Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-21 / 272. szám

1979. november 21. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Ügyfél Majoros Józsefné sorait megértéssel olvastuk, hiszen tapasztaljuk, hogy a hozzá hasonló idős emberek bi­zony már nem szívesen vállalkoznak hivatalos ügyeik intézésére. Ök azok, akik a ritka vendég postás elé is megszeppenve men­nek, s ha egy tüdőszűrésre szólító idézést kapnak, szintén hatalmába keríti őket a hivatalos személyek előtti szorongás. Ez egy régi beidegződés. Vagy talán mégsem? Ma is akadnak er­re okot adó hivatalok, ügy­intézők? Egy nyugdíjas bácsi me­sélte a történetet: bement a hivatalba, ahol a gépírónő nem is fogadta a köszöné­sét, csak ránézett és foly­tatta munkáját. Mikor pa­pírt cserélt, megszólította a bácsi, hogy melyik ügyin­tézővel szeretne beszélni. Mire a válasz: „Házon kí­vül van”. Az ügyfél viszont éppenhogy látta bemenni a szobájába, és így nem hagy­ta szó nélkül az igaztalan választ: „Az lehet, hogy dol­ga van, de én akkor is sze­retnék tőle valamit meg­kérdezni, egyébként ő sze­mélyes ismerősöm is”’ Erre mindjárt változott a hang­nem: „Miért nem mondta előbb” — vonta felelősségre a hölgy. A bácsika ezután azon morfondírozott: miért kellett volna ezzel kezdenie a mondókáját, hivatalos időben érkezett? Mire újból csak eligazították: „ó, ak­kor mindenki bemehetne hozzá”. Vajon azt az ügyin­tézőt nem azért állították arra a posztra, hogy minden­ki ügyét, dolgát intézze? Alighanem. Az ügyfélnek egy ilyen fogadtatás már elég ok a szorongásra. Ez csak foko­zódik bennünk, ha a hiva­talba belépve, senki sem emeli fel a fejét a köz szol­gálatára rendeltek közül, ha köszönésünkre nem fi­gyelnek, ha tanácstalansá­gunkban nem a megfelelő ajtón kopogtatunk és rész­vétlenül ránk pirítanak. Persze, vannak nehezebb és könnyebb felfogású ügy­felek. Azt is tudjuk, az előb­biekhez nagyobb türelem kell. Nem lehet mindig, minden ügyfélre mosolyog­ni sem, de egy bíztató pil­lantás, egy eligazítás, pél­dául hogy hol lehet a hiány­zó okmánybélyeget legköze­lebb megvenni — az ilyen megértő szóra mindjárt eny­hül az ügyfél aggodalma, szorongása. Tudjuk, az ügyintézőknek is lehetnek rossz napjaik. De akkor is szolgálniuk kell. Méghozzá jól, kihagyva a bürokrácia buktatóit, jó szóval, az ügy iránti érdek­lődéssel. Ezt elvárja tőlük a köz, a tanácskérő, a kérvé­nyező, a jogorvoslást kereső állampolgár. Az ügyintézők tehát sokat tehetnek azért, hogy a Ma­joros Józsefnéhoz hasonló idős emberek és mások is feloldódjanak a hivatalos ügyeik intézése közben őket fogvatartó szorongás alól. Ehhez — a lelkiismeretes ügyintézésen kívül — néha elég egy mosoly, s már az is, ha az ügyintéző nem tő­szavakban szól hozzánk. Soltész Ágnes CSAK STOPPAL? Székely és Berkesz község Kisvárdán tanuló diákjainak és e városban dolgozó felnőt­téinek sok gondot okoz az előnytelen autóbusz-közleke­dés. Munkaidőnk háromne­gyed négyig tart, az iskolások — különböző szakkörök miatt — körülbelül fél ötig marad­nak Kisvárdán. A legköze­lebbi autóbusz, amivel eddig is jártunk, öt előtt öt perccel indul, de csak Nyírtassig, illetve Pátroháig közlekedik. Mi innen mikor hogy jutunk haza. (Stoppal, vagy gyalog.) Hideg időben inkább meg­vártuk a későbbi — 18,45-ös — járatot, amely Székelyig közlekedik. Többször kértük már, hogy az említett, koráb­bi járat is idáig hozzon ben­nünket, de a Volán jelenték­telen utasszámra hivatkozás­sal elutasította kérésünket. 34 székelyi és berkeszi lakos DARÁLT HÜS A közelmúltban Mátészal­kán, a 10. számú hentesüzlet­ben 30 deka húst vásároltam* s megkértem a hentesnét, hogy szíveskedjen ledarálni azt. Mire a válasz: „Hogyne, majd a maga 30 deka inas húsával fogom a darálót ron­gálni, meg az időt tölteni.” Erre én mindössze annyit mondtam, hogy az ideje en­gedi, hiszen rajtam kívül egyetlen vevő sem volt az üz­letben. A nyájasnak _ugyan­csak nem mondható dolgozó végül is teljesítette a kérése­met, de kettő negyvenet kért a darálásért. Nem tudom, a gép kopásáért kellett-e fi­zetnem. vagy az ő „fáradtsá­gáért”? P. Z.-né, Nyírbátor, Kisbogáti út 19. szám alatti lakos. OSZLOP A JÁRDÁN — Talán ettől a vasoszloptól mérik, vagy jelzik a város kö­zéppontját __ Már jó ideje azon töpren­günk, vajon miért éppen a járda közepére helyezték azt a bizonyos vasoszlopot, amely a Vasgyár és a Széche­nyi utca sarkán a gyalogos közlekedést akadályozza? A meggondolatlan cselekedet miatt kénytelenek vagyunk folyton kerülgetni, eseten­ként az úttestre lépni — ami ezen a forgalmas útszaka­szon bizony balesetveszélyes. Nem tudjuk, melyik vállalat a „ludas”, de egy biztos, ha egy kicsit is gondolkodtak volna, s az említett oszlopot csak 1 méterrel odébb teszik, ma­guknak sem csináltak volna felesleges munkát.----­A Nyíregyházi Konzervgyár és a húsipari vállalat dolgozói NYESETT FENYŐ Házunk előkertjébe jó né­hány évvel ezelőtt fenyőfákat ültettünk. Vigyázzuk őket, s velük együtt gondozzuk és féltjük a többi növényt is. Tesszük mindezt azért, hogy szebb, egészségesebb legyen környezetünk, e néhány nö­vényzet megtörje bérházunk egyhangúságát, és nem utol­sóként vezérel bennünket az a cél, hogy csatlakozzunk mi is a „Tiszta, virágos Nyír­egyházáért” mozgalomhoz. Ám akadnak, akik úgy gon­dolják, a mi fenyőfáinkról szerzett ágakkal okoznak örö­met szeretteiknek, ezért rend­szeresen nyesegetik fenyőfá­inkat. Sőt, egviknek már a koronáját is elvitte valaki. Lassan a kapubeiárathoz kö­zel lévő fák eldeformálódnak, ellene oedig mi sem tehetünk semmit. Egy segítene: ha a Vissza-visszatérő fanvesege- tők megbékélnének a termé­szettel. A Nyíregyháza, Kölcsey utca 3. szám alatti lakosok. EMBERSÉGBŐL jeles A mátészalkai Áfor-kútnál történt 1979. október 26-án délután. Az autótulajdonosok csak a visszajáró összeget közölték a kezelőkkel, így tett Barabás István helybeli lakos is, amikor ötszáz fo­rintból kért 250-et visz- sza. Az esti otthoni „elszámo­lásnál” vette észre, hogy a másik ötszázasa hiányzik, s emlékezett, hogy csak a kút- nál fizetett ilyen címletű pénzel. Csíki Lajos és Gró- zinger Lajos kútkezelők ja­vasolták, hogy az elszámo­lás idején — este nyolckor — keresse meg őket, s ha több­letük mutatkozik, visszaadják a pénzt. Így történt. A káro­sult visszakapta az ötszáz fo­rintot, amelyet csak a két benzinkutas embersége jutta­tott vissza figyelmetlen tulaj­donosához. Zsoldos Barnabás, Mátészalka, Bajcsy-Zsilinszky út 25. szám Szerkesztői üzenetek Jakab István kocsordi, özv. Balogh Gyuláné tu- nyogmatolcsi, Jámbor Pe­temé pátrohai, Varga Ist­ván szamosbecsi, Hegedűs Andrásné nyíregyházi, Tú­rós István nyírbátori és Tóth Miklósné szamoskéri lakosoknak levélben vála­szoltunk. * Páll Gyula kállósemjéni, Papp Miklós szintén kálló- semjóni, Szabó Péter tisza- vasvári, ifj. Bereczky Sán- dorné kölesei, ifj. Petróczki Jánosné penészleki, Póest József berkeszi, Popovics Miklós tiszaxádi, Galó And­rásné nyíregyházi, Cserkuti Jánosné^ újfehértói, ifj. Dob- ronyi Józsefné ramocsaházi, Ficze Lászlóné tarpai, özv. Kovács Arpádné sóstó- gyógyfürdői, Tóth András nyíregyházi, Kazut László aranyosapáti, Tompa Jó­zsefné mátészalkai, Boros Sándor mátészalkai, ifj. Kiss István paposi, Mayer Sándorné tiszadadai olvasó­ink ügyében az illetékesek segítségét kértük. özv. Kompári Firsó Ká- rolyné sonkádi, Rabb Ist­vánná mándoki és Gajdos Zoltánná beregsurányi la­kosok kedves köszönő so­rait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Kiss Mihály vásárosna- ményi olvasónkat a társa­dalombiztosítási igazgató­ság betegségi-ellátási osz­tálya tájékoztatta, hogy az 1975. évi II. törvény értel­mében nem jár táppénz a részegség miatt, vagy az ab­ból eredően keletkezett ke­resőképtelenség első három napjára. Török Jánosné nyíregyhá­zi olvasónk javaslatára — hogy a 12-es autóbusz a Kun Béla utcán közleked­jen a Garibaldi utca he­lyett — az 5. sz. Volán Vál­lalat a következő tájékozta­tást adta: „... vállalatunk kérésére a Közúti Közleke­dési Tudományos Kutató Intézet széles körű felméré­sek alapján javaslatot ké­szített a városi autóbusz­hálózat átszervezésére, amely összhangban van a városfejlesztési elképzelé­sekkel. A város sugaras­gyűrűs szerkezetének meg­felelő új autóbusz-hálózat kialakítása folyamatban van. Mivel a Kun Béla ut­ca is része a nagykörútnak és a javaslat szerint a nagykörúton fog autóbusz közlekedni. Ennek az utcá­nak a tömegközlekedése véglegesen az új autóbusz- hálózat járatainak beindítá­sával fog megoldódni. Ad­dig csak az esetleges forga­lomterelések miatt változ­tatjuk meg az autóbuszjára­tok vonalvezetését. Az új autóbuszhálózat kialakítá­sáig az utazóközönség szí­ves türelmét kérjük. Az említett átszervezés 1980. év közepétől kezdődik és több éven keresztül fog tartani, a városrendezési terv meg­valósításának megfelelően.” ELTAKARTA... Az 1979. október 10-i szá­mukban Pálinkás Kálmán vásárosnaményi olvasójuk szóvá tette, hogy a vásárosna­A járadék felemelése Olvasónk 1971-ben üzemi balesetet szenvedett, s hosz- szas betegség után rokkanttá nyilvánították, mert a leg­gondosabb orvosi kezelés ellenére munkaképességét nem nyerte vissza. A lefolytatott eljárás megállapította, hogy olvasónk az üzemi balesetben Vétlen volt, éppen ezért já­radékigénnyel lépett fel a vállalatával szemben, amit a vállalata el is ismert és azt rendszeresen folyósította ré­szére, 1120 forint összegben. 1974-ben az adott foglalkozá­son belül a keresetek lényegesen emelkedtek, s ekkor a vállalat a járadék összegét 1380 forintra emelte fel. 1974-től semmiféle emelést nem kapott, de tudomására jutott, hogy ugyancsak lényeges fizetésemelések voltak és az esetben, ha dolgozna, lényegesen magasabb jövedelemmel rendel­kezne, mint amilyen összeget kitesz most a rokkantsági nyugdíj és járulék. Olvasónk kéréssel fordult a vállalat igazgatójához, hogy emelje fel a járadék összegét, közölték is vele, hogy semmi akadálya nincs, de olvasónk ahhoz is ragaszkodott, hogy visszamenőleg mintegy 3 évre adják meg a felemelt járadékot, mert ettől az időtől illeti őt az meg, hiszen ak­kor volt nagyarányú fizetésirendezés. A vállalatnál azt kö­zölték vele, hogy visszamenőleg csak 6 hónapra igényelhe­ti a felemelt járadékot, mert a többi követelése elévült, bár azt elismerték, így a felemelt járadékösszeg mintegy 3 éve megillette volna olvasónkat. Olvasónk kérdése az, hogy jogosan tagadja-e meg a vállalat a 6 hónapnál régebben esedékes összeg kifizetését és egyáltalán milyen lehetősége van a vita elrendezésére? Az alaprendelkezés valóban az, hogy szaknyelven ki­fejezve a járadékos szolgáltatást nem lehet tőkésíteni, ép­pen ezért a törvény akként rendelkezik, hogy aki járadék- igényét 6 hónapnál hosszabb ideig nem érvényesíti, elveszti az érvényesítéshez való jogát, vagyis a 6 hónapnál régeb­bi követelés teljesítését a kötelezett megtagadta. Ilyen a szabály például a gyermektartásdíj esetében is, mert a törvény abból indul ki, hogy ez az összeg a mindennapi megélhetéshez kell és aki meg tud élni ezen összeg nélkül is, ott a rászorultság mértéke nem nagy és a felgyülemlett járadék utólagosan nagy terhet jelentene a kötelezettnek. Az adott eset azonban mégis eltér az alaprendelkezés­től. A helyzet az, hogy a járadék fizetése, annak rendezése nemcsak a dolgozó joga, hanem a munkáltató kötelessége is. A 2/1964. MüM. sz. rendelet világosan előírja, hogy a vállalat, ha a sérelemért felelős, a dolgozó bejelentése, en­nek hiányában egyéb adatok alapján köteles a kárt meg­téríteni. A felemelés lehetőségével kapcsolatosan a törvény kö­telezően írja elő a vállailat részére, hogy hívja fel a dolgo­zójának figyelmét, hogy magasabb járadékösszeg illeti meg, kérje" a felemelt járadékot és az a kötelezettség fenn­áll minden lényeges változás esetén és a felhívást a válla­latnak a lényeges változás beálltától számított 30 napon belül köteles megfizetni. E rendelkezés indoka az, hogy a megrokkant dolgozó már nem él bent a vállalat életében, kevésbé tudja követ­ni az ott történteket és a jogai érvényesítésének is korlá­tozottabbak a lehetőségek. A levélből kitűnőleg ezt megelőzően a vállalat külö­nösebb kérelem nélkül is felemelte olvasónk járadékát, így véleményünk szerint jogosan várhatott olvasónk arra, hogy minden esetben, ha az indokolt, a vállalat intézked­ni fog a járadék felemeléséről, és ezért szerintünk késede­lemben nem esik. Meg kell azonban mondanunk, hogy vita esetén a fen­tieket alapos vizsgálat tárgyává kell tenni, mert minde­nekelőtt a járadékosnak az érdeke, hogy jogait érvénye­sítse és neki kell bizonyítani azt, hogy annak érdekében mindent megtett, vagy ha nem, jogosan várhatta-e el a kialakult gyakorlatnak megfelelően, hogy a vállalat fel fogja emelni a járadékot. Mi csak olvasónk levelére vagyunk utalva és a ténye­ket pontosain nem ismerjük, ezért az adott válasz is csak feltételes. A visszamenőleges követelés jogossága tekintetében, tehát rendkívül nagy szerepe van annak, bogy megelőző­leg a vállalat valóban önként felemelte-e a járadékot vagy sem, bízhatott-e olvasónk abban, hogy ez a felemelés min­den lényeges változás esetében megtörtént-e. Vizsgálni kell, hogy olvasónk kellő időben tudhatott-e a fizetéseme­lésről vagy sem, mert jóhiszeműsége vonatkozásában en­nek komoly a jelentősége. összegezrve, ha olvasónk jogosan számíthatott arra, hogy a vállalat külön kérelem nélkül is felemeli járadé­kát, akkor most jogos a követelése a 6 hónapnál régebben lejárt járadék esetében is. Ha viszont mulasztás egyértel­műen csak őt terheli, akkor valóban csak 6 hónapra visz- szamenőleg követelheti a járadékot. Dr. Juhász Barnabás mény-mátészulkai és a 49. sz. fő közlekedési út keresztező­désében lévő „elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblát egy má­sik takarja, s ez balesetet idézhet elő. Megállapítottuk, hogy az említett utasítást adó táblát az előtte kihelyezett útirányjelző tábla valóban takarta. A táblát igazgatósá­gunk áthelyezte. A levélíró hasznos észrevételét ezúton is köszönjük! KPM Közúti Igazgatóság, Nyíregyháza CSÜSZDA A közelmúltban Ulveczki László debreceni lakos a Ke- let-Magyarország Fórum ro­vatában szóvá tette, hogy a nyíregyházi telepünkön az egyik csúszda gyors ütemben engedi le a csomagolt lisztet, ez a rakodásnál balesetveszé­lyes. Az észrevétel jogos volt, intézkedtünk, a hibát meg­szüntettük. Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat KARNIS Az október 31-i számukban Menyhárt Józsefné máté­szalkai lakos szóvá tette, hogy városukban nem kapott há­rom-, illetve másfél méteres függönykamisokat. Említette a levélíró, ugyanakkor olvas­ta az újságban, hogy szövet­kezetünk évente 20 ezer da­rab karnist gyárt. Valóban így van, és szövetkezetünk­nél bármilyen méretű karnis kapható. A levélíró részére a cikkben szereplő karnist elküldjük. Mándoki Fa- és Vastömeg­cikk Ipari Szövetkezet fi!'!'« > Jl v y ''•**/ wsö ^ sä í! ^ ö'I'X 1 \ Y / \ j «* 1 ££ vsg ’ 8;!;!;! XXXXXá w ,< ,o v *oc '» w . wj ;< . X ; > , „vvA & q.v/ S 'oc> i ™ , tfiii'i'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom