Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-11 / 187. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 11. Kommentár A Pershing- program kockázatai M ég javában tart az amerikai szenátusban a SALT-vita, Nyugat- Európát azonban már újabb fegyverkezési hírek aggasztják. Nevezetesen: az úgynevezett Pershing-terv, amelynek keretében a NATO Pershing—2. és számyasrakétá- kat akar Olaszország, Belgium, Hollandia, az NSZK és Anglia területén elhelyezni. Hogy milyen fegyvertípusról van szó? Nyugat-európai szakértők szerint félelmetesről. Ezekkel a rakétákkal ugyanis például Itália területéről elérhető a Szovjetunió, de sebezhető bármely európai szocialista ország. Bevetésük a NATO-parancsnokság hatáskörébe tartozik, s a szuverén országoknak ebbe nincs beleszólásuk. Érthető, hogy Tom Rossnak, a Pentagon szóvivőjének bejelentése — miszerint az USA „komolyan fontolóra vette” a hatszáz rakéta nyugat-európai elhelyezését, — heves ellenérzést váltott ki. Mi más lehet a veszedelmes program célja, mint a SALT—II kedvező hatásának csökkentése, az egyenlő biztonság elvének fölrúgása?! Napjainkban csakugyan ingatag a világ erőegyensúlya, s éppen ezért sokkalta súlyosabb felelősség terheli mindazokat, akik a kialakult erőviszonyokat meg akarják változtatni. Nyilvánvaló, hogy a Pershing—2. és a szárnyasrakéták Nyugat-Európába telepítése a világnak éppen abban a térségében jelentene nem kívánt feszültséget, amely a földkerekség sorsának alakulására döntő befolyással bír. Az amerikai stratégák törekvése aligha járul hozzá a kölcsönös bizalom elmélyítéséhez. Úgy látszik, a szavak és a tettek között bizonyos körök még mindig nem óhajtanak egyensúlyt teremteni. Máskülönben nem fontolgatnák az atomcsapást mérő erők nyugat-európai bővítését. Megfogalmazódik a kérdés: vajon az Egyesült Államok katonapolitikusai csakugyan komolyan veszik-e a SALT-tárgyalásokat, s haj- landóak-e konstruktívan együttműködni a közép-európai fegyverzet- és haderő- csökkentés bécsi eszmecseréin a szocialista országokkal? A jelekből ítélve ez a szándék enyhén szólva megkérdőjelezhető. Gy. D. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter washingtoni látogatása során tanácskozott Carter amerikai elnökkel is. fl Vietnami Kommunista Párt felhívása a néphez A Vietnami Kommunista Párt KB Politikai Bizottsága felhívással fordult minden kommunistához, az egész vietnami néphez: bontakoztassanak ki mozgalmat, hogy méltóképpen fogadhassák a jövő évben sorra kerülő három jubileumot: a Vietnami Kommunista Párt megalakulásának 50., Ho Sí Mink születésének 90. és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 35. évfordulóját. A Ho Si Minh által megalakított és nevelt Vietnami Kommunista Párt — hangzik a félhívás — győzelemre vezette Vietnam munkásosztályát és népét a nemzeti, népi demokratikus forradalomért, a függetlenség kivívásáért, a haza egyesítéséért, a szocializmusnak egész Vietnamban való építéséért vívott harcban. A politikai bizottság felhívással fordul az egész néphez, a hadsereghez, hogy a kommunizmus eszméiért, a szocialista haza megerősödéséért, és a nép boldogulásáért tanúsítson forradalmi lelkesedést, bontakoztasson ki tömeges munkaversenyt, érjel el új sikereket a szocializmus építésében, a haza védelmében, a párt következetes erősítésében. Üjabb tiltakozó parasztmegmozdulás volt a kínai fővárosban. Képünkön: a pekingi kormányhivatalok előtt ösz- szegyült emberek a kulturális forradalom alatt elszenvedett méltánytalanságok kijavítását sürgetik. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) TELEX PRÄGA A CTK hírügynökség szerint a csehszlovák idegenforgalmi kormánybizottság nem ajánlja a csehszlovák állampolgároknak, hogy úgy utazzanak a Román Szocialista Köztársaságba, hogy előtte nem fizetnek be valamelyik csehszlovák utazási irodánál romániai társasutazásra. TOKIÓ Tűz ütött ki csütörtökön a Midway repülőgép-anyahajón, az amerikai 7. flotta zászlóshajóján. A tűz következtében egy ember meghalt, 17-en pedig megsebesültek. Mint az amerikai haditengerészet szóvivője elmondotta, a tüzet az egyik légkondicionáló berendezés hibája okozta. NEW YORK Az év első felében 456 bankot raboltak ki New Yorkban, szemben a tavalyi év első felében történt 358 bankrablással. ATHÉN A szakszervezeti jogok érvényesítéséért és magasabb bérekért tüntettek csütörtökön Athén központjában. A rendőrség összecsapott a felvonulókkal — 34 rendőr és számos tüntető megsebesült. 70 embert letartóztattak. SAN SALVADOR Hat fegyveres csütörtökön. San Salvadorban elrabolta Conde Feijoo üzletembert számos spanyol és amerikai vállalat képviselőjét. MANAGUA Tömegsírt fedeztek fel pénteken Managuában a Somoza- féle Nemzeti Gárda egyik volt gyakorlótáborának udvarán. Becslések szerint a tömegsírba több száz kivégzett hazafit temettek el, alig egy-más- fél hónapja. A tábor egykori vezetője bevallotta, hogy a legutóbbi időkben mintegy 900 foglyot vezettek a táborba és mindegyiküket ki is végezték. Hozzáfűzte, hogy az udvaron még további két tömegsír van. ATHÉN Időzített pokolgép robbant pénteken hajnalban Athén központjában egy állami autóbuszvállalat irodájában. A házilag készített robbanószerkezet súlyos anyagi károkat Okozott, személyi sérülés azonban nem történt. Korábban egy ismeretlen telefonáló figyelmeztette az egyik napilap szerkesztőségét, hogy „elpusztítják a közlekedési eszközöket”. ■I*'«'-. Varsói levelünk Különös emlékmű a gyermekek, akik csakis azért szenvedtek és haltak meg, mert ennek a földnek szülöttei voltak, s azok a gyermekek, akik azért szenvedtek és haltak meg, mert a nép szabadságát és becsületét védelmezték — hadd kapják meg tőlünk, élőktől, a halhatatlan emlékezet emlékművét... 1979-ben, a gyermekek évében Lengyelországban sokat idézik ezt a 14 évvel ezelőtt a társadalomhoz intézett felhívást. 1965 júniusában Ewa Szelburg Za- rembina, a kiváló lengyel írónő fordult ezekkel a szavakkal a felnőttek millióihoz, hogy állítsanak emlékművet a háborúban elpusztult gyermekek millióinak. S a nemzetközi gyermekévet Lengyelország rendkívüli ajándékkal ünnepli: megnyitották a náci barbárság áldozatul esett gyermekek millióinak emléket állító gyermekegészségügyi központot. Az emlékmű komplexum a Varsó környéki Miedzy- lesiben épült fel, 13 800 négyzetméteres területen. Központja a 12 emeletes toronyépület, ebben kapott helyet a kórház, körülötte 3—4 emeletes pavilonok, bennük a poliklinika és a diagnosztikai részleg. A főépületben iskolai osztályok, tanuló- és játékszobák — a gondos tervezők, Andrzej Boltuc és Jacek Bolechowski építész- mérnökök és Andrzej Zielinski tervezőmérnök, a gyermekeik meglátogatására érkező szülőkről sem feledkeztek meg: részükre egy 250 ágyas szállodát építettek a központ területén. Igaz, hogy az ünnepélyes átadás — amelyen részt vett és beszédet mondott Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke — ez év júniusában volt, de az „Emlékmű kórház” már másfél éve a gyermekek (lengyelek és külföldiek) egészségének szolgálatában áll, az elkészült épületegységeket ugyanis azonnal átadták rendeltetésüknek, így eddig több mint húszezer kis pácienst kezeltek a poliklinikai részlegben. H amarosan megkezdi munkáját a kórházrész is, amely különösen nehéz esetek gyógyítására szakosodik a kardiológia, a szívsebészet, a neph- rológia és urológia, a szövet és szervátültetés, a dialízis, az ideggyógyászat és idegsebészet, a vele született rendellenességek diagnosztikája és gyógyítása, az anyagcsere-betegségek és az endokrinológia területén. A gyermekegészségügyi központ nemcsak a gyógyítás és a megelőzés munkáját végzi — kutató, de legfőképpen egész Lengyelország gyermekgyógyászatát koordináló, vezető szerepe is lesz, sőt — tekintettel arra, hogy páciensei nemcsak a lengyel gyermekek, de a világ minden tájáról ideérkező kis külföldi betegek lesznek, Európa gyermekgyógyászatának kiemelkedő központjává válik. A gyermekegészségügyi központ kizárólag társadalmi adományokból épült: sok száz ezer lengyel és számos más külföldi állam, hazai és külföldi nagy cégek, vállalatok, üzemek, gyárak, intézmények, a hadsereg és magánszemélyek adományaiból. A központ létrehozását az ENSZ szakosított szervezete, az UNICEF is támogatta. Létrejött a központ vérbankja is, amely ma már több mint 8 ezer liter vérrel rendelkezik. „Emlékmű kórház” — ez a kifejezés szinte mindig szerepel a gyermekegészségügyi központról írott hírekben, cikkekben, anyagokban. És teljesen jogosan, hiszen lehet-e szebben emléket állítani a halottaknak, mint úgy, hogy az élőket szolgáljuk? Varsó, 1979. augusztus. OiciraJuís Qália GALSAI PONGRÁC: föajoi1 (fizi játékai 44. Az a csirkefogó megszökött tőlem! Elhagyott!” majd a felháborodottat: „Hogy beszél velem? Kikérem magamnak!”, később a gyenge idegzetűt: „Kérem kíméljenek ...” — míg végül maga: királynői tartását veszi fel. A kivájt szemű arc mosolyogni próbál. Suhancai azonban nem találják a keresett személyeket. Ezért, hogy mégse távozzanak zsákmány nélkül, Vajdánét és fiát hurcolják el. A tizenhárom éves Miklós másfél napot a Városmajor utcai nyilasházban tölt. Innen még senki se távozott sértetlenül. De Miklósban Gizi elbocsájtó tekintete tartja a reményt, sőt a szabadulás biztos tudatát is: *mert tudtam, hogy el fog jönni, hogy nem hagyhat cserben. Soha senkit sem hagyott cserben, aki számított rá, ezt hangoztatta is, hivatásának tartotta, és gyakorolta, amíg csak élt.” És valóban: másfél nap múlva, késő éjjel, egyszer csak nyílik az ajtó, s belép rajta ő; de mint egy királynő bilincsbe vert hívei közé; mögötte a hatalmas svéd követ, kétoldalt a falhoz szorított arcú nyilasok; belép, magas, tüntető és kegyosztó fejtartással, feldultan és gőgösen — s Vajda Miklóst szabadon engedik. Csák később vallotta be: „Ha tudnátok, hogy menynyire féltem!...” Az első életjeleket keressük, az első mozdulást. Mint amikor egy tetszhalott megmozdítja a karját. Sovány, fejkendős nő áll a pesti Duna-parton, a pontonhíd előtt. 1945 február eleje van. De a dátumot nem jelzi naptár. Az emberek egyelőre még az ujjúkon számolgatják a napokat. A nő mellett Rembrandt- sapkás férfi, rövid báránybőr bekecsben. Ő is nagyon sovány, arcát mintha kiverte volna a rozsda. A partonállók Budára carnak átkelni. Egyik világrészből a másikra. De Buda a járvány miatt vesztegzár alatt van. Egyelőre a pontonhíd sem működik. Egy katonai rocsó viszi át őket a túlpartra. A fejkendős nő és a Remb- randt-sapkás férfi fél nap alatt' jut el a Duna-partról a Déli pályaudvar föltépett sínéin keresztül, a Királyhágó téren át a Pilsudszky utcáig. Utak? Ez a szó is milyen valószínűtlen! Az utak az összefüggő romfolyam mélyén húzódnak, anyagtalanul, szinte csak a képzelet irrealitásában. A Pilsudszky úti villa is megsérült. Egyik frontja aknatalálatot kapott. De a ház nagy része még lakható. S a sérült épület úgy áll a domboldalon, mintha kikötötték volna; tetejéről sodronyok, kábelek futnak szét, sugarasan, minden irányba. A házigazda az emeletet átadta a szovjet katonai parancsnokságnak. Amikor a látogatók kinyitják a kertkaput, Bajor Gizi jön eléjük, megint csak kifestve, s kicsit tán erősebben is, mint illenék. A fejkendős nő Gobbi Hilda. A Rembrandt-sapkás férfi Diósy Antal, festőművész. Ö már nem okoz meglepetést. Feleségével, Nagyajtai Terézzel itt vészelték át az ostromot. Gizi már öleli is a barátnőjét befelé. A földszinti lakásban rádiók. Padlótól a mennyezetig: száz, ötszáz, talán ezer is; a környékről ideiglenesen beszolgáltatott készülékek. Itt él hát a színésznő, a sok-sok rádió között, e néma hangdobozraktárban. Megkezdődik az izgatott kér- dezősködés; nevek röppennek fel: mit tudsz róla? Nevek hullanak le: hát őt is? Később elmondja Gobbi, mi járatban jött: megbízást kapott, hogy keresse meg a Budán élő színészeket. S ha majd együtt a társulat, hamarosan játszaniok kell. De Bajor néhány perc múlva elkomorodiik. Játszani? Máris? Annyi halottal a romok mélyén? Nem, erre nem vállalkozhat. Rudi, a bátyja néhány napja szívrohamot kapott, mozdulatlanul fekszik: ki tudja, fölépül-e még? S épp most hozták hírül, hogy balaton- földvári nyaralóját széthordták a németek meg a nyomukban beözönlő csőcselék. Még azt sem tudja, lesz-e ereje mindent elölről kezdeni?! Lehet, hogy visszavonul, nyugdíjba megy, nem játszik többé. De néhány hét múlva mégis fellép. Keresztury Dezső és Illés Endre kérésére részt vesz az első irodalmi matinén. A matinét zsúfolt széksorok előtt tartják. Bajor Tatjána levelét mondja el az Anyeginből, majd kedves költője, József Attila Betlehemi királyok című versét, s ráadásul a Tavasz vaut: „Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! / Mit beszélsz? Korai? Nem volt itt sose tél! / Pattantsd ki a szíved, elöl a rügyekkel! — / a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!” A siker újra felpezsdíti. Legközelebb Ignácz Rózsával találkozik a belvárosban. Fölhívja a lakására, s valósággal rátámad. „Elég volt a fej kendőkből! Vége a háborúnak. Öltözz tisztességesen!” Akkor átmenetileg a Fejér György utca 10-ben laknak. Ezt a szép, ötszobás lakást Illés Béla szerezte, aki az önbecsülésének is tartozott azzal, hogy istápolja a magyar művészetet; mindenkit hátba vert, átölelt, megcsókolt, mindenkinek a nagybácsija volt. A Germán házaspár két évig lakott a Fejér György utcában. Mindaddig, amíg régi villájukat rendbe nem hozták. 1945 októberében játszotta felszabadulás utáni első szerepét a Nemzeti Kamaraszínházban, Cocteau: Szent szörnyetegek című darabjában. Cocteau a közkedvelt pi- randellói „atelier”-témát dolgozta fel. Hősei színészek, akik „szentek” és „szörnyetegek” egy személyben: hiszen a szent hivatástudat és az animális ösztönök ugyanazon a hőfokon égnek bennük. Bajor itt is közvetlenül adta önmagát: az öregedő „nagy művésznőt”, aki végül is legyőzi ifjú vetélytársnőjét, mert lelke emelkedettebb, s jobban tud játszani. (Folytatjuk)
