Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

1979. november 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szabályozók -1980 (5.) Falu és város — holnap Bér — teljesítmény szerint □ z új szabályozó rendszer a bérszabályozás mód­szereit jelentősen to­vábbfejlesztette, annak az elvnek gyakorlati megvalósí­tása érdekében, hogy a telje­sítményekhez jobban igazod­nia szükséges a béreknek, személyi jövedelmeknek is. Ismét utalunk a már említett összefüggésre: szorosabb oko­zati kapcsolatba kell hozni a vállalati hatékonyságot a vállalatnál dolgozók jövedel­mével, mint ahogy ezt teszi a szabályozó rendszer nép- gazdasági szinten is. A haté­konyság alapján ítéli meg a vállalatokat, méghozzá az eddigieknél objektívebb mér­ce, a helyesebb arányokat ki­fejező árrendszer segítségé­vel. A napvilágra került szabá­lyozók e területen sok min­dent újrarendeztek, rendkí­vül szerteágazó az a rende­letanyag, amely a bérek ala­kulását befolyásolja. Ám a rendező elv jól kivehető: a jövedelmeket a teljesítmé­nyekhez kell kötni; a telje­sítmények különbségeinek határozottabban kifejezésre kell jutni a kereseti viszo­nyokban, Törekedni kell ar­ra, hogy a részesedési alapból fizetett prémiumok, jutalmak és az év végi részesedés nö­vekedjék a kereseten belül, s ez is fejezze ki a valódi tel­jesítménykülönbségeket. A népgazdaság minden olyan területén (szakága­zatban, ahol a nyereségér­dekeltség van, a vállalati bérek a teljesítményköve­telményektől függően nö­velhetők. Egyes szűkebb te­rületeken, ahol az ágazati sajátosságok is indokolják, központi bérszabályozás al­kalmazható. A vállalati telje­sítményekhez kapcsolt és a központi bérszabályozás első­sorban a bérek tömegére irá­nyul. A szabályozás változá­saiból az is kiderül tehát, hogy előnyben van a bértö­meg-szabályozás minden olyan szakmában, ahol a nye­reségérdekeltség a jellemző. Ami a lényeget illeti: a jól gazdálkodó vállalatok szá­mára növekszik a (külön be­fizetés nélküli) béremelés le­hetősége — azaz, a fő elv megvalósul — á fejlődőképes vállalatok jobban megfizet­hetik dolgozóikat a jövőben. Ugyanakkor — állapítsuk meg —, a központi bértömeg- és bérszínvonal-szabályozás csak mértékében különbözik a jelenlegi rendszertől. Vi­szont új vonása, hogy átme­netileg lehetőség nyílik — az éves tervben meghatározott szintig — a bérszínvonal • mi­nimális emelésére. Ez a lehe­tőség az alkalmazkodás, a felzárkózás időszakában se­gítségül szolgál a vállalatok számára. A bérszabályozás körén be­lül meg kell említeni, hogy a differenciálás igénye az egyes vállalatoknál is érvé­nyesül. Gondoljunk azoknak a helyzetére, ahol — éppen a nyereség alacsony színvonala miatt —, kevés pénz áll ren­delkezésre keresetnövelésre, bérjavításra. Az új szabályo­zás logikája azt diktálja, hogy a vállalaton belül is száműzzék az elvtelen egyen- lősdi gyakorlatát és szemléle­tét, mivel a többet vállalók­nak, a „legjobban húzó” em­bereknek, brigádoknak érde­mes a rendelkezésre álló ösz- szegekíből a legnagyobb részt adni, s így ösztönözni a na­gyobb teljesítményeket. Ám a differenciálást, a tel­jesítményekhez jobban iga­zodó elosztást — akár nép- gazdasági szinten, akár vál­lalati területen — könnyű ál­talában megérteni. De ami­kor mindez a gyakorlat ré­szévé válik, s most már nem csupán az elvekről esik szó... Nos, eddigi tapasztalataink azt mutatták, hogy az alkal­mazás mindig gondokkal járt, akadályba ütközött. Nem lesz ez másként ezután sem — ezért fontos ismétel­ten kiemelni: a szabályozás egyenlő követelményrendsze­rét, következetes megvalósu­lását a szemlélet átformálá­sával is segíteni kell. Kü­lönösen fontos lesz ezt így értelmezni, ahol nem a na­gyobb összegek, keretek el­osztására kerül sor a diffe­renciálódás miatt, hanem szembe kell nézni a kisebb fejlődési, elosztási, béremelé­si lehetőségekkel. És azt is érdemes hangsúlyozni: a sza­bályozó rendszer normativi- tása szigorúbb követelmény- rendszert támaszt, de bizto­sítja a felzárkózás, a pilla­natnyilag nehezebb helyzet­ben levők fejlődését is — amennyiben a vállalat önerő­ből javítja gazdálkodását, s megteremti előrehaladásának feltételeit. zért igen fontos a vál­lalatok számára a bel- _____ ső érdekeltségi rend­szerüknek, egyéni ösztönzé­süknek továbbfejlesztése —, amelyet az új szabályozó rendszer változatlanul válla­lati tevékenységi körbe utal. A külső feltételek, az új ren­deletek jó támpontul szolgál­nak ehhez, s érdemi intézke­désre ad lehetőséget, hogy megszűnt az Országos Szak­mai Bértáblázat merev rend­szere. M. I. NDK-exportra gyártanak a Mezőgép vállalat nyíregyházi központjában 28 darab főzelékvágó gépet. Bilecz János a fő­zelékvágó garaton az alumínium kávát esztergálja. (J. L. felv.) Arányos településfejlesztést Beszélgetés Jantner Antal miniszterhelyettessel Az utóbbi tíz évben fel­fokozódott városiasodás fi­gyelhető meg Szabolcs- Szatmár megyében. Kiala­kulóban van a községek és városok olyan rendszere, amely tükrözi az életkörül­ményekben bekövetkezett változásokat, mind jobban megfelel az itt élők igé­nyeinek. A településfejlesztés idő­szerű kérdéseiről rendezett ankétnak Nyíregyházán ezért volt nagy sikere a közel­múltban. Jantner Antal épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettest* kértük meg, hogy az ankét kapcsán vála­szoljon néhány, a megyét érintő, de az országos össze­függésekre is rávilágító kér­désre. Figyelemmel a változásokra — Mi indokolja, hogy a ta­nács és az SZVT szervezésé­ben rendezett ankéton a tele­pülésfejlesztésről beszéljünk? — Természetes igény, hogy csökkenjen a falu és város közötti különbség. Éppen ezért született meg 1971-ben a hosszú távú településfej­lesztési koncepció. A megva­lósulást illetően voltak bizo­nyos jelzések, amelyek? arra mutatnak, hogy időszerű a nyolc évvel ezelőtt lefekte­tett elképzelések felülvizsgá­lata. Tapasztalat például, hogy a nagyvárosok a terve­zettől gyorsabban fejlődtek, éppen a kis- és közepes nagy­ságú városok hátrányára. — Mit jelent az arányos fejlesztés például a szabolcsi városokat és községeket vizs­gálva? — Az országos irányzatok- najk megfelelően változásokat lehet felismerni Szabolcs- Szatmárban is. Nyíregyháza növekedése például minden tervezett mértéket megha­ladt. Ennek az volt az oka, hogy az ipari fejlesztéshez a nagyvárosokban jobban le­het felhasználni az eszközö­ket, így a népesség is na­gyobb arányban áramlott a városokba. Mindez a város- fejlesztésben nagy feszültsé­gekhez vezetett. így például a megyeszékhelyen a lakás­kérdés megoldása mellett súlyponti gond az ivóvízellá­tás, a szennyvíztisztítás hosz- szú távon történő megoldása. A fejlődés másik pólusán pe­dig — szintén az országos pél­dákra utalok — az apró fal­vak elnéptelenedése figyel­hető meg. Ezt a folyamatot szükséges megállítani, ezért kerül előtérbe a falusi infra­struktúra kiépítése. Fontos a közművek megépítése, az alapellátás hálózatának meg­teremtése. Igen jó benyo­mást keltett bennem, hogy az ankéton hozzászóló tanácsi osztályvezetők nem a köz- igazgatási határok szerint, hanem a vonzáskörzetnek megfelelően hangsúlyozták az arányos fejlesztés szükséges­ségét. Oldani a feszültséget — Mindez milyen hatással van a következő évek fejlesz­tésére, különösen ha a kiala­kult nagy feszültségeket is nézzük? — Nyilvánvaló, hogy min­denki nem költözhet be a vá­rosokba. Ésszerű ingázást szük­séges kialakítani, miközben a felsőfokú központoknál — amilyen szerepkört betölt pél­dául Nyíregyháza — a nagy feszültségek megoldására kell tenni lépéseket. De ezzel pár­huzamosan, inkább 1983 után már a kis- és közepes városok arányos fejlesztése kerül elő­térbe. — Milyen szerepet tölt be az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium a terület- fejlesztés rendszerében? — Az ÉVM, mint ágazati felelős vesz részt ebben a munkában. Az országos terü­letrendezési tervet most ké­szítjük. Ennek az a haszna, hogy segít a területi terve­zésben, feltárja a különböző lehetőségeket. A területi ter­vezésnek egyik fontos tétele, hogy vegye figyelembe a te­lepüléshálózat-fejlesztés adta lehetőségeket. Szabolcsban kedvező — Melyek azok a tapaszta­latok a területi tervezésnél, a települések fejlesztésénél, amelyek a megyét érintik? — Kedvezően változott a megyében a termelés szerke­zete. Nőtt az ipar és építő­ipar súlya, új üzemek létesül­tek. Ugyanakkor kialakult a körzet adottságainak megfe­lelő népességi szerkezet is, bár a korábbi elvándorlás következtében az országnak ezen a részén több nő él, mint másutt. Ahogy elhangzott, a megyei tanács a fejlesztési eszközök legnagyobb részét éppen azokon a településeken használta fel, amelyeknek központi szerepkört szánt a településhálózat fejlesztésé­nél. Csakis így, az egymásra ható tényezők figyelembevé­telével lehet jobb eredménye­ket elérni — fejezte be Jant­ner Antal. Lányi Botond Mi a véleménye Stomp László Tóth József ifj. Kóder András Az exportkövetelményekről „Fő feladat a műszaki színvonal emelése, a kor­szerű kapacitások ésszerű kihasználása. így érhetjük el, hogy megfeleljünk azok­nak a növekvő minőségi követelményeknek, amelyek egyaránt jellemzik a bel­földi, a szocialista és a tő­kés piaci értékesítést” (Az MSZMP KB 1977. október 20-i, hosszú távú külgazda­sági politikára vonatkozó határozatából.) A VEZETŐ, Stomp László, a Rakamazi Cipőipari Szö­vetkezet elnöke: — Az ország legnagyobb női csizmagyártó szövetke­zetei között tartanak ben­nünket számon. Ebben az évben egymillió pár női ci­pőt és csizmát kell készíte­nünk, s ez a szám jövőre sem emelkedik majd szá­mottevően, annak ellenére, hogy hamarosan befejező­dik a nagy beruházásunk. A következő évben mindössze százezer párral fog nőni a termelésünk, a minőséget azonban nagyobb ütemben akarjuk javítani, maradék­talanul eleget kívánunk ten­ni a megnövekedett export­követelményeknek. — Nyugodtan állíthatom, szinte az egész világon is­merik a rakamazi cipőket, az idén például 800 ezer pár cipőt, csizmát szállítunk a Szovjetunióba, az NDK- ba, Lengyelországba, Ka­nadába, az USA-ba, Fran­ciaországba, az NSZK-ba. — A legutóbbi felméré­sek szerint a szövetkezeti cipőiparban a termékek 2,9 százalékát reklamálják a vevők, nálunk ez a szám né­ha eléri a 3,3 százalékot. Ez pedig sok. Sajnos, ha a lét­számmal nem is, a szakmai összetétellel gondjaink van­nak. AZ IRÁNYÍTÓ, Tóth Jó­zsef művezető: — Általánosan elfogadott igazság, a jó minőségű ci­pőt nem nehéz eladni. A követelmények azonban egyre emelkednek, s ezt nagyon gyakran tapasztal­juk a saját bőrünkön is. Ma már szinte mindennapos dolog, hogy a külföldi part­ner képviselői heteket tölte­nek el szövetkezetünkben, járják az üzemcsarnokokat, ellenőrzik a munkát, s ha valamit észrevesznek, azon­nal, gyártás közben szól­nak. Minőségi követelmé­nyeik pedig egyre szigo­rúbbak, és sokszor jelen­téktelennek látszó hiba mi­att kifogásolnak. Persze ne­künk tudomásul kell venni, a vevőnek mindig igaza van, hiszen végeredmény- ben rajta múlik az üzlet. — Vannak azonban ,saj- nos, rajtunk kívülálló okok is, amiken változtatni na­gyon nehezen tudnánk. Szo­morú kimondani, de így van, az országban nincs megfelelő háttéripar a ci­pőgyártáshoz, ami alaposan megnehezíti dolgunkat. A SZAKMUNKÁS, ifj. Kóder András, a szövetke­zet aljkészítő üzemének ci­pésze: — Egymillió pár cipő, csizma készítése volt ebben az évben a cél, sajnos, úgy tűnik, hogy 10—15 ezer pár­ral elmaradunk a tervtől. A rajtunk álló okokat már hallotta, érdemes azonban szólni azokról is, amelyek nem rajtunk múlnak. Bel­földi partnereinktől igen sok kellékanyagot, például cipőtalpat és -sarkot szer­zünk be, néha azonban csak szeretnénk. — Az idén is órákat, de néha napokat állt a részleg, mert nem kaptuk meg idő­ben a kért kiegészítő anya­gokat. Most a normát jóval meghaladó mennyiséget ál­lítunk elő naponta, szabad szombatonként is dolgozunk, hogy behozzuk a lemara­dást. Persze ez dupla ter­het jelent, hiszen a szoká­sosnál többet, és jobb mi­nőséget kell előállítanunk. — Gondolom, így van ve­le más is, szerintem jogos a vevők szigorúsága. Pénzé­ért jobb árut vár, mint ahogy én is megnézem, mi­re adom a forintot. Most, a nyáron vezették be nálunk az egyéni bérezési rend­szert, amivel sokkal ered­ményesebben el lehet dön­teni, ki dolgozik jobban, s e szerint kapja a fizetését. S akinek ez a forma nem tetszik, nem marasztalják. Mert bármennyire is fontos az egyéni érdek szem előtt tartása, a közérdek azért mégis fontosabb. Balogh Géza „A Magyar Köztársaság Kormányának 14 000/1948. számú rendelete I. §-ának (1) bekezdése alapján engedélye­zem, hogy a NYÍREGYHÁ­ZAI földműves szövetkezet Halmosbokori »Űjélet« cso­portja az I. számú mintasza­bályzat szerint működjék. Budapest, 1949. November hó 4. napján, földművelésügyi miniszter h.” így őrizte meg az illetékes levéltár a 7541 — 41. sz. kitöltött, de ki nem adott működési engedély űr­lapot. Az 1948/49-es gazdasá­gi évre engedélyt kapott 26 tszcs, az 1949/50-es gazdasá­gi évre 110 működési enge­dély talált gazdára Szabolcs- Szatmár megyében (mai te­rület szerint). Az engedélye­zett gazdaságok zömmel a III. típusú közös gazdálkodási formát választották. Megyénkben 1949 végén a számszerű fejlesztés korábbi eredményeit túlszárnyaló, erőteljes kibontakozás kö­„Rátermett asszony..." Az első nő tsz-elnöki székben vetkezett. Leghatékonyabban a pártszervezetek foglalkoz­tak a termelőszövetkezetek szervezésével. Az állam föld­del, anyagi juttatásokkal, hi­telekkel segítette a kezdő­ket. Ez elégséges alap volt ahhoz, hogy 1949 október- novemberében mozgalom bontakozzon ki. 1949 végén 98 községben, közte Nyíregy­háza városban akadt 20—30 gazdálkodó, vagy földműve­lésből megélni akaró férfi vagy nő, néhány helyen, ahol több tszcs is alakult még több is, akik önkéntes elhatározás alapján megalakították a 110 termelőszövetkezeti csopor­tot. A működési engedélyt a megyék felterjesztése alapján a Földművelésügyi Miniszté­rium termelőszövetkezeti fő­osztálya adta ki. A kérelem mellett általuk kiadott és visszakért kérdőívnyomtat­ványon röviden megtalálható a tszcs alakulásának rövid története is. Most visszaemlékezve a 30. évfordulójukat érő tsz-ek 1949. évi őszi napjainak eseményei­re először is bátor asszony nevét hadd említse meg a krónika. „KULCSÁR József- né elvtársnő kezdeményezé­sére összeültek a csoport tag­jai — írja a korabeli feljegy­zés —, akik elhatározták, hogy a földbérlő szövetkezet által nekik kishaszonbérletbe juttatott 51 kh földön közö­sen gazdálkodnak.” Ezután egy napon a csoport férfi tagjai azonban kijelentették, hogy nőkkel nem dolgoznak egy csoportban! Ezért a cso­port felbomlott. „Majd egy NAGY SÁNDOR nevű elv­társ új társakat keresett, akik a kilépők helyett vállal­ták azt, hogy két nőt is be­vesznek a csoportba. A III. számú mintaalapszabályza­tot választották, és minden külső segítség nélkül megcsi­nálták a vetésforgót, az üzemtervet, sőt vezetőséget is választottak. KULCSÁR Jó- zsefné lett az elnök, — mert agilis, rátermett asszony” — volt az indoklás. Kulcsárné személyében a termelőszövetkezeti mozga­lom megyei történetében az első „elnökasszonyt” tisztel­hetjük! Dr. Gyarmathy Zsigmond levéltár-igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom