Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-06 / 234. szám

1979. október 6. KELET-MAGYARORSZÁG 7 A zenei világnap alkalmából a nyírbátori művelődési központban szeptemberben dalos, verses, műsoros progra­mot szerveztek kiállítással egybekötve. A műsorban fel­lépett és a gyerekeknek dalokat, játékokat tanított Krasz- nai István. (Bunyi László felvétele) Halászlé és számháború Fogságra kényszerítve... GYERMEKPOSTA Akadályverseny, nyaralás A szeptember 29-én az or­szágúton tartózkodók megye- szerte úttörő- és kisdobos­csapatokkal találkoztak, akik egy-egy nevezetes helyre igyekezvén köszöntötték a csapatzászló ünnepét és a fegyveres erőket. A tivadari ifjúsági tábor­ban a nyári turnusok alatt összesen nem volt annyi gye­rek, mint szeptember utolsó szombatján. A tarpaiak vol­tak a honfoglalók. Változa­tos programjuk jól illeszke­dett a Tisza-parti hangulat­hoz. A kisariak és a nagy­áriák szinte otthon voltak, ilyen lőterepet, s természetes akadályokat keresve sem ta­lálhattak volna. A füstöt a tunyogmatolcsi- ak „szállították”. A füsttel együtt azonban sült szalonna Sok érdekes olvasnivalót kínál a Kincskereső októberi száma. Mai gyerekek mai életéről szól Kovács Lajos: Na, mi van, fiúk? című el­beszélése. „Mit gondolsz, ki kérdezte ezt tőlünk? Nem fogod elhinni: az a doktor, akihez különben elég szépen eljárogattunk már a tizen­négy évünkben, de még ilyen ilyedten sosem nézett ránk...” — kezdi beszámolóját a „Na, mi van, fiúk?” nyolcadikos főhőse. Aztán megtudjuk, hogy erre az órára a családi életre nevelés — és persze a szexuális felvilágosítás — ke­retében kerül sor, s megtud­juk azt is, hogyan sikerül manapság egy ilyen orvosi óra. Megkapó olvasmány Tö­mörkény István kutyatörté­és halászlé illata is terjen­gett. A tsz vezetői hűsítővel is kedveskedtek a kis szaká­csoknak. Így már volt erő a közel 20 km-es kerékpárút megtételéhez. Létszámban, programban a fehérgyarmati Petőfi Sándor Úttörőcsapat vezetett. Több mint kétszáz kerékpárosuk előtt a fehérgyarmati rendőr- kapitányság látta el a „ve­zényletet”. Kétszer egyórás számháború és a késő dél­utánig tartó akadályverseny egészítette ki a programot. Az úticsomag egy része nyár­son végezte. A legjobban versenyzők között a városi­járási úttörőelnökség és a csapat ajándékait osztották szét. nete. A címe: Talpas úri módban. Egy családi kirán­dulásról szól Kiss Dénes no­vellája. „A ló, az ember, ugye?” — kérdezi benne egy kislány, s mi hajiunk rá, hogy a csikós válaszát el is higgyük: „Az hát... Em­ber.” A humort — az emlí­tetteken kívül még számos történet, játékos, vidám vers képviseli. A Viadalok, csaták, kalan­dok rovatban Mándy Iván: „A viking sisak” című novel­láját olvashatják a kaland­kedvelő tizenévesek. Uj nyelvművelő folyóiratunkat — az „Édes anyanyelvűnkkel is bemutatja a lap. Zelk Zol- tán-interjú, rejtvény és könyvismertetés teszi teljes­sé az októberi Kincskereső rovatanyagát. A természettel egybeforrt, régmúlt korok emberének is megvolt már az a kedvtelé­se, hogy háza köré szelídí­tett egy-egy, sok esetben csak szórakozását szolgáló ál­latfajt. Elég ha csak az ama- zonasi őserdőkben napjaink­ban is őskori szinten élő in­diántörzsek pompás tollú pa­pagájaira gondolunk, melyek az indiák nők és gyerekek elengedhetetlen játékszerei, kísérői. Hazánkban is nagy hagyományai vannak az álla­tok, főként a madarak tar­tásának, illetve azok befogá­sának. Hajdanában tízezerszám fogták be a főúri udvarok vadbefogói a fenyőrigót, lép­rigót, fürjet stb., melyeket sajátos, nem kis ügyességet és utánajárást igénylő mód­szerekkel ejtettek rabul. Jól jövedelmező foglalkozás volt hajdanán a lépvesszőzés. A sárga fagyöngy kifőzött bo­gyójából készített ragasztó- anyagba mártott vessző kihe­lyezésével, s a szabadulni nem tudó madár egyszerű le­szedésével űzték. Olyan he­lyekre rakták ki a lépvesz- szőt — általában magas fák koronájába —, ahol gyakran szálltak le nagyobb csapa­tokban a madarak. Elterjedt fogásmód volt a lószőrből készült hurokkal való csali­zás. Ilyenkor, mint a lépvesz- 5 szőzés esetében is úgyneve­zett csalimadarat alkalmaz­tak, melyet kalitkába zárva, kitettek egy jól látható hely­re. Felhívták így a többi ma­dár figyelmét, melyek a ka­litka környékén leszállva egyenesen a hurkokba re­pültek. Mindez ma már a fe­ledésé, — gondolhatnánk, hi­szen ki fogyaszt ma már lép­rigót? ... A helyzet a madarak számára sajnos, mégsem olyan szép, mint elképzeljük. Ha nem is az asztalokra he­lyezve, de kedvtelésből vagy haszonszerzés céljából még napjainkban is találkozunk piacok sarkain, letakart ka­litkában tengelicét, erdei pintyet, vadgerlét, sőt raga­dozómadarakat rejtegető, s a mit sem sejtő vevőknek to­vábbító zúgárusokkal. A mai csalisok már nem megélhe­tésül űzik ezt a, tömören megfogalmazva becstelennek nevezhető „mesterséget”. Repül a kismadár A hides? idő közeledtével me­legebb tálra repül ez a kisma­dár is. Elhagyja régi otthonát, ezt a szép lombos fát. De vajon a többiek, kis énekes társai hol vannak? Ha megtaláltátok őket, írjátok meg hányra leltetek még a levelek között. ■U9J e in rgpEtu zi Ham tsaifajSaiv Többségük munkaidőn túl teszi ezt, mit sem törődve p természetvédelmi törvény­nyel, s azzal, hogy a hazai vándormadaraink kevés ki­vételtől eltekintve nem bír­ják a kalitkát — nem há­zimadarak! Ha mindenképpen a lakás­ba akarjuk „varázsolni” a természetet, sokkal becsüle­tesebb és jobb eljárás, ha díszmadarat vásárolunk. Ezek a díszpintyek, kanárik, pa­pagájok amellett, hogy hang- - jukkal-színükkel felüdülést, szórakozást jelentenek gaz­dájuknak, jól alkalmazkod­nak a zárt tartáshoz, sőt sza­porodnak is. Ezzel szemben a hazai vadmadárfajok rövid időn belül elhullanak. Sok eset­ben persze a vásárlók ezt nem ismerik, és azt sem, hogy hazánkban néhány ki­vételtől eltekintve szinte va­lamennyi madárfaj védett! Nagy élményről számol be levelében Kocsis Csilla újfe­hértói kislány: júliusban Ju­goszláviában táborozott há­rom hétig. „Magyarországot öten képviseltük, s a táboro­zás előtt négy napot Csille­bércen töltöttünk, itt készül­tünk fel a negyedik nemzet­közi barátságtáborra. Tizen­hét nép küldöttei vettek részt, köztük algériai, ango­lai, palesztin, kubai gyere­kek. Négyszemélyes szobában laktunk — különböző nem­zetiségű gyerekek együtt. A sok-sok kirándulás révén megismerkedtünk Jugoszlá­via szépségeivel, a főváros­sal, Belgráddal. Dalokat, já­tékokat tanultunk egymástól — bár az első napokban nem volt könnyű megérteni egy­más szavát. Később aztán kézzel-lábbal ugyan, de bol­dogultunk. Tartottunk nem­zeti esteket, itt az egyes or­szágok képviselői népvise­letben táncoltak, verselték, játszottak. Jelvényeket, nyak­kendőt cseréltünk, s a tábor végén kaptunk egy olyan fü­zetet, melyben minden tábor­lakó neve benne van, és sok­sok kép a tábor életéből.” Szabó Gabriella nyíregy­házi pajtás (a 2. számú is­kola negyedikes tanulója) egy érdekes akadályverseny­ről számol be. „Osztályunk három őrse izgatottan gyüle­kezett szeptember 29-én az iskolaudvaron. Az akadály- verseny egyes állomásain kü­lönféle feladatokat oldottunk ■meg. Csapatnévadónkról, az 1848—49-es szabadságharc­ról, a kisdobosok hat pont­járól és sok másról esett szó a feladatokban. Utána szám­háború következett — saj­nos, az én számomat hamar bekiáltották... Az akadály- verseny után a fiúk foci- meccset rendeztek, ahol a mi osztályunk sajnos vesztett. Az akadályversenyen és a mérkőzésen szüléink segítet­tek a rendezésben, szerve­zésben.!’ A Nyíregyházi Kisegítő Is­kolában már megjelent az úttörőcsapat Híradója. Az el­ső számban olvashatjuk, hogy az iskola négy diákja (Rák Pál, Takács János, Talpas Lajos és Sebők Lajos) részt vett a Fadd-Domboriban ren­dezett országos „közösségi vetélkedőn”. Huszonkét csa­pat közül megszerezték az előkelő harmadik helyet! A nyári élmények közül egy egri kirándulásról, nyári munkáról, őrsvezetőképző táborozásról számolnak be a gyerekek, és a balatoni él-’ menyek sem maradtak ki a Híradóból. Agárdy Sándor Ismét bemutatunk két munkát a tuzséri gyermek- rajztáborban készültek közül. Az első Révész Róbert máso­dik osztályos tuzséri gyerek műve, a második, a bábú pe­dig Szilágyi Andrea ötödikes nyíregyházi kislány munká­ja. (Gaál Béla felvételei) Bodnár István Fut, fut, csille fut... Csudabő a hegy tarcaja, telistele csupa bánya. Csupabánya rőtszínü, adakozó jószívű. Fut, fut, csille fut, csimpaszkodó kisvasút. \ Bong a csákány kongatása, érc kerül a napvilágra. Napvilágra, kohóba; innen indul ragyogva. Fut, fut csille fut; csimpaszkodó kisvasút. Pókháló a csillepálya, ércre éhes csille járja. Csille járja duruzsol, kincset csen a hegy alól. Fut, fut. csille fut; csimpaszkodó kisvasút. TÖRD A FEJED! Vízszintes; 1. Megfejtendő. 6. Karcol, irdal (pl. be­tűfélét). 7. Azonos betűk. 8. Zamat. 9. Eme helyen. 11. Vissza: kézzel jelez. 12. Kézifegyver. 14. ... király (Shakespeare­figura). 16. Megfejtendő (utolsó négyzet­ben kettőzött mássalhangzó), a függ. 15. folytatása. 18. Római 101. 20. Vízben él. 21. Sértetlen. 22. Takács igéje. 24. Vissza: he­lyet foglalt. 25. Zivatar után nő a levegő . . . -tartalma. 27. Eledel. 28. Huszárvezény­szó. 29. Fedél. Függőleges: 1. Dal. 2. E napon. 3. Lárma. 4. Előadó rövidítése. 5. Távol-keleti nagyhatalom. 6. Artikulátlan hangon kiabál. 10. Némán töröm!!! 11. ... Vilmos (utolsó négyzetben kettőzött mássalhangzó), svájci népi hős. 13. Állott, nyirkos, penészes szag. 14. Ta­lál. 15. Megfejtendő (a vízszintes 1. folyta­tása). 17. Ének. 19. Villanykörte. 21. Lét. 23. ÖOR. 24. TTE. 26. Nátrium vegyjele. 27. . . . lap (vendéglőben). Megfejtendő; Október első hetének jelentős sportese­ménye a . . . (vízszintes O függ. .HTTJvíz- szintes 16.) . . . versenyt—' ^ Múlt heti megfejtés: Szeptember 28-án ünnepélyes keretek között MEGNYÍLT A MÚZEUMFALU SÓSTÓN. Könyvjutalom: Tóth Erzsébet Ramocsaháza, Andrási Gábor Mátészalka, Losonczy Mária Sza- mosszeg, Hajdú Ildikó Tarpa, Földesi At­tila Nyíregyháza. Csordás György Bököny. Plósz László Ibrány. M. K. Készül a halászlé. (Molnár Károly felvétele) Októberi Kincskereső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom