Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-29 / 279. szám

1979. november 29. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Vízi erőművek tervezése Tusino kisváros Moszkva mel­lett. Itt működik a Szovjetunió egyik legnagyobb tudományos kutató intézménye, a Sz. Zsuk nevét viselő Gidroprojekt kuta­tóbázisa. Az intézet munkatársai kutatómunkát folytatnak, vízi­erőműveket terveznek és vizs­gálnak, valamint szárazföldi építményeket, csatornákat és más létesítményeket is — a víz­készletek komplex kihasználása érdekében. Az utóbbi években atomerőművek tervezésével és építésével összefüggő munkákkal is foglalkoznak. A Gidroprojekt kutatóbázisán épülő vízi erőművek, valamint már szabályozott és energiát szolgáltató folyók kicsinyített makettjei találhatók. Gipszből, cementből és más építőanyagok­A krapivin vízi erőmű gátjá­nak miniatűrje. Miután különfé­le folyamatokat tanulmányoztak e modellen, a gátat Szibériában, a Tom folyón építik fel. (Foto TASZSZ — APN — KS) ból készítik el a villamos erő­művek zárógátjait, pontosan kö­vetve a meder és a partvonal rajzolatát. A modelleket külön­féle terhelésnek alávetve, előre jelezhető a természetes viszonyok közt felépítendő gátak várható viselkedése, megállapítható, hogy elég szilárdak-e a víznyomás és a szeizmikus igénybevétel eltűré­séhez. Tanulmányozzák az építő­anyagok összetételét is az épülő objektumok optimális megbízha­tósága, élettartama és fagyálló­sága érdekében. Hídépítés ragasztással A felső Angarán jelentősen meggyorsítva építik a vasúti hi­dat. A tartószerkezetek össze­szerelésére ugyanis új módszert dolgoztak ki. A hid lábazatát al­kotó betonelemeket korábban egymással cementtel kötöttek meg. Most az új eljárás szerint ezt milliméternyi vastag epoxid­Ki hinné, hogy a hajtókarhoz csapszeggel kapcsolódó dugaty- tyu — a fordulatszám függvé­nyében — másodpercenként akár negyvenszer-hatvanszor is meg­teszi a le-fel utat a hengerben. Hihetetlenül sok és nehéz fej­lesztési munka fekszik a dugaty- tyúban, amely néhány évtized­del ezelőtt meg nem tudott meg­felelni feladatának, bizony gyak­ran megszorult a hengerben. Ma már szinte ismeretlen ez a foga­lom, noha olyan szűk határok között mozog a terjeszkedési hé­zag, mint amilyeneket régente az óraknál, a precíz optikai műsze­reknél alkalmaztak. Mennyi is ez a hézag? A négy­ütemű, vízhűtéses motoroknál 0,03—0,06 mm, a léghűtéseseknél két századmilliméterrel több. Igaz, az ilyen Illesztési hézagok napirenden vannak a mai meg­munkálásoknál, de ne feledjük, hogy a motortechnikában figye­lembe kell venni az üzem köz­ben jelentkező hőtágulást is, amelyet csak bizonyos mesterfo­gásokkal lehet elhárítani. Ismert dolog, hogy a motor­hengerek többnyire egyszerű szürkeöntvényből készülnek, míg a dugattyúk aluminiumötvözet- ből. Nos, e két anyagnak más és más a tágulási együtthatója, így egy adott hőfoknál a henger tá­gulása 0,07 mm, a dugattyúé pe­dig 0,2 mm. Ha a konstruktőrök ehhez igazodnának, olyan nagy tágulási hézagot kellene hagyni, amelynél a dugattyú hideg álla­potban „harangozna” a henger­ben, meleg állapotban pedig eset­leg meg is szorulna. Ezért tehát bizonyos trükkhöz folyamodnak: oválisra köszörülik a dugattyút, ami annyit jelent, hogy a csap­szemek oldalán nagyobb a hé­zag, míg a másik két oldalon a szokásos hézagot hagyják. Ami­kor az e módon készült dugaty- tyú munka közben felveszi az üzemi hőfokot, megkezdődik a tágulása. De mert a dugattyú al­só része — az ún. szoknya — bizonyos mértékig rugalmas, a gyanta ragasztóval helyettesítik, amely a legjobb minőségű ce­mentnél is magasabb hatásfokú. A ragasztó ellenáll a nap, a szél, a víz erejének és az alacsony hőmérsékleteknek. Az új eljá­rást mindenekelőtt a BAJí vasút­vonal hídjainak építésénél kí­vánják alkalmazni. (APN) szemoldalon egyenlítődik ki az alakváltozás, azaz a dugattyú körkörösen felveszi a hengerfu­rat alakját. Az ovális mértékét az ismert hőmérsékleti érték és az anyag tágulási együtthatója határozza meg. A gyűrűkkel ellátott, a henger­be beszerelt ovális dugattyú te­hát nem szorulhat meg. Csupán a dugattyúgyűrűk gyakorolnak nyomást a hengerfalra, s az első 1000 km lefutása alatt „hozzá­idomulnak” ahhoz. Eközben a dugattyúgyűrű valamelyest ve­szít az anyagából, többek között ezért kell az új vagy generálja­vított motornál már az első 500 km megtétele után lecserélni a fémszemcséket tartalmazó olajat. A dugattyú végleges alakváltozá­sa hosszabb időt vesz igénybe, 5—10—15 ezer kilométert is lefut­hat a motor, mire a dugattyú felveszi a henger alakját, és csak akkor kezd igazán jól „húzni” a motor. Ilyenkor hangosabb is le­het a motor járása, mert vala­melyest nőtt a tágulási hézag, de ennek semmi szerepe nincs a tö­mítésben (a kompresszióban). A kétütemű motor dugattyúja nagyobb „megpróbáltatásnak” van kitéve, mint a négyüteműé. A hőingadozás ugyanis fokozot­tabb, mivel egyes pontjain hű­vös, illetve forró áramlat éri, azért, mert a friss és elégett gá­zok áramlását a dugattyú pere­me vezérli. Ezt a vezérlést — kü­lönösen indulásnál, amikor még hideg a motor — nem is a du­gattyú éle. hanem sokkal inkább a dugattyúgyűrű végzi. Ezzel ma­gyarázható a felső gyűrű gya­koribb besülése, amikor is a má­sodik gyűrű veszi át a vezérlés szerepét. Ennek nyomán valame­lyest eltolódnak a vezérlési idők, s csökken a motor teljesítménye. A belsőégésű motorok dugaty- tyúja ma már majdnem tökéle­tesnek tekinthető. Többek között ennek köszönhető, hogy az első generálozásig teljesített üzemidő ma többszöröse a néhány évti­zeddel ezelőttinek. AUTÓ-MOTOR Á motor „lelke11: a dugattyú Kalászol a búza a fitotronban Tavasz, nyár, tél, egymást vált­ják az évszakok mesterséges vi­szonyok között az MTA marton- vásári Mezőgazdasági Kutató In­tézetének fitotronjában. A ku­tatók mesterségesen teremtett természeti viszonyok között vizs­gálják a növényeket. (MTI foto) Elektroncsövek Az Egyesült Izzó Budapesti Elektroncső Gyárában hatvan éve gyártanak vevőkészülé­kekhez elektroncsöveket. Ma­napság mintegy ötven típust gyártanak hazai és külföldi készülékekhez. A budapesti gyárban a különleges, na­gyobb gyártási tapasztalato­kat igénylő fajták készülnek. A Tungsram elektroncsö­vek kétharmadát exportálják. Képünkön: színes televíziós képernyő segítségével ellen­őrzik az elektron-vevőcsövek minőségét. (MTI Foto) É * r rr H gigero baromfitelep Szőlőtermelőknek tanácsoljuk Sima vessző szedése, tárolása Sok olyan szőlőfajta van, ame­lyekből már nem vagy még nem állítanak elő szaporítóanyagot. A kistermelők egy-egy fajtához csak úgy jutnak hozzá, ha sima vesszőt, vagy oltóvesszőt szedve egymás között cserélgetik, adják- veszik azokat. Noha szakvélemé­nyek szerint a megfelelő vadala­nyon álló, filoxérának ellenálló oltványszőlők minden talajon sokkal erőteljesebben fejlődnek, jobban, korábban teremnek, hosszabb életűek, mint általában a saját gyökéren állók, homok­talajokon, ahol a filoxéra kár­tételétől nem kell tartani, hagyo­mányos, bevált és lényegesen ol­csóbb telepítési mód az, ha ter­mő szőlő meggyökereztetett vesz- szőjét ültetjük el. A keresletnél szűkösebb a szaporítóanyag­ellátás, és a fajtaválaszték, vagy egy fajta meghonosítása miatt különben is szükség van arra, hogy telepítéseinkhez minden le­hetséges módon magunk is állít­sunk elő gyökeres vesszőt, vagy oltványokat. A szaporításhoz ugyan legjobb volna tavasszal, közvetlenül a felhasználás előtt megszedni a szőlővesszőt, de télen a rügyek, sőt gyakran a vesszők is elfagy­hatnak. Ezért oltáshoz, gyöke- reztetéshez is ajánlatosabb ó'sz--* szel, lombhullás után, a vesszők teljes beérését követően megkez­deni a vesszők szedését. Az ol­táshoz felhasználható alanytőkék­ről viszont — mivel azok a téli faggyal szemben ellenállók — mindig csak tavasszal, közvetle­nül a felhasználás előtt szedjük meg az alanyvesszőt. A jó meg- eredés alapvető feltétele, hogy mind az alany, mind az oltóvesz- sző vízzel telített állapotban le­gyen, ezért kell az elvermelt si­ma oltóvesszőt az oltáshoz, de a gyökereztetéshez, beiskolázáshoz is legalább 48 órán át vízben áz­tatni. Az érett, elparásodott, barnás kérgű, zöldes árnyalatú részt nem tartalmazó, meghajlítva ro­pogó, tovább hajlítva reccsenve törő, kettévágva barna bélszöve­tű és elfásodott faszövetű vesz- szőket a kacsoktól, hónalj hajtá­soktól megtisztítva úgy darabol­juk fel 40—50 centis darabokra, hogy az alsó rügy és a felső rügy felett is 3 cm-es csonk ma­radjon a beszáradás megelőzésé­re. Szaporításra legjobbak a kö­zépvastag, felül 5—12 mm átmé­rőjű vesszők. A vesszőket kis, laza kötegben, vagy szabadon, a fajtákat megjelölve, legjobb, ha az április végi, május eleji beis­kolázásig a szabadban ásott fer­de falú árokban úgy vermeljük el, hogy a vesszők — a közük is — földdel teljesen takarva le­gyen. A természet itt biztosítja a kellő nedvességet és a nyugalmi időszak alacsony hőmérsékletét. Vermelésre olyan helyet válasz- szunk, ahol az esővíz nem fut össze, amely nem napsütötte, vagy pedig árnyékoljuk majd. A gyökereztetéshez, beiskolá­záshoz még az ősz folyamán 40— 60 cm mélyen forgassuk meg a talajt, még a jó táperőben lévőt is ajánlatos ezzel együtt megtrá­gyázni istálló- és vegyes műtrá­gyával. Morzsalékos szerkezetű öntözhető, jó táperőben lévő ta­lajon, egy év alatt ültetésre al­kalmas, erőteljes gyökeres vesz- szők nyerhetők. Gy. Sz. E. Új minősítés a szarvasmarha-átvételnél A vágásra és élőexportra szűnt szarvasmarhák minőségi osztály- ’ ba^ÖfbláSátfák feltételeit tartal­mazó szabvány 1980. január 1-től megváltozik. Az új szabvány fi­gyelembe veszi a szarvasmarha­hizlalásban az utóbbi évtizedben bekövetkezett változásokat és — mindenekelőtt — a módosult pia­ci igényeket. A termelők számára lényeges változás: az eddig érvényes 7 minőségi osztály helyett mind­össze 4-be sorolják majd az ál­latokat. Megszüntetik a vágó­marhák minősítésénél az úgyne­vezett küllemi bírálatot is, ami­kor az állatot külső „megjelené­se” alapján értékelték. Az úi szabvány ilyen feltételt már nein tartalmaz. A minőséget ezentúl kizárólag a hústartalom százalé­kos aránya — az úgynevezett húskihozatal — és a vese-faggyú mennyisége határozza meg. A szabvány ezentúl erőtelje­sen ösztönöz a nagyobb mennyi­ségű és jobb minőségű hús ter­melésére. Továbbá arra, hogy olyan állatokat adjon a mező­gazdaság, amelyeknek testében kevesebb faggyú van. Ebből kö­vetkezik: az a termelő jut maga­sabb árbevételhez, aki a hizla­lást ezeknek a szempontoknak megfelelően irányítja. Á fokföldi ibolya szaporítása A trópusi Afrikából származó fokföldi vagy afrikai ibolya szin­te egész éven át szép és bőséges virágzása miatt az utóbbi évek egyik kedvelt cserepes dísznövé­nye lett. A fokföldi ibolyát SAINT-PAUL ILLAIRE WALTER tábornagy usambarai kormány­zó ismertette meg a virágkedve­lőkkel. A nemesítők a tanganyikai tengerpart 40—50 m magasságú szintjén tenyésző fajt (Saint- paulia ionantha H. Wendl.) hasz­nálták fel elsősorban új fajták előállítására. Az alapfaj levélro- zettája 20—30 cm széles, tőálló levelei húsosak, tojásdadok és válluk szív alakú. A fényeszöld levelek színe a vékony, hosszú szőröktől finoman molyhos, a le­velek fonákja viszont vöröses, kiálló levélerei zöldes rózsaszí­nűek. A világoskék virágok há­rom centiméter átmérőjűek, de ismeretesek 5 cm átmérőjű virá­gok is. Nagyon sokan foglalkoznak szerte a világon a fokföldi ibo­lya nemesítésével, így a megszo­kott kék színű fajták méllett fe­hér, rózsaszín, tarka, szimpla és telt virágú fajtákkal is találkoz­hatunk. Hazánkban Brückner Aba és Végh János állított elő igen dekoratív virágú fokföldi- ibolya-fajtákat, így pl.: a Duna, a Dráva, a Hámori-tó, az Iluska, a Kék Csillag, a Lilla már álla­milag elismert fajták. A fokföldi ibolyát levéldugvá­nyozással célszerű szaporítani. A gondosan levágott, jól kifejlett leveleket rövid levélnyéllel cél­szerű homok és tőzegkorpa ke­verékében szaporítóládában, vagy növényasztalon meggyöke­reztetni. Ha a növényházban 20— 22 C-fokon tartjuk, úgy kb. 30 nap alatt gyökeresedik meg, majd újabb 30 nap múlva új nö­vénykéket fejleszt. Meggyökere- sedés után 8 cm-es, majd be- gyökeresedés után 10 cm-es cse­repekbe ültethetjük. A fokföldi ibolya levelei rend­kívül érzékenyek az öntözővíz hőmérsékletére, mely nem lehet 25 C-foknál hidegebb. Ha az ön­tözést nem ködszerűen perme-. tezve végezzük, úgy az aknázó kártevők lárvajárataira emlé­keztető, kanyargós fehér foltok képződnek az érzékeny levele­ken. Az öntözővízbe adagolt né­hány csepp Plántán vagy Wuxál lombtrágya harmónikusan ada­golva kedvezően serkenti a nö­vények növekedését. Nemcsak a levelek, hanem a levélnyelek is rendkívül sérülé­kenyek. Ha a levélnyél ráíekszik az enyhén nedves cserep szélére, úgy az érintkezési ponton a szö­vetek elhalnak, majd az egész levél tönkremegy. A károsodott növények sokat veszítenek eszté­tikai és piaci értékükből. Ezért célszerűnek látszik a cserepek szélét parafinnal vagy műanyag­gal bevonni, mert így a károso­dás könnyen megelőzhető. Régi kertésztapasztalat, hogy a virágzási periódusban adagolt foszfortartalmú műtrágyaolda­tokkal jelentősen meg lehet nö­velni a virágzatok számát. A nitrogén-túladagolás viszont erő­teljessé teszi a vegetatív növeke­dést, de ugyanakkor későbbi vi­rágzást okoz. Ezért kell nagy gondot fordítani a szakszerű táp­anyag-utánpótlásra, amit a pre­cízen ápolt növények fényeszőld levele kellően igazol. Dr. Széles Csaba Érdekes kutatások Grúziábm Hasznos és ártalmas növényvédő szerek Kilencszintes baromfitelep épült fel Leningrád közelé­ben. A legújabb technikai eszközökkel felszerelt tojóház tervezett évi termelése 360 millió darab tojás. A Szovjetunióban a hatva­nas évek közepétől építenek ilyen nagyméretű komplexu­mokat — nemcsak az euró­pai országrészben," hanem Szibériában (például Tyu- meny, a nagy olajkitermelő központ mellett) is. Jelenleg a Szovjetunióban évente csaknem annyi tojást termel­nek, mint az 1961 és 1965 kö­zött eltelt öt évben, amikor a termelés 28,7 milliárd darab volt. Első pillantásra paradoxonnak tűnik: egyes tudósok a mezőgaz­daság számára új növényvédő szerek előállításának problémá­jával foglalkoznak, más tudósok erőfeszítései viszont a vegyszerek korlátozására, sőt betiltására irányulnak. Nem kétséges: minél maga­sabb fokú a mezőgazdasági ter­melés kemizálása, annál hatéko­nyabb az. Sajnos azonban, a je­lenleg használatos vegyszerek többsége a mérgező anyagok kö­zé tartozik, s ezért potenciális veszélyt jelent az emberekre. Kö­zülük is különösen veszélyesek a peszticidek, amelyek a környe­zetben cirkulálhatnak, körfor­gást végezhetnek, következéskép­pen az élelmiszerekkel, a vízzel, a levegővel bekerülhetnek az ember szervezetébe. Példaként megemlíthetjük, hogy az egész­ségüggyel foglalkozó szovjet tu­dósok az esővízben olyan vegy­szereket fedeztek fel, amelyeket csak Afrikában használnak. Is­meretesek a peszticidek hatásá­nak más -káros momentumai is, amelyek következtében a környe­zet szennyeződésének fő ténye­zőivé váltak. Vajon annyit jelent-e ez, hogy meg kell tiltani a mérgező vegy­szerek használatát? — Sajnos, vegyszerek nélkül egyelőre nem tudunk harcolni a mezőgazdasági kártevők ellen — mondja Vera Vasakidze profesz- szornő, a grúziai Tbilisziben mű­ködő Munkaegészségügyi és Fog­lalkozási Betegségekkel Foglal­kozó Tudományos Kutató Intézet igazgatója. — Természetesen vannak olyan preparátumok, amelyeknek az alkalmazását az orvostudomány tiltja. Éppen ezért a Szovjetunióban az új nö­vényvédő szerek mezőgazdasági alkalmazásánál szigorú állami el­lenőrzést vezettek be. Az utóbbi években, csupán a mi intézetünk­ben,' mintegy ezer új készítmény méregtani és egészségügyi elem­zését, értékelését végeztük el. A peszticidek „viselkedésének” hosszú éveken át tartó megfi­gyelése érdekes felfedezésre ve­zette a grúz tudósokat. Megálla­pították, hogy a vegyi anyagok mérgező hatása és veszélyessége az emberi szervezetre nem áll mindig kölcsönös viszonyban egymással. Gyakran a kevésbé mérgező, bomlékony vegyüíetek veszélyesebbek az ember szerve­zetére, mint a mérgező hatásúak. — A vegyszerekkel folytatott kísérleti munkát két fő irányban végezzük — folytatta Vera Vasa­kidze professzornő. — Az első: az új preparátumok részletes, beható tanulmányozása — mér­gező hatásuk mértékének a meg­állapítására. Ebből kiindulva vég­leges elhatározásra jutottunk: vagy ártalmatlan növényvédő szereket állítunk elő, vagy leál­lítjuk, illetve korlátozzuk a kü­lönböző vegyszerek alkalmazá­sát. — így például a mi javasla­tunkra a Szovjetunióban erősen korlátozták a „Szevin” elnevezé­sű amerikai preparátum felhasz­nálását. Kiderült, hogy ez az első pillantásra közepesen mérgező hatásúnak tűnő anyag csökkenti az élettartamot és örökletes be­tegségeket okozhat. Javasoltuk azt is, hogy a vetőmagok csává- zasához használt higanyvegyüle- teket más vegyületekkel helyet­tesítsék, mert káros befolyást gyakorolnak az ember ideg- és belső szekréciós rendszerére. — Kutatásaink másik irányara munkakörülményeknek, vala­mint a peszticidek hatásának vizsgálata olyan emberek szerve­zetére, akik közvetlenül dolgoz­nak mérgező vegyszerekkel. Ki­derült, hogy a szív- és érrend­szeri, az idegrendszeri, a belső szekréciós és egyéb megbetege­dések százalékaránya a nőknél magasabb, mint a férfiaknál, akik ugyanolyan körülmények között dolgoznak a növényvédő szerek­kel. Erre alapoztuk azt a javas­latunkat, hogy az üvegházakban a napi munkaidőt 6 órára csök­kentsék, adjanak az itt dolgo­zóknak speciális védőételeket, to­vábbá, hogy a 25 évet be nem töltött nőket ne engedjék nö­vényvédő szerekkel dolgozni . . . A Tbilisziben működő intézet olyan nagy tekintélyre tett szert, hogy megbízták az UNESCO koordinációs tanácsának a veze­tésével, amely a vegyészmérnöki éi technikusi munkának az em­beri szervezetre gyakorolt hatá­sával foglalkozik. (APN—KS) ÚJDONSÁGOK, I0D0MÁNY0S KOTATÁSOK A leningrádi csirkegyárban. (Fotó — SzP — APN)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom