Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-11 / 212. szám
4 kelet-magyarorszag 1979. szeptember 11. Befejeződött az el nem kötelezettek havannai csúcsértekezlete Kommentár Fenyegető árnyék Ázsiában Miközben Peking magatartása mi'att semmi eredményt nem hoztak a vietnami—kínai tárgyalások, a két ország határáról újra riasztó hírek érkeznek. A jelentések önmagukért beiéinek. Néhány hónapos viszonylagos békeállapot után Kína ismét egyértelműen fenyegető katonai manővereket hajt végre Vietnam határai közelében. A hírek szerint éppen egy tucat kínai hadosztályt és hat hadtestet vontak össze, négy kínai hadosztály pedig a laoszi határ mentén zárkózik fel. Ezek a jelentések akkor is nemzetközi aggodalmat keltenének, ha a világ nem ismerné az időbeli előzményeket, az agresszió pekingi „ideológiai” körítését — az egész szomorú hátteret. De hát ismeri és a kínai vezetés egyébként is gondoskodik arról, hogy senkinek se maradhassanak kétségei a katonai akciók politikai jellege és céljai iránt. Újabban már alig van nap, hogy a kínai fővárosban ne bangzanának el felelős, magas rangú vezetők nyilatkozatai „Vietnam ismételt, sőt esetleg többszöri (!) megleckézte- téséről”. Sokasodnak az arról szóló hírek is, hogy a vietnami légtérben rendszeressé váltak a veszélyes kínai provokációk. Az, hogy egy hatalom ilyen eszközökkel, a szüntelen katonai fenyegetések gyakorlatát megvalósítva folytassa „külpolitikai” tevékenységét, világszerte aggodalmat kelt. A jelek szerint azonban nem minden ország osztja ezt az aggodalmat. Számos megfigyelő emlékeztet arra, hogy a provokációk valósággal szárnyakat kaptak Walter Mondale amerikai alel- nök kínai látogatása után. A szovjet hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda nem véletlenül hívja fel a figyelmet éppen most arra: a fejlemények fényében Washington hiába akarja , Pekinggel kiépített kapcsolatait egyszerű „normalizálásként” feltüntetni. Harmat Endre Irán: Khomeini beszéde Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője, rádióbeszédben szólította fel a kurd lázadás leverése elől menekülőket, hogy térjenek vissza otthonaikba. Khomeini biztosította a kurdokat, hogy „csak az áruló (kurd) vezetőket és cinkostársaikat vonják felelősségre gyilkosságért és árulásért”. Egy másik, vasárnapi beszédében az iráni főpap kijelentette az ország gazdasági helyzetével elégedetlenkedőknek, hogy az „iszlám forradalom nem az árak csökkenését, hanem az iszlám eszmék megvalósítását jelenti”. Khomeini hozzáfűzte, hogy az „iszlám gazdasági koncepció nem a gyomorra összpontosít, hanem az emberi lét lényegére”. Az iráni belpolitikai élet nyugtalanságának újabb jele, hogy vasárnap benyújtotta lemondását Gholam Husz- szein Sokuhi közoktatásügyi miniszter. Lemondásának oka egyelőre nem ismeretes. (Folytatás az 1. oldalról) szítést megteszünk azért, hogy három évig méltó módon lássuk el az elnöki tisztet, teljesítsük a konferencia határozatait, és erősítsük a mozgalom egységét. Nyilvánvalóvá vált, hogy a különbözőségek ellenére mennyi közös érdek fűz össze bennünSajtókonferencián számolt be hétfőn Moszkvában 175 napos űrutazásáról Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin. A világ eddigi leghosszabb időtartamú űrexpedíciójának két részvevője csaknem féléves űrutazás után augusztus 19- én tért vissza a Földre. A két űrhajós a bajkonuri űrrepülőtéren töltött rövidebb időt, orvosi ellenőrzés alatt szoktak vissza a tartós súlytalanság után a földi körülményekhez és elkészítették első átfogó beszámolójukat. Ljahov és Rjumin a múlt héten tért vissza a Csillagvárosba, pénteken pedig ^eonyid Brezsnyev átnyújtotta nekik a magas kitüntetéseket, amelyeket kiváló és hősies munkájukért adományozott a Legfelsőbb Tanács elnöksége. Ljahov és Rjumin útjának eredményeit, a Szaljut—6 űrállomással végzett eddigi kísérleteket Borisz Petrov, a tudományos akadémia alel- nöke, az Interkozmosz Tanács elnöke foglalta össze. A többi között elmondotta: az új típusú űrállomáson eddig három állandó személyzet dolgozott, összesen 14 űrhajós járt. A Szaljut—6-hoz 17 alkalommal kapcsoltak hozzá személy-, illetve teherszállító űrhajót. A teherűrhajók összesen 9 tonna darabárut és 4 tonna üzemanyagot juttattak el az űrállomásra. Az űrállomásról eevedül az MKF— 6 M készülékkel 6000 felvételt készítettek a Föld felszínéről és az óceánokról. Az űrállomás minikemencéiben 150 kísérletet haitottak végre. Petrov akadémikus méltatta a nemzetközi kísérletek jelentőségét. hangsúlyozva, hogy a szocialista országok összefogása a világűrben is nagy eredményeket hozott. két, mennyi közös célkitűzésünk van. Fidel Castro végül köszönetét mondott a résztvevőknek a konferencia sikerének érdekében végzett munkájukért és az együttműködésért, majd az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletét befejezettnek nyilvánította. Oleg Gazenko akadémikus, az egészségügyi minisztérium űrorvostudományi és űrbiológiai intézetének igazgatója az út orvosi és biológiai eredményeiről számolt be. Vlagyimir Ljahov elmondotta: űrutazásuk mind a 175 napja eseményteljes volt, új és új élményeket hozott. Kiemelte: az űrutazás sikere nem kis mértékben attól függ, hogyan fér meg egymással a személyzet két tagja. „Jó lélektani állapotunkat nagymértékben segítette, hogy kölcsönös megbecsülést tanúsítottunk egymás iránt. Igyekeztünk gondoskodni egymásról, megóvni egymást — s ez nem kis mértékben járult hozzá munkaképességünk növeléséhez is — mondotta erről. Valerij Rjumin részletesen beszámolt az űrutazás során végzett munkáról. Különösen kiemelte a kozmikus technika sikerét, a különböző berendezések és műszerek eredményes működését. Petrov akadémikus válaszaiban a többi között a nemzetközi együttműködést illető kérdésekre tért ki. Az Inter- kozmosz-orogram folytatása mellett rövidesen megkezdődnek a részletes tárgyalások a francia űrhajósjelölt útjáról is. Ezzel kapcsolatban Vlagyimir Satalov altábornagy egy kérdésre válaszolva elmondotta: a magvar űrhajósie- löltek Csillagvárosban folytatják felkészülésüket arra a szoviet—magyar űrkísérletre, amelyre az Interkozmosz- nroeram további szakaszában kerül sor. A szakmai vezetők igen elégedetteké magyar űr- haiócielöltek eredményeivel: mindketten szorqaimasan készülnek az eljövendő űrutazásra. Robert Strauss (balra), az Egyesült Államok közel-keleti utazó nagykövete Kairóban Mustafa Khalil egyiptomi miniszterelnökkel tárgyalt. (Kelet-Magyarország telefotó) Az el nem kötelezett országok csúcsértekezletének záróülésén: Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke és Hafez Asszad Szíriái elnök. (Kelet-Magyarország telefotó) A kozmikus technika sikere A szovjet űrpáros sajtóértekezlete Moszkvában Fejfák alatt 5. Mindennek nevezhető volt Szatmárcsekére való megérkezésünk, csak dicstelinek nem. Igaz, nehezen is indult az egész. A mi evezni tudásunkkal, egy szál, vaskos evezővel, melyhez Tiszacsécsén jutottunk, akár bravúrnak is elkönyvelhető tett volt, hogy Csekére egyáltalán megérkeztünk. Közben a folyó közepén zátonyra futottunk, és sehogy sem értettük, miért nem tudjuk magunkat a csónakban ülve letolni a kavicspadról? Mikor kiléptünk a hajócskából, hogy így meneküljünk tartózkodásunk kényszerű helyéről, fény derült áz okra is: a víznek itt még akkora volt a sodra, hogy majd levert a lábunkról... Kaptunk aztán egy jegesesőt, melyet egy szál fürdőruhában, kerge indiánként a parton ugrálva vészeltünk át. Csoda-e, hogy ilyen előzmények után, ilyen felkészültséggel az elképzelt helytől vagy nyolcvan méterrel lejjebb, egy szedres-csalános terület közepén értünk csak partot? A csoda az volt, hogy ki tudtunk kötni, hogy Csics- ri Kiss Bálint, az öreg éjjeli- ők jóvoltából hajónk is békés vizekre jutott, és segítségével még fedél is került a fejünk fölé. A szatmárcsekei temető azonban kárpótolt kínlódásainkért. Ne bonyolódjunk most abba a kérdésbe: csónakos-e a csónakosnak mondott fejfa, vagy emberarcot formáz a fafaragás, netán praktikus célokból lett-e olyan, amilyen? A problémában nálunk ava- tottabbak sem tudtak eddig eligazodni. • Amit a temető tájékozott őre egy tévhitet eloszlatni mondott, azonban elfogadhatjuk: — Ez kérem, nem kopjafa, hanem fejfa ... Ez a temető önmagában is egyedi, megismételhetetlen. A komor fejfák közül kimagasló Kölcsey-emlékmű tört oszlopa az egyetlen, amelynek a fából faragott egyforma síremlékek között helye lehet. Mert — ha nem számosán — megtalálhatók az újabbkori hivalkodás megjelenítői, a stílustalan sírkövek. — Ezeknek el kell tűnniük — mondja a temetőőr —, mert a temető szépsége az egyszerűségében van. A műemlékesek kifizetik a kő árát, lecsiszoltatják a betűket és a követ a tulajdonos még el is adhatja. A műemlékesek múltat A Német Demokratikus Köztársaságban vasárnap a fasizmus áldozatainak több, mint 4000 emlékhelyén koszorúzásokkal, nagygyűléseken emlékeztek meg a fasiszta terror sokmillió áldozatáról. A hagyományos antifasiszta harci nap alkalmából tartott berlini nagygyűlésen — amelyet az 1933-as hírhedt náci könyvégetés színhelyén, az NDK főváros szívében lévő Bebelplatzon rendeztek meg — részt vett az NDK számos párt- és állami vezetője, élükön Erich Honecker- rel, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkárával, az NDK államtanácsának elnökével, Willi Stoph miniszterelnökkel és Horst Sindermannal, a népi kamara elnökével, valamint 21 ország és Nyugatmentő buzgalmukban hibát is elkövetnek. Míg a temető őrével sétálunk, jó néhány szépen felújított, az enyészettől elragadott fejfára akadunk, olyanokra, melyekről az eredeti felírás, vagy annak egy része hiányzik. — A restauráláskor nem írták le a szép szöveget, pe- dik annakelőtte ott állott... Itt van egy: „Kovács István alussza csendes álmát, / Ki a túr vizében lelte halálát... / Volt ez tovább is ... De kár volt Varga József emlékezetének egy részét is letörölni: „Halandó ember állj meg a fej fánál / Nézd meg, hogy tör rá a halál. / E sötét sírhant alatt Varga József nyugszik ...” — Ma is faragnak fej fát? — Nem ördögi mesterség ez... Ez a régi református temető, ahol halálukban az ellenségek is összebékültek, sok, felfedezetlen érdekességet rejteget. Megállunk egy fejfánál, ahol nem kis meglepetéssel olvassuk: „A. B. F. R. A. (A Boldog Feltámadás Reménye Alatt). Itt nyugszik Bőnyei Bertalan. Élt 64 évet. MegKovács János, a temetőőr. halt 1953. június 12-én. A néphatalomért tett eredményes munkájának elismeréséül a községi tanács, Béke poraira.” És odébb: „A Boldog Feltámadás Reménye Alatt. Itt nyugszik Nagy Ignác. Élt 63 évet. Párosán 34 évet élt Balogh Katalin nejével. Meghalt 1943. április 14-én. Megemlékezésül 1919—1969. A TK Községi vezetőségének, aki munkájával a társadalmi haladás ügyét szolgálta. Az MSZMP. Béke poraira.” Berlin antifasiszta, ellenállási szervezeteinek delegációi, köztük a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége, a szövetség elnökének, Fehér Lajosnak vezetésével. Paul Verner, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, beszédében hangsúlyozta, hogy megalakulásának órájától kezdve az NDK következetesen teljesíti az antifasiszta harcosok örökségét, s az alapításának jubileumát ünneplő 30 éves Szocialista Német Demokratikus Köztársaság egyben három évtizede mélyen antifasiszta békeállam. A berlini nagygyűlés résztvevői megkoszorúzták a fasizmus és militarizmus áldozatainak az Unter den Lin- denen lévő emlékhelyét. Egy pillanatig döbbenten nézünk. De rá kellett jönnünk, nem mindig kibékíthetetlen dolgok ezek. Mert Nagy Ignác, a református szülők református gyermeke — egy a huszadik századi Tiborcok közül —, a szegény paraszt nagyon is megérezhette az idők szelét. És ennek megfelelően cselekedhetett. Csakúgy, mint Bőnyei Bertalan, aki igencsak megszenvedett 1919-es szerepéért. Ebben a temetőben szinte minden fejfához fűződik egy történet, megírni való tett, jó és rossz, némelyik egy novella, egy regény magjául is szolgálhat. Nem kétséges: indulatos emberek lakhatták többnyire ezt a falut. Olyanok, mint a Kissek, Csicseri Kiss Bálint rokonai. ök arról voltak nevezetesek, hogy kaszakalapács nélkül nem mentek a bálba. — Egyszer — meséli Kovács János — a bálban nagy verekedés tört ki, verték a legények a csendőr őrspa- rancsnokot. Szaladt ám az őrsparancsnok felesége a Kiss Andris bácsihoz (még én is ismertem), mondja neki, jaj, Andris segítsen, verik az uramat. Hogyne segítenél^ mondta Andris bácsi. Bement a bálba, kiabálta: „Ne bántsátok a tiszthelyettes urat!” Aztán puff! Odohúzott neki András bácsi is. De csinált az mást is. Volt egy kis veres kutyája, azzal ment el a báró erdejébe vadászni. A báró is épp akkor vadászott, meglátta a veres kutyát, le akarta lőni. Kiss András pont ekkor lépett ki az erdőből. Megcélozta a puskájával a bárót és odakiáltott neki: „Egyszerre uram!” Letette a báró a puskát. \ A temetőnek sok csodálója van. Külföldi látogatókban sincs hiány. — Még Franciaországból is szokott ide jönni egy kis szakállas ember. Minden évben előkerül. Guggol a fejfáknál és úgy fényképezi őket. Kicsit tud magyarul. Mindig mondja, hogy ilyen szép nincs sehol... Utunk, pedig nem volt szándékolt, megint Kölcsey sírjához vezet, akinek emlékét máig élteti a csekei emlékezet. Leszármazott egy sincs a faluban, de Kölcsey több is nyugszik a temetőben. Az utolsó hamvait, nem is nagyon rég, Németországból hozták haza. Itthon akart porrá lenni. A sokat tudó Kovács János háza pár lépésnyire van csak a temetőtől. Míg odamegyünk, arról mesél, látogatott hely lett Szatmár. Úgy látszik, nagyon lehet szeretni ezt a tájat. (Folytatjuk) Koszigin Etiópiába érkezett A szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanácsának és ideiglenes katonai kormányának meghívására hétfőn hivatalos baráti látogatásra Etiópiába érkezett Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. A két ország nemzeti lobogóival feldíszített Addisz Abeba-i repülőtéren a szovjet vendéget Mengisztu Hailé Mariam, az ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke, miniszterelnök, és más magas rangú személyiségek fogadták. Antifasiszta harci nap az NDK-ban CSÓNAKKAL A TISZAI BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA
