Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 29. Á határőr nem pihen EMLÉKEK — KÖSZÖNTŐ HELYETT Görcsösen markoltam a fegyver szíját, váltamat húz­ta a járőrfelszerelés, csizmá­mon megragadt a vendégma­rasztaló Szamos-parti sár. Sötét, hideg éjszaka volt, Csengerben kutyák ugatták a holdat, de a folyónál csön­des volt minden. Az orromig sem láttam. Szerencse, hogy a járőrparancsnokom, a le­szerelés előtt álló „öreg” ha­tárőr úgy ismerte már a ha­társzakaszt, mint a tenyerét... Első járőrszolgálatom volt ez. Izgalommal és kíváncsi­sággal telve készültem rá, mint mindenki, aki a határ­őrségnél töltötte sorkatonai szolgálatát. Különös érzés. Távol az otthontól, s mégis itthon, a megyeszélen — a hazában. Te vagy a felelős a rád bí­zott határszakasz rendjéért — a haza nyugalmáért is te­hát. Az a bizonyos mondat, az alkotmány hetvenedik pa­ragrafusának első bekezdése, amely szerint „A haza vé­delme a Magyar Népköztár­saság minden állampolgárá­nak kötelessége”, meg sem fordul a fejedben, de tudat alatt benned munkál, érzed súlyát. S helytállsz esőben, hóban, szélben, rekkenő nyá­ri hőségben egyaránt. Hajnaltájt ballagunk vissza az őrsre. Eseménytelen szol­gálat volt. A járőrparancs­nok hivatalosan jelent, moz­dulatai szabályosak, rutino­sak. Akárcsak néhány héttel korábban, amikor egyedül volt szolgálatban, és két ha­társértőt fogott el... S hányán vannak még raj­ta kívül, akik külföldre szö­kést, határrendsértést, csem­pészést akadályoztak meg! Ha valamikor, hát ma, a fegyveres erők napján emlí­tést kell tennünk a határőri­zeti szervek csöppet semlát- ványos munkájáról. Ennek eredményességét tényék, szá­FIGYELÖSZOLGALATBAN mok is igazolják: a két or­szággal szomszédos megye határán uralkodó rend és nyugalom, a hátárforgalom udvarias és pontos ellenőrzé­se, a tíz szabolcsi település­nek adományozott „Határőr­község” cím, a kiváló őrsök­nek és katonáknak, valamint a csoportokba szerveződött önkéntes határőröknek kijá­ró elismerés. Szőkébb pát­riánkban a határőrizeti szer­vek az elmúlt évben több mint egymillió főt léptettek át a határon, 1 millió 100 ezer gépjárművet ellenőriz­tek, és másfél millió forint ér­tékű csempészárut foglaltak le. Nyírbátorban volt dolgom a minap. A határőrkerület parancsnokságának közelé­ben pattogó nóta foszlányai­ra kapom föl a fejem: ....csil­lagfényes éjszakán, mikor al­szik minden, szépen, csende­sen, a határőr nem pihen...” Igen, nyugtázom magamban, ezt énekeltük mi is a gya­korlótérre menetelvén, és megbizserget valami különös érzés. Hitelét éreztük ezek­nek a harsogva énekelt sza­vaknak, s nem azért, csupán, mert énekelnünk kellett, ha­nem mert a mindennapok tényleg bizonyították: a ha­tárőr nem pihen... Folytonos munka, készen­lét, gyakorlatok, az ismeretek állandó gyarapítása, az éber­ség fokozása, és ami a leg­főbb: a szolgálat. Szolgálata szatmári és a beregi végeken, vonaton, az ország legna­gyobb keleti kapujában és a kisebb határátkelőhelyeken. Mindez egyetlen szóval: ha­tárőrizet. A szolgálatban töltött na­pok hamar elröppennek. A bátortalanul mozgó újoncból öreg portyás, majd leszerelő katona lesz. De az alapossá­got, a rend szeretetét és a felelősség tudatát nem vetke- zi le. Mint ahogy nem felejt­heti a közös csínytevések és a kemény próbák élményeit sem. Katonatársaimra vissza­gondolván kérdések motosz­kálnak bennem, de lám, mindjárt tudom aJ válaszokat is. Mi lett Tomsics Sanyival, aki fegyvert fogni, tisztelegni és menetelni tanított bennün­ket? Visszament Botpaládra, megnősült, a naményi Gelká- nál dolgozik. Bodor Feri, a borbélyunk? Lúgoson kattog- tatja a nyírógépét. Bogáti, az írnok, Sztolyka Sanyi, a KISZ-titkár? Fehérgyarma­ton az egyik, Rozsályon a másik. Szép Laci újra a nyír­bátori MEZÖGÉP-nél, Szűcs őrmester pedig az exportra induló almaszállítmányok út­ját egyengeti Tuzséron. Azt mondják, életre mara­dandó élményektől és az örök barátság érzésétől fosztatik meg az, aki nem volt kato­na. Határőrök, honvédek a megmondhatói: így igaz. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1951-ben el­határozta, hogy szeptember 29-ét — 1848-ban ezen a na­pon volt a szabadságharc ki­emelkedő csatája, a pákozdi ütközet — a néphadsereg napjává nyilvánítja. Néhány évvel később az ünnep kere­teit kibővítették: szeptember 29-e valamennyi fegyveres erő napja lett. Alkalom arra, hogy ne csaik felidézzük tag­jait, de őszinte szívvel kö­szöntsük, ünnepeljük is őket. Juhani Nagy János Sóstói művész- vendégeink (II.) Kedvesen suta figurái s témái nagyon emberiek és szereti a mosolyra késztető könnyű iróniát. Nem részle­tez, jelez. A plasztikai for­mát rendszerint elégtelennek érzi, festi kerámiáit. Eddig mintegy hat vázlatot készített. Egyéni humorral teljes a „Párizs ítélete” népi­es átfogalmazása. A „Kofa”, s „Nő az ablakban” című ér­mei frissek, beszédesek, a vázlatok szerint sokat ígér­nek. Már háromszor járt Ma­gyarországon. Szeptember 1-én a sós­tói müvésztelep ismét megnyitotta kapuit az if­júsági tábor új épületében, melynek emeletéről szép kilátás nyílik a tó százfé­nyű tükrére. Egymás után jöttek a vendégművészek. Most már a művésztelep mechanizmusa teljes for­dulatszámmal működik az öt külföldi és az öt ma­gyar művész részvételével. Sigrid Ártes Türingiában Meiningen mellett Melkersben született. A 12 osztályos iskola után (Drezda) Halléban tanult iparművészetet, 1977-ben végzett kerámia szakon, ami­hez még jött két év aspiran- túra. Készít díszkerámiát, vi­rágokkal telehintett edénye­ket (korsó, levesestál, kávés­készlet). Négy figurás diplo­mamunkája egy kerámiafal egy szociális otthonban ka­pott elhelyezést. Vidám han­gulatot áraszt egy félig kivi­telezett bankettjelenetet áb­rázoló tervezete is. 1975 óta készít — magának, vagy ajándékként — porcelánér­meket dísznek, ékszerként. Anna Lisowska- Jarnuszkiewicz Bizonyára minden lengyel- országi turista találkozott már a művészetével. Akinek volt már a kezében egy 1975- ös, szép művű 10 vagy 20 zlo­tys pénzdarab, nemigen tudta: az ő műve. Varsóban született. Wroc- lawban végzett 1968-ban a festészeten. Tíz évig volt a lengyel tv-színház díszletter­vezője. Díszleteit sajátos ko/istruktivizmus jellemzte, de nem tagadva meg képzett­ségét a semleges tónusú dísz­leteket egy-egy ritka színnel úgy feldobta. Férje és sógora is szobrász, talán ezért ka­pott kedvet, hogy az 1971-es Kopernikusz-pályázatra ké­szítsen egy érmet. Ez volt el­ső érme. Első díjat nyert. Ezek után átállt az éremre. Szereti a vert érmeket, fesz­telenül tud dolgozni (az ere­deti ugyanis nagy méretben készül). Megrendelésre dolgo­zik, eddig kb 35 vert emlék­érmet készített, beleértve a pénzérméket is. Foglalkozik nagy kompozíciókkal egyedül is, férjével is. Londonban pl. együtt nyerték a Chopin-pá- lyázat harmadik díját. Minden ábrázolását a ne­mes klasszikus hagyományok szelleme hatja át: világosság, formaszépség, elegancia. Ma­gyarországon most van elő­ször. Viktor Karagyulev Plovdivban 1940-ben szüle­tett. Várnában és Ruszéban járt tengerésztiszti iskolába. Már hat hónapig hajózott, mikor rájött, hogy szobrász­nak kell lennie. 1966-ban vég­zett az akadémián szobrász szakon. Beosztották utána az állami designközpontba, ter­vezett rádiót, konyhaeszkö­zöket, lámpát. 1973 óta szob- rászkodik, s mintegy tíz köz­téri alkotása áll szerte az or­szágban, részben kőből, rész­ben bronzból. Éremmel is foglalkozik, különböző megrendelésre 30- nál is több vert érmet készí­tett, sport- és jubileumi ese­mények témával. Ilyen az el­ső bolgár űrhajós tiszteleté­re készült érme is. A szabad formákat azon­ban jobban szereti, Sóstón is ilyeneket csinált. Eddig hét vázlata van, többé-kevésbé készen. A hely szellemének hatása alatt egy hétrészes po­zitív, negatív felületű érem­sort készít, mely egészében egy almává áll össze. Koroknay Gyula Sigrid Artes, Anna Lisowska-Jarnuszkiewicz, Viktor Kara­gyulev Rólunk írták A kisvárdai járásban ti­zennégy termelőszövetkezet 52 ezer hektáron gazdálkodik. Az 1970-es években nagy vo­nalakban kialakult a hagyo- mányokra és adottságokra épülő új termelési szerkezet — olvastuk a Pártélet augusz­tusi számában. A termékszerkezet korszerűsítése A további korszerűsítésre jelentősen hatott a termelési rendszerek, társulások térhó­dítása. 1975 óta háromszoro­sára növekedett a termelési rendszerekben, társulásokban termesztett növények aránya. Hét év alatt megkétszerező­dött a termelési érték, növe­kedtek a termésátlagok, az­zal együtt a tsz-ek jövedel­me. Az állattenyésztésben tíz tsz csatlakozott az iparszerű termelési rendszerhez, két szakosított telep működik. A káderpolitikai elvek megva­lósításával javult a tsz-ek ve­zetése, a szakvezetés színvo­nala. A felsőfokú végzettsé­gű szakemberek száma 178, az egy szakemberre jutó te­rület 238 hektár. A havi jö­vedelem három év alatt 2648 forintról 3000 forintra növe­kedett. Az alma hazájában, ahol csak későn és lassan indult a kisállattartás, szépen meglen­dült az utóbbi években — ír­ja dr. Gonda Irén, a Kiste- nyésztők Lapja idei, 8-as szá­mában. / Régészeti falugyűlés Szabolcsban Tavaly 40 ezer látogatója volt a szabolcsi műemlék-ré­gészeti együttesnek. Egy idei nyári pedagógus-továbbkép­zésen tett kezdeményezés nyomán a Szabolcs-Szatmár megyei általános iskolák fel­ső tagozatos diákjai már az idei tanévben szép sorban el­látogatnak ide, afféle kihe­lyezett történelemórára. Köz­ben tájékoztatót kaphatnak a tervekről, amelyek szerint a vársánc egy 100 méteres da­rabját a rajta állt őrtorony­nyal együtt eredeti formában állítják helyre, odébb kem­pinget és csónakázótavat ala­kítanak ki. «Az itt folyó munkákat egy­befogó Felső-Tisza-vidéki In­téző Bizottság már kitábláz- tatta a környező utakat a műemléket hirdető emblémá­val és autóparkolót is készít­tetett. Hamarosan megkezdik a nagyobb szabású idegenfor­galmi szervezést, propagan­dát. Az MHSZ folyóirata a Re­pülés Ejtőernyőzés szeptem­beri száma a nyíregyházi mezőgazdasági repülőképzés­ről közöl összefoglaló írást. A mezőgazdasági repülés jubileuma A mezőgazdasági repülő­gép vezető-képzés 1968 őszén indult meg a Nyíregyházi Fel­sőfokú Mezőgazdasági Tech­nikumban. 1971 óta — az első államvizsgától — napja­inkig 8 évfolyam végzett és ezáltal 164 fő repülőgép-veze­tőt adtak mezőgazdaságunk­nak. A Nyíregyházán végzett üzemmérnök — repülőgép-ve­zetői létszám — ma a Repü­lőgépes Szolgálat hajózó ál­lományának 62,5 százalékát alkotja. 1974-től folyamatosan biz­tosítják a nyíregyházi üzem­egység erre kijelölt és felké­szített repülőoktatóinak ma­gas szintű műrepülőképzé­sét. Az üzemegység oktatói állományából jelenleg 4 fő tagja a műrepülő válogatott keretnek. Mint válogatott mű­repülők öt alkalommal álltak rajthoz a szocialista államok felkészítő műrepülőversenyén, két alkalommal világbajnok­ságon és két alkalommal Nyírség Kupa műrepülő-baj- nokságon. Szabolcs-Szatmár megye egyik legérdekesebb' termé­szeti képződményére irányít­ja a figyelmet a Turista Ma­gazin 8. számában megjelent ismertető. A bátorligeti ősláp Az 53 hektár kiterjedésű területen több mint ezerfé­le növény — közöttük több száz ritkaság — és pontosan 4672 állatfajta él. Tuzson Já­nos professzor 1913-ban fe­dezte fel ezt a területet és meglepetéssel tapasztalta, hogy a különleges körülmé­nyek között olyan mikroklíma alakult ki, amely csak a Kár­pátok rétiéin és mocsaraiban előforduló élővilágot tartott itt meg. Huszonnégy eszten­dővel később Kaán Károly kezdeményezésére nyilvání­tották természetvédelmi te­rületté a bátorligeti őslápot. A védelem ellenére a talaj­vízszint lassan ugyan, de csökkent. Csak a legutóbbi évek intézkedései nyomán re­mélhetjük, hogy az ősláp a megváltozott környezet elle­nére is fennmarad. A szigo­rúan védett területre csak alkalmanként — csooortok- nak — adnak ki látogatási engedélyt, ilvenkor vezetővel lehet megtekinteni az érdekes vidéket. Drágább lett az ital — a járművezetőknek Alaposan megdrágult a szeszes ital az új Büntető Törvénykönyv életbelépése óta azoknak a járműveze­tőknek, akik ittas állapotban ülnek a volán mögé. Koráb­ban ha tetten értek valakit, fizetett néhány ezer forintot, néhány hónapra elvették a jogosítványt, július elseje óta azonban a néhány ezres mel­lé minimum egy évre von­ják be a jogosítványt, s ez azt jelenti, hogy újból vizs­gázni kell ahhoz, hogy visz- szakaphassák járművezetői engedélyüket. Ügy látszik, még ez a szigor sem tart vissza mindenkit a vezetés előtti ivászatoktól, erre en­ged következtetni, hogy a bí­róságokon szinte naponta szü­letnek ittas vezetés miatt íté­letek. Végső Sándor 22 éves nyír­vasvári lakos július 5-én Nyírbátor területén motoro­zott, s megállapították, hogy vérének alkoholtartalma 1,53 ezrelék volt. A Nyírbátori Já­rásbíróság 3000 forint pénz- büntetést szabott ki rá és egy évre eltiltotta a járműveze­téstől. Ravasz Gyula 25 éves bá­torligeti lakos június 28-án este vezette falujában itta­san kocsiját, pechére őt is igazoltatták és kiderült, hogy vérében 1,92 ezrelék alkohol van. Büntetése 5000 forint, s őt is eltiltották egy évre a vezetéstől. Balázs Sándor 47 éves nyír- lugosi lakos július 5-én Piri- csén munkahelye tehergép­kocsiját vezette ittas állapot­ban, szervezetében 2,15 ezre­lék alkoholt találtak. Az ő büntetése is 5000 forint, vo­lán mögé azonban másfél évig nem ülhet. Sáfár Béla 40 éves csenger- újfalui lakos részegen vezet­te munkaadója pótkocsis erő­gépét június 15-én Urán, amiért 3000 forintra büntet­ték és egy évre elvették a jogosítványát. Szénási Lajos 30 éves ro- hodi lakos április 22-én este alaposan berúgott és úgy mo­torozott Nyírmada és Rohod között. Nem volt szerencsé­je, őt is igazoltatták, s a Má­tészalkai Járásbíróság 4000 forintra büntette és egy évre elvette a jogosítványát. Valamennyi ítélet jogerős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom