Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

1979. november 1.------------------- ■■ ----- -------------------r KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE Á nőpolitika Szabolcsban P ártunk XII. kongresz- szusára készül, az or­szág népe — közte Szabolcs megye lakossága is. A pártalapszervezetek ezek­ben a hetekben, hónapokban vonják meg az előző kong­resszus óta végzett tevé­kenységük politikai mérle­gét, veszik számba az ered­ményeket és a gondokat. Az alapszervezetek vezetőségei­nek beszámolóiban bizo­nyára sok szó esik majd a párt nőpolitikái határozata végrehajtásának tapasztala­tairól is. Célunk, hogy e cikk keretében közreadjuk azokat az ismereteket, amelyeket e témakörrel összefüggésben a megyei pártbizottság heti és havi jelentései alapján "sze­reztünk az elmúlt évek so­rán. A megye alapszervezetei­ben a nőpolitikái határozat végrehajtása eredményesen folyik. Ennek érdekében a párt-, állami és társadalmi szervek egyre tudatosabb és tervszerűbb munkát végez­nek. Erősödött a társadalmi összefogás a nők minden ol­dalú egyenjogúsága gyakor­lati megvalósításának a biz­tosítására. Javult politikai, gazdasági és szociális hely­zetük ; egyre kedvezőbb a szemlélet a társadalom és a családon belüli szerepük megítélésében is. Kezd meg­valósulni a teljes foglalkoz­tatásuk. Növekedett körük­ben a párt tömegbefolyása: többségük képes és kész ak­tívan, cselekvőén részt ven­ni a közéletben, a helyi poli­tikai kérdések kialakításá­ban és megvalósításában. Az alapszervezetek párttaggá nevelő munkájának javulá­saként évről évre egyre több nőt vesznek fel a pártba. Az információs jelentések tanúsága szerint a nők több­sége fegyelmezetten helytáll a termelésben, a gazdasági építőmunkában. Aktív szere­pet vállalnak a szocialista munkaverseny-mozgalom- ban, a brigádok életének formálásában, alakításában. Részt vesznek a társadalmi és tömegszervezetek, vala­mint a demokratikus fóru­mok munkájában. Szerve­zettségük különösen figye­lemre méltp a KISZ-ben, a szakszervezetben és a Vö­röskeresztben. Javult kép­viseleti arányuk a párt- és tömegszervezetek vezető tes-> tületeiben, a szövetkezeti ér­dekképviseleti szervekben. A nők a különféle válasz­tott tisztségekkel járó fel­adataiknak is egyre maga­sabb színvonalon tesznek eleget; napról napra nyerik el a közösség, választójuk bizalmát. Politikai, világné­zeti fejlődésük kedvező. Jellemző rájuk a tanulás iránti igény növekedése. Ál­talános és politikai művelt­ségük színvonala fokozato­san emelkedik. Egy-egy üzem arról ad számot, hogy náluk a XI. kongresszus óta megkétszereződött a szak­munkásnők száma. Több alapszervezet jelzése sze­rint gyarapszik a két vagy több szakma megszerzésére vállalkozó nők köre. Ugyan­akkor gond, hogy az üze­mekben, a lakóhelyeken év­ről évre újratermelődik a 8 osztályt el nem végzettek száma és aránya. Az információs jelentések elmondják: a nők vezetővé nevelésére, funkcióba állítá­sára tett erőfeszítések ma még a legtöbb helyen csak mérsékelt eredményeket hoztak. A munkahelyi veze­tő posztok betöltésében elért fejlődés igen differenciáltan ment végbe. Általában a legjelentősebb az előrelépés a hivatalokban, az oktatási és egészségügyi intézmé­nyekben ; kisebb mértékű a fejlődés az iparban és a me­zőgazdaságban. A közép- és alsóbb szintű vezető posztok­ra állításuk folyamata emel­kedő tendenciájú. A gyorsabb fejlődést változatlanul aka­dályozzák szemléleti gondok, egyes esetekben a vezetői te­vékenység gyengeségei, he­lyenként a kádertartalékok szűk köre, elvétve pedig a funkció részükről történő visszautasítása. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve alapvető­en megvalósul. Indokolatla­nul nagy aránytalanságokról nem érkeztek jelzések. A gyesen lévők folyamatos bér­rendezésére az üzemek több­ségében odafigyelnek. To­vább javultak a nők munka- körülményei. Tiltott munka­helyeken ma már nemigen foglalkoztatják őket, de egészségre ártalmas feladat­körökben még itt-ott igen. Üzem-egészségügyi ellátásuk és közétkeztetésük általában biztosított. Egyes vállalatok­nál a szülőanyákkal való tö­rődés gyanánt „gólyaüzeme­ket”, kismamaszalagokat lé­tesítettek. A műszakpótlék emelkedése miatt egyre töb­ben kérik közülük a több műszakos foglalkoztatást. A pártszervek és -szer­vezetek a nőpolitikái ha­tározat végrehajtását fo­lyamatosan és hatéko­nyan segítik, ellenőrzik. A nőbizottságok munká­ja is igen eredményes. Ugyanakkor látni kell — a beszámoló taggyűléseken is bizonyára megerősítést nyer —, hogy a nők politikai, gaz­dasági és szociális helyzeté­nek a további javítása csak­is széles körű társadalmi ösz- szefogással biztosítható. Tö­rekedni kell a lehetőségek jobb kihasználására. ■ Alap­vető jelentőségű lehet a még meglévő téves, konzer­vatív nézetek és a sokszor az ezeken alapuló helytelen gyakorlat, szokások leküzdé­se. Politikai aktivitásukat, közéleti tevékenységüke^to- vább szükséges fokozni. A káder- és személyzeti munka javításával biztosítani kell, hogy társadalmi, politikai, súlyuk, jelentőségük alapján kerüljenek a választott tes­tületekbe és a vezetői posz­tokra. K ettős hivatásuk teljesí­téséhez társadalmi és családi összefogással tovább kell javítani a körül­ményeket és a feltételeket. Az eddigieknél több kezde­ményezés szükséges szak­mai képzésük, továbbképzé- ■ sük és művelődésük javítá­sához. A pártszervezetek emeljék magasabb színvo­nalra a nőpolitikái határozat végrehajtását szolgáló elvi, politikai, irányító, koordiná­ló és ellenőrző munkájukat. Teremtsenek jobb összhangot az állami, gazdasági szervek, a tömegszervezetek és tö­megmozgalmak nőpolitikái munkája között. Értékeljék reálisan és következetesen az alapszervezetek kommunis­táinál, a nőpolitikái határo­zat végrehajtásához kapcso­lódó egyéni megbízatásait. Ügy gondoljuk, hogy ezek­nek a kérdéseknek a szám­bavételére, megtárgyalására, a helyi tennivalók kijelölésé­re jó lehetőséget biztosítanak az alapszervezeti beszámoló taggyűlések. Dr Szabó József az MSZMP KB munkatársa KELET-MAGYARORSZÁG 3 Újító patikus Olcsó csempe, de meddig ? Vélemények egy megszűnésre ítélt üzemről Indul a csempe az égető alagútba (Császár Cs. felvétele) Keresett lett a kályhacsem­pe, hiszen drága az olaj, a gáz, az áram, és ez a hagyo­mányos tüzelőeszközöket tolja előtérbe. Kell-e nekünk kályhacsempe Nyíregyházá­ról? Ha a keresletet nézzük: ■kell. Ha a gyártás jelenlegi körülményeit vesszük szem­ügyre, lehet, hogy mégsem. Ósdi körüimények Van Nyíregyházán egy ke- rámiaüzerriecske, a kommu­nális szolgáltató vállalat zászlaja alatt, mely olcsó és kitűnő minőségű csempéket állít elő: évente 725 ezer da­rabot, mintegy 7000 kályhá­hoz elegendőt. De olyan ósdi körülmények között teszi ezt, hogy még az is fejét csóvál­ja, aki pedig sokféle üzemet látott már. De szembetűnő az a ragaszkodás is, amivel az itt dolgozó 70 ember csügg a pillanatnyilag felszámo­lásra ítélt üzemen. — December 31-ig marad­hatunk, addig szól a fennma­radási engedélyünk — mond­ja az üzem vezetője, a kom­munális szolgáltató vállalat párttitkára, Lázár Antal. — Óriási gond ez nekünk, hi­szen embereink többsége na­gyon régen dolgozik itt, és hiába nehéz a munka, nem akarnak innét elmenni. Sok a kisgyermekes anya, egy műszakban dolgozunk, min­den szombat szabad és vi­szonylag jól is lehet keresni. Mi tagadás, ez már elégsé­ges ok a ragaszkodáshoz, de a jó pénzt lógással megke­resni nem lehet. Az agyag­formázás nem kisasszony­munka, többnyire mégis nők csinálják, a kemencék sem kellemes szobahőmérsékletet árasztanak, a levegő — igaz sokkal kisebb mértékben mint pár éve — szennyezett, a gépek pedig az iparosítás hőskorát idézik. Sipos Sándorné 23 eszten­deje van itt, a fennmaradás aktív harcosa, aki leveleivel már az összes lehetséges fó­rumot megjárta. Ezt mond­ja: — Nem mi tehetünk az ál­lapotokról. Húsz éve semmit sem csináltak velünk. Aztán az agyag, azért csak agyag... De — teszi hozzá —, talán az a legnagyobb baj, hogy az emberek, hivatalosan még semmit sem tudnak, pedig veszedelmesen közeledik az év vége. Változott a tüzeléstechnika Aztán szakszerű előadásba kezd a gyártás hazai állásá­ról, arról, hogy a nemrég épült zalaegerszegi üzem, va­lamint az esztergomi gyár, még a román importtal ki­egészítve sem tudja az orszá­got ellátni. Az üzemben asszonyok rajzzák körül az újságírót. Panaszkodnak: Simon Jó­zsefné, Nagy Sándorné, Szűcs Imréné és a többiek szavai­ból a sorsuk felett őszinte aggódás érződik ki. Takács Zoltánná pedig ezt kérdezi: — Miért vettek fel ide másfél hónappal ezelőtt, ha tudják, hogy úgyis megszű­nik? Valóban: miért vették fel? Zilahi József, a megyei ta­nács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője újabb adalékokkal világítja meg az ügyet. — Az a városrendezési terv, amely először tette vol­na indokolttá az üzem fel­számolását, egyelőre nem va­lósul meg. Az azonban nem változott, hogy a kerámia­üzem elavult, nem is ilyen célra épült, hiszen ez volt a nyíregyházi közfürdő. Ter­jeszkedni nincs helyük. De van más baj is. A szennyvi­zet például a csapadékcsa­tornába eresztik. Kifogást emelt a KÖJÁLL és a tűzoltó­ság. Mindezeket figyelembe véve december 31-ig kaptak haladékot, közben a vállalat vezetőinek ki kell vizsgálni, mit és mennyiért lehet vál­toztatni, hogy továbbra is dolgozhassanak. Ha saját erő­ből helyre tudják hozni, ma­radhatnak. Olcsó csempét gyártanak, az országban a legolcsóbbat és az egész Al­földön, ez az egyetlen ilyen üzem. Egy beruházási program egyébként készült, mintegy 50 millió forintért lehetne egy teljesen új, kor­szerű üzemet építeni. Ami­kor a terv született, az ille­tékesek szükségtelennek nyil­vánították az építkezést. Azonban hat év alatt meg­változtak a tüzeléstechnikai követelmények. Dr. Paróczi Péter, a válla­lat főkönyvelője szerint: — Korszerűsítésről szó sem le­het. „Megoldatlan az ellátás!" Ami a jelenlegi körülmé­nyeket, és az üzem szüksé­gességét illeti, a vállalat fő­mérnöke Lendvai István, a többiekkel egybehangzóan vélekedik. — A nyíregyházi TÜZÉP egészen a Budapest—Cegléd vonalig szállít, ha van mit. Az ellátás megoldatlan. És még valami: Szabolcs megyé­ben egy kályha ára a mi csempéinkkel 3850 forint, a környező megyékben 4200— 5400 forint. Az itteni csempe 40—50 százalékkal olcsóbb a többinél, — igaz, a sok kézi munka miatt. Elgondolható, mibe kerülhet egy kályha a Tiszántúlon a zalaegerszegi csempékből? — Egy kisebb rekonstruk­ció a jelenlegi helyen is mil­liókba kerül. Jobb körülmé­nyek között kellene többet, és nagyobb választékban ter­melni. Az új szükségletekre az ÉVM is felfigyelt, a na­pokban döntenek a sorsunk­ról. Ha csak úgy határoznak, hogy Nyíregyháza alkalmas kályhacsempegyártásra, ak­kor pályázat útján oldódhat meg a kérdés ... Majd meg­látjuk. Most azon vagyunk, hogy a működést meghosz- szabbíithassuk. A KÖJÁLL már 1977-ben is be akarta záratni az üzemet, és azóta a körülmények sokat javultak. Engem is nyomaszt: mi lesz az emberekkel, ha megszű­nünk? A férfiak egy része' vállalaton belül kaphat mun­kát. Anyagilag semmi sem változik, de be kell állniuk a szolgáltatási tevékenység rendjébe. A nők a városban másutt kaphatnak jobb mun­kakörülményeket. A jelek szerint csempére szükség van és lesz is. Hogy Nyíregyházáról-e? Azt a kö­zeli jövő döntheti el. De egy dolog teljességgel bizonyos: az itt dolgozó hetven ember­rel nem szabad az utolsó percben közölni, hogy mi­ként alakulhat a jövő. Speidl Zoltán A gyógyszertári munká­ban, a patikák világában, a fehér tégelyek birodalmá­ban, ahol ezredekben szá­molnak, nem várható el, hogy világrengető újítások szülessenek. Itt főleg a pon­tosság, a precizitás a lénye­ges. S ha mégis akad egy- egy ésszerű javaslat, ötlet, amellyel segíthetik a me­gyében működő hetvenkét gyógyszertárat, akkor már igazán dicséretre érdemes munkát végeztek. Elismerés­re méltó ez azért is, mert egy ötlet megvalósítása azt eredményezheti, hogy nem kell a betegnek utazgatnia, orvosságra várnia napokig. Ezt segítette és segíti elő lel­kiismeretes munkájával a megyei gyógyszertárközpont laboratóriuma. Az itt dolgo­zó gyógyszerészek, asszisz­tensek újítások nyomán bizo­nyos orvosságok oldatait, ke­nőcsök alapanyagait előre elkészítik. Így kerülnek ki a megye különböző gyógyszer- táraiba. Ezzel könnyítik a kollégák munkáját, gyorsab­bá teszik a betegellátást. Figyelemre érdemes, hogy évről évre újítási feladatter­vet ad ki a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Gyógyszertá­ri Központja. Csaknem ezer dolgozó töprenghet újításon. Tavaly a gyógyszertárak dol­gozói, gyógyszerészek és asszisztensek összesen 10 újítást adtak be, melyből ha­tot elfogadtak és alkalmaz­nak is. Az idén 8 újítás ér­kezett. Ebből hárofri kísérlet alatt van. Bár az idén is „csak” tíz­ezer forint az újításokra szánt összeg. Ez nem jelenti, hogy ez a plafon. Ha olyan fontos javaslat érkezik, úgy azt az illetékes fórumok a részesedési alapból kiegészít­hetik. Az idén négy jelentő­sebb gond megoldásához ké­rik a javaslatokat az újítási feladattervben. Az egyik: milyen módon, eszközökkel lehetne javítani gyógyszertá­rainkban az egészségügyi fel- világosító és propaganda- munkát. A másik: nem mel­lékes feladat a laborált gyógyszerek azonosításának és elenőrzésének kérdése sem. Kérik az alkotókat, gondolkodjanak új analiti­kai vizsgálati módszerek ki­dolgozásán, amelyek az ed­digieknél egyszerűbbek és gyorsabban megvalósíthatók. Újítási javaslatot kérnek az új gyógyszerrendelés kereté­ben kiszolgáltatott gyógy­szerkészítmények biztonsá­gos expediálásának ellenőr­zéséről. S jelentős, 3 ezer fo­rintig terjedő összeggel ju­talmaznák azt, aki a szállí­tással, az energia és csoma­golóanyagok felhasználásá­val valamilyen ésszerű, meg­valósítható takarékossági újítást nyújt be. Valamennyin érdemes is, szükséges is elmélkedni. Akik sikert érnek el, mind­annyiunknak tesznék jó szolgálatot. (farkas) D ivatos a gye­rekkocsi. Mustársár­ga a színe, kétol­dalt műanyag ab­lakkal és finom a rugózása. A koma­szülők már hetek­kel előbb megvet­ték. És Tamáska most ebben „uta­zott” a névadásra. Hazatérve, a ki­csike száraz tisztá­ba kerül, utána anyuka megeteti. Majd szépen elal­szik a puha pár­nafészekben. Az apróka rácsos ágyban még nem alszik Tamáska, amit az apai nagy­szülők ajándékoz­tak. Annyi az ajándék rokonok­tól, munkatársak­tól, hogy se szeri, se száma. S mind finom, értékes dol­gok. Mondja is a kilencvenhez kö­zeli, tizenhét déd- unokás mama: „Jó lett volna bizony régen, a rengeteg mostaniból egy darabka is. Mi volt? Gyatra kis ingecskék, kender­vászon pelenkák, döcögő bölcső.” Az ebédet nem lehet végigenni, annyi a finomsága, változatossága tyúkhúslevestől a többféle sütemé­nyig. S hűtött ita­lok: bor, sör, lite­res gömbszifon, cola. A dédmama ezt sem állja szó nélkül, újra a múlttal hasonlít... Tamáska csupa öröm ifjú apukája szorgalmasan rak­ja a hűtőszekrény­ből az asztalra a tele üvegeket? Anyuka be-befi- gyelget a másik szobába, csendben, rendben van-e a piciny fiú. A koma kérésé­re előke'rül a mag­nó. Igen csende­sen szól, ne za- zarja Tamáskát. (asztalos) N é v a d ó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom