Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-11 / 212. szám

4 kelet-magyarorszag 1979. szeptember 11. Befejeződött az el nem kötelezettek havannai csúcsértekezlete Kommentár Fenyegető árnyék Ázsiában Miközben Peking maga­tartása mi'att semmi ered­ményt nem hoztak a viet­nami—kínai tárgyalások, a két ország határáról új­ra riasztó hírek érkeznek. A jelentések önmagukért beiéinek. Néhány hóna­pos viszonylagos békeálla­pot után Kína ismét egy­értelműen fenyegető kato­nai manővereket hajt vég­re Vietnam határai köze­lében. A hírek szerint ép­pen egy tucat kínai had­osztályt és hat hadtestet vontak össze, négy kínai hadosztály pedig a laoszi határ mentén zárkózik fel. Ezek a jelentések akkor is nemzetközi aggodalmat keltenének, ha a világ nem ismerné az időbeli előzményeket, az agresszió pekingi „ideológiai” körí­tését — az egész szomorú hátteret. De hát ismeri és a kínai vezetés egyébként is gondoskodik arról, hogy senkinek se maradhassa­nak kétségei a katonai ak­ciók politikai jellege és céljai iránt. Újabban már alig van nap, hogy a kínai főváros­ban ne bangzanának el felelős, magas rangú veze­tők nyilatkozatai „Viet­nam ismételt, sőt esetleg többszöri (!) megleckézte- téséről”. Sokasodnak az arról szóló hírek is, hogy a vietnami légtérben rend­szeressé váltak a veszélyes kínai provokációk. Az, hogy egy hatalom ilyen eszközökkel, a szün­telen katonai fenyegeté­sek gyakorlatát megvaló­sítva folytassa „külpoliti­kai” tevékenységét, világ­szerte aggodalmat kelt. A jelek szerint azonban nem minden ország osztja ezt az aggodalmat. Számos megfigyelő em­lékeztet arra, hogy a pro­vokációk valósággal szár­nyakat kaptak Walter Mondale amerikai alel- nök kínai látogatása után. A szovjet hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda nem véletlenül hívja fel a fi­gyelmet éppen most arra: a fejlemények fényében Washington hiába akarja , Pekinggel kiépített kap­csolatait egyszerű „norma­lizálásként” feltüntetni. Harmat Endre Irán: Khomeini beszéde Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője, rádióbe­szédben szólította fel a kurd lázadás leverése elől mene­külőket, hogy térjenek vissza otthonaikba. Khomeini biz­tosította a kurdokat, hogy „csak az áruló (kurd) veze­tőket és cinkostársaikat von­ják felelősségre gyilkosságért és árulásért”. Egy másik, vasárnapi be­szédében az iráni főpap ki­jelentette az ország gazdasá­gi helyzetével elégedetlenke­dőknek, hogy az „iszlám for­radalom nem az árak csök­kenését, hanem az iszlám eszmék megvalósítását je­lenti”. Khomeini hozzáfűzte, hogy az „iszlám gazdasági koncepció nem a gyomorra összpontosít, hanem az em­beri lét lényegére”. Az iráni belpolitikai élet nyugtalanságának újabb je­le, hogy vasárnap benyújtot­ta lemondását Gholam Husz- szein Sokuhi közoktatásügyi miniszter. Lemondásának oka egyelőre nem ismeretes. (Folytatás az 1. oldalról) szítést megteszünk azért, hogy három évig méltó mó­don lássuk el az elnöki tisz­tet, teljesítsük a konferencia határozatait, és erősítsük a mozgalom egységét. Nyilván­valóvá vált, hogy a különbö­zőségek ellenére mennyi kö­zös érdek fűz össze bennün­Sajtókonferencián számolt be hétfőn Moszkvában 175 napos űrutazásáról Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin. A világ eddigi leghosszabb idő­tartamú űrexpedíciójának két részvevője csaknem féléves űrutazás után augusztus 19- én tért vissza a Földre. A két űrhajós a bajkonuri űrrepü­lőtéren töltött rövidebb időt, orvosi ellenőrzés alatt szok­tak vissza a tartós súlytalan­ság után a földi körülmé­nyekhez és elkészítették első átfogó beszámolójukat. Lja­hov és Rjumin a múlt héten tért vissza a Csillagvárosba, pénteken pedig ^eonyid Brezsnyev átnyújtotta nekik a magas kitüntetéseket, ame­lyeket kiváló és hősies mun­kájukért adományozott a Leg­felsőbb Tanács elnöksége. Ljahov és Rjumin útjának eredményeit, a Szaljut—6 űr­állomással végzett eddigi kí­sérleteket Borisz Petrov, a tudományos akadémia alel- nöke, az Interkozmosz Ta­nács elnöke foglalta össze. A többi között elmondotta: az új típusú űrállomáson eddig három állandó személyzet dolgozott, összesen 14 űrhajós járt. A Szaljut—6-hoz 17 al­kalommal kapcsoltak hozzá személy-, illetve teherszállí­tó űrhajót. A teherűrhajók összesen 9 tonna darabárut és 4 tonna üzemanyagot juttat­tak el az űrállomásra. Az űr­állomásról eevedül az MKF— 6 M készülékkel 6000 felvé­telt készítettek a Föld felszí­néről és az óceánokról. Az űrállomás minikemencéiben 150 kísérletet haitottak végre. Petrov akadémikus méltat­ta a nemzetközi kísérletek je­lentőségét. hangsúlyozva, hogy a szocialista országok összefogása a világűrben is nagy eredményeket hozott. két, mennyi közös célkitűzé­sünk van. Fidel Castro végül köszöne­tét mondott a résztvevőknek a konferencia sikerének ér­dekében végzett munkáju­kért és az együttműködésért, majd az el nem kötelezett or­szágok hatodik csúcsértekez­letét befejezettnek nyilvání­totta. Oleg Gazenko akadémikus, az egészségügyi minisztérium űrorvostudományi és űrbioló­giai intézetének igazgatója az út orvosi és biológiai ered­ményeiről számolt be. Vlagyimir Ljahov elmon­dotta: űrutazásuk mind a 175 napja eseményteljes volt, új és új élményeket hozott. Ki­emelte: az űrutazás sikere nem kis mértékben attól függ, hogyan fér meg egy­mással a személyzet két tag­ja. „Jó lélektani állapotun­kat nagymértékben segítette, hogy kölcsönös megbecsülést tanúsítottunk egymás iránt. Igyekeztünk gondoskodni egymásról, megóvni egymást — s ez nem kis mértékben járult hozzá munkaképessé­günk növeléséhez is — mon­dotta erről. Valerij Rjumin részletesen beszámolt az űrutazás során végzett munkáról. Különösen kiemelte a kozmikus technika sikerét, a különböző beren­dezések és műszerek eredmé­nyes működését. Petrov akadémikus vála­szaiban a többi között a nem­zetközi együttműködést illető kérdésekre tért ki. Az Inter- kozmosz-orogram folytatása mellett rövidesen megkezdőd­nek a részletes tárgyalások a francia űrhajósjelölt útjáról is. Ezzel kapcsolatban Vlagyi­mir Satalov altábornagy egy kérdésre válaszolva elmon­dotta: a magvar űrhajósie- löltek Csillagvárosban foly­tatják felkészülésüket arra a szoviet—magyar űrkísérletre, amelyre az Interkozmosz- nroeram további szakaszában kerül sor. A szakmai vezetők igen elégedetteké magyar űr- haiócielöltek eredményeivel: mindketten szorqaimasan ké­szülnek az eljövendő űruta­zásra. Robert Strauss (balra), az Egyesült Államok közel-keleti utazó nagykövete Kairóban Mustafa Khalil egyiptomi mi­niszterelnökkel tárgyalt. (Kelet-Magyarország telefotó) Az el nem kötelezett országok csúcsértekezletének záró­ülésén: Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke és Hafez Asszad Szíriái elnök. (Kelet-Magyarország telefotó) A kozmikus technika sikere A szovjet űrpáros sajtóértekezlete Moszkvában Fejfák alatt 5. Mindennek nevezhető volt Szatmárcsekére való megér­kezésünk, csak dicstelinek nem. Igaz, nehezen is indult az egész. A mi evezni tudá­sunkkal, egy szál, vaskos eve­zővel, melyhez Tiszacsécsén jutottunk, akár bravúrnak is elkönyvelhető tett volt, hogy Csekére egyáltalán megérkez­tünk. Közben a folyó közepén zátonyra futottunk, és sehogy sem értettük, miért nem tud­juk magunkat a csónakban ülve letolni a kavicspadról? Mikor kiléptünk a hajócská­ból, hogy így meneküljünk tartózkodásunk kényszerű helyéről, fény derült áz ok­ra is: a víznek itt még akko­ra volt a sodra, hogy majd levert a lábunkról... Kaptunk aztán egy jeges­esőt, melyet egy szál fürdő­ruhában, kerge indiánként a parton ugrálva vészeltünk át. Csoda-e, hogy ilyen előzmé­nyek után, ilyen felkészült­séggel az elképzelt helytől vagy nyolcvan méterrel lej­jebb, egy szedres-csalános terület közepén értünk csak partot? A csoda az volt, hogy ki tudtunk kötni, hogy Csics- ri Kiss Bálint, az öreg éjjeli- ők jóvoltából hajónk is békés vizekre jutott, és segítségével még fedél is került a fejünk fölé. A szatmárcsekei temető azonban kárpótolt kínlódása­inkért. Ne bonyolódjunk most ab­ba a kérdésbe: csónakos-e a csónakosnak mondott fejfa, vagy emberarcot formáz a fafaragás, netán praktikus cé­lokból lett-e olyan, amilyen? A problémában nálunk ava- tottabbak sem tudtak eddig eligazodni. • Amit a temető tájékozott őre egy tévhitet eloszlatni mondott, azonban elfogadhat­juk: — Ez kérem, nem kopjafa, hanem fejfa ... Ez a temető önmagában is egyedi, megismételhetetlen. A komor fejfák közül ki­magasló Kölcsey-emlékmű tört oszlopa az egyetlen, amelynek a fából faragott egyforma síremlékek között helye lehet. Mert — ha nem számosán — megtalálhatók az újabbkori hivalkodás megjelenítői, a stílustalan sír­kövek. — Ezeknek el kell tűnniük — mondja a temetőőr —, mert a temető szépsége az egyszerűségében van. A mű­emlékesek kifizetik a kő árát, lecsiszoltatják a betűket és a követ a tulajdonos még el is adhatja. A műemlékesek múltat A Német Demokratikus Köztársaságban vasárnap a fasizmus áldozatainak több, mint 4000 emlékhelyén ko­szorúzásokkal, nagygyűlése­ken emlékeztek meg a fasisz­ta terror sokmillió áldozatá­ról. A hagyományos antifa­siszta harci nap alkalmából tartott berlini nagygyűlésen — amelyet az 1933-as hírhedt náci könyvégetés színhelyén, az NDK főváros szívében lé­vő Bebelplatzon rendeztek meg — részt vett az NDK számos párt- és állami veze­tője, élükön Erich Honecker- rel, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságá­nak főtitkárával, az NDK ál­lamtanácsának elnökével, Willi Stoph miniszterelnök­kel és Horst Sindermannal, a népi kamara elnökével, va­lamint 21 ország és Nyugat­mentő buzgalmukban hibát is elkövetnek. Míg a temető őrével sétálunk, jó néhány szépen felújított, az enyé­szettől elragadott fejfára akadunk, olyanokra, melyek­ről az eredeti felírás, vagy annak egy része hiányzik. — A restauráláskor nem írták le a szép szöveget, pe- dik annakelőtte ott állott... Itt van egy: „Kovács István alussza csendes álmát, / Ki a túr vizében lelte halálát... / Volt ez tovább is ... De kár volt Varga József emlékezetének egy részét is letörölni: „Halandó ember állj meg a fej fánál / Nézd meg, hogy tör rá a halál. / E sötét sírhant alatt Varga József nyugszik ...” — Ma is faragnak fej fát? — Nem ördögi mesterség ez... Ez a régi református teme­tő, ahol halálukban az el­lenségek is összebékültek, sok, felfedezetlen érdekessé­get rejteget. Megállunk egy fejfánál, ahol nem kis meglepetéssel olvassuk: „A. B. F. R. A. (A Boldog Feltámadás Reménye Alatt). Itt nyugszik Bőnyei Bertalan. Élt 64 évet. Meg­Kovács János, a temetőőr. halt 1953. június 12-én. A néphatalomért tett eredmé­nyes munkájának elismerésé­ül a községi tanács, Béke po­raira.” És odébb: „A Boldog Fel­támadás Reménye Alatt. Itt nyugszik Nagy Ignác. Élt 63 évet. Párosán 34 évet élt Ba­logh Katalin nejével. Meg­halt 1943. április 14-én. Meg­emlékezésül 1919—1969. A TK Községi vezetőségének, aki munkájával a társadalmi ha­ladás ügyét szolgálta. Az MSZMP. Béke poraira.” Berlin antifasiszta, ellenállási szervezeteinek delegációi, köztük a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége, a szö­vetség elnökének, Fehér La­josnak vezetésével. Paul Verner, az NSZEP Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára, beszédében hang­súlyozta, hogy megalakulá­sának órájától kezdve az NDK következetesen teljesí­ti az antifasiszta harcosok örökségét, s az alapításának jubileumát ünneplő 30 éves Szocialista Német Demokra­tikus Köztársaság egyben há­rom évtizede mélyen anti­fasiszta békeállam. A berlini nagygyűlés részt­vevői megkoszorúzták a fa­sizmus és militarizmus áldo­zatainak az Unter den Lin- denen lévő emlékhelyét. Egy pillanatig döbbenten nézünk. De rá kellett jön­nünk, nem mindig kibékíthe­tetlen dolgok ezek. Mert Nagy Ignác, a református szülők református gyermeke — egy a huszadik századi Tiborcok közül —, a szegény paraszt nagyon is megérezhette az idők szelét. És ennek megfe­lelően cselekedhetett. Csak­úgy, mint Bőnyei Bertalan, aki igencsak megszenvedett 1919-es szerepéért. Ebben a temetőben szinte minden fejfához fűződik egy történet, megírni való tett, jó és rossz, némelyik egy novel­la, egy regény magjául is szolgálhat. Nem kétséges: in­dulatos emberek lakhatták többnyire ezt a falut. Olya­nok, mint a Kissek, Csicseri Kiss Bálint rokonai. ök arról voltak nevezete­sek, hogy kaszakalapács nél­kül nem mentek a bálba. — Egyszer — meséli Ko­vács János — a bálban nagy verekedés tört ki, verték a legények a csendőr őrspa- rancsnokot. Szaladt ám az őrsparancsnok felesége a Kiss Andris bácsihoz (még én is ismertem), mondja neki, jaj, Andris segítsen, verik az ura­mat. Hogyne segítenél^ mondta Andris bácsi. Bement a bálba, kiabálta: „Ne bánt­sátok a tiszthelyettes urat!” Aztán puff! Odohúzott neki András bácsi is. De csinált az mást is. Volt egy kis veres kutyája, azzal ment el a báró erdejébe vadászni. A báró is épp akkor vadászott, meglát­ta a veres kutyát, le akarta lőni. Kiss András pont ekkor lépett ki az erdőből. Megcé­lozta a puskájával a bárót és odakiáltott neki: „Egyszerre uram!” Letette a báró a pus­kát. \ A temetőnek sok csodálója van. Külföldi látogatókban sincs hiány. — Még Franciaországból is szokott ide jönni egy kis sza­kállas ember. Minden évben előkerül. Guggol a fejfáknál és úgy fényképezi őket. Ki­csit tud magyarul. Mindig mondja, hogy ilyen szép nincs sehol... Utunk, pedig nem volt szándékolt, megint Kölcsey sírjához vezet, akinek emlé­két máig élteti a csekei em­lékezet. Leszármazott egy sincs a faluban, de Kölcsey több is nyugszik a temető­ben. Az utolsó hamvait, nem is nagyon rég, Németország­ból hozták haza. Itthon akart porrá lenni. A sokat tudó Kovács János háza pár lépésnyire van csak a temetőtől. Míg odame­gyünk, arról mesél, látoga­tott hely lett Szatmár. Úgy látszik, nagyon lehet szeretni ezt a tájat. (Folytatjuk) Koszigin Etiópiába érkezett A szocialista Etiópia ideig­lenes katonai kormányzó ta­nácsának és ideiglenes kato­nai kormányának meghívá­sára hétfőn hivatalos baráti látogatásra Etiópiába érke­zett Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. A két ország nemzeti lo­bogóival feldíszített Addisz Abeba-i repülőtéren a szov­jet vendéget Mengisztu Hailé Mariam, az ideiglenes kato­nai kormányzó tanács elnöke, miniszterelnök, és más magas rangú személyiségek fogad­ták. Antifasiszta harci nap az NDK-ban CSÓNAKKAL A TISZAI BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA

Next

/
Oldalképek
Tartalom