Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 2. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Ír terroristák felrobbantották Lord Mountbattennek, az angol királynő nagybátyjának jachtját, a tengernagy életét vesztette — Lázár György Prágában Lubomir Strougallal tárgyalt — Véget ért a New York-i szovjet—amerikai incidens, a visszatartott Aeroflot-gép eindulhatott Moszkvába, fedélzetén Vlaszovával KEDD: Hua Kuo-feng fogadta a Pekingben tartózkodó Mondale, amerikai alelnököt — Genscher, nyugatnémet külügyminiszter Szíriái látogatása befejeztével Ammanba utazott — A japán kormányfő bejelentette, hogy ősszel parlamenti választásokat rendeznek SZERDA; Koszigin, szovjet miniszterelnök fogadta az amerikai szenátus küldötteit — Bejrúti lapok közlése szerint katonai együttműködés alakult ki Románia és Egyiptom között — Ülést tartottak Pekingben a vietnami—kínai tárgyalások során CSÜTÖRTÖK: Havannában megnyílt az el nem kötelezettek külügyminiszteri értekezlete — Koszigin megbeszélést folytatott a Havannába tartó Pham Van Dong, vietnami kormányfővel és Heng Samrin, kambodzsai vezetővel — Fidel Castro tárgyalt a Havannába érkezett Tito elnökkel PÉNTEK: A Biztonsági Tanács libanoni vitája végén sem született határozat, de még az amerikai küldött is elmarasztalta Izraelt — Iráni vallási vezetők ellentétes álláspontra helyezkednek a kurd kérdésben — Az ír hatóságok együttműködése Angliával, a terroristák ellen SZOMBAT: Genscher, nyugatnémet külügyminiszter Egyiptomban tárgyal — Bazargan, iráni miniszterelnök nyilatkozatban juttatta kifejezésre ellentétét Khomeini ajatollahhal, s kormányával együtt lemondott Á hét három kérdése O Mi a jelentőségük azoknak a vitáknak, amelyek az el nem kötelezettek csúcsértekezletét előzték meg? Hétfőn ül össze a szocialista Kuba fővárosában az el nem kötelezettek csúcsértekezlete, de már ezen a héten nagy jelentőségű tárgyalások zajlottak le Havannában. Előbb az úgynevezett koordinációs bizottság ülésezett, majd a [külügyminiszterek láttak munkához, hogy előkészítsék az állam- és kormányfők összejövetelét, ahol az el nem kötelezett mozgalom legfőbb külpolitikai és gazdasági célkitűzéseit határozzák meg az elkövetkező hároméves időszakban. Mint várható -volt, néhány — látszólag formai, valójában azonban fontos politikai — kérdésben már az előkészítés során vitákra került sor. Így mindenekelőtt arról: ki képviselje Kambodzsát? A koordinációs bizottságban a nyugati orientációjú Malaysia (egykori angol gyarmat, jelenleg pedig az Asean csoport egyik hangadója) azt javasolta, hogy a megbuktatott Pol Pot-rezsim . embere már a koordinációs bizottsági ülésen is helyet foglalhasson. Ezt az indítványt Kubán és Vietnamon kívül Laosz, Etiópia, Angola, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Kongó, Benin. Madagaszkár és Afganisztán is elutasította. A kérdést végül is a külügyminiszterek elé utalták, de a legtöbb felszólaló azon a véleményen volt, hogy tulajdonképpen csak magán a csúcsértekezletén lehet erről dönteni. Sokan azt jósolták, hogy Kambodzsa helye egyelőre betöltetlen marad. Vita volt akörül is, hogy a megfigyelői és a meghívotti státusban levő országok képviselői hol és milyen módon kapcsolódhatnak be a tárgyalásokba. A végén az a döntés született, hogy csak a nyilvános üléseken vehetnek részt a meghívott vagy a megfigyelőként oda érkezett diplomaták. (Példaként említhetjük, hogy Románia meghívottként van jelen.) Az el nem kötelezettek tábora bővül. Máris eldöntött- nek látszik, hogy például Irán, Nicaragua és a Zimbabwei Hazafias Front képviselői a csúcsértekezlet döntése alapján ezután a mozgalom teljes jogú tagjai közé kerülnek. A csúcsértekezleten a vendéglátó Kubának jut az elnöki tisztség, mint ahogyan már a külügyminiszteri érte- kezléten is Málmierca kubai külügyminiszter elnökölt. A koordinációs bizottság élére a következő három évben is Kuba küldötte kerül. © Hogyan lehet értékelni az amerikai szenátus küldötteinek moszkvai eszmecseréit? Mostanában sűrűn megfordulnak Moszkvában amerikai törvényhozók. Hol a képviselőház, hol a szenátus tagjaiból toborzott csoportok indulnak útnak, hogy a Szovjetunióban a leszerelés kérdéseiről, a SALT—II ratifikálásáról, a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásáról folytassanak eszmecseréket a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására, nemcsak szovjet képviselőkkel, hanem az SZKP és a szovjet állam vezetőivel is. Most az amerikai szenátus külügyi bizottságának az európai ügyekkel foglalkozó albizottsága küldött hat szenátort a szovjet fővárosba. A delegációt Joseph Biden szenátor, az albizottság elnöke vezette. Az amerikai szenátorokat fogadta Alekszej Koszigin miniszterelnök is. aki a leghitelesebben tájékoztathatta a vendégeket a Szovjetunió álláspontjáról. Az amerikai küldöttség köreiből kiszivárgott értesülések szerint Biden és társai kifejtették, hogy az amerikai honatyák milyen fenntartásokat fogalmaznak meg a SALT—II-vel szemben, s hogy egyes pontokon eltérő értelmezéssel fogadják el a Bécsben aláírt okmány rendelkezéseit. Az amerikai szenátusnak az ősszel esedékes ratifikálási vitája előtt kétségtelenül hasznos az ilyen őszinte véleménycsere, a szovjet—amerikai kapcsolatoknak csak jót tesz, ha a washingtoni politikusok első kézből kapják a tájékoztatást a Szovjetunió véleményéről a SALT—II amerikai ratifikálását illetően. O Van-e lehetőség a kurd válság megoldására? Szinte az egész hét azzal telt el, hogy ellentmondó hírek érkeztek Teheránból: egyszer tűzszünetet jeleztek, másszor újabb harcokat, aztán vagy az iszlám gárdisták és az iráni hadsereg előnyomulását vagy a Mahabad körüli kurd állások újabb megerősítését jelentették, közben pedig egymást érték a vallási vezetők különböző megnyilatkozásai. Figyelmet érdemel, hogy a siiták élén állók más-más véleményt hangoztatnak: míg Khomeini halált követel a kurd vezetők fejére és azt a vádat hangoztatja, hogy a kurdok „kommunista államot” akarnak létrehozni Irán nyugati tartományaiban, addig Mada- ri ajatollah tárgyalásokat sürget a kurdokkal és megegyezési készséget tanúsít. Taleghani ajatollah is előjött a héten olyan biztosítékokkal, amelyek alapján létrejöhetett volna a tűzszünet. A harci cselekmények miatt mind nehezebb a polgári lakosság helyzete. Sokan menekülnek a harcok elöl a hegyekbe. A városokban, falvakban fogytán az élelmiszer, nincs gyógyszer, nincs orvosi ellátás. A kurdok vezetői a Nemzetközi Vöröskereszthez fordultak segítségért. A kurd válság megoldását az nehezíti, hogy Teheránban a jelek szerint nincs, aki döntsön a tűzszünet és a kur- doknak adandó engedmények dolgában. A vallási vezetők maguk sem képviselnek egységes álláspontot, a Bazar- gan-kormánynak vagy nem volt saját akarata vagy ezt nem tudta érvényesíteni, végül a hadsereg — mert Kur- disztán hegyei közt a fegyvereké az utolsó szó — tudatában van kulcsszerepének és a maga érdekeit akarja érvényesíteni. Pálfy József „A BIZTONSÁG FOKOZÁSÁRA..." Amerikai flottatervek az Indiai-óceánon. (Izvesztyija — KS) A kancellár látogatása K ét esztendővel ezelőtt járt Bonnban Kádár János, s amikor a kancellária udvarán a katonai tiszteletadás lezárta a látogatás hivatalos részét, a vendég azzal búcsúzott Helmut Schmidttől, hogy szívesen látja őt Magyarországon. Jó szellemű tanácskozások folytak akkor a két vezető között. Mind a nyugatnémet politikusok szavaiban, mind az újságok kommentárjaiban kifejeződött a tisztelet, amelyet Kádár János és személyében Magyarország élvez. E barátságos fogadtatás és az a tény, hogy ilyen magas rangú magyar vezető tett látogatást az NSZK-ban, jelezte a változást, amely az elmúlt tíz esztendőben Európában végbement. Egy évtizede az a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció van hatalmon Bonnban, amely szakított a régi, hidegháborús politikával és szerződéseket kötött a szocialista országokkal. Helmut Schmidt 1974 óta tölti be a kormányfői tisztet, 1968 óta a Német Szociáldemokrata Párt alelnöke, nemzetközi tekintélyű politikus, a nyugati szövetség egyik vezető egyénisége. Egyben a kelet—nyugati közeledés őszinte híve. Ez derült ki az akkori magyar— NSZK tárgyalásokon is. A közeli napokban Budapesten folytatódik az eszmecsere, s a megbeszéléseken a kétoldalú együttműködés, valamint a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdései ismét napirendre kerülnek. A 64 esztendős Schmidt kancellár már Kádár János bonni látogatásakor példamutatónak nevezte a magyar—nyugatnémet kapcsolatokat. Az NSZK a tőkés országok között hazánk legnagyobb kereskedelmi partnere: a kölcsönös áruszállítások értéke az idei év első hat hónapjában meghaladta a 28 milliárd forintot, ami mintegy 28 százalékos növekedést jelent 1978 hasonló időszakához képest. Az egyszerű árucsere mellett mind nagyobb a szerepe a magyar és a nyugatnémet vállalatok kooperációjának is: mintegy 300 ilyen megállapodás gazdagítja kapcsolatainkat. A kereteik között lebonyolított forgalom tavaly 250 millió márka volt, amelyből 150 millió márkát a magyar eladások tettek ki. Már Bonnban is felmerült, s minden bizonnyal szó lesz róla Budapesten is, hogy az árucsere-forgalom nem kiegyensúlyozott, kivitelünk gyorsabb bővítését elsősorban az Európai Gazdasági Közösségnek az NSZK-ban is érvényes beviteli korlátozásai nehezítik. B onnban a két ország kapcsolataiban nem volt vitás politikai kérdés. Nem mondható ez el ugyanígy a nemzetközi problémák megítélésére, hiszen Magyar- ország a Varsói Szerződés, az NSZK pedig a NATO tagja, és a két csoportosulás tudvalevőleg eltérően szemlél több kérdést. Ennek ellenére Kádár János és Helmut Schmidt az európai ügyek vizsgálatánál már akkor leszögezte: nincs más választás, mint a béke. Hangsúlyozták a helsinki záróokmány jelentőségét, a különböző társadalmi rendszerű és ellentétes csoportosulásokhoz tartozó államok együttműködésének fontosságát. Igaz, ma bonyolultabbak az európai gazdasági és katonapolitikai viszonyok, de ez egyáltalán nem zárja ki. hogy a budapesti megbeszéléseken a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésén túl ugyancsak nagy hangsúlyt kapjon az európai béke és biztonság megszilárdításának kérdése. Magyar államférfiak üdvözlő távirata LE DUAN elvtársnak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, TON DUC THANG elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnökének, TRUONG CHINH elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlése Állandó Bizottsága elnökének. PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnökének Hanoi Kedves elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független és demokratikus vietnami állam megalakulásának 34. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és országgyűlése, egész népünk, valamint a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának, nemzetgyűlésének, a testvéri vietnami népnek. A magyar nép nagy elismeréssel tekint arra az önfeláldozó munkára, amelyet a vietnami nép, élén tapasztalt marxista-leninista élcsapatával, a Vietnami Kommunista Párttal, rendkívül nehéz körülmények közepette végez a gazdaság szocialista átalakítása és fejlesztése, a nép élet- körülményeinek javítása érdekében. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a vietnami nép harcával, amelyet hazája függetlenségének és területi sérthetetlenségének védelméért folytat. Nagyra értékeljük a Vietnami Szocialista Köztársaság aktív nemzetközi politikáját, a vitás kérdések békés rendezésére, a térség békéjének és biztonságának megszilárdítására, a jószomszédi kapcsolatok fejlesztésére irányuló kezdeményezéseit. Támogatjuk az indokínai népek baráti együttműködését, közös harcát, s elítéljük az országaik belső ügyeibe történő beavatkozási kísérleteket. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink és országaink kapcsolatai a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében, népeink érdekeinek megfelelően, napról napra fejlődnek és bővülnek az élet minden területén. Biztosíthatjuk önöket, kedves elvtársak, hogy népünk továbbra is támogatja a vietnami nép országépítő munkáját, szocialista hazája megvédéséért folytatott küzdelmét. Meggyőződésünk, hogy a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság sokrétű kapcsolatainak fejlődése a jövőben is hatékonyan szolgálja népeink, a testvéri szocialista országok közös ügyét, a nemzetközi béke és biztonság érdekeit. Kedves elvtársak! Szívből kívánjuk önöknek, hogy érjenek el újabb kimagasló eredményeket hazájuk függetlenségének, népük szabadságának megvédésében, a szocialista társadalom felépítése érdekében folytatott áldozatos munkájukban. Budapest, 1979. szeptember 1. kadar János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság — _ Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke. Nagygyűlés Hanoiban Vietnamban szombaton országszerte megemlékeztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 34. évfordulójáról, az ország nemzeti ünnepéről. A központi esemény a Hanoiban rendezett nagygyűlés volt. Az elnökségben foglaltak helyet a vietnami párt- és állami vezetők, élükön Le Duannal, a VKP KB főtitkárával. A díszünnepség szónoka Le Thanh Nghi miniszterelnökhelyettes, a párt politikai bizottságának tagja megemlékezett a VDK kikiáltásának történelmi jelentőségéről. Kínával kapcsolatban kijelentette, hogy országa normális kapcsolatokat akar ezzel az országgal és ezért türelmesen folytatja a tárgyalásokat. Ám e tárgyalások a kínai fél makacssága miatt eddig nem vezettek semmiféle eredményre. Megfogalmazva a VSZK békés külpolitikájának lényegét, a szónok aláhúzta: a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való szoros együttműködés a VKP következetes, tartós politikája. Le Thanh Nghi végül hangoztatta: Vietnam minden körülmények között végrehajtja a maga elé tűzött két nagy feladatot: a szocialista építést és a szocialista haza megvédését. Borbély Sándor beszéde (Folytatás az 1. oldalról) szerűbbek legyenek és ugyanakkor az új objektumok minél előbb lépjenek működésbe és minél gazdaságosabban termeljenek. Felhívta a figyelmet a bányászatban alkalmazott rendkívül nagy értékű gépek és berendezések jobb kihasználására, a még jobb munka- szervezésre és a takarékosságra. Emlékeztetett arra, hogy fejlesztéseinknél támaszkodhatunk — és kell is támaszkodnunk — a baráti országok: elsősorban a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság tapasztalataira és fejlett bányagépgyártására. — A bányászok mindig becsülettel teljesítették feladataikat — hangsúlyozta —,s e példás helytállást várja pártunk a jövőben is. Ezt a helytállást példázza az a sok felajánlás is, amelyet az MSZMP XII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére tettek. A bányászoknak tudniuk kell, hogy mindig és minden körülmények között hű társakként maguk mellett tudhatják pártunkat, kormányunkat, népünket — fejezte be beszédét Borbély Sándor. rj ' lí-Til >T*1 I 1 I y i v I ■ I I ^ f Ai ___A Á
