Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. október 21. © TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK FILMJEGYZET Alba Regia 1000 éve II' §" * " Hazruznezo Kányák nek könyvelhetjük el. Kedvezően motiválja az írásművet két vonatkozásban is. Egyrészt a regény története hamisítatlan cigány-miliőben játszódik, valóságos közege van, minden sorából érződik a teljes átélés, az ismeret- anyag biztonságos kezelése. Másrészt jól érzékelhető az a felvilágosult történelemszemlélet, amely segíti megalapozott mederbe terelni a. több szálon futó cselekményt. Holdosi a családregények mintájára több generáció váltásán keresztül ábrázolja az egyéni életutakat, életsorsokat. Története a húszas évek.elejétől napjainkig ível, s a nemzedéki problémák tő- szomszédságában mindvégig ott szerepelteti a nem egyszer sűlyosian jelentkező etnikai kérdéseket. Talán nem tévedünk túl nagyot, ha a regény legfőbb értékét éppen abbain látjuk, hogy megfelelő tömörítéssel egyidejűleg szólni tud a régebbi életforma felbomlásának folyamatáról, s a nemzetiségi politika eredményeképp történetileg új fázisba érkezett cigányság életlehetőségeiről, továbblépési esélyéről is. Ennek ilyenformán alig van előzménye. A múlt vályogvető gödrei, a putrik, dögtemetők árnyékából indultak közül láthatóan azoknak van a legnehezebb dolga, akik_a jobb jövő reményében szakítani akarnak az addigi szokásrenddel. Többszörös nyomás nehezedik rájuk: saját fajtájuk értetlensége húzza vissza, majd kirekesztettségük tudata bénítja őket. Sokan elbuknak, s csak kevesen győzik le azt a közegellenállást, ami a társadalomba való beilleszkedéssel jár. A Kányákra is „átokverte sors” vár. Miközben emberibb eszményekért próbálnak küzdeni, maguk is megjárják a nyomorúság bugyrait. A kupecek, semmittevők stb. ellenében végül is a festő, a zenész, az író, a szorgalmas munkás törekvése, népmentő szándéka marad a követendő példa. Holdosi regénye jócskán bővelkedik színes epizódokban — fellobbanó szerelmek, véres verekedések, mitikus jelenetek —, s bár leírásából nem hiányzik a pontos környezetrajz, az nem egyszer az irracionális tartományok határát súrolja. Ennek a sajátos stílusú könyvnek vannak gyenge pontjai, megkérdőjelezhető tételei, de a fent elmondottakból kitűnhet, hogy mindezzel- együtt figyelmet érdemel. (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp.) Futaky László Gogol mindig korszerű. Életművéből — mely az oldalak számát tekintve nem is olyan gazdag — talán azért merítettek annyian és annyiszor, mert történeteinek érvényességi köre általános. Az orosz író a csinovnyikvilágot ábrázolta prózai és drámai alkotásaiban, a konfliktusok azonban helytől és időtől függetlenül „téríthetők”. Ma is vannak revizorok és szélhámosok, változatlanul tart a két nem csatája, s ha holt lelkekkel mostanában nem is nagyon kereskednek, elmondhatjuk: Gogol bizonyára századunk agyafúrt ügyeskedőinek kalandjait is megírta. S mindez az éremnek csupán egyik oldala. Gogolnak nemcsak a témái izgalmasak, hanem — s mindenekelőtt — a szemlélete. Ahogy a dolgok fonákját láttatja s bevilágít az esendő lélek zugaiba. Nála jobban aligha lehet görbe tükröt tartani az emberi fonákságok elé: kritikája megsemmisítő, nyilad záporoznak, iróniája telibe talál. „Gogolokra van szükségünk” — hangoztatták többen és többször, méghozzá más és más történelmi korban a jelszót. A direktíva hitele nem kopott meg, a követelmény azonban roppant fogós. A szatíra nehéz fegyver, mellyel csak akkor lehet eredményesen verekedni, ha minden szükséges feltétel adott. Gogolt — amennyiben „tolmácsolásról” van szó, azaz művei más formában történő feltámasztásáról -— nem elég érteni és érezni. Mindehhez a világfelfogás és a stílus követése — illetve át- lényegítése — is elengedhetetlen. Idézőjelbe tenni a világot és ok-okozati összefüggéseiben feltárni hiúság vásárát, megmosolyogni való szenvedélyeket, pitiáner ügyeskedést, célok és törekvések számalmasságát. A - XIX. században élt klasszikus öröksége kimeríthetetlen kincsesbánya a filmesek számára. A legújabb variáció a színpadon is gyakran játszott s változatlanul friss Háztűznéző szovjet változata. A közreműködők névsora rangos. A rendezés feladatát Vitalij Melnyikov vállalta magára, Melnyikov egy interjúban a következőképpen összegezte elképzeléseit : „Egészen közelről, szinte a »bőrük alá hatmva« ábrázoljuk a hősöket. Legfőbb szándékunk, hogy a gogoli paradox, »homéroszi« szituációkat lélektanilag hitelesen ragadjuk meg. A darab szatirikus társadalomrajza ma már nem minden vonatkozásban aktuális. De a gogoli emberszeretet, és az a zseniális érzék, mellyel az emberi cselekedetek mozgatórugóit észrevenni, megérteni és ábrázolni képes — ez halhatatlan. A cselekmény paradox helyzetei ismertek. Mi azonban főként a figurák, az emberi természet paradoxonjaira szeretnénk koncentrálni.” Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a Háztűznéző egészében véve sikerült film, mely nemcsak a korabeli Pétervárt támasztja fel, hanem a komédia „mélyrétegeit” is érzékletes pontossággal elénk tárja. Néhány szó a meséről. Podkoljoszin házasodni készül. Az udvari tanácsos ,-konzultánst” vesz maga mellé, elvégre nem csip-esup ügyről van szó. Kocskarjov örömmel vállalja magára a feladatot. Noha a jelölt öre- gecske és csúnyácska, többen is versengenek a kezéért. Podkoljoszin — barátja segítségével — célba érhetne, de az utolsó pillanatban visz- szaretten. A házassági viszontagságok krónikája önmagában is mulatságos, s mindehhez képzeljük hozzá azt is, hogy az eseményekre rátelepszik a cári Oroszország konvenciókkal terhes légköre. A leánykérés ceremóniái mögött az erkölcsök és felfogások reménytelen üressége húzódik meg. Az író „egészen valószínűtlen esetnek” nevezte színdarabját. Tényleg nehéz elképzelni ennyi buta ábrándot, terméketlen vágyat, dermesztő sóvárgást. Metalnyi- kov Háztűznéző-jében az irrealitások valósággá változnak: a film azt mondja a mai nézőnek, hogy szóvirágok görgetésével senki sem valósíthatja meg önmagát. „Unalmas ebben a világban élni, uraim” — így hangzik Gogol gyakran idézett ítélete a korról, amelyben élt. Nézni egyáltalán nem unalmas e furcsa színjátékot. Egyrésizt mert ellenállhatatlanul mulatságos, másrészt erkölcsrajza és figurái összetettek. Varázslatos a tárgyi világ is. Mármint varázslatosan szürke — sok-sok árnyalattal. Kopottak a házak, ros- badozók a házak, ostobán konvencionálisak az emberi kapcsolatok. Agafja Tyihonovna, Fjokla Ivanovna, Podkoljoszin, Kocskarjov, Jaicsnyica (Tojasov), Anucskin, Zseva- kin és a többiek érdekharcában az a döbbenetes és mulatságos (illetve döbbenetesen mulatságos), hogy mindannyian komolyan veszik azt, amit csinálnak. Mintha valamilyen magasztos ügy kék madarát kergetnék, holott csak a pocsolyában áztatják a lábukat. Metalnyikov hangszerelé.- se sehol sem harsány. Ugyanakkor néhány jelenetben erőteljesebb tempót diktálhatott volna — s talán az abszurdba hajló gogoli ötletek sem válnának a film hátrányára. A „leíró” jelleg helyenként terjengősségbe csapott át, a Háztűznéző azonban így is élvezetes szórakozás. Gogol mindig korszerű. Bizonyos, hogy még nagyon sok filmrendező fog „zenélni” a klaiszikus író „kottái” nyomán. Veress József A cigányság sorstörténetének szépirodalmi feldolgozására nem sok író vállalkozott eddig. A cigány mint érdekesség, mellék szereplő, negatív hős stb., jó pár regényben fellelhető, de majdnem egy kezünkön megszámlálható az a néhány munká, amely nem reked meg a külsődleges jegyek, a felszíni tünetek megragadásánál, hanem életkörülményeikről érdemibb, róluk emberközelibb képet rajzol. Lakatos Menyhért közismerten sikeres könyvei mellé most Holdosi József tett le ilyen tárgyú, jól megírt művet. A szerzőről, aki újdonsült írónak számít, elöljáróban azt jegyezzük meg, hogy cigány származású, foglalkozására nézve magyar—történelem szakos középiskolai tanár. Ez a körülmény önmagában véve még nem szavatolhatná egy kifejező erejű regény^ közreadását, jelen esetben azonban a regényformálás eredői között feltétlenül meghatározó tényezőA X. század utolsó harmadában Géza nagyfejedelem két fejedelmi székhelyet létesített: az egyiket Esztergomban, a másikat Fehérvárott. Itt volt akkoriban Pannónia egyik legfontosabb útcsomó- pontja és ezen a városon keresztül vezetett az út a Szentföldre is. fgy lett Székesfehérvár a feudális Magyarország királyi székhelye. Itt őrizték a királyi család kincstárát, itt tartották az országos törvénynapokat és országgyűléseket. A város központjában 1938-ban ro mkertet alakítottak ki István király halálának 900. évfordulójára. Itt állították ki a középkori királyi bazilika feltárása során felfedezett leleteket, szépen faragott köveket. A Szabadság téren felállított Országalma szimbolizálja Fehérvár koronázó székváros jellegét. A XI. században felépített bazilika méretei — a kor hasonló egyházi épületeihez viszonyítva — monumentálisak voltak. A 61 méter hosszú és 33 m széles bazilikába egyszerre mintegy háromezer ember fért el. Ebben a középkori országos főtemplomban 37 királyunkat koronázták meg és tizenhetet itt tem ettek el. Közvetlenül a bazilika mellett feltártak két XI—XII. sz.-i sírkápolnát is. Hogy megőrizzék a páratlan érték ű leleteket, az épülő modern házat betonlábakra helyezték. Az ésszerű megoldás szép példája a régészek, az építészek és a város- rendezők összehangolt munkájának. A középkori Székesfehérvár épségben, eredeti állapotában fen nmaradt épülete a Szt. Anna kápolna, amelyet 1470 körül egy Hentel nevű városi polgár építtetett. A kis kápolna előtt Kálmán- csai Domonkos hajdani prépost szobrát láthatjuk. Az Arany J ános utca 12. számú házban, a Bunden-házban őrzik a nagy értékű Ybl-hagyaté- kot. Az ódon lakóépületnek más nevezetessége is van: pincéjébe n találtak rá az egyetlen Árpádkorból fennmaradt kőfalazatú kútra. A Velinszky László Ifjúsági és Üttörőház ..piramis” épülete, tetején a kis csillagvizsgálóval már a mai, az ezer évvel későbbi, Székes fehérvárt jellemzi. (Győri Lajos k épriportja.) *
