Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-07 / 209. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 7. Közlemény Helmut Schmidt magyarországi látogatásáról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa tagjának meghívására Helmut Schmidt, a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kan­cellárja 1979. szeptember 4—6 között hivatalos látoga­tást tett a Magyar Népköz- társaságban. Kádár János és Helmut Schmidt átfogó véleménycse­rét folytatott a két ország kapcsolatairól, valamint az időszerű nemzetközi kérdé­sekről. A látogatás kereté­ben Helmut Schmidt szövet­ségi kancellár megbeszélést folytatott Lázár Györggyel, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökével. A szövetségi kancellárt fo­gadta Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A megbeszélések szívélyes légkörben és a kölcsönös megbecsülés szellemében folytak. A felek megelégedéssel üd­vözölték a két ország kapcso­latainak jelentős fejlődését, amely az utóbbi években — különösen Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa tagjának a Németor­szági Szövetségi Köztársa­ságban 1977-ben tett látoga­tása óta — minden területen végbement. Megállapították, hogy ez a fejlődés teljes összhangban van az 1977. jú­lius 6-i közös nyilatkozat céljaival, amely továbbra is a két ország hosszú távú együttműködésének irányadó dokumentuma marad. A felek hangsúlyozták a két ország vezető államférfiai találkozóinak jelentőségét és megerősítették azt a szándé­kukat, hogy a jövőben is folytatják a magas szintű po­litikai véleménycserét. Üd­vözölték a két ország tör­vényhozó testületéi között létrejött kapcsolatfelvételt és annak tervezett folytatását. Méltatták a kormánytagok gyakoribb találkozóinak hasznosságát, helyeselték a magyar külkereskedelmi mi­niszter és a szövetségi gazda­sági miniszter ez év végére előirányzott találkozóját. Megállapodtak, hogy a kül­ügyminiszterek évenként konzultálnak egymással. Elégedetten állapították meg, hogy az ifjúsági csere, a szakszervezetek, sportszer­vezetek, szakmai szövetségek, más szervezetek és egyesüle­tek együttműködése, vala­mint a turizmus és a két or­szág állampolgárainak köz­vetlen kapcsolatai az 1977. július 6-i közös nyilatkozat céljaival összhangban fejlőd­tek. Megerősítették azt a szándékukat, hogy ezt a fej­lődést a jövőben is elősegítik. Különösen támogatják az utasforgalom további köny- nyítése lehetőségeinek fo­lyamatos vizsgálatát. A felek ismételten hangsú­lyozták, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének különös jelentőséget tulajdo­nítanak. Nagyra értékelték az ezen a téren elért pozitív eredményeket: az árucsere bővülését, a sikeres megvaló­sítás stádiumában lévő új kooperációs szerződések szá­mának jelentős emelkedését, a harmadik piaci együttmű­ködés fokozására irányuló törekvéseket. Ezzel összefüg­gésben méltatták a kormány­közi gazdasági vegyes bizott­ság eredményes tevékenysé­gét. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a gazdasági együttmű­ködés gyorsabb ütemű fej­lesztésének elősegítése érde­kében támogatják a kiegyen­súlyozott árucserét és struk­túrájának javítását, a terme­lési együttműködési formák kialakítását, valamint a két ország vállalatai közötti kap­csolatok szélesítését, beleért­ve a közepes és kisüzemeket is. Megállapodtak, hogy a gazdasági vegyes bizottság a következő, 1980 tavaszán tartandó, ülésszakán meg­vizsgálja, milyen intézkedé­sek szükségesek és lehetsége­sek az említett célok eléré­séhez. A felek kifejezték érde­keltségüket a gazdasági együttműködés feltételeinek további javításában és elha­tározták, hogy a kormánykö­zi vegyes bizottság keretében rendszeres információcserét folytatnak a két ország nép­gazdaságának fejlődési ten­denciájáról. Egyetértettek abban, hogy a jövedelmek, hozadékok és vagyonok ket­tős adóztatásának elkerülé­séről 1977. július 18-án kötött egyezmény javítja a két or­szág vállalatai együttműkö­désének feltételeit. Üdvözöl­ték, hogy a Magyar Kereske­delmi Kamara és a német gazdaság keleti bizottsága a közeljövőben együttműködési megállapodást köt. A felek újólag megerősí­tették, hogy elő kívánják se­gíteni a tudományos és mű­szaki együttműködést, s az a szándékuk, hogy amint le­het, megfelelő egyezménye­ket és megállapodásokat is kötnek. Hangsúlyozták a kulturális együttműködés jelentőségét a két ország kapcsolatainak hosszú távú fejlesztésében és azt a közös szándékukat, hogy fokozzák a kulturális cserét az 1977. július 6-i kul­turális egyezmény alapján. Elhatározták, hogy a kulturá­lis megállapodásban előirány­zott vegyes bizottságot 1980 elején összehívják abból a célból, hogy megvizsgálja a kulturális csere továbbfej­lesztésének lehetőségeit és közös elképzeléseket dolgoz­zon ki. Méltatták az egymás országában már megvalósult, vagy tervezett reprezentatív kulturális rendezvényeket, mint értékes hozzájárulást a kölcsönös megértés elmélyí­téséhez. Üdvözölték, hogy 1980 januárjában Budapesten sor kerül a Németországi Szö­vetségi Köztársaság kulturá­lis hetére. A felek kifejezték meggyő­ződésüket, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német- országi Szövetségi Köztársa­ság egyezményei és megálla­podásai elősegítik a kapcso­latok erőteljesebb fejleszté­sét. Elhatározták, hogy meg­vizsgálják a szerződéses ala­pok további kiépítésének le­hetőségeit azokon a szakterü­leteken, amelyeken ez célsze­rűnek tűnik. Támogatják a szakértői konzultációk foly­tatását konzuli kérdésekről abból a célból, hogy tovább javítsák a gyakorlati együtt­működést ezen a téren. A nemzetközi kérdések megvitatása során Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, az El­nöki Tanács tagja és Helmut Schmidt szövetségi kancellár külön figyelmet szentelt az enyhülés, a leszerelés, a fegy­verzetkorlátozás, a béke és biztonság kérdéseinek. Kife­jezték szilárd meggyőződésü­ket, hogy a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikájának nincs ésszerű alternatívája. Ez alkalommal is méltatták a Szovjetunió, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köz­társaság szerződéseit, vala­mint a Német Demokratikus Köztársaság és a Németorszá­gi Szövetségi Köztársaság alapszerződését, amelyek megkötése jelentősen hozzá­járult az európai enyhülés­hez. Kifejezték meggyőződé­süket, hogy az 1971. szep­tember 3-i négyoldalú meg­állapodás szigorú betartása és teljes alkalmazása a tartós európai enyhülés és az érin­tett államok kapcsolatai ja­vításának jelentős feltétele marad.-Űjólag hangsúlyozták az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróok­mányának jelentőségét. Mél­tatták a helsinki ajánlások megvalósításában már elért pozitív eredményeket. Kife­jezték szilárd eltökéltségüket, hogy — az enyhülés és az ál­lamok együttműködése érde­kében, valamennyi érintett ország és az emberek javá­ra — a jövőben is minden tőlük telhetőt megtesznek a záróokmány teljes megvaló­sításáért. Mindkét fél nagy jelentő­séget tulajdonított az 1980- ra előirányzott madridi ta­lálkozónak. Kifejezték eltö­kéltségüket, hogy hozzájárul­janak e találkozó alapos előkészítéséhez és sikeréhez. Megállapodták, hogy folytat­ják erről a kétoldalú konzul­tációkat. Kádár János és Helmut Schmidt egyetértett abban, hogy a biztonság katonai ve- tületei vizsgálatának különös jelentősége van. Síkraszáll- tak a kölcsönös bizalmat erő­sítő és a katonai összeütkö­zés veszélyeit csökkentő konkrét intézkedések tovább­fejlesztéséért. Támogatták az ezen intézkedésekkel össze­függő kérdések elmélyült vizsgálatát. A világbéke megőrzése és megszilárdítása szempontjá­ból nagyfontosságúnak tar­tották a fegyverkezési ver­seny megszüntetését, a lesze­relésre és a fegyverzet kor­látozására irányuló konkrét intézkedéseket. Üdvözölték a stratégiai tá­madófegyverek korlátozásá­ról szóló második szovjet— amerikai szerződés aláírását. Kifejezésre juttatták meg­győződésüket, hogy ez a szer­ződés, miután életbe lép. po­zitív hatással lesz általában az enyhülés folyamatára és különösen a leszerelésről és a fegyverzet korlátozásáról folyó nemzetközi tárgyalások­ra. Üdvözölték, hogy a Szov­jetunió és a Amerikai Egye­sült Államok kifejezte kész­ségét a SALT-tárgyalások folytatására. A felek hangsúlyozták, hogy a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről és az ezzel összefüggő intézke­désekről Bécsben folyó tár­gyalások nagy jelentőségűek a béke és a biztonság erősí­tése szempontjából. Remé­lik, hogy ezeken a tárgyalá­sokon mielőbb eredmény születik. A felek kinyilvánították készségüket azon lépések tá­mogatására, amelyek a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gaz­dasági Közösség megállapo­dás megkötésére irányulnak. Felfogásuk szerint egy ilyen megállapodás hozzájárulna az európai gazdasági együtt­működés fejlődéséhez és megfelne a helsinki záróok­mány céljainak. Hangsúlyozták, hogy a nemzetközi gazdasági kap­csolatoknak az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alap­ján, az államok jogos érde­keinek figyelembevételével kell fejlődnie. Megerősítet­ték, hogy ezen az alapon kell elősegíteni a fejlődő országok részvételének kiszélesítését a nemzetközi gazdasági együtt­működésben. Kinyilvánítot­ták szándékukat, hogy lehe­tőségükhöz képest hozzájá­rulnak a fejlődő országok gazdasági és társadalmi ha­ladásához. A felek megtárgyalták a közel-keleti helyzetet és hangoztatták azon vélemé­nyüket, hogy a térség tartós és igazságos békéjének meg­teremtéséhez átfogó rende­zésre van szükség valameny- nyi érdekelt fél részvételé­vel. A rendezésnek a Bizton­sági Tanács ismert határoza­tain kell alapulnia. A felek hangsúlyozták a palesztin nép törvényes jogai és a tér­ség minden egyes állama — beleértve Izraelt — azon joga elismerésének jelentőségét, hogy elismert és biztos hatá­rokon belül éljen. Véleménycserét folytattak az afrikai helyzetről. Meg­győződésük szerint a konti­nens államainak és népeinek lehetőséget kell kapniok ar­ra, hogy külső beavatkozástól mentesen, saját akaratuk szerint alakítsák életüket és fejlődésüket. Síkraszálltak Namíbia és Zimbabwe népei önrendelkezési jogának és függetlenségének érvényesí­téséért. A felek megelégedéssel nyilatkoztak arról a barátsá­gos légkörről és kölcsönös megértésről, amely megbe­széléseiket jellemezte. A Né­metországi Szövetségi Köz­társaság szövetségi kancel­lárjának a Magyar Népköz- társaságban tett látogatását úgy értékelték, hogy az to­vábbi jelentős lépés a két ország együttműködése fej­lesztésének útján. Kifejezték meggyőződésüket, hogy ál­lamaik és népeik jó viszonya Európa és a világ békéjének, biztonságának erősítését szol­gálja. Helmut Schmidt, a Német- országi Szövetségi Köztársa­ság szövetségi kancellárja meghívta Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárát, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak tagját, hogy tegyen hiva­talos látogatást a Németor­szági Szövetségi Köztársaság­ban. Kádár János a meghí­vást köszönettel elfogadta. A kancellár rövid beveze­tőjében köszönetét mondott azért a szívélyes fogadtatá­sért, amelyben kíséretével együtt magyarországi látoga­tása során részesült. Utalt arra, hogy az NSZK-bóI elő­ször látogatott kormányfő Budapestre és személye szá­mára is ez volt az első ta­lálkozás Magyarországgal. Méltatta azokat a tárgyalá­sokat és eszmecseréket, ame­lyek keretében az NSZK kormányfője, a bonni minisz­tériumok, a gazdasági, a szakszervezeti, a tudományos és kulturális élet képviselői találkozhattak magyar part­nereikkel. — A tárgyalásokon ki­tűnt, hogy közös érdekünk fűződik a politikai, a gazda­sági, a kulturális együttmű­ködéshez Európában, általá­ban pedig az enyhülési fo­lyamat elmélyítéséhez konti­nensünkön — állapította meg a kancellár. — Az NSZK szá­mára Magyarország fontos, megbízható politikai partner. A Magyar Népköztársa­sághoz hasonlóan a Német Szövetségi Köztársaságnak is létérdeke, hogy az enyhülési politika folytatódjék. Ezért olyan fontos számunkra — hangoztatta Helmut Schmidt — a kelet-európai országok­kal folytatott párbeszéd, a személyes találkozók tapasz­talata. Az NSZK kormányfője a magyar és a külföldi sajtó képviselőinek válaszolva a nemzetközi kérdések széles köréről szólt, kijelentette: ezek megoldásában egy szi­lárd, kiegyensúlyozott enyhü­lési politikára lehet támasz­kodni. Döntő fontosságúnak minősítette, hogy az NSZK politikai irányvonala átte­kinthető, kiszámítható ma­radjon mind a nyugati szö­vetségesek, mind a kelet-eu­rópai tárgyaló partnerek szá­mára. Ennek az áttekinthető­ségnek az alapfeltétele, hogy nyíltan megmondjuk véle­ményünket, válaszoljunk a föltett kérdésekre. Ez a gya­korlat érvényesült a budapes­ti tárgyalások során is. Ezután Helmut Schmidt a jövő feladatairól szólt: biza­kodását fejezte ki, hogy a SALT—II. megállapodást mi­előbb ratifikálják; Bécsben sikerül előre lépni a haderő­csökkentési tárgyalásokon, és eredményesen rendezik meg a madridi találkozót, amely kiemelkedő állomása lehet az európai enyhülési folyamat­nak. Az NSZK kormányfője el­mondta, hogy nem lát prob­lémát a kétoldalú kapcsola­tok alakulásában. Kívánatos­nak ítélte a gazdasági együtt­működés fejlesztését, hangsú­lyozva, hogy ez elsősorban a közvetlenül érintett vállala­tok és külkereskedelmi szer­vek feladata. A nemzetközi politika idő­szerű témaköreit elemezve, a Magyar Távirati Iroda kér­désére áttekintette a kelet— nyugati kapcsolatok Helsinki utáni fejlődését. Utalt arra, hogy az enyhülés politikájá­nak gyakorlata az európai történelemben példa nélkül álló jelenség. Jóllehet mind­össze egy évtizedes múltra tekinthet vissza, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kapcsolatai, a keleti szerződé­sek, a helsinki biztonsági ér­tekezlet, megannyi fontos ál­lomását jelentik ennek a tör­ténelmi folyamatnak. A bel­grádi találkozó tanulságaiból leszűrhető, hogy az érintett államoknak új, konstruktív javaslatok megfogalmazásá­ra kell összpontosítaniuk. A Népszabadság kérdésére válaszolva a többi között hangsúlyozta: a fegyverzetel­lenőrzési, fegyverzetkorláto­zási és leszerelési tárgyalások rendkívül bonyolultak, így a továbbjutás csak kitartó, tü­relmes munka eredményeként valósulhat meg. Első SALT- megállapodásokat egy évti­zedes előkészítés előzte meg, Bécsien is már évek óta tar­tanak az eszmecserék. Csüg- gedésre nincs ok — jelentette ki Helmut Schmidt —, mert Keletnek és Nyugatnak egy­aránt érdeke, hogy mind a stratégiai fegyverzetkorláto­zás, mind a közép-európai haderőcsökkentés terén újabb eredmények szülessenek. Az enyhülési politika általában vitathatatlan eredményeket mutat fel: a budapestihez ha­sonló kétoldalú megbeszélé­sekre öt évvel ezelőtt nehe­zen, tíz éve pedig egyáltalán nem kerülhetett volna sor. A Magyarország című heti­lap kérdésére válaszolva a kormányfő méltatta az NSZK- ban megrendezésre kerülő magyar hetek jelentőségét, örömmel üdvözölte, hogy a közeljövőben Budapesten két tárlaton mutatják be a szö­vetségi köztársaságban élő festők munkásságát és remé­nyét fejezte ki, hogy a két or­szág, a két nép kapcsolatai — a rendszeres politikai konzul­tációkon túl is — tovább gaz­dagodnak a gyakorlatban. 0 havannai csúcs Az el nem kötelezett orszá­gok külügyminisztereinek kü­lönbizottsága a csúcsértekez­let elé terjesztette a kambod­zsai képviselet kérdését. Heng Samrin, a Kambodzsai Népköztársaság Havannában tartózkodó elnöke, szerdán este Havannában sajtótájé­koztatót tartott. Délután foly­tatódtak az államfői felszóla­lások. Hivatalos hírforrások szer­da esti tájékoztatása szerint a külügyminiszterek „ad hoc” bizottsága áz el nem kötele­zett országok legmagasabb szintű tanácskozása elé ter­jesztette a kambodzsai kép­viselet kérdését. A csúcs elé terjesztett kül­ügyminiszteri ajánlásról szerdán, az éjszakai órákig mindössze annyi vált ismere­tessé, hogy az egyrészt a konszenzus hiánya miatt ke­rült a legfelsőbb fórumra, másrészt a korábbi vélemé­nyeket tükrözi. Bonni levelünk: Jó visszhang B árcsak minden olyan tökéletesen mű­ködne itt nálunk, mint ez a magyar masina — jelentette ki — Kari Herz- bund, a Ruhr-vidéki széntársaság elnöke arról a Magyarországról vásárolt berende­zésről, amelynek segítségével vízzel fejtik a szenet a dortmundi Hansa bányában. A dicséret, amelyet a Zeit című hamburgi hetilap idéz, nem az egyetlen ezekben a napokban Magyarországgal, magyar áruk­kal kapcsolatban, a nyugatnémet sajtóban. Abból az alkalomból, hogy Schmidt kancel­lár — az NSZK történetében először — Ma­gyarországra látogatott, a lapok érthető mó­don sokat és sokoldalúan foglalkoztak ve­lünk. „Nemcsak a puszta és a bor országa” — ezzel a címmel küldte például jelentését a Süddeutsche Zeitung különtudósítója egy­szerre mellőzve a turistairodák által ter­jesztett műromantikát és az újdonság ere­jével felfedezve egy sor valódi magyar ér­téket. Mi az oka ennek a megbecsülésnek, mi­ért bánnak velünk „kesztyűs kézzel” az újságírók? A választ ők maguk adják meg erre, amikor elismeréssel írnak Magyaror­szág 1956 utáni politikai és társadalmi fej­lődéséről, gazdasági reformkísérleteiről és azokról a konkrét eredményekről, amelye­ket e konszolidált légkörben elért. Jóllehet, a velünk kapcsolatos vélemé­nyeket többnyire mind ebből a nézőpont­ból kiindulva formálják, a Kádár János és Helmut Schmidt közt létrejött újabb talál­kozók jelentőségét már a nemzetközi poli­tika összefüggéseiben értékelik. Talán ép­pen azért, mert a két ország viszonya mind­eddig lényegében nagyobb problémáktól, súrlódásoktól mentesen tudott fejlődni, a budapesti találkozót nem is tárgyalásként, hanem két egymást, és egymás országát respektáló vezető politikus beszélgetéseként értékelték. Az NSZK közvéleményét is fog­lalkoztatja: folytatható-e az az enyhülési politika, amelynek ebben az országban im­már egy évtizedes története van és amely­nek szellemében az NSZK számára Európa keleti fele épp olyan fontos a gazdasági és politikai stabilitás szempontjából, mint a nyugati partnerek. Melyek lehetnek a ke­let—nyugati együttműködés további, eddig még feltáratlan területei, hogyan lehetne elejét venni annak, hogy ezt a viszonyt az állandó fegyverkezési versengés ne mérgez­ze, milyen feladatok várnak a jövő évi madridi összeurópai konferenciára — a kancellárt kísérő nyugatnémet újságírók értesülései szerint ezek voltak azok a leg­fontosabb témák, amelyekről Helmut Schmidt az egyenrangúság és a kölcsönös tisztelet szellemében cserélhetett véleményt Kádár Jánossal. Bonn, 1979. szeptember. JiifLOWjex. 3-iuúi Sajtókonferencia az Interkontinentálban

Next

/
Oldalképek
Tartalom