Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-17 / 269. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 17. Kommentár Rendhagyó . folytatás ' gy tűnik, a bolíviai drá% I ma újabb felvonása " előtt gördül fel a függöny. Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, a hatalmas területű (több mint egymillió négyzetkilométer!), de rendkívül ritkán lakott és magas hegyekkel megtűzdelt országban már új államfő ül a bársonyszékben. A tény mindenesetre az, hogy Bolíviában, sakknyelven szólva, valamiféle sajátos patthelyzet alakult ki. Az előzmények közismertek. Törvényesen megválasztottak egy polgári politikust — Walter Guevara Arze személyében — az állam elnökévé. Ellenfelei különböző érvek- kel-ürügyekkel megkérdőjelezték e választást és olyan kavargó belpolitikai helyzetet teremtettek, hogy valósággal tálcán kínálták a régi jó latin-amerikai „megoldást”, a katonai puccsot. Mint ismeretes, ez a „megoldás” nem is váratott magára sokáig: Alberto Na- tusch Busch, a főtiszti kar nevében, szabályos katonai államcsínnyel átvette a hatalmat. Az első pillanatban úgy tűnt, minden a hagyományos forgatókönyv szerint történik: a polgári államfő eltűnt a horizontról, megkezdődtek a letartóztatások. A folytatás azonban rendhagyónak bizonyult. Az ország történetében először volt kénytelen olyat tapasztalni a hatalomra jutott katonai junta, hogy a lakosság egyszerűen nem nyugszik bele a tényékbe — nemcsak véleménye van, de elszántsága is a cselekvésre. Bolíviában kuszák a frontok. Nehéz lenne megmondani, melyik politikai erő, vagy akár a hadsereg egy-egy fegyverneme, tiszti csoportja, kül- és belpolitikai értelemben pontosan kit, kiket képvisel. A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy egy sikeres katonai puccs nem telepedhetett rá babéraira — országlása meghiúsult a népi ellenálláson. Ez az új jelenség Bolíviában — és nemcsak Bolíviában — egy olyan üzenet, amelyet Washington címére adott fel a történelem. H. E. Prágában Gustáv Busák csehszlovák elnök (jobbra) fogadta Willibald Pahr osztrák külügyminisztert. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) Befejeződött az olasz kommunisták tanácskozása Rómában pénteken este befejeződött az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának háromnapos tanácskozása, amelyen a leszerelés kérdéseiről és az olasz társadalmi helyzetről tartottak vitát. Gerardo Chiaromonte szenátor gazdasági-szociális helyzetről szóló beszámolójában arra helyezte a fő hangsúlyt, hogy milyen közvetlen és középtávú célok kitűzésével mozgósíthatják legjobban a tömegeket. „A népi kezdeményezés fellendítése” szempontjából azt javasolta, hogy mindenekelőtt a dolgozókat sújtó legégetőbb gondokra összpontosítsanak, azokat igyekezzenek megoldani, egyszersmind olyan „új típú- sú gazdasági fejlesztést” követeljenek, amelyet nagyobb társadalmi igazságosság hatna át. A beszámolót nagyon élénk vita követte. A vitában pénteken felszólalt Berlinguer főtitkár is. Arab külügyminiszteri értekezlet Libanon korlátozni szeretné a PFSZ mozgásszabadságát Az arab külügyminiszterek egynapos késéssel megnyitott tanácskozásán csütörtökön Fuad Butrosz libanoni külügyminiszter ismertette a dél-libanoni rendezéssel kapcsolatos hivatalos libanoni álláspontot. A libanoni kormány, mint jelentettük, azt követeli, hogy távolítsák el a Dél-Libanonból az ENSZ- erők kivételével az összes fegyveres alakulatokat. A tervezet alapján a palesztinoknak a Litani folyón túlra kellene visszavonulniuk Dél-Libanonból. Fuad Butrosz, a külügyminiszteri tanácskozáshoz közelálló források szerint előre elutasított minden olyan, a libanoni tervezettel kapcsolatos módosítást, amely nem csökkentené a PFSZ dél-libanoni mozgásszabadságát. A palesztin ellenállási mozgalom ezt a tervezetet korábban már elutasította. Az arab külügyminiszterek pénteken a libanoni dokumentum vitájával folytatták a tanácskozást. Üj lengyel vámszabályok Uj vámszabályok léptek életbe péntekkel Lengyelországban. Ezek értelmében az országból 1000 zloty érték fölött vámmentesen nem vihető ki áru. A rendelkezés fő célja „a belső piac védelmének erősítése olyan áruk kivitelével szemben, amelyeket a lakosság szükségleteinek kielégítésére szántak”. A 2000-ről 1000 zlotyra leszállított értékhatártól függetlenül az új rendelet tiltja gyapjú- és gyapotáruk, élelmiszerek, bőr és szőrme, ékszerek és híradás- technikai cikkek, valamint üzemanyag kivitelét. Testvérországaink élotéből A lengyel keltűm hétköznapjai 2. Tudományos és közművelődési intézmények munkájával is alkalmunk volt megismerkedni. Mindegyik tartogatott valami meglepetést, valami érdekességet, melynek láttán-hallatán nemegyszer felsóhajtottunk: de szívesen hazavinnénk magunkkal! Miéleoben a Robotnicze Centrum Kulturyiba hívtak meg bennünket. Egy negyvenezres kisváros munkás kulturális központja, egyszerűbben úgy mondhatnánk: üzemi ku'ltúrház, melyet a városban működő re- pülőgép-műszergyár finanszíroz. Ez az épület bent van a város szívében, főleg azért, hogy a már hazatért dolgozók viszonylag közel találjanak szórakozási-művelődési lehetőséget. Ezenkívül az üzem területén, vagy közelében még több kisebb klub található, például barkácsolóiknak, modellezőknek. A munkás művelődési központ büszkeségei: a 45 éves múlttal; rendelkező Melódia nevű kórus, valamint a Rzeszówiacy nevű népi együttes. Több, nálunk ismeretlen megoldással találkoztunk. Például: a házban varroda működik, a népi együttes ruhatára ugyanis saját szabóságukban készül. A gardrób sem akármilyen — arra gondoltam, nálunk talán az Állami Népi Együttesnek lehet nagyobb a ruhatára — van még százévesnél is idősebb melilénykéjük, minden táncosnő számára. Gyári művelődési házban ugyancsak szo^dlatn: nyelvi labort rend4^^be, közel negyven szei^^PBet, a legkorszerűbb körülmények között tanulhatják itt az idegen nyelveket. De van a házban hangszigetelt zeneterem, kis- és nagyegyüttesek próbájához, aztán körbe tükrös balett-terem, bar- kácsiműhely, s meghitt kis klubszobák például a bélyeggyűjtőknek, vagy azoknak, akiknek éppen van szabad idejük és szeretnének valahol egy tea mellett elbeszélgetni. A gyár lenyűgöző módon törődik dolgozói pihenésének, szórakozásának, művelődésének megteremtéséről. A Przemysd-ben lévő Wojewódzki Dom Kultury — vajdasági művelődési ház szerepköre olyasféle, mint a mi nyíregyházi megyei művelődési központunké. Háromszáz művelődési ház tartozik hozzá módszertani irányításra, nagyközségi, városi és kis falusi művelődési otthonok. A házban ennek megfelelően minden lehetséges műfajból, műkedvelő formából stb. tartanak egyet-égyet „mintának”, amelynek munkáját a többi tanulmányozhatja. így például: klasszikus műveket tolmácsoló énekkaruk is van, s modem városi népzenét játszó kisegyüttesük is. Aztán: modern balett, sőt a cirkusz műfajába tartozó kabarétársulat, ösz- szesen 15 művészeti együttest tartanak fenn. A házban egyébként negyvenen dolgoznak — technikai dolgozókkal együtt — közülük hatan rendelkeznek felsőfokú népművelői szakképesítéssel. A többieknél is követelmény azonban, hogy népművelői tanfolyamot, alap- vagy középfokú iskolát végezzenek. A przemysl-i múzeumban alkalmunk volt találkozni azzal a régésszel, aki honfoglalás kori kutatásokkal foglalkozik, s pár éve a város határában kiásta a magyar vitézeket. Andzrej Ko- perskit itthon ' is ismerik, hiszen tartott már előadást Nyíregyházán is, a 10. századból való sírleletekről. Számos publikáció is jelent meg a témáról: három lovas vitézt talált, aztán nőt és gyermeket is. Magyar szokás szerint lófejjel temetkeztek a lengyel város határában, honfoglaló őseink jellemző ékszereit, használati tárgyait is sikerült megtalálniuk és azonosítaniuk. Ismételten bizonyított lett tehát az évezredes magyar—lengyel történelmi kapcsolat. A régész azzal búcsúzott: folytatja az ásást, mert úgy véli, további kincseket rejt még a fold ... Hetvenéves idén a múzeum, melyben a legrégebbi tárgy a húsz—huszonötezer év előtti idők emberéről vall. Ódon kincsek között járva hol a város névadója, Przemysiaw herceg néz ránk jóságos szemével a falról, hol meg a tenyeres-talpas címerállat bukkan elő — a medve, amelyből oly sok volt itt a környező erdőségékben. A legféltettebb szobákban pedig szemünk elé tárul a becses kincs: a több mint 300 darabból álló ikongyűjtemény. A legérdekesebbek a legrégebbi és a legfrissebb keletkezésű faképek. Iskola fejlődött ki a przemysl-i iikonfesitők stílusjegyeivel. Lenyűgöző, ahogy a lencseszemű istenségeket ábrázolták: a szem nem árulhatja el az' érzelmeket, tehát az ábrázolásban is a hideg tekintet, a tartózkodás fenségének bemutatása kötelező. Ezzel pedig éppen ellentétben a reneszánsz életöröm árad a népi műhelyekben készült képekről, itt a bibliai alakok olyanok, mint a falusi kovácsmester, vagy a vásárba igyekvő kofaasz- szony. A lengyel egyházi és világi festészet egy különleges területével találkozhattunk a múzeumban... A lengyelek a következő sorrendben tartják számon várkastélyaikat: első a krakkói Wawel, második a Sandom'ierz környéki Bara- now és harmadik a Prze- mysl melletti Kraszyczin. Igaz, a Wawelt most nem. láttuk, mert Krakkóba érve derült ki, hogy november 1-én, a halottak napján, amikor minden üzletet bezárnak, a Wawel sem látogatható. Jártunk viszont a baranowi várkastély termeiben, melyet leginkább a vajaihoz lehetne hasonlítani, csakhogy sokkal fényűzőbb. Négyszög-alaprajzú, sarokbástyákkal, pompásan nyírt parkokkal —, s egy különös képpel az egyik szobában. Bábhori Istvánt ábrázolja, bíborszínű köpönyegben, büszke, fejedelmi tartásban — és valamiféle holland fapapucsban. Kraszyczin vára átalakítás miatt nem látogatható,- minket azért beengedtek körülnézni, Hát, a tatarozás itt is úgy megy, mint nálunk! A támogatás azonban másmilyen. Az állam csak 23 százalékot ad, a többit egy nagy gépgyártó tröszt fedezi, azzal a feltétellel, hogy az átalakítandó szárnyépületekben majd saját dolgozóit üdülted. Nincs kizárva, hogy kedves olvasóim közül kap majd valáki ide beutalót néhány év múlva, már dolgoznák ugyanis a nemzetközi csereüdültetés tervein ... Baraksó Erzsébet Nemrég megszületett Szöulban a végsőnek tekintett variáns Pák Csöng Hi dél-koreai diktátor meggyilkolásának körülményeiről. A hivatalos jelentések szerint Pák élesen bírálta Kim Dze Kjunak, a KCIA, a hírszerzés volt főnökének erélytelenségét az egyetemisták és munkások által szervezett októberi tüntetések elfojtásában. A szöuli dokumentum gondolatmenete szerint a hírszerzés vezetője pedig „preventív lépésként” követte el merényletét az elnök ellen, azzal az alig titkolt reménnyel, hogy ő követi majd áldozatát a legfőbb közjogi méltóság megszerzésében. Érdekes kuriózum az a hír, amelyet a japán Kyodo hírügynökség röppentett fel. Eszerint a hírszerzés főnöke a szöuli kormány rendkívüli ülésén, órákkal az elnök halála után bevallotta: „Én öltem meg Pa- kot. Az Egyesült Államok mögöttem áll. Washington azt kívánja mindannyiunktól, hogy feltétlenül kövessenek engem”. Ha az utóbbi hír valóságtartalma roppant nehezen is ellenőrizhető, a Pák Csöng Hi haláláról kiadott jelentés hihetőnek tűnik. S noha nem szorul bizonyításra, hogy az erély illetve az erélytelenség másként ítéltetik meg egy diktatúra vagy mondjuk egy polgári demokratikus rendszer optikáján át, az egész vita, a maga tragikomikus ellentmondásaival nagyon jellemző a szöuli közállapotokra. Ha igaz, Pák erélytelennek tartotta a rendőrség fellépését a nagy iparvárosokban, Maszanban, Puszanban, miközben a civilizált világ brutális terrornak minősítette a dél-koreai hatóságok akcióit a tömegmegmozdulások elfojtása során. Mi jellemzi ma, három héttel a diktátor halála után Dél-Korea belpolitikai helyzetét? Minden politikai bizonytalanság ellenére az az erő, nevezetesen a hadsereg, amely az elmúlt negyedszázadban is szilárdan kezében tartotta a gyeplőket, változatlanul az ország egyedüli és tényleges irányító szerve. A hatszázezer fős amerikai mintára kiképzett, amerikai (és ultramodern) fegyverzetű hadsereg vezérkari főnöke Csüng Song Hva jelenleg a legfőbb hatalmasság, megelőzve természetesen az állam névleges vezetőjét, Cső Kju Ha ügyvezető elnököt. Öt egyébként a legtöbb regionális megfigyelő ugyanolyan átmeneti figurának tekinti, mint azt a Csan Mjong miniszterelnököt, akinek kérészéletű kormányzata előzte meg 19 évvel ezelőtt Pák Csöng Hi katonai puccsát. Három héttel a diktátor halála után a szöuli politikai csatározások középpontjában a jövő alakulása áll. S ez természetesen több, mint személyi kérdés. Ha elfogadjuk azokat a nyugati értékeléseket, amelyek szerint Pák Csöng Hi diktatúrája, személyi hatalma, s terrorisztikus kormányzati rendszere ellentmondásra került Dél-Korea gazdasági fejlődésével, s tulajdonképpen a tőkés alapokon való megerősödés, politikai stabilizálódás fé- kezőjévé vált, úgy logikus az a következtetés is: szükségszerűen valamifajta liberalizálásnak kellene végbemenni Szöulban. Mindez, külön hangsúlyozni sem kell, tökéletesen egybevágna a polgári ellenzék évtizedes követeléseivel. Az ellenzék vezető ereje, az Üj Demokrata Párt figyelemre méltó gesztusokat tett az elmúlt napokban. Képviselői visszavonták korábbi lemondásukat és előzetes feltételek nélkül visszatértek a parlamentbe. Távozásuk — mint ismeretes — szoros összefüggésben állt a Pák halálát megelőző belpolitikai válsággal. A hatvan- kilenc ellenzéki honatya a múlt hónap elején nyújtotta be lemondását tiltakozásul amiatt, hogy vezetőjüket Kim Jung Szamot, a párt elnökét koholt vádak alapján kizárták a törvényhozásból. Nos, a szöuli vezetés első reagálása — enyhén szólva — rövidlátásról tanúskodik. Cső Kju Ha ügyvezető elnök rádióbeszédben jelentette be az ország nyilvánosságának, hogy január 25-ig megválasztják az új államelnököt, mégpedig az eredeti módon, a Pák Csöng Hi által erőszakkal életbe léptetett alkotmány előírásai szerint. Homályosan kilátásba helyezte az ideiglenes államfő az alkotmány esetleges felülvizsgálását, továbbá új választások kiírását. Szöul a jelek szerint fáziskésésben van. Az ellenzék egyik tekintélyes vezetője, Jun Bo Szun, akit a diktátor idős kora ellenére több évi börtönbüntetésre ítélt, nyilatkozatban foglalta össze követeléseit. Ezek a következők : 1. ftárom hónapon belül dolgozzanak ki újabb alkotmányt, s annak alapján tartsanak általános választásokat. 2. A jelenlegi ügyvezető elnök haladéktalanul mondjon le és alakítsanak olyan átmeneti kormányt, amelyben helyet kapnak a demokratikus erők is. 3. Azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon az összes politikai foglyot, s rehabilitálják a Pák Csöng Hi idején meggyilkolt ellenzékieket. 4. Biztosítsák a háborítatlan politikai tevékenységet. Hogy a fennálló hatalom és az ellenzék Újabb összecsapásának mi lesz a végső eredménye, ma még nem mondható meg pontosan. Az eredő azonban nagyban függ majd az Egyesült Államok állásfoglalásától is, amely döntően befolyásolja a dél-koreai politika alakulását. Megosztott országról lévén szó, nagy súllyal esik latba észak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság álláspontja a déli fejleményekkel kapcsolatban. Phenjan a közelmúltban ismételten kijelentette, hogy „kész bármikor, bárhol bárkivel találkozni” a két országrész közötti párbeszéd felújítására. Ugyanakkor északon nem táplálnak illúziókat a lehetőségeket illetően. A Koreai Munkapárt központi lapja, a Nodong Színműn a napokban vezércikkben mutatott rá: „A kulisszák mögötti mesterkedés, amely Pák Csöng Hi meggyilkolása után kezdődött, azt jelzi, hogy a dél-koreai diktátor halála nem szolgált megfelelő tanulságul a rezsim politikusainak. Céljuk az, hogy a bábkormány segítségével, új cégér alatt megőrizzék a fasiszta rezsimet, s fenntartsák a kettéosz- tottságot, illetve az amerikai befolyást Dél- Koreában”. Gy. S.
