Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

1979. december 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Leányvállalatok I smert dolog, hogy a megyei ipar jelentős része afféle „leány- vállalat”, annak minden előnyével és hátrányával egyetemben. Mert, kétség­telenül vannak ennek — mint afféle távházasságnak — hátulütői is, gondoljunk arra, hogy néha bizony a „levetett” gépek jutnak ide, és önmagában a távolság sem szolgál mindig előnyül. De sokszor az is kiderül, hogy néhol bele is nyugsza­nak a hátrányokba. Példá­ul a hiányos informáltság­ba. Mert nem ritka eset, amikor — a külkereskedel­mi kapcsolatok, a „dollár- kihozatal” után érdeklődnek a válasz kézlegyintés: „Ezt nem közlik velünk.” Szóltunk arról, hogy fur­csa a vállalati központok ilyen, titkolózó magatartá­sa, de alighanem szót kell fordítani arra is, hogy fur­csa az a kényelmes bele­nyugvás is, amivel ezt a megyei gyáregységek veze­tői időnként fogadják. Nemrég, egyik könnyű­ipari üzemünkben jártam, ahol nem volt kérdés, amire választ ne kaptam volna, holott hivatalból velük sem közöltek minden adatot. Csakhogy, a gyár igazgató­ja, miután érdekeltnek érez­te magát, nem nyugodott bele a helyzetbe és éppen ezért, tájékozott is a nagy- vállalat minden dolgában. Maradván még az emlí­tett kapcsolatok szövevé­nyénél, időnként hallani le­het olyan véleményeket, melyek szerint, sokszor ál­datlanok ezek a viszonyok, éppen ezért, a gyáregységek önállósodásának útja lenne a kecsegtetőbb. Nyilvánvaló: esetenként ez is lehetséges. De megfon­tolást érdemel az is, amit a MOM mátészalkai gyárában mondtak ezzel kapcsolato­san, úgy, hogy a nehézsé­geket ott is emlegették már. Szerintük, nem az elszaka­dás, hanem a kapcsolatok jobbá tétele a változás nyit­ja. A gyáregységeknek egyenrangú partnerként kell elismertetniük magu­kat, bizonyítaniuk kell azt, hogy a vállalat testében fontos szerepet töltenek be, aminek ellátásához igény­lik, követelik a segítséget, legyen szó a tájékoztatás­ról, vagy bármi másról. Azt ugyanis hiba lenne el­feledni, hogy a törzsgyárak a maguk sokkalta nagyobb tapasztalatával, szellemi tő­kéjével, fejlesztési appará­tusával nélkülözhetetlenek. És sokszor nem elhanya­golható a márkanév sem, ami nélkül egy-egy önálló­sult üzem, még jó termék esetében is nehezen boldo­gulna. Mert a gumigyárnak kell a „Taurus”, a „Palma” elnevezés és ma a „MOM” a név a világpiacon, és nem — mondjuk — a mátészal­kai optikai gyár. Speidl Zoltán Sokadikán M egkaptam az ünnepek előtti első üdvözlő kártyákat és az 1980- as naptárakat. Bevallom: szeretek valamit kapni. Fi­gyelmességet, jó szót, akár üdvözlő kártyák formájá­ban is. Valami azonban za­var: o naptárinvázió. Bár­hova megyek ugyanis, mos­tantól minden üzem és vál­lalat igazgatója, főkönyve­lője, főmérnöke (rangosabb helyeken kisebb főnöke is) beszélgetés közben a fiókjá­ba nyúl és maréknyi kár­tyanaptárral kínál. Egynek, esetleg kettőnek is örülnék, lesz belőle gyer­mekjáték a fiaimnak, de húsznál több, már a játék értékéből vesz el. Vagyunk ebben a kicsi országban bő tízmillióan és -•mindőnkre, újszülöttektől az aggastyánokig jut három (legalább!) naptár. Gondo­lom, hogy ezzel a 300 száza­lékos eredménnyel a világ- ranglistán is rangos helyen állnánk, és akkor még csak a kártyanaptárakról szól­tam. Zsebnaptár is jóval több készült ugyanis, mint ahányan vagyunk. Ismerek céget, ahol decemberben kezdték osztani -— a mun­katársak között is — a meg­maradt 1979-es — nem ol­csó — zsebnaptárokat, lé­vén ezek reklámcélra egy féléve már alkalmatlanok voltak, de amiket a „gazda­sági vezetés” féltékenyen őrzött mindaddig, amíg megkönnyebbülten nem fi­zethetett az újért. Van egy gyanúm: az üz­letek kirakatában lévő drá­ga, de szép asztali naptára­kat sem a nagyközönség­nek, hanem a felesleges pénzekkel sétáló közületek- nek kínálják, aki ugyanis ilyet kíván az asztalára, az kap legalább ötöt. Tévedés ne essék! Tudom én, hogy kell a reklám, de azt is, hogy Esztergályos Cecília birtokomban lévő 40 naptárfényképe csak azt juttatja eszembe, hogy jó színésznő ez az Esztergályos és nem azt, hogy — mond­juk — a biztosítás bizton­ság. Ja, meg azt, hogy so- kadika van, meg azt, hogy 1980-ban érdemes, sőt, szük­séges lesz számon tartani, hogy hányadika van. Ehhez a számontartáshoz viszont kevesebb reprezentáció, ke­vesebb naptár is elég. Bartha Gábor H arminc még nem múlt, amikor ráragasztották az öreg becenevet. Ak­kor valójában elismerés volt ez. Öt tartották a műhely mindentudójának. Egyesek azit mondták rá, a mérnök elmehetne az öreghez sze­mesztert venni; neki diploma nélkül is annyi van a kisuj­jában, mint a keménygallé­rosoknak a madárfejében. Mostanában azonban nyug­talan lett az öreg. Az ötve­nediket tapossa, egy kicsit kifehéredett kétoldalt a haja, testesebb lett, de nincs po­cakja. Olyan, mint akire kí­mélet nélkül is nyugodtan mondhatja bárki: „Remek színben vagy, öregem!” Az öreg szeme körül azon­ban most karikák kéklenek. — Rosszul alszol? — Nem a legjobban. — Nálad is ez a bolond időjárás? — Minden valószínűség szerint. Ilyen típusszövegek hang­zanak el naponta a műhely­ben, miközben az öreg gép­től géphez megy, itt is, ott is igazít valamit. Egy hete nyugtalan. Akkor történt valami, ami azóta sem hagyja békén. Jobbról a negyedik eszter­gagépen az a szőke pattaná­sos óránként törte el a vídiát. Amikor már a harmadikat kérte, az Öreg rászólt: — Kisapám, ez nem annyi, mint egy félig szívott amcsi cigi, vagy egy megunt rágó­Nagyító alatt a pályaválasztás (2.) Építkezés, fenntartás tt községben RENDELŐ ÉS RÉVLEJARÓ Javult a Gávavencsellői Nagyközségi Közös Tanács költségvetési üzemének te­chnikai szintje. A következő évben a kiváló címmel kitün­tetett üzem még eredménye­sebb munkát végezhet a kör­zetéhez tartozó 'tizenegy köz­ségben. A gávavencsel'lőiek a közel­múltban szereztek be egymil­lió 200 ezer forintért egy nagy teljesítményű darut, amely több szintes házak épí­tésére és fenntartására is al­kalmas. Az üzem 1980-ban növeli a kommunális tevé­kenységét. A 20 milliós 'ter­melési értékből mintegy há­rommilliót ítész majd ki a kommunális szolgáltatás-. A jövőre tervezett fonto­sabb munkáikból említünk néhányat. Ibrányban átad­ják a nyolc tantermes isko­lát. Télen is építik, így jövő­re átadják Gávavencsellőn az emeletes épületet, amelyben a ifanáosháza és a pártbizott­ság kap helyet A működési területükön építenek három km belvízcsatornát, 8 km kö- vesutat, négyezer négyzetmé­ter járdát. Balsán bővítik a százszemélyes óvodát. A ti- szabercéli szakmunkásképző intézetben csaknem négymil­lió forintos költséggel szenny­vízcsatorna-rendszert építe­nek ki. Gávavencsellőn a volt gimnáziumot általános iskolának alakítják át. Ugyancsak a telephelyük kö­zelében felújítják az öregek napközi otthonát. Balsán még két fontos munkát végeznek: átalakítják, korszerűsítik az orvosi rendelőt, a révlejárót ugyancsak modernizálják. Jövőre a balsai kompra mo­tort szerelnek, hogy köny- nyebb és gyorsabb legyen az átkelés a Tiszán. A pályaválasztásban ma 80 százalékban a szülő és csu­pán 20 százalékban a gyer­mek akarata érvényesül. A tanácsot kérő szülők átlago­san öt pályát ismernek, a gyerekek átlagosan tizet. A pályaismeret itt azt jelenti, hogy alapvetően tisztában vannak a választandó szak­mákkal, össze tudják foglalni, hogy az a bizonyos szakem­ber milyen munkát végez. Szülő és gyermek értékítélete A motivációk sorában nagy különbség tapasztalható a gyermekek és a szülők érték­ítéletében. A gyerekek első­sorban a könnyű, tiszta mun­kát tartják fontosnak, a pénz­ről szinte nem is tesznek em­lítést. A szülőknél a rangsor­ban általában az anyagiak állnak az első helyen, de majdnem ugyanilyen fontos­nak tartják, hogy nehéz vagy könnyű munkát fog-e végez­ni gyermekük. Hogyan működik a pálya- választás mechanizmusa? Az általános iskola úgy-ahogy megkísérli elkerülni a kam­pányt, de ez általában lehe­tetlen, mert a döntés mégis csak az utolsó évre marad. Előttünk áll tehát egy 14 éves gyerekember, akinek csak a legritkább esetben van von­zalma csupán egyetlen pálya iránt, a jellemző az, hogy több minden érdekli és való­gumi. Ez érték volna, ha nem tudnánk. A pattanásos vigyorgott: — Ha jól értem, ez nekem szól. — Nem, hanem a bejrúti keresztanyámnak! Az öreg fejében megindult felfelé az áramlás. A srác, ott jobbról a ne­gyedik gépen, változatlanul füllig húzta a száját. Göndör tincsei a nyakát csiklandoz­ták, kis keeskesziakálla úgy díszlett a képén, mint kuko­ricatáblán az ottfelejtett csutka. — Azért, mert kopni kez­dünk, még nem kell úgy fel­szívni a talajvizet, Mester. öreg azt hitte, menten megüti a guta. Itt ez a taik- nyos kölyök, rokoni kapcso­lat révén tudott bejutni hoz­zájuk, s lám, most odáig szemitelenedik, hogy kioktat­ja őt. Öt, aki harminc éve in­nen eszi a kenyerét. — Öreg az anyukád, édes fiam! Amit nem hitt, bekövetke­zett: a szőke pattanásos ké­nyes lett a válaszra: — A mutter az tabu, ért­jük, öregúr? Szórakozzék a sajátjával. Ha nem fogják le, akkor ott, menten agyonüti azt a tej fehér csavargót. Ügy lett belőle. Felhívták az irodára, a művezető pat­togott, hogy miféle viselke­dés ez, holott neki kellene megfontoltnak lenni, s egyéb­ként is, nem olyan nagy sér­tés az, ha az ember éveit kez­dik emlegetni, ami ténykér­dés. — Máskor tessék lehig­gadni, itt nem gályarabok dolgoznak a gépeknél. öreg mindent értett. Ez a művezető is az ő keze alatt tanult, de jól simult, meg dörgölődzött és felkapaszko­dott a szamárlétrán. Lám, ez a hála’, ezt kellett neki meg­élni, pedig most is csak a jót akarta Az öreg már egy hete csen­des. Nem szól, nem pattog, nem emlegeti az égieket. Csak jár-kél, géptől gépig és vissza. A tízórait az ablak fe­lé fordulva, táskájából esze­geti. Ha valaki ráköszön, csak a fejével biccent. Néha jön­nek a fiatalok, kérdik, mité­vők legyenek, mert dögke­mény az anyag. — Tanultátok, tudnotok kell. Ezt válaszolja mindig, de aztán odasomfordál az esz­tergagéphez, félretolja a srá­cot és belemélyed a munká­ba. Közben arra gondol, leta­gadja a születésnapját. Ilyenkor egy kis mosoly suhan át a tekintetén. Angyal Sándor Munkában a BEAG nyíregyházi gyárában a 100 wattos végerősítők, beforrasztók csoportja. (Elek Emil felvétele) Ezer csalódás háttere MIKOR KEZDŐDIK A PÁLYAVÁLASZTÁS ÉS MIKOR KELLENE ELKEZDŐDNIE? KI VÁLASZTJA A PÁLYÁT, S MI MOTIVÁLJA A DÖNTÉSEKET? HOGYAN MŰKÖ­DIK A PALYAVÄLASZTÄS MECHANIZMUSA? MI A VÉ­LEMÉNYÜK AZ ILLETÉKESEKNEK A LEGSÚLYOSABB ELLENTMONDÁSOKRÓL? MIÉRT KEZDŐDÖTT CSALÓ­DÁSOKKAL CSAKNEM EZER GYERMEK PÄLYÄJA? A PALYAVÁLASZTASI TANÁCSADÓ INTÉZETIGAZ­GATÓJÁVAL, NAGY MIKLÓSSAL ÉS NÉHÁNY MUN­KATÁRSÁVAL, DR. ARKOSSY FERENCNÉ PSZICHOLÓ­GUSSAL, DR. ZSÖGÖNY JÓZSEFNÉ ÉS KOCSIS ANTAL PEDAGÓGUSOKKAL PRÓBÁLTUK ÖSSZEFOGLALNI A LEGLÉNYEGESEBB TAPASZTALATOKAT. fény például arra is, hogy s v n ’> —-••• , +p* pályaalkalmassági vizsgála­tok meglehetősen formálisak ráütik a pecsétet a gyéréi papírjára és arra már nerr marad idő, hogy az orvos mef is vizsgálja. Két szakterület illetékeséi kerestük fel ezek után kérdé­seinkkel. Mi a véleménye aí iskolaegészségügy állapotáró dr. Bodnár Lórántnak, a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályvezető-helyettesének ? — Mi az elmúlt évekber már többféle kezdeményezés tettünk az iskolaegészségügj javítására. A megyék közötl most elég jó helyen állunk Ahol gyermekkörzeti orvo­sok rendelnek:, az, jskolai háj íózat az ő hatáskörükbe tar­tozik. A nyíregyházi általános iskolások közel fele ma mái korszerű szakellátásban ré­szesül. A gyerekek 60—65 szá­zalékát azonban a megyéber körzeti orvosok látják el Feltételek híján munkaalkal­massági vizsgálatokat nen végezhetnek, ezt csak a ren­delőintézetekben bonyolít­hatják le. Előfordul, hogj egy-egy napra százasával je­lennek meg a gyerekek. A: is igaz, hogy a városokbar nincs elég státus és jóvá magasabb az egy orvosra jutc gyermekarány, mint az or­szágos átlag. Mégis meg kel találni a megoldásokat! Esetlegesség, kampányjelleg Dr. Kuknyó Jánostól, i megyei tanács művelődésügy osztályvezetőjétől azt kérdez­tük: mi a véleménye az ide óriási létszámú átirányítá­sokról ? — Ragyogó példának tar­tom arra, hogy a pályaválasz­tási munkában mennyi a: esetlegesség, a kampányjel­leg. Ez a munka az általános iskolákban a nevelési folya­mat egészében foglal helyet azzal a céllal, hogy az egyér majdan a társadalmi munka- megosztásban a legmegfele­lőbb helyre kerüljön. Ha neu ezt teszi az iskola, akkor e pályaválasztási munka öncé­lúvá válik. — Elvileg már az alsó ta­gozatban ki kell hogy rajzo­lódjon egy gyermekről, me­lyek a legfontosabb -személyi­ségjegyei. Az alsó tagozatai nevelő egy tágabb pályaori­entációt végez, amelyet a fel­ső tagozatban tovább lehel finomítani. Ehhez a személyi­séglapok alapos, jó, megbíz­ható vezetése szükséges! A pályaválasztásig tehát a ne­velőnek tudnia kell a gyer­mek hajlamáról, rátermettsé­géről, érdeklődéséről, kitar­tásáról. egyszóval mindenről És ugyanilyen fontos volna, hogy Jó kapcsolat alakuljon ki az iskola és a szülői ház között... Baraksó Erzsébet (Folytatjuk) jában is több pályára alkal­mas. A legszívesebben elodáz­ná a döntést. Ezt a „haladé­kot” a gimnázium, vagy a szakközépiskola meg is adja, és így 18 éves korban is ráér dönteni. A szakmunkáskép­zőkbe jelentkezőknek azon­ban már 14 éves korban le­hetőleg életre szólóan * kell dönteni. Az iskolai pályavá­lasztási felelős temérdek se­gédanyaggal, és esetleg tan­folyamokon szerzett ismere­tekkel felfegyverkezve várja, hogy megkeressék. Mégis in­kább az a jellemző, hogy a szülők a nyolcadikos osztály­főnökhöz fordulnak, akinek rendszerint nincs olyan szak­maismerete, mint a pályavá­lasztási felelősnek. Pecsét a papíron Kik kerülnek kapcsolatba a pályaválasztási intézettel? JCözvetve mindazok, akik ren­dezvényein részt vesznek, de közvetlenül csupán azok a gyerekek, akik vagy teljesen tanácstalanok és fogalmuk sincs, mik szeretnének lenni, vagy azok, akiknél a szemé­lyes döntés, illetve a tanári vélemény homlokegyenest el­lenkezik. Évente 350 szak- vizsgálatot végeznek el az in­tézetben. Ezeken aztán meg­lepő dolgok is kiderülnek. Például: minden hetedik­nyolcadik gyereknek rehabi­litációs munkakörre volna szüksége, valamilyen testi fo­gyatékosság miatt. Itt derül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom