Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-19 / 219. szám

4 KELET-MAGYABOKSZÁG 1979. szeptember-19. (Folytatás az 1. oldalról) együttműködésben érdekelt magyar minisztériumok, vál­lalatok, intézmények veze­tői, szocialista brigádok tag­jai. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Marjai József nyitotta meg az ünne­pi ülést. A Minisztertanács elnökhe­lyettese a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Nép­iköztársaság Minisztertanácsa nevében köszöntötte az ün­nepség résztvevőit, majd így folytatta: — A magyar—szovjet tudo­mányos-műszaki együttmű­ködésről 30 évvel ezelőtt alá­írt kormányközi megállapo­dás új fejezetet nyitott a két ország tudományos és mű­szaki kapcsolatainak történe­tében. A szovjet tudósok se­gítségével olyan új tudo­mányágak honosodtak meg hazánkban, mint az atom- energetika, a reaktorfizika és a részecskefizika. A hatal­mas szellemi erőforrásokkal rendelkező Szovjetunióval kialakított tudományos kap­csolatok tették és teszik le­hetővé számunkra, hogy — a KGST többi tagállamával együtt — egyenrangú part­nerként kapcsolódjunk be a nemzetközi tudományos együttműködésbe olyan terü­leteken is, amelyek önálló kutatásához saját erőforrá­saink szűkösek lennének. Rámutatott, hogy a Szov­jetunióval megvalósított tu­dományos-műszaki kapcso­latok kezdettől a szocialista internacionalizmuson, a test­véri segítségnyújtáson és a kölcsönös előnyökön alapul­nak. Megnyitó beszédét zárva Kádár János szavait idézte: „Meggyőződéssel valljuk, hogy a Szovjetunióhoz fűző­dő kapcsolataink további erő­sítése, fejlesztése megfelel népünk szocialista céljainak és igaz nemzeti érdekeinek”. Ezután Pál Lénárd mon­dott ünnepi beszédet. Az OMFB elnöke beveze­tőül szólt a 30 évvel ezelőtt aláírt magyar—szovjet tudo­mányos-műszaki együttmű­ködési megállapodás törté­nelmi jelentőségéről, egyebek között arról, hogy a szoros baráti kapcsolatok hatékony eszközt jelentettek annak idején a lerombolt magyar gazdaság helyreállításában csakúgy, mint később hazánk gyors ütemű fejlődésében, a hazai tudományos-kutató bá­zis megteremtésében, ma pe­dig a tudomány közös terv­szerű fejlesztésében, eredmé­nyeinek hasznosításában. Napjainkig több mint száz nagy létesítmény épült fel hazánkban a Szovjetunió mű­szaki-gazdasági közreműkö­désével, fontos feladatokat láttak és látnak el azok a szakembereink — szám sze­rint körülbelül ötezren —, akik a Szovjetunió egyete­mein, főiskoláin, tudományos intézeteiben szerezték meg szakképzettségüket. Ugyan­akkor a Magyarországon vég­zett körülbelül 700 szovjet szakember hazájában hasz­nosíthatja a nálunk szerzett tapasztalatokat. Az intézetek közötti köz­vetlen kapcsolatok kiépülésé­vel az ötvenes évek végén új szakasz kezdődött a magyar —szovjet tudományos műsza­ki együttműködésben. A kö­zös munka rugalmasabbá, hatékonyabbá vált, s a kuta­tás, a fejlesztés területén is kibontakozott a tervszerű munkamegosztás. Pál Lénárd ezután kijelen­tette: Jelentős tudományos és műszaki feladatok megol­dását teszi szükségessé — s egyben lehetségessé is — a KGST-tagországok űrkutatá­si és atomenergetikai prog­ramjának megvalósítása. A magyar ipar — a szocialista integráció keretében — lehe­tőségeihez mérten és gazda­sági érdekeinek megfelelően az atomenergetikai berende­zések gyártásába, szállításá­ba és fejlesztésébe is bekap­csolódik. Az előadó hangsúlyozta, hogy az együttműködésnek mindig'olyan formáit kell ke­resni, amelyek mindkét or­szág szükségleteit szolgálják. A mostani szakaszban külö­nösen nagy jelentőségűek azok a közös kutatások, ame­lyek új energiaforrások fel­tárását, a rendelkezésre álló energiamennyiség racionális felhasználását, a nyersanya­gok gazdaságos kitermelését és az alapanyagok célszerű, takarékos hasznosítását a mi­nőség javítását, korszerű, versenyképes termékek gaz­daságos előállítását szolgál­ják. Nagy jelentőségűek azok a kutatások is, amelyeknek eredményeként gazdaságosan pótolni tudnak olyan anya­gokat és alkatrészeket, ame­lyeket eddig tőkés források­ból szereztek be a szocialista országok. Népgazdaságunk jelentős feladatok megoldása előtt áll, amely az ország erőforrásai­nak mozgósítását, racionális átrendezését, a tartalékok fel­tárását, népünk fegyelmezett, jó munkáját igényli. Ehhez a nagy munkához erőt ad ne­künk, hogy törekvéseinkben bizton számíthatunk a szo­cialista közösség legnagyobb országának, a Szovjetuniónak sokoldalú támogatására. A Szovjetunió nagy gazdasági és tudományos erőforrásai számtalan lehetőséget kínál­nak az együttműködés fej­lesztésére, gazdasági gond­jaink enyhítésére. Mi a ma­gunk részéről a jövőben is mindent megteszünk se két baráti ország együttműködé­sének hatékony továbbfejlesz­téséért. A két nép közötti testvéri barátság elmélyíté­séért — fejezte be ünnepi beszédét az OMFB elnöke. Pál Lénárd után Genna- gyij Alekszenkó, a szovjet— magyar tudományos-műszaki együttműködési állandó albi­zottság szovjet tagozatának elnöke emelkedett szólásra. A magyar—szovjet együtt­működés legfőbb elve a test­véri segítségnyújtás, az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök biztosítása, ezért az kezdettől népeink alapvető érdekeit szolgálja — mondot­ta. — Tudományos-műszaki kapcsolataink kezdetben do­kumentációk cseréjére, szak­emberek tapasztalatcseréire szorítkoztak, később a tudo­mányos és műszaki területen is kialakultak az együttműkö­dés magasabb szintű formái: a szakosítás és a kooperáció s ma már a komplex program jegyében működnek együtt tudósaink, szakembereink, miközben szoros kapcsolatok épültek ki minisztériumok, vállalatok és intézmények kö­zött is. Jelenleg a Szovjetunió 58 minisztériumának, illetve fő­hatóságának van közvetlen kapcsolata 15 magyar társ­minisztériummal, s a két or­szág több mint 370 tudomá­nyos-kutató, illetve tervező­fejlesztő intézete, termelővál­lalata folytat közös kutatást, együttes műszaki fejlesztést 470 tudományos-műszaki probléma megoldására. Napjainkban a Szovjetunió és Magyarország között több mint 40 kétoldalú együttmű­ködési megállapodás van ér­vényben. Ezek határozzák meg a munkamegosztást a gépgyártásban, a vegyipar­ban, a kőolaj-feldolgozóipar­ban, a papíriparban, a fém­kohászatban és a népgazda­ság más ágazataiban. Tíz olyan egyezményünk van, amelyek alapján Magyaror­szág részt vállal a Szovjet­unió területén különböző ki­egészítő kapacitások létreho­zásában. Ezek az egyezmé­nyek lehetővé teszik, hogy a Szovjetunió több kőolajat, gázt, cellulózt, vastartalmú nyersanyagot, ferroötvözetet, azbesztet, műtrágyát, papírt és kartont szállítson Magyar- országra. A tudomány és a technika területén kialakult együttmű­ködés fontos tényezője az or­szágaink közötti szoros baráti kapcsolatok erősítésének, s ez mindkét nép javát, boldogu­lását szolgálja — fejezte be beszédét Gennagyij Alek­szenkó. Az ünnepi ülés Marjai Jó­zsef zárszavával, majd az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Tengeri hajsza a csempészek után Rajtaütés: hatmillió fontos zsákmány A brit rendőrség hétfőn hajnaltól késő éjjelig tar­tó országos razziák során lecsapott a legnagyobb ká­bítószercsempész bandá­ra, amit valaha felfedtek Angliában. A 22 letartóz­tatás mellett a zsákmány is tekintélyes: több, mint három tonna cannabis és 250 ezer font készpénz, amelynek összértéke meg­haladja a hatmillió fontot. A szenzációs fogás a rend­őrség kábítószerosztaga és a vámőrség összehangolt, hónapok óta előkészített hadműveletének eredmé­nye. A rajtaütés egy eldugott cornwalli öblöcskében kezdődött, amely századok óta kedvelt csempészkikö­tő. A rendőrök és a vám­őrök napok óta szemmel tartottak egy víkendházat, ahol a csempészeket sej­tették. Hétfőre virradó éj­jel be is futott az öbölbe Marokkóból egy halászha­jóból átalakított jacht, a Guiding Light. Horgonyt vetett és a borús éjszaka leple alatt a csempészek motoros gumicsónakokon szállították partra a kábí­tószert. Rendőrkocsik nyomban lezárták az öböl­ből kivezető utat, a vám­őrség elsötétített gyors­naszádjai pedig az öböl közelébe húzódtak. A csempészek megneszelték a csapdát, de már későn. A Guiding Light mene­külni próbált, de a gyor­sabb naszádok félórás iz­galmas tengeri hajsza után körülzárták és a ply- mouth-i kikötőbe kísérték. Közben a szárazföldön is folytak a letartóztatások. A hajó másfél tonnás ra­kománya után a felgön­gyölítő akció kelet felé haladva Londonban vég­ződött. Az esti razziák so­rán újabb másfél tonna cannabis és egy észak-lon­doni házban negyedmillió font készpénz került elő. A zsákmány méreteit ér­zékelteti, hogy 1977-ben egész év alatt csak két tonna Cannabist foglaltak le a brit vámőrök. A ká­bítószer-élvezet felszámo­lásért küzdő társadalmi szervezet azonban rámu­tatott, hogy a lefoglalt narkotikumok aránya olyan csekély, hogy a mos­tani legnagyobb fogás is csak átmeneti hiányt okozhat a „piacon’.’. 12. A barabási kő dübben az uszály vasfenekén. Pár óra, s indul a hajó Tiszabezdéd alá. Másutt kitűző hajó fedélze­tén munkásokat szállítanak egy omló part felé. A mérge- si részen markoló szedi a föl­det. A csekei partnál tanya­hajón laknak a mérő embe­rek. Szinte alig akad folyó­szakasz a Tiszán, ahol ne ta­lálkoznánk a Felső-Tisza-vi- déki Vízügyi Igazgatóság munkásaival. Pedig nem so­kan vannak, mindössze 150— 200 fő, néhány nem éppen korszerű gép, nyolc-tíz uszály jelenti a mai mederrendező csapatot. — Ezt biztos láttátok — mondja Jeczkó János a víz­ügy főmérnöke — miközben képeket rak elénk. Ha valaki a felső szakasz sóderbányáit nézi, akkor azt mondja, no­csak, milyen hasznot hajt a Tisza. Pedig a képek azt mu­tatják, egészen más a hely­zet a valóságban. Scfc kárt tesznek az engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon kitermelő tsz-ek. Ti- szabecs, Tiszacsécse, Milota határában már úgy megszed­ték a partot és a hullámteret, hogy veszélyes lett a helyzet. A csoportérdék ütközik ma a közérdekkel, védeni -kell itt is a medret, a partot. Pilla­natnyilag adminisztratív módszerrel. A partot van, ahol szaksze­rűtlenül szaggatja az ember. Pedig éppen elég baj az, amit a víz okoz. Az elmúlt télen az áradások, a jeges hullá­mok megyénk Tisza és Sza­mos szakaszán 72 millió fo­rintos kárt okoztak. Ebből 20 milliónyi olyan, amely köz­vetlenül az árvízvédelmet ve­szélyezteti. Láttuk, s néztük a parton s a csónakból a munkákat, de ahhoz, hogy híven számot adjunk, ahhoz segítségül hívtuk Fazekas Lászlót, a vízügy csoportve­zetőjét, a folyami munkák szakértőjét. — Az 1970-es nagy árvíz sem okozott ilyen mérvű kárt a mederben, mint az idei ár­hullámok, a jég, a —10— —20 fokos időjárás. Jég állt a hullámtéren, s a magas vízállásra jött a rendkívüli hideg. A parton sok helyen leborotválta a növényzetet, a kőrakatokat is. Világossá válik, miért volt számunkra oly siralmas több helyen a part. Derékba fűré­szelt fák, bokrok, leszakadt, erőszak bomlasztotta partok tették holdbélivé helyenként a vidéket. Nos, ezek a tél ál­dozatai. — A most folyó vízügyi munkák a helyreállítást szol­gálják, de ennél tovább is mennek. Olyan mederrende­zést végzünk, amely az ilyen és hasonló pusztításokat meg­előzi. Abból kell kiindulni: a tiszalöfci duzzasztás egészen Dombrád térségéig lelassítja a folyót. Ez 1954 óta van így. Akkor nem alakult ehhez a helyzethez a mederrendezés. A lassú vízben megkezdő­dött a feliszapolódás, záto­nyok alakulnak ki, melyeken fennakad a jég is. Példa ar­ra, hogy milyen változás van a mederben: ma Tiszabercel térségében magasabban van­nak a zátonyok, mint a duz­zasztás előtt a kisvízszint volt. A partvédelem égetően szükségessé válik. A meder ugyanis folyamatosan szakad le, szélesedik a folyó, egyre több hordalék kerül a me­derbe. Márpedig ahhoz, hogy a víz áradáskor is el tudjon menni, megfelelő mederszé­lesség, mélység, s ezek függ­vényében vízsebesség kíván­tatik. — Nos a szélesedés abból is adódik, hogy a partok eró­zió áldozatai leszakadnak, termelik az iszapot, hordalé­kot. A folyómeder vándorol­ni kezd. Kanyarok fejlődnek, van olyan hely, ahol egy év alatt 10 méterrel nő a ho- mokpad, szűkül a mély víz. Ha a kanyarok túlfejlődnek, átvágásra érnek meg. Ezek eltávolítása rengeteg pénzbe kerülne. Sokkal többe, mint amennyit a meder rendezése, a part védelme emészt fel. így lassan világossá vált, miért folyik a legserényebb munka Dombrád és Tokaj között. Ez az a rész, ahol minden télen kritikus perce­ket élnek át. A balsai révnél éppen az ottani kompkezelő mesélte, milyen pusztító volt a jég, s hogy minden évben itt robbantják a dugót. Az összetorlódott árhullámok nö­velik a nagy árvíz veszélyét. Ezen a területen éppen a Lónyai-csatorna betoiikolá- sáná'l, az ezen érkező horda­lék is növeli a zátonyképző­dést. Óvott is minket Med- veczky László, a tiszaberceli szakaszfelügyelő: — Még csó­nakkal is célszerűbb a balsai rév után a jobb partra sietni, mert könnyen megfeneklik a jármű. Magam is futottam zátonyra ott motorcsónakkal! A partrendezés és a meder szabályozása a balsai részen érinti az üdülőterületet is. Az 1982-ig tartó építések során itt sarkantyúkat alakítanak ki, úgy szabályozzák a víz irányát, hogy az megszedje a kenézlői részt. Sok víkendhá­zat le kell bontani, mert a mai part helyén meder lesz. — Ezek a rendezések — magyarázza Fazekas László — biztonságot adnak majd, s egyidejűleg olyan viszonyo­kat teremtenek, melyek a ha­józást is könnyítik. Jelenleg ez még a kőszállításnál is problémás. Saját hajóinkon kívül a MAHART is szokott követ hozni Tokajból, s bi­zony a 200 tonnás uszályokon kívül más, nagyobb, nem tud feljönni a vízen. A rendezés, a partvédelem jobb ismeretében egészen másként látjuk a Tiszát. Ért­hető, hogy a gyors szakaszon még öklömnyi kavicsokat gör­get a víz, hegyi jellegű a fo­lyó. Ezen a részen még 115 és 138 méter magasan va­gyunk az Adria fölött. Itt a Tisza még 32 centimétert esik egy kilométeren. A kavics mind kisebb lesz, ahogy ha­ladunk a Szamos torkolata felé, s már csupán durva ho­mokot visz a víz. Ezt követő­en alacsonyabban járunk, csupán 95 és 115 méter ma­gasan a tengerszint fölött. Záhonyban finom homok, et­től lejjebb lebegtetett horda­lék úszik a vízben. Ettől sző­ke a Tisza. Errefelé a víz csupán 8 centit esik egy kilo­méteren. Lelassul, s ugyan­csak feladja a leckét a víz­ügyieknek. Sok helyen hiány­zik a parti növényzet bioló­giai védelmet nyújtó kísére­te is. Mindez érdekfeszítővé vá­lik, ha tudjuk: ezek a ténye­zők is befolyásolják az árvíz- védelmet, nagy szerepet ját­szanak akkor, amikor árhul­lámok vonulnak le. A part­építő munkája néha sziszifu­szi tettnek látszik. Követ hord a vízbe. Pedig tudni kell: minden kődarab zabo­láz. Értünk. (Folytatjuk) Kotrógép marja a mérgesi pa rtrészt (A szerzők felvétele) CSÖIMIIM A TISZÁM BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA Rombolás, építés

Next

/
Oldalképek
Tartalom