Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
télen A mezőgazdaság még napjainkban is idényjellegű. Ebből következik, hogy nem minden dolgozónak tudnak munkát adni az év minden szakában. Különösen a nőket sújtja ez a helyzet, habár óriási szükség van munkájukra a mezőgazdasági nagyüzemekben. Kora tavasztól késő őszig dolgoznak a földeken, kapálnak, gondozzák a növényeket, gyümölcsöt szednek. Télen már más a szituáció. Általában november végével, az alma szedésének és csomagolásának elkészültével befejeződik a női munka is. Ezután már nem minden gazdaságban tudják foglalkoztatni a nőket, pedig a megye termelőszövetkezeteiben huszonháromezren dolgoznak. Ez a foglalkoztatottak negyven százaléka. A gazdaságokban nagy erőfeszítéseket tesznek a nők téli foglalkoztatására. A nagyobb területű almáskertekkel rendelkező üzemekben harminc, harmincöt napot almafeldolgozással, hámozással töltenek a nők. Csak éppen ez sem tölti ki az időt. Ezért az alaptevékenységhez kapcsolódóan a gáva- vencsellői Szabadság Termelőszövetkezetben például a burgonyatárolóban kisebb egységekbe „szerelik ki” a nők a gumókat. Demecserben zöldségfeldolgozást végeznek. Egyes termelőszövetkezetek, kooperálva az élelmiszeriparral, az alapvető élelmiszerek előre csomagolását vállalták. Nem lehet kifelejteni a gyümölcsfák metszését sem. Régen szinte kizárólag férfimunkának számított ez, mostanában a nők is bevonultak a téli kertekbe, és semmivel sem végeznek rosszabb munkát, mint a férfiak. Azután itt van a ládaszege- zés. A csaholci Erdőhát Termelőszövetkezetben két éve kezdődött. A női tagok fele, hatvan asszony végzi ezt a munkát. Tavaly nyolcvanezer ládát szegeztek, amiből jutott még eladásra is. A baj csak ott van, hogy hol dolgozzon a szövetkezet női dolgozóinak a másik fele, s ez nemcsak Csa- holcon gond. Nem kevés azon gazdaságok száma sem, amelyek melléküzemágakban foglalkoztatják a nőket. Ilyen Tímáron a gumi-, Nyírtura-Sényőn, Nyírpa- zonyban és Kölesén a műanyag-feldolgozás. Nagy- ecseden a MEDICOR Művek száz asszonynak ad munkát a termelőszövetkezeten keresztül. A gazdaságok vezetőiben minden akarat és igyekezet megvan. Fűtött, meleg helyiséget tudnának biztosítani, csak éppen nem találnak megfelelő lehetőséget. Ez kihat a női dolgozók keresetére is, hiszen két-három hónap kiesek egy évből. Mégis mi »jhet a megoldás? Elsősorban az alaptevékenység kiszolgálására kell törekedni, s fejleszteni kell az egyes növények feldolgozását is. Nem árt maguknak a gazdaságoknak keresni a kooperációs lehetőségeket az ipari üzemekkel. Mindezeket kiaknázva már nem lehet gond a jövőben a nők téli foglalkoztatása. __________ A Balkányi Állami Gazdaság nyírgelsei tárolójában és feldolgozójában ezerkétszáz lány és asszony dolgozik egy műszakban, akik többségükben a gyümölcsösökből mentek a tárolóba. A két műszakos feldolgozásról is szó volt kezdetben, aztán maradt az egy műszak: a gazdaság vezetői figyelembe vették, hogy a családanyák nem vállalhatják a két műszakot. Az év végéig ezer tonna sűrítmény indul útnak Kanadába, s még tavasszal is szállítanak az amerikai kontinensre. A hűtőházba 11 ezer tonna alma fér, amelyből nyolcezer tonnát a HUNGAROFRUCT-nak tárol a gazdaság. A különbség — háromezer tonna alma — a balkányi és nyírlu- gosi gazdaságé. Ezeknek már megkezdődött a válogatása, csomagolása és szállítása a Szovjetunióba és a tőkés országokba. Osztatlan Képesítés nélküli tanítóként kezdett dolgozni hét évvel ezelőtt Csaholcon Székely Béláné. Tiszaeszlárról került az erdőháti községbe, s munka mellett végezte el a főiskolát. — Miért választotta a tanítói pályát? — Mindig is szerettem a gyerekeket, s úgy képzeltem, így tudok a legtöbbet tenni értük. Pályakezdésem elég nehéz volt. Száz kilométerre kerültem a szülői háztól, egy teljesen ismeretlen környezetbe. Az első héten arra gondoltam: itthagyok csapot- papot, visszamegyek. Szerencsére nem tettem meg. Szat- márt azóta megszerettem, a gyerekek boldoggá tesznek. Megismertem. ezt a tájegységet, a Móricz-, a Kölcsey- hagyományokat, annál is inkább, mert a férjem, akivel együtt tanítok, a szomszédos Túrricsére való. — Osztatlan iskolában tanít. Milyen követelményeket támaszt ez egy pedagógus elé? — Osztott iskolában még csak helyettesítettem, összehasonlítási alapom nagyon kevés van. Azt azonban biztosan állíthatom, hogy az osztatlan iskolában sokkal nagyobb önállóságra nevelhetők a gyerekek, ezzel együtt közvetlenebbek is tanítójukhoz. A gyerekek a felső tagozatra a Túrricsei Általános Iskolába járnak. Nem egyszer előfordul az, hogy hetedik, nyolcadik osztályosok, vagy a már végzettek visszajönnek, beszélgetünk. Sőt, az alsósok kisdobos őrsvezetői a felsősök közül valók. — Hogyan osztja be idejét a két osztály között? — Több év során kialakult, jól bevált módszerünk van a kétszemélyes iskolában. Férjem jelenleg az első és harmadik osztályt, én a második és negyedik osztályt tanítom. Ezt kétévenként cseréljük. Az én két osztályomba most tizenöten járnak. Az óra első perceiben felkészítem önálló munkára az egyik osztályt. Ök azután elvégzik a kapott Az oldalt írta: Sipos Béla Fényképezte: Elek Emil, Gaál Béla és Sipos Béla Bejárók. Korán kelnek, későn érnek haza. Mindezen felül nőkről van szó, akiknek a vállán nyugszik a háztartás is. Nem éppen irigylésre méltó a helyzetük, mégis vállalják, csinálják, hónapok, évek óta. Mátészalkán a fiatal és főleg nőket foglalkoztató üzemek közé tartozik a finomkötöttárugyár. NyolcszázSoltész Andrásné hetnek. Sajnos, van olyan járat, ahol mindezekre nagyon kevés idő jut. Agárdi Ilona szakmunkás és ötödik éve jár be Kántor- jánosiból. — Az én helyzetem köny- nyebb, mint a családos nőké — mondja. — A szüleimmel lakom, igaz, édesanyám bePapp Pálné ahogyan Plánkné mondja, az ősszel a két napot meg is toldották, mert kérte tőlük a nyírmeggyesi termelőszövetkezet. — Szeretünk dolgozni — összegez beszélgetésünk végén Piánk Pálné, — ezért vállaljuk inkább ia több órás utazást naponta. Van munkásszálló az üzemben, de a mi szállónk az otthonunk. iskolában feladatot, s addig a másik osztállyal foglalkozom. Az óra vége előtt ellenőrzőm a feladat elvégzését, majd a következő órán a két osztály között cserélem a szisztémát. — Nem könnyű így tanítani betűvetésre a fiatalokat. Milyen segítséget kapnak? — Nem könnyű, de én nagyon szeretem ezt a községet, az iskolát. Az anyagi és tárgyi feltételek a legteljesebb mértékben megvannak. Van egy kisebb könyvtárunk, magnetofonunk, lemezjátszónk, az iskola épületét pedig tavaly újították fel. Úgy gondolom, ilyen körülmények mellett bárki szívesen tanítana. Már említettem, hogy nagyon szeretem a gyerekeket. Ez vezérelt bennünket akkor is, amikor a szülők kértek, indítsuk el a szülők iskoláját. Mondván, ha megismerik a tananyagot, köny- nyebben segíthetnek gyerekeiknek. Ezt a férjemmel közösen ■ vállaltuk és hamarosan megkezdhetjük a felnőttek oktatását. Piánk Pálné harmincán dolgoznak az impozáns, modern, tágas létesítményben, háromnegyedük bejáró. Vannak, akik a szomszédos községekből, mások húsz kilométerről járnak naponta munkahelyükre. Piánk Pálné vállaji, és január óta munkásnője a BFK-nak. — A délelőtti műszak negyed hatkor kezdődik — mondja. — Ilyenkor háromkor már kelünk, mert a busz korán indul. Addig még el kell látnunk a jószágot is. Műszak végeztével pedig már rohanunk a buszhoz. Délután háromra érünk haza. Az üzem vásárolt egy autóbuszt, hogy ezzel is köny- nyitsen a bejárók helyzetén. Egy járművel azonban még nem sokra mennek, annyi a bejáró. Ezért átadták a Volánnak, s a vállalat ennek fejében sűrítette a gyár vonzáskörzetébe eső járatokat. — A korai indulással nem is lenne baj — szól közbe Soltész Andrásné, aki Márkról jár dolgozni. — Nagyobb problémánk az, hogy reggelente hideg a busz, és a mi járatunk a többivel ellentétben nem jön egészen a gyárig. A városközpontban leszállunk és egy másik busszal érünk ide. Pénteken állandó a zsúfoltság, hiszen a „feketevonat” ontja az utasokat. Az állandó bejárás naponta három órát is elvesz a dolgozók idejéből, pedig munka otthon is bőven akad. teges, de szívesen segítek otthon. Közben még tanulok is, a ruhaipari szakközépiskola második osztályába járok. A munkának megvan a maga becsülete, bármilyen fokon is végezze azt valaki. Csak éppen a munka akkor lesz igazán teljes értékű, ha kellően pihent, friss ember végzi. — Pihenés, szórakozás? Nem sokszor volt még benne részem — mondja Soltészné. — A szabadságomat is elapróztam. A fiam szalagavatójára, a lányom esküvőjére vettem ki egy pár napot, a maradékot télen, a két disznó vágásakor kérem ki. Én munkával töltöm a szabadságot. Ezt pedig nem igen lehet maradéktalan pihenésnek nevezni. A gyárban szerveznek kulturális műsorokat: TIT-előadásokat, vetélkedőket, bálokat, zenés, táncos összejöveteleket. Egyelőre csak a fiatalok járnak ezekre a rendezvényekre. — Amikor tehetem — mondja Agárdi Ilona — a gyárban és Kántorjánosiban elmegyek szórakozni. Táncolni szeretek, megnézem a jó filmeket, de az időmet úgy osztom be, hogy a tanulás nehogy csorbát szenvedjen. Az üzem nem egyszer szervezett már társadalmi munkát. Ez alól a bejárók sem kivételek, persze nem is akarják kihúzni magukat. Sőt, Soltész Andrásné férje három műszakban dolgozik, így sokszor neki kell mindent elvégezni a ház körül. Nehéz mindenütt helytállni, de egész embert követel a gyári és a házi munka is. Hogyan látják el feladatukat a bejáró munkásnők? — kérdezem Papp Pálné főművezetőt. — Nem lehet különbséget Agárdi Ilona tenni a bejárók és nem bejárók munkája között — válaszol. — A munkakezdés a közlekedéshez van igazítva. A legtöbb jármű indulásáig a nők kényelmesen átöltözhetnek, tusolhatnak, és ebédelÁ bejárókat nincs miért irigyelni Vendégünk Székely Béláné Ébresztő háromkor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. november 18.
