Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

1979. szeptember 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Alkotó eszmecsere irta: dr. Mona Gyula, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese Mennyit ér a vállalás a Vertikálban ? „Takarékoskodjék! Fizetünk érte“ fejlett szocialista társadalom építéséből adódó fel­adatok mind nagyobb követelményeket támasztanak propagandamunkánkkal szemben. Ebben a fő irányt továbbra is az MSZMP Központi Bizottság 1976 ok­tóberi határozata jelenti, amely hosszú távon jelölte meg azokat a feladatokat, amelyek elsődleges célja a propaganda- munka minőségének a javítása. Készülünk az új pártoktatási évre. Az októberi párthatá­rozat szellemében alapvetően a politika szükségleteit figye­lembe véve elkészültek az új tematikák, tananyagok. Most a propagandisták elméleti felkészültségétől, elkötelezettségétől, pártosságától függ elsősorban, hogyan sikerül a határozatban megfogalmazott elveket az oktatás-nevelés egész folyamatá­ban érvényesítenünk. A marxizmus—leninizmus elméletének alapján a társa­dalmi-gazdasági valóság folyamatainak objektív feltárására, elemzésére, a mai gondokat és feladatokat érzékelő, s azokra reálisan reagáló ismeretnyújtásra van szükség, amely befo­lyásolja, a párt politikájának érvényesítésére ösztönzi a hall­gatókat az oktatás minden formájában. Ez magas fokú felké­szültséget, a társadalmi-politikai célok világos értelmezését követeli meg a propagandistáktól. Tevékenységünk csak úgy szolgálhatja jól a párt politikáját, ha a hallgatókat megta­nítjuk politizálni, a mind bonyolultabb jelenségeket, s a kö­zöttük meglévő összefüggéseket, ellentmondásokat felismerni; ha a foglalkozások, az alkotó eszmecserék, a viták, a politizá­lás műhelyeivé válnak. Az iskolás módszerek, a tételek me­chanikus ismeretének számonkérése megfosztja a foglalkozá­sokat az élettel való kapcsolattól. Propagandistáinknak a po­litikai gyakorlatra kell felkészíteniük hallgatóikat, arra, hogy megfelelően alkalmazni tudják a tanultakat mindennapi munkájuk során. A propagandamunka minőségének kulcsa^*propagandista oktató-nevelő felfogása, szemlélete. Az a lényeges, hogy a propagandista érti-e életünk, a mai társadalmi valóság bo­nyolult kérdéseit, tud-e megfelelő válaszokat adni ezekre? Döntő, hogy a hallgatók olyan marxista—leninista műveltség­re, gondolkodásra tegyenek szert, olyan magatartás alakuljon ki bennük, hogy biztonsággal igazodjanak a legbonyolultabb kérdésekben is. Ehhez az elméleti igényesség és felkészültség mellett biztosítani kell a propagandisták naprakész infor­máltságát, de nemcsak a nemzetközi és az országos kérdések­ben, mindenekelőtt az üzemi, munkahelyi kérdésekben is. Melyek az 1979—80-as oktatási év sajátosságai? Két fon­tos tényezőre szeretnénk felhívni a figyelmet. Az egyik jel­lemzője a mostani oktatási évnek az, hogy egész társadal­munkban, de különösen a pártban magas fokú az elméleti­ideológiai kérdések iránti érdeklődés. Érthető ez, hiszen olyan korban élünk, amikor a gazdasági-társadalmi folyamatok megítélésében megnövekedett az emberek, a szubjektív té­nyezők szerepe. Alapvető ma az, miként gondolkodnak, s fő­leg hogyan cselekednek az emberek, hogy a fejekben vilá­gos-e minden, amit akarunk. Tudott, hogy a jó gazdasági döntések segítségével, ha azokat az emberek értik, azonosul­nak velük, s azok szerint cselekszenek, csak akkor érjük el a kitűzött célokat. A hallgatók kérdéseikre őszinte, nyílt válaszokat várnak. Figyelembe kell vennünk az emberek megnövekedett prob­lémaérzékenységét. A propagandisták nem zárkózhatnak el egyetlen kérdés elől sem, nem adhatnak kitérő válaszokat. A másik körülmény, amit fegyelembe kell venni, hogy a békés egymás mellett élés korszakában a gyakoribb kapcso­latok és érintkezés következtében az emberek látóköre kitá­gul, többet látnak, összehasonlítanak. A mi valóságunkat ösz- szehasonlítják másokéval, tapasztalataikkal, s összevetik még az ideológiákat is. Bonyolultabb nemzetközi körülmények kö­zött, kiélezett ideológiai küzdelemben az a kérdés.ki ny,gá meg az embereket? Mindenki előtt világos, hogy kiélezett harc folyik az emberek gondolkodásának befolyásolásáért. Ez korunk egyik alapvető jellemvonása, a békés egymás mel­lett élés elvének és gyakorlatának a következménye. Szá­munkra rendkívül fontos, hogy az ideológia, a gazdaság te­rületén, s ne a harctereken küzdjünk. Ha vállaljuk ezt az ideológiai harcot — márpedig vállaljuk! — akkor erre úgy kell felkészülnünk, hogy ebben a küzdelemben a marxizmus —leninizmus pozíciói erősödjenek. Az emberek érdeklődésének, a viták középpontjában to­vábbra is a gazdaság áll. Ezért egyetlen propagandista sem alakíthat ki olyan kényes álláspontot, hogy ő csak a saját tantárgyával foglalkozik, s más nem érdekli. Minden propa­gandistának tudnia kell választ adni a gazdasági kérdések­re, ezek társadalmi összefüggéseire, életünk más fontos kér­déseire. Ezek között az egyik fontos kérdéscsoport a gazda­sági hatékonyság fogalma. Továbbra is magyarázni kell a ha­tékonyság különböző összefüggéseit. Azonban a hatékonysá­got most már mint össztársadalmi követelményt kell értel­meznünk. Ugyanis az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyítot­ták: a gazdaságban a hatékonyság növelése a gazdasági fak­torokon túl a társadalom minden más területének hatékony fejlesztésétől is függ. Tehát nem tudunk előrejutni hatéko­nyan a gazdaság fejlesztésében, ha nem teremtjük meg en­nek a jogi, közigazgatási, politikai, kulturális biztosítékait. Tervkészítéskor a társadalmi élet minden területén meg kell keresnünk és fel kell tárnunk azokat a tartalékokat, amelye­ket mozgósítva eredményesebben valósíthatjuk meg gazdasági céljainkat. Egy másik igen fontos kérdés a gazdaság komplex értel­mezése. Amikor a gazdaságirányítási rendszer reformjáról volt szó, erőteljesen küzdöttünk az ellen a felfogás ellen, amely az irányítási rendszer jelentőségét és szerepét a gaz­daságban túlhangsúlyozta. Sajnos, ezt nem mindenütt sike­rült elérnünk. A propaganda most sem eshet bele abba a hi­bába, hogy úgy értelmezze a gazdasági folyamatot, mintha az csak az értékesítési tevékenységből állna. Az intenzív gazdálkodás követelményei, a hatékonyság azt követeli, hogy a teljesítményeket aszerint mérjék: el tudják-e adni az áru­kat a piacon vagy nem. A propagandamunkában viszont sú­lyos hibát követnénk el, ha nem komplex módon ábrázolnánk a gazdasági folyamatot, amely a tervezéstől a termelésen át az értékesítésig tart. A termelési folyamatokról még mindig kevesebb szó esik propagandánkban, mint szükséges volna. Hogyan beszéljünk a propagandában az életszínvonal­politikáról? Gyakran hangoztatjuk, hogy az életszínvonal rendszeres emelése a párt politikájának egyik sarkköve. Er­ről az elvről a továbbiakban sem mondhatunk le. Arra kell azonban törekednünk, hogy a propagandában feloldjuk en­nek az elvnek az abszolút értelmezését. Lehetnek és vannak a szocializmus építésének olyan évei, amikor az életszínvo­nal rhegtartása a legfontosabb feladat. S, amikor most azt mondjuk: megvédjük elért eredményeinket, valójában nem­csak védelemről ván szó, mert valamit megvédeni az előbbre lépés feltételét is jelenti. Azoknak van igazuk, azok cseleked­nek helyesen, akik az életszínvonal terén reális célokat kö­vetnek, s nem hallgatják el a nehézségeket. Ugyanakkor mindent el kell követnünk, hogy minél hamarabb túljussunk a nehéz szakaszon és továbbra is az életszínvonal rendszeres emelésének útján járjunk. A propagandában meggyőzően kell érvelni amellett, hogy a szocialista gazdaságban jelentkező feszültségek nem a szocializmusból, mint rendszerből fakadnak. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy megnőtt a szocializmus érzékenysége a kapitalista világban tapasztalható válságjelenségek iránt. A békés egymás mellett élés a két világrendszer országai közöt­ti gazdasági együttműködés kiszélesítését jelenti. A gazda­sági kapcsolatok mindenképpen növelik a szocializmus érzé­kenységét a kapitalizmus gazdasági folyamatai iránt. A gaz­dasági együttműködés objektíve a kapitalizmus válsága bi­zonyos elemeinek az „importját”, begyűrűzését is eredmé­nyezheti. De világosan kell mindenkinek látnia, hogy olyan korszakban élünk, amikor a béke, az emberiség fennmaradá­sa érdekében vállalnunk kell bizonyos kockázatokat. A bé­kés egymás mellett élés, a gazdasági együttműködés ilyen kockázatokkal is jár. Sokan megkérdezik majd a propagandistáktól: mi okozza gazdasági nehézségeinket, feszültségeinket? Erre is válaszol­nunk kell. Két olyan feladatot kell történelmileg egy időben megoldanunk, amely külön-külön is még a legszilárdabb gaz­daságot is megrázta volna. Az egyik: az intenzív gazdálkodás­ra való áttérés, az extenzív tartalékok kimerülése miatt, a másik pedig a világpiaci árak számunkra kedvezőtlen alaku­lása. Külön-külön is jelentős feszültségeket okoznának gaz­daságunkban. Mindkettő a gazdaság szerkezetének bizonyos átalakítását követeli. Az intenzív gazdálkodás elsősorban az irányítási, a világpiaci árrobbanás pedig a termelési szerke­zet átalakítását igényli. A gazdasági kérdések továbbra is az érdeklődés közép­pontjában maradnak. Ezzel kapcsolatos a vezetőkkel szem­beni követelmények fokozódása. A> munkások a most induló munkaversenyt is összekapcsolják a gazdasági, műszaki ve­zetők felelősségével, igénylik és követelik, hogy a kongresz- szusi és a felszabadulási jubileumra indított munkaverseny teljesítéséhez szükséges feltételeket folyamatosan biztosítsák. Ez a verseny a gazdasági, a műszaki és a politikai vezetés nagy próbatétele lesz. A propagandamunkában napjainkban fontos a nemzet­közi élet összefüggéseinek ismertetése, a nacionalizmus elleni küzdelem. A burzsoá propaganda az emberi szabadságokért indított kampány kudarca után a nacionalizmus szítását ál­lította ideológiai támadásának középpontjába. Ennek célja a nemzeti kérdés felvetésével, ha lehet, kiélezésével szembeál­lítani a népeket. „Nemzeti alapon” való összefogással a Szov­jetunió ellen fordítani a szocialista országokat. Ez a kam­pány valóságos momentumokat vesz alapul, mert Közép- Európa térségében a nacionalizmusnak történelmi gyökerei vannak. Ugyanis az uralkodó osztályok az itt élő népeket év­századokon keresztül szembeállították egymással. Nekünk meggyőződésünk, hogy a nemzeti kérdést csak a marxizmus elvei alapján lehet megoldani. A szocialista tár­sadalom építésének történelmi előrehaladásával, a szocialista országok kapcsolatainak és együttműködésének sokoldalú fejlesztésével már eddig is jelentős eredményeket értünk el a népeket egymással szembeállító örökölt ellentmondások felszámolásában. Ezen,.az úton tovább haladva a népek és npmzetek érdekeit kölcsönösen tiszteletben tartva, az inter­nacionalizmus szellemében kell kezelnünk minden olyan kér­dést, amely a szocialista országok életében, kapcsolataiban napjainkban is felmerülnek. Szeretném a figyelmüket felhívni arra is, hogy az utóbbi időben megszaporodtak a viták a kulturális életünkről. Ez sokakban aggodalmat és egy nem kívánt magatartást vált ki. E magatartás ellen fel kell lépnünk. Figyelembe kell ven­ni, hogy itt is egy korszakváltás következett be anélkül, hogy ezt különösebben érzékeltük volna. Befejeződött e területen is az extenzív szakasz, amikor a kultúrát demokratizáltuk, közkinccsé tettük, kultúrházakat építettünk, megszerveztük a könyvtárhálózatot, a közoktatást. Nem arról van szó, hogy e feladatokkal a jövőben már nem kell törődnünk. Ma kulturális életünkben egy új szakasz alakult ki. En­nek a lényege a kultúra szocialista tartalmainak a kialakí­tása, ami sokkal több vitával, szenvedéllyel, különböző szél­sőségek kialakulásával jár együtt. Mindezt kulturális fejlő­désünk természetes jelenségeként kell felfognunk. Éppen ezért a párttagság nem maradhat kívül a vitákon, aktív részt kell vállalnia azokban a csatákban, amelyeket a kulturális tevékenység szocialista vonásainak gazdagításáért, győzel­méért vívunk. Végül hangsúlyoznám, hogy az a történelmi korszak, amely előtt vagyunk, nem nélkülözheti az alkotó vitákat, a vélemények cseréjét. Csak a demokratizmus fejlesztésével és szellemében hozhatók mozgásba azok az alkotó erők és kez­deményezések, amelyek az előttünk álló feladatok megvaló­sításához nélkülözhetetlen források. M yomatékkal húzzák alá az elmondottak a propagan­disták szerepét, megnövekedett politikai, ideológiai felelősségét. Meggyőződésem, hogy a propagandisták meg tudnak felelni nagyszerű hivatásuknak. Amikor hétről hétre találkoznak a párttagság zömével és a pártonkí- viiliek tömegeivel, megfelelő válaszokat és magyarázatot ad­nak kérdéseikre, tovább mélyítik azok eszmei, politikai fel- készültségét, erősítik a párt iránti bizalmat, hozzájárulnak politikái, társadalmi célkitűzéseink megvalósításához. 0 A baktalórántházi Ver­tikal Ipari Szövetkezetben minden évben a közgyű­lés foglalkozik a szocia­lista brigádok, az üírfem- részek munkaversenyével. Ez is közrejátszik abban, hogy a szövetkezet kiváló szinten végzi munkáját. 1978. évi eredmények alapján az OKISZ Vörös Vándorzászlajával tüntet­ték ki. Az MSZMP KB. június 29-i ülését követően a mun­kahelyi és szocialista brigád­vezetők termelési tanácsko­zást tartottak, s azon elhatá­rozták: a párt XII. kongresz- szusa és hazánk felszabadu­lásának 35. évfordulója tisz­teletére újabb felajánlásokat tesznek, illetve kiegészítik ez évi márciusi közgyűlésen rögzített korábbi vállalásai­kat. Most két hónap eltelté­vel arra kerestünk választ, hogyan állják adott szavukat. „Hadüzenet" a meddőáramnak Végh Sándor szövetkezeti elnök Íróasztalán a brigád­felajánlások, ezek lényege: a minőség javítása, a tartalé­kok feltárása, a takarékosság az anyaggal és az energiával. — Dolgozóink jól végig gondolták, mit vállalnak. Ezt bizonyítja, hogy az ígéretek konkrétak, ellenőrizhetőek, — mondja a szövetkezet el­nöke. Az energiatakarékos­ságra intézkedési tervet ké­szítettünk. Ügy gondoltuk, három területre kell kon­centrálnunk: a meglévő be­rendezések ésszerű üzemelte­tésére, korszerűsítésére és új berendezések felszerelésére. A tinta alig száradt meg a papíron, az energiafelügye­lettől máris megrendelték a meddőáram fogyasztásának csökkentését szolgáló beren­dezéseket, (COS-FI) vezérlő automatikákat. Ezek beépíté­se folyamatban van, éven­ként 100 ezer forint megta­karítást eredményez majd. A kazánok olajtüzelésűek. Most felülvizsgálták az olajégőket, karbantartásukat tervszerűvé teszik s ez a folyékony tüze- lőa'nyag évi 25 ezer forintos megtakarítását teszi lehető­vé. — A kazánok vízkőtelení- tése, koromtalanítása a ko­rábbi gyakorlatban két-há- rom évenként volt. Most a vállalásoknak megfelelően évenként történik majd, s ez kevesebb energiafelhasználás mellett magasabb hőenergiát jelent. December 31-ig az új üzemcsarnokunkban korszerű fűtőberendezéseket helye­Munkában a szabász. zünk el, mindemellett számos más intézkedés is született az energiaveszteségek csökken­tésére is. A szövetkezet szállítójár­művei fontos szerepet tölte­nek be a termelésben s ezért nem közömbös, hogy milyen mérvű az üzemanyag-felhasz­nálásuk. Ügy döntöttek, meg­határozott teljesítmények alapján rendelik el az 1-es és a 2-es szemléket. Az üzemanyag-felhasználás csök­kentésére éves szinten 20 ezer forint célprémiumot fi­zetnek ki. A legutóbbi érté­kelések szerint Bohács Mi­hály, Bodnár Sándor, Slezák Róbert, Tóth László és Már­ton András gépkocsivezető tűnt ki az üzem- és kenő­anyagok megtakarításában, s kaptak érte anyagi elisme­rést. Tóth Tibor műszaki veze­tő: — Intézkedési tervünknek megfelelően szeptember 30- ig befejezzük a különböző nyílászáró-szerkezetek felül­vizsgálatát, a hőenergia csök­kentése érdekében. Megol­dottuk a kenőanyagok (zsí­rok, olajok, stb.) zárt helyen történő tárolását. Lent, az üzemben Szilágyi András, a Komszomol brigád vezetője elmondta, hogy a gyártástechnológiában válto­zás történt. A gépműhelyben külön darabolóbrigádot hoz­tak létre, akik a gyártáshoz előkészítik az anyagot. Ez jobb anyagkihasználást ered­ményez, a hulladékot is gaz­daságosan fel tudják hasz­nálni. Ezt erősítette meg La­katos Antal, a Szolidaritás Szocialista Brigád vezetője is. Elmondották még, érde­mes takarékoskodni, mert akkor a boríték is vasta­gabb. Több a pénz A textilruházat az utóbbi években jelentősen fejlődött a szövetkezetben. Tavaly még ötmilliót termeltek tő­kés exportra, az idén már ki- lencmilliós a tervük. A je­lentős felfutás a minőségi munka eredménye. Holland és NSZK megrendelésre női ruhákat készítenek. A szala­gok két műszakban dolgoz­nak. Nemcsak a végterméke­ket meózzák, hanem a gyár­tás közben is ellenőriznek. Kondor Andor főszabász: — Amióta bevezették a mi­nőségi prémiumot, azóta sza- bászati hiba nem fordult elő. Mondták nekünk takarékos­kodjunk, fizetnek érte. Je­lentős, hogy a megtakarított anyagérték hét százalékát fi­zetik ki a dolgozónak. A sza­bászatban, ahol nyolcán dol­goznak, a minőség és az anyagmegtakarítás révén ne­gyedévenként 4—5 ezer fo­rint prémiumot fizetnek ki. Nagy Józsefné, Gulyás Teréz is vallja, itt érdemes jól dol­gozni! Dragos Gyula Célprémium gépkocsivezetőknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom