Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. szeptember 9. „...mikor hol lehet a forintot megfogni" Ön hogyan takarékoskodik? TAKARÉKOSSÁG. ALIGHANEM EZ VOLT AZ UTÓB­BI KÉT HÓNAP LEGGYAKORIBB BESZÉDTÉMÁJA. MI A TISZALÖKI HÓDIKOT-BEN ÉRDEKLŐDTÜNK: KÜLÖNBÖZŐ FOGLALKOZÁSÚ, JÖVEDELMŰ, KORÜ ÉS CSALÁDI HELYZETŰ ASSZONYOKAT KÉRDEZTÜNK MEG: ÖN HOGYAN TAKARÉKOSKODIK? Vaskó Jánosné betanított munkás. A férje vájár, Bu­dapestről hetenként egyszer jár haza. Három gyermekük van, a nagylány most fog érettségizni, hatodik osztályos a fiúk, a kislány pedig négy­éves. roltuk a mostani életünket. Ügy kerültünk össze 18 éve, hogy a világon semmink se volt. Raktuk-raktuk a pénzt, míg a házunk felépült. Két­szobás, most tapétáztuk, vil­lanyfűtés van benne, telket vettünk, víkendházat fogunk nyom nem úgy fog férjhez menni, ahogy én ... Ferencz Jánosné üzemi adatgyűjtőnek egy nyolcéves kislánya van, a férje kőmű­ves, anyagi helyzetükre az a jellemző, amit úgy szoktunk mondani: megvan mindenük. Két és fél szobás lakás, be­rendezve, gépesítve, a telken annyi gyümölccsel és zöldfé­lével, hogy piacra sosem jár, az udvaron csirke, kacsa, hí­zó. Mégis igen takarékos asz- szony hírében áll. — Sokkal többet is megen­gedhetnénk magunknak, ru­hában, egyéb külső dolgok­ban, vagy például az egyet­len gyermekünk kényezteté­sében. A gyereknek csak any- nyi ruhája, játéka van, mint­ha lenne még néhány testvé­re. Csak ami szükséges. Én sem veszem meg a 800 fo­rintos szandált, fodrász he­lyett inkább magam rakom be a hajam. Kerülöm a lu­xust, a fölösleges fényűzést. Még kocsit sem tervezünk. Hogy mire költjük akkor a pénzt? Nem vagyunk nagy- étkűek, de sokat eszünk. Hús minden napra kell! A többit meg elutazzuk. Nem vásárol­ni járunk külföldre, hanem világot látni. Szentesi lmréné üzemi technológusnak nagy lányai vannak, sőt, már nagymama. — Most már csak hárman maradtunk otthon. A gimna­zista lányom, meg a férjem. Vasutas. Ketten keresünk háromra, meg néha a kisuno- kámnak veszek valamit. Hu­szonhat évi házasság után nagy anyagi gondjaink per­sze, hogy nincsenek, de azért pni is érezzük, hogy valami változni fog. Én a villany- számlától félek. A fürdőszo­Szentesi lmréné baí boyler miatt legutóbb 600 forint villanyszámlát fizet­tem. Mi lesz, ha felemelik vagy ezerre? Járjak keveseb­bet fodrászhoz? Szóval most még nem tudom. Egy biztos: kevesen mondhatják el ma­gukról ebben az országban, hogy ne kellene a takarékos­ságot valamilyen formában megtanulni és gyakorolni... Vaskó Jánosné — Keveset keresek. A gye­rekek miatt csak állandó egy műszakot tudok vállalni. A múlt hónapban 2346 forint jött ki, de ez nem jellemző, inkább az, hogy kétezer alatt marad. A férjem sem annyit keres, mint amennyit a bá­nyászokról hisznek, mert nem mélyüzemben dolgozik. Egy-egy hét végén legkeve­sebb 350-et magával visz. Szóval, marad összesen hat­ezer. Nagyon nehéz ennyiből gazdálkodni. — Én úgy takarékosko­dom, hogy például nem ve­szek a nagylányomnak 600 forintos pulóvert, hanem fo­nalat veszek 160-ért és elké­szítjük magunknak. Ügy ne­veltük a gyerekeket, hogy tudják: ennyi van és nem több! Ami most a legsúlyo­sabban érint bennünket: a húsfélék. Ezután nem tudok háromszor egy héten húst venni, csak kétszer vagy egy­szer. Aztán elmaradnak a di­vatkabátok, mert kell az óvo­dára, a napközire, s enni az egész családnak. Élelemre több fog elmenni, s ezt va­lahonnan máshonnan kell el­venni ... Spitzmüller Mihályné sza­lagsegédmunkás. Férje ké­ményseprő, két nagy gyere­kük van, a fiú 17 éves, a kis­lány 15. A fiú az iskola el­végzése óta dolgozik, s kis­lány sem tanult tovább, most már ő is HÓDIKÖT-ös dol­gozó. Mindenki keres. Lehet, hogy már nem is kell taka­rékoskodniuk? — Mi már előre megspó­Spitzmüller Mihályné rá építeni. Szóval, nem pa­naszkodom. — De azért nem igaz, hogy most már szórhatjuk a pénzt. A fiú ideadja, amit megkeres, de el is hordja. A kislány kezdő, még csak 50 —60 százalékot teljesít. — Ott spórolunk, ahol tu­dunk. Húst szinte egyáltalán nem eszünk. Nem megy. In­kább főtt tészták, süte­Ferencz Jánosné mény ... Aztán: a férjem se­gített egy ismerősének kály­hát rakni, ő visszajött ne­künk tapétát ragasztani. Szó­val így: mikor hol lehet a fo­rintot megfogni. Kell még a lakásra: kívülről rendbeten- ni, csatorna, előtető satöbbi. S ha már minden rendben van? Akkor ideje gyűjteni a stafírungot, mert az én lá­A megye legkorszerűbb ABC-áruháza Tiszavasváriban Vendégünk: Jánosi Imre főszakács A konyhában is korszerűbben A tiszavasvári Vasvári ét­termet a kulturált vendég- fogadás, a jó ízek, a gazdag választék, s még most, ár­emelés után is elfogadható árak jellemzik. Vendégünk: Jánosi Imre főszakács, aki­nek válaszait ajánljuk a há­ziasszonyok és a „szakma” figyelmébe. — A magyar konyha vi­lághírű, de ugyanakkor egy­hangú is. Mi erről a vélemé­nye? — Arról, hogy világhírű, akkor győződtem meg, amikor 1973-ban, a szakmun­kásvizsga után néhány hétig Bulgáriában voltam gyakor­laton. Arról pedig, hogy egy­hangú, most iszerzek bővebb ismereteket, ugyanis kétéves üzletvezetői tanfolyamra já­rok. — ön naponta közel há­romszázötven embernek főz. Hogyan lehet ennyiféle ízlést kielégíteni? — Igyekszem a vendégek óhaját figyelembe venni, de változatos ételekkel a kor­szerű táplálkozást is népsze­rűsíteni. Megmondom őszin­tén, ez nem mindig sikerül. Nehezen szokunk .le a zsíros ételekről, a vastag rántások­ról. — Sokat beszélünk mosta­nában táplálkozástudomány­ról. Milyen a korszerű táp­lálkozás? — Három csoportba szok­tuk összefoglalni a korszerű táplálkozásnak megfelelő éte­leket. Ilyenek a tej és tejter­mékek, aztán a zöldség- és főzelékfélék, s végül a halak és szárnyasok. Az elkészítés .módjai közül pedig azt emel­ném ki, hogy előnyben ré­szesítjük a bő lisztes-zsíros rántások helyett az angolos, vajjal sűrített főzelékféléket, habarásnál a tej helyett a tejfölt, ami kevesebb lisztet vesz fel. — Magas húsfogyasztás, sok zsíros pörkölt jellemzi a magyar konyhát. Természe­tesen nem lehet egy egész nemzetet fogyókúrára fogni, de ha nem is egészséges, meg drága is a sok hús, ön mit ajánl, hogy változatosabb legyen az étrendünk? — Lehet a húsokat he­lyettesíteni megfelelő kaló­riaérték megtartása mellett húspótlókkal, vagy kevesebb húsigényű salátákkal. Itt az étteremben 10 féle tojásételt készítünk, 18 féle főzeléket, salátákból pedig 36 félét. A húspótlók főzelékre feltétnek kiválóan megfelelnek és amellett egészségesek. Vagy készítjük például a jércesa­látát. Ehhez megfelelnek úgynevezett értéktelen húsok is, mint például a fagyasz­tott, vagy frissen vágott csir­kéből a főétkezés után meg­maradó, a csontról lefejtett darabok. Burgonyával, almá­val, uborkával, fejes salátá­val, főtt tojással összerakva, mindezeket metéltre vágva és tartármártással összefogva kész a vacsora. — A főzelékfélék közül is említenék: a bimbóskelnek igen magas a B- és a C-vi- tamin-tartalma, B-vítami- nokból a kelkáposzta és a spárga tartalmaz sokat. Na­gyon kevés háztartásban használják ezeket, vagy pél­dául a lencsét. Mi ezt is fő­zünk, de sorolhatnám még a majoránnás burgonyát, a kapros káposztát, vagy a sa­látafőzeléket. Mind olcsó, tápláló és egészséges. — A legnehezebben talán azt fogadtuk az áremelésből, hogy egyes sertéshúsokat ez­után csak módjávail tudunk megvenni. Például a karajt. — Nem muszáj mindig ka­rajt enni. 100 gramm karaj kalóriaértéke: 148, ugyan­annyi sovány csirkéé 113 ka­lória. A sertésmáj: 140, a tyúk: 130, a sajt: 341. — Végül kérek egy recep­tet vasárnap délre: ünnepi ebédet, olcsót, táplálót, egész­ségeset. — Burgundi meggykrém­levest ajánlok: a meggyet fahéjjal, szegfűszeggel főz­zük, átpaszírozzuk, tejfölös habarással, kevés vörös bor­ral engedjük fel. Ütána sült csirke egészben pirítva, vagy grillsütőben készítve, amihez kockára vágott vegyes zöld­ségből készítünk ragut — borsó, vajbab, sárgarépa, ka­ralábé, gyökér — ezt húslé­vel és paradicsompürével hígítjuk. Köretnek párolt rizst javaslok, vagy mogyo­ró-burgonyát; a karalábévá­jóval mogyoró nagyságú bur­gonyagömböket vágunk ki, olajban megsütjük. A cse­mege lehet: alma köntösben. Félbe vágott, tisztított almát palacsintatésztában forga­tunk, olajban kisütjük, fahé­jas porcukorral meghintjük. Jó étvágyat kívánok! fl PÉNZRŐL Számos szólásmondás, köz­mondás keletkezett a p*énz- ről. Ezek közül válogattunk néhányat. O. Nagy Gabor: Mi fán terem? című gyűjte­ményéből. Se pénz, se posztó: íme a magyarázat: „...valaki kü­lönböző jellegű járandósá­gaitól elesett, kárba veszett a fáradozása, és nemcsak azt nem érte el, amit remélt, hanem már az sincs meg, ami azelőtt bizonyosnak lát­szott.’' Nyelvünk három év­százada él ezzel a szólással, azóta terjedt el, hogy a vég­vári katonáknak gyakran nem tudták kiadni a járan­dóságot, ami pénz és a posz­tó volt. „Ez a két fogalom őseink tudatában igen gyak­ran egyidejűleg, egymáshoz kapcsolódva merült fel. Má­tyás királynak 1471-ben ki­állított kiváltságlevele sze­rint például a sóvágóknak minden száz kivágott sókoc­ka után tíz dénár és tíz rőf posztó járt.” Élére rakja a garast. „Ez a szerfelett takarékos, már- már zsugori ember jellemzé­sére használt szólás a XVIII. század második felétől mu­tatható ki nyelvünkben ... ez a szólás akkor keletkezett, amikor még nem voltak ta­karékpénztárak és amikor a pénzen — nem lévén bank­jegy, papírpénz sem — csak ércpénzt értettek.” Ládafiá­ba gyűlt a pénz, élére rakva, hogy több elférjen és köny- nyen áttekinthető legyen nagyság szerint. A garast viszont nem gyűjtötték, ezért mai jelentése fösvény ember­re utal, aki azt is gyűjti, amit nem érdemes. Apád, anyád ide jöjjön! így mondtuk gyermekko­runkban és ráköpdöstünk a pénzdarabra. A tudósok ki­derítették: nem a szóláson, mint inkább a megköpdösé- sen volt a hangsúly.” A szo­kás kialakulása abban az ősi, primitív szemléletben gyö­kerezik, amely mágikus egy­ségben látta az embert mind­azzal, ami tőle származik vagy vele valamilyen kap­csolatban van. Ebből a fel­fogásból származik többek között az ^ babonás elkép­zelés is, hogy ha valakinek a levágott hajával, vagy kö­römdarabjával valamilyen varázslatot végeznek, annak hatása lesz a haj, vagy a kö­röm eredeti tulajdonosára.” Íme, a magyarság ősi, po­gány hitvilága egy mai szó­lásunkban. Ha az ember nyá­la a pénzt éri, a pénz tovább­ra is hozzá tartozik, esetleg visszatér gazdájához, de ma­gával „hozza” rokonait is. Fogához veri a garast. Ezt az ugyancsak fösvény ember­re alkalmazott szólást sokáig úgy értelmezték: azért veszi az ember a szájába a pénzt, hogy valódi voltáról, ke­ménységéről, aranytartal­máról meggyőződjék. Később azonban kiderült: itt is az ősi szokásról van szó. „A na­iv elképzelés szerint... pusz­ta megérintéssel is a maga mágikus körébe vonhatott az ember bizonyos tárgyakat.” Egy néprajzi adat szerint egy vásározó, hogy sok pénze le­gyen „a portékájáért kapott első garast a fogához veri”. Ügy hitték, amihez hozzá­értek, hozzájuk is fog tartoz­ni. Én tettem le a garast. Ere­detileg a panasztétel jogára vonatkozott. „ ... annak volt joga a bíró előtt szólni, aki meghatározott összegű pénzt letett, befizetett illetékes helyre”. Ungváron 1596-ban 40 pénz volt a panasz joga, „egy tállyai feljegyzés szerint a felperes a jegyzőnek 16, a bírónak 4 dénárt tartozott fi­zetni”. Ma akkor használjuk, ha végig akarjuk mondani a mondókánkat és ebben vala­ki meg akar akadályozni. Ezért inkább befejezem: mi­előtt olvasóim „tennék le a garast”. Az oldalt összeállította: Baraksó Erzsébet Fotók: Elek Emil KM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom