Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-23 / 274. szám
1979. november 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szabályozók — 1980 (4.) A nyereségérdekeltség Kiváló posztó Ez év második felétől jelentősen érvényesült a hatékonyság, a termelékenység a Magyar Posztó nagykállói gyárában: termékeik 96 százaléka első osztályú szövetanyag. Ez elsősorban a begyakorlottságnak, a szocialista brigádok minőségi munkára tett felajánlásainak tulajdonítható. Termékeik jelentős mennyiségben jutnak exportra. A nyíregyházi Divat Ruházati Vállalatnak 80 e£er négyzetméter anyagot küldenek, ugyanennyit szállítanak a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetnek a jövő évben. Képünkön: Simon Györgyné a kártológépnél. (Elek Emil felvétele) NYERŐSZÁM A HÓDIKÖT-BEN Másokkal vesződni? Vezetőkről szépítgetés nélkül Fehérgyarmaton, a Hódiköt-ben hatszázhatvan- hatan dolgoznak. Az üzem átlagéletkora huszonhét év és a dolgozók 97 százaléka nő. Ezek után érthető, hogy jelenleg százötvenhatan gyermekgondozási segélyen vannak. Az üzemben gyakori volt a fluktuáció a dolgozók és a vezetők között is. Két évvel ezelőtt azonban egy más folyamat kezdődött el. mi már eddig megjelent írásainkból kiderült: a gazdálkodás nyereségérdekeltségű marad. A vállalatok érdekeltségének középpontjában változatlanul a nyereség áll. Szintén láttuk azt, hogy 1980. január 1-től az árakon keresztül a nyereség jobban kifejezi majd a gazdálkodás hatékonyságkülönbségeit. Ez egyben azt is lehetővé teszi, hogy a vállalati tevékenység elbírálásában a nyereségnek főszerepet teremtsünk. Másként fogalmazva: a vállalati nyereséghez szorosabban kötődik a vállalati és az egyéni érdekeltség, így nincs arra szükség, hogy a szabályozás a gazdálkodás eredményeit a jövedelmek elvonásával befolyásolja. A jövedelemszabályozás szorosan összefügg az árrendszer reformjával, vagyis alapvetően megváltozik a gazdasági tevékenység révén keletkező tiszta jövedelem szerkezete. Legszembetűnőbb változás: megszűnik az eszközlekötési járulék, mérséklődik a bérjárulék. Ugyanakkor növekszik a forgalmi adók és a különbözeti termelői forgalmi adók szerepe — súlya. Mindez — s az árakkal együtt — határozza meg egy vállalatnál, hogy milyen mértékű lesz a nyereség. A nyereségből a következő terheket kell leszámítani, illetve az 1980. január 1. után a következő elvonások érvényesülnek (várhatóan): városi, községi hozzájárulás : 10—15 százalék, általános nyereségadó: 40—45 százalék. Az adók ilyen megállapítását az kényszeríti ki, hogy az állami bevételeket — éppen az egyensúly javítása érdekében — növelni kellett. A jövedelemelosztás új szabályának azonban ván ezzel egyenrangúan fontos, másik feladata is: a vállalati jövedelmeket a hatékonyság szerint elosztani. Megszűnik az általánosan működő termelési adórendszer, szűk körre szorulnak vissza a támogatások, lényegében megszűnnek a nyereségadó-kedvezmények. (Bizonyos pénzügyi támogatások fennmaradnak meghatározott ideig, hiszen a zavartalan átmenet ezt megköveteli.) Ezzel is azok a tendenciák erősödnek, amelyekre már utaltunk: erőteljesebben differenciálódnak a vállalatok — tehát megbízhatóbban kiderül, hogy melyik, milyen hatékonysággal dolgozik — nép- gazdasági mércével mérve. A vállalatoknak mérlegükben el kell különíteniük január 1. után a mérleg szerinti és az érdekeltség alapjául szolgáló eredményt. (Ez utóbbi a támogatásokat és az elvonásokat is tartalmazza.) A H ideg, novemberi eső csapkodta a vasútállomás környékét. Az öregember szépen megvette a jegyet, s körülnézett, mikor is indul a vonatja hazafelé. A vágányokig bandukolt, de *a vonat nem állt még sehol. Visszatért, s a restiben kért egy fél cseresznyét. Az egyik sarokba húzódott. Nézte az üvegen végigcsor- gó esőcseppeket, a fia járt a fejében. Talán ő is éppen itt sörözött, s biztosan elbeszélgette az időt, hogy szaladnia kellett a vonat után. Az utolsó kocsit még elkapta, de megcsúszott a vizes lépcsőn, ivott is, a kerekek alá esett. A fél lába odalett. „Már másfél hónapja — gondolta az öregember, s kigombolta a kabátját. — Mi lesz' vele, meg a családjával?” Csapzott, orkánkabátos férfi ült mellé. — Leülhetek, bátyám? — Tessék — mondta az öreg, s ránézett a férfire. Keskeny kalapjáról még mindig kövér cseppekben hullott az eső, ingét isten tudja mikor mosták utoljára. Letette söröskorsóját az asztalra, s kézszabályozás célja világos: a gazdaságirányítás olyan vállalati mérlegekre kíváncsi, amelyekből kiderül, hogy a vállalati jövedelmezőségnek mi a forrása. Másrészt, kiderüljenek azok a tevékenységek, ahol célszerűtlen, méltánytalan a nyereségérdekeltség fenntartása. Eddig az a gyakorlat érvényesült, hogy a különböző hatékonyságú vállalatok feltételeit a szabályozó rendszer tulajdonképpen az adókkal — támogatásokkal, elvonásokkal mintegy közös nevezőre hozta. Bebizonyosodott, hogy ez nem járható út tovább, mert ellene hat a hatékonyság javításának. A külső ni- vellálás helyett most normatív, egységes követelményekkel találkoznak a vállalatok; s e követelményeket azok fogják jól, jobban teljesíteni, ahol egyébként is gazdaságos az értékképző folyamat. De — s ez a lényeg — ehhez fűződik a népgazdaság érdeke is, hiszen a nemzeti jövedelem termelése itt a leggazdaságosabb. Itt szükséges zöld- utat nyitni a fejlesztésnek, jobban megfizetni az alkotó tevékenységet, s ezért érdemes vállalni a differenciálás miatt származó nehézségeket, esetleges kedvezőtlen hatásokat is. Azt nevezetesen, hogy az egységes követelményekkel nem mindenütt tudnak majd megbirkózni, vagy könnyen megbirkózni. □ fent leírtakhoz, a differenciálódást erősítő ösztönzőkhöz számos fontos gazdasági érdekünk fűződik: a termékszerkezet gyorsabb átalakítása, a veszteséges tevékenységek fölszámolása, illetve a szelektív fejlesztés fölgyorsítása — összességében a népgazdasági teljesítmény javítása. Ám ehhez önmagukban a szabályozók csak a feltételeket — láthatóan az eddigieknél sokkal jobb feltételeket — teremtik meg. Szükséges a köz- megítélés, a szemlélet átállítása is a megszokott nivellá- lás irányából az egységes követelményrendszer tiszteletére. Azaz: elkerülhetetlen annak elfogadása, hogy erőforrásainkat, tehetségünket, minden rendelkezésre álló eszközünket a társadalmi érdek szerint kell fölhasználni. E tekintetben pedig az a célszerű, ha nem a gyenge eredményt elérők veszteségeinek pótlására használjuk, emésztjük fel a hatékonyan dolgozók hasznát. Hanem e hasznot ott fektetjük be, ahol az a leginkább kamatozhat, — a jövedelemelosztás új szabályai is ezt szolgálják. ' M. I. (Folytatjuk) fejével törölte vizes homlokát. — Jól megázott — mondta kicsit később az öreg. — Mint egy kivert kutya. — Vonatra vár? — kérdezte az öreg. Az ázott, zsebében cigarettáért kotorászó férfi lassan felemelte a fejét, s keserűen elmosolyodott. — Az én vonatom bátyám, rég elment. Örökké. „Hát ez meg miféle bolondokat beszél?” — töprengett az öreg, majd tréfára próbálta fogni a dolgot: — Csak nem lekéste? — Dehogynem! S tijbb már nem is indul. — Indul az. Az enyém másfél óra múlva. — No, jó utat! — Jöjjön azzal! — Én? — nézett rá megütközve a férfi, s cigarettára gyújtott. — Engem mársem— Én már nyugdíjas leszek, mire kialakul egy jó szakembergárda — mondja tréfásan Légrádi Zoltánná üzemvezető, majd hozzáteszi még: — A két kezemen nem tudnám összeszámolni, hányszor volt itt hét év alatt középvezető-csere. Visszament „fizikainak" Persze azért az üzemvezető sem borúlátó, összesen huszonegy vezető dolgozik a Hódiköt-ben, s ezt akárhogy is nézzük, „nyerőszám”. — A vezetőink nagy része — folytatja Légrádiné — megfelelő képesítéssel rendelkezik, akinek pedig nincs még meg, az most jár iskolába. Hat fiatal szakmunkásunk a mátészalkai ruhaipari szak- középiskolában tanul. A gond inkább az, hogy nem mindenki vállalja a vezetői posztot. Több érettségizett fiatalunk dolgozik inkább a gép mellett, mintsem csoportvezető legyen. Mondja, többet keresek így, s még idegeskednem sem kell. Egyszóval a vezetőink rátermettek, de kevés a gyakorlatuk. Ez természetesen idővel megoldódik. Előfordult már az is, hogy a csoportvezetők saját kérésükre visszaültek a varrógépek mögé. Ezeket és a gyesen lévő vezetőket pótolni kell. — A csoportvezetők, a művezetők és a szakszervezeti bizottság javaslatai alapján káderutánpótlási terv alapmiféle vonat fel nem vesz. Tudtomon kívül elindítottam saját vonatom, s nem tudom merre tart. — Jó annak, akinek saját vonata van — bólogatott huncutul az öreg, egészen elfeledkezve az előbbi gondjáról. — S miért indította el? A férfi nem válaszolt, az asztalon egy gyufaszálat tologatott, majd szemét az öregre szegezve, csendesen megszólalt: — Mert nem vagyok ember, bátyám, nem vagyok. Elittam én az eszem, s elűztem magam mellől mindenkit. A feleségem elment egy sofőrrel, a lányom ... szóval az lett, a fiam börtönben. Én itt vagyok egyedül, mint az ablakban a muskátli. — De legalább egészséges — jutott hirtelen az öregnek eszébe á fia. — Mert... — Hogyne, egészséges — ján pótoljuk a vezetőket — mondja Nagy Józsefné szak- szervezeti titkár. A Hódiköt-ben elkezdődött egy folyamat, s ez meglátszik a termelésen is. Kevés még a jó szakember, de az eredmények már önmagukért beszélnek. Most egymillió 200 ezer darabot gyártanak a három évvel ezelőtti hétszázezerhez képest. A dolgozóknak közel a harmada, szakmunkás, és ez a szám a jövőben csak emelkedni fog. Tanfolyam a középvezetőknek Vajon milyen a helyzet a Mechanikai Mérlegek Gyárában? Erről Veres László főmérnök vall. — Az itt lévő vezetők mérnökök, üzemmérnökök, technikusok. Baj viszont, hogy hiányzik a megfelelő második vonal. Pedig a káderpolitika megkívánna egy egészséges konkurrenciát. Ez összetett probléma, hiszen a termelés nagymértékben lefoglalja a vezetőket. Éppen ezért a megítélésnél vágott szavába a férfi. — Nézzen rám! Csontom zörög, mint hónap végén zsebemben az aprópénz. S én magam is az vagyok: egy marék apró, amit mindenki csak akkor becsül, ha nagyobb nincs. — De nekikeseredett! Mit szólna, ha nem lenne meg a fél lába? — Akkor legalább sajnálnának. De így ...? — Nem kell elkeseredni, higgye el — próbálta vigasztalni az öreg. — A villám sújtotta fa is kihajt, magát meg csak a felesége hagyta el. — Köszönöm, papa. De elhiszi, a szép szavak rajtam már nem segítenek. Majdcsak megkönyörül rajtam egy vonat. Hallgattak. A férfi kiitta a maradék sörét, s a kijárat felé indult. Az ajtóból visz- szanézett, halványan elmosolyodott. Köszönésfélét mormolt, s eltűnt a forgatagban. — De furcsa az élet! — mormogta az öreg. — S először azt hittem, csak a ruhája ázott el ennfek az embernek. De úgy látszik, mindene. Balogh Géza figyelembe veszik az objektív tényezőket is. — Nem nyugodhatunk bele a helyzetünkbe — folytatja a főmérnök —. ezért a középvezetőknek tanfolyamot szerveztünk? Ezen huszonötén vesznek részt, s úgy érezzük, a fejlődés egyik lépcsőfoka ez. Természetesen ugrásszerű javulást nem várhatunk a tanfolyamtól, de egy-két éven belül mindenképpen beérik a munkánk. Egy középvezetőnek a maga területén bátran kell döntenie, nem szabad állandóan a „főnökre” hivatkozni. Ez hiányzik a Metripond-ban. A mosom kezeimet elv nem vezet jóra. — Ezt tudjuk mi is — mondja Agócs József művezető —, de egy csapásra nem lehet megszüntetni, változtatni ezen. Hasonló a helyzet a szakmunkásoknál is. Elegendő szakemberünk van, de nem mind egyformák. Az idősebb szakik jobban érzik a felelősséget, más a hozzáállásuk és érdekeltségük, mint a fiataloké.' Szerintem már az oktatásnál kezdődik a baj. A harmadéves ipari tanulókat nyugodtan lehetne teljesítménybérezésben foglalkoztatni. Ugyanis szakmunkásként kikerülve már produkálnia kell egy fiatalnak, műszakba jár, együtt dolgozik az idősebbekkel. Különben az arány nem rossz. 200 szakmunkás dolgozik a Metripond-ban, ez pedig a fizikai állománynak hetven százaléka. Új oktatóbázis — Komoly összegeket fordít a gyár a szakmunkásképzésre — mondja ismét Veres László. — ötmillió forintért egy új oktatóbázist építünk három gyakorlati teremmel. Ez évente negyven szakmunkást jelent. Igaz, máshol is elhelyezkedhetnek ezek a gyerekek, de ez mindenképpen minőségi cserére ad lehetőséget nálunk. A korábbi esztendőkben a fluktuáció jellemző volt az üzemre. Jöttek, mentek az embereki Aztán a szakgárda megszilárdulásával nőtt a termelés is. A szakmunkások közül többen szakközépiskolában tanulnak tovább. A jövőt a saját káderképzésben látják. Sípos Béla \ Csapzottan Beadvány helyett „Van-e manapság senki földje?” — tette fel a kérdést szerkesztőségünknek küldött levelében Bene Istvánná nyíregyházi lakos. A kérdést az indokolja, hogy az Északi alközpontban lévő bérházuk előtt „szezonban” gyakran nem nyírják le á füvet a kertészeti vállalat emberei. Előfordult az is, hogy „megfejelték” a fizetésüket és csak pluszpénz ellenében voltak hajlandók az Öz köz 49—51—53. számú ház előtt is rendet tenni. Levélírónk azt is panaszolta, hogy a ház lakói sem egyformán állnak a közös munka ellátásához. Elnézik, hogy a gyerekek letapossák a füvet, a ház körüli parkosításban is csak néhány lakó vesz részt. A városi tanács műszaki osztályának vezetője elmondta: még a jövő év elején kezdik a szanálásokat azon a környéken, majd az építkezést néhány év alatt befejezik és akkor rendezik véglegesen a környéket. Addig viszont természetesen sok türelmet és megértést kérnek a lakóktól. Talán nem is a megértéssel van a baj. Hiszen mindannyian tudjuk: épülő-szépülő városunk gyarapodásához átmeneti kellemetlenségekkel kell számolnunk. S ha már egy területen nagyobb munkához láttak, az alkalmazkodás mellett valamelyest támogatni is lehetne az ott dolgozó vállalatok munkáját. Mint ahogy levélírónk is említette: gyakran megfogják a kiskapát, gyomlálnak, vagy éppen virágot ültetnek. Ezt a fajta magatartást még — úgy hiszem — tanulni kell. Persze, ez cseppet sem menti fel az illetékes vállalatot feladata alól. Ne várjanak a lakók egy cserje nyírásával, pár négyzetméter járda alkalmi söprésével mindig az „illetékesekre”. Nagyon sok közös lakás előtt természetesnek veszik az ott élők, hogy ők tesznek rendet, nem telefonálgatnak a vállalatokhoz emberekért. így aztán nem a beadványok szaporodnak majd az illetékes és kevésbé illetékes fórumok asztalán, hanem a kisebb közösség vizsgázik szocialista együttélésből, közéleti magatartásból. Hiszem, hogy ez minden beadványnál többet ér. (tk) Tanévnyitó az üzemben Az Épszer vállalat egyike azoknak a munkahelyeknek, ahol évről évre igen komoly erőfeszítéseket tesznek a dolgozók iskolája szervezése érdekében. Kihelyezett tagozat már több éve működik az üzemben, a Nyíregyházi 12-es számú Általános Iskola nevelőinek közreműködésével. Ismét üzemi tanévnyitó színhelye lesz a vállalat. November 23-án azoknak a dolgozóknak kezdődik meg az oktatás, akik most lesznek 8. osztályosok. Huszonegyen jelentkeztek a tanfolyamra, amelyek költségeit — tankönyvek, tanszerek stb. — a vállalat fedezi. Ugyanakkor a vállalat kilenc dolgozója Dombrádon, a helyi iskolában pótolja hiányzó osztályait, az Épszer és a nagyközség együttműködése révén. Ök is megkapják ugyanazokat a kedvezményeket, mint az üzemi tagozat tanulói.
