Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-07 / 209. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 7. Hamarosan átadják Mátészalkán az ÉPSZER által épített új lakásokat. (E. E. (elv.) KÖLTSÉGES ROSSZ SZOKÁSAINK Ne vesszen kárba kenyér Kiflit és kakaót kértek a tizenévesek a tejboltban. A kakaót megitták, a kifliket — otthagyták. Az eladó, aki lát­ta az esetet, egy darabig ke­rülgette a kifliskosarat, nem vitte el, hátha visszajönnek még. Aztán — amikor már egy órája nem jelentkeztek — hátra vitte és kiöntötte a többi maradékhoz. Nem rit­kaság tejivóban, büfében az ehhez hasonló pazarlás. Na­ponta kilószámra hagyják ott a vendégek a félbehagyott, de sokszor még az egész kif­liket is. Az áremelés óta valame­lyest csökkent ugyan a pa­zarlás, de még mindig nem a várt mértékben. Sok háztar­tásban vágják még mindig körbe a kenyér héját, s dob­ják szemétbe a másnapos sü­tőipari terméket. Pedig ha ésszerűen, meggondoltan vá­sárolnánk, s a szakszerű tá­rolásról is gondoskodnánk, a megye sütőiparában mintegy 25—30 ezer mázsa termékkel kellene kevesebbet készíteni évente. Szabolcs-Szatmár megyé­ben a termelt mennyiségnek — kenyérnek, péksütemény­nek — mintegy egy százalé­ka már eleve nem kerül for­galomba. A kenyérgyárban, vagy a boltban marad. To­vábbi 5—6 százalék pedig az asztalról, vagy az éléskamrá­ból vándorol a kukába, vagy jobb esetben az állati takar­mányba: abrakként, moslék­ba, vagy beáztatva a barom­finak. Attól függ, hogy falun, vagy városon nézzük. Tény az, hogy évente csak itt, a megyében mintegy 18—20 millió forint értékű sütőipari termék szárad rá a kenyér­gyárakra, a boltokra és a háztartásokra, amelynek csak egy kis részét tudják már felhasználni állati ta­karmányozásra. A megmaradt kenyeret a boltok csökkent értékkel, korábban két fo­rintért, most már három fo­rintért adták, illetve adják el. A nagyobbik részből — ami még mindig a szemétbe ke­rül — már csak a guberálók menthetnek meg valamelyest. Sajnos, kevés a „mindenna­pi kenyerünk" iránti tiszte­let. Az kellene, hogy számot vessünk a család napi ke­nyérfogyasztásával, s csak annyit vásároljunk, amennyi el is fogy. Ha kell 60 dekát, vagy másfél kilót. S ha már egy-két szelet még így is ma­rad, az se kerüljön másnap a szemétbe! A kenyeresdoboz szakszerű használata nem feltételez különleges műszaki felkészülést. A ropogós pirí- tós kenyér pedig még némi változatosságot is hozhat a reggeli étkezéseknél, vagy a vacsoránál. Kétségtelen, hogy a friss, jó illatú, kiváló minőségű ke­nyér ma már szinte kifeje­zője megváltozott életfelté­teleinknek, de hogy ez min­dennap meg is legyen, egy kicsit kinek-kinek adni is kell hozzá. Nemcsak a föl­deken, a malmokban, a pék­ségekben, hanem a terített asztaloknál is becsüljük meg jobban az életet szimbolizáló kenyeret. Tóth Árpád HIT HOZ AZ EGYESÜLÉS? Hétvégi ház a tanyán Községpolitika Szakolyban Szakoly életében az utóbbi esztendő a legmozgalmasabb időszakok közé tartozik. 1979. január elseje két fontos dátumot is jelöl: Egyetértés néven termelőszövetkezetet alakítottak a korábbi szak- szövetkezetből, valamint a volt nagykállói járástól köz­igazgatásilag Nyírbátorhoz csatolták a községet. — E pillanatban még nem tudjuk lemérni a változások jelentőségét, hangsúlyozza Takács Ferenc vb-titkár. — Míg az előző években 30—35 millió forintot hozott a sza- kolyiaknak a dohány, most a tsz-ben meg nem tudni, mennyit tesz ki ez a jövede­lem. A dohány mellett a gyü­mölccsel foglalkoznak az itt élők. Havi fizetésüket, vagy a nyugdíjat jól jövedelmező háztájival igyekeznek kiegé­szíteni. Nemrégiben például feloszlatták a nyúltenyésztő szakcsoportot, mert nem vál­totta be a hozzá fűzött remé­nyeket. Drágán vették meg a tápot, s csak olcsón tudták eladni a nyúlhúst, így aztán egy-két szenvedélyes nyúlte­nyésztő kivételével a többség hamarosan felhagyott a tap­sifülesekkel. Ma még kevesen mondhat­ják el magukról, hogy tanyán van a hétvégi házuk. Már pedig Edzőtanya és Görbeta­nya úgy elnéptelenedett, hogy mindössze egy-egy család tar­totta meg ott a régi otthonát és jár vissza szombat, vasár­naponként. Mindkét família kertes családi házat épített Szakolyban, s már azt tartják az igazinak. A 3240 lelket számláló Szakolyhoz Dugóta­nya és Vadászkert tartozik, ezeken a tanyai települése­ken még a hagyományos életmódot folytatják az em­berek. A társközség vagy közsé­gek hiányát nemegyszer ér­zi a falu. Kevesebb jut új be­ruházásra, az V. ötéves terv­ben például másfél millió fo­rinttal gazdálkodnak. Jelen­tős társadalmi munkával egészítik ki a szakolyiak a szűkös fejlesztési alapot: két- két és fél millió forintot ér el a közösség érdekében kifej­tett tevékenység. A községi tanács megvette a cementet, a sódert, a járdát pedig min­denki saját kezűleg építette meg a portája előtt. A sport­pálya alapozásához sem ren­deltek meg vastag ceruzával számoló mesterembert. Szakoly földrajzi fekvése igen kedvező, mert a munka- vállalók gyorsan eljuthatnak a Fémmunkás Vállalat két és fél kilométerre levő bal- kányi üzemébe, a nagykállói posztógyár is szép számmal foglalkoztatja őket. A Hajdú­sági Iparművek is ipari mun­kát kínál. — Még többen szerettek volna elhelyezkedni, de itt bent, a faluban — folytatja Takács Ferenc. — Szerezni akartunk egy kis üzemet, s így települt ide a budapesti "'Nyereg- és Szíjgyártó Szövet­kezet részlege. Hatvanötén állítanak itt elő bőripari ter­mékeket: zömében szolgálati táskákat, bőrdíszműárut, futball-labdát, ponyvát. A .fiatalok sem vágynak el. bizonyítja, hogy legalább egy húszszemélyes bölcsődét tudnának nyitni máról hol­napra. Bővíteni kell az óvo­dát is, a 130 kisgyerek mel­lett még 15—20-an szeretné­nek járni. A négy régi épü­letben működő iskolának legalább egy négy tantermes új szárny kellene. A szükség­tornatermet már ki is alakí­tották a gyermekeknek, ter­mészetesen társadalmi mun­kával. Legnagyobb gondjuk most az ivóvízhálózat. Két éve építi a Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat. Vi­szonylag sokba kerül egy családnak, mert csak Bal­kánnyal osztoznak a költsé­geken. így 12 ezer forintos összeget számolnak portán­ként és 1981. december 31-én kapcsolják rá a vizet a há­lózatra. (tóth) ALKALOM SZÜLI... „Kis“ tolvajok Az embertársaiknak, a tár- sadalbmnak nagy károkat okozó tolvajok általában elő­re megtervezik, s hosszabb idő alatt követik el cselekmé­nyüket, a kis tolvajokat több­nyire az alkalom szüli. Most három „kis tolvaj” tettéről számolunk be. Dunna Lakatos Gusztávné Kiss Rozália 67 éves tiszalöki la­kos ez év március 28-án Ti- szalökön, az Arany János ut­cában járkált. Az egyik portára benézett és mivel úgy látta, hogy nincsenek ott­hon, bement az udvarra, ösz- szecsomagolt két szellőzni ki­rakott dunnát, meg egy pár­nát, aztán hazasétált vele. A rendőrség hamar megtalálta a tettest, de már csak a két dunnát tudták lefoglalni ná­la. A bíróság 4 hónapi sza­badságvesztést szabott ki La- katosnéra, de idős kora mi­att két év próbaidőre felfüg­gesztette á büntetés végrehaj­tását. Bicikli Laczkovics Antal 24 éves és Szabó József 33 éves nyír­egyházi lakosok február 14- én egy egész esti iszogatás után hajnali két óra tájban indultak hazafelé. Útközben eszükbe jutott, hogy Laczko- vicsnak nincs kerékpárja, s mivel épp láttak egyet a Sar­kantyú utca egyik háza előtt, pártfogásukba vették. Felül­ni nem tudtak rá, mert lakat volt rajta, egy házzal arrébb azonban leverték róla és már nem kellett cipelni tovább. Pechükre a Kossuth téren rendőrökkel találkoztak és be­ismerték. hogy nem sajátjuk a kerékpár. Laczkovicsot 3 hónap fogházban letöltendő szabadságvesztésre. Szabót 2000 forint pénzbüntetésre ítélte a bíróság. Gumicsizma Balázs János 39 éves nyír­egyházi lakos április 16-án a Nagykállóhoz tartozó Birke- tanyán fedezett fel egy ma­gányos hétvégi házat, s mi­vel kihalt volt a környék, betört a házba. Egy pár gu­micsizmát, félcipőt, vedret, szeget, néhány szerszámot ta­lált használhatónak, hóna alá csapta és hazavitte. A nyomozáskor néhány tárgyat megtaláltak, azokat lefoglal­ták, de 610 forint érték már nem volt meg Balázsnál. A bíróság 3 hónapi börtönt sza­bott ki Balázsra. Mindhárom ítélet jogerős. Bolti szarkák, szomszédperek, parkrongálók Például a csúszópénz... Új szabálysértési kódex Az utóbbi hetekben meg­szaporodott az ügyfelek szá­ma a tanácsok szabálysértési csoportján. Július elsején ugyanis életbe lépett az új szabálysértési kódex, mely­nek értelmében több eset már nem minősül bűntettnek, ha­nem szabálysértésként felel érte az elkövető. HARAGOS SZOMSZÉDOK — Igen szép számban ke­rültek át hozzánk becsület­sértési és magánlaksértési ügyek a bíróságról — fogal­maz dr. Újvári Margit, a Nyíregyházi Városi Tanács szabálysértési csoportvezető­je. — Az a tapasztalat, hogy a rossz indulat, vagy éppen a „szomszédperek" okozzák a legtöbb ügyet nálunk. Na­gyon gyakori eset. hogy két haragtartó szomszédasszony jelenti fel a másikat, mert az illető idegenek előtt az ő ma­gánéletéről pletykált. A sze­mélyes találkozásnál a ta­nácson rendszerint ismét durvaságokat vágnak egymás fejéhez. Az új jogszabály le­hetővé teszi! hogy az alperes is indítványt adjon be ellene becsületsértésért. így aztán rendszerint kölcsönösen visz- szavonják a feljelentéseket. Sokuk már vissza sem jön, amikor meghallja, hogy 100 forintos illetékbélyeget kell ragasztani a beadványra. De van, aki a világ végére is el­menne az „igazáért”. Az új szabály egyik lénye­ges kitétele, hogy tárgyalás előtt a felek meghallgatása' során meg kell kísérelni a haragosok kibékítését. A be­csület- és a magánlaksértése­ket egyébként is a rossz in­dulat, a megromlott emberi kapcsolat jellemzi, semmint a bűnözési szándék. Ha sike­rül a kibékítés, nem kell közbelépnie a hatóságnak, s nem válik minden szabálysér­tési üggyé. HELYSZÍNI BÍRSÁG TETTENÉRÉSKOR Megbotránkozva vagy ép­pen közönyösen szemléltük eddig a közterületek, a par­kok rongálóit, a facsemetéket kitördelő, magáról megfeled­kezett rombolókat. A városi tanácson 16 dolgozó kapott engedélyt a helyszíni bírsá­golásra. Igazolvánnyal, kar­szalaggal látták el őket. s a tettenéréskor minden kérde­zés nélkül kiszabhatják a büntetéspénzt. Jóval több bolti „szarka” áll majd bíróság helyett a szabálysértési csoportvezető elé. Amíg korábban az 500 forint feletti összegű eltulaj­donítás miatt már bíróság döntött, most ezer forintig a tanács bírálja el az ügyet. Akik viszont sorozatosan, bűnszövetkezetben, betörés­sel, erőszakkal, veszélyes módon vagy zsebtolvajlással szereznek meg valamit az üzletekben — függetlenül az értékétől — nem a tanácson felelnek a bűncselekményért. A bolti „szarkákra” maxi­málisan tízezer forintos bün­tetést szabhatnak ki. TÁRGYALÁS NÉLKÜL Szabálysértésnek minősül ezentúl a nem gépi jármű — például a kerékpár — jogta­lan használata. Ugyancsak szabálysértést követ el, aki engedély nélkül veszi igény­be az üzemi gépkocsit. Ezt korábban egy figyelmeztetés­sel intézték el. S a járműal­katrészek szakszerűtlen elké­szítése is ide tartozik. Az el­múlt időszakban ugyanis igen sok, fusizással előállított al­katrészt szereltek az autók­ba, ami igen súlyos balesete­ket okozott. Intézkednek a csúszópénzt kérő dolgozó esetében is: aki munkájáért külön pénzhez akar jutni, ötezer forintig terjedő összeggel sújtható. Egyrészt növekszik a sza­bálysértési ügyek száma, ugyanakkor egyszerűsítik is az intézkedés útját. A tisztá­zott tényállás esetén — pél­dául a rendőrség már befe­jezte a vizsgálatot — nem szükséges külön eljárást tar­tani, hanem csak meghozza a döntést a tanács. Mellőzhetik a tárgyalást akkor is, ha bi­zonyítottan rendelkezésre áll­nak az adatok, s szükségtelen a felek meghallgatása. Ha azonban bármelyik kifogás­sal él a határozat ellen, a tár­gyalást — mindkét fél jelen­létében — meg kell tartani. T. K. Tóth Sándor kiállítása Nyírbátorban Tóth Sándor egyetlen valódi titka, művészlényé­nek lényege, úttalan uta­kon is előre jutó megma­radásának kulcsa a hűség. Nem gátolja-e a művé­szi invenció lobogását, az alkotói termékenységet, a látás és láttatás sokrétű- ségét-gazdagságát a mű­vészi tartássá fogadott hű­ség? Vajon nem nyerhet­né-e meg a műfaj több lehetőségét, s egyben az érvényesülés gyorsabb- látványosabb módjait, ha engedne valamit ebből a makacs egy irányúságból? Tóth Sándor válasza ezek­re a kérdésekre sohasem teoretizáló magyarázko­dás; nem gyárt elmélete­ket mentségül, amint hogy szükségtelennek tar­totta, s tartja mindmáig vállalt és megőrzött mű­vészi tartását hitvallássá fogalmazza. Ez az eszmei mesterétől, Pátzay Páltól tanult-örö­költ természetesség, min­denféle pózolástól, szerep- játszástól mint őszintét- lenségtől való tartózkodá­sa teszi megragadóvá, élet­telivé alkotásait. Nem tartozik a katedrálisépí- tők közé; nem bódul bele a grandiózus arányokba, nem szerkeszt kozmikus méretű tereket és archi­tektúrát, ahol hangyává törpül az ember. Köztéri kompozíciói ritkán na­gyobbak a természetes testméreteknél. Műveiben nincsenek a raffinált el- rajzolások, tiszteli a há­romdimenziós szobrászat évezredek gyakorlatában kialakult törvényeit. Nem mint erényt és lényeget tehát, hanem mint utat- módot, amely lélektől lé­lekig tart, s amelyet be­járva a vágy valósággá jelenül, a gondolat testté öltözik, az anyag átlelkesül emberi értelemmel és ér­zelemmel. Az önmagához való hű­ség jellemzi Tóth Sándor megtett útját másféle ér­telemben is — ez tűnt ki a nyírbátori kiállítás anyagából. Abban az ér­telemben, hogy művésze­tében primátusa van a megéltségnek, a tapaszta­latnak. Hogy nem akar mindenáron absztrahálni, elvonatkoztatni önmagá­tól, a vele történtektől. Meggyőződésem, hogy művészetében nincsenek visszavonó, kisebbítő ha­tásai az intimitásnak. El­lenben, feltétlenül nagy a szuggesztivitása, a meg­győző ereje. Ez a művé­szet talán épp e jellem­zett vonásai folytán ere­dendően s megingathatat­lanul életigenlő, optimista művészet. Megingathatat­lan volta ennek az opti­mizmusnak pedig ponto­san abban rejlik, hogy a művész belső tartásának és látásmódjának velejá­rója, e látásmód táplálja közvetlenül és megragadó közvetlenséggel. Művészetében úgy épül föl az emberi élet, ahogy a fa törzsében gyűlik ré­tegről rétegre, gyűrűről gyűrűre a múló idő, úgy az élet természetes velejá­rói az örömök és bánatok, a sikerek és kudarcok, úgy tudomásul vehető, s ezért nem leküzdhetetlen és elviselhetetlen bármi­lyen tragikus fordulat, bár­miféle konfliktus, a legki- élezettebb is; mert van születés és növekedés, van szerelem és barátság, van nemzés és anyaság, úgy — mert szintén van — mert az élethez tartozóként van — tudomásulvehetőként, kimondhatóként jelenhet meg a halál is; a halál és minden halál, közte a sa­ját halálunk. Papp Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom