Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-23 / 248. szám
1979. október 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Felelősség az ellátásért a z utóbbi hetekben a megyeszékhely kereskedelmi ellátásáért felelős szerveken kívül a .megyei pártbizottság vezető beosztású munkatársai is megnéztek néhány nyíregyházi élelmiszerüzletet. Arra voltak kiváncsiak: milyen terméket, milyen áron, milyen választékban kínálnak a vásárlóknak a százezres városban? Sajnos a tapasztalatok nem éppen kedvezőek. Amiről sokan tudtak eddig, de szemérmesen senki nem szólt, a kistételű felvásárlás. Két éve jó néhány üzlet jogot kapott arra, hogy a kis mennyiségben felkínált zöldséget, gyümölcsöt felvásárolja. Ez jó dolog, csakhogy sok esetben a polcokat III. osztályú áruval rakták meg, és I. osztályú áron adták tovább. S amint a szállítólevelekből kiderült, a hivatalos partnertől, a Zöldért vállalattól nem is rendeltek. Nem lenne ez baj, ha jobb lenne az áru, mint amit a Zöldért tud szállítani, és főként nem akarnák magasabb áron értékesíteni, mint a Zöldért, illetve amennyit az valójában ér. A Zöldért vállalat — éppen az ellenőrzés hatására — felülvizsgálta a szállítások ütemezését, pontosságát, s ma már valamennyi megrendelőnek időben és a kért termékből továbbít. De hogy más területen vannak még tennivalók, arra példa a 19-es pavilon esete. Ebben a városszéli boltban hétfő délben még nem érkezett meg a friss áru. A polcokról egymás után szedik le a szavatossági idő lejárta utáni kockatésztát, spagettit, eperlevelet. A kézi tarhonyának májustól, a vegyes vágott savanyúságnak — piszkos, sötét üvegekben, ugyanolyan színű csalamádé — márciustól nem lenne szabad a polcon állni! Leértékeltek ugyan néhány terméket, de azok szavatossági ideje már ják és címkézik a túrajáratnak megfelelően a húst és a töltelékárut. így nem fordulhat elő, hogy egy fél sertés nem az eredetileg megrendelt helyre kerül. Most tervezik, hogy szombatonként ár- vagy súlykedvezményt adnak a boltoknak, így azok érdekeltek lesznek abban, hogy hétfőn is tartsanak húsárut. Az ellátás javítása érdekében specializációra törekednek: a Debreceni Húsipari Vállalattal megegyeznek, ki milyen terméket tud jobban, gazdaságosabban és nagyobb tételben gyártani. Ez csak terv. Valóság viszont, hogy bár az olcsóbb töltelékárut nem korlátozza a keret, ezekből sincs kellő mennyiség és választék. A húsipari vállalatnál azt mondják, tudnak is szállítani olcsóbb szalámiból, az utóbbi időben népszerű zalai felvágottból, szalonnából, pa- rizerből. Ha a nyíregyházi üzemben nem lenne, társvállalattól szerzik be. A z ellátásért nem lehet egyértelműen a gyártó vállalatokat felelőssé tenni. A forgalmazásban részt vevő nagy- és kiskereskedelmi vállalatok érezzenek nagyobb felelősséget a zavartalan áruellátásért. Ezt fogalmazták meg a napokban a megyei tanács kereskedelmi osztályán, s még azt is hozzátették, hogy az ellátás érdekében a helyi tanácsoknak és az illetékes szakigazgatási szerveknek azonnali döntést kell hozniuk, s azt végre is kell hajtatniuk minden olyan esetben, ha valahol kirívó hibát észlelnek. A megyei tanács elnökének készített feljegyzésben szerepel: sok helyen tapasztalták, hogy az árak és a minőség nincsenek összhangban, és a boltvezető nem vonta ki a forgalomból Készül az ecetes paprika a Nyíregyházi Konzervgyárban. (Mikita Viktor felvétele) EGY MÁZSA NAPRAFORGÓ 2062-ÉRT. MIT TUD A GYEP? TUDOMÁNYOS ELŐREJELZÉS ÖT ÉVRE. KEVÉS SZÉNÁT TERMELÜNK EGY HEKTÁRON. HUSZONKÉTEZER VAGONNAL TÖBB KELL Hetvenhatezer hektáros lehetőség lejárt, így fogyasztásra nem alkalmas. A friss áru minden üzlet alapvető igénye kell legyen. Ehhez viszont nemcsak a gyártó vállalatokkal, hanem a nagykerek szállítóival is „jóba kell lenni” a boltvezetőknek. Az utóbbi időben nem kevés helyen ez már odáig fajult, hogy a kereskedelmi egység vezetője nem mert szólni a szállítóknak, hogy az áru nem kifogástalan, mert legközelebb a túrajárat végén jutottak hozzá, amikor már nem sokat ért, de a forgalomkiesést a saját zsebén is megérezte. Előfordult, hogy a gubics citromot is 25 forintért láttuk a polcon, télen a rothadás szélén álló banánért ugyanolyan sor kígyózott, mintha az első osztályú lenne. Pedig a vállalatoknak a kockázati alap terhére joguk — sőt kötelességük! — alacsonyabb minőségi kategóriában átvenni az árut és a boltvezetőknek is joguk van olcsóbban adni. Ezer módja van annak — mondják a kereskedők —, hogy a reklamáló boltossal kitoljanak a szállítók. Ezt akarják kiküszöbölni a húsipari vállalatnál, ahol úgynevezett órapontos szállítást vezettek be. Előre meghatározzák a túra útvonalát és félórás időközökkel megjelölve minden üzletvezető tudja, mikor ér hozzá az áru. A raktárban pedig előre csomagola hibás terméket. Ezekért is felelősségrevonást alkalmaztak. Hangsúlyozták az ellátásért felelős helyi tanács szerepét: kötelesek megakadályozni, hogy a mostanihoz hasonló eset előforduljon. Nemcsak rendeletekkel, hanem gyakoribb személyes ellenőrzéssel. F urcsa vendégek toppantak be a hét elején a lakásomba. A diszkrét csengetésből arra következtettem, hogy valaki születés- napi ajándékokkal akar meglepni. Ám, amikor megláttam az érkezők kenetteljes ábrázatát, rögvest rájöttem, hogy itt egészen valami másról lesz szó. — Dervisek vagyunk — mondta a fiatalabb, a megviselt szakállú. — Nagy ügy szolgálatába szegődtünk. Ugyanis a helyzet... Míg beszélt, társa meredt tekintettel szekrényem ajtaját kémlelte. Ettől annyira zavarba jöttem, hogy bár hallottam társa szavait, mondatait, de az értelmemig még sem jutott el azoknak jelentése. így aztán rákérdeztem: — Ha lenne kedves, Dervis Űr, még egyszer elmondani jövetelük célját? — Az nem is olyan egyszerű — folytatta a merev tekintetű. — Mert ugyebár megváltozott időket élünk. Dervisnek lenni sem könnyű. Meg aztán a nemes cél sem mindenkinek nemes. Azáhgyeri- nyán. Hogy mégis miért támadtunk fel, s vettük a nyakunkba e nemes város gondját? Kevés korszerűbb és sürgetőbb feladat van mezőgazdaságunkban, mint a tájkörzetek szerinti szakosodás, munkamegosztás. Az élet megyénkben is bebizonyította: alig van veszteségesebb vállalkozás, mint mindenütt mindennel foglalkozni. Nézzünk néhány példát elöljáróban Szatmárból, közelebbről a fehérgyarmati járásból. Drágán, de minek? A járási pártbizottságon Bakos Béla, aki a mezőgazdasággal foglalkozik, maga is agrárszakember, megmutatja a tsz-ek termelését ösz- szefoglaló adatokat. — Látszik ebből, hogy hol van a veszteség. Vannak területek, ahol csupán 120 mázsa cukorrépát termelnek egy hektáron. Aztán itt van néhány szám a kukorica önköltségéről, 620, 448, 510 forint mázsánként. Vagy vegyük a napraforgót. Az elmúlt években 6, 7, 5, 2, 4, 7 mázsát takarítottak be hektáronként. Akadt hely, ahol az önköltség 1529, másutt 2062 forint volt. De nézhetjük a búzát is. A 438 forinttól az 530-ig minden variáció megtalálható. Vagyis csupán néhány szám, s máris látszik: termelnek a kedvezőtlen talajon árunövényeket, drágán, de minek? A 3—4 aranykoronás területeken egyszerűen nem szabad kísérletezni ezekkel, hiszen évről évre termelődik a ráfizetés, s a jó ho— Hát van gondja e nemes városnak? — csúszott ki a számon a kérdés. — Az ám — így a bozontos szakállú. — Hát itt van ez a hatalmas lúversenypálya. A városi níp az luvas níp. Lú- erővel futkos ide-oda. Ahhoz, hogy a derbiben jó luvasra tehessen az ember, hozatni kell, hogy úgy mondjam, importálni ... Mert a dervis sem buta ember ám. Lépést Dervis tart az importtal... Szóval hozatni kell egy újabb jó lu- vast... Ugye?! Valahol a tudatomban már megsejtettem „jüvetelük” célját. De azért adtam az ártatlant: — Kit kell importálni? — Hát egy új luvast, akire lehet tenni. — Tehetnek rá nélkülem is — feleltem közömbösen. — De annyit kell rátenni — rukkolt ki a nagy ágyúval a merev tekintetű —, hogy a lúversenyistálló gazdáinak nincs annyi baksisa. A legzaimú gyümölcs és más kultúrák hasznát elviszi a szántóföldi vetemények magas önköltsége, amely meg sem közelíti az értékesítés árát. Hit helyette? Károly László, a fehér- gyarmati városi-járási párt- bizottság titkára mondja: — Jó pár éve az a törekvés, hogy a járás területén az állattenyésztés mértéke és hatékonysága növekedjék. Területünk, talajunk adottsága erre tesz képessé. Termőterületünknek több mint egyötöde rét, legelő, gyep. Adott tehát a háttér, amelyre alapozni lehet. De nemcsak a fehérgyarmati járásban kínálkozik ehhez lehetőség. Szabolcs-Szat- már megyében egy egészen friss felmérés szerint, amelyet a megyei agrártudományi egyesület szakemberei készítettek, 76 ezer hektár az a terület, ahol intenzív gyepgazdálkodást kellene folytatni. A jelenleg folyó munka korszerűtlen, elaprózott, mind a termelés, mind a hasznosítás körülményei elmaradottak. Pedig itt van valahol a megoldás kulcsa. — A megyének egy évben 26 ezer vagon szénára, 110 ezer vagon zöldtakarmányra, 67 ezer vagon lédús takarmányra van szüksége, több mint egymilliárd forintos értékben — tájékoztat dr. Fesz- tóry Sándor, a Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőségen. A tapasztalatok jobb nevű papírból veretve is 40 kiló szükséges ahhoz, hogy más pályafőnökség ne orozza el előlünk ezt a helyre, tétre, befutóra egyaránt számottar- tó bűrhajcsárt. — Bűrhajcsárt? — ször- nyülködöm el. ' — Hát a luvas nem bűrí hajt? — Az ám, az árgyélusát, ezt jól kieszelték — kacsintottam össze cinkosan a dervisekkel. — Nem is rossz üzlet. Ha bevesznek, beszállok. Hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. — Az úgy nem jó — tiltakozott a merev tekintetű. — Legutóbb a kecske jóllakott, de a káposzta nem maradt meg... Most még csak a tárgyalások folynak.' Tárgyalási alapnak kell az a 40 kiló. Adi a te kilódat is ... Nemes cselekedeted felíratik a rend gyürkős cédulájára. — Gondolkodási idő nincs? — tértem ki a határozott válasz elől. — A felgyorsult időben? — Mit volt mit tenni, adtam nekik néhány jó címet. Ott mindig és minden dervis sikerrel járt. ötletemért dervispuszit kaptam. Nyájasat. Sigér Imre szerint a tömegtakarmány- termő terület növelésére az árunövények miatt nincs lehetőség. Éppen ezért kerül előtérbe a gyep, ami ma még kihasználatlan. Egyérelmű, hogy azokon a területeken, ahol a gyep adott, az állat- tenyésztésé a jövő. Hol tart a gyephasználat? Ha néhány évre visszatekintünk, akkor azt látni, hogy megyénkben a szénaértékre átszámított hozam a gyepterületeken igen alacsony. Az 1965-ös évben 17,6 mázsa voLt, s 1978-ra sem javult 23- nál többre. Pedig néhány nagyüzem példája azt mutatja: a lehetőség határai igen messze vannak. Szatmárcse- kén 52, Tiszaszalkán szintén ennyi, Tiszakerecsenyben 53, Tyúkodon 58 mázsát is elértek. A felső határ azonban még ettől is több, nem utópia a 200 mázsa sem. A szakemberek jó ideje tudják tehát, hogy a gyepgazdálkodás és az állattenyésztés az egyetlen kivezető út azokon a helyeken, ahol o savanyú, réti, öntés- és láptalajok terülnek el. Egy 1978- as párthatározat a .kérdéssel kapcsolatban így szólt: „A szarvasmarha-tenyésztést és a juhászatot a-jó minőségű, olcsó tömegtakarmányokra, a melléktermékek felhasználására és a gyepterület hasznosítására kell alapozni.” A tudományos mérések és a tapasztalatok egy 'másik, nagyon izgalmas adalékkal is szolgálnak ahhoz, hogy a tájegység szerinti munkamegosztás esetén miiért érdemes alapvetően változtatni a mai termékszerkezeten. Szabolcs- Szatmár termőhelyi viszonyai ugyanis azt mutatják: könnyebb az évtizedek óta elhanyagolt gyepes területek termését tíz százalékkal, mint a szántóföldi takarmánynövények termését egy százalékkal növelni. A jövő öt esz-. tendőben ugyanakkor az állattenyésztés várható növekedése 22 ezer vagonnal több takarmányt kíván, mint ma. — Márpedig az állatállomány, ha nem is a kívánt mértékben, de nálunk is emelkedik — mondja Károly László. A juhlétszám három év alatt 20 százalékkal emelkedett, de emelkedett valamit a szarvasmarhák száma is. Elképzelések szerint — egészíti ki a sort Bakos Béla — néhány éven belül a mai 30 ezer helyett 50 ezer anyajuh lesz a járásban, a 20 ezres tehénlétszám pedig négyezerrel nő. Az értékesítés lehetőségei tehát serkenthetik az állat- tartási kedvet. Ez viszont még kevés. A korszerű tartáshoz a kedven kívül férőhely, takarmány. szakember is szükséges. Bürget Lajos (Folytatjuk) Mindennap I lyenkor, az öregek hetében a társadalom figyelme jobban az idős emberek felé fordul. Gondolom item volt véletlen, hogy a szakszervezet egyik jelentős fóruma is éppen a napokban mérlegelte társadalombiztosítási és szakbizottságainak munkáját. Különösen sok szó esett arról a tevékenységről, amelyet a nyugdíjasok érdekében, a nyugdíj fellebezési bizottság fejt ki. A nyugdíj fellebbezési bizottság olyan szervezete a nyugdíj előtt állóknak, a nyugdíjazásukat kérőknek, amelynek joga és kötelessége is eljárni vitás ügyeikben, képviselni érdekeiket. A társadalom nagyobbik fele nem is gondolja, mi mindennel foglalkozik ez a bizottság. Tavaly például Szabolcs megyében 3044 ügyet tárgyalt. E mögött emberek, nyugdíjasok panaszai húzódnak meg. Csaknem 1500 esetben járt el első ízben nyugdíjellátást kérők ügyében, 845 nyugdíj módosítási ügyben képviselte idős emberek érdekeit, s megközelítette a 700-at azoknak az eseteknek a száma, amikor állást foglalt vitás ügyekben, s legtöbb esetben az idős emberek javára döntöttek e bizottság képviselete nyomán. Nem volt kevesebb a munkája az idén sem ennek a bizottságnak. Az első fél évben 1400 esetben emelt szót nyugdíjasok ügyében. A társadalombiztosítási bizottság, illetve szakbizottságai 1978-ban 550, 1979 első felében -274 esetben változtatta meg az igénylők javára á társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíjas-határozatát. Egyik jelentésből olvasom a következőket: „A szakbizottság — a nyugdíj fellebbezési bizottságról van szó — mint a társadalombiztosítási bizottság véleményező, javaslat- tevő testületé nagymértékben hozzájárult a helyes döntések, határozatok meghozatalához. Saját hatáskörben hozott döntései is minden esetben megalapozottak voltak.” Ez az ő hozzájárulásuk az öregek hetéhez, a nyugdíjasok képviseletéhez, érdekeik igazságos védelméhez. n bizottság döntései, az év minden napján az öregeket, a nyugdíjasokat, a rászoruló idős embereket szolgálja. Igazán tiszteletre méltó, hogy tagjai önzetlenül, kö- szönömért végzik ezt a szép, emberbaráti munkát. F. K. TÖLGY, DIÓ, KÓRIS Szatmárcsekéről az NSZK-ba Tizenegy évvel ezelőtt kezdődött a szatmárcsekei Haladás Termelőszövetkezetben a fafeldolgozás. Elsősorban az vezérelte a szövetkezet vezetőit, hogy megfelelően és folyamatosan foglalkoztathassák a tagjaikat és hasznosítsák a közel 500 hektáros erdőjüket, Jelenleg százan dolgoznak az évente 8—9 ezer köbméter saját és vásárolt fát feldolgozó üzemben Az üzemben elsősorban furnérlemezt, parkettafrizt (félkész parkettát), ládaanyagot, fagyapotot, bútorlécet gyártanak hazai és kis meny- nyiségben külföldi piacra. Az ország bútorgyáraiban keresett a szatmárcsekei termék, de szívesen vásárolják az NSZK-ban és Angliában is a csekei tölgyből, dióból kőrisből, fenyőből, nyárból, bükk- ből gyártott termékeket. A termelőszövetkezet saját szükségletre ládát is szegez. Évente húszmillió forintos termelési értéket állítanak elő. Tóth Kornélia
