Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-20 / 297. szám
1979. december 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szokni a jót Ifjúmunkások Mátészalkán T öbb száz földszintes házban lakó nyíregyházi költözött az utóbbi években modern tömbházba, mert lebontották, szanálták a házát. Közülük nagyon sokan boldogok, karnyújtásnyira van a meleg víz, a fürdőszoba és nem kell minden reggel kisalakozni a kályhát, befűteni ... Az idősebb emberek egy része azonban nehezen tudja megszokni a jót. Visszavágyik — bármilyen furcsa is — a rideg, hideg, olykor sa- létromos házikóba, ahol mégis „más volt”, mert volt udvar. Aki élete javát földszintes házban élte le, nehezen tud megbarátkozni azzal, ha kilép a lakásból, az udvar helyett a lépcsőházban folytatja az útját. Ami nem pótolja az udvart, a tágasabb látótért, ahonnan átköszönhetett a szomszédnak... A bérházi élet elvette tőlük a ház körüli foglalatosságot is, az aprójószágot is. Talán még a téli hósöprés is hiányzik nekik, amiben sok volt a rossz, de egy kicsit szertartásnak is beillett, amihez hozzászokott az ember. Ez jutott eszembe,- amikor arról hallottam, hogy a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság területén 33 régi, csaknem cselédlakásra emlékeztető lakás vált elavulttá. Két év alatt mindösz- sze tizenhét család szánta rá magát, hogy él a tangazdaság nyújtotta lehetőséggel, a régi mostohát felcseréli jó, új otthonra. Az elavult állami gazdasági lakások több generációt szolgáltak ki, állapotuk éretté tette őket a lebontásra. A tangazdaság csaknem egymillió forintot áldoz az elavult lakások felszámolására. Szövetkezeti társasházépítési lehetőséget kínálnak fel az érdekelteknek, de nincs nagy mozgás. Legtöbben azt kérték, kapjanak olyan területet, ahol családi házat építhetnek, s ott a háztáji állattartásra is lesz lehetőségük. Fejlődésünk egyik konfliktusokkal is járó gondja, hogy az idősebbeket aligha kény- szeríthetjük eddigi életüktől idegen, megszokhatatlan életmódra — lelkierejük, érze- lemviláguk, életkedvük és energiájuk megkárosítása nélkül. Semmiképpen sem lebecsülendő következménye ez a városiasodásnak, s még akkor is, keresni kell a módját, hogy kisebb, családias házak is épüljenek az idősebbeknek, ha jól tudjuk, milyen nehéz ma már üres építési telket találni, hogy az ne kilométerekre legyen a városmagtól. Sok idős ember iszonyodik a tízemeletes tömegházaktól, szenvednek a bezártság érzésétől, ami nyomasztó, még akkor is, ha összehasonlítha- jtatlanul nagyQJabJfcéuyeliaaet nyújt, mint az előző, komfort nélküli, nehezen fűthető és gyakran vályogfalú házacska. De hiába, ha az ember olyan „szerkezet”, hogy nem tud egyik napról a másikra szakítani korábbi életmódjával, a megszokással. Várostervezőknek, lakáselosztóknak — bármilyen nehéz is — rájuk is gondolni kell, mégpedig komolyan. Páll Géza Balogh András lakatos szakmunkás a „Ki minek mestere?” ágazati versenyén, gép- karbantartó kategóriában II. helyezést ért el. o A BFK-ban a dolgozók 70 százaléka fiatal. Somodóczki Éva a legjobb munkások közé tartozik. o Alig több, mint három éve kapta kezébe a szakmunkásbizonyítványát Aradi Ferenc, a Szamos menti Állami Tangazdaság ifjú dolgozója, munkája máris az öregekével vetekszik. (Mikita Viktor felvételei) w_ Óvoda Hodászon ötvenszemélyes óvodát adtak át nemrégiben Hodászon. A 3,1 millió forintos létesítményt a helyi Béke Termelő- szövetkezet építette. Az év utolsó napjaiban foglalják el az óvodások az új intéz- ményfc^lzép társadalmi összefogás eredménye a hodászi óvoda, mert a tervkészítéstől kezdve a befejező munkálatokig igen nagy értéket képvisel a lakosság társadalmi munkája. Az avatás előtti nagytakarítást, a tereprendezést, az udvar csinosítását egyaránt társadalmi munkában a helybeli lakosok végezték el. A községi tanács is sokat tett a beruházás meggyorsításáért, mert az 1980- as átadási határidőt sikerült még ez év végére előrehozni. Takarékos bátoriak Kevesebb olaj, villamos energia Szénnel, napraforgóhéjjal és olajjal tüzelnek a Növényolaj-ipari Vállalat nyírbátori gyárában. A jelek szerint kellő -körültekintéssel teszik ezt, hiszen félmillió forintot takarítanak meg 1979-ben az energiahordozók ésszerűbb felhasználásával. Az összegben persze jelentős részt kap az elektromosság is, amin önmagában 196 ezer forintot nyernek, de nem elhanyagolható az sem, hogy a gyár saját kútjából 10 ezer köbméterrel kevesebb vizet vesznek ki, mint korábban. A legtöbbet a fűtőenergián takarítottak meg. Az olajfűtésű helyiségek száma elenyésző, az üzemi fűtőtesteket szelepekkel látták el, így ha kell, a gőznyomás könnyűszerrel csökkenthető. A helyiségek hőmérsékletét rendszeresen ellenőrzik, és jobbá tételére műszert szereznek be. Sokat jelent, hogy egy kazánjukat a munka melléktermékével, a napraforgóhéjjal fűtik, s ha a készlet kifogy, a vállalat kőbányai gyárából kaphatnak utánpótlást. A szárítókban olajat takarítanak meg, mégpedig minden tonna szárított magnál, három kilogrammot. A korábbi 15 kilogramm olaj elégetése helyett, most 12-vel érnek el azonos hatást. Ezt az égés tökéletesebbé tételének köszönhetik. Ahol nincs kémény, ott elektromos fűtőtesttel kénytelenek melegíteni a nyírbátori MEZŐGÉP műhelyeiben. Ahol viszont erre mód nyílott — és a legtöbb helyiségben lehetett —, ott az elektromos fűtést olajra váltották fel. A csarnokot nagy teljesítményű olajkazán temperálja, mégpedig hőlégbefú- vással. Villamos energiából — hiába nem használják már fűtésre —, azért sok fogy. Ehhez hozzájárul az is, hogy esetenként még a művezetőknek kell közbelépniük, mert nem mindenki tartja meg az utasítást, nem kapcsolják ki a gépeket akkor sem, ha valamiért állni kényszerülnek. Géfieiket a délutáni műszakban dolgoztatják nagyobb intenzitással, hogy az alacsonyabb áramdíj következtében is takarékoskodni tudjanak. Ugyanakkor, a nagy teljesítményű hőkezelő kemencéiket, a korábbi két műszak helyett, háromban működtetik. Olajból, gázolajból, benzinből, villamos energiából jelentősebb megtakarí-. tást értek el. Éves szinten mintegy 130 ezer forintot érő energiával fogyasztanak kevesebbet a szándékoltnál. S. Z. Párttagnak lenni: szolgálat A kerékgyártó-tanár S ok van, mi csodálatos ... A beregdaróci Badak Gyulát is sokan csodálják és immár nemcsak: a tenyérnyi Beregben. Csodálják sokoldalúságét, szerénységét. Szakmunkás-bizonyítvány, felsőfokú politikai végzettségről szóló oklevél és egyetemi bölcsészdiploma lapul iratai között. Ahogy szárnyra kapott a jó híre, hívták vagy tucatnyi helyre. De megmaradt ősei falujában és 1200 embert szolgál: gyalu- vaJ, vágóval, tollal, ecsettel, keze munkájával, szava melegével. Csakúgy, mint apja, nagyapja és dédapja, ő is a kerékgyártó szakmát tanulta ki. Apáról fiúra szállt a mesterség, negyedszázaddal ezelőtt s uhanckorában őt is kerékgyártónak szánták. Részben hagyománytisztelet, részben avégett, hogy nem tudták felmérni: még meddig lesz szükség az ősi szakmára. Aztán meg bíztak a kézügyességében. Hogy is ne bíztak volna, amikor hamarabb -tanult meg rajzolni, mint írni. Hatéves korában élethű portrékat rajzolt a falu jellegzetes embereiről. Tizenegy éves volt, amikor rajzait a járási művelődési otthon kiállította. A szakmunkásvizsga után 3 évig a tsz kerékgyártója volt. Ahogy ő mondja, nappal űzte az ipart, este meg olvasott, tanult. Beiratkozott a maményi gimnázium levelező tagozatára. A tanulásban nem fűtötte nagyravágyás, csupán többet akart tudni a világról. Érettségi után sikeres végvizsgát tett a marxista szakosítón — esztétikából. Versei, elbeszélései jelentek meg. Ekkor már kevésbé volt fontos kerékgyártó munkája, viszont képesítés nélküli rajztanárként jó szolgálatot tett a falu iskolásainak. Egyik tanítványa országos gyermekrajzversenyen harmadik díjat nyert. Az általa vezetett irodalmi szakkör háromszor nyerte meg a járási versenyt. Közben felvételizett és tanult az ELTE bölcsészkarán. Havonta legalább egyszer, délután buszra szállt, majd vonatra és másnap reggelig döcögött a fővárosba konzultálni, vizsgázni. Az évfolyamon (és talán nemcsak ott) ő volt, aki a legmesszebbről jött... Nem a mi feladatunk eldönteni, hogy tehetséggel ke- zeli-e az ecsetet és a tollat. Annyi bizonyos, hogy a budapesti Képcsarnokban zsűrizték és hosszú-időre kiállították három festményét. A közelmúltban lapunkban jelent meg -neve, amikor közöltük a Móricz-évforduló jegyében meghirdetett művészeti pályázat eredményeit. Az elbeszélés kategóriájában első díjat nem adtak ki, a második díjat Badak Gyula kapta azért a munkájáért, amely egy cigány tanítónő Nagyító alatt a pályaválasztás (3.) Új besorolás a szakmákról HOVÁ, MERRE TEHÁT? DIVATOS, FELKAPOTT, JÖL FIZETŐ LEGYEN? VAGY VALAMILYEN CSENDES, TISZTA MUNKA? HÁNY SZAKMA KÖZÜL IS LEHET VÁLASZTANI? ÉS HA ÉPPEN LÁNY VAGYOK, AKKOR MIT TEHETEK? Kezdjük a divatosokkal. Fiúknál a gépek és a „fusizás” lehetősége, lányoknál pedig változatlanul a könnyű, tiszta munka ígérete a legnagyobb vonzerő. A sor elején ezek állnak: autószerelő, gépjármű-villamossági szerelő, szobafestő és mázoló, vízvezeték-szerelő, autókarosszé- ria-lakatos. Lányoknál női fodrász, női szabó, kereskedő. Jó tudni, hogy autószerelőnek és karosszérialakatosnak például a 110-es szak-- munkásképző intézetbe csak minden negyedik jelentkezőt vették fel, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmákban átlagosan három gyerek pályázik egy helyre, fodrászoknál 350 százalékos túljelentkezésről beszélnek, pedig ezt a szakmát meg sem hirdették. Háromszoros a túljelentkezés szobafestőnek. Ezer helyett — hatszáz... Nem volt elegendő létszám a kőműves, a gépi forgácsoló, az ács-állványozó, a vasbetonszerelő, a vas- és fémszerkezeti lakatos, a gumigyártó és a cipőgyártó osztályokba. Tartósan nyugtalanító a helyzet a mezőgazdasági szakmákban, vagy olyan munkakörökben, amelyekből teljes osztályt nem indíthatnak, de ésszerű párosítással, az ösz- szevonás megoldható lenne. Nem múlt el az idegenkedés bizonyos építőipari szakmáktól, elsősorban a munkahelyi körülmények miatt. És nem remélhet előrehaladást a mezőgazdaság sem, amíg például egy állattenyésztőnek nincs se ünnepnapja, se éjszakája —, keressen bár többet, mint egy jól fizetett diplomás. Jelenleg megyénkben tizenhat nehezen betölthető szakmát tartanak nyilván. Ezekre idén 1077 szárúban volt a felvehető létszám — és mindössze 624-en jelentkeztek. Megyénkben hét ipari és három mezőgazdasági szakmunkásképző intézet működik, plusz az élelmiszeripari szakmunkásképző intézet, valamint a kereskedelmi és vendéglátóipari iskola. Két szakiskolánk van: az egészségügyi, a gép- és gyorsíró. A leglényegesebb változás a következő tanévtől: új Országos - szakmunkásképzési jegyzék jelent meg. 1980-tól egyes szakmák képzése megszűnik, másokat összevonnak, vagy új névvel ellátva bizonyos szakmacsoportokat oktatnak. Az iskolákban ez a szakmai jegyzék megtalálható, a jelentkezési lapokat már ennek megfelelően kell kitölteni! Az eddigi 186 szakma helyett, csak 128 lesz. Bővült viszont az alapszakmák köre 26-ról 36-ra. Megyénkben eddig tizenegy alapszakmát oktattak, ez most húszra emelkedik. Négyszeres, kétszeres... Hat szakmunkásképzési célú szakközépiskolánkban ösz- szesen tizenkét szakmát oktatnak. Ez az iskolatípus viszonylag rövid fennállása alatt igen népszerű lett, de már is találkozik a tipikus pályairányítási problémákkal. Például: az ipari szakközép- iskolába az egyik szakra 336 százalékos, egy másikra 19 százalékos volt az érdeklődés. A középfokú képzési célú szakközépiskolákban főleg a munkába állásra képeznek. Tizenegy szak- és azon belül hét ágazat működik. Akik most jelentkeztek, érdemes ha tudják, hogy csaknem négyszeres az érdeklődés az óvónői, kétszeres a kereskedelmi, a pénzügyi és az egészségügyi szakok iránt, a cipőipari szakon viszont csak 22 százalékos. A klasszikus középiskola — a gimnázium. Tizenhat iskolánkban vannak gimnáziumi osztályok, egy részükben speciális osztályokkal. Az egyetemek, főiskolák padjaiba legtöbben a gimnáziumból kerülnek, ahol a legalaposabb az elméleti felkészítés. (Jelenleg az ország felsőfokú intézeteiben összesen 2830 szabolcsi fiatal tanul, az összes hallgató 4,4 százaléka.) A gimnáziumok mégis keresik annak a lehetőségét, hogy valamiféle „szakmát” is adjanak a diákok kezébe. Ezért vezették be a harmadik évtől a szabadon választható tantárgyakat, a gépjárművezetéstől az államigazgatási ismeretekig, egy egész sor fakultatív tantárgyat. Hit kell tudni ? Mit kell tudni a leányoknak? A szakmunkásképző intézetekben 29 féle szakma között választhatnak, ehhez jön a kétféle szakiskola. A szakmunkásképzési célú szakközépiskolákban négyféle, a középfokú képzési célú szakközépiskolákban 11 féle szak között választhatnak. Idén a pályaválasztási intézet jóval előbbre hozta a szokásos rendezvények dátumait, így a pályaválasztási hetek eseményei a téli szünet kezdetéig zömmel befejeződnek. Kezdődhet tehát a töprengés: „hát én immár mit válaszszák?” Baraksó Erzsébet (Folytatjuk) fejlődését, küzdelmeit mutatja be. A közelmúltban elfogadták és nyomdai szedésre készítik elő Nehéz napok című kisregényét, amely a a szatmár -beregi emberek 1970-es helytállását eleveníti fel. Az írásiban a saját. nehéz napjait is papírra vetette. Az 1975-ben megrendezett nyíregyházi gyümölcskarne- válon a beregdaróci tsz kompozíciója a zsűritől második, a közönségtől első, az MSZBT Országos Elnökségétől szintén első díjat kapott. (A tsz pénztárosa hetvenezer forint bevételt könyvelhetett el a díjakért.) A karneválon a kár- pátontúli vendégek egyike megkérdezte: „Ki ez az ügyes tervező?” Mondták; hogy Badak Gyula. A beregdaróci tanárt egymás után kétszer hívták meg a beregovói ba- rátságfesztáválra, hogy tervezzen gyümölcskompozíciót. A karneválon mind a kétszer övé lett a pálmaág, pontosabban az almaág. Badak Gyula több városban lehetne „címzetes” gimnáziumi tanár. De marad szülőfalujában, amelyhez ezernyi szállal kötődik. Kereken 20 esztendeje annak, hogy belépett a pártba. Nem azért, hogy karriert csinál- jonv hanem azért, hogy jobban szolgálhasson. Közösségi munkájáért, hűségéért öt évvel ezelőtt megválasztották a községi pártalapszervezet titkárának. A községi könyvtár vezetését ki másra is bízták volna? Az iskolában nemcsak magyart és irodalmat tanít, hanem gyakorlatot is. Látogatásunk napján éppen a tanműhelyben volt: a kemény fa és a még keményebb vas formálását tanította a fiúknak. Szőkésbarna, halk szavú, vékony ember. Nem akar felkapaszkodni a Parnasszusra, az ecsetet már félretette, de a tollat a jövőben is előveszi, ha úgy érzi, hogy egy-egy tanulságos eset közreadásával jó ügyet szolgálhat. A fától, az őseitől örökölt mesterségtől nem szakad el. Gyümölcskompozíciót majd saját termékeiből is előállíthat. Van néhány szilvafája és a ház végében elültetett 106 almafát. Jövőre már telemnek a fák. Nábrádi Lajos
