Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-14 / 292. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 14. Jutalom a biztonságért N yolcvan gépkocsivezetőt serkentenek, sőt köteleznek a közlekedési ismeretek rendszeres tanulására, a munkavédelmi tudnivalókat is évente számonkérik tőlük a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat központjában. A vállalat vezetői tíz évvel ezelőtt úgy határoztak, hogy valamennyi gépkocsivezetőnek évente számot kell adni tudásáról. A vizsgára való felkészítésre jutalom serkent. A vállalati kasszából évente 15—20 ezer forintot áldoznak a legjobbak jutalmazására. A vizsga eredményétől függően # ötvenen kapnak jutalmat, a harminc gyengébb vizsgázó kólát és biztatást kap. A szervezés, az anyagi áldozat haszna kimutatható: a vállalat gépkocsivezetői biztonságosan, balesetmentesen járják megyénk útjait. Többnyire pótkocsis teherautóikon igen fontos rakományt, kenyérnekvalót szállítanak. Bizonyos értelemben a húsnak valót is ők szállítják, hiszen az állattenyésztő telepekre közreműködésükkel jut el a takarmány. Ezekben a hetekben különösen elismerés illeti a nyolcvan gépkocsivezetőt, hiszen a si- kos úton is időben és biztonsággal célba kell juttatni rakományaikat. A vállalati KRESZ- és munkavédelmi vetélkedőt, ha úgy tetszik vizsgát, minden évben egy vasárnap rendezik. A rendezvénysorozat egyik szülőatyja és állandó zsűritagja Gutyán Béla gépésztechnikus, a vállalat központi szerelő- és javítóüzemének vezetője. A tesztlapok rendszeres összeállítója eddig Király Lajos szállítási osztályvezető volt. A vetélkedőkön évről évre a legjobbak között szerepel Puskár István gépkocsivezető. A zsűri elnöke, vagy elnökhelyettese mindig egy elfogulatlan és szigorú rendőrtiszt. A vetélkedő helyezettjei karórát, táskarádiót és egyéb értékes emléktárgyat vihetnek haza. A többiek szerényebb ajándékkal, de mindig gazdag tapasztalattal és a baráti találkozás élményével mennek haza telephelyükre. Mert az évenkénti találkozó érzelmi szempontból is hasznos. A nyíregyházi Szabolcs utcán, a vállalati óvodában a szocialista brigádok közreműködésével a gyerekekkel is megismertették a közlekedési tudnivalók alapjait. A megyei KBT december 7-én értékelte 15 óvoda közlekedési ismereteit. A szoros rangsorban a Szabolcs utcai gyerekek az előkelő negyedik helyre kerültek. A gabonaforgalmi és malomipari vállalat hasznos kezdeményezésének követői is vannak. A SZA- VICSAV, a tejipari vállalat és a Felső-Tdsza-vidéki Vízügyi Igazgatóság is rendszeressé tette gépkocsivezetőinek vizsgáztatását és jutalmazását. (nábrádi) Markolókosár Kisvárdáról 15 EZER TORTALAP, 180 MAZSA KALÁCS, 52 MÁZSA BEIGLI Termék, mely helyettesíti a kéz munkáját Az elnöki szoba falán bekeretezett díszoklevél. A még friss keletű, elismerő sorokat tartalmazó oklevelet a Magyar Hajó- és Darugyár kollektívájától kapta a Kisvár - dai Vas- és Gépipari Szövetkezet. Abból az alkalomból, hogy hibátlanul átvették a szövetkezet által kooperációban gyártott ezredik portáldaru markolót. Az oklevél akár szimbóluma is lehet annak a jó partneri kapcsolatnak, amely egyformán hasznos kicsinek és nagynak egyaránt. Az immár tíz éve tartó kooperációs kapcsolat keretében ma már tízmillió forint értékű megrendelést kap a gyártól a kisvárdai szövetkezet. Az exportra készülő, elsősorban szovjet megrendelésre gyártott kikötői portáldarukhoz állít elő különböző méretű markolókosarakat a szövetkezet. Nem az egyedüli nagyvállalati kooperációs partnere a szövetkezetnek a Magyar Hajó- és Darugyár. Először a Medicor Művek Röntgengyárával kötöttek szerződést. Legfrissebb a partneri kapcsolat az Egyesült Izzó Vákuumtechnikai Gépgyárával. A szövetkezet ez évi, 64 millió forint értékű össztermelésének mintegy 90 százalékát jelentik már ezek a nagyvállalati kooperációs munkák. A Medicor előbb csak egy röntgen részegység — az úgynevezett Bucky-szerkezet — gyártására adott megbízást. Aztán megkezdték a röntgen- készülékek feszítőszerkezetének, fogasívének, olajtároló üstjének, majd a fokozatkapcsolóknak a gyártását is. A legújabb résztermék a röntgenkészülékek fényrekesze — a blende. Ez a kényes alkatrész már negyedik éve Kisvárdán készül. Két éve kötöttek először kooperációs megállapodást az Egyesült Izzó Vákuumtechnikai Gépgyárával. Olyan termékeket rendeltek a szövetkezettől, amelyek már feltételeznek bizonyos fokú finommechanikai munkákban való jártasságot. A jelenleg gyártott különböző befogófejek például olyan kutatólaboratóriumi eszközök, amelyek az egészségre ártalmas A Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet forgácsolóműhelyében Nagy Árpád a fővárosi Medicor Művek megrendelésére készülő fogasíveket esztergálja. (Császár Cs. felv.) közegekben a kéz munkáját helyettesítik. Ezek a szerkezetek a kéz munkáját távirányítással közvetíthetik. A már félig kész, új csarnokot olyan nagy teljesítményű gépekkel, berendezésekkel népesítik be, amelyek segítségével a portáldaruk nagyobb méretű puttonyainak a gyártását is elkezdhetik. Tíz köbméter űrtartalmú markolókosarak is készülnek majd itt. A súlyos acélszer- kezet, az alkatrészek emeléséhez a csarnokot nagy teherbírású futódaruval is felszereli a Ganz-MÁVAG. Ezzel a nagyvállalat az exportra kerülő kikötői portáldaruk minden méretű markolókosarának gyártását a kisvárdai szövetkezetnek adja át. (tá) FENYŐFAVÁSÁR 30 forint — de nem a csúcsig Huszonnégyezer fenyőfa vár vevőre — ennyit vásárolt a megyei ZÖLDÉRT vállalat az idei ünnepekre. Tavaly ugyanennyit adtak el, ám ebben az esztendőben meglepetést szántak vásárlóiknak. Idén ugyanis nem a megyéből szerezték be a fenyőfák zömét, hanem távoli vidékekről. Somogy megyéből és a Bükk bői érkeznek a teherautók a fákkal, melyek átlagos mérete másfél méter körüli. A méretekről ejtvén szót, feltétlenül említést érdemel, hogy idén másképp mérik a fenyőfákat, mint eddig! Az új szabvány szerint ugyanis a fenyők mérésénél nem szabad beleszámítani a magasságba a csúcsot — azaz: a fa legfelső elágazásának tövéig kell mérni! Ez annyit jelent, hogy a méterenkénti 30 forintos ár ellenére lényegében ugyanannyiért kapjuk a fenyőt idén is, mint eddig ... A megyeszékhelyen egyébként öt fenyőárusító helyet állított fel a ZÖLDÉRT: a Búza téri és a Hatzel téri piacon hármat, az Északi körúti zöldségüzletnél és a Kun Béla utcai boltjuknál. Hetven centimétertől két és fél méteresig minden méretű fa kapható — ám szívesen elfogadnak a ZÖLDÉRT-nél ennél nagyobb fenyőfákra is megrendelést! (tgy) H a még nincs elég baja, jó pénzért vesz magának gondot, munkát az ember. A jó nyíri homok — sovány* mint a szódás lova — négyszögölenként potom százötvenért, kétszáz forintokért tálál gazdára. Micsoda öröm. A család apraja-nagyja, de főként a családfő előbb álmai netovábbját, a hipermodern bun- gallow-t, az árnyat adó gyümölcsöst tervezi meg fantáziájában ... ★ Éltes parasztember támasztja az őszi napsütésben tanyája kapufélfáját. A vasárnapot tiszteli meg a semmittevéssel és csak a szemét dolgoztatja azzal, hogy néz. Nézi a Zsiguliból kiszálló embert. Nem ismeri, nem i? köszön előre. — Szép időnk van — mondja az idegen. — Az van — feleli a fogai közt szűrt szavakkal az öreg, de a zsigulis1 sem a feleletre, az udvarra figyel. Kincset lát ott. Nagy halom trágya tövében kapirgálnak a tyúkok. — Sok trágyája van bátyám — szól újra az idegen. — Az van — bólint az öreg, majd még hozzáteszi, — van akinek van, van akinek nincs. Ért a szóból a zsigulis, felfogja ésszel, hogy most finoman értésére adták: „Van trágya, de mi köze hozzá”. Taktikázik. A kocsi hátuljához lép, felkattintja a csomagtartó fedelét, matat ott, 4 VÁSÁR majd tettetett meglepetéssel szól. — Ni már ez a pálinka meg ittmaradt. Nem kóstolná meg bátyám? — Kóstolhatom. A véletlenül ottmaradt pálinka mellett véletlenül néhány műanyag pohár is maradt. Töltött hát a zsigulis. — Krrr, és krrr — kráko- gott az öreg, majd nagy hozzáértéssel megállapította — Kisüsti szilva ez a javából. — No még eggyel, biztatta az idegen. — Azt már a gyereknek — mondta csendesen az öreg és olyat kiáltott, hogy a tyúkok ijedtükben ahányan voltak, annyifelé szaladtak. — Mis- kaaa! Gyere csak fiam! Ilyet még nem nyalt a szád! A gyermek, szép szál legény már közel a negyvenhez vasvillával a vállán érkezett, köszönt és várt. Került neki is pohár. Mindenről beszéltek, csak a trágyáról nem. Az üveg alján még éppen hogy volt valami, amikor a zsigulis már nyugtalankodott és megkérdezte : — Aztán a trágya kedves bátyám... — Megvolt a vásár — mondta az öreg — hiszen már meg is ittuk rá az áldomást. Délután jöhet is, ugye Miska fiam? — A fiú bólintott és hogy ő is mondjon már valamit, kijelentette: — Jöhet hát, de ha van, még hozzon! ★ Már a húslevest kanalazta otthon a zsigulis, amikor csak úgy mellesleg közölte feleségével: — Na végre vettem. — És mennyiért? A férfit szívenütötte a kérdés. Tényleg mennyit vett és mennyiért? Zavartan nyögte: — Arról nem volt szó. Lőttek az ünnepi ebéd ünnepi hangulatának. Hol volt már az a jóleső érzés, ami hazafelé töltötte el a Zsiguliban, hogy lám milyen ügyesen, rafináltan intézte a dolgot. Hátha ezreseket kér majd az öreg? Akkor nyugodott meg, amikor a négy fuvart már letudták és a jól púpozott szekerekért összesen csak nyolcszáz forintot kért a gázda. Újra poharaztak. Az utolsó korty után hálásan köszönte a zsigulis a segítséget. — Nem tesz semmit — hárította a jó szót az öreg, — úgysem tudtunk volna vele mihez kezdeni, ugye Miska fiam? Földet mi nem túrunk, ez már városi passzió. Seres Ernő Friss kenyér karácsonyra A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat vezetősége a napokban megtárgyalta a kereskedelmi partnerek képviselőivel az év végi, ünnepi ellátását. így az igényeknek megfelelően a sütőipar karácsonyra 1280 mázsa kenyeret süt a vásárlóknak. Emellett 50 mázsa tartalékról is gondoskodik. Kenyéren kívül — a karácsonyi ünnepek hagyományainak megfelelően — forgalomba hoznak 180 mázsa foszlós kalácsot, 15 ezer tortakarikát, 52 mázsa beiglit (kétharmad részben mákos, a többi diós). A vásárlók elé kerül 10 mázsa sós teasütemény is. Mindezek mellett jó ellátást ígér a sütőipar süteményféleségekből: kifli, zsemle, zsurkenyér, briós lesz bőven. Már december 17-től folyamatosan szállítják a tortalapokat. A foszlós kalácsot december 20-tól szállítja a kereskedelemnek. Az ünnepi szállítás gyorsítása érdekében a sütőiparnál minden számba jöhető gépkocsit üzembe állítanak. Tisztázott az a kérdés is, hogy az újév kétnapos ünnepi ellátására, a sütőipar — ugyancsak több éves tapasztalat alapján — főleg zsurkenyér és zsemlevekni sütésével készül. (ab) Kis műhely Nyírbátorban, amolyan századeleji. Utcai frontján kopott, patinás cégtábla hirdeti: lábbelik szülőotthona és kórháza búvik meg az ódon falak mögött. Bent a nagy pult egyik oldalán ágy, másikon az asztal, tele faszöggel, dobozokkal, suszterkalapáccsal, fogókkal. A díványon az élet által barázdált arcú mester pihen. — Már nem dolgozom — mondja. — Múlt héten javítottam az utolsó cipőt. Bezárom az üzletet. Fáradt vagyok már! Szántay András eddigi életének felét e kis műhelyben töltötte. A több mint 70 éves csizmadia így beszél múltjáról: — Igazi csizmadiamesternél kezdtem tanulni 23-ban. Az első két évben Tóth Ferencnél inaskodtam, majd Rajcsik Mihálynál szabadultam 27 végén. Utána 16 kemény év, a segédidő következett. A másfél évtized alatt több, mint 30 műhelyben dolgoztam. Eleinte nehéz volt megszokni az állandó változást, de minél több helyen fordul meg az ember, annál több titkát tudja ellesni a szakmának. Mielőtt 42-ben megkaptam volna az ipart, Pesten is dolgoztam igazi nagy mestereknél. Pihen az öreg, de szakmáját nem felejti. Kockás ingén sötétkék suszj.erkötény. Feláll az ágyról, rak a tűzre. Jó meleg van. — Mi a különbség a cipész és csizmadia között? — A csizmadia cipőt is, csizmát is egyaránt tud csinálni. A cipész csak cipőt. A mai suszterek a csizmakészítésbe is belefognak, de azt meg lehet látni rajta, ki csinálta. Sose lesz olyan, mintha csizmadia kezéből került volna ki. Az utcán sötétedik. Az öreg visszadől az ágyra. Látom fárasztja a beszéd. Búcsúzom. A kis faajtón át a verandára jutok, őszi szél által megtépett szőlőindák között érek az udvarra. Néhány fürt még lóg a magasabb részeken — mintha mutatná: van még itt élet... Kép és szöveg: Mikita Viktor Nem fizettek tartásdíjat Amikor a bíróság felbont egy házasságot, azt is megszabja: mennyit fizet a volt férj — ritkán a feleség — volt házastársának a házasságukból született gyermek, vagy gyermekek tartásáért. A legtöbben eleget tesznek kötelezettségüknek, gyakran azonban újabb bírósági eljárás kell ahhoz, hogy a gyermeket nevelő szülő, vagy az állam megkapja a tartásért megállapított összeget. Mocsár Andor 54 éves vajai lakosnak hét kiskorú gyermeke van, s mivel valamennyien állami gondozásban élnek, Mocsárt két éve havi 1855 forint gondozási díj fizetésére kötelezték. Tavaly 600 forintra mérsékelték a gondozási díj összegét, de Mocsár ezt sem fizette, s még levonni sem tudták tőle, mert állandó munkát nem vállal, alkalmi munkából tartja el magát. Mocsár Andort a bíróság 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte a közel 23 ezer forint hátralék miatt, de a szabadságvesztés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztették. Kocsis Ferenc 29 éves fé- nyeslitkei lakost két éve kötelezte a bíróság, hogy egy gyermeke után havi 450 forintot fizessen volt feleségének. Kocsis tavaly augusztus óta nem fizet, csak akkor kezdte el a pénz küldését, amikor büntetőeljárás indult ellene. Az eddigi 1700 forint tartozása miatt a bíróság 4 hónapi szabadság- vesztésre ítélte, de a büntetés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Gál Imre Pál 30 éves sem- jénházi büntetett előéletű lakosra súlyosabb büntetést szabtak ki. Gált más bűncselekmény mellett két éve már elítélték tartásdíjfizetés elmulasztása miatt, de szabadulása óta sem fizet, s eddig közel tízezer forint tartozása van. Most 10 hónapi börtönre ítélte a bíróság és egy évre eltiltotta a közügyektől. Mindhárom ítélet jogerős.
