Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Á bizonyítás napjai ,Összejöttünk, ahányan csak voltunk a brigádban, s úgy döntöttünk, hogy ráhaj­tunk egy kicsit. Rajtunk ne múljon a terv­teljesítés” — emlékezik a vasipari üzemben a munkaverseny-felajánlás születésére a brigádvezető. Nem kerestek nagy szavakat, még kevésbé gondolkodtak szólamokban, amikor csatlakoztak azokhoz, akik a kong­resszusi és felszabadulási munkaversenyben jelentették be tevékeny részvételüket. Termelőszövetkezeti brigádban adtak ar­ról számot, hogy az aratás sikerében a mű­helyi dolgozók lelkesedése is benne van. Az asszonyok azzal büszkélkedtek, hogy az al­maszüret minden eddiginél korábbi befeje­zése, a minőségi kifogás nélküli csomagolás éppen azon múlott, hogy meggyőzték egy­mást: ha már versenyben vannak, akkor igyekezzenek a legjobbak közé kerülni. Az év közepén igen sok híradás jelent meg arról, hogy a kibontakozó munkaverseny mi­lyen energiát, erőt jelent a gazdasági felada­tok végrehajtásában. Takarékosságról szóló felajánlások jelentek meg, a minőség, a ter­melékenység javítására tettek vállalásokat. A nemes cél érdekében könnyű volt meg­nyerni a munkásokat, tsz-tagokat, kisebb és nagyobb kollektívákat. Az apró munka, a teljesítés, a bizonyítás napjai viszont most vannak. Különösen je­lentős ez az év zárásakor, amikor a vállala­ti, üzemi tervteljesítés is múlhat azon, ho­gyan „hajtanak rá” a munkapadok mellett. Az idézett vasipari üzemben például az em­lített brigád valóban sokat tesz, ha a maga részéről a terv teljesítését vállalta. Ám sokkal inkább elmarasztaló ez az üzem irá­nyítására, hiszen a korábbi elmaradásért egyáltalán nem a munkások voltak a hibá­sak. A legtöbb helyen havonta, negyedévenként számba-sorba veszik, hogy az egyes brigá­dok, kollektívák milyen eredményeket értek el, hol tartanak a vállalások teljesítésében. Nem valamiféle ellenőrzés ez, hanem olyan értékelés, amely megmutatja az eddigi tel­jesítést, feltárja a verseny mozgató rugóit, az akadályozó tényezőket. Űjfehértón, a gyap- júszövő gyárban például a fonónők deká­donként tudják, hogy az utóbbi tíz napban ki volt a legjobb, s ehhez nem marad el az anyagi jutalom sem. A záhonyi átrakókörzet­ben a havi értékeléseken derül ki, hogy so­kat javultak a széles kocsik kirakásánál, de korántsem jó a helyzet a személyszállító vo­natok menetrend szerinti indításában. R munkások, a brigádok igénylik, hogy számon tartsák a versenyben elért eredmé­nyeiket. Nem hiúsági kérdés ez, hanem sok­kal inkább az elismerés, a figyelem igénye. Az időszakonkénti értékelés egyben a hét­köznapok tetteinek elismerése. A visszajel­zés, a dicsérő vagy bíráló szó azért kell, mert akkor érzik, hogy nem csak a felajánlás ide­jén, esetleg az év végi hajránál, hanem min­den nap számítanak munkájukra. A mennyiségek, a nagyobb számok bűvö­letében valamivel könnyebb volt munkaver­senyre agitálni. Most viszont nem elsősor­ban a tonnákat, százalékokat hajszolják az üzemekben, hanem a takarékosság forintjait nézik, a minőség sokszor pénzben ki sem fe­jezhető javulását követelik meg. A határ­idő, a jó minőség szinte mindenütt érték­mérővé válik. A közúti építők például az év vége helyett november végére átadják a nyíregyházi felüljárót a forgalomnak, mi­közben a befejező munkák tavaszra marad­nak. Nem egyszerűen teljesítés, hanem a vál­lalat elismerésének kérdése, hogy a gyor­sabb munka miatt ne kelljen később a fe­lüljárót javítás miatt lezárni. R kongresszusi munkaversenynek még csak az elején tartunk. Nemcsak erre az év­re, hanem jövőre is ad feladatot a felaján­lások teljesítése. S az sem tűnik szentség- törésnek, ha menet közben módosítanak a vállaláson, mert az üzem érdekei azt úgy kívánják meg. Hiszen a munka verseny ere­jeképpen abban van, hogy a legfontosabb feladatra összpontosít. S ez a feladat termé­szetszerűleg más lehet azoknál, akik csak a végrehajtásban dolgoznak, s azoknál, akik kihatással vannak a minőség, a termelékeny­ség alakulására. A versenyben sokszor csak a vállalati, szö­vetkezeti termelési eredmények jobbá tételét látjuk. Pedig ettől sokkal többről van szó, hiszen más munkaterületeken is lehet okos felajánlásokat tenni. Példa erre az a telepü­lésszépítő munka, amit évek óta szorgalmaz­nak Tiszalökön, s most újult lendületet vett a község érdekében. Említhetjük a guszevi pedagógus pártalapszervezet vállalását, ahol a külváros kedvezőtlen helyzetben lévő fia­taljainak tanulását, az ifjúság védelmét szor­galmazzák, s nemcsak általában, hanem konkrét tettekkel. Nem biztos, hogy mindig számokkal mérhető lesz a munkaverseny eredménye. De tény, hogy sehol sem lehet jó gazdasági eredményeket felmutatni, ha a munkásokat, az ott dolgozókat nem nyerik meg a jó ügy­nek. Akkor, amikor számítanak az egyes munkahelyeken a „kisemberek” lelkesedésé­re, tetteire, egyben érvényesítik azt a de­mokratikus szemléletet is, amely kimondja, hogy csak együtt, a kollektíva erejével lehet eredményeket elérni. Lányi Botond Rajtuk az ország szeme Hire kifut a vonat Pártunk XII. kongresszusának jegyében kezdődtek meg az előkészületek az év végi beszámoló taggyűlésekre Záhonyban is, ahol a MÁV-nál 24 pártalapszervezetben több mint kilencszázötven kommunista elő­ször pártcsoport-tanácskozásokon értékeli a XI. kongresszus óta végzett munkát. Hogyap^készülnek e jelen­tős eseményekre? Erről be­szélgettünk pártcsoportbizal- miakkal. Pontosan indítani Jurácsik Gáborné tizen­négy év óta bizalmi a Il-es műszak pártszervezetében. — Évek óta jól dolgozik a mi kis kollektívánk. Nyolc elvtárs tartozik hozzám. Eléggé szerteágazó és felelős munkát végzünk. Van között tünk raktáros, vámközvetítő, vasútőr, pénztáros, fizikaiak is, meg szellemiek is. Együtt nehezen mozgatható a cso­port, de külön-külön min­denkinek a helytállásán sok múlik. Olyan munkát vég­U ljanovszk: hajdani -ne­vén (1924-ig) Szim- birszk. Egykor tarto­mányi székhely, ma nagy­város a Volga partján. Egy a Szovjetunió nagyvárosai közül, jelenében ugyan­olyan, mint a nagyvárosok. Lakótelepek karolják, óriás nagyüzemeinek termékei hordják a hírét a világon, de húszemeletes modern szállodája szomszédságában faházak állnak. Ódon utcá­kon hársak, nyírek, platá­nok. Az udvarokon virág, és a vízpartra lefutó utcákon a Tisza-parti fák jutottak az eszünkbe. Nyár volt, né- hányan kértük hát, hogy úszmi szeretnénk a Volgá­ban. A program nem adott rá időt máskor, így indul­tunk el kora reggel. Elképzeltük a csendes, nagy folyót, amelyről any- nyi dal szól, amelyről any- nyian írtak. Valóságos ten­ger fogadott, embermagas­ságú hullámokkal. Kísérő­ink mondták, hogy itt Kuj- bisev fölött tíz kilométer­nél is szélesebb a víz, mert ez a folyó nem ugyanaz, amelynek a partján a gyer­mek Lenin játszott, ez már az, amit a felnőtt Lenin megálmodott.. Három napig voltunk Lenin szülővárosában. Nincs talán földrész, talán ország sem, ahonnan az óri­ás szállodának ne lettek volna vendégei. Csoportok érkeztek és mentek, csopor­tosan jártuk mi is a várost. Eljutottunk az autógyár­ba, megcsodáltuk az arcát most kereső belvárost, mu­tattak lebontásra ítélt fa­házas utcákat. Beszélget­tünk termelésről és város­politikáról, ámultunk az óriás méreteken, mert ami­kor kértük, hogy mutassa­nak egy kolhozt is, mond­ták, hogy van itt a szom­szédban egy. A szomszédság 180 kilométert jelentett. Volt hát élményünk elég, találkoztunk 1944-ben Deb­recenért harcolt szovjet ka­tonával, maga főzte pálin­kával kínált, a kertben it­tuk, ágakon átszűrődő nap­fény játszott a sárgult fény­képeken, de ha Uljanovszk nevét hallom, akkor nem ez, Iván nem voltak csodagye­rekek. Két nap múlva hiá­ba is keresltük volna őket, másik négy gyereket talál­tunk volna, mert az iskola tanulói elosztják maguk kö­zött a nyarat, és egy krími üdüléssel feléig ^lmény; ne­kik is az idegenvezetés. Lenin egykori tantermé­ben elkerítetten áll a pad, amelyben valamikor ült Ennek a padnak minden év­ben egy órára gazdája van. Az uljanovszki iskolák ta­nulói közül Lenin padjában Útravaló Uljanovszkból nem ezek jutnak az eszem­be. Vologyára és Ivánra, Tamarára és Ljubára em­lékszem legelőbb és legszí­vesebben. ök voltak az ide­genvezetőink Lenin hajda­ni iskolájában, a házban, ahol élt, a kertben, ahol játszott. Tízéves gyerekek idézték a történelmet, áll­ták türelmesen a külföldiek kérdéseinek pergőtüzét olyan biztonsággal, annyi már-már fölényes tudással, hogy mi csak ámultunk. Miből való ez a tudás? Tamara, Ljuba, Vologya és ülhet a legjobb elsőosztá­lyos. A tanterem pedig tan­teremként is szolgál. Min­den szeptemberben itt kö­szöntik, itt ehben a tante­remben fogadják a legfiata- labbakat idősebb tár­saik. Hogy milyen élmény ez a gyerekeknek, arra bi­zonyság a kis idegenveze­tők kérdések pergőtüzét álló tudása. Ljuba, Tamara, Vologya, Iván: éppolyan gyerekek, mint a mi gyerekeink. Dél­után a folyóra készültek, megörültek az ajándékba vitt jelvényeinknek, Lenin hajdani lakóházának udva­rán legszívesebben ők is játszottak volna az udvaron épen maradt játékokkal. Tízévesek. Biztosan voltak, vannak és lesznek csínyte- h véseik, ugyanúgy izguljak egy-eigy nehéz dolgozat előtt, mint a mieink. Szerencsés gyerekek — mondhatják erre — mert Uljanovszkban élnek. A gyerekek valóban büszkék erre, de nem ezért szeren­csések. Ápolni, szeretni, be­csülni való történelmi érté­kek mindenütt vannak, és nem véletlen, hogy a szov­jet gyerekek ezeket minde­nütt egyformán ismerik, egyformán őrzik és a játék tiszta örömével tudják sze­retni. Mondtuk ezt házigazdá­inknak, kicsit irigykedve, mert nekünk is vannak te­hetséges gyerekeink, van­nak honismereti és történel­mi szakköreink, de a gye­rekeink mégis idegeneb­bek a történelemben, a tu­dásuk tudás marad, embert formáló jó játékká ritkán nemesül. Nem értették, mert ez ott magától értető­dően így van, így természe­tes. Magyarázták: ha vala­ki nagy vállalkozásba kezd, ha például épít, akkor esi- ' náthát adósságot, de tar­tozni csak a jövőnek sza­bad. Aki a múltjával adóso­dik el, legyen akár egy nép is az, megszegényedik. U ljanovszkból ezt hoz­tam útravalónak, s ez azóta is minden évfordulón eszembe jut. Az ünnep tükre a fiatalság. B. G. zünk, amitől függ a szerelvé­nyek pontos indítása. Ha ezek nem készülnének el idő­ben — mint vasutas nyelven mondják —, akkor a vonat „lebukott”. Hogy mit jelent ez? Pénzben óriási kiesést! Fontos termékek: koksz, fa­áru, vasérc, tranzitszállítmá­nyok késve érkeznek be az országba, a címzett üzembe, s emiatt leállhat a termelés, az export. Csak egy vonatsze­relvény „bukjon” le, az el­veri a többit is, gazdasági ki­hatása szinte felmérhetetlen. Ennek megelőzésében segített sokat az elmúlt öt esztendő­ben a mi pártcsoportunk. — Itt a példamutatás való­ban százezrekben mérhető. Elégedett lehetek a pártta­gok példamutatásával. Első helyen a nőket említeném. Nem magam miatt, haneni mert valóban példásan helyt­állnak. Rácz Lászióné szor­galmáért dicséretes. Mindent elkövet, hogy pontosan indul­janak a szerelvények. Együtt dolgozik Dávid Józsefnével. ö is kommunista asszony. Jól megértik egymást. Csíki Ferencné a főpénztáros, a kis kollektíva lelke. Szabó Lajos­ról, a vasúti őrről csak jót mondhatunk, ö az olajtelepen teljesít szolgálatot. Ebben az energiaválságos világban ez olyan poszt, ahol igazán pél­dásan bizonyítani kell. Meny­nyire? A tíz évvel ezelőtti eset bizonyítja, amikor le­égett egy egész tartályvonat. — Munkánk sikere, vagy kudarca a párton kívüliektől is függ. Sokszor megtörténik, hogy kommunista asszonya­ink segítenek ki a tizedik vagy a tizenkettedik vágá­nyon vonatot összeállító pár­ton kívülieket. Itt egy min­denkiért, mindenki egyért dolgozik. Gondolom, főleg a munka, a helytállás körül bontakozik majd a vita a pártcsoportban is. Azért, mert ez életünk egyik legfon­tosabb feltétele. S nem lehet közömbös számunkra, ki ho­gyan bizonyít a párttagok kö­zött. Piros jelzőnél Szabó László az üzemfő­nökség pártszervezetében bi­zalmi két éve. Azt mondják, hogy a vasúti csomóponton ez a pártszervezet, az itt dolgo­zók az „agytröszthöz” tartoz­nak. Innen irányítják az egész hatalmas vasúti körze­tet. — Ezért aztán elsősorban gazdasági kérdések kerülnek majd terítékre a megbeszélé­sünkön. Kilenc párttag tarto­zik hozzám, főleg gazdasági vezetők. Az, hogy az évi 15 millió tonna áru érkezése-to­vábbítása, átrakása idejében, gazdaságosan történjék, jó­részt a pártcsoporthoz tarto­zók irányító, szervező munká­jától függ. Itt tervezik, szervezik, irányítják az al­mavonatokat, a tranzitot, az exportküldeményeket. Eb­ben a pártcsoportban min­den apró munkának érzé­keny kihatása van. Erről a felelősségről szólunk majd, hiszen mindenkinek van párt­megbízatása. Egy-egy ésszerű javaslat, kezdeményezés milliós ered­ményeket hozhat. Balku Béla a forgalmi vonalbiztosító. Rajta és csoportján múlik a balesetmentesség, a vonatok menetrendszerűségének biz­tosítása, a vonatácsorgások kiszűrése, irányvonatok kép­zése. Egy-egy munkafázis is jelentős, így meg különösen az. Hasznos javaslata van a vonatácsorgási idő kiszűrésé­re, arra, hogyan lehet meg­szüntetni a jelzőknél az in­dokolatlan vonatfenntartást. Ezekről is szó lesz a pártcso- port-tanácskozáson. Remél­jük, hasznosítják majd a ja­vaslatainkat. Kiváló az utóbbi öt eszten­dő politikai képzésének mér­lege is. Hárman végezték el a marxista—leninista esti egyetem szakosítóját, hár­man az általános tagozatot, s három elvtárs a középiskolát. Nyolcán szereztek felsőfokú szakképesítést. Igazán gazdag öt esztendő munkáját mérle­gelhetjük így is. Bizonyítás mindennap ’ . * i ■ • ' Orbán Ferenc, ä II-es mű­szak pártszervezetének bizal­mija éppen öt éve, rakodó- munkásként kezdett, érettsé­gizett, elvégezte a tisztkép­zőt. — Tizenkét elvtárs tartozik a pártcsoportomba. Főleg fi­zikaiak, kocsirendezők, váltó­kezelők, vonatmenesztő, ko­csimester. Olyan emberek, akiktől az állomás vérkerin­gése, a gazdagon megrakott szerelvények pontos indítása függ. ök gondoskodnak ar­ról, hogy az átrakó-pályaud­varok szerelvényeit kiszolgál­ják. Áldozatokat is követelő munka ez. Vállalták most a fiúk a XII. kongresszus tisz­teletére azt is, hogy a széles kocsik átrakását társadalmi munkában is végzik. Van tekintélyük a pártta­goknak, amit jó munkájuk­kal érdemeltek ki. öt év alatt 13 fiatal, főleg fizikai dolgozót vettünk fel a párt­ba. Kettőt nem találtunk al­kalmasnak. Nálunk minden­nap bizonyítani kell, s ha va­laki melléfog, abból nem csak anyagi károk származhatnak, életekbe is kerülhet. Erre na­gyon vigyázni kell. Farkas Kálmán KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1979. november 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom