Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-27 / 226. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 27. (Folytatás az 1. oldalról) — A felnőttek körében nemcsak gyógyító és megelőző tevékenységre van szükség, hanem olyan egészség- ügyi kultúra kialakítására is, amely ébren tartja a saját testük és szellemük iránti felvilágosult felelősséget s nem tereli az öngyógyítás, öngyógyszerezés veszélyes útjára az embereket. A túlzott gyógyszerfogyasztás ellen nem a pénz, a költség miatt tiltakozunk, hanem az emberért. Társadalmunk fejlődése lehetővé tette, hogy eltűnjenek, s valóban eltűntek a táplálkozási hiánybetegségek. Helyébe egy olyan tényező került, amely ugyan szubjektív, nem mindig kellemetlen, de betegséget előidéző okként ném is elhanyagolható, magyarul: alaposan meghíztunk és az európai súlycsoport élvonalába kerültünk. — A VI. ötéves tervben megoldandó, már most formálódó feladatok kapcsán a miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy egyetlen ország egészségügye sem fejleszthet mindent egyszerre és egy időben. A törvény életbe lépése óta az egészségügy, a gyógyítás szakmai szerkezete is változott, számos új orvosi v szakág kezdte meg működését, több új szakintézet kapott irányító szerepet. Ez nem gyengíti, hanem erősíti azt a törvényszerűséget, hogy az egyes szakágak súlya a következő ötéves tervben sem lehet egyforma. Meg kell határoznunk bizonyos sorrendiséget és ez nem szakmai minősítés, hanem ellátási szükséglet, amelyhez igazodva kell terveznünk. — A VI. ötéves terv szakmai programját egészségpolitikánk hosszú távú céljaival összhangban kell kialakítani. Az eddiginél is fontosabb az alapellátás. minőségi fejlesztése és a kórházi ágyak megoszlásának megfelelő kialakítása. Nemzetközi összehasonlítás szerint Magyarországon találkozik a paciens a leggyakrabban orvossal, évente átlagosan 150 milliószor, teli áj egy állampolgár átlagban közel tizenötször. Ahhoz azonban, hogy a körzeti orvos kielégítő ellátásban részesíthesse a nála megjelenő betegek mintegy 70—80 százalékát, nemcsak az kell, hogy az orvos felkészültségénél fogva ezt meg tudja tenni, az is fontos, hogy a beteg érezze és tudja, hogy a körzeti orvosnál kapott ellátás nem kisebb értékű és nem alacsonyabb rendű, mint amilyent a kórházakban kaphat. A kórházba lehetőleg az kerüljön, akit kizárólag ott tudnak meggyógyítani. Az idős emberek érdekében törekszünk a kórházi ágyarányok módosítására, az aktív és krónikus, utókezelő ágyak arányának helyes kialakítására. Az orvosképzésről úgy nyilatkozott a miniszter, hogy nem több orvosra van szükség, hanem olyan orvosokra, akik a diploma megszerzését követő 1—2 évi kórházi gyakorlat után az általános orvos nagyon nagy tudást és felelősséget jelentő funkcióját is be tudják tölteni. — Orvosellátottságunk' a nemzetközi statisztikai összevetésben kiemelkedően jó, ugyanakkor léteznek területi és szakmai megoszlási aránytalanságok. Arról is szólt dr. Schul- theisz Emil, hogy a magyar egészségügyben — csaknem egyedülálló módon — a kutatóhálózat az egészségügyi ellátóhálózatra és az oktatóintézményekre épül. — A beszámolási időszakban tovább erősítettük, fejlesztettük együttműködésünket a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval és a KGST-tagállamokkal. — A szocialista egészségügy előtt álló célok elérésének letéteményesei az orvosok és az egészségügyi dolgozók. Felelősséggel állíthatom, hogy feladataikat — sokszor mostoha körülmények között — növekvő színvonalon, gyarapodó szakmai tudással, áldozatkészen végzik. A beszámolási időszakban javult anyagi és erkölcsi megbecsülésük. — Nem hallgathatok azokról a részben indokolt, de semmiképpen sem általánosítható megjegyzésekről, amelyek anyagias szemléletet bírálnak. Erélyesen fellépünk azokkal az egészségügyi dolgozókkal szemben, akik olyan magatartást tanúsítanak, hogy szinte kikényszerítik a betegtől a külön anyagi szolgáltatás valamilyen formáját. A kivételesen előforduló elítélendő esetek nem homá- lyosíthatják el dolgozóink túlnyomó többségének hivatástudatát, példás magatartását, áldozatkészségét. Arról is beszámolt a miniszter, hogy az egészségügyi tárcának a tanácsi szervekkel való együttműködése egyre termékenyebb. Befejezésül dr. Schultheisz Emil egyebek között hangsúlyozta : — Magyarországon a népi hatalom kezében levő egészségügy jelentősen fejlődött. A betegségek megelőzése érdekében kifejtett tevékenység hatékony, az általános betegellátás sok vonatkozásban lényegesen jobb, mint jó néhány nálunk sokkal gazdagabb, fejlett tőkés országban. Ma Magyarországon a legkisebb településtől a fővárosig, nappal és éjjel, munkanapokon és ünnepnapokon megfelelő orvosi ellátáshoz juthat minden rászoruló. Pártunk programja, a XI. kongresszus határozata sokoldalúan határozta meg a tennivalóinkat és most, amikor, ha nem is a törvény végrehajtásának befejezéséről, hanem jelenlegi állásáról jelentek, teljes felelősséggel állíthatom, gyarapítottuk hazánk és népünk történelmi eredményeit. — Kérem az országgyűlést, hogy az egészségügyi törvény végrehajtásáról szóló beszámolót fogadja el. Az egészségügyi miniszter expozéja után megkezdődött a vita. Felszólaltak: dr. Pesta László (Budapest), Molnár Endre (Budapest), Gulyás Emilné dr. (Szabolcs-Szat- már), dr. Déváid József (Borsod), dr. Petri Gábor (Csongrádi, Deutsch Erzsébet (Baranya), Szűcs Gábor (Hajdú- Bihar), dr. Vámos Marietta (Pest), dr. Faragó Margit (Szolnok), Koltay Nándorné (Veszprém), Koczmann Fe- rencné (Győr-Sporon), Csapó Jánosné (Tolna), Várhelyi József (Zala), Szalai Istvánná (Vas) és dr. Pál István (Fejér) megyei képviselők. Az országgyűlés szerdai ülése — amelyen az elnöki tisztet felváltva Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta töltötte be — ezzel véget ért. A parlament őszi ülésszaka csütörtökön az egészségügyi miniszter beszámolója fölötti vitával folytatódik, Gulyás Emilné dr. szabolcs-szatmári képviseld felszólalása Tisztelt országgyűlés! Megyénk kiváló orvosa, Jósa András a múlt században így jellemezte a Szabolcs megyei egészségügyi helyzetet: Az ország vármegyéjének kimutatása szerint a legrosz- szabb a szabolcsi elhalálozás helyzete. Megdöbbentő, hogy egész generációk szállanak már zsenge korukban a sírba, részint járványos, ragályos betegségben, részint egyéb gyermekbetegségben. Ma pedig hazánk egészség- ügyi minisztere — szocialista társadalmunk dicséretére — arról adhat számot, hogy a lakosság egészségügyi állapota jelentősen javult. A tbc elleni küzdelemben, a fertőző betegségek visszaszorításában kimagasló eredmények vannak, meghosszabbodott az életkor, egyre jobb feltételek jönnek létre a betegségek megelőzéséhez. Ez az állapot jellemző a mi megyénkre is. Az egészségügyi törvény megjelenésekor az ország egyes területei között még nagy különbségek voltak, több területen csak részben voltak meg a feltételek az állampolgári joggá lett egészségügyi ellátás biztosításához, azóta a különbségek mérséklődtek. Az élet igazolta, lehet jelentős eredményeket elérni megfelelő társadalmi, 'gazdasági alapokon, jól felkészült, áldozatkészen dolgozó emberekkel, még olyan szerényen ellátott területen is, mint Szabolcs-Szatmár megye. Ezt bizonyítja az orvosi körzetek számának növekedése, amely az 1972-es évi 200-ról 234-re, az intézmények műszerezettsége 70 millióról 247 millióra növekedett, a csecsemőhalandóság pedig 36,8 ezrelékről 30 ezrelékre csökkent. A törvény megjelenése után rekordidő alatt és szerény pénzösszeggel 400 kórházi ágyat fejlesztettünk. Bizonyítja az egészségügyi törvény hatását szocialista államunk gondoskodását, választókerületem, a szatmári táj egészségügyi fejlődése is. E táj jeles reformkori követe, Kölcsey Ferenc drámai hangon ír a „Szatmári adózó nép állapotáról”... mondván: „Az adózó háznép, mely magának elég kenyeret nem termeszthet, szerencsés, ha mindennapi élelmét, s ruházatát keserű munkával megszerezhetvén ...” Napjainkban ország-világ meggyőződhet róla, hogy a szatmári táj kicsiny községeiben magas szintű a lakosság ellátása. 19 körzeti orvosi állás közül valamennyi betöltött, jól felszerelt kórház, rendelőintézet áll a lakosság rendelkezésére. A fejlődés nagyszerűségét elismerve, ezekre alapozva úgy látjuk, további erőfeszítések szükségesek a lakosság növekvő igényének kielégítése érdekében. Tudjuk, olyan időket élünk, amikor gazdasági helyzetünk nem engedi meg az egyébként indokolt fejlesztéseket sem minden esetben, de meggyőződésem, hogy beruházások nélkül is javítható a jelenlegi állapot ésszerű szervezéssel, a meglevő intézményhálózat és a szellemi erők racionálisabb hasznosításával, a munkafegyelem erősítésével és mindenekelőtt a hatékonyabb egészségügyi nevelőmunkával, a megelőzéssel. A civilizációs betegségeket nem elsősorban gyógyítani, hanem megelőzni kell. Fodor József, a nagyszerű orvos mondotta: ma többet nevelünk, kevesebbed; kell gyógyítani. Teszünk-e eleget ezért? Úgy hiszem, nem. Tervszerűbb nevelőmunkára van szükség: kell, hogy legyen erőnk megelőző, felvilágosító, meggyőző munkára. Elismerés, megbecsülés az egészségügyi dolgozóknak, az orvosoknak, a társadalmi aktíváknak, akik lelkiismeretesen végzik ezt a munkát bár nem minden esetben elég hatékony, sokszor nem azokhoz szól, akiket illet. Meggyőződésem, hogy az oktatási intézményekben kell a hatékonyabb egészségügyi megelőzést elkezdeni, s helyes életmódra megtanítani gyermekeinket. Többet kell az egész társadalomnak azért tenni, hogy gyermekeink sportoljanak, megtanulják a korszerű táplálkozás szabályait, azt is, hogy a munka életszükséglet. Ügy gondolom, ilyen közszellem megvalósításáért sokat kell még tennünk. Ma még megmosolyogják és különcnek tartják a rendszeresen kocogókat, azt, aki korszerűen táplálkozik. Egyetértek miniszter elvtárs beszámolójával: szükség van több fogorvosra, iskolafogorvosra. Bővítsük a fog-« orvosi képzést, javítsuk a fogászati ellátást, de tegyünk a megelőzésért többet (rádióműsor). A népesedési törvény végrehajtásához azt szeretném hozzáfűzni, hogy vannak komoly eredmények a nem kívánt terhesség megelőzésében nálunk is. 1972-ben 9000, ma 3600 a művi terhességmegszakítás. Hogy hol tart a három- gyermekes családideál megvalósulása? Nem tudom. De azt igen, hogy nem mindig ott Születik a több gyermek, ahol a legjobban biztosított a gyermekek testi és szellemi fejlődése. És itt kell nagyobb erőfeszítést tenni a felvilágosítás, a családtervezés, az egészségügyi nevelésért. E célra nagyszerűen lehetne hasznosítani az elhagyott iskolai tantermeket, hiszen ezek az elmaradott rétegek nagyrészt falvakban, tanyákon laknak és itt lehetne szűréseket, egészségügyi nevelőmunkát végezni. Történelmi eredmény, hogy megyénkben a csecsemőhalandóság az 1972-es 36,8 ezrelékről 30 ezrelékre csökkent. De meg kell mondani, hogy az elmaradt rétegeknél ez a szám is 40 ezrelék, esetenként ettől is több. Az ösz- szes élveszületett gyermekek 14,8 százaléka cigánygyerek, a felnőtt lakosságban arányuk 5,6 százalék. Ezt a témát nem szabad napirendről levenni, továbbra is központi helyen kell kezelni egészségügyi, szociális, kulturális gondozásukat. Egyetértek azzal, hogy égetően szükséges a fogyatékos gyermekek számára nagyobb arányban létesíteni otthonokat és ágyakat. Véleményem szerint lehet ezt társadalmi munkával is fejleszteni, de leglényegesebb, hogy tegyünk többet annak érdekében, hogy kevesebb fogyatékos gyermek szülessen. Ez összefügg a kevesebb alkoholfogyasztással is. Azt hiszem, a vonatkozó jogszabályok végrehajtása ezen a területen vontatott. A jogszabály kimondja ugyan, hogy az elvonókúrára, gyógykezelésre nemcsak az orvos köte-' lezheti a beteget, hanem a munkahely és a társadalmi szervek is javaslatot tehetnek, de sajnos, ez nagyon gyengén valósul meg! Ismerem, tudom, az Egészségügyi Minisztérium és és a tanácsi osztályok nagy erőfeszítéseket tesznek . az orvosirányításra vonatkozó rendelet megtartásáért. Sok szép kezdeményezés történt azért, hogy a kis falvakban, vidékre is jöjjenek orvosok. Megyei tanácsunk jelenleg is 100 orvostanhallgatónak ad társadalmi ösztöndíjat: alapítványt létesített; törekszünk lakásellátással és más kedvezményekkel letelepíteni az orvosokat. Mégis vannak kiskapuk, amelyek esetenként nagyobbra nyílnak, legalábbis annyira, hogy a főváros befogadja az orvosokat, pedig vidéken nagyon várjuk őket, ahol szép, nemes és hálás feladatot végezhetnek. Szeretném elmondani a tisztelt országgyűlésnek, hogy az egészségügyi dolgozók jelentős tényezői megyénk társadalmának. Döntő többségük elkötelezetten dolgozik a társadalmi haladásért, a dolgozók ellátásáért, az egészségügyi intézményekben, a közéletben: a párt- és tanácsi szervezetekben, népfrontestületekben megbecsülés, tisztelet övezi őket. Nem ismerem pontosan, hogyan tanítják az egyetemeken az orvos—beteg viszonyt, de meggyőződésem, hogy jobban meg kellene ismertetni a betegekkel való bánásmódot, a lélektant, hiszen a jó szó is gyógyít, nem mindig kórházi ágyak, műszerek kellenek, hanem emberség. Fokozottabban vonatkozik ez az öregekre. A lakosság egészségügyi kultúrájának további javítása érdekében szükséges napirenden tartani a körzeti orvosi lakások korszerűsítését, közművesítését, a falvak egészséges ivóvízellátásának ütemesebb javítását, a tanyán élők érdekében a segélyt kérő telefonhálózat fejlesztését. Miniszter elvtárs szíves figyelmébe ajánlom: a VI. ötéves terv fejlesztésénél vegyék figyelembe továbbra is megyénk helyzetét. A népgazdaság lehetőségének, a társadalmi igazságosságnak megfelelően osszák el a rendelkezésre álló pénzt; a törvény végrehajtása megyénkben is segítse elő, hogy egészséges, életvidám, tenni tudó és akaró emberek éljenek itt a jövőben is. Kommentár Világos állásfoglalás S zéles körű visszhangra talált A. A. Gromiko szovjet külügyminiszternek az ENSZ- 'közgyülés plenáris ülésén elmondott beszéde. A szovjet külügyek irányítója New York-i tartózkodása alatt módot talált arra is, hogy országának a nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos állás- foglalását két- és több oldalú megbeszéléseken is kifejtse, de nyilvánvaló: Moszkva üzenetét a világszervezet minden tagállama előtt elmondott beszéd tartalmazAz ENSZ-közgyülés mostani ülésszakán százhuszonhat napirendi pont szerepel. Érhető módon a szocialista nagyhatalom külügyminisztere elsősorban azokat illetően fejtette 'ki kormánya nézeteit, amelyek leginkább foglalkoztatják a nemzetközi közvéleményt. s l amelyeknek megoldását a Szovjetunió a legégetőbb problémák között tartja számon. Nem kétséges: korunk legégetőbb kérdése a leszerelés, a nukleáris világégés elhárítása. A szovjet kormány számtalan javaslatot terjesztett már az ENSZ elé, amelyben a fegyverkezési verseny megfékezését, a tömeg- pusztító eszközök betiltását szorgalmazta. s leszerelési megbeszéléseket indítványozott. Mostani felszólalásában Gromiko kiemelte: „Kivétel nélkül valameny- nyi nukleáris hatalom kötelessége, hogy részt vegyen e tárgyalásokon.” A SALT-szerződés megszületése fontos lépés a katonai enyhülés folyamatában, hiszen ez a szerződés, ha ratifikálják az USA- ban is, kedvező hatást gyakorolhat az egyéb leszerelési megbeszélésekre is. A Szovjetunió továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít a Bécsben folyó megbeszéléseknek, s fontosnak tartaná — emelte ki Gromiko —, ha az európai biztonsági értekezlet résztvevői újabb konferencián megvitatnák a katonai bizalom erősítését szolgáló intézkedések kérdéskörét. A bizalom ugyanis alapvető fontosságú az államok közötti kapcsolatokban, s megléte kedvező hatást gyakorolhat a béke és biztonság ügyére. A beszéd alkalmat adott a szovjet kormánynak, hogy ismertesse álláspontját a földünk válságövezeteiben kialakult helyzetről, aláhúzva azt a moszkvai törekvést, hogy igazságos rendezés szülessen a Közel-Keleten, s helyreálljon a béke Délkelet- Azsiában is. A Szovjetunió továbbra is következetesen kiáll az afrikai elnyomott népek igazságos harca mellett, elítéli a fajüldözés pretóriai gyakorlatát. A szovjet külpolitika számára rendkívül fontos terület az USA- val fenntartott kapcsolatok rendszere. Gromiko felszólalásában tehát joggal hangsúlyozta azt a moszkvai kívánságot, hogy „normális, sőt továbbmenően baráti kapcsolatokat akarnak az Egyesült Államokkal”. Ehhez azonban az szükséges, hogy a két állam közötti viszony elfogadott alapelveit Washingtonban Is komolyan vegyék. ■ szovjet külügyminiszter ez alkalommal javaslattal is fordult a közgyűlés 34. ülésszakához. Ennek tartalma: a he- gemonlzmus fogalmának világos megfogalmazása, s a más államok és népek fölött uralomra törők, a hegemonisztikus törekvések elítélése. A szovjet javaslatra minden bizonnyal a további felszólalások választ adnak, s remélhetőleg sikerül elérni, hogy ezzel a fogalommal ne lehessen visszaélni az ENSZ fórumán. A szocialista hatalom következetes külpolitikai vonalvezetése arra törekszik, hogy a világszervezet határozatai minden tagállam számára hasznosak, a tanácskozások eredményesek legyenek. Palotai Gábor Dr. Maróthy László Vaján és Mátészalkán (Folytatás az 1. oldalról) A közelmúltban kezdte meg működését a Nyíregyházi Konzervgyár és 11 tsz társulásával a termelőszövetkezet területén működő léüzem. Most épül az 1100 vagonos hütőház, amely 1981-re lesz kész. A tájékoztató után a vendégek az országban egyedüli hagyományőrző úttörőmúzeumba látogattak. Miilei Lajosáé, az úttörőszövetség megyei elnöke tájékoztatta a vendégeket a múzeum alapításáról, céljáról, működéséről. A Vajai Általános Iskola úttörőőrsének tagjai játékos „tárlatvezetéssel” vitték végig a látogatókat a múzeum termein. A látottakról, az összegyűjtött anyagról, a szórakoztatva tanító-nevelő módszerről elismeréssel szólt Maróthy László. Ezt követően Molnár Mátyás, a Vay Ádárn Múzeum igazgatója mutatta be a vendégeknek a kuruc kori, elsősorban II. Rákóczi Ferenc személyével összefüggő gyűjteményeket, dokumentumokat. A vajai látogatás utolsó állomása a társulásban épült új léüzem megtekintése volt. Az üzemben Rudy Béla, a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatója tájékoztatta a vendégeket. A három műszákban dolgozó léüzem naponta mintegy 35 vagon almát dolgoz fel. A kipréselt gyümölcslevet a Nyíregyházi Konzervgyár sűríti tovább. Terveikben szerepel, hogy az itt nyert alapanyagot helyben sűrítsék, ne kelljen a nagy mennyiségű vizet fölöslegesen fuvarozni. Az üzemet határidő előtt a konzervgyár saját tervezésben és kivitelezésben készítette el. A látogatás végén Maróthy László többek között elmondta: itt sok szép dolgot látotthallott, amely az emberi gondolkodásból, a bátor kezdeményezésből született. Abban a községben, amely a múltban is a krumpli hazája volt, de az emberek egy jó része még krumpliból sem lakhatott jól, ma szép házakban, gazdag szövetkezeti parasztok élnek. Nagy és mély benyomást tett rá a két múzeum is, ahol nemzeti értékeinket -a hazafias nevelés szolgálatába állítják. Elismeréssel szólt a különböző társulásokról, a vázolt jövőről, amelyben az alma értékesítését, változatosabb feldolgozását kívánják megoldani. Dicsérte a tsz és a konzervgyár vezetését, akik számoltak, újítottak és bátran kockáztattak. A Politikai Bizottság tagja, a megyei vezetők társaságában Vajáról Mátészalkára látogatott, ahol az állami tangazdaságban dr. Hegymegi István, a Központi Bizottság tagja,c a gazdaság igazgatója tájékoztatta a vendégeket. Dr. Maróthy László délután fölkereste a gazdaság gyümölcsösében dolgozó egyetemistákat, akikkel a munkáról, az elhelyezésükről beszélgetett, majd a késő délutáni órákban elutazott Szabolcs megyéből.
