Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-25 / 250. szám

1979. október 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Művelődés — szélesebb sávon HA A MŰVELŐDÉSI HÁZAK újonnan megválasztott vezetőségei kerülnek szóba, rendszerint megoszlanak a vé­lemények. Egy bizottsággal több vagy kevesebb, nem so­kat számít — vélik a borúlátók. Szerencsére többen van­nak azok, akik a közelmúltban megválasztott társadalmi vezetőségben fantáziát látnak, sőt némelyek tőlük várják a művelődési élet megújulását, fordulatát. Az országos intézkedés, amely a művelődési házak tár­sadalmi vezetőségének megválasztását írja elő, a valóság­ból kiindulva született. A demokratizálási folyamatból a művelődési intézmények sem maradhatnak ki, nem nél­külözhetik a széles társadalmi bázist, a javaslatok, véle­mények, bírálatok felhasználását a kulturális nevelés ja­vítására. Ezért van szükség a művelődési házaknál társa­dalmi vezetőségre, mégpedig jól körvonalazott javaslattevő, véleményező, egyetértési és ellenőrzési jogkörrel felruház­va a demokratikusan megválasztott vezetőséget. Eddig is voltak társadalmi vezetőségek a művelődési házak egy részénél, de sok helyen a szimpatizálás, egy-egy rendezvényen való megjelenés, törzsközönségként rájuk bízvást számítható kisebb társaság szerepét töltötték be. Kevésbé vagy alig vettek részt a helyi művelődési prog­ramok alakításában, a lakóhely, vagy munkahely művelő­dési igényeinek feltérképezésében. Maguk a népművelők sem mindenütt tartották part­nerüknek a társadalmi vezetőség tagjait, akik valóban nem vetélkedhetnek a hivatásos és szakképzett népművelőkkel, de sok hasznos és megvalósítható tanácsot tudnak adni az olykor „műhelyvaksággal” küzdő népművelőnek, ök, a vezetőség tagjai ugyanis kívülről, hatásában látják és érzé­kelik, mit ér egy-egy erőfeszítés, rendezvény, valóban az kell-e az ott élőknek, vagy valami más. MILYEN TANULSÁGOKAT HOZOTT a megyében a vezetőségek választása? Mintegy 240 művelődési házban újították meg részben, vagy teljesen a társadalmi vezető­séget, 120—130 helyen választottak új vezetőséget, mert ed­dig nem volt ilyen a községben. Decemberben komoly munka vár az új társadalmi vezetőségekre, ki kell dolgoz­niuk a művelődési ház munkaprogramját és ügyrendjét, tekintettel a helyi sajátosságokra. Nem szorul persze háttérbe a népművelő, sőt, azt a tévhitet is eloszlatja az intézkedés, amely úgy állítaná be a dolgot, mintha a társadalmi vezetőség felettes szerve, „főnöke” lenne ezután a művelődési ház igazgatójának. Erről természetesen szó sincs, a társadalmi vezetőség meg­növelt jogköre nem csorbítja a hivatásos népművelő mun­ka- és jogkörét. De mindenképpen jó, hogy a társadalmi vezetőség nemcsak javaslatokat tehet, véleményt mondhat a programok kidolgozásáról, a helyi igényekről, a költ­ségvetési összegekkel való gazdálkodásról, hanem véle­ménynyilvánítási jogával is élhet a művelődési ház igaz­gatójának kinevezésénél, illetve felmentésénél. A megyében megtartott kulturális aktívaértekezletek, — ahol a társadalmi vezetőség megválasztására sor került — mindenütt igyekeztek tisztázni a vezetőség hatáskörének értelmezését, szerepkörét. Az is fontos követelmény volt, hogy olyanokat válasszanak a társadalmi vezetőség tagjai sorába, akik felelősséggel és aktivitással helyt is állnak, van áttekintési képességük, kritikai, elemzőkészségük és tárgyilagosan fejtik ki álláspontjukat. Még épp hogy megalakultak a társadalmi vezetőségek, ám de néhány hónapon belül a munkaprogramokból kide­rül majd, mennyivel lettek azok tartalmasabbak, változa­tosabbak, a helyi igények, óhajok, művelődési hagyomá­nyok és új kezdeményezések megvalósítható tárházává. Ez­után nem kényszerül a népművelő arra, hogy csak a saját kútfőjére, tapasztalataira, ötleteire támaszkodva készítsed az éves művelődési programot. Egyúttal friss feladat lesz a helyi adottságokhoz méretezett és illő szervezeti és mű­ködési szabályzat készítése, ugyancsak a társadalmi veze­tőség legjobb közreműködésével. AZOKNAK VAN IGAZUK, akik nem csupán egy újabb „bizottságosdi” játékot látnak a társadalmi vezető­ségben, hanem jó lehetőségeket a művelődés szélesebb sávon történő szervezésére, színesítésére, a sajátosságok megta­lálására. Túlzott reményeket azonban kár lenne fűzni eh­hez a változáshoz, hisz a művelődési intézmények tárgyi és személyi helyzete ezzel aligha változik lényegesen. Mégis érdemes, sőt szükséges komolyan venni, támogatni a művelődés társadalmi vezetőségeit, mert egészséges kontroll és önkontroll megvalósítói lehetnek. Jó munká­juk szükséges az eredményes közművelődésben. Páll Géza í aIAntifil/ Naponta 7—800 mázsa almát csomagolnak brazil megrende- I luTcb£UIKU(v/l J6I6Í1IJUK. lésre a Zöldért mátészalkai almatárolójában... Modern automata gépek segítik a termelést a BFK-ban. Szabó Éva és Szabó Katalin a Rimoldi olasz automata ösz- szevarró géppel tréningruhák él- és csíkvarrásán dolgozik. (Elek Emil felvételei) KÖZTES MEGOLDÁS, OLCSÓN. MIT TUD EGY MAGYARTARKA? GYEPGAZDÄLKODÄSI ILLEMTAN. HA A SZÉNA SZABVÁNY SZERIN­TI VOLNA... Szép, szép, de miből ? Mind izgalmasabbá válik a gyepgazdálkodás jövője kö­rüli utazás. Ésszerű tervek ütköznek néha már elavult szabályozókkal, modern tár­sulások élnek korszerűtlen szemleletekkel együtt. Ijesztő adatok bizonyítják sok áru­növény termelésének tilal­mát, ósdi beidegződések, mér­legszépítések vonulata húzó­dik a mélyben. Egy távlati terv — A jövő kétségtelen az, hogy a gyepterülettel rendel­kező tsz-ek rájöjjenek arra: nemcsak állami támogatással, de saját erővel is érdemes elkezdeni a meliorációt. Késlekedés nélkül. Az a ta­nulmány, amelyet az agrár- tudományi egyesületben ki­dolgoztunk ehhez nyújt segít­séget — magyarázza dr. Fesz- tóry Sándor, a Takarmányo­zási és Állattenyésztési Fel­ügyelőségen. Igenám, de miből? Az a komplex melioráció, amely ideális lenne, hektáronként 26 ezer forintba kerül. Kinek van erre pénze? Ha az állami támogatás hat-hétezer forint­ját leszámítjuk, akkor is te­temes pénz. Mondom amit hallottam: a legtöbb javítan­dó gyeppel a szegények ren­delkeznek. — Igen, de van olyan köz­tes megoldás is, ami olcsóbb. Itt is kell némi altalajlazítás, vetés, vízelvezetés, de mind­ez olcsóbb, és jó hozamot eredményez. A másik a le­geltetés mai rossz módsze­reinek megváltoztatása. So­rolnám még a szerves trágya ésszerűbb hasznosítását, a műtrágya célszerű alkalma­zását. Azt kell kiindulópont­V asárnap. A szobában halkan szól a rádió. Az apa, mint mindig, a sportújsággal a kezében kényemesen hever a dívá­nyon, kisfia pedig újabb és újabb kérdésekkel zaklat­ja: — Papa, mi az a dal, amit most énekelnek a rádióban? — Nem tudom, kisfiam. — Es mit jelent az, hogy „etikett”? — Nem emlékszem pon­tosan. — És a kétkerekű bicikli mért nem borul fel, amikor megy? — Ki tudja. — Papa, és a rádiót ki találta fel? — Elfelejtettem. Borisz Szluszarj: Ismeretek — Papa, megtanítanál sakkozni? — Majd máskor, kisfiam. — Akkor kapcsoljuk be a tévét: most mutatják be az ifjú tervezők munkáit v . — Hagyjuk azt most, eredj inkább sétálni, én meg szundítok egy kicsit. — Papa... — Na, mit akarsz még? — Mondd, nem haragszol rám? — Miért haragudnék? — Hát, hogy annyit kér­dezek tőled. — Ugyan már, hogy hara­gudnék, — mondta az apa és gyöngéden megsimogatta kisfia buksiját. — Csak ilyen úton juthat el a gye­rek az ismeretekhez. Fordította: Antal Miklós nak venni: a jelenlegi állo­mány igényeiből kell kiin­dulni, s fokozatosan előre­lépni. Sokan vitatják, érdemes-e magyartarka tehenet tartani. A közös gazdaságokban a kettős hasznosítás miatt es­küsznek rá. — Eldőlt a vita. Vagy hús, vagy tej. Nem vagyok a ma­gyartarka ellen. Ha jól tart­ják, megfelelő a technológia, az is tud hasznos lenni. Ve­gyük akár a tarpai, akár a beregdaróci példát, látni: a 3500—4000 litert megadja. Akármilyen állatról van szó, tehénről vagy juhról, minden ott dől el, hogy a követel­ményeknek megfelelő tech­nológiával tartják-e vagy sem. A takarékosság nem az, hogy kevesebbet adunk. Any- nyit kell adni, ami a legjobb hozam érdekében előírt. A számítások azt mutatják, hogy a gyepgazdálkodásra fordított pénzek relatíve gyorsan térülnek meg. Miután a következmények, akár a juh, akár a hízómarha eseté­ben az exportot is növelik, érdemes lenne azt is megfon­tolni, az exportnövelő hitel nem lenne-e forrás a fej­lesztéshez. Biztosan gyorsab­ban változna a szemlélet, még akkor is, ha kemény feltéte­lek szabnák meg a munka idejét, minőségét. Á számok bizonyító ereje A nyolc—tíz gazdaságot tö­mörítő társulások szellemi, gépi, anyagi ereje jó alap ar­ra, hogy egy-egy területen meggyorsuljon a gyepgaz­dálkodás. Az előzetes kalku­láció azt mutatja: népgazda­sági szinten négy, üzemi szinten 2,5 év alatt térülnek meg a költségek. Az évi szé­natöbblet, a minőség 20 szá­zalékos javulása 66 millió fo­rint tiszta jövedelmet ered­ményez egy év alatt. A ter­vezett gyepfejlesztés végén a várható hozam 10 ezer vagon szénaértékkel lesz több. — Egy-egy megjavított gyepterületet ma 10 évig „il­lik” arra a célra használni, amire létrehozzák — mondja kiegészítésül dr. Fesztóry Sándor. Ez azt jelenti, hogy igen gazdaságos vállalkozás, főleg ha a visszatérülést is figyelembe vesszük. Termé­szetesen nem egyszerűen ar­ról van szó, hogy csak inten­zív gyepgazdálkodás szüksé­ges. Sok mód van még arra, hogy okosabb legeltetéssel, a legelők műtrágyázásával, a géppark korszerűsítésével, a gyepápolással, a korszerű, adagolt legeltetéssel haszno­sítsák a területeket. Kicsit mostoha Az állattenyésztés és en­nek alapja a takarmányter­mesztés tehát megyénk nagy területén a jövőt jelenti. Még­is úgy tűnik, hogy a gyep­gazdálkodás, ami pedig mil­liárdos kihatású lehet, ko­rántsem kap olyan hangot, súlyt, mint más termékek, ágazatok. Pedig több figyel­met érdemelne. A kukoricáról, búzáról, al­máról, dohányról mindig és minden szinten esik szó — mondják az állattenyésztési felügyelőségen. A gyepgaz­dálkodásról pedig alig. Sokan, még a szakemberek sem tud­ják pontosan, hogy ez mi. Pedig tudni kell: megyénk állatállományának többsége, hetvenöt százaléka tömegta­karmányokat fogyaszt. — Sokan úgy vélik — me­ditál Fesztóry Sándor —, hogy amikor gyepgazdálko­dásról szólunk, akkor csak arra a mennyiségi növeke­désre gondolunk, ami bizto­san keletkezik. Én úgy ér­zem, ha ismernék a minőség- javítás lehetőségét, sokkal kö­zelebb kerülnénk a lelkese­déshez. A laboratóriumi vizs­gálatok ugyanis azt mutat­ják: tömegtakarmányaink át­lagos energiatartalma 25—30, emészthető nyersfehérje-tar­talma pedig 30—35 százalék­kal elmarad az országos szab­ványokban előírtaktól. így talán érthetőbbek a kis hoza­mok, a gyengébb minőségi mutatók. Gazdálkodásunkban a kor­szerű termékszerkezet, a gaz­daságos és hatékony terme­lés ma a jövő megszabója. Gyakorta emlegetjük a tar­talékokat, a lehetőségeket. Lényegében nem túlzás, ha azt mondjuk: van 76 ezer hektárnyi lehetőségünk, csak jobban kell élni vele. Érdeke ez a háztáji állattartónak, a közös gazdaságnak, a népgaz­daságnak. Vagyis nincs ér­dekellentét. Akkor mire vá­runk? Bürget Lajos Vége Partnerek A politikai vitakörök olyan műhelyek, ame­lyeknek fontos szerepe van a helyi politikai formá­lásban. Nyíregyházán a párt- szervezetekben közel másfél száz politikai vitakör műkö­dik. Tapasztalataik azt bi­zonyítják, az utóbbi időben megnövekedett a szerepük, népszerűségük. Szenvedélyes viták persze csak ott teszik valóban iz­galmassá az eszmecseréket, ahol a vitakörvezető felké­szült, rendelkezik a szüksé­ges, elsősorban az üzem, a vállalat életére, fejlődésére jellemző konkrét informá­ciókkal. így is fogalmazhat­nánk a vitakörök alapelvét: legyenek őszinték és nyíltak, tárják fel a gondokat, vitat­kozzanak résztvevői okosan a termelésről, légkörről, a mi­nőséget javító munka mód­szereiről. Elmélkedjünk együt­tesen arról, hogy műszaki öt­letekkel, újításokkal, a poli­tika eszközeivel miként segít­hetnénk még hatékonyabban az export növekedését, azt, hogy kevesebb dollárértékű importanyagot használjunk fel a termékek elkészítéséhez. Több pártszervezetünkben ma sem értik: a politikai vi­takör, nem pártoktatási for­ma, nem szeminárium, ha­nem egyenrangú vitapertne- rek agitációs fóruma. Olyan szellemi vetélkedők műhelye, amelyben a vitakörvezető és partnerei az üzem előtt álló egy vagy egynéhány konkrét politikai, társadalmi, kultu­rális gazdaságpolitikai té­mát vitatnak meg, ezek meg­oldásához nyújtanak segítsé­get. Ilyen jelleggel működnek politikai vitakörök a MEZŐ­GÉP vállalatnál, a Nyíregy­házi Konzervgyárban, a Vo­lán 5-ös számú Vállalatnál, a HAFE nyíregyházi gyárá­ban, az Universilben. Betöl­tik feladatukat, segítik az emberek politizáló készségé­nek fejlesztését, gazdag ér­vekkel szolgálnak politikánk elfogadására. G azdasági problémáink növelték az érdeklő­dést a politikai vitakö­rök iránt. Főképpen az üze­mek gazdasági, termelési, ex­port stb. gondjai kerülnek a viták középpontjába az esz­mecseréken. A vitaköröknek legalább 60—70 százaléka foglalkozik különböző gazda­ságpolitikai kérdésekkel. Sza­kítottak a sablonokkal. A köz­ponti, általános témákat igye­keznek konkrét események, feladatok tükrében elemezni, melyeknek érdemi vitájához információkkal szolgálnak a gazdasági és pártvezetők. Nem érdek nélküli mindez, mert a szemléletet formáló viták elősegítik a párt és az emberek közötti kapcsolatot. F. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom