Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-06 / 234. szám

4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1979. október 6. Barátsági nagygyűlés Budapesten az NBK jubileuma alkalmából Óvári Miklós beszéde a MOM művelődési házában Hajósünnep A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pénteken nagygyűlést rendezett a Ma­gyar Optikai Művek Szaka- sits Árpád Művelődési Házá­ban. A nagygyűlés elnökségé­ben foglaltak helyet: Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Óvári Mik­lós, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, a Politi­kai Bizottság tagjai, Győri Imre, a Központi Bizottság titkára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, továbbá politikai, társa­dalmi életünk számos más vezetője, a főváros, a XII. kerület és a MOM dolgozó kollektívájának képviselői. A Magyar Népköztársaság, s az NDK himnuszának el­hangzása után S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára köszöntötte az ünnepi nagy­gyűlés résztvevőit, majd Óvári Miklós mondott ünne­pi beszédet. — A szocialista országok nagy családjában, a világ ha­ladó, békeszerető erőinek so­rában a szocializmust építő magyar nép is együtt örül, együtt ünnepel a testvéri Né­met Demokratikus Köztársa­ság munkásaival, parasztjai­val, értelmiségével, mind­azokkal, akik megalkották, megőrizték, felvirágoztatták német földön az első szocia­lista államot. — A harminc évvel ezelőtt létrejött Német Demokrati­kus Köztársaság ma erős szo­cialista állam. Szocialista, te­hát olyan népi állam, amely­nek társadalmi rendszerében a munkásosztályé a vezető szerep, amelyben minden ha­talom a dolgozó népé, s amelynek középpontjában a dolgozó ember áll. Az anti­fasiszta, demokratikus társa­dalmi átalakulás, majd a szocialista építőmunka élén kezdettől fogva a Német Szo­cialista Egységpárt, a mun­kásosztály élcsapata állt. — A szövetséges, az igaz barát örömével állapíthatjuk meg: a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának három évtizedes mérlege a politikai, társadalmi, gazda­sági, tudományos és kulturá­lis élet minden területén ha­talmas eredményeket mutat. — A harmincéves Német Demokratikus Köztársaság megalakulása óta békeszere­tő állam, s az volt akkor is, amikor a hidegháború évei­ben a nemzetközi imperializ­mus diplomáciai és gazdasági blokáddal megfojtására töre­kedett. — Népünk széleskörűen ismeri és nagyra értékeli a Német Demokratikus Köztár­saság népének a szocialista építőmunkában elért kiemel­kedő sikereit, történelmi vív­mányait. — Megemlékezve az első német munkás-paraszt ál­lam létrejöttéről és három évtizedes fejlődéséről, joggal állapíthatjuk meg, hogy a szocialista Német Demokrati­kus Köztársaság léte meg­változtathatatlan realitás. — A Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokrati­kus Köztársaság sokrétű kapcsolatai mindkét ország és mindkét nép javára gyü­mölcsözően fejlődnek. — Sokrétű kapcsolataink­ban meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Szocialis­ta Egységpárt elmélyült, elv­társi együttműködésének, a szocializmus építése és a nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről folyó rendszeres vélemény- és tapasztalatcse­rének. Ezért is kiemelkedő jelentőségűek párt- és kor­mányküldöttségeink rendsze­res és kölcsönös látogatásai, amelyek együttműködésünket még szorosabbá, bensősége­sebbé teszik. — Alapvető jelentőségű az 1977. március 24-én Berlin­ben aláírt új barátsági, Jánost és a delegáció tagjait. A fogadtatáson jelen volt Willi Stoph miniszterelnök, Horst Sindermann, a népi ka­mara elnöke és az NDK szá­mos más párt- és állami ve­zetője, s tapssal, éljenzéssel köszöntötte a vendégeket az évfordulóra érkező külföldi delegációk tiszteletére össze­gyűlt nagyszámú berlini dol­gozó is. Az NDK jubileumi ünnep­ségein nagy számban vesznek részt legmagasabb és magas szintű küldöttségek szocialis­ta és más országokból. Hivatalos küldöttséggel képviselteti magát áz évfor­dulón Afganisztán, Bissau- Guinea, Etiópia, a Jemeni Né­pi Demokratikus Köztársaság, Mozambik és a Zöldfoki-szi- getek, Guinea delegációját Sekou Toure elnök vezeti. Az ünnepségek vendége több nemzeti felszabadító szerve­fehérjetakarmányok és keve­réktakarmányok új nagy- és kiskereskedelmi ára 1980. ja­nuár 1-én lép életbe. Az ipari árak változá­sa miatt január 1-től nö­vekszik a mezőgazdaság­ban felhasznált termelőeszkö­zök ára. így például a mező- gazdasági gépek ára 23—25 százalékkal, a műtrágyák ára 15 százalékkal, a növényvédő szereké pedig 25 százalékkal emelkedik átlagosan. Nő az építőanyagok, energia és energiahordozók, valamint a fatermékek ára is. Üjból szabályozzák a mező- gazdasági nagyüzemek beru­együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amely hosszú távra meghatá­rozza az országaink közötti testvéri kapcsolatok fejlesz­tésének célját és fő irányait. Jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy a szerződés szellemében kapcsolataink a Német De­mokratikus Köztársasággal sokoldalúak, rendszeresek. Az egység, a barátság, a kölcsö­nös egyetértés szellemében fejlődnek pártközi kapcsola­taink. Állam- és kormánykö­zi együttműködésünk terv­szerűen, népeink számára gyümölcsözően fejlődik. — Néhány hónap múlva hazánkban is nevezetes év­fordulót ünnepiünk: felsza­badulásunk 35. évfordulójá­ról emlékezünk meg. Ugyan­ezekben a hónapokban ké­szülünk pártunk soron levő XII. kongresszusára is. Mind­két esemény minden bizony­nyal kifejezi népünknek azt a szabad elhatározását, hogy munkájának eddigi eredmé­nyeire támaszkodva tovább haladjon előre a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek útján. Szocialista építő­munkánk eredményes folyta­tásához biztonságos nemzet­közi hátteret jelent barátsá­gunk, szövetségünk, interna­cionalista együttműködésünk a Szovjetunióval, a Német Demokratikus Köztársaság­gal és a többi szocialista or­szággal. Ez volt és marad erőnk, biztonságunk és to­vábbi fejlődésünk egyik nél­külözhetetlen záloga — mon­dotta a többi között befejezé­sül Övári Miklós. A nagy tapssal fogadott be­széd után Rudolf Rrossmeisl, a Német Demokratikus Köz­társaság budapesti nagykö­vete mondott beszédet. Ezt követően a magyar- országi német nemzetisé­gi művészegyüttes és a vas­utas-szakszervezet Törekvés együttese adott műsort. Az ünnepi nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. 23. A Tiszának ezen a szaka­szán, nincsenek hajóskapitá­nyok. Legfeljebb hajóvezetők vannak, igaz az ő egyenruhá­juk is díszes, és a rangjelzés bizonyítja, ezen-a békés vízen ők a valakik. Hogy kiből lesz hajóveze­tő? Például kubikosból, per­sze ennek azért megvan a maga sora. Riczu József a Hejő nevű hajó vezetője is megdolgozott érte. A háború végén már a vízügynél volt, ásott és talicskázofct, partot épített, gátat erősített. Aztán évtizednyi kubikolás után jött a nagy elhatározás, pályát változtat: a vízpartról a víz­re lép. Tévedés lenne azt hin­ni, hogy a kései kamaszkori romantika kapta őt el, váltá­sának praktikus oka volt. A tűző nap és a hideg szél, az esők nem tettek jót Ízületei­nek, könnyebb munka után kellett néznie. Ezért lett ha- j óvezető. Előbb azonban egy évig matrózként szolgált, az­után vizsgázott, mert hivatá­sosként nem lehet a vízen vad motorcsónakosok mód­jára közlekedni. Riczu József 45 éves korában állt a kor­mánykerék mellé, most pedig a közeli nyugdíjra készülő­dik. Sajnos ritka foglalkozást űz ő ezen a tájon, hiszen ha­jóval találkozni utunk két hete alatt mondhatni szenzá­ciószámba ment. , Egy-egy tanyahajó a part mellett, né­hány kővel rakott uszály, -ta­lán két kitűzőhajó, és ezzel kész is a leltár. Tulajdonkép­pen a Tokajt megelőző kilo­métereken és a tokaji kikö­tőben sűrűsödtek meg a ha­jók, némelyikük kikötve pi­hent, mások a hegyből kiha­sított követ szállították. Riczu József, a Miskolci Vízügyi Igazgatóság dolgozó­ja, csendes, idősödő ember. Míg az aprócska hajó háló­helyiségében, a tévével is fel­szerelt kabinban cigarettán­kat szívogatjuk, mesél. Nagy kalandokat hiába várunk, de a mindennapok is izgalma­sak lehetnek. — Nem járok én hosszú úton — mondja —, legtöbb­ször a Tokaj—Tiszafüred kö­zötti 115 kilométeren hajó­zok. Ritka alkalom — olyan mint az 1970-es árvíz volt —, amikor messzebbre is elmen­tem. Az az igazság, hogy na­gyobb vízre nem vágyako­zom. így is hetente egyszer jutok haza a Hernád völgyé­be, Vizsolyra. Ez a Hejő egy kis hajó, terhet nem is szál­lítunk rajta, csak embereket, mikor kiket, néha vízügye­seket, máskor tévéseket, de kísértünk már vele vízi út­törőket is. Hogy milyen a Tisza? Nekem nagyon szép. A tavasz, a mindenféle szín, ahogy a fűzfa, a nyár mind másféle levélre nyílik. Nyá­ron meg a jó levegő ... Osz- szel pedig minden sárgállik, az egyik előbb, a másik ké­sőbb. Szeme körül összeszalad­nak az apró ráncok, az egész arca szinte nevet, amint a tájra gondol. A közeli hídon autók robognak át, tülkölé­sük ide hangzik. Riczu József göbös ujjal közé cigarettát fog. — Van itt idő nézelődni menet közben is. A folyó elég széles, a hajó 18 kilométeres sebessége lefelé, a 16 pedig fel, nem valami sok. És van olyan nap, hogy az ember végigmegy Tiszafüredig és nem találkozik egy hajóval sem. Valaha Tiszaiak alatt, amikor még nem duzzasztott Kisköre, kunszt volt elmen­ni, ismerni kellett a medret. Persze azért a vizet most is nézni kell. Néha éjjel is me­gyünk. Ez elég nehéz, mert a hajón a lámpa csak azért van, hogy a másik meglás­sa. A fa árnyékát kell figyel­ni, ha azon belül úszunk, nem lehet baj. De ködben és sötétben, nem igen járunk. Ilyenkor hajósünnep van, pi­henünk ... Riczu József már a hosszú hajósünnepre, a nyugdíjra készül, és elmenetele bizto­san esemény lesz. Mert any- nyira kevesen vannak, hogy mindenki ismer mindenkit. A Felső-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatós ágnak például mindössze négy hajója van — a miskolciaknak sincs több —, így bármint szám­láljuk, pár tucat ember jár­ja manapság hajóval a Tisza jókora szakaszát. A négy ha­jó közül egy, a „Jégvirág” jégtörő hajó, de tavasztól őszig az is rangrejtve, von­tatóként járja a folyót. A tiszalöki zsilip Dombrá- dig emeli hajózhatóvá a víz szintjét, de a zsilipet viszony­lag ritkán kell megnyitni a kő­vel rakott uszályok kedvéért. Mást meg nem is szállítanak. Pedig ez a szakasz 1000 ton­nás uszályok hordására is alkalmas... Amikor Tokajról Tiszalök- re érkeztünk, igencsak siet­tünk a kikötéssel. Igaz, némi tapasztalatokkal a hátunk mögött, gondot ez már nem okozott, de nem ártott partot érni, mert a turbinákra le­bukó víz nagy erővel húzza a csónakokat. És, akit itt el­kap a sodor, annak nem sok esélye van a túlélésre. Tiszalökön Kovács Gábor üzemvezető-helyettes azt mondta: szerencsés pillanat­ban étkeztünk. Akkor folyt ugyanis a duzzasztómű I. szá­mú gáttáblájának revíziós munkája. Nem akármilyen munka ez. Nagy János műhelyvezetővel először egy kötéllétrán im- bolyogtunk, majd mintha bányába jutottunk volna, bementünk a gáttábla belse­jébe. Csöpögő víz, átható nyirkosság, a zajok pedig a visszhangtól sokszorosan fel­erősödve száguldottak a ter­metes vasszerkezetben. — Most az iszapot mosat­ják — kiabálja Nagy János. — A gáttáblában ugyanis nincs légzsák, a víz beáram- lik, hiszen így lehet csak le­süllyeszteni. Ha az iszapot kitakarítják, hat rétegben lefestik a falakat. Éppen 25 éve működik a duzzasztó, elkél az ötévenkénti karban­tartás. Veszélyes munka ez. Csúszik minden, a víz pedig annyi, hogy naponta többször lehet ruhát cserélni. A gát­tábla 300 tonna, 36 méter hosszú és 6 méter széles. A lefestendő felület 2400 négy­zetméter. A duzzasztóműnek három ilyen táblája van. Mikor a zsilipen átme­gyünk, míg a zsilipkamrában várjuk, hogy a víz csóna­kunkkal a további szakasz szintjére süllyedjen, még egyszer visszanézünk a Tisza mögöttünk nyújtózó szaka­szára. A csendesen fodrozó­dó víz nyugalmát semmi sem zavarja. A zsilipkapu becsukódik mögöttünk; megyünk egy né­hány kilométert, amikor fütty jelzi: térjünk ki, a ha­jó közeledik. Túljutunk egy kanyaron és feltűnik a do­hogó vontató, mögötte az üres uszályok. Kőért mennek Tokajba. Mintha barátunk lenne, úgy intünk neki. (Folytatjuk) Berlinbe érkezett a magyar párt- és kormányküldöttség (Folytatás az 1. oldalról) osztályvezetője, Rácz Pál kül- ügyminisztériumi államtitkár és Varga István, a KB kül­ügyi osztályának helyettes vezetője. Jelen volt Rudolf Rossmeisl, az NDK budapesti nagykövete. Péntek délután megérke­zett Berlinbe a Magyar Nép- köztársaság párt- és kor­mányküldöttsége, amelyet Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára ve­zet. A magyar delegációt szívé­lyes barátsággal, katonai tisz­teletadással fogadták a zász­lódíszbe öltözött berlini repü­lőtéren. Elsőnek Erich Ho- necker, az NSZEP KB főtit­kára, az NDK államtanácsá­nak elnöke üdvözölte Kádár (Folytatás az 1. oldalról) 1-én, az egyéb növényter­mesztési termékekre pedig 1980. július 1-én lépnek ha­tályba. A fehérjetakarmányok ár­növekedése mintegy 25—30 százalékos, a szemes takar­mányok nagykereskedelmi ára pedig olyan mértékben emelkedik, mint ahogy a fel- vásárlási és az importárak nőttek. A kukorica ára 10 százalékkal, az ipari abrak­keverékek (tápok) ára átla­gosan 20 százalékkal lesz ma­gasabb. A szemes takarmányok, zet küldöttsége, köztük e moz­galmak ismert vezetői. Jelen van a Német Kommunista Párt küldöttsége Herbert Mies elnök és a Nyugat-ber­lini Szocialista Egységpárt delegációja Horst Schmitt el­nök vezetésével. A jubileum­ra az NDK-ba érkezett Ro- mesh Chandra, a Béke-vi­lágtanács elnöke is. Az NDK párt- és állami ve­zetői péntek este átadták a Német Demokratikus Köztár­saság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából ala­pított jubileumi emlékérmet az ünnepségekre érkezett kül­földi delegációk vezetőinek és tagjainak. Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának és a magyar delegáció tagjai­nak az emlékérmet Kurt Ha­ger, az NSZEP Politikai Bi­zottságának tagja, a központi bizottság titkára nyújtotta át. házási, üzemviteli és pénz­ügyi rendszerét. A me­zőgazdasági termékek ter­melői árának emelése és a mezőgazdaságban fel­használt anyagok, termelő- eszközök árváltozása ki­egyenlítik egymást, tehát az árintézkedések a mezőgazda- sági jövedelmeket a koráb­biakhoz képest csak akkor növelik, ha a költséggazdál­kodást, a hatékonyságot az üzemek javítják. Az árváltozások a fogyasz­tói árakat — a szabadpiaci cikkeket nem számítva — nem érintik. OKTOBER 1—13-IG függönyök és jersey szövetek értékesítéssel egybekötött ÁRUBEMUTATÓJA a Nyírfa Áruház II. emeletén A megvásárolt függönyöket díjtalanul MEGVARRJUK! Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Kelet-magyarországi Textil- és Felsőruházati Nagyker Vállalat Amiből kevés van: hajó a Tiszán (a szerzők felvétele) CSÓNAKKAL A TISZÁN JHJIUSm^JO^SSPEID^OOÁIVmPORT^OROZATA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom