Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-16 / 268. szám
1979. november 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kedveskedünk A korszerűség útja Ruhaexport Ötféle színben készülnek a lánykaruhák szovjet exportra a BFK mátészalkai gyárában. Képünkön Farkas Józsefné csoportvezető és Havas Józsefné meós vizsgálja a készterméket. Pócsi László minőségi ellenőr a francia és az NSZK megrendelésre készülő zakót minősíti a Kisvárdai Ruhaipari Szövetkezetben. A „húzós" fiúk Világszínvonal—a Lujza utcáról A Nyíregyházi járásivárosi Népi Ellenőrzési Bizottság egy évvel ezelőtt vizsgálta a járás 11 szakosított szarvasmarhatelepének működését. A napokban a vizsgált termelőszövetkezetekből Smid János (Gávavencsellő Szabadság), Héri László (Raka- rhaz Győzelem), Szegödy János (Napkor Kossuth), Pásztor András (Tímár Béke), Szloboda Mihály (Ti- szaeszlár Kossuth), Csóka Miklós (TESZÖV), Szűcs István (Állattenyésztési Felügyelőség), Gyergyói Gyula (megyei NEB), Török István (nyíregyházi járásivárosi NEB), valamint dr. Váradi János és Sepsi Miklós népi ellenőrök részvételével kerekasztal-beszélge- tésen vitatták meg az eltelt egy évben tett intézkedéseket, s számoltak be az elért eredményekről. A múlt évi átfogó vizsgálat többek között megállapította: a szakosított telepek építésével a mezőgazdasági nagyüzemekben korábban nem ismert, új, korszerű technológiai eljárások, technikai felszerelések jelentek meg és terjedtek el. A telepeken 1973-hoz viszonyítva a tejtermelés öt év alatt mintegy 60 százalékkal növekedett, szemben a járási 10—12 százalékos emelkedéssel. Ez az adat is mutatja: a szakosított telepek új lehetőségeket teremtettek a termelés és termelékenység nagymértékű és gyors növeléséhez. Megállapították: a beruházás igen magas hányadát az épületekre költötték. A gépi berendezésre, a technológiára a beruházási költségeknek mintegy 15 százalékát fordították. Sajnos, az épületek többségét korszerűsíteni kellett, a beszerelt technológia nagy része pedig már az építkezés idején is korszerűtlen volt. Így újabb ráfordítások szükségesek a modernizáláshoz, a mai követelmény kielégítéséhez. Sok gondot okozott a drága épületek megfelelő állománnyal való benépesítése. Több helyen tartanak kis- hozamú teheneket, a drága tehénállásokon üszőt nevelnek. A különböző intenzív fajták és a keresztezésekből származó egyedek nagyobb tejtermelésre képesek, de még messze vagyunk attól, hogy a magyartarka fajtában rejlő adottságot kihasználtuk volna. Jó példa erre az ibrányi tsz esete, ahol magyartarkát fejnek és a vizsgált 11 termelőszövetkezet közül itt érték el a legmagasabb tejtermelést. Többen beszámoltak arról, hogy a szakosított telepen külön üszőnevelő istállót hoztak, vagy hoznak létre. Ezzel elérik, hogy a nagy költséggel — 50—70 ezer forintért — megépített álláson csak tejelő tehén legyen. A szakemberek előtt ismeretes : a szarvasmarhatartás költségeinek 70 százalékát a takarmány teszi ki. Sajnos, még a nagy legelőkkel rendelkező Tisza menti termelőszövetkezetekben sem termelik meg mindenütt a szükséges takarmányt, gyakran rossz minőségű a betakarított széna. Rakamazon, ahol a tömegtakarmányt gyepre alapozzák, nyári gát emelésével védik a legelőt, hogy az árvíz ne rontsa le annak minőségét. A tímári, a tiszalöki és a rakamazi tsz kooperációban nagy teljesítőképességű silóbetakarító gépet üzemeltet. Ez a jár- vaszecskázó segítette ezeket a szövetkezeteket sok és jó minőségű takarmány betakarításához ebben az évben. A megyében jelenleg egy hektár kaszálóról 23 mázsa széna értéket takarítanak be. Ez kevés befektetéssel, gondosabb rétgazdálkodás- sal 50—60 mázsára emelkedhetne rövid időn belül. Jelenlegi rét-legelőinken tehát kétszer annyi szarvas- marha eltartható, mint amennyi most van a nagyüzemekben. Sajnos igen kevés termelőszövetkezet fordít saját erőből pénzt a rétre, legelőre. A gyepgazdálkodásban csak ott léptek előre, ahol állami támogatást kaptak. A betakarítás során gondatlanság miatt a tömegtakarmányok tápértékének jelentős hányada veszendőbe megy, a hiányzó tápértékét abrakkal kell pótolni, ami százezrekbe, vagy milliókba kerül. A szakosított telepeken nagy tömegben tartott állatok egészségvédelme nem kis feladat elé állítja a termelőszövetkezeteket. Kevés helyen mondhatják még el azt, amit például Gáva- vencsellőn, hogy állományuk brucellózismentes. Fontos lépés, hogy mindenütt üzemi állatorvost, megfelelő felcsereket, in- szeminátorokat alkalmazzanak. A brucellózis teljes megszüntetésének egyik legjobb módja az elkülönített, saját üszőnevelés. A hatékonyabb szarvas- marhatartás egyik fő követelménye a jobb szakember- ellátás. A nagyüzemi állattartás már maga bizonyos szelektálást végez az állat- tenyésztésben dolgozók között. Így alakulnak ki a ta- karmányosok, a fejők és egyéb szakmunkák specialistái. Megyénkben az állattenyésztés alsó- és középfokú szakembereit Mátészalkán tanítják, de ez az iskola kévés ahhoz, hogy a gyorsan növekvő szükséglettel lépést tartson. A szak- és betanítottmunkás- képzésben jelentős változás történhetne, ha a szomszédos üzemek összefognának és munka melletti képzéssel közösen gyarapítanák a szakemberek számát. Ilyen összefogással jutottak szakemberhez többek között a gávai és tímári szövetkezetek. Megemlítették: nagy szükség van a fiatalok tudására, az ország legjobb üzemeiben a szabolcsi szakemberek tanulmányútjára. Sok szó esett a költségek alakulásáról, a takarékosságról. Ennek egyik alapja a már említett saját termésű, jó minőségű takarmány, a gondos irányítás, ellenőrzés, és a megfelelő technológia pontos tartása. A beszélgetésen nagy vita alakult ki az önköltségszámítást illetően. Elhangzott: azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a növénytermesztés drágán állítja elő a takarmányt, a legnagyobb iparkodás mellett is magas költséget mutat ki a könyvelés a tej- vagy a hústermelésben egyaránt. Nem mindegy tehát, hogy 200 forintos önköltségű kukoricát, árpát ad át a növény- termelés, vagy ugyanez 600 forintjába kerül a termelő- szövetkezetnek. A vitában egyértelműen foglaltak abban állást: legolcsóbb a saját termelésű takarmány. Más szóval, vásárolt takarmányra nem szabad állattenyésztést tervezni. Jelentős önköltségcsökkentő tényező ugyanakkor a hozamok növelése. Ha például egy tehéntől 2500 vagy 3000 liter tejet fejnek évente, annak a tehénnek (ha takarmányt többét is adnak neki), az általános költsége, (például a gondozási díj, az istállóamortizáció és egyebek) nem emelkedik, tehát az egy literre eső költség csökken. Többen felhívták a figyelmet a rendszeres ellenőrzésre, hiszen a takarmány- és koncentrátumárak növekszenek. De azt is megállapították, hogy gondos munkával az új szabályzók életbelépése után is jövedelmezővé lehet tenni a tejtermelést. A megbeszélésen többen szóltak a munkafegyelem szigorításának fontosságáról, valamint az érdekeltség és a hatékonyság ösz- szefüggéséről. Gávavencsel- lőn például csupán azzal, hogy a dolgozókat busszal szállítják a telepre, — tehát javították a szociális ellátást — szilárdult a munka- fegyelem, hiszen mindenki egyszerre érkezik és egyszerre távozik a telepről. Többen felvetették, hogy a szakosított szarvasmarhateleppel rendelkező gazdaságoknak gyakrabban kellene tapasztalatot cserélniük. Ebbén történt is már előrelépés, a TESZÖV szervezésében létrehozták a tejtermelők szakmai koordinációs bizottságát. N em kevés nehézséggel, de hasznos úttörő szerepet vállaltak magukra azok a termelőszövetkezetek, amelyek szakosított szarvasmarhatelepet létesítettek. Minden jel arra mutat, hogy a szakosított telepeken háromezer liter felett fejnek ebben az évben egy tehéntől, így mintegy 300 literrel túlszárnyalják a megyei átlagot. A szakosított telepek rövid története arra is jó példa, hogy komplex, megalapozott koncepció nélkül ilyen vállalkozásba belevágni nem lehet. A létesítendő telepeken nagyobb gonddal kell megválasztani az épülettípust, a technológiát, nem utolsósorban gondoskodni kell saját termésű, jó minőségű takarmányról, a célnak megfelelő állatfajtáról és ami legfontosabb, jól képzett szakembergárdáról. Hagyományos szemlélettel szakosított telep nem működtethető. Csikós Balázs Amerikai cégeket is megelőz a világpiacról az Egyesült Izzó jó néhány terméke. A budapesti gyárnak a Nyíregyházi Va- GÉP Vállalat készíti a vákuumszivattyúkat. A nyíregyházi vasasok is világszínvonalon termelnek, hogy versenyben maradjanak a piacon folyó ádáz küzdelemben. A Lujza utcai korszerű műhelyben katonás rendben sorakoznak a sárgára és zöldre festett, mutatós szivattyúk. A rájuk ragasztott, műanyaggal bevont cetliken szerepel a gyártók neve. Irány Moszkva Az utóbbi napokban írt neveket Moszkvában is olvashatják majd, mert ezeket a szivattyúkat a moszkvai olimpiára szállítja az Izzó, A késztermékek közelében a műhely egyik sarkában tíz műszerész formálja a fémeket. Év elején magas célt tűztek maguk elé, s augusztusban még feljebb állították a mércét. Az évet mégis be akarják fejezni december 25- én. „Ifjúság ’77.” Ez a műszerész szocialista brigád neve. Az elnevezés önmagáért beszél: ifjú szakmunkások alapították 1977-ben. S még egy 7-es bekerült a brigád történetébe. November 7-én a HNF városi bizottsága a soksok társadalmi munkáért oklevelet adott a brigádnak. A fiúk azonban elsősorban a műhelyben végzett termelő- munkájukkal hívták fel magukra a figyelmet. Havonta átlagosan 130 százalékra teljesítik tervüket, de szó sincs arról, hogy a noríha alacsony. Szinte univerzálisak a vasas szakmában és már az alakulásuk évében elérték a szocialista címet. Idei teljesítményük alapján már meg akarják kapni az ezüstkoszorús brigád címet. Jó tempó, kevesebb selejt Mint legtöbbször, most is ülve végzik figyelmet és nagy szaktudást igénylő munkájukat. Bámulatos gyorsasággal mozog az ujjuk. Szabó Zoltán brigádvezető így vélekedik a tempóról: — Induláskor megkaptuk a szerszámokat, készülékeket, a szivattyúgyártáshoz. Kevéssel később ésszerűsítettük, módosítottuk a felszerelést, így a minőség megtartása mellett nagyobb lett a teljesítmény. Újításnak is beadhattuk volna elgondolásunkat, de nem húztuk az időt, gyorsan cselekedtünk. A díszes brigádnaplóban év elején, rögzítették vállalásaikat, amelyek a tavalyi jó eredményekre épültek. A naplóban egyebek között az áll, hogy tartják a szokásos tempót és a selejtet egy százalékkal csökkentik. A gyermekév alkalmából személyenként nyolc óra társadalmi munkát végeznek a gyermekintézményekben. Ketten a gimnázium esti tagozatán tanulnak, valamennyien részt vesznek a politikai oktatásban, a Magyarországot és a Brigádéletet rendszeresen olvassák. A brigádnaplóból: „Vállaljuk, hogy a szolgáltatáshoz szükséges gépek és készülékek karbantartását és javítását társadalmi munkában elvégezzük.”. Bogár László, érettségizett finommechanikai műszerész: — Minden vállalásunkat teljesítettük. Legutóbb vállalatunk órás részlegében javítottuk a gyűrűhengert. Még ebben az évben egy új gyűrűhengert készítünk a szolgáltatóüzemünknek. Társadalmi munkánk nem nyolc, hanem húsz óra lett. Szóró a festőknek Badak Zsigmond gépész- technikus így folytatja: N o, és mivel kedveskednek a vevőknek jövőre? — kérdezte a riporter egyik könnyűipari üzemünkben. Igaz, a kérdés sem túlságosan tetszett, de az, hogy a válaszoló — hangneméből ítélve — valóban kedveskedésnek vette a jövő évi új terméket, mely meglehet jobb és szebb lesz, mint az eddigiek, gondolkodásra késztetett. Nem éreztem véletlennek, hogy a nyilatkozó illetékes „vette a lapot”. Sok helyen vélik még kedveskedésnek a kötelesség teljesítését, némely boltban úgy adják át az árut, mintha kegy lenne az, másutt pedig olyan lelkendezést csapnak egy-egy újnak nem mondható termék felett, mintha az nagylelkű, sok utánjárással kiválasztott születésnapi ajándék volna. A kedvességet szeretem, de a kedveskedést nem, az mindig gyanús, úgy érzem, hátsó szándékot takar. Ez az érzés csak fokozódik bennem, ha a magánéletből kilépve, hogy úgy mondjam, hivatalosan tapasztalom azt. A munka, a jó munka, a kötelesség teljesítése, a jobbítás szándéka ugyanis, nem kedveskedés. Egy ügy korrekt elintézése sem az. Tehát: ne kedveskedjünk egymással, különösen akkor ne, ha munkáról van szó. (speidl) — Szolgáltatórészlegünk autószerelőinek is besegítünk néha. De soha nem állítunk ki munkalapot, nem pocsékoljuk vele az időt és a papírt, hanem jövünk vissza és folytatjuk, ahol abbahagytuk. Üzemünk létszáma a szükségesnél valamivel kevesebb. Ezért gyakran szabad szombatunkon is bejövünk. A SZOT és a KISZ KB a nyáron hirdetett munkaversenyt a XII. pártkongresszus tiszteletére. A „húzós” fiúk csatlakoztak, s a brigádnaplóba pótvállalásként ezt írták: „Az egy főre jutó árbevételt öt százalékkal növeljük. A szünetekben a gépeket áramtalanítjuk, ezzel is energiát takarítunk meg. Legalább egy újítást bevezetünk.” Bogár László, a pótvállalások teljesítéséről tájékoztat: — Az újításunkat már el is fogadták. Készítettünk egy szórót a festőműhelynek. Ezzel könnyebb és gyorsabb a festők munkája. A vállalat szinte egész területén megtalálható munkájuk. Lassan valamennyien érettségizettek leszünk, műszaki tudásunkat is fejlesztjük. A nagy tempó és a „mellékdolgozás” ellenére jó minőségben készítjük a szivattyúkat. A selejtünk alig kifejezhető, egy százalék alatt van. Igaz, az üzemben dolgozó többi brigád is kifogástalan minőségben dolgozik. Egy húron Ismét Badak Zsigmond: . — Részben azért van mindez, mert jó értelemben egy húron pendülünk. Nem szeretjük a komótos, öreges tempót. A tíztagú műszerészbrigádban hárman vagyunk párttagok, és minden nagy szólam nélkül, mi hárman lelkesítünk akkor, ha néha a lelkesedés alábbhagy. Egyrészt az Izzó érdekében teljesítjük túl tervünket karácsonyra. Karácsony után már jövőre termelünk. Nábrádi Lajos • *
