Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

4

KELET-MAGYARORSZÁG

1979. október 5.

Kommentár

Ziaul Hak bombája

A címbeli fogalmazás nem puszta újságírói fogás. Minden jel arra vall, hogy Ziaul Hak pakisztáni tábornok- elnöknek valóban van bombája, de legalábbis nukleáris szerkezete, amelynek robbantására a Karacsiban megjelenő Star című lap szerint a közeljövőben sor kerül.

Ez a több mint szomorú hír két okból érdemel figyelmet. Először is a tábornok a minap jelentette be — áz általa 1977 nyarán végrehajtott puccs óta immár nyolcadszor —, hogy a közeljövőben mégis megtarjálk a parlamenti választásokat. Ha ígéretét beváltja, a pakisztáni választók milliói úgy járulnak majd az urnáikhoz, hogy nem adnak számukra lehetőséget az alternatívák mérlegelésére, merthogy — nincs alternatíva. A tábornok ugyanis azt is bejelentette, hogy a parlamenti mandátumokért folyó versengésből eleve kizárja az ország két legnagyobb ellenzéki pártját, a Pakisztáni Néppártot és a Pakisztáni Nemzeti Szövetséget. •

Az érvelés azonban sántít, hiszen éppen a szóbanforgó előírások nélkülözik az alkotmányosságot. E tények ismeretében Ziaul Hak a választásokat szabályozó alkotmányos előírásokat önkényesen megváltoztatva zárta ki a- versengésből két legerősebb ellenfelét.

Ziaul Hak azonban az ígért reformok helyett a tényleges választást nem kínáló szavazást és a nukleáris szerkezetet tette le a nemzet asztalára. Sovány vigasz a jobb élet- körülményekre vágyó millióknak, egyszersmind súlyos fenyegetés a környező, anti- iimperialista külpolitikát folytató, haladó társadalmi változásokat végrehajtó országokkal, mindenekelőtt Afganisztánnal szemben.

K. A.

Brezsnyev Berlinben

(Folytatás az 1. oldalról)

nács elnöke, Horst Sinder- mann, a népi kamara elnöke, az NSZEP Politikai Bizottságának többi tagja és póttagja, valamint az NDK politikai, társadalmi életének sok más vezető személyisége is. Felcsendült a két ország himnusza, közben 21 díszlövés adta hírül a Szovjetunió államfőjének Berlinbe érkezését. Az NDK nemzeti néphadserege díszegységének parancsnoka jelentést tett Leonyid Brezsnyevnek, aki főhajtással tisztelgett az NDK állami zászlaja előtt, majd — Erich Honecker társaságában — ellépett a szárazföldi és légierők, valamint a haditengerészet katonáiból álló dísz- egység arcvonala előtt.

A repülőtéri fogadtatás után a vendégek és a házigazdák gépkocsikba szálltak. Leonyid Brezsnyev és Erich Honeoker nyitott gépkocsiban tette meg az utat a városon keresztül a niederschönhau- seni kastélyig, amely egy darabja az NDK történelmének: ez volt hivatali székhelye az ország megalakulásától kezdve az első államfőnek, Wilhelm Piecknek.

Erich Honecker csütörtökön délután az NDK Államtanácsának palotájában „a Német Demokratikus Köztársaság hőse” címmel és a Kari Marx-renddel, az NDK legmagasabb kitüntetésével tüntette ki az NDK megalapításának 30. évfordulója ákalmából Leonyid Brezsnyevet, a marxizmus— leninizmus eszméinek győze- ’lemreviteléért, a világ békéjéért és biztonságáért vívott küzdelemben, valamint az SZKP és az NSZEP s a Szovjetunió és az NDK testvéri harci szövetségének erősítése terén szerzett kimagasló érdemeiért.

A szovjet államfő másodízben részesült ezekben a kitüntetésekben.

Erich Honecker beszédében hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kommunistái, polgárai nagy tiszteletet és mély barátságot éreznek Leonyid Brezsnyev iránt, akinek „kimagasló része van a Szovjetunió Kommunista Pártja marxista-leninista politikájának kidolgozásában és megvalósításában a kommunista építés korszakában, s a békéért, az együttműködésért és a társadalmi haladásért a világban vívott küzdelemben Ebben a politikában gyökereznek a Szovjetunió történelmi sikerei az SZKP XXV. kongresszusán meghatározott feladatok va- lóraváltásában. Ezek a sikerek egyaránt ösztönzőek az NDK polgárai és a világ minden haladó ereje számára.”

Az SZKP a békét és a nemzetközi együttműködést, a népek szabadságát és függetlenségét szolgáló programjának megvalósításával az emberiség létérdekeinek nemes céljaiért lén fel — mondotta Erich Honecker. Hozzáfűzte: Leonyid Brezsnyevet a világbéke zászlóvivőiéként tisztelik, aki „minden erejét latbaveti azért, hogy a szovjet nép és az egész emberiség békés emberhez méltó életet éljen” és teljes energiával síkra- száll az enyhülési folyamat továbbviteléért és annak a fegyverzetkoflátozást és leszerelést szolgáló hatékony intézkedések útján való megszilárdításáért.”

Erich Honecker teljes szívből jó egészséget és további nagy sikereket kívánt Leonyid Brezsnyevnek felelősségteljes munkásságához.

Leonyid Brezsnyev válaszában köszönetét mondott a kitüntetésért és Erich Hone- cker méltató szavaiért. Megállapította: „A kitüntetésben mindenekelőtt a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság népei barátságának, országaink testvéri szövetségének a jelképét látom. Most, amikor átveszem, arra gondolok, hogy ez a barátság és ez a szövetség milyen hatalmas vívmány.” m

Megteremtésében — mutatott rá — jelentős érdemük volt a szovjet és a német kommunistáknak.

„Kezet tudtunk nyújtani egymásnak, mert internacionalisták voltunk és azok is maradunk. Egymás mellé tudtunk állni mert közös célok felé haladunk, harcostársak és barátok lettünk, mert a nép boldogulásának eszményein kívül más ideáljaink nincsenek.

Szövetségünknek világos a rendeltetése. A békét és az alkotást szolgálja. És amint az elmúlt évek tapasztalata mutatja, jól szolgálja.”

„Az emberiség a nyolcvanas évek küszöbén áll. Milyen lesz ez az évtized 7,” — tette fel a kérdést Leonyid Brezsnyev.

„Az enyhülés politikája — és mindenki tudja, hogy sikere érdekében mennyit fáradoztak a szocialista országok — nagyon is reményteljes” — fejezte ki meggyőződését. „E reményeknek valóra kell válniuk. Azt akarjuk, hogy a nyolcvanas évek mentesek legyenek a „lélektani hadviseléstől”, a gyanakvástól és a rettegéstől és legfőképp — a fegyverkezési hajszától.

A valódi politikai bátorság nem a versengésre és a párviadalra való törekvés, ha- nepn a béke és a jószomszédság politikájának következetes valóra váltása. Szeretném, ha ezt az egyszerű igazságot megértenék mindazok, akiktől a nemzetközi ügyek alakulása függ.”

Csütörtökön megérkezett Berlinbe a jubileumi ünnepségeken résztvevő laoszi és mozambiki küldöttség valamint a dél-afrikai nemzeti kongresszus delegációja.

Berlin vendége Romes Chandra, a Béke Világtanács elnöke is.

Fordulópont Európa történetében

4. KIZÁRJA EGY ÚJ EURÓPAI HÁBORÚ LEHETŐSÉGÉT

Míg szerte Németországban a demokratikus erők az egységes, demokratikus és békeszerető állam megteremtésén munkálkodtak, a nyugati megszállók a szó szoros értelmében megparancsolták az általuk pozíciókba ültetett német politikusoknak, hogy dolgozzák ki egy különállam alkotmányát. Ezt a „kommunizmus visszaszorításának bástyájául” szánták, a Mar- shall-terv keretében óriási támogatásban részesítették, a potsdami döntések elszabo- tálásával pedig még azt is lehetővé tették, hogy a nagy német monopóliumok, konszernek második világháborús nyereségének jó része is visszakerüljön a svájci bankokból és más külföldi rejtekhelyekről. így aztán a gazdasági helyzet ugrásszerűen megjavult a nyugati övezetekben. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek erős németországi bázisra volt szüksége szovjetellenes politikájához. Készen álltak már a tervek a nyugatnémet hadsereg megteremtésére: a Pentagon félmilliós német hadsereggel és a Wermacht- tisztek második világháborús keleti fronton szerzett tapasztalataival számolt.

Az új háború előkészületeivel párhuzamosan folyt a nyugatnémet különállam

megteremtésének előkészítése. Konrad Adenauer és elvbarátai, akik készségesen álltak az amerikai, angol és francia parancsnokság rendelkezésére, úgy vélték, hogy a következő háború után azok a területek is az új állam részei lehetnek majd, amelyekre akkor nem terjedt ki a befolyásuk. És itt nemcsak a szolét övezetre gondoltak, hanem a potsdami döntések nyomán Lengyelországhoz és a Szovjetunióhoz jutott területekre is.

Mások viszont, bár anti- kommunizmusban nem maradtak el az egykori kölni polgármester mögött, reálisabban látták a helyzetet: attól tartottak, ha engedelmeskednek, az utókor őket teheti majd felelőssé az ország kettészakadásáért. A tartományi miniszterelnökök Frankfurtba összehívott konferenciáján éppen ezért erős ellenállás mutatkozott egy „alkotmányozó gyűlés” összehívása tekintetében.

A Washington irányította nyugatnémetországi politika végül is elérte célját. Röviddel a NATO létrehozása után megalakult az új nyugatnémet állam, amelynek első kancellárja az az Adenauer lett, akit csupán saját szavazatával választottak meg erre a tisztségre. A nyugatiak által kidolgozott megszállási statútum szerint ez a kormány, mindenekelőtt a megszállóknak volt felelős, s a Szövetségi Főtanács bármikor feloszlathatta.

Mire megszületett a nyugatnémet különállam, végrehajtották Berlin kettészakítá- sát is. A célt Ernst Reuter akkori nyugat-berlini kormányzó polgármester így fogalmazta meg: „Bonn szerepe az, hogy kapu legyen Kelet felé és Nyugat-Berlinnek kilincsnek kell lennie, amelynek segítségével e kaput Kelet felé ki lehet tárni...”

Nos, „a Kelet”, amelyet e kapu felől elözönlés fenyegetett, nem maradt tétlen. Széles körű népmozgalom bontakozott ki Németország egysége és egy igazságos békeszerződés mellett.

Népszavazást tartottak, amelynek során megválasztották a 3. Német Népi Kongresszus küldötteit. Az általános és titkos választásokat a nyugati zónákban betiltották, az aláírásgyűjtési kampány során azonban milliók álltak ki az ügy mellett. Ilyen módon jött létre az a német néptanács, amely megbízatását valóban a néptől kapta, és amely — kimondva a Német Demokratikus Köztársaság megalakulását — ideiglenes népi kamarává, az új állam parlamentjévé lett. Az első ülésén elfogadott kérést, mely szerint a szovjet kormány a zóna igazgatását adja át a német demokratikus szerveknek, teljesítették. Szuverén, független állam alakult meg a Német Demokratikus Köztársaság létrejöttével.

Otto Grotewohl, az első miniszterelnök bemutatkozó beszédében hangsúlyozta: „Tudatában vagyunk annak, hogy rengeteget kell dolgozni, ha helyre akarjuk állítani a német nép jó hírnevét a világban ... Minden haladó erőnek egységben kell gondoskodnia arról, hogy a német imperializmus hódítási törekvéseivel soha többé ne pusztíthassa el a német nép létalapját.”

Az NDK megalakulását a világ békeszerető erői úgy üdvözölték, mint döntő lépést a komoly veszélyektől fenyegetett európai béke megőrzéséért.

A szovjet kormány üdvözlő távirata hangoztatta: „A

békeszerető NDK megalapítása fordulópont Európa történetében. Nem kétséges, hogy egy békeszerető, demokratikus német állam létezése a békeszerető Szovjetunió fennállása mellett kizárja egy új háború lehetőségét Európában, véget vet az európai vérontásnak ..

Ez az értékelés helyesnek bizonyult. Az NDK fejlődése, léte, alapvető tényezője volt annak is, hogy az adenaueri elképzelések kudarcot vallottak és hogy a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos politikai életében ma azoké a meghatározó szó, akik a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését vallják.

Pintér István — Vége —

Emeljünk gátat a tömeg- pusztító fegyvereknek

Púja Frigyes felszólalása az ENSZ- közgyűlésen

e

Továbbra is a külügyminiszteri felszólalások állnak az ENSZ-közgyűlés New Yorkban folyó ülésszakának középpontjában. Ugyanakkor az ülésszakkal párhuzamosan folytatódnak a külügyminiszterek kétoldalú találkozói is.

Csütörtökön Púja Frigyes külügyminiszter is felszólalt az ENSZ-közgyűlés általános vitájában. Beszédében a többi között a következőket mondotta:

Magyarország vátozatlanul megkülönböztetett figyelmet szentel az európai béke és biztonság megszilárdításának és az együttműködés elmélyítésének. A fejlődés iránya egészében véve kedvező. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a helsinki záróokmány még következetesebb végrehajtása nagyban hozzájárulna az európai és az egész nemzetközi helyzet további javulásához.

Kormányom nagy várakozással tekint az 1980. évi madridi találkozó elé. Értékeljük a tanácskozás előkészítésére tett erőfeszítéseket. Nézetünk az, hogy a találkozó akkor segíti elő az európai enyhülés és a biztonság, valamint az összeurópai együttműködés fejlesztésének ügyét, ha alkotó, konstruktív légkörben zajlik le, ha azon a záróokmány minden elvét egyenlő súllyal alkalmazzák és kerülik a terméketlen vitákat.

A nemzetközi béke és biztonság megőrzése, az egész emberiség jövője szempontjából alapvető fontosságot tulajdonítunk a leszerelésnek.

Kormányom melegen üdvözölte a második SALT- megállapodás aláírását. s A szerződés aláírásának és mielőbbi hatályba lépésének a jelentősége — a nemzetközi légkörre gyakorolt pozitív hatásán túl — elsősorban abban áll, hogy megteremti az alapot az újabb előrehaladásra, a stratégiai fegyverzet további korlátozására, majd csökkentésére.

Határozott álláspontunk, hogy gátat kell emelni az új tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének. Kormányom üdvözli a radiológiai fegyverek eltiltására irányuló, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által kü- lön-külön beterjesztett nemzetközi egyezménytervezetet.

A Varsói Szerződés tagállamai készek érdemi tárgyalásokat folytatni és megállapodni bármilyen fegyver- fajta korlátozásáról, csökkentéséről, sőt teljes megsemmisítéséről is. Készségüket ismételten kinyilvánították a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1978. novemberi üléséről, majd a külügyminiszteri bizottság májusi budapesti üléséről kiadott közleményben. Ugyanakkor alá kell húzni, hogy minden olyan intézkedés, amely a kialakult katonai erőegyensúly megbontásával fenyeget, csak elmérgesítheti a helyzetet.

Nyugtalansággal tölt el bennünket, hogy a délkelet-ázsiai térségben ismét feszültté vált a helyzet. Ennek alapvető oka a kínai vezetés hegemonisztikus, expanzio- nista politikája, amely a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni fegyveres agresz- sziótól sem riadt vissza. Szerepet játszott a veszélyes helyzet kialakulásában az a magatartás is, amelyet a fejlett tőkésországok egyes politikusai tanúsítottak, és amelyet nehéz nem az agresszor- bátorításaként felfogni.

Kormányom határozott álláspontja, hogy az ENSZ-ben és valamennyi nemzetközi szervezetben a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács képviselőinek el kell foglalniuk az őket megillető, jogos helyüket.

Napjaink eseményei azt mutatják, hogy Latin-Ame- rika országai mind aktívabban vesznek részt a függőségtől mentes, demokratikus politikai és gazdasági fejlődésért folyó harcban. Üdvözöljük a nicaraguai demokratikus fordulatot és elítéljük azokat a mesterkedéseket, amelyeknek célja az, hogy a nép érdekeivel ellentétes megoldásokat erőltessenek erre az országra. A sokat szenvedett nicaraguai nép maga döntse el, hogy milyen úton akar járni.

Az el nem kötelezett Tnoz- galomnak a közelmúltban Havannában lezajlott csúcs- értekezletéről szólva azt mondta: a magyar kormány támogatja az el nem kötelezett mozgalom igazságos törekvéseit, és egyetért a havannai deklaráció mondanivalójának lényegével.

(Folytatás az 1. oldalról)

emigrált, ahol megszervezte a huszárságot. Üj hazája nagy elismerésben részesítette Bercsényi Lászlót: mar- sallá nevezték ki, ¥de haláláig megőrizte magyarságát.

Kiss Lajos vezérőrnagy emlékműavató beszédében hangsúlyozta, hogy a vajai múzeum nemes hivatást teljesít, mert nem csak gyűjtője és megőrzője a Rákóczi- szabadságharc emlékeinek, hanem haladó történelmi hagyományaink szeretetére, igaz hazafiságra neveli a község lakosságát és az itt megfordulókat.

Ezután a katonazenekar kurucdallamainak hangjára leleplezték az emlékművet, amely a Kuructalpasok, a Thököly, a Rádai, a Vay Ádám, a Béri-Balogh Ádám, a Rákóczi-szobrok mellett méltó helyre került a szoborparkban. A művet Sipos György, a helyi népfrontbizottság tagja, a múzeumbaráti kör elnöke vette át a község nevében és mondott köszönetét az ügyet támogató Kulturális Minisztériumnak, a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnak és a kivitelező iparművészeti vállalatnak, valamint az alkotónak. A Rákóczi-induló hangjai mellett helyezték el koszorúikat az ünnepséget rendező szervek képviselői.

Délután Nyíregyházán, a

tanárképző főiskola nagytermében folytatódott az ünnepi megemlékezés Bercsényi Lászlóról. Gulyás Emilné dr, a Hazafias Népfront megyei titkára tartott megnyitó beszédet. Hangsúlyozta: országunknak ez a tája a történelem folyamán számtalanszor bebizonyította, hogy az itt élő emberek hűséggel kötődnek a tájhoz, őszinte ragaszkodással védték nemegyszer a betolakodó ellenséggel szemben a hazát. Bercsényi László személyében nemcsak hős apjának rendületlen hazaszeretete élt tovább, hanem a kényszerű franciaországi emigrációja során maradandóan erősítette a magyar—francia kapcsolatokat.

— Ünnepi megemlékezésünkkel szeretnénk az élő szó erejével és felelősségével is újra fogalmazni, hogy múltunk haladó hagyományainak megbecsülése szocialista jelenünket és jövőnket gazdagítja — hangsúlyozta Gulyás Emilné dr.

A Bercsényi László emlékünnepségen dr. Zahar József hadtörténész, a történelem tudományok kandidátusa, a Hadtudományi Intézet tudományos munkatársa tartott előadást. Az emlékülés irodalmi és művészeti műsorral ért véget, melyben fellépett a Néphadsereg Vöröscsillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese.