Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-17 / 269. szám
2 KELET-MAGYARORSZAG 1979. november 17. Semmiről semmire Előre elterveztem az intéznivalók sorrendjét, mi miután következzék, örülhet a nyugdíjas, ha legalább eny- nyiben hasznára lehet a családnak. ★ Esernyő A kisiparos piciny műhelyében hamar végez a vizsgálattal, s mondja a szentenciát: — Az ernyő nyele el van törve, kérem. Kiesik a fogója. Százhúsz forint a javítás. — Hm. — Nem nagyon éri meg a javíttatást, kérem. — Valóban nem sokkal kell pótolni és újat vehetünk. Mégis tessék eltenni, mester. Csináljon vele amit akar. A részeit talán felhasználhatja, minthogy az egészet szemétbe dobjuk. Szóm A feleségem személyi igazolványát a munkahelyi rendezésnél (húsipari vállalat) elintézetlenül adták vissza, hogy még nem érkezett meg a száma. Majd értesítést kapunk a városi tanácstól, mikor vigyük be a személyit. Megkaptuk az értesítést, viszem a könyvecskét. El is veszik hamar a folyosón, hogy bent a szobában intézik. Nem sokkal később mondják a nevet. Jelentkezem. Akkor szívélyes hangon .azt mondja a tisztviselő: — Elnézést, kérem. Az igazolvány tulajdonosának még nem érkezett meg a személyi száma. Ha megjön, értesítést fogunk küldeni. Kabát Elmúlt a két hét, hogy a télikabátot tisztításra adtuk a Patyolat felvevőhelyén. Ezt tanúsítja a meglévő bizonylat is. A papírral visszatér a csomagolt ruhafélék közül a patyolatos fiatal nő. Sajnálkozó a hangja. — A bácsiék holmija még nincs itt Talán a délutáni szállítmánnyal érkezik. Tessenek benézni délután úgy három óra tájban, vagy holnap délelőtt. Kenyér Üres a kezem, vihetek haza kenyeret, úgy is fogytán otthon. Sok jót hallani, olvasni lehet a burgonyás kenyérről. Meglepetés lesz. — Burgonyás kenyerünk most nincsen éppen — mondja futtában a fehér köpenyes, fityulás nő. — Minden percben várjuk a szállítmány érkezését, tessék talán várni valameddig ... Újság A megyei lap már megvan otthon, de nem maradhat el valamelyik országos központi újság sem. Ezeket árudában veszem, az értük való mindennapi séta kell is a lábamnak. — Egy Népszabadságot, kérem. — Sajnos, nincs. — Akkor valamelyik más központi újságot: Hírlapot, Nemzetet... — Ma már semmilyen nincs. Mindből ezúttal csak néhány darab jött. Talán félóra alatt el is fogytak. ★ Az órára pillantottam. Semmiről semmire jutottam. (asztalos) Alkalmazkodni a tévéhez Községpolitika Kölesén Az ésszerűség megkövetelte, hogy a TITÁSZ kölesei kirendeltségét a fehérgyarmatival összevonják. így viszont gyakran előfordul, hogy néhány napot várni kell a bejelentéstől a javításig. Ez a téma rendszeresen visszatér a bejelentések közt. Jó néhányat viszont megszüntettek, hiszen az étterem megépítésével Kölesén, valamint Botpaládon és Kispaládon az italboltból átalakított Mint kotlós a csibéit, úgy vette szárnyai alá Kölese a hozzá csatlakozó négy társközséget. Sonkád, Fülesd, Botpalád és Kispalád a maga néhány száz lakosával előnyösebb helyzetbe került. A nagyobb pénzösszeg teszi lehetővé, hogy olyasmire is sort kerítsenek, ami csak igen sokára szerepelhetett volna a napirenden. Nincs osztatlan iskola Óra ás ékszer A VAGÉP nyíregyházi óra- és ékszerjavító részlegében havonta átlagosan 200—210 ezer forint értékű szolgáltatást végeznek, melyek jórészt órajavításból, hozott aranyból, ékszerek minta utáni készítéséből 'és javításából tevődnek össze. Az ékszerkészítő részlegben alig egy éve, hegy elkezdték a megyében egyedülálló szolgáltatást. Jelenleg már huszonöt különböző fajta mintából készítenek az igényeknek megfelelő ékszerféleségeket. Asztali és faliórákat „gyógyít” Bolti Pál Ambrusné. Munkában az ékszerkészítő Kocsis Sándor. (Császár Csaba felvételei) — A vízmüvet, a nyolc tantermes általános iskolát és a felújítások révén könyvtárat, klubot, falatozót, orvosi rendelőt, óvodai helyeket említhetek kapásból — szól Harbula István tanácselnök. — A vízhálózat gerincvezetékét lefektettük, a teljes átadás 1980 nyarán lesz, addig is már jó néhány család kötötte be erről a vizet a lakásba. A telkenként 14—15 ezer forintos költség lehetővé teszi, hogy a VI. ötéves tervben Sonkád és Fülesd is csatlakozzon a hálózatra. A két Paládon egyelőre nincs pénz erre. Elavult, régi épületekben, még az egyházi iskoláktól örökölt fedél alatt tanítottak az elmúlt évig ezeken a településeken. Az iskolát végre körzetesítették, a gyerekek Kölesére járnak. A kispaládi iskolások Botpaládon tanulnak. Az egykori épületeket viszont nagyon gondosan felmérte a tanács és kivétel nélkül valamennyit most is használják. Kölesén az egyikben községi könyvtárat rendeztek be, a másikat a helyi Kossuth Tsz újonnan létesített műanyagüzemének adták, a harmadikban ideigleJolánka néni perzsái nesen raktárt nyitott a téesz, de később MHSZ-oktatóte- rem lesz az épületben, a negyedikben még tanítanak. Kispaládon az öregeknek alaA falon kongréra horgolt -kézimunkák, kalocsai hímzé- ses terítő az asztalon. Faragott fogamtyús makramé szatyor kerül elő a szekrényből — dicsőségére válna egy iparművésznek is. De ezek a darabok eltörpülnek a kézi csomózású perzsaszőnyeg mellett, melynek Varga La- josné az utolsó művelője Ti- szadobon. Még a megyében is kevesen lehetnek, akik tudják ezt az ősi, de gyönyörű mesterséget. — Egyszerű ez — mondja, s már mutatja is a 64 éves Jolánka néni, hogyan készül a szőnyeg. A szövőállványon felvető fonal feszül — vagyis a perzsa sok-sok függőleges szála. Ezekre köti boszorkányos ügyességgel a színes, parányi csomókat. Majd leszövő fonalat bujtat az apró bogok fölé, s végezetül leverővel rögzíti helyre a kereszt- szálakat. — Sajnos, ez már nem olyan, mint a valódi perzsa — sóhajt az állványon pihenő kész szőnyeg előtt. — Egyedül vagyok, nem bírom elég feszesre húzni a felvetőt. Pedig ennek úgy kell állnia, hogy amikor megérintem, zengjen, mint a hegedűhúr. De a leverő sem az igazi. Tenyérbe esik a súlya. Ezért nagy erővel kell ütni a leszövő szálat, hogy a helyére igazodjon. Jolánka néni évtizedes pihenés, felejtés után elevenítette fel az 1930-as években elsajátított mesterséget. — 34-ben vagy 35-ben a miskolci Gutman-féle szőnyegkészítő vállalat toborzott bedolgozókat a faluban. Jelentkeztünk vagy harmincán lányok. A tandíj egy tál étel volt: a tanító néni kosztja. Később sokan elmaradtak. Pedig még fizettek is: 40 fillért ezer csomóért. — Jolánka néni mosolyog az emléken, pedig akkor keményen kellett dolgozni a keresetért. Aztán — szavaival — mikor bejött a front, abbamaradt a bedolgozás. A felszabadulás után a tsz- be kerültem. Közben férjhez mentem, de nem egyeztünk az urammal. Hazaköltöztem tőle a szomszéd faluból Ti- szadobra, a nagyanyai házba a kislányommal. Attól kezdve mindig volt valaki beteg velünk. Előbb édesapám, majd a nagybátyám, végül a testvérem. Nem jutott idő a szőnyegcsomózásra. A kislány cseperedett, majd az ő fejét is bekötötték. A férje pedig — tán arra gondolva, hogy úgy sem kell már — elfűrészelte a kamarába száműzött szövőállványt. — Még sírtam is egy sort miatta, pedig erőm sem lett volna a munkához. A tsz nehéz • volt — hajnaltól estig talpon kellett lenni. Uj munkahely után néztem. Akkor alakult meg a HÓDIKÖT Tiszalökön. De az 58 éves Varga Lajosné hiába jelentkezett: azt mondták öreg és nem vették fel. — Eztán kerültem Pestre, az egészségügyi, módszertani gyermek in tézetbe. Ott elmebeteg kicsiket gondoznak. Nem nézték a korom, hanem még örültek is nekem ... Nővérszállón lakott, s szabad idejében egy pinceklubba járt az 58 éves tiszadobi asszony — aki addig alig volt túl szülőfaluja határán — s kézimunkázni tanult. Gyönyörű makramé virágtartók, hímzett térítők, futók, párnák, horgolt, kötött gyermekruhák, kendők kerültek ki a keze alól. Aztán — véletlenül — újra találkozott a szőnyegcsomózással. — Egy idős házaspárhoz külön is jártam takarítani. — Jaj, drága jó istenem! — kiáltottam magamban, mikor megláttam náluk egy állványt. Hogy kéne ezt megsi- keríteni! Ez járt a fejemben. Amit nagyon akar az ember, az valóra is válik. A házaspár nem kért sokat a masináért Jolánka nénitől. Most ott áll az állvány a tiszadobi házban — legkedvesebb dísze a lakásnak. — Négy perzsát szőttem már rajta: kettőt a lányomnak, kettőt magamnak. A megyei öregek napközijében készült kézimunkákból a múlt év végén kiállítást rendeztek Nyíregyházán. Sikert arattak itt Jolánka néni perzsái is. Azóta nagy a forgalom a tiszadobi házban. (h) kítanak ki napközi otthont, Sonkádon szintén könyvtár lesz az egyik tanteremben, a másikat az óvoda használja majd — fektetőszobát rendeznek be itt a gyerekeknek. Italboltokból — falatozók — A körzetesítés szabta meg a további feladatainkat — folytatja Tóth János vb- titkár. — Most azt panaszolják leggyakrabban a közérdekű bejelentésekben, hogy reggel nagyon korán indul a busz a társközségekből, így fél nyolckor kezdik a tanítást, s az iskolatelevíziós órákhoz nem tudnak alkalmazkodni. Felvesszük a kapcsolatot a Volánnal és megpróbáljuk megnyugtatóan elintézni a buszjáratokat. Cserbenhagyta áldozatát Halált okozó ittas jármű- vezetés és segítségnyújtás elmulasztása miatt ítélte el a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Demeter Ferenc tanácsa Pin- ezés László 30 éves ököritó- fülpösi lakost. Amint arról a baleset megtörténte után beszámoltunk, Pinczés szeptember 2-án Porcsalmán futballozott, s a meccs után szeszes italt fogyasztott. Amikor hazaért Ököritófülpösre, akkor derült ki, hogy gyermekének a ruháját Porcsalmán, a nagyszülőknél hagyták, ezért beült kocsijába és elindult Porcsalma felé. Körülbelül 90 kilométeres sebességgel száguldott, s nem vette észre, hogy előtte két kerékpáros halad. A kocsi mindkét kerékpárost elütötte, egyikük meghalt, a másik súlyos sérüléseket szenvedett. A megijedt Pinczés meg sem állt, egy dűlőútra hajtott, s csak amikor kocsija elakadt, akkor ment be falujába gyalog, s ezután vitette magát a baleset színhelyére, ahol már ott voltak a mentők és a rendőrség is. A bíróság Pinczést 4 év börtönre ítélte, és 5 évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet jogerős. falatozó révén számottevően javították a kereskedelmi ellátást. összedől a ház? Az árvíz után épült mo-, . dern kockaházak mellett’*ez„.-v a vidék még őrzi a sajátos- építészeti formákat is. Er¥^ azonban már jobban kellene vigyázni. Botpaládon például 200 éves gerendás, szabadké- ményes* szalmatetős ház görnyed a Fő utca 87. szám alatt öreg lakójára: a tetőn most a nap kandikál be, az eső, a hó viszont nagyon megviselné a műemlékszámba menő öreg házat. Érdemes lenne a mesterembereket vagy a községek tettre kész KISZ-eseit is megkeresni a javítás ügyében. Hiszen a sajátost megőrizni nemcsak szép feladat, hanem erkölcsi kötelesség. T. K. Forintos becsület A bordó taxi fékezett és megállt. Szokásomhoz híven a hátsó ülésen helyezkedtem el. Bemondtam a címet és már indultunk is. A város kezdődő csúcsforgalmában gyakran kellett lassítani és megállni, így volt időm szétnézni a kocsi belsejében. A szemem hamarosan fel is fedezett a padlón egy leesett 1 forintos pénzdarabkát. — Valaki leejtett egy 1 forintost, itt van a padlón — mondtam gyanútlanul az őszülő hajú taxisofőrnek. Ravaszul nézett hátra és huncut mosollyal válaszolt: — Nem ejtette azt le senki. Én szoktam mindig letenni hol egy ötven- fillérest, hol egy 1 forintost. Tudja, — melegedett bele a beszélgetésbe a taxisofőr — a mi szakmánkban sokfajta emberrel találkozunk. Nekem van egy módszerem, amivel próbára teszem az utasokat. — Mikor a fuvar végén kiszáll az egyik utas, akkor én leteszek valamilyen pénzdarabot, a következő utasnál meg figyelem a tükörből, hogy hogyan reagál, ha észreveszi a pénzt. Bizony, nagyon sokan elteszik és nem szólnak. — És akkor mit csinál? — kérdeztem kíváncsian a ravasz sofőrt. — Bizony akkor kíméletlen vagyok. Leolvasom az óráról a viteldíjat és hozzáadom az eltulajdonított pénz értékét. Sokszor rákérdeztek, hogy miért számolok ötven~~ fillérrel, vagy 1 forinttal többet? Hát azért — mondom én — mert az a pénz, amit a „kedves utas’’ eltett, az enyém volt. Császár Csaba •«*
