Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

1979. október 7. KEIjET-MAGYARORSZÁG 3 Rész és egész I smerősöm vitatkozik. Olyan fehér asztal mel­letti vita ez, amely nem old, nem is oldhat meg semmit, több hely jut benne a szenve­délynek, mint az érveknek. A téma, amint az ilyenkor lenni szokott, éppen csak elfér a világminden­ségbe, mert kezdtük valahol a sportnál, és már ott tar­tunk, ahogyan élünk. Ismerősöm lakatos, mondja hát a várost, a piacot, meg hogy ő életében nem épít ma­gának olyan házat, amilyent falun tucatjával lát. Vitapartnere, különben rokona is, falun él, mon- ja hát az udvarnyi gazdasága százféle gondját, a ker­tet, amibe dohányt tett, de mondja a növényvédő sze­rek, a takarmánytáp árát, a számtalan kiadást, de nincs béke közöttük. Igaz, harag sincs, unalmat űzni kell a vita, de megdöbbentő, hogy két azonos korú emiber ennyire ne értse egymás nyelvét. Hinném, hogy nem akarják érteni, de az eszembe jut, hogy nyáron egy hétig voltam a tokaji írótábor vendége. A táborban voltak prózaírók, költők, kritiku­sok. Emberek, akik abból élnek, hogy valamiről vala­milyen véleményük van. Volt előre megtervezett, ün­nepélyes vitatémánk is. Az információk szerepét keres­tük a társadalomban és az irodalomban. Szerepét, ér­tékét, rangját. A vitában sok okos gondolat elhangzott, de voltak más programjaink is. Jártuk Hegyalját, Zemplént, felkerestük, évfordulóra emlékezvén, a Mó- ricz-emlékhelyeket. Közben természetesen találkoztunk olvasókkal, a községek vezetőivel, jártunk termelőszö­vetkezetekben, késő estébe nyúló vitába keveredtünk mezőgazdasági szakemberekkel. Nos, egy nagyon jó termelőszövetkezet vendégeként, beszélgetés közben éreztem hasonlót, mint most a fehér asztalnál hallott vitára figyelve. Megdöbbentő volt ugyanis, hogy mi­ket tudtunk kérdezni. Olykor úgy tűnt, mintha a falu­ról szóló összes információnk kimerülne abban, amit valaha olvastunk, esetleg abban, amit a piacon látunk. Nem hiszem természetesen, hogy egy-egy író ember­nek mindent kell tudnia, de a kérdéseinkből, (még a vitában elmondott érveinkből is) valami olyasmi tűnt ki, mintha a háztáji gazdaságok támogatása a termelő- szövetkezet közvetlen anyagi érdeke lenne, s azt azért csinálná, mert ebből haszna van. Ugyanilyen idegenséggel hallgattam az ellenérveket is, amiből viszont az derült ki, hogy a szövetkezet min­dent drágábban kap, drágábban termel, de változatlan áron értékesít. Kis túlzással, de az egyik fél ellene szó­lónak érezte az árakat, a másik fél ajándéknak a szük­séges dotációt, mert hiszen fel sem rémlett benne, hogy esetleg költségesen termelni még mindig hasznosabb, mint nem termelni. T örtént nem régen, hogy egy kis falu tanácsának dolgozóját kérdeztem, hányán laknak ott és kö­rülbelül hányán járnak el dolgozni. Nem tudta, még a lakosság számában is bizonytalan volt, mert úgymond az nem az ő munkaköre. Az én lakato­som sem tudja, ha vitatkozik, hogy a rokona három órakor kel reggel, és róla se tudják, hogy mennyit kell dolgoznia a négyezer forint fizetéséért. Valóban ne tudnánk? Tulajdonképpen a tudásért a kiisujjunkat se kellene megmozdítani, elég lenne csak figyelni rá, hogy ne hasonlítsunk ahhoz a humán mű­veltségű tudóshoz, aki nem tud meggyújtani egy vil­lanyt vagy egy műszaki szakemberhez, aki leél egy ele­tet úgy hogy soha nem örül egy versnek, regénynek, színdarabnak. Ne legyünk szegényebbek a szükséges­nél is, hiszen az a rész, amelyben elünk csak azzal egész, ami körülötte van. Bartha Gábor H omokvárat építenek a gyerekek, s az alagút­ba egy játékautó gör­dül. A nagycsoportosok azon­ban hamarosan befejezik a várat, kézmosás után „ko­moly” foglalkozás, követke­zik, matematikát tanulnak a geszterédi ötévesek. Milu Já- nosné a harmadik évet kezdi ebben az intézményben. A fiatal óvónőt minden érdek­li, ami a gyerekkel kapcsola­tos. A legaktívabb, legsokol­dalúbb pedagógusok közt tartják számon. Kell-e ehhez valamilyen különleges tulajdonság? — Semmi rendkívüli, mindössze arról van szó, hogy érteni kell a gyerekek nyelvén — említi a fiatal- asszony. — Az, hogy szeret­jük a kicsiket, ez kevés, olyan pedagógiai módszert kell találnunk és alkalmaz­nunk, amelynek révén kibon­takoztathatjuk az óvodások tehetségét, érdeklődését, po­zitív tulajdonságaikat. Ez pe­dig nagy kitartást követel a pedagógustól is. Milu Jánosné nem véletle­nül tévedt erre a pályára. Világéletében szívesen el­játszott a gyerekekkel, ké-. sőbb ez az érdeklődés már a nevelés kérdéseire irányítot­ta a figyelmét. Előbb a nagykállói óvónőképző szak- középiskolába jelentkezett, majd a Bessenyei György Tanárképző Főiskola hajdú- böszörményi óvónői szakát végezte el. Az elméleti tudni­valókat nemcsak alaposan bevéste, hanem mindennap alkalmazza is. Otthon óra­vázlatot készít az egyes fog­Homok­vár lalkozásokhoz, év elején — akár az iskolában — tanme­netet állít össze. — S ez ma már egyre na­gyobb elmélyültséget kíván mind az óvónőtől, mind a gyerektől. Hat tantárgyat „oktatunk” az óvodában. A környezetismeret nélkülözhe­tetlen ismereteket nyújt a kicsiknek az őket körülvevő, s többnyire még ismeretlen világ növényeiről, állatairól, a természeti jelenségekről, az anyagokról Az egykori dal­tanítást ma az ének-zene váltotta fel. Furulyán, xilo­fonon és metallofonon muta­tom be a dalokat. A korsze­rű, komplex matematika ta­nításához nélkülözhetetlen már az óvodában kialakítani a fogalmakat, hogy az isko­lában nehézség nélkül kap­csolódjanak az oktatási terv­hez. Az ábrázolás az anyag használatával ismerteti meg a gyerekeket, rajzolnak, fes­tenek, gyurmáznak. Az iro­dalom a nép- és a műkölté­szet alkotásaival, versekkel, mondókákkal. mesékkel gaz­dagítja a kicsik gondolatvilá­gát. A testnevelés fontosságát ma nem is szükséges külön hangsúlyozni, mert a rend­szeres testedzést itt lehet megszerettetni velük. Az oktatásban mind na­gyobb szerep jut a jó szem­Egy üzem ami nem épült meg Záhonyban Felbontatták a szerződést... Újsághír 1977-ből: „Az idén kezdenek hozzá az építéshez, s 1979-ben már több, mint 400 emberrel termel a záhonyi bőrdísz- műgyár. A fejlesztésről szóló megállapodást és hitelszerződést Budapes­ten, a Rákospalotai Bőr­és Műanyag-feldolgozó Vállalat központjában ír­ták alá.” (Kelet-Magyaror- szág, 1977. május 22.) Az új gyárnak Záhonyban se híre, se hava. A tervezett építés elmaradt, még az első kapavágást sem tették meg. A Magyar Nemzeti Bank fel­bontotta a hitelszerződést. Kóceráj helyett A termelés megalapozásá­ra — ideiglenes jelleggel — 1977-ben egy betanuló üze­met hoztak létre. A kis üzem termel, a tsz területén lévő épületekben több, mint száz ember évi 20 milliós terme­lést produkál. Azonban ez ugyancsak messze van a kor­szerű gyártól. — Csalódás ért bennünket, akik idejöttünk Záhonyba, hogy építsük az új üzemet. Mégsem ilyen kócerájt kép­zeltünk el hosszabb távra — — jegyzi meg Farkas János művezető. — A feltételek megvannak, hogy dolgozhassunk, de nem ezt vártuk — csatlakozik hozzá véleményével Kovács Jánosné csoportvezető. A kóceráj, az ideiglenes üzem az esetlegesség jegyeit viseli magán, bár a dolgozók szociális és munkakörülmé­nyei megfelelőek, készáru­raktárnak egy alkalmatlan vályogfalu épületet neveztek ki. — A vonzáskörzetben több száz nő vár helyi munkaal­kalomra. Ezért igényeljük a jövőben is az új üzemet — fogalmazza meg Csősz Béla, a nagyközségi pártbizottság titkára. A záhonyi üzem építését egyaránt szívükön viselték a helyi és a megyei vezetők. Úgy látszott, hogy a vállala­ti és a megyei érdek szeren­csés találkozásáról van szó, az összefogás szép példája­ként hamarosan megépül az új gyár, ahogy ez megtör­tént Nagykállóban, vagv De- mecserben az új textilipari üzemeknél. Az elhatározás nem elég Csakhogy a gyors építés helyett a lassúság, a gyakori huzavona jellemezte a beru­léltetőeszközöknek. Pénz vi­szont nincs rá, amennyi kel­lene, ilyenkor jön egy jól használható ötlet az óvónő­től. Kartonpapír a legfonto­sabb alapanyag, rakéta lesz a mosóporos dobozból, mesefi­gurák elevenednek meg egy­két ceruzavonás nyomán. Mi­lu Jánosnét azonban nem­csak az izgatja, mit lehet az óvodában hasznosan csinálni, hanem kiváncsi a gyerekek otthoni környezetére is. Gon­dos tanulmányt vezet a ki­csik testi fejlődéséről, szá- montartja a személyiségla­pon a csecsemő születésének körülményeit, az átvészelt fertőző betegségeket, a család és a hozzátartozók esetleges komolyabb betegségeit. Az adatok birtokában másképp szól ahhoz az ötéves kis­lányhoz, aki még mindig egyévesnek mondja magát és a nagycsoportos korba lépve sem éri el a háromévesek értelmi szintjét. — A családlátogatáson azt tapasztalom, hogy a szülők inkább elhalmozzák drága játékokkal a gyerekeket, s nem ülnek le velük játszani egy maguk fabrikálta rongy­babával. Pedig itt sokkal jobban megbecsülik a saját készítésű, filléres, de a ke­zük munkája nyomán életre kelt játékot. Ezt nem értik meg sokan. A másik a tele­vízió. Soha nem mondta egy szülő sem. hogy az ő gyere­ke végignézi a főműsort. Másnap viszont az óvodában pontosan eljátsszák az esti filmet, s ez ékesebben beszél mindennél... Tóth Kornélia házás indítását. Ügy tűnik, több volt a bizonytalansági tényező, nagyobb az aktato­logatás, mint az érdemi munka. — A tervezés, a területi szervek támogatása torzult, ami gátolta a gyors munkát — mondja kritikusan Sándor József, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője Az akadályozó tényezőkből elég néhányat felsorolni: a záhonyi tanács területet, kész közműveket ígért, amire csatlakozni lehet, miközben ezek építése jó, ha jövőre fe­jeződik be. Nem volt megol­dott a fűtés sem, mert a MÁV csak 1983-ig vállalta. A tervezésben csúszások voltak, a költségek magasabbak let­tek volna a tervezettől. Eköz­ben a megrendelő a Rákos- palotai Bőr- és Műanyag-fel­dolgozó Vállalat pénzügyi helyzete erősen romlott. Mindez oda vezetett, hogy szinte a teljes vállalati ve­zérkart ki kellett cserélni s ebben az időben nemigen fi­gyeltek oda, hogy lesz-e be­ruházás Záhonyban. — Pedig az új üzemre szükségünk van, olyan kö­telezettségeink várhatók a VI. ötéves terv időszakában — szögezi le Schlitt Károly, a vállalat igazgatóhelyette­se. Csakhogy ez egyelőre igény, lehetőségek nélkül. A szovjet exportra termelő zá­honyi gyár építéséhez ugyan­is szigorú feltételeket szab­nak az ország jelenlegi beru­házási lehetőségei. — Újabb pályázat és hitel- szerződés kell ahhoz, hogy építeni tudjunk — mondja Dömötör György műszaki főosztályvezető. Megalapozott terveket! A vállalat abban bízik, hogy a következő évek nem­zetközi kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges új üzem építését támogatni fog­ják. Csakhogy az építés költségei időközben tovább emelkedtek. A vállalatnál most arra hivatkoznak, hogy a tervezett 45 millió forintos építés helyett 62 milliónál tartanak 1978-as árakon. A tervezőt, a programot hibáz­tatják. Erre mondja Dávid Nagyhalászon tanítanak most tornateremben, a mű­velődési ház klubszobájában, sőt még a tűzoltószer­tárban is. Nyolc tanulócso­port így kezdte az idei tan­évet a nagyközségben. Re­mélhető, ez volt az utolsó olyan tanév, amely szűkös feltételeket biztosított a ta­nításhoz, az oktató-nevelő munkához. Ha minden a tervnek megfelelően halad, akkor a következő tanévben már új, modern nyolc tan­termes iskolában szólal meg az órára hívogató csengő. Idén szeptember elsején kezdte meg a Szabolcs me­gyei Építő- és Szerelő Válla­lat 30 milliós költséggel Haj- dúváz-eljárással az új okta­tási intézmény építését. Ez az első olyan iskola, amelyet ezzel a modern, László, a NYIRTERV terve­zője: — A vállalat pénze csök­kent, miközben az igénye maradt. Márpedig ahhoz az építési igényhez, amit ők kértek, csak ennyiből lehet megépíteni a gyárat. Az elmaradt beruházás, il­letve a terület kisajátítása, az ideiglenes üzem indítása költségekbe került. — Jelenleg négymillió fo­rint kiadásunk van, ami csak akkor térül meg, ha va­lóban megépül az új üzem — tájékoztat Nagy Zoltán, a vállalat műszaki főosztályve­zető-helyettese. Az eddigiekből az látszik, hogy a záhonyi üzem építé­se több okból maradt el. A részletes okok feltárása, esetleg felelősség megállapí­tása nem az újságíró dolga. Azonban elgondolkodtató, hogy miközben mindenütt azt hangsúlyozzák T'^Szükség van az üzem felépítésére, olyan gyenge összhang ala­kuljon ki, amely nemhogy elősegítené, hanem gátolja annak megvalósítását. Éppen a szabolcsi ellenpéldák bi­zonyítják, hogy szervezett munkával, maximális erőki­fejtéssel tető alá lehet hozni hasonló beruházásokat. Mit hoz a jövő? Az előbbiek a jobb össz­hangról azért is fontosak, mert a záhonyi üzem megva­lósításáról továbbra sem mondtak le. Ehhez először a Rákospalotai Bőr- és Mű­anyag-feldolgozó Vállalatnak kell lépni, rendet teremteni a maga háza táján, hogy reális feltételei legyenek a beruhá­zásnak. Hiszen a felsőbb irá­nyítás is ösztönzi a fejlesz­tést. — Nem mondunk le arról, hogy a bőrdíszműnél kapa­citás bővítés legyen, mert keresett a termék — mondja Györkéné Udvarhelyi Zsu­zsanna, a Könnyűipari Mi­nisztérium illetékes előadója. — Jelenleg az építésnek nin­csenek meg a feltételei, azon­ban a VI. ötéves terv elején visszatérünk a beruházásra. A vállalatnál és Záhony­ban arra számítanak, hogy 1982-ben mégis megindulhat az üzem építése. A következő években már erre szükséges felkészülni. gyors eljárással építenek meg Szabolcsban. Az iskolá­hoz építenek egy 400 szemé­lyes konyhát, 287 négyzetmé­ter alapterületű tornaterem szolgálja majd a testnevelést, helyet kapnak az intézetben úttörőszobák. Bár a terv sze­rint csak a jövő év decembe­rében kellene avatni az is­kolát, az ÉPSZER vállalta, hogy a kulcsot szeptember­ben átadja. A gyors iskola- építést segítette a lakosság is: társadalmi munkában rendezték a terepet. Szeptember derekán el­kezdték egy öitvenszemélyes óvoda építését is Nagyhalá­szon. Ennek kivitelezője az Ibrányi Építőipari Szövetke­zet. Szerződés szerint 1980. szeptember elsején adják át. Az óvodát közvetlenül az új Felkészültek Asszonyok válogatják az almát a Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ felvá- sárlótelepén. Ezekben a napokban itt sincs megál­lás. Farkas Károly, az ÁFÉSZ felvásárlási osztá­lyának vezetője újságol­ta: — Szövetkezetünk vár­hatóan 500 vagon almát vesz át. A tervezett meny- nyiség több mint fele, 300 vagon már beérkezett. Az alma 70—80 százaléka 2 ás minőségű. — Nincs tömeg, nem kell várni, folyamatos az átvétel: 'Hogyan szervez­ték ezt? — Felkészültünk a sze­zonra, nyújtott munkaidő­ben dolgozunk, kapcsolat­ban állunk a termelőkkel is. Szerencsések vagyunk, mert idén már jók a rak­tározási lehetőségeink. Szükség is van raktárra, ugyanis a szállítás akado­zik. Reméljük ez a fe­szültség feloldódik. — Mi a termelők véle­ménye? — A termés szép, a han­gulat jó, és — ezt öröm­mel mondom — eddig még nem volt vitánk. (b) Mesterszakmun­kások lesznek Tizenkét Szabolcs-Szatmár megyei vállalat — többek kö­zött a SZÁÉV, a KÉM ÉV, a SZAVICSAV és a Volán — negyvennégy autószerelő és autóvillamossági szakmunká­sa részvételével kezdődött meg a nyíregyházi fémipari szakközépiskolában a mester- szakimunkás-képző tanfolyam. A hallgatók egyéves tanul­mány után vizsgabizottság előtt adnak számot tudásuk­ról, és a sikeres próbatételt követően mesterszakmunkás oklevelet kapnak. iskola szomszédságában épí­tik meg, közös kazán bizto­sítja a meleget, s a konyha ellátja az óvodásokat és az iskolásokat is. Nem kell kü­lön szennyvízgyűjtőt sem építeni, s ezzel mintegy 600 ezer forintot takarítanak meg. Igaz, még csak a tervei vannak meg az új bölcsődé­nek, de ezt a gyermekintéz­ményt is az iskola, az óvoda mellé tervezték. Kivitelezé­sére előszerződést kötött a tanács a Gávavencsellői Ta­nácsi Építő Vállalattal. A 40 személyes bölcsődének az építését 1980-ban kezdik, így néhány éven belül mo­dern gyermekintézmény- komplexum épül meg Nagy­halász központjában, az Arany János utcán. Lányi Botond BÖLCSŐDE, ÓVODA, ISKOLA NAGYHALÁSZON Épületkomplexum gyermekeknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom