Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-22 / 195. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 22. A fejlődés sokfelé tapasz­talható gondjai itt is feszíte­nek tehát. Az újabb de kinőtt épületek, a toldozgatott isko­lák, a kényszerkollégiumi he­lyek nem teszik könnyűvé a tanítást és a nevelést. — A párt-vb is méltányolja a pedagógusok erőfeszítéseit — mondja Cserepes Sándor — de emellett állást foglalt például amellett, hogy a szak­közép helyzetén változtatni kell. Az anyagi erőket oko­san csoportosítjuk, hogy szü­lessen jobb feltétel. így lesz ez az óvodák terén éppúgy, mint az iskolák esetében. Az általános iskolákban évente száz tanuló végez. A fele gimnáziumba vagy szak­Megjött a távirat! Jó a hír! Sikerült! A jelenlegi ismeretek sze­rint Fehérgyarmaton az első iskolát 1690-ben, a reformá­tus egyház alapította. Egy korabeli jegyzőkönyv tanú­sága szerint az első rektor, azaz tanító Dálnoki György Volt. Hogy hol volt az iskola, arról ma nem tudunk sem­mit. A későbbi iratok csak arra adnak választ, miként támogatta a fejedelem, II Rákóczi Ferenc az oktr,t^s ügyét. A szabadságj'r'rc bu_ kása után isicolaügy ha­nyatiäni kezdett. Egy 1724-es visitatio így vélekedik: „Kö­zel hatvan gyermek volt azelőtt egy esztendőben az oskolában, most pedig har­madrésznyi sincs, de melynek oka nem a rektor, hanem a romlásban lévő oskolaház és a rektori fizetéssel nem gon­dolás.” A tanító fizetése a következőképpen alakult: a földművelők egy kereszt bú­zát, a más foglalkozásúak 40 kispénzt fizettek gyermekü­kért. A rektoré volt három országos ’ ze is. *£■ rozzant épületei ban javították met segédtanító is került a köz­ségbe. 1770-től Hatvani Jó­zsef vezetékével katolikus is­kola is alakult. A rossz szo­ciális viszonyok miatt csu­pán néhány iskolás lézen­gett a tantermekben. RÉGI ÉS KINŐTT ÉPÜLETEK jós. HONISMERET Áz eredmény minősít Az első rektor Nem kis gondot okozott az óvodai helyeket elosztó tár­sadalmi bizottságnak: mi­ként osszák el a jelentkező­ket. A fő problémát az je­lentette, hogy a Május 14. té­ren, ahol sok a fiatal házas, sokszoros volt a túljelent­kezés, másutt viszont volt hely. Így aztán a szülőkkel történt beszélgetés után dön­töttek arról, hogyan is he­lyezzék el a 30 helyre a 140 jelentkezőt. A számokkal és helyekkel történő zsonglőrködés nem ígér megoldást hosszabb távra. Tudják ezt a város ve­zetői is. A felismerésnél azonban nem álltak meg, hi­szen már épül az új óvoda. A város üzemei, intézmé­nyei jóvoltából a mostani 50 gyermeket fogadó óvoda a jövő évtől már száz aprósá­got fogadhat. A gépi munka és a pénzfelajánlás mellett egyre többen vannak azoic, akik társadalmi munkát vé- géznek. Felvételünkön, me­lyet Molnár Károly készített, szorgoskodó felnőttek dolgoz­nak a legkisebbekért. Gyermekei' egészségéért Megyeszerte nagy fejlő­désnek indult az iskola­egészségügyi munka. Eb­ből a folyamatból Fe­hérgyarmat sem maradt ki. Igaz, az iskolaorvosi rendszert lehet még töké­letesíteni, az eddigi ered­mények azonban ehhez a jó alapot már megadják. Az egyes számú általá­nos iskolában és az óvo­dáknál dr. Rácz József, a 2. iskolában és a szak­munkásképzőben dr. Tóth Julianna látja el az isko­laorvos sokrétű munkáját. A nagyobb gyermekek körében nem egyszerűen csak vizsgálatokat tarta­nak, hanem az oktatás és nevelés folyamatába be­kapcsolódnak, a családi életre nevelés előadásait is tartják. Azokban az intézmé­nyekben, ahol az iskola- orvosi hálózat már műkö­dik, minden gyermekről nyilvántartást fektettek fel, amely végigkíséri őket az óvodától a közép­iskoláig. így nyomon kö­vethető minden tanuió egészségi állapota, köny- nyen nyílik lehetőség a gyors közbeavatkozásra. Végeznek ennek érdekében időszakos szűrővizsgála­tokat is. Kirándulások előtt az iskolások kondí­cióját is orvos ellenőrzi. REPÜLŐVEL AZ NDK-BA Sok az óvodás, kevés a hely Mit jelent Gyarmaton tanítani ? Sok fehérgyarmati isko­lásnak sikerült ezen a nyá­ron ismerkedni az országgal és a világgal. Az Állami If­júsági Bizottság 10 darab kétszáz forintos utalványát a 2. sz. általános iskola tanulói kapták, akik Lengyelország­ba utaztak. Onnan visszatér­ve, a cserepartner lengyel pajtásokkal a Balatonra mentek pótüdülésre. Az 1. is­kola etven darab turisztikai, utalványt kapott. Nem oko­zott gondot a hasznosítás. Nyolcvan gyermek Balaton- földváron nyaralt, a másik csoport a Német Demokrati­kus Köztársaságot kereste fel. Az NDK-ba utaztak a gimnazisták és a szakközép- iskolások is, azzal a kü­lönbséggel, hogy számukra külön élményt nyújtott a re­pülőút. A KISZ-fiatalok közül Srácok a Balaton mellett. üdülőjegyet kapott tíz fő, ők Fonyódon töltötték a nyár egy részét, másik csoportju­kat a Hotel Ifjúság fogadja. Az utazó, kiránduló fiata­lok mellett szép számmal akadtak, akik a művelődés más formáit élvezték. Hat­vanöt kulturális és hatvan hangversenyutalvány kí­nálta a lehetőséget, hogy új élményeket szerezzenek. A szakmunkásképző intézet ré­gi hagyományt ápolt, amikor a kora nyáron száz tanuló részére biztosított szervezett utat. És mi van még hátra? A két középiskola a tanév kezdetén országjárásra vi­szi növendékeit. Szép számmal gyűltünk össze, hogy a város mai isko­laügyéről beszélgessünk. Pásztás István a 142-es szak­munkásképző igazgatóhelyet­tese, Iván Lajos a Móricz kollégium igazgatója, Sza- niszló Ferenc az egyes, Mol­nár Elemér a kettes általános, dr. László Béla a Zalka Máté Gimnázium, Hamar Péter a Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója és Cserepes Sándor, a városi­járási pártbizottság munka­társa vállalkozott arra, hogy világos kép alakuljon ki ar­ról: hol, hogyan és mit tanul­hat a nebuló? Iskolaváros? Fehérgyarmaton jelenleg két általános iskola, egy gim­názium, egy szakközépiskola és egy szakmunkásképző vár­ja a város, és részben a kör­nyék gyermekeit. — Az idén a két általános­ban három-három első osz­tály indul. Kevés a tanterem, kinőttük az új épületet is — mondja Szaniszló Ferenc. Két műszakban tanítunk, tárgyi feltételeink jók, a nevelői el­látottság százszázalékosan szakos — folytatja Molnár Elemér. A gond azonban már jelentkezik: rendszeresen há­rom osztály jön, s kettő távo­zik. Közeledik a demográfiai hullám. Hogy mi lesz öt—hat év múlva? — A gimnázium viszonyai­ról viszonylag jót mondha­tok — így dr. László Béla —, de a többi közép? És ránéz kollégáira, akik percek alatt megrajzolják iskolájuk képét. — Iskolánkban, a szakkö­zépben három ágazatot taní­tunk: számvitel, gazdálkodás, mezőgazdaság és szövetkezeti kereskedelem és igazgatás­ügyvitel tárgyakat. Mindezt egy olyan iskolában, amely 1944-ben épült, tornaterme nincsen. — A szakmunkásképzőben hat tanteremben 437 tanulót oktatunk. Több műhely, kor­szerűbb és több hely kellene. Kollégium nincs. Képzésünk is korszerűsítésre szorulna, olyan szakmák hiányoznak, melyekre lenne igény itt is, a környéken is. Pásztás István szavai sem lelkesítők. — Hogy a kép teljes le­gyen, vegyük ehhez a kollé­giumot is. Amikor készült, már kicsi volt. Egy sereg ta­nuló, legalább 90, albérletben lakik, annak minden hátrá­nyával. Már a mai helyzetből adódóan is szükség lenne leg­alább egy 300 fős új intéz­ményre! — összegez Iván La­középbe megy, a többi szak­munkásnak. A gimnazisták fele jelentkezik továbbtanu­lásra, s a legrosszabb esetben két nekifutás után sikerül is a felvételi. A szakközépben általában 15 jelentkezik to­vábbtanulásra, 40 százalékuk­nak ez sikerül is. — Arra is rájöttünk, hogy a bukásmentes iskola míto­szát el kell vetni — így Sza­niszló és Molnár. Mert kide­rült, hogy ha mi továbben­gedünk mindenkit, akkor je­lentkezik a nagyon gyenge anyag a középiskolában és a szakmunkásképzőben. Ebből törések, csalódások következ­nek, s ez rossz gyermeknek, szülőnek egyaránt. — A másik tanulság: a gimnáziumban és a szakkö­zépiskolákban végzettek szá­mára nagy hasznot jelent az a szakma, amit megszereznek. Szinte kivétel nélkül el tud­nak helyezkedni, akik nem tanulnak tovább. Csak az ért­hetetlen — fejtegeti Hamar Péter —, a tanácsok miért vo­nakodnak alkalmazni a jól képzett fiatalokat. Pásztás István a szakmun­kásképzés helyzetét magya­rázza : — Kilenc szakmára okta­tunk, Gyarmaton kívül Vásá- rosnaményban is van kihe­lyezett osztály. Az idén 142 tanulót iskoláztunk be. A női szabó szakmára százszázalé­kos volt a túljelentkezés. Pe­dig tudvalévő: a ruhaipari szövetkezet jövőre sem tud létszámot fejleszteni. Kötő és hurkoló szakmára, pedig itt a HÓDIKÖT, senki nem jelent­kezett. Hasonlóan kőműves sem akar lenni senki. Gépla­katosnak is kétszer annyian jönnének, ahány hely van. Más szakmai arányak kellené­nek, s főleg néhány olyan szolgáltató szakma, amely itt is jövős. Hi lesz veled szakmunkás? — A város is látja — foly­tatja Iván Lajos —, hogy az iskolások máris jelentős sze­repet töltenek be a közműve­lődésben. Nincsen ünnepség, névadó, esküvő, vetélkedő, arrielyen ott ne lennének. Lé­nyegében ők jelentik a szel­lemi utánpótlást, nemcsak Fehérgyarmaton, hanem a járásban is. Korszerű nevelé­sük, tanításuk mindenképpen a közeli és távlati jövőt szol­gálja. Ehhez jobb körülmé­nyek kellenek. Szerteágazó beszélgetésünk­nek csupán néhány gondola­tát adom közre. Nevelői fele­lősség csendült ki a szavak­ból. A nehézség emlegetése nem felmentéskeresés. A jobb követelése nem magánérdek. Megyei érdek, hogy egy 50 ez­res körzet központjának is­kolaügye jól szolgálja a jövő nemzedéket. Bürget Lajos Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS Ml VOLT A TÁVIRATBAN? Hír —1200 kilométerről A Zalka Máté gimnázium tanulói az idén nyáron is az NDK-ba mentek, dolgozni, nyaralni. A csoportban vol­tak azok is, akik felvételiz­tek, felsőoktatási intéz­ménybe készültek. Mindvé­gig bennük volt a csihari, milyen hír jön otthonról? Si­került? Nem sikerült? Az első táviratot itthonról Oláh Zsófia kapta. A hír rö­vid volt: sikerült. Így aztán már semmi akadálya, hogy az ötgyermekes pedagógus­szülők gyermeke a családi hivatás folytatója legyen. De a többi hír is kellemesnek bizonyult. Képiró Angéla az Államigazgatási Főiskolára, Széles Ágnes orosz-történe­lem szakra nyert felvételt. Ami a dologban érdekes: Angéla is családi foglalkozást folytat. Nagymamája volt Nagydobos első tanácselnöke, az édesanyja pedig a falu vb- titkára. Ország-világjáró diákok

Next

/
Oldalképek
Tartalom