Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 18. HALLÓ, ITT A TELEFONKÖZPONT Kezdetben volt a telefonos kisasszony, aki kapcsolt és kicsöngetett, ha foglalt volt a vonal, a hívó türelmét kérte. Azután jött az automata, és a központ forgó gépei gyorsabban továbbították a szót, mint a kézi kapcsolású előd. Később nőtt a központok zsúfoltsága, lassult a kapcsolatteremtés, a rengeteg forgógép és jelfogó a hibák kiapadhatatlan forrása lett. Ma pedig van a Crossbar, de a fejlődés nem állt meg. Nagy város, kevés vonal A nyíregyházi telefonközpontról két dolgot kell tudni. Azt, hogy 5200 vonalas modern Crossbar-központ, és azt, hogy ha nem tudunk telefonálni, az nem a központ milyensége, az ott dolgozók hibái miatt van. Nagy a város, és kevés a vonal. Ez a legfőbb ok. Szabó Lajos központos — átviteltechnikai osztályvezető, üzemmérnök: — Műszerészünk 15 van, kettő a betanított munkások száma, három gépész vigyáz az áramellátásra. Ök húszán, sok feladatot látnak el. A főközponton kívül a városban lévő alközpontokat, valamint a 38 nyilvános telefonfülkét kgrtják karban. Folyamatosan dolgozunk, este 9-től mi látjuk el a megyei felügyeletet is. Aki járt valaha a régi, forgógépes központokban, az füllel is érzékelheti, ezek az elektronikára épült berendezések nem oly zajosak, mint amazok voltak. — Csúcsidőben, azért ez sem csendes — mondja az osztályvezető, míg a központban nézelődünk. — Komoly hiba volt már? Áramkimaradás .. i — szedegetem elő másfél évtizedes emlékeimet, amikor magam is telefonközpontos műszerész voltam. — Induláskor néhány hibás forrasztás okozott gondot. Hálózatkimaradás esetére pedig áramfejlesztő, és egy hatalmas akkumulátor segít ki minket. Hétfő a legsűrűbb Aztán néhány rajzot nézünk a sok kötetnyi kapcsolási ábrából. Aki teljesen kívülálló, még elgondolni is nehezen tudja: vannak emberek, akik kiigazodnak ezeken, sőt, néhány „öreg róka”, még fejből is képes némelyiket papírra vetni. A szervizfelügyeleti asztal (agyközpont, mert erről minden leolvasható, ami a központban történik) mellett fiatalember áll. Németh Béla műszerész. Kezdő még a szakmában. — Hétfő a legsűrűbb nap — mutat három piros lámpára, — ezek például azt jelzik, hogy Debrecent, Miskolcot és a fővárost sem lehet most hívni. A gépterembe mégyünk. Kellemes a hőmérséklet, fejünk felett szürke borítólemezek rejtik a kábeleket, melyekből színes vezetékek ágaznak le a szerkezetbe. — A páratartalomnak 60 százalékosnak kell lenni, és 20—22 fok az optimális hőmérséklet — mondja. Ha piros a lámpa Németh Zoltán, a másik műszerész, akár csak társa, érettségi után tanulta a szakmát, ö rádió- és televízióműszerész volt eredetileg. — Nagy a különbség a két szakma között. Ez itt, sokkalta bonyolultabb. Ma már egyébként ritka az olyan szakember, aki minden központhoz ért, de legalább ko- nyít. Csak alközpontból van néhány tucatnyi típus. Habár a Bandi bácsi és a Tóni bácsi, még a régiek közül való ... # Túlnyomásos kábelek — Az a bajunk — vélekedik az osztályvezető —, hogy speciálisan telefontechnikára képzett híradástechnikai műszerészünk kevés van, rpás műszerész szakmákból kerülnek hozzánk, de a postai szaktanfolyamok pótolják a hiányt. Tóth Gábor, a vonalfelügyelet csoportvezetője azonban híradástechnikai műszerész. — Munkánk a hibabejelentések kivizsgálása, annak meghatározása, hogy a központban, vagy kint, a hálózatban romlott-e el valami? Augusztusban például 380 bejelentést néztünk meg. Ez kévéAlarm sebb, mint az előírásokban rögzített elfogadható meny- nyiség. • Persze új központ, új hálózat esetén kevesebb a hibaforrás. Az új kábelek például túlnyomásosak, ami azt eredményezi, hogy kábelrepedés esetén nem a víz szivárog a köpeny alá, hanem a levegő tör ki abból. Elméletileg tehát: nincs beázás. Szalontai János és Orosz Tibor feladata a hibák behatárolására. — Érdekes munka ez — jelenti ki Szalontai János. — Leggyakrabban vonalszakadás okozza a bajt, vagy „földes” lesz, vagyis leföldelődik a vonal. Ilyenkor nem lehet például hívni valakit. Orosz Tibor 1952 óta van itt. Ez azonban, ránézésre aligha hihető. — Akkor születtem — nevet —, de édesanyám is itt dolgozott, sokszor behozott magával. Egyébként 1971- ben kezdtem a központban a munkát. Visszamegyünk a gépterembe. A szervizfelügyeleti asztalon kigyullad egy piros lámpa. Türelmetlenül megszólal egy csengő is. „Alarm” — így nevezik. Valahol a központban kijavítani való hiba van. Képünkön: Németh Béla és Szabó Lajos, hibát elemez. Speidl Zoltán RESTAURÁTOROK A JÓSÁBAN Hőkemence szürke hordócskában Mi tartozik valójában a restaurátorra? A nyíregyházi Jósa András Múzeum szakemberei — Hegedűs Antal- né és Szinyéri Péterné szerint — a régészeti, néprajzi, képzőművészeti tárgyak helyreállítása. Az ásatástól a kiállításrendezésig tartó munkafolyamat közül talán ez, ami a legkevésbé látványos. Hogy egy-egy rozsdarágta szablya, kés, — kiállítások „tucatdarabja”, töredéke —, s?úkós- tolta bútor, használati eszköz felújítása hónapokig eltart — ugyan ki veszi észre. A földkínálta emlékek tisztítása, konzerválása a kívülálló számára hosszadalmas pe- pecsmunka. A kiegészítés már látványosabb. Bár kétszer is „álljon sorba” kombinatív készségért, leleményért, türelemért, no meg ügyes kezekért, aki zsáknyi cseréptörmelékből eredeti darab ösz- szeállítására vállalkozik. „Űjat soha, de mindig eredetit!”, szól a kiegészítés aranyszabálya. S mert a res- taurátortudómány —•• így mondják beszélgető partnereim — gyerekcipőben jár, azt is, a helyreállított tárgyak későbbi, talán élethűbb módosítása érdekében: kizárólag oldható kötéssel. A műhelyben körülnézve villogó vörösréz apparátus vonzza a tekintetet, de köszörűtől gázégőig minden megtalálható. Egy szürke hordócskáról kiderül, hŐke- mence — a fémtárgyak toSÜLT HAL £S PÉKSÜTEMÉNY , ^ r Elavult boltok Ujfehértón Elavult épületek, apró raktárak, zsúfoltság. Dióhéjban ez jellemző az Üjfehértói ÁFÉSZ boltjaira. A fogyasztási szövetkezet 49 egységet üzemeltet. A körzet jó ellátásához fele annyi, a jelenleginél jobban felszerelt, kényelmesebb üzlet, vendéglátóhely is elegendő lenne. Az elmúlt időszakban sokat tett az ÁFÉSZ a jobb ellátásért. Az áruház osztályait átszervezték. Oj helyre költöztették a kölcsönző Patyolat-boltot, berendezését korszerűsítették. A papír- írószer-kultúrcikk üzletet elválasztották az áruháztól úgy, hogy a volt takarékszövetkezet helyére telepítették át. Űj büfét nyitottak a Lenin Termelőszövetkezetnél, s megoldották az ott dolgozók ellátását meleg ételekkel. Felújították a vasboltot is: tatorozták, megfelelő ráktárakat, szociális helyiségeket alakítottak ki benne. A Hétkereszt úton lebontották a veszélyessé vált épületben működő italboltot. Helyette egy korszerű büfé felállítását tervezik. A 4-es számú út mellett hozzákezdtek egy bolt és egy büfé építéséhez, melyek átadását 1980-ra tervezik. Szükség van két új ABC-kisáruházra is a településen. Ezek építése a jövő feladata. Az áruellátás nem kis gond a községben, hiszen az iparosodás miatt egyre többen vállalnak itt munkát — magas a bejáró dolgozók száma — s ezért egyre növekszik a vásárlók száma is. Az igények felmérését nehezíti — különösen az ünnepek előtt — hogy nemcsak az ÁFÉSZ hanem mellette több kereskedelmi szerv is részt vesz az ellátásban. A fogyasztási szövetkezet gondot fordít az alapellátásra. Az első fél évben 3700 mázsa kenyér, 416 ezer forint értékű péksütemény, több mint 280 ezer liter tej fogyott az ÁFÉSZ-boltokban. Ezek mellett 26 féle sajt és 19 más tejtermék került pultra folyamatosan. Az étkeztetésben olcsóbb árú ételek forgalmazását kezdték meg Így sült hal, főtt virsli és kolbász is gazdagítja a választékot. Leggyorsabban a vegyesiparcikkek forgalma fejlődik Üjfehértón. Különösen a vasműszaki cikkek, illetve vasvegyi áruk és é'pítőanyagok iránt nagy a kereslet. Több vállalattal, szövetkezettel közvetlen kapcsolatban is áll az ÁFÉSZ. A Szatmár Bútorgyártól* bútorokat, a nagykállói, gávavencsellői ipari szövetkezetektől paplant, bőrdíszműveket, a helyi termelőszövetkezetektől szemes takarmányt vásárol és hoz forgalomba boltjaiban az újfehértói fogyasztási szövetkezet. (h) Részeg garázdák Szilveszteri bál volt a nyír- bogdányi kultúrotthonban, ahová sokan mentek el a szomszédos községekből is. Kékről ott volt például Hidi Balázs akkor még csak 18 éves esztergályos, Verbai Antal 18 éves kubikos és Borsi István ugyancsak 18 éves felszolgáló. A szilveszter úgy igazán szilveszter, ha iszik is az ember — gondolták a felnőttkor alsó határát épp, hogy átlépett fiatalok — és mire boldog új évet kellett kívánni, rendesen be is rúgtak. , A bálban szórakozott egy 22 éves kéki fiú is, annyi különbséggel, hogy ő teljesen józan maradt, mert kocsival ment a bálba, s nem ihatott. Amikor elfáradt a táncban, partnerével együtt kimentek a kultúrház elé, s .beültek beszélgetni a fiú kocsijába. Néhány perc múlva odament a kocsi mellé a három részeg kéki fiú, s Hidi beszólt a kocsi gazdájának, hogy" szálljon ki. A fiatalember nem értette, mit akarnak, lehúzta az ablakot, de mielőtt bármit is kérdezhetett volna, Hidi ököllel fejen ütötte. A kocsi gazdája vérző orrát törölget- te, s mivel nem szállt ki azonnal, Hidi belerúgott a kocsi hátsó ajtajába, egy bottal pedig összetörte az 1500-as Lada hátsó lámpáját. A csörömpölésre kiugrott a kocsi gazdája, ám ekkor hárman estek neki: Hidi és Borsi kézzel, Verbai derékszíjjal verte, míg a bálból kijött fiatalok véget nem vetettek Hi- diék alattomos támadásának. Hidiék a tárgyaláson menteni próbálták ami menthető, de nem segített rajtuk Be- rencsi Barnabás barátjuk betanult vallomása sem, aki annak ellenére kitartott ha- zudozásai mellett, hogy a bíróság figyelmeztette a hamis tanúzás következményeire. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin tanácsa Hidi Balázst rongálás vétségéért és garázdaságért 10 hónapi börtönre ítélte, Verbai és Borsi garázdaságért 6—6 hónapi szabadságvesztést kapott, s. 1000— 1000 forint pénzbüntetést kell fizetniük. A bíróság kötelezte Hidit a szilveszterkor még teljesen új 1500-as Ladában okozott kár megtérítésére. Verbai és Borsi szabadság- vesztésének végrehajtását a bíróság 2—2 év próbaidőre felfüggesztette. Hidi enyhítésért fellebbezett, a büntetés többi része jogerős. vábbi korrodálását megelőzendő szárításra szolgál —, a vörösréz monstrumról pedig, hogy desztilláló készülék. „Csak desztillált vízzel dolgozunk, hát magunk végezzük a lepárlást. Olcsóbb.”' Szerszámaik közé sorolják a vegyszereket is: ki tudná megmondani hányfélével dolgoznak? S mert a polihisztorok kora lejárt, a két restaurátor szakképzettsége kiegészíti egymást. Szinyéri Péterné a fémek, Hegedűs Antalné a fa titkainak tudója. Ennél persze jóval szélesebb a skála, melyen otthonosan kell mozogniuk: a restauráló rszalkmát (?), művészetet (?) ketten képviselik megyénkben. „Kicsit rohammunkára vagyunk kényszerítve”, így egyikük, „minden szabolcsi anyagot nekünk kell megcsinálni.” Csendes Csaba Eddig ismeretlen Zalka-fényképek A közelmúltban hírt adtunk arról, hogy Mátészalkán eddig ismeretlen Zalka-fényképek kerültek elő egy magángyűjteményből. Azóta sikerült a képéket identifikálni. , A szakirodalomból ismert, hogy Zalka Máté 1916-ban az orosz fronton, Lucknál hadifogságba esett. Hamarosan a távol-keleti Krasznaja- Rjécskára került, ahol részt vett a Szibériai Űjság szerkesztési munkáiban. Később — egy kalandos út végén — először Novo-Nyikolájevszk- be, majd Krasznojarszkba került. Az utóbbi táborban vált valóban marxistává. Zalka szépírói tevékenysége is innnen datálódik. Sok verse, novellája jelent meg a fogolylapokban. Kraszno- jarszkban mutatták be a „Jeruzsálem pusztulása” című misztériumjátékát. Ö maga mint színész is közreműködött a fogolyszínpadokon. Képünkön tiszttáreai között látjuk Zalkát, amikor marhavagonokban utaztak Szibéria felé. A kép jobb oldalán, a szélen: Zalka Máté. Nyéki Károly MESÉL A LÁB ■ ■em korszakfii alkotó fel- w fedezés, hogy a lábak beszélni tudnak. Megfigyelésem egy tanácskozáson. Moziteremben tartották és az elnökségi asztal a színpadon volt. Az asztalterítő — vörös bársony — nem ért a földig és én tizenegy pár cipőt láttam. Barnát, feketét, mo- kasszint, szandált. Volt tekintélyesebb bokaszorító magas szárú, de volt köztük egy üdvöske és magas sarkú körömcipő. A cipők, illetve a lábak egy darabig normálisan viselkedtek. Egészen addig, amíg a szakember spontán, írott szöveg nélkül beszédet rögtönzött. Azután már untam a dolgot, s akkor vettem észre a lábakat. A bölcs élet- és szakmai tapasztalatokban gazdag magas szárú cipő ásított. Egészen különleges technikával. A két sarok szorosan zárt, eközben a bal, illetve jobb cipőorr egymástól, lassan ellentétes irányba eltávolodott, majd egymáshoz’ visszatért. Ez többször ismétlődött. Ásítottam, s közben hallani véltem, mit mond a láb: — Ugyan, ugyan kedves fiatal barátom, ez már régen túlhaladott állapot ... A fekete mo- kasszin dühöngött. Tehette, a fekete szín tekintély és különben iS ki volt pucolva. A dühöngés úgy tört utat magának, hogy a láb a lábujjra ne- hézkedett" és rez- gett egészen a combtőig. Egyre hevesebb, türelmetlenebb volt a rezgés szinte közönséges kiszólással: — Mit fecseg ez összevissza?! A barna mo- kasszin csak téb- lábolt. Régen félretaposták a sarkát, különben is már napok óta nem törölték le róla a port. Ilyen lábbeliben a lábnak van némi kisebbségi érzete. A tipegés ezért csak szerény tiltakozás volt: — Ne tessék már visszaélni a türelmünkkel. Könyörgöm! A magas sarkú körömcipő, bár csak 36-os volt, kinőtt már abból a korból, hogy ko- kettáljon. Gúnyosan sasszézott, két kis tipegés jobbra, kettő előre, majd hátra. Kifejezte: — A kis dinnye! Azt hiszi feltalálta a spanyolviaszkot. Mikor lesz ennek vége? Vége lett. Az előadó azt mondta: — Röviden eny- nyit szerettem volna mondani... 4 cipők talpra- álltak. A magas szárú gratulált, a fekete mokasszin melegen kezet rázott, a körömcipő azt mondta: „édes volt”. A fej nem tudta, vagy nem akarta tudni, mit tett a láb. Seres Ernő
