Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-15 / 216. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 15. MkWHÁNG FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT A tárgyalóteremből Rabló a buszváróban Bál volt ez év február 17- én a nagykállói gimnázium­ban. Ide igyekezett Cz. László is, de amikor a buszváró mel­lett ment el, egy fiatalember behívta. Cz. László alig lépett be a helyiségbe, egy késsel találta szembe magát, majd elhangzott a felszólítás is: pénzt kértek tőle. A várat­lan támadásra kénytelen volt a nála lévő 20—25 forintot a támadónak átadni és elmond­ta, hogy nincs több pénze. A rabló ezek után Cz. László nyakához nyomta ké­sét és rákiabált, hogy vegye le kabátját. A felsőkabát után a zakót is levetette, s miközben a rabló a kabátért nyúlt, a megtámadott em­bernek sikerült kimenekülni a váróhelyiségből. Ütja a rendőrségre vezetett, a rabló pedig a zsákmánnyal hazapu­colt. A bejelentés után a rend­őrség rövid időn belül meg­jelent Gyöngyösi Lajos 20 éves kállósemjéni lakos ott­honában és felkeltette az álomba szenderült embert. A házkutatás meghozta ered­ményét: az elrabolt kabáto­kat, valamint a kést lefog­lalták, a rablót pedig őrizet­be vették. A rendőri vizsgá­lat során fény derült Gyön­gyösinek egy korábbi bűncse­lekményére is, amikor egy propán-bután gázpalackot lopott el H. Lajos nagykállói lakásának pincéjéből. A gáz­palackot Gyöngyösi a testvé­rének adta el 300 forintért. A házkutatás során a palac­kot lefoglalták és visszaadták tulajdonosának. Gyöngyösi Lajost a bíróság különös visszaesőként elkö­vetett rablás bűntettében és • egy rendbeli lopás vétségében mondta ki bűnösnek, és ezért 3 évi börtönbüntetésre ítélte és 3 évre eltiltotta a köz­ügyektől. Az ítélet jogerős. (m. f.) Szeptember 8-i lapjuk első oldalára érdemesített bírá­latuk a szolgáltatások rossz mérlegéről nem lepett meg. A minap Nyírbátorban betértem a nyíregyházi fotó­szövetkezet fiókjába, hogy a kerti traktoromat az udvaro­mon, mely a szaküzlethez kb. 200 méterre van — KPM-en- gedélyhez szükségességből — 6x9-es nagyságban fotózzák le. Két dolgozó munkára várva vesztegelt az irodában (műte­remben) és közölték, hogy előbb fizessek le 180 forintot (ami nem a felvétel díja, hanem a kiszállás díja) és utána elvég­zik a munkát, felszámítva a fotó árát. Azt mondtam, hogy itt áll a Zsigulim és nem kell külön kiszállni, mire ők azt mondták, hogy ez riportfelvételnek minősül és csak így tud­ják teljesíteni. Ezek után elmentem Suba fotókisiparoshoz, aki 70 tisz­tességes forintért elkészítette a megrendelésemet. Gondolom, hogy ezek a ferdeségek a cikkben közölt többi lagymatag szolgáltató vállalatnál is fennállhatnak, így a cikk megállapításain azért nem csodálkozom. De mi a ki­vezető út. Ez itt a kérdés? Szabó Sándor, Nyírbátor, Dózsa György u. 18. Olvasónk írja Javítás 4 hónapon át Június elején a gáztűzhe­lyem elromlott. Telefonon je­lentettem a gázszolgáltató vállalatnak, de közölték, hogy csak a gázcseretelep vezető­jétől fogadnak el bejelentést. Oda már személyesen men­tem el, s egy hét múlva ki is jött a szerelő. Munkájában nem sok köszönet volt, mert másnap ugyanaz a hiba je­lentkezett a tűzhelynél. Kez­dődött a kálvária! Többszöri kérésre aztán szeptember 3- án váratlanul megérkezett a szerelő, de nem voltam itt­hon. Hagyott egy értesítést, hívjam újra a gázszolgáltató vállalatot, és jelöljem meg, mikor leszek itthon. Így tet­tem. Sajnos azonban csak e hónap végére ígérték, hogy ismét kijönnek. Ha ez igaz, majd 4 hónapba telik a hiba kijavítása. Valahol tényleg hiba lehet, a tűzhely hibáján kívül — az illetékesek mun­kájában. Furman Andrásné, Mátyus Beküldte: Juhász Béla, Szatmárcseke, Kölcsey u. 11. Automatára tervezik Levelet vár a telefondoktor A 10—800-as telefonszám a legnépszerűbbek közé tarto­zik Nyíregyházán. Sokan óhajtanak telefonon „gyó­gyulni”? — kérdeztük dr. Bu- rik Jánost, az egyik telefon- doktort. — Húsznál kevesebb hívá­sunk ritkán van, de negyven fölé a legforgalmasabb napon sem emelkedik. Azt persze nem tudjuk, mennyien un­ják meg a tárcsázást a foglalt jelzés miatt.. . — Igen, már a hangjáról ismerek például egy asszony­kát, aki módszeresen igyek­szik tájékozódni a nőgyógyá­szati megbetegedésekkel ösz- szefüggő kérdésekről. — Mi volt a legérdekesebb hívás? — Kollégák érdeklődtek a szolgáltatás iránt Leninváros- ból, ahol szintén terveznek hasonló telefonos tanácsadást. — És a további tervek? — Milyen témák iránt ér­deklődnek a legtöbben? — Néhány példát monda­nék: a nőgyógyászati megbe­tegedésekről egy alkalommal 10—12 óra között adott vá­laszt a szakorvos: 23 hívás ér­kezett. A köhögésről és a kö­högéscsillapításról 35-en kér­deztek, de sokan voltak kí­váncsiak a vele született egészségkárosodásra, a gyógy- teák készítésére, a klimaxos panaszokra, vagy a szúnyog­csípés következményeire. — Szeretnénk megoldani az „automata telefondoktort”, azaz a már jelenleg is hasz­nált magnószalagos előadás­formát tökéletesíteni. A má­sik pedig a levelezés. Már ed­dig is sok levelet kaptunk, szívesen válaszolunk. Arra szeretném kérni azokat az érdeklődőket, akik nem nyír­egyháziak, vagy nincs tele­fonjuk, kérdezzenek levélben. Címünk csak énnyi: telefon- doktor, Nyíregyháza. (be) — A csúcsforgalom 3—4 óra között van, tehát amikor az emberek még a munka­helyről telefonálhatnak. Pél­dául a szúnyogcsípésről szóló tanácsokat 3—4 között 16-an, 4—5 között hatan, 5—6 között hárman hallgatták meg.- Vannak-e notórius tele­fonálók? TŰNŐDÉS Szobrászművész, mint „tsz-tag" találkozásai Szabolccsal Takács Erzsébet, budapesti szobrászművész, SZOT-díjas, néhány éve második szülőhe­lyének választotta Szabolcs- Szatmárt. A munkásból lett művész a mándoki és a kis- létai emberekkel kötött szo­ros barátságot, melyből alko­tások születtek. A közönség­gel való találkozás újabb eseménye: szeptember 14-én, délután 4 órakor a Nyírbogáti Nagyközségi Tanács és a Rá­kóczi Tsz rendezésében a művész 20 éves munkásságá­nak anyagából Nyírbogáton kiállítás nyílt, melyet Csonka Zoltán, a Teszöv megyei tit­kárhelyettese nyitott meg ás szeptember 28-ig látható a tanács nagytermében. Hí vonzotta Szabolcsba? Hogyan beszél a művész szabolcsi élményeiről? Mi hozta őt Szabolcsba, amikor sem rokona, sem ismerőse nem volt ezen a tájon? Egyik beszélgetésünkön azt mondta erre: az itt élő emberek nyíltsága, közvetlensége, vendégszeretete vonzotta ide. Mándokon és Kislétán szinte családtagnak tekintik. Egy éve a máriapócsi-kislétai tsz­szel tart állandó kapcsolatot, annyira, hogy a szövetkezet ösztöndíjasaként hónapok óta együtt él a faluval. A kislé- tai gyermekotthonban lakik. — Bizonyára szokatlan, de tiszteletbeli tagja lettem a Takács Erzsébet: Asszonyportré szövetkezetnek és több szo­cialista brigádnak. így való­ságos ingajárat alakult ki óbudai lakásom és Mária- pócs-Kisléta között. A leg­utóbbi közgyűlésekre is meg­hívtak, éppen betegeskedtem, de maradni nem bírtam. Hí­vott a szabolcsi pátria... Na­gyon átéltem ezt a beszámo­lót, hisz láttam tavaly tavasz- szal a lefagyott virágú alma­fákat és az őszi szüretet, ami­kor kevesebb jutott a ládák­ba, mint az előző évben. Na­gyon nehéz munkával érhet­nek el eredményeket ezek az emberek, erről akkor is meg­győződtem. Mit tehet egy szobrászmű­vész a tsz-ért? — Én elsősorban a kőfara­gó kalapácsommal szoktam kifejezni az érzéseimet, gon­dolataimat. De mióta együtt élek a faluval, a tsz-tagokkal, úgy érzem, tudok segíteni én is, főként a szocialista brigá­doknak. Hogy jobban rányis­sák a szemüket a nagyvilág­ra ... Tiszteletbeli tagja va­gyok a kétszeres aranykoszo­rús, kiváló „Mohácsi Mátyás” Szocialista Brigádnak. Nem­rég adtam át nekik a névadó­jukról készített plakettemet. „A tettek beszélnek” című ki­váló Szocialista Brigádnak pedig a nagy proletárfestő, Derkovits Gyula portréját ajándékoztam. Á Nemzeti Galériától Kislétáig Hogyan jellemezné 20 éves munkásságát, melynek anya­gából a nyírbogáti kiállítás ízelítőt ad? — Húsz év alatt több kol­lektív kiállításon szerepeltek a szobraim, önálló kiállítása­im voltak Óbudán, Angyal­földön, a Láng gyár művelő­dési központjában, Csepelen, az építők szakszervezete székházában, Zalaszentgró- ton, Szabolcs megyében Mán ­dokon, Nyírbátorban, Kislé­tán és Máriapócson. Szobra­im közül több, a Magyar Nemzeti Galéria, a Kulturális Minisztérium, a SZOT, az építők szakszervezete, a Fő­városi Tanács és több kerüle­ti tanács tulajdonába került. Szombathelyen, Kislétán, Mándokon közterületen lát­hatók nagyobb szobraim. Az utóbbi években gyakran já­rok Szabolcs-Szatmár megyé­be, ahol alkalmam nyílik megismerni a termelőszövet­kezetek dolgozóinak gondjait, örömeit, mindennapi problé­máit. „Új alkotásokra inspirál..." Milyennek látja a változó Szabolcsot? — öt éve múlt májusban, hogy a szabolcsi tájakat já­rom. Embereket megismer­ve, több községgel, várossal tartva a kapcsolatot, öröm­mel látom, hogy a megye egyre gazdagodik, anyagilag és szellemileg egyaránt. Ez a megye sok. nagy embert adott az országnak, hogy csak Móricz Zsigmondot és Váci Mihályt említsem, akinek én is a hatása alá kerültem. Büszke vagyok rá, hogy a Váci Mihályról készült port- rédomborművem a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába került... Eljöttem és ezután is el szeretnék jönni mindig, mert az oxigéndús levegő fel­tölt engem, újabb alkotások­ra inspirál. Hiszek az em­berközpontú művészetben... Páll Géza Képző­művészeti világhét M inden évben egy hétig az átlagosnál nagyobb figyelem övezi a kép­zőművészeti alkotásokat. A Képzőművészetek Világszö­vetsége minden év őszén meghirdeti a képzőművésze­ti világhetet. Tavaly az ur­banisztika, a városfejlesztés — és városesztétika — volt a hét központi gondolata. Az idén a gyermekév alkal­mából, a gyermekek ábrá­zolása a képzőművészetben témakör kap igen nagy fi­gyelmet. Megyénkben is kiállítá­sok, művész-közönség talál­kozók és különböző rendez­vények színesítik a szep­tember 15-től 23-ig tartó vi­lághét programját. Vasár­nap délelőtt nyitják meg a nyírbátori Báthori István Múzeumban a kilenc sza­bolcsi alaptag-képzőművész kollektív tárlatát. De ide sorolható a pénteken dél­után megnyílt és szeptem­ber 28-ig tartó szoborkiállí­tás Nyírbogáton, Takács Erzsébet szobrászművész két évtizedes munkásságából. A nemzetközi éremművészek sóstói telepén is szorgalma­san dolgoznak a hazai és külföldi művészek, s itt ké­szült legjobb alkotásaikat bemutatják a szabolcsi kö­zönségnek. Sok még a megismerni, felfedezni való, s ebből va­lamennyi művelődési intéz­ménynek bőven jut tenni­való. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház az éven­te itt megforduló 70—80 ezer emberre igyekszik hat­ni, amikor az emeleti tár­salgóban az idei évadban is két tárlatnak ad helyet, a nyírbátori és a tuzséri pe­dagógus alkotótelep mun­káival ismertetik meg a kö­zönséget. A nyírbátori al­kotóházban szovjet művé­szek élnek és dolgoznak. Hallat magáról a mátészal­kai képzőművészeti stúdió is, melynek gyermek és if­jú tagjai szép hazai és kül­földi sikereket értek el a közelmúltban. Mindez persze már túl­mutat a világhét eseménye­in, hisz a képzőművészet megszerettetése, a művésze­ti ízlés csiszolása, a művé­szeti ismeretterjesztés való­jában a hétköznapokon for­málódik. Elkezdődik már az iskolában, tanórán és azon­kívül a különböző szakkö­rökben, folytatódik a szer­vezett és jól előkészített tár­latlátogatásokkal, majd ki­egészül az önművelés leg­különfélébb lehetőségeivel’ M égis jók a világhét ren­dezvényei is, mert se­gítenek felismertetni velünk környezetünk eszté­tikai értékeit, vágyat éb­resztenek a szebb akarása és létrehozása iránt. Ezért is köszöntünk mindenkit, aki csak egy kicsit is tesz azért, hogy a képzőművé­szet gazdagítson bennünket, s tudjunk örülni a termé­szet vagy az ember alkotta műveknek... (P) Takács Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom