Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

1979. december 21. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Történelmi napok □ 944. december közepe: Szabolcs megyében és székhelyén csak most kezd visszatérni az élet. No­vember 15-én megnyíltak az iskolák, megtörtént a felszabadulás utáni első há­zasságkötés, megkezdődött a népi szervek megalakítá­sa, a politikai pártok szer­vezése. Ám még sok a rém­hír, a bizonytalanság, hiszen Nyíregyházára idehallik az ágyúk dörgése. A korábban felszabadult országrészek helyzetéről bizonyosságot egy debreceni küldöttség hozott Nyíregyházának, amely a nemzetgyűlési vá­lasztások előkészítő bizott­ságát képviselte. A bizott­ság tagja volt dr. Tariska István orvos, a Magyar Kommunista Párt debreceni területi bizottságának egyik vezetője, ö hívta össze a szabolcsi kommunistákat, segítette a párt szervezését, s ismertette az MKP prog­ramját Magyarország de­mokratikus újjáépítéséről és felemeléséről. E prog­ramban szerepelt, hogy a fasizmusellenes harcban és a demokratikus átalakítás biztosítására a demokra­tikus pártok megbizottaiból és kipróbált Hitler-ellenes hazafiakból nemzeti bizott­ságokat kell létrehozni, amelyek a Magyar Függet­lenségi Front helyi szervei, egyesítik a demokratikus, hazafias erőket és vezetik a harcot a demokratikus Ma­gyarországért. E program alapján került sor a nemzeti bizottság megalakítására Nyíregyhá­zán, s arra, hogy a debre­ceni küldöttek ismertessék a megalakítandó ideiglenes nemzetgyűlés céljait. A ta­nácskozáson tizennégyen voltak jelen. Közöttük kom­munista villanyszerelő, szo­ciáldemokrata építőmun­kás, parasztpárti földmun­kás, de ott voltak az evan­gélikus és református fele­kezetek lelkészei, a kórház igazgatója és az iparosok, kereskedők képviselői is. Arról tájékoztatta őket az előkészítő bizottság, hogy Szabolcs megyének öt kép­viselőt kell küldeni a Deb­recenben hamarosan össze­ülő ideiglenes nemzetgyű­lésbe. A képviselőket a füg­getlenségi front működő vagy megalakítandó pártjai és a különböző társadalmi szervezetek választhatják. A Szabolcs megyei Nem­zeti Bizottság december 19-i ülésén megválasztotta a debreceni nemzetgyűlés öt szabolcsi képviselőjét: Pin­tér András a kommunista pártot. Pacsik József °s Ma­ciiéi Sándor az SZDP-t, Bartha László a oarasztszö- vetséget és Erőss János a kisgazdaDártot kéDviselte. A nemzetgyűlés december 21-i alakuló ülésére a re­formátus kollégium ősi fa­lai között került sor. A nemzetgyűlés összehí­vása nagy lendületet adott a Szabolcsban éppen meg­induló politikai életnek. Mint azt később az egyik résztvevő, Bartha László el­mondta: „Ott a munka­vágytól áthatott emberek együttese volt, akik szinte tarsolyukban hozták az épí­tés gondolatát. Mindenki­nek volt valami elgondolá­sa, hogy mit kell csinálni. Sokat beszéltünk például a földreformról, az építkezés­ről, a kultúráról, a tanítás­ról, a nevelésről, az általá­nos műveltség kiterjesztésé­ről.” December 31-én már Nyíregyházán, a Korona­szálló nagytermében szá­moltak be hatalmas közön­ség előtt megyénk képvise­lői a nemzetgyűlés munká­járól. Pintér András a töb­bi között ezt mondta: „A nép saját maga vette kezé­be sorsának intézését. Ösz- szeült a demokratikus par­lament, amilyen még a ma­gyar történelem .folyamán soha nem volt. Maga a nép foglalt helyet soraiban. Ez a nemzetgyűlés ... erélye­sen szembefordult a népe­ket igába hajtó német im­perialista politikával és a hitleri őrülettel... Felállít­juk a nemzeti demokratikus hadsereget... Ez a hadse­reg nem a nép jogos kíván­ságait fogja elvonni, hanem a nép jogaiért fog harcol­ni ...” A szabolcsi képviselők beszéde közben percekig zú­gott a tömeg tapsa és éljen­zése. Nagyszerű programot adott a megye népének ez a 35 évvel ezelőtti nap. Azt tűzte célul, hogy a romo>- kon fel kell építeni az új Magyarországot, hogy olyan társadalmat építsünk, ahol mindenkinek egyforma joga van, ahol a paraszté lesz a föld, a munkásnak munká­ja lesz, ahol megszűnik a kizsákmányolás. G z a három és fél évti­zeddel ezelőtti törté­nelem esemény, ez a külsőségeiben szegényes, de a lelkeknek új tavaszt je­lentő 1945-ös új évre virra­dat egy születő világról be­szélt. A néogvűlésen a jö­vendő társadalom körvona­lai bontakoztak ki. „Minden attól függ — írta a korabeli eseményről egy szabolcsi krónikás —, hogy miképpen tudjuk most a sors kerekét megragadni, tudunk-e élni emberséggel ítéletünkben és munkánk­ban egyaránt?...” Az ideiglenes nemzetgyű­lés megnyitásának mai, 35. évfordulóján elmondhatjuk: tudtunk. Kopka János Radiátor Kisvárdáról Idén 420 ezer négyzetméter Tisza 502-es típusú radiá­tort gyártanak a kisvárdai Vulkánban. Felvételünkön: Ráti Sándor és Pécsik And­rás az előkészített formába tölti a folyékony vasat. (Gaál Béla felvétele) Nagyító alatt a pályaválasztás (4.) Mit kíván a népgazdaság ? BÁRHOL, BÁRKITŐL ÉRDEKLŐDTÜNK IS, ELÖBB- UTÖBB A NÉPGAZDASÁGI ÉRDEKNÉL KÖTÖTTÜNK KI. MINDEN GYERMEK ÁTLAGOSAN 8—10 SZAKMA ellAtäsAra képes, az, hogy végül is legjobb KÉPESSÉGEINEK MELYIK FOG MEGFELELNI, AZT KELLENE A SZÜLŐI HÄZ ÉS AZ ISKOLA JOBB EGYÜTTMŰKÖDÉSÉVEL MEGTALÁLNI — A NÉPGAZ­DASÁG ÉRDEKÉBEN. De vajon ténylegesen „megfogható-e”, mit is kíván a népgazdaság? Juhász Gá­bor, a megyei tanács munka­ügyi osztályvezetője erről így fogalmazott: Sokoldalúan képzetteket — Megyénkben 1960-tól 76 ezer új munkahely létesült. A nagyarányú iparosítás kö­vetkeztében az utóbbi tíz év­ben ez 30 ezer új ipari mun­kahelyet jelent. Két forrás­ból kerül ki az utánpótlás, részben a még mobilizálható munkaerőforrásból, részben pedig a tanulmányaikat be­fejező fiatalokból. Évente kö­rülbelül négy és fél ezer a természetes pótlással mun­kába lépők száma, mint­egy 1500-an elvándorolnak a megyéből, marad tehát három, három és fél ezer. öt év alatt ez 16 ezer. Az V. ötéves tervben 17 és fél ezer főt tervezhettünk létszámnövekedés címén: 11 200 főt az iparba és 6300 főt az úgynevezett tercier ágazatban. Mostantól a terv­időszak végéig az iparban még 6—700 főnek marad még he^y, tehát nagyobb volt a Mintha csak ma lett vol­na. Pontosan karácsony előtt egy hónappal, november 25- én történt. A férjem reggel hatkor indult el itthonról a keméves munkásbuszhoz, öt perc múlva meg már halott volt... Tíz évig járt el mindennap motoron Hollóházára dolgoz­ni és soha egy karcolás nem esett rajta. Akkor meg azon az autóbuszon ... Jött velük szemben Nyíregyháza felöl egy földgép és a markolója nem volt rögzítve. Ketten is szörnyet haltak akkor ... Villanyszerelő volt a fér­jem. Amikor a Kemév meg­alakult, akkor jött haza Hol­lóházáról. Gondolom, szeret­ték a munakhelyéo, rendez­ték a hazahozatalt és a te­metésnél is segítettek. Nem kellett nekem szaladgálni a segélyekért sem, elhoztak he­lyembe mindent. Három pici gyerekkel ma­radtam: Ilonka három és fél, Mihály másfél éves volt, Ma­riann pedig kéthónapos. Itt volt a nagy ház is, befejezet­lenül. Három szoba, össz­komfort, alatta pince. Hogy elterveztük, legyen hely mindenkinek és mindennek! Éppencsak beköltöztünk. A vállalattól mindig meg­találtak. Ha nem itthon, hát az óvodában. Igen, ezt az ál­lást is ők javasolták, hogy EB megkapjam a családi pótlé­kot. Segélyt hoztak, vigasztal­tak, megkérdezték, miben kell segítség. Bizony jólesett akkor még a szép szó is. Emlékszem, karácsonyra a gyerekeknek a Kemévtől ka­pott pénzen vásároltam ru­hát ... Amikor a vállalattól kinn jártak, azt is megkérdezték, kell-e segítség a házépítés be­fejezéséhez. Mert bizony, úgy álltunk, hogy csak a konyha, meg egy szoba volt rendben. Aztán hiányzott a külső pu­colás is ... Tavasszal aztán el is jöttek. Minden szabad szombaton egy-egy brigád. Ugye, látta 'milyen szép kí­vülről is a házunk. Szegény Mizsu, merthogy én csak így hívtam, biztosan így képzel­te el ő is ... Az egészségem azóta sem állt helyre. Három műtétem is volt, most táppénzen va­gyok. Vigaszom a három gyermek. Szépek, egészsége­sek, nincs velük komolyabb baj. Ennek örülök a legjob­ban. Ilonka, a legnagyobb még ezer forint tanszerse­gélyt is kapott a vállalattól, amikor elkezdte az iskolát. Bizony, már Mariann is hoz­za a piros pontokat... Látja, a lakást is szépen berendeztük azóta. Ilyenkor, karácsonytájt erősebben tér­nek vissza az emlékek. Férj­hez menni újra? Nem! már- csak a gyerekek miatt sem. Maradjak én csak meg öz­vegy Pólik Mihálynénak — a mi gyerekeinknek. Tóth Árpád lehetőségünk, mint a terv­számok. — Megyénk hosszú ideig fogyó megye volt. 1972-től azonban egyenletesen növek­szik, csökken az elvándorlás. Izgalgias kérdés, hogyan kö­veti ezt vajon az iskola struk­túraváltozása. Ide tartozik a képzési profilok módosítása: a szakképzést folytató kö­zépfokú oktatási intézmé­nyekben, aztán a szakmun­kásképző célú szakközépisko­lai osztályok indításával és végül a szakmunkásképzés korszerűsödésével. Az új szakmai jegyzék célja, hogy sokoldalúan képzett szak­munkásokat neveljünk, akik alkalmasak a termékszerke­zet-változások gyors követé­sére. A jövő népgazdasága a szakmai ismeretüket gyorsan változtatni képes, nagy szak­mai műveltségű dolgozókat igényel. A VI. ötéves terv munka­erő-gazdálkodásával kapcso­latban megbízható adatokat nem sikerült megtudni. A távlati munkaerő-prognózis közli ugyan a keretszámokat, — például a nehéziparban, gépiparban és vegyiparban 3500, a könnyűiparban 2000, egyéb szolgálati ágazatba 3 ezer személy munkába állí­tására lesz szükség — ezek azonban nem elég konkrétak ahhoz, hogy a pályaválasztás megalapozottságát elősegít­sék. Ha nem tudjuk például, hogy öt év múlva hány kő­művesre lesz szükség me­gyénk építőiparában, nehe­zen tudunk megszabadulni a pályaválasztás kampányjel­legétől. Ahol nincs nagy gond És most lépjünk be me­gyénk egyik legkorszerűbb iskolájába, hogy mindazok­ról, amiről szó volt, gyakor­latban is tájékozódjunk. A sok közül azért éppen ide vezet útunk, mert ennek az iskolának évek óta nincsenek utánpótlásproblémái, kicsi­ben mégis megfigyelhető itt a pályaválasztás minden gondja, és keresztmetszetet kaphatunk az iskola és a népgazdaság viszonyáról is. Kisvárdán vagyunk a 111. sz. szakmunkásképző intézet­ben. Jelenleg közel 900-an ta­nulnak itt, képzési profil sze­rint a vasipartól a könnyű­iparig a legváltozatosabb szakmákban. Idén 326 első­éves kezdte meg tanulmá­nyait, akiket 440 érdeklődő közül választottak ki. Móré Imre igazgató mondta: — Ho­gyan érjük ezt el? Keressük a kapcsolatot az általános is­kolákkal! Igyekszünk éveken át pálya-előkészítő munkát végezni. Személy szerint a 8-os osztályfőnökökkel ál­lunk kapcsolatban, a környé­ken több mint harminc isko­lából. Minden évben rende­zünk kiállítást, kijárunk az iskolákba, filmeket vetítünk, szülői értekezleteket tartunk. Hozzánk pedig bejárnak a gyerekek, a szülők is és ha érdekli őket, részt vehetnek a kijelölt órákon, amikor szakmák, a kevéssé ismert munkakörök szépségéről a szakoktatóktól hallhatnak. Ilyen egyszerű volna? Megy minden, mint a karikacsa­pás? Nem egészen, mert azt is elmondta az igazgató, hogy ők is érzik a pályaválasztás kampányjellegét. Legszíve­sebben azt javasolná, hogy már ötödik osztálytól kezd­jék meg az iskolákban a szakmák rendszeres ismerte­tését. Az iskola nyomon követ Az iskolákban általában szemérmesen hallgatnak ar­ról a tényről, hogy kénytele­nek kapukon belül átirányí­tani tanulóikat a népszerűbb szakmákról a népgazdasági- lag hasznosakra, szüksége­sekre. Kisvárdán mi a gya­korlat? — Nekünk is szükségünk van belső átirányításra. Ke­vesen jönnek maguktól gépi forgácsolónak, vagy kőmű­vesnek. Ezért is érdekes az a felmérés, melyben nyomon követtük, mi történt később az itt végzett fiatalokkal. Jó érzés volt, hogy saját szak­májukban találtuk meg őket. Rossz tapasztalatunk van vi­szont az autószerelőkkel, öt­ven százalékuk elhagyja a pályát, és elmegy inkább gépkocsivezetőnek. A végzősök zöme azonban saját szakmájában marad. Éppen itt, Kisvárdán talál­koztunk viszont egy ifjú em­berkével, akiről a szakmun­kásképzőben derült csak ki, hogy azért nem lett villany- szerelő, mert színtévesztő. Lett géplakatos tanuló, és most azt igyekszik megsze­retni. Példájával ezennel vissza is érkeztünk fő kérdé­sünkhöz: lehetne-e jobban végezni a pályairányítás munkáját? Baraksó Erzsébet (Folytatjuk) Kisgyűlések A ránylag friss hajtásai a szövetkezeti moz­galomnak a munka­helyi kisgyűlések, kül­döttértekezletek. A szövet-; kezeti demokráciának ezek a fórumai szükségszerűen a gazdálkodás alapjaiban történt változások miatt jöttek létre. Egyesülések-, kel csökkent a termelő- szövetkezetek száma, meg- nörekedett egy-egy gaz­daság területe, megdup­lázódott a tagság. Ott, ahol ma 1000—1500 terme­lőszövetkezeti tag van, le­hetetlen egyetlen szövet­kezeti közgyűlésen mély­rehatóan elemezni a vég­zett munkát, meghatároz­ni a feladatokat. Fontos kérdésekben a döntés, a szavazás is csak formális lehet. A kisgyűléseken — van termelőszövetkezet, ahol 20—25 ilyet tartanak — mindenki szót kaphat, vi­tázhat és javasolhat és a küldöttek a felsőbb fóru­mon, összesítve a vélemé­nyeket, képviselhetik a kollektívát. Befolyásolhat­ják azt — és kell is, hogy befolyásolják — a gazdál­kodás menetét, a bírála­tok és javaslatok segítik a körültekintőbb, alaposabb tervezést és döntést. A kisgyűléseket ezekbe 0 a napokban a megye va­lamennyi — 127 — terme­lőszövetkezetében meg­tartják. Elemzik az 1979. évi termelés eredményeit, szó lesz a jövő évi felada­tokról. Sem az elmúlt idő­szak termelésének reális értékelése, sem pedig 1980 ránk váró feladatainak meghatározása nem köny- nyű. A termelőszövetkeze­ti tagok látták és tapasz­talták, a gazdálkodás jó és rossz oldalát. Túlzások nélkül, de szenvedélye­sen, jó szándékkal kell er­ről beszélni. Az is tudott, hogy a gazdaságoktól mit vár el a népgazdaság; is­mert már ehhez az új sza­bályzó rendszer és a ter­melői árváltozás. Többet és jobbat kell termelni a helyi lehetőségekkel, a tar­talékokat jobban kell hasz­nosítani. A küldöttgyűléseket az év utolsó hetében tartják a legtöbb helyen. Tartal­mas beszédekre, olykor kemény szavakra is lehet számítani. A bírálatok mellett azonban minden bizonnyal ott lesz a terme­lőszövetkezeti tagok, szo­cialista brigádok vállalása is, hogy készek a gazdasá­gi vezetést munkájában támogatni. Minden olyan kezdeményezést, javasla­tot, amely a takarékosság­ra, a több és jobb minő­ségű termelésre, a gazda­ságosságra vonatkozik, a tervezésben hasznosítani kell. E r vet zárnak és új évet kezdenek a mező- gazdasági üzemek. Ismétlődő, de nem mindig azonos tartalmú esemény ez. Most a kisgyűlések, küldöttgyűlések általános­sá válásával jobbítható a következő év gazdálkodá­sának alapozása. Élni kell e fórumok kínálta jó le­hetőségekkel. Seres Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom