Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-17 / 243. szám
1979. október 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Propagandistáknak ■ I Ösztönzés a vitára LEHET IGAZ £S KORSZERŰ az elmélet, ha az oktatás módszere ósdi, „iskolás”, ha nem követi a változó életet, ha nem ösztönöz vitára, hatása nem éri el a kívánt célt. Bizonyára nem véletlen, hogy a Propagandista folyóirat olyan nagy gondot fordít az oktatás-nevelés módszertani kérdéseire. A legújabb, 4. száma egy teljes fejezetet szánt e célra. Ismeretes, hogy az MSZMP KB 1976 októberi határozatának központi kérdései a pártoktatás minőségének a javítása. Ennek szellemében és érdekében jelöli meg a propagandamunka legfontosabb teendőit. Nos, ezek sorában különösen fontos a propagandisták módszertani, pedagógiai felkészültsége, a felnőttoktatás színvonalának a javítása, mely nélkül aligha lehet az oktató-nevelő munka hatékonyságát növelni, életközeibe hozni a gazdaság, a társadalom, a politika ösz- szetett, bonyolult kérdéseit. Ehhez ad hasznos segítséget Erdődi József Űj tematika a színvonalasabb filozófia- oktatáshoz című tanulmánya, amelyben rámutat, nem szabad hagyatkozni a jó tematikára. Fontos a filozófia alapjainak az elsajátítása, a dialektikus és történelmi materialista szemléletmód kialakítása. A Politikai Főiskolán a filozófiai oktatás tapasztalatait összegezve veszi sorba, milyen fontos, mint módszer is, a dialektikus gondolkodás, a történetiség és a konkrétság érvényesítésének elvi-módszertani megalapozása. A marxista látásmód kialakításában kiemelkedő . helyet foglal el a materialista történelem- és az osztályszemlélet, az ezekre való törekvés, a pártosság, az anti- marxista irányzatok és a nem marxista álláspontok elleni eszmei harc. Tapasztalható, még mindig van bizonyos idegenkedés a feladatlapok használatától a propagandamunkában. Téves felfogás, hogy ez a módszer a szóbeliséget csökkenti, háttérbe szorítja. Kétségtelen, nem pótolhatja. Kis Katalin tanulmányában olvashatjuk: „Az aktivitás, ön- tevékenység, önálló gondolkodás első lépéseit ösztönözhetjük — sok egyéb módszer és eszköz mellett — a feladatlapokkal.” Ezt követően a szerző azt taglalja, mi a célja a különböző típusú feladatlapoknak az oktatónevelő munkában. Szűcs Gyula, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának hasznosítható tapasztalatait adja közre, amelyet az 1973-ban életre hívott módszertani csoport alkalmazott. László József arról a konkrét módszerről számol be, amelyet a dialektikus materializmus oktatásának az írásvetítő kísérletei nyomán tapasztaltak. Hasznos tanulságokkal szolgál a propagandistáknak Bát György írása is. A szerző a politikai oktatás infrastruktúrájáról ad hasznosítható háttérérveket, keresi a tanulást motiváló tényezőket, ki, miért kíván ismerkedni a társadalomtudományokkal. Ezeknek az okoknak a feltárása, ismerete fontos feladata a propagandistáknak. Így segíthetik a hallgatók személyiségformálását, elkötelezettségét. E fontos módszerről esetenként megfeledkezünk, pedig a káderpolitikai elvek következetes érvényesítését szolgálják, s közvetve hozzájárulhatnak a vezetés színvonalának javításához. A Konzultáció rovatban Benke István Az ösztönzés nehézségei című tanulmánya ad fontos útmutatást a gazdaságpolitika mai elméleti és gyakorlati kérdéseinek az oktatásához, Szántó Györgyné pedig az intenzív gazdasági növekedés néhány problémáját elemzi cikkében. Valamennyi tanulmány közös jellemzője. hogy a párt 1976 októberi határozata szellemében a pártoktatás színvonalának a javításához adnak hasznos útravalót módszerekben is a prooagandistáknak, a most induló oktatási esztendőre. F. K. TlMÁRI DŰLŐUTAKON Műszak naplemente után A Hold magasan jár az égbolton. Októberben ilyenkor már korán sötétedik. Az elnök a téesz gépkocsijával vár bennünket. — Indulhatunk — mondja Pásztor András — sötétedik. Kezdődik az éjszakai műszak. (Gaál Béla felvétele) A tímári Béke Termelő- szövetkezet telepén felgyúl- nak a lámpák, amikor elindulunk. Utunkat az Aranyos táblánál kezdjük. Ebbe lucernát telepítettek, majd az őszi árpával bevetett Fenyvesdűlőn haladunk keresztül. Ezután a Kereszt út következik. — Ebben a táblában robbantással terítettük szét aN evetésekkel labdázik körülöttem a reggel, és ahogy a kocsi megtelik diákokkal, úgy lesz egyre fürgébb a jókedv. Nem egy reggel ez, hanem minden reggel. Nyírbátor és Mátészalka között valaha utaztam diákként. Nyíregyháza felé most diákok utaznak velem. Valamikor nekünk bejáróknak külön diákkocsink volt, és lestük a kalauzt, mert féltünk, hogy szól az iskolának, ha dohányozni lát Most, látván, hogy rágyújtani készülőik, fürgén tűzzel kínál az egyik fiú. Rágyújt ő is. Én Románcra, ő Helikonra. Bennem egy kis nosztalgia van a hajdan szívott Nikotex Munkás íze után. Benne egy kis zavar, hogy nem kellett volna-e cigarettával is kínálnia. Mások-e ők, mint mi voltunk? Néhány hét még, és ismerni fogom a tréfáikat, félév tájban már tudni fogom a tanáraik gúnynevét, akaratlan is meglesem kedves szerel- * meiket, és belelátok a zsebeikbe is, hiszen hetek óta tanúja vagyok, amikor az otthon csomagolt tízóraikat hazafelé nyeli el a szeméttartó, látom, ha hazafelé aprópénzt számolnak, és még az apró kölcsönügyleteiknek is tanúja vagyok. Nem mások, csak a mértékek nagyobbak. Szerelemben is, tréfában is, pénzben is. A termelőszövetkezeti tag gimnazista Vizsgadíj gyerekének napi 30 forintja, egy kereskedő fiának napi negyven, egy elsős kislánynak napi húsz forint zsebpénze van. Jószerével legtöbbjüknek több a zsebpénze, mint egy kereső embernek, több, mint a szüleiknek, és a kínálni is elég Helikon hátországa talán az apáknak jutó Románc. Töprenghetnék persze a gyerekek „szerelésén” is. Átszámíthatnám forintra, amit magukon hordanak, és akkor rádöbbennék, hogy amíg közöttünk volt szegény és nagyon szegény társ is, itt most nagyon nehéz lenne kiválasztani, hogy kinek a szülei keresnek tízezer forint felett, és kik azok, akik ennek alig a feléből élnek. Ügy tűnik, mintha a gyerekeink az anyagi lehetőségeinktől függetlenül élnének, úgy tűnik, mintha nekik semmi közük nem lenne ahhoz, ahogyan és amiből mi élünk. Másnap, ó felnőtt sznobság, Románc helyett Sophianét veszek, és kínálom, amikor elfogadom a tüzet. A játék jó, hiszen beszélgetés lesz belőle. Nevetésekkel labdázik körülöttem a jókedv. A Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskola 1972-iben kiadott jubileumi évkönyvéből idézem nekik azt az 1946- os keltezésű átiratot, amely a tanárok illetményéről intézkedik. „Egy állandó tanerő hathavi illetménye: 121 kiló liszt, 11 kiló zsír, 5 liter olaj, 270 kiló burgonya, 3 kiló só és 108 darab tojás.” A nevetés elhalkul Csodálkoznak. Mondom hát tovább, hogy egy 1946-os igazgatói utasítás rendelkezik a tanulók tantárgyankénti vizsgadíjáról. Tárgyanként fizetendő 1/2 kiló zsír, 7 deoiliter olaj, 20 tojás, 40 deka méz, 1/2 liter pálinka... Sorolnám tovább, de a pálinkánál kirobban a nevetés, mert micsoda ötlet lenne útközben meginni a tandíjat... A tréfa egy útra elég, a hajdani tandíjat meg is főzzük úgy gondolatban, tje aztán a szemembe mondják, hogy ez jó tréfa volt, és akárhogy bizonygatom, hogy nem volt tréfa, nem hisznek nekem. Ami a szülőiknek, nekünk, test- közelnyá emlék, az nekik már hihetetlen, pedig a szervezendő mátészalkai gimnázium növendékei a népi kollégium javára történő gyűjtés alkalmá- vail az egész községet bejárván, a megajánlott terményeken kívül 1065 forint 55 fillért, valamint 3 darab mosószappant és egy zománcozott bádogedényt szereztek a kollégiumnak. Bartha Gábor szerves trágyát — folytatja az elnök. — Jó minőségű, egyenletes munkát végzett a robbanóanyag. lőhet a kombinátor A Volga reflektorai egy burgonyatáblára esnek. Még burgonya van benne, de nem sokáig. Igyekezni kell a betakarítással, mert a búza vetése nem várhat sokáig. — A Tölgyfa táblában is búza lesz. A kukoricát hamarosan befejezzük itt, s kezdődhet a vetés. A kukoricának eddig a felét vágtuk le. A Puszta táblából már felszedtük a burgonyát. Most gyűrűshengerezzük és tárcsázzuk. A burgonya után mindig tárcsázunk. Nálunk jól bevált és nem beszélve arról, hogy olcsóbb és gyorsabb, mint a szántás. Kétszer hengerezünk és tárcsázunk,, azután jöhet a nehézborona és a kombinátor. A tárcsázást egyre több helyen alkalmazzák a szántás helyett. Akik így csinálják, esküsznek rá, de még nem dőlt el a szakemberek körében, melyik a jobb. Mindenesetre a közgazdasági számítások és a talaj eredeti állapotának meghagyása emellett szól. Éjszakai műszak A Plávenszki-tag mellett gurul a gépkocsi. A közelben lámpa villan. Arra vesszük mi is utunkat. Jókor érkezünk, váltás van, néhány perc múlva indul éjszakai műszakjára a hatalmas monstrum, a T—150-es. Vezetője Kiss János. — Holnapig átadom a gépet a fiamnak, ő vált — mondja a traktoros. — Majd ismét én ülök a nyergébe. Ez a masina naponta húsz- huszonkét órát megy, de meg sem kottyan neki. Elindulás előtt alaposan szemügyre veszem minden alkatrészét. Fia, Kiss Zoltán fiatal még a szakmában, alig múlt húszéves. — Két műszakban egy nap alatt édesapámmal együtt nyolcvan hektárt is tárcsázunk. A múlt éjjel már mínusz három fok volt, de a fülkében meleg van. A lámpák jól világítanak, semmivel sem rosszabb éjszaka traktorozni, mint nappal — mondja, s felpattan a T— 150-es nyergébe, feltúráztatja a motort, elindul tízórás útjára. Élet a szárítóban Mi is folytatjuk utunkat a sűrű sötétségbe borult határban. Az Egyház tag szélén haladunk, s pár méter után már a Dányi-tábla széle kísér bennünket. — Itt búzánk volt — folytatja az elnök. — Nem panaszkodhatunk, jól sikerült. Négyszáz hektáron termeltünk és hektáronként 43 mázsát adott. A kukoricánk sem lesz rossz. A téesztelepen messziről látni a szárítót. Már csak akörül van világosság. — Nem rossz a mostani kukorica — dörzsöli a tenyerét Vizsalóczki Gyula, a szárító vezetője. — Huszonnyolc, harmincszázalékos nedvességtartalommal vágják a gépiek, s ezt mi 13,5—14 százalékra szárítjuk, naponta hatszáz mázsát. Sípos Béla HIBÓL MENNYIT? Mérlegen a fogyasztás Húskészítményekből javult, halból romlott az ellátás megyénkben. Az alkoholmentes italokból nőtt, a dohányipari termékek iránt csökkent a kereslet. Mindez az SZMT elnökségének legutóbbi ülésén hangzott el, ahol értékelték megyénk félévi kereskedelmi tevékenységét. Lássuk a számokat. Húsból és húskészítményből 1972 tonnát forgalmaztak megyénkben, s ez 12,6 százalékos növekedést jelent. A húsellátást a szakemberek összetételében is jónak ítélték meg. Uj és olcsó húskészítmények is javították, illetve javítják az ellátást. Élő és hűtött halból a fél év alatt mindössze 56 tonnát értékesítettek megyénkben. Tojásból 24 százalékkal több fogyott, mint 1978 első felében. Tejből és tejtermékekből 10,8 százalékkal fogyasztottunk többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Cigarettából 4,6 százalékkal kevesebbet vásároltak. ] utalom A Nyírbátori Városi Tanácson elhatározták, hogy jutalmat csak az kaphat, aki meg is dolgozott érte. No és? — kérdezhetnénk —, ennek így kell lenni. De, nézzünk csak jól körül, ki-ki a maga háza táján, mert könnyen kiderülhet: ez, — eddig legalábbis —, nem volt olyan természetes. Kétségtelen, hogy sokan helytelenítik, majd ezt az újdonságot, sérelmezik azt, hogy a bérmegtakarítást nem osztják szét teljes egészében; egy részét visszatartják, és megfelelő helyre csoportosítják. A városi tanácson azt mondják: jobb később, mint soha. Tudomásul kell venni mindenkinek: a jutalom nem jár, csak adható. Az arra érdemeseknek. (speidl) Tévedés, vagy... EGY HÁZIASSZONY mesélte: nem meri a gyereket elküldeni a boltba, mert fél, hogy becsapják. Hiába a biztatás, hogy önállóságra kell szoktatni a 10—14 éveseket, hogy be kell őket vonni a családi munkamegosztásba. Ugyanis, a gyerek, ha zöldségért megy, akkor fony- nyadttal tér vissza, kenyérből neki csak a szikkadt jut, de még a jutalom fagylalt sem biztos, hogy akkora adag, mint egy felnőttnél. Mindez persze így, sommásan- ítélkezvén nem lehet igaz. Úgy fogalmazunk reálisan, s az ellenőrző szerveknek is az a megállapítása, hogy a kereskedelemben dolgozók többsége becsületes, igyekszik jól kiszolgálni a vásárlókat. Ahogy a kereskedelemnek szállító üzemek is a szerződésben rögzített minőséggel, mennyiséggel szállítanak. Van viszont egy ellenőrzés- sorozat, amely gondolkodásra késztet. Az egy éve működő megyei élelmiszer-ellenőrző intézet statisztikája mutatja, hogy egyes cikkeknél túl nagy a tévedés aránya. Mi több, egyes esetekben inkább a csalásra gyanakszik az ember. Nemcsak a kereskedelemben, hanem a termelőknél is. Néhány példa a számok közül: a zöldség-gyümölcs vizsgálatoknál több, mint a harmada az áruknak nem felelt meg a minőségi követélményeknek. A presszókávénál pedig az esetek 70 százalékában találtak kifogást. A boltokban tömegével találni a lejárt szavatosságú árukat. Mindez felületesség, hanyagság jele is. Az elriasztó számok máshonnan származnak. A termelőknél végzett vizsgálatok szerint a tej jelentős részét vizezik, mielőtt átadják. Olyan is előfordult, hogy a beadott tej harmada tulajdonképpen kúti víz volt. A vendéglátóipar a szeszes italoknál jeleskedett. Itt minden tíz közül három esetben találkoztak azzal az ellenőrök, hogy hígították az italt. Mindenesetre ez túl sajátosan értelmezett harc az alkoholizmus ellen. AZ ELLENŐRZÉSEKNEK ezek a számai figyelmeztetnek. Érdemes jobban odafigyelni az élelmiszerekre, erősíteni az ellenőrzést. Hiszen ha már túllépnek a tévedésen, a csalás fogalmát meríti ki a tej vizezése, a rossz minőségű zöldség árusítása, akkor a vásárló becsapása, a nyerészkedés kerül a korrekt kereskedelem helyébe. Ez ellen csak szigorral, megelőzéssel lehet fellépni. (lányi)