor 2:0- ra győztünk. A legjobbak között töltött éveket nem lehet elfeled­ni és szeretnék újra az NB I-ben játszani. Hegtartani a válogatottságot Az NYVSSC úszói 1979-ben is folytatták sikersorozatukat, meg­erősítették a helyüket a legjobb szakosztályok között. Különösen a 12 éves Vasváry Zoltán tett ki magáért, aki a magyar bajnok­ságon háföm aranyérmet és há­rom bronzérmet nyert! Bemu­tatkozott korosztálya válogatott­jában is, a zágrábi nemzetközi versenyről egy arany- és négy ezüstéremmel tért haza. — Az új évbem az IBV-váloga- tott kerettagságomat szeretném elsősorban megtartani — mondta terveiről Zoli. Magyarországon lesz az IBV, s jó lenne itthon döntős lenni. Márciusban leszek 13 éves és addig — amolyan szü­letésnapi ajándékként — 1500 méteren ifjúsági aranyjelvényes sportolói szintet akarok úszni. 1980-ban már egyébként gyer­mekkorcsoportos leszek és sze­retnék az idősebbek között is bi­zonyítani. Az országos bajnok­ságon kedvenc számaimban, a 200 méteres mell- és a 400 méte­res vegyes úszásban éremszer­zésre készülök. A 100 méteres mell-, a 200 méteres vegyes, va­lamint a 200 méteres pillangó­úszásban a döntőbe kerülés a célom! Jó lenne olimpiai ponto­kat hozni a szakosztálynak, van egy nagy vágyam is, szeretném eredményeimmel kiérdemelni azt, hogy meghívjanak az ifjúsá­gi Európa-b^jnokságra készülő válogatott keretbe. Szeretnék a YB-re kijutni Az országos bajnokságokról 32 aranyérem került Szabolcsba. A tájékozódási futók között a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Főiskola versenyzője, Hrenkó László re­mekelt, éjszakai bajnoki címet szerzett. — Az új évre az országos szö­vetség emelte a követelmény­szinteket — kezdte beszélgeté­sünket a bajnok. — Többet kell edzeni, többet kell tenni a jobb eredményekért. Engem erre még jobban kötelez, hogy bekerültem a válogatottba. Nem szeretnék a legjobbak közül kiesni. Most a főiskolán vizsgaidőszak van, de ennek ellenére naponta kétszer is edzek. A legfontosabb ver­senyem 1980-ban a főiskolai vi­lágbajnokság lesz. Ki akarok ke­rülni és megfelelő helyen szeret­nék végezni. A Nyíregyházán megrendezésre kerülő Hungária Kupán a legjobbak közé kerü­lés a tervem. A magyar bajnok­ságon az első hat hely valame­lyikének a megszerzése a célom. A minőségi edzésmunka foko­zásával, remélem az 1979-es év­től is jobb esztendőt zárok majd 1980-ban. zett Frankfurtban. S bekerült az olimpiára készülő válogatottba is. — Legnagyobb tervem: kijut­ni Moszkvába — mondta az Eu- rópa-bajnoknő —, s ha ez sike­rül, jó lenne nem üres kézzel hazatérni. Hogy ehhez milyen teljesítményt kell elérnem? Úgy érzem ha 3x40-ben 1170 köregy­séget tudok lőni, van esélyem az utazó férfigárdába beverekedni magam. Ugyanis mint ismeretes, az idei ötkarikás programban nem szerepel még női szám. így az erősebb nem legjobb hazai képviselőivel, a dózsás Nagy Sándorral, az MHSZ KLK sport­tolójával Mátrai Istvánnal és a többi kiválósággal kell majd ver­sengenem a moszkvai repülője­gyért. A „felkészülési menülis­támat” jóindulattal sem mondhat­nék változatosnak: edzőtáborok, központi edzések szinte non­stop váltják egymást, megspékel­ve a belgrádi, a suhli és a plzeni válogató versenyekkel. Szeptemberben Spanyolország­ban rendezik a női Európa-baj- nokságot, ahol az idei aranyérem kötelez a minél eredményesebb helytállásra. Bízom benne, hogy 1980-ban felvesznek a BM rend­őrtiszti főiskolára, mert nyomozó szeretnék lenni. Teljesíteni a nemzetközi szintet Az NYVSSC egyik legeredmé­nyesebb súlyemelője Glückmann Pál, aki 1979-ben a debreceni if­júsági világ- és Európa-bajnok- ságon 8. helyezést ért el. — Mit várok? Az idei eredmé­nyeim megjavítását! Az óévben a lepkesúlyú teljesítményeim jók voltak, de légsúlyban 5 kilo­grammal elmaradtam a 220-as tervezettől. A válogató viadalo­kon 230 kilogramm körül aka­rok emelni, s nem titkolt nagy vágyam: a 80-as szezon végére teljesíteni szeretném a 245 kg-os nemzetközi szintet is. Azt jósol­ták, hogy a következő tizenkét hónap valamelyikében házassá­got fogok kötni! Én azért remé­lem, hogy a Kelet-Magyarország- ban az ilyen hír helyett inkább jó eredményekkel szerepelek majd ... Irány a világ- bajnokság! Az MHSZ nyíregyházi model­lező klub Balogh József—Dóránt Vilmos párosa néhány év alatt szinte egyedülálló sikert vitt véghez. 1971-ben kezdtek együtt, két év múlva utánpótlás, maja 1979-ben a „nagyválogatott”-ke- retnek is tagjai lettek. Az idén Szimferopolban a szocialista or­szágok bajnokságán harmadik, Pécsett a Mecsek Kupán világ­csúcs-beállítással első, az NSZK- ban csapatban harmadik, egyé­niben a nyolcadik, míg az OB-n első és a Nyírség Kupán máso­dik helyezést értek el. — Májusban az osztrák nem­zetközin, júniusban Csehszlová­kiában a szocialista országok bajnokságán kívánunk becsület­tel helytállni — mondta a szim­patikus duó. — A legjelentősebb megméretés viszont júliusban a lengyelországi VB-n lesz. Ha megfelelő technika áll majd ren­delkezésünkre és sikerül majd a gyári alapmotorokat jól „megfé­sülnünk", akkor 1980-ban to­vább tudjuk öregbíteni hazánk és megyénk sporthírnevét. Túljutni az érettségin Az NYVSSC NB Il-es női röp­labdacsapatának éljátékosa Tóth Ibolya. Eredményes és jó játéká­val tagja a magyar ifjúsági vá­logatottnak. — Szép lenne, ha klubcsapa­tom túl tudná szárnyalni az 1979- es sikeres esztendőt. Természe­tesen örülnék neki, ha az új év­ben minél többször tudnám magamra ölteni a címeres mezt is. Erre már remélem januárban mód nyílik, hiszen az ifjúsági válogatott Bulgáriába utazik. Egyébként a nyíregyházi Szé­chenyi István Közgazdasági Szakközépiskola 4/A osztályos ta­nulója vagyok, érettségire készü­lök, s remélem, hogy a hátralé­vő időben is tanáraim segítő- készsége, a sportoláshoz nyújtott támogatása úgy mint eddig — tö­retlen marad. Középiskolás ta­nulmányaim befejezése után sze­retném ha felvennének a nyír­egyházi tanárképző főiskolára, mert akkor továbbra is Sza­bolcsban folytathatnám sportpá­lyafutásomat. Úsióoktafrás intenzívebben Az úszás évek óta a sikersport­ágak közé tartozik Szabolcs- Sjjatmár megyében. Úszóink 1979-ben is nem egy kiváló ered­ményt könyvelhettek el. Vajon mire számít 1980-ban Cselóvszki György, a megyei úszószakszö­vetség elnöke? — Az úszóoktatás intenzitását tovább kell fokoznunk — kezdte terveit az elnök. — A megye- székhely mellett Mátészalkán, Kisvárdán, Nyírbátorban és Nagykállóban is ütemesebb fej­lődésre van szükség. Előbbre kell lépnünk a soprtág népszerűsíté­se, a tömeg- és a minőségi sport területén is. Uszóoktatásra ké­pessé és késszé kell tenni a test­nevelő tanárokat és a főiskolai hallgatókat. A testnevelői tago­zatos általános iskolákban köte­lezőként kell bevezetni az úszást. Külön örülnék neki, ha megtud­nánk oldani a tehetséges úszók egy iskolába és az évfolyamnak megfelelően egy osztályba törté­nő beiskoláztatását. Szeretném, ha az igazolt versenyzőink száma egy ev muiva a mostani 140-ről 200 főre emelkedne. Ezen tervek megvalósítását várom 1980-ban. Bizonyítani három fronton Vencellák Zsuzsa, az NYVSSC atlétája éveken keresztül a leg­megbízhatóbb éremszállítók egyikének mondhatja magát. 1979-re azonban Zsuzsa — ha nem is volt oka mindenre panaszkod­ni — minden bizonnyal nem szí­vesen fog emlékezni. — Mit tagadjam, számomra csalódás volt a most zárult esz­tendő. Ami a legjobban bánt: 300 gáton két tized másodperccel elmaradtam az aranyjelvényes szinttől. Az új évben minden­képpen ki szeretném köszörülni a csorbát. Igaz, ez nem ígérke­zik egy könnyű feladatnak, mert érettségire is készülnöm kell, de tudom, hogy többre vagyok ké­pes. Csak rajtam áll, hogy egy jó 1980-as teljesítménnyel feled­tetni tudom-e 1979-et. A közép­iskolai tanulmányaim befejezté­vel a sport mellett a munkában is szeretnék becsülettel helytáll­Bagoly Dániel —» Pauwlik György MÁTÉSZALKAI VALLOMÁS: „Csak munkával lehet tartós sikereket elérni...“ Sikercsapat. S az edző? Erre szerettem volna választ kapni Mátészalkán. Lövey Ist­vánt, a női kézilabdacsapat szak­vezetőjét kerestem. Nem találtam a városban. Bár a két ünnep kö­zött — karácsony és újév — nincs a csapatnak edzése, mégis úton volt. Sportügyben járt Deb­recenben. így találkozhattam a sportkör társadalmi elnökével, Kosa Barnával, aki egyébként a járási NEB elnöke. Hivatalában fogadott. Amikor a beszélgeté­sünk elején az edző nevét emlí­tettem, megjegyezte: — ünnep ide, szünet oda, Lövey Pista egy percig sem tud nyugodni, ha sportról van szó. Út az arany­éremhez A kérdésre, melyért Szatmár fővárosába utaztam, tulajdonkép­pen meg is kaptam a választ. De úgy éreztem, hogy most többről van szó. Igazam lett. A sportkör elnöke szinte lélegzetvétel nélkül beszélt a szakosztályról, a játé­kosokról, a szakvezetésről. Elis­merőleg szólt a sportolók helyt- - állásáról, a város vezetőinek, tár­sadalmi munkásoknak az össze­fogásáról, mely végül is az aranyéremhez vezetett. Lövey István nyíregyházi szü­letésű, rokonai ma is a megye- székhelyen laknak, ö maga a tanári diploma megszerzése után 1955-ben ópályiba ment. Mátészal­kára 1962-ben került, s azóta is a mezőgazdasági szakközépisko­lában tanít. Játékos-edzőként is­merték meg a városban. De nem egy sportágban! Üszott és edzői feladatot is ellátott. Bizonyított a zöld gyepen mint labdarúgó és mint szakvezető. Kézilabdázott és tanította annak minden fortélyá­ra a fiatalokat. 12 éve pedig csak a női csapattal foglalkozik. Varázsa van a munkájának — Nézze, Lövey Pistánál a sport iránti fanatizmus a munka szeretetében öltött testet — mon­dotta Kosa Barna. Szinte hihe­tetlen, ahogyan nála az akarat és a cselekvés egyet jelent a mindennapi munkában. Termé­szetesen mindezt nem azért mon­dom, mert a női csapatunk az NB I B-be jutott, lekörözve több neves pesti és vidéki együttest. Varázsa van a munkájának a sportkör valamennyi szakosztá­lyát figyelembe véve. Ügy gon­dolom, hogy a női csapat pél­dája hatással volt férfi kézilab­dázóinkra, hiszen a korábbi évek sok kudarca után 1979-ben sike­rült kiharcolniuk az NB II-ben való szereplés jogát. Egy korábbi edzői értékelés­ből megtudom, hogy a mátészal­kai lányok 1967-ben kerültek az NB II-be, ahonnan egyévi sze­replés után kiestek. 1970-ben is­mét a magasabb osztályban ját­szottak, de már eredményesen. A következetes és a fegyelme­zett munka eredménye, hogy 1978-ban dobogós helyezést. ér­tek el. Akkor, az ünnepélyes év­zárás után a csapat tagjai úgy_ nyilatkoztak: — a bronzérem szépen csillog, de lesz még ne­künk fényesebb is! A sikercsapat és (álló sorban felül jobbra) az edző: Lövey István. A női csapat azonban nemcsak áhította az aranyérmet, hanem mindent meg is tett érte. 1979- ben a heti három edzést négy váltotta fel, s a lelkesedés mel­lett a korszerű játék vonásait is fel lehetett fedezni szinte vala­mennyi találkozójukon. Hazai pályán veretlenek tudtak marad­ni, de idegenben is ponterősnek bizonyultak. Ennek eredménye a bajnoki cím, a magasabb osz­tály, s hogy az MNK-ban a leg­jobb 12 közé tudtak kerülni. Elismerés az ellenfelektől — Az MNK-ban rangos csapa­tokkal, így a többszörös magyar bajnok Bp. Vasassal is találkoz­tak lányaink — mondja az el­nök. Becsülettel helytálltak, amit bizonyít az ellenfél elismerő vé­leménye is. A Vasas vezetőivel, játékosaival igen baráti kapcso­lat alakult ki, 1980-ban új kézi- labdapályánk avatásán ott kí­vánnak lenni. Kósa Barna kifogyhatatlan. Egyre-másra mondja a történe­teket. A Csepel elleni MNK-mér- kőzésre így emlékezett vissza. — Demeter Bori, a csapat má­sodik számú kapusa a mérkő­zésnek egy kritikus percébe» hétméterest fogott, majd kitűnt indításából gólkirályunk, Földvá­ri eredményes tudott lenni. A mérkőzés után Borika odamer az edzőjéhez és megkérdezte: Pista bácsi megvan velem ele gedve? Az edző válasz helyett visszakérdezett: — És te ■ önma­gaddal? Majd azzal folytatta, hogy neki a kapuban meghatá­rozott feladata van csakúgy, mint a mezőnyjátékosoknak, s ennek eleget tenni becsület dol­ga. — Ezt a történetet azért mond­tam el, mert Lövey Istvánban én egy mértéktartó, és következetes szakvezetőt ismertem meg. Az elégedettség szó nem szerepel a szótárában. A mérkőzésekre tu­datosan készül fel -csapatával, nem ismer gyenge és erős ellen­felet. Minden bajnoki mérkőzést egyformán fontosnak tart. A küzdelem hevében dicsér vagy bírál, tanácsokat osztogat. Vele él a játékkal és a lányok méltó partnernek bizonyulnak. ök egynek számítanak Érdekesnek és tanulságosnak bizonyult a sportkör elnökével folytatott beszélgetés. A szak­osztályról úgy szólt, mintha egy emberről lenne szó. Egy kollek­tíváról, mely egynek számit. Vastag László szakosztályvezető. Opre László és Korcsmáros Ist­ván vezetőségi tagok, az edző Lövey István, s a játékosok. Va­lóban ők egynek számítanak, mert egyet akarnak. Igazi sport­emberek. Velük érez s velük van népes szurkolótábor is, akik­ről az ellenfelek úgy nyilatkoz­nak: — Ilyen közönség előtt öröm játszani, s nem lehet veszí­teni .. . ! Sikercsapat. S az edző? Méltó választ kaptam rá Má­tészalkán. Dragos Gyula Versenyben a férfiakkal A szabolcsi sportlövők közül Fórián Éva alaposan kitett ma­gáért: Európa-bajnoki címet szer­Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-2T7, 11-425, 11-525, 11-846 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf.: 47, 4401 ■ ■ Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 ■■ •»BIBI- Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 flflnmminiwnifl Felelős kiadó: Mádl Lajos ÍHéIIIVÜí UiSZSlII Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitŐ postahivataloknál és kézbesítőknél ■ ■ 3 Előfizetési díj egy hóra 30,— forint, negyedévre 90,— forint, egy évre 360,— forint Kéziratokat nem önünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán ■ ___________________________________I INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 6133—2058

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom