Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-10 / 263. szám
1979. november 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pórtélét Szólni és tenni tólag is töprengek, va- : j jón miért nem szálaiké tak fel nők a pártbizottsági ülésen. Pedig a hamarosan tízéves nőpolitikái határozat megvalósítását vitatta, elemezte a testület Kemecsén. Huszonhét pb- tagból huszonnégy jelen volt, s köztük négy nő. Nem lehet ' azt mondani, hogy az írásos előterjesztés és Leskó Andrásnénak, a pártbizottság nőfelelősének a szóbeli kiegészítője ne inspirált volna vitára. A nők mégis hallgattak. A testület az eredményeket szerényen mérlegelte, elismerte, inkább a feszítő gondokról szóltak. Értékelték a nők családban, a társadalomban, a munkahelyeken betöltött szerepét, felelősségvállalását. Pénzes Antal, a Kemecsei Állami Gazdaság igazgatóhelyettese félig humorosan, félig komolyan jegyezte meg: „Bennünket most 100 nő segítene ki a bajból.” Ez is mutatta, hiány van női munkáskézből a betakarításban. Pedig, mint említette, a nődolgozók a hidegebb időben is jobban helytállnak, mint a férfiak. Csonka Ottó feltette a kérdést: „Kemecsén 5 nőbizottság tevékenykedik. Valóban tevékenykednek ? Mit csinálnak?” Sajnos, nem sokat, legalábbis erről nem esett szó. Pedig ők is szót emelhettek volna azért, hogy javuljon a községben a tejellátás, s az üzletek nyitvatartása jobban igazodjék az üzemek munkájához, s végre sok-sok meddő tárgyalás után Nyíregyháza közelségében megoldódjon a Patyolat-ügy, s az üzleteket jobban ellássák félkész árukkal, másfél műszak segítse a bevásárlást. Kemecsén a nők foglalkoztatásában szép eredményeket értek el. A munkaképes nők száma közelíti az ezerkétszázat, ebből csaknem nyolcszázan dolgoznak üzemekben. A párt- bizottság kérte a gazdasági vezetőket, gondoskodjanak egy részük egész éves foglalkoztatásáról. Bírálatként hangzott el, hogy nincs megfelelő koordinálás az üzemek telepítésében, a női munkaerő-szükséglet és -hiány mérésében. Az állami gazdaság például évek óta Ózdról és környékéről biztosít idényben munkaerőt, s ennek egy része nő. Többen szóltak a nők vezetői munkakörbe helyezéséről, elismerésükről. Szelik Károly azt hiányolta, hogy a pártbizottság tagjai között is kevés a nő, növelni szükséges részvételi arányukat. Kozma István az iskola egykori megbecsült igazgatója arról az őrségváltásról beszélt, ahogyan a nők átvették a vezetést az iskolában. „Nő az igazgató, a párttitkár, az szb-titkár.” Gondként említette a fiatal pedagógusnők lakásgondját, s a negyedszázada kiválóan helytállók nem megfelelő elismerését. N em ártott volna esetleg bővíteni a kört, s a testület tanácskozására meghívni kommunista asszonyokat, hiszen a beszámolási időszakban 33 került közülük a párt soraiba. Ekkor talán még közelebb sikerült volna jutni a valóságos, a nőket, a vezetést és a pártbizottságot foglalkoztató gondokhoz, s közösen megtalálni a kulcsot azok megoldásához. F. K. VÁROSOK, VEVŐK, PIACOK (2.) Kenyér, tej és hús Mi a véleménye MÉSZÁROS ÁGNES MATIZ BÉLA MEZŐSI GÉZA Á fiatalokról Az ellátás, ezt minden városban vallják, politikai kérdés is, tehát több annál, hogy a kereskedők joga és kötelessége legyen. Mind az öt városunkban a tanácsok feladata az ellenőrzés, a beszámoltatás, de nem kis mértékben a tervezés, az elvárások megfogalmazása is. Számítási gondok Kisvárdán az ÁFÉSZ-en kívül a megyei kiskereskedelmi vállalat is dolgozik. Más a helyzet Nyírbátorban, vagy Vásárosnaményban, ahol az ÁFÉSZ-nek meghatározó szerepe van. Egy valami azonban közös: kenyérnek, húsnak, tejnek, zöldségnek lennie kell! Kisvárdán mondták, a vásárló jár jól azzal, hogy különféle üzletek vannak, Nyírbátorban, hogy jó az, hogy az élelmiszer-ellátás 90 százalékát az ÁFÉSZ biztosítja. Egyik helyen esküsznek arra, hogy így a boltok versenyre kényszerülnek, a másik helyen arra, hogy ha egy cég van egy területen, akkor köny- nyebb tervezni, kevesebb a kockázat és könnyebb szá- monkérni is. A különféle utak nem mondanak ellent annak, hogy kimondjuk: kenyérből az ellátás általában megfelelő. Hallottam vitát Mátészalkán arról, hogy a kínált kenyér tegnapi-e, vagy — kereskedői szólás ez — csak reggeli sütés. Nyírbátorban például elfogy napi 35 mázsa kenyér. A viták itt sem ritkák. Árualap, tehát kenyér van, de a kiszállítás nem történhet egy időben minden boltba. Az áru terítése a gond, ráadásul — ezt Bütös Andrásné kereskedelmi ügyvezető bizonyította számokkal is — a kereslet sem jelentkezik egyformán. Azt elérni, hogy mindig, mindenütt jóformán meleg kenyeret kapjon a vásárló, egyetlen városban, a mieinknél nagyobb városokban sem lehet. Mást rendeltek A tejellátásra is lényegében ugyanez mondható el. Maradván a nyírbátori példánál, ebből 2500 liter fogy el naponta. A tejipar rendelés szerint szállít, és ha valahol éppen nincs tej,~* akkor ennek egyetlen oka van: keveset kért a bolt. Az, hogy naponként minden utánrendelési folyamatosan teljesíteni lehessen, ma még elérhetetlen. Bevált, jó boltok lettek a városokban lévő tej- ivók. Talán nem is annyira a vevőnek, mint az üzletvezetőknek okoz gondot a sajtválaszték szegénysége. Elmondták több helyen is, hogy nem azt kapják, amit rendeltek, nem olyan mennyiségben kapnak, mint ahogy kérték. Nos, a fogyasztói ízlésen formálni így valóban nehéz és ez azért is baj, mert az ellátás egy másik területén vannak gondjaink. Új vevőkör Vásárosnaményban, amíg az üzletvezetővel beszélgettünk, három vásárló is telefonon érdeklődött: van-e hús? Fagyasztott marhahús volt, az se dicsérhetően szép. Csütörtök délután volt, és az üzletvezető nem tudta megmondani, hogy másnap milyen húst kap, mit kínálhat. Szabó Bertalan különben az öt város legnehezebb helyzetben lévő áruházvezetője. A város iparosítása új vevőkört hozott, a feltételek viszont nem javultak. Kicsi az eladótér, kevés a raktár, kevés a hűtőtér. Azt, hogy húsárukból mennyit adnak el, jelenleg a keretgazdálkodás határozza meg. Hiába van az ÁFÉSZ-nek saját feldolgozása, a mennyiség kötött. „A vásárló minket szid” — mondta és igaza van abban is, hogy minden vásárlónak nem lehet elmondani, hogy jóllehet a pult üres, a forgalom nőtt. 1977-hez viszonyítva ugyanis Vásárosnaményban 252 mázsa sertéshússal, 53 mázsa marhahússal, 84 mázsa töltelékáruval adtak el többet. 521 darabról 724 darabra nőtt a saját vágású sertésértékesítés, 301 mázsáról 553 mázsára a vá- gottbaromfi-eladás. A húsellátásra hallani panaszt Kisvárdán, Fehérgyarmaton, Nyírbátorban és Mátészalkán is. Az eladott mennyiség mindenütt emelkedett, de az igények gyorsabban nőttek. A keretgazdálkodás arra sem ad lehetőséget, hogy más megyékből hozzanak tőkehúst vagy töltelékárut. A saját vágásból származó húsáruk mennyisége is szabályozott, így az sem növelhető korlátlanul. A legszerencsésebb helyzetben Mátészalka van, a töltelékáruk minősége (a tangazdaság szállít) kifogástalan. Viszonylag szerencsés helyzetben van Fehérgyarmat, ahol most nyit majd húsboltot a gazdaság és Vásárosnamény is, ahová Mátészalka még szállít. Más dolog, hogy a városokban gyors ütemben fejlődő ipar, a foglalkoztatottak számának növekedése, a vásárlói réteg összetételének változása feladatokat jelöl a kereskedelemnek. Meg kell például oldani az üzemekben lévő boltok, büfék tízórainak való töltelékáruval való ellátását, de mert mindenütt nő a bejáró dolgozók száma, egy-egy városi boltban 10— 12 község eljáró dolgozóinak igényeivel is számolni kell. ÁFÉSZ-ek, halászszövetkezetek és a halértékesítő vállalat is foglalkozik a megyében halértékesítéssel. A halellátás így sem megfelelő. Bartha Gábor „A jó példa erejével kell hatni az ifjúságra. Ez a leghatásosabb pedagógiai módszer.” (Kádár János beszédéből, az 1979. szeptember 25-i budapesti pártaktíván.) AZ ÉRDEKVÉDELMI: MÉSZÁROS ÁGNES, a Nyíregyházi Dohányfermen7 táló Vállalat KlSZ-bizottsá- gának titkára: — Már középiskolás koromban belekóstoltam a mozgalmi életbe, itt a vállalatnál pedig harmadik éve vagyok a KlSZ-bizott- ság titkára. így van módom Összehasonlítani a középiskolás és gyári fiatalok életét. Az igazság az, a diákokat könnyebb volt mozgósítani. Persze, ez érthető is, hiszen nálunk a fiatalok többsége már családos, így az elfoglaltságuk is jóval nagyobb. — Az utóbbi időkben azonban határozottan javult ifjúságunk szervezeti tevékenysége: sikerült egy olyan műszakot szervezni, amelynek túlnyomó része fiatalokból áll. — Vállalatunk 1400 dolgozójának csaknem egyhar- mada harminc év körüli. A legtöbbjük már így is 8—10 éve dolgozik nálunk, s azt hiszem nem kell különösebben bizonygatnom, a vállalat jó gazdálkodásában jelentős szerepet játszanak. Nagyon nehéz a fiatalokat minden szempontból helytálló módon jellemezni, de azt hiszem, a mi fiataljaink az átlagosnál jobban dolgoznak. A SZEMLÉLŐ: MATIZ BÉLA, a vállalat tmk-cso- portjának vezetője: — Koromnál fogva abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiatalokat és .az idősebbeket esvaránt meg tudom érteni. Persze, ez a megfogalmazás pontatlan így. nem hiszem ugyanis, hogy teljesen különböző nyelven kell beszélni a fia- talabbakkal és az idősebbekkel. Ha munkáról van szó, egyetlen dolog a fontos, minél előbb és minél jobban elvégezni. — Nem minden esetben igaz, de úgy veszem észre, hogy a fiatalabbak inkább elméletileg, az idősebbek gyakorlatilag felkészültebbek. Persze, vannak szakmai viták, de eddig mindig sikerült megtalálni az összhangot. — Vállalatunkat úgy ismerik sokan, mint az újítók bázisa. Itt figyelhető meg legjobban a fiatalabb és idősebb munkások összefogásának eredménye, rengeteg újítást dolgoznak ki közösen. Nyugodtan állíthatom, igen sok korosabb, tapasztaltabb munkást lehet nálunk példaképnek tekinteni, akik munkájukkal, életükkel rászolgáltak erre. Hadd említsek neveket is: Mezősi Géza, Seres Gusztáv — sorolhatnám még — rászolgáltak a tiszteletre, a fiatalok rengeteget tanulnak tőlük. A PÉLDAKÉP: MEZŐSI GÉZA lakatos: — Itt Nyíregyházán, a szabadtéri színpad környékén lakom, s a nyári estéken van módom megismerni a fiatalok másik arcát is. Mit tagadjam, néha lehangoló a kép. Lehet, hogy én vagyok már öreg, s nem értem meg őket, de úgy érzem, néha nem ártana szorosabbra fogni a gyeplőt. Nem az iskolában, vagy a munkahelyen, inkább otthon. — Gyakran meglepődik az ember, mi mindent tudnak ezek a mai fiatalok. Többségük tökéletesen tisztában van az anyag szerkezetével, tulajdonságaival, a különböző gépek működésével, s ha nem vigyázunk, egy-kettőre lekörözhetnek bennünket. Többek között ezért is végeztem el nemrég a hegesztő szakmunkásképző tanfolyamot, bár egy szakmát már jóval korábban megszereztem. Lehet, hogy elfogult vagyuk — hiszen jóban, rosszban együtt van a brigád, s őszinte barátságok születtek —, de úgy érzem, érdemes számítani a fiatalokra, s nyugodtan rájuk lehet bízni a legkényesebb szakmai feladatokat is. Balogh Géza Délelőtti forgalom a Szamos menti Állami Tangazdaság mátészalkai boltjában. (Császár Csaba felvétele) Don Adalberto óvatosan lefékezte az autót és közvetlenül a kanyar előtt dudált. — Ott a kanyar után mindig rendőr szokott állni — közölte feleségével. Valóban így volt: a rend őre a kanyaron túl bírságot szedett be azoktól a vezetőktől, akik megfeledkeztek a hangjelzésről. — Látod — bólintott Don Adalberto elégedetten —, legfontosabb a figyelem: tehát a bírságon megtakarítottunk 500 pesetát. Könyveld el a bevételt, drágám. Amikor elérkezett az ebéd ideje, Don Adalberto egy elegáns vendéglő előtt állította meg a kocsit. — Kitűnő vendéglő — mondta Don Adalberto —, az egyik legjobb a környéken. Remek a konyhája. Mondd szivecském, hová tetted a szendvicseket? Ha nem ellenzed, akkor itt, ezen a kis pádon falatozunk egyet. Az étkezés végeztével Don Adalberto betért a vendéglőbe és nemsokára sugárzó arccal lépett ki. — Tudod, szerelmem — mondta feleségének —, mennyibe került volna, ha ebben a vendéglőben ebédelünk? Legalább ezer pesetába, megnéztem az étlapon. Tehát megtakarítottunk egy ezrest. Jegyezd fel, drágám. A házaspár megint útra kelt. Körülbelül 10 kilométer után Don Adalberto megállt néhány méterre egy teherautótól, amelynek vezetője a motorházban turkált. — Remek, rendkívüli siker! — kiáltotta Don Adalberto. — Képzeld csak, mibe kerülne a javítás, ha kevésbé figyelmes volnék és belerohantam volna ebbe a teherautóba? 50 000 pesetába, erre mérget vehetsz! Szemlátomást gazdagodunk! Ha nem tévedek, mi ketten már 51 500 pesetát kerestünk ezen az úton. Este, Madridhoz közeledve, Don Adalberto óvatosan megkerült egy kerékpárost, akinek a járművén nem égett a piros hátsó lámpa. — Gratulálok, gratulálok, drágám! — kiáltotta Don Adalberto, örömmel nevetgélve. — Képzeld, mekkora summát csikart volna ki belőlünk őkelme per útján, ha elütjük? ö vagy — isten ne adja — a kedves rokonai? Legalább 200 000-et, kevesebbe nem egyeztek volna bele. Ráadásul még a perköltség, ó szentséges madonna! Micsoda siker! Fordította: Gellért György Nyílt napok iskolákban A megyei pályaválasztási hetek programjában számos „nyílt nap” is szerepel, melyeken jövendő iskolájukkal ismerkedhetnek meg az általános iskolát most végző diákok. November 1—8. között az élelmiszeripari szakmunkásképző iskola tárta ki kapuit, november 9-én a Zrínyi Ilona Gimnázium fogadott látogatókat, november 12—13- án viszont a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot vehetik szem- ügyre az oda készülődök. Oscar Pin: Előnyös utazás
