Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-04 / 181. szám
1979. augusztus 4. KELET-M AS Y ARORSZÁG 3 Hitegetés B elháborodott hangú levelet kaptunk a napokban egy nyíregyházi általános iskolából. A gyerekék azt panaszolták, hogy május—júniusban három hétig szedték a meggyet a téeszben, a pénzt viszont nagyon lassan kapták meg. Nem is az eltelt idő miatt írtak, hanem, mert egyik vezetőtől a másikig küldözgették őket a termelőszövetkezetben. Többször is kimentek a város határán túli téeszbe, hiába. Végül az iskolába vitte el nekik a keresetet egy alkalmazott, s július közepén vették kézhez a pénzt. A felháborodott hangot több tényező is jogossá teszi. A gyerekek ugyanis délután fél 3Jkor mentek és este 7-re értek haza. Év vége előtt, ismétlések, dolgozat- írások, jobban számító felelések mellett szakítottak időt a meggyszedésre. Este nyolckor tudtak csak a másnapi tanuláshoz látni. A másik az, hogy ezeket a gyerekeket feleslegesen küldözgették a téeszirodára, amikor a pénzt kellett volna nekik kifizetni. Kétszer is arra hivatkoztak, hogy rosszul számolták el, majd jöjjenek máskor. Rossz szemléletről van szó, kétség sem férhet hozzá. Mindössze 2047 (!) forintot kellett volna kifizetni az iskolásoknak. (A téeszelnök szerint az öt pénztár valamelyikében biztosan találtak volna ennyi készpénzt, s ha már kimentek a gyerekék, feltétlenül ki kellett volna fizetni. Személy szerint az elnök nem találkozott a reklamáló gyerekékkel.) Tulajdonképpen nem nagy ügy, mert a pénzt végül is odaadták a tanulóknak. Mégsem lehet azonban szó nélkül elmenni mellette, mert egyáltalán nem mindegy, hogy ha legközelebb is mennek a gyerekek szüretelni, mennyire hiszik (vagy hihetik el), amit ott a téesz dolgozói mondanak nekik. S az sem mellékes, hogy az első igazi „munkavállalás” után milyen szájízzel gondolnak vissza a felnőttek világára, ahol őket ezzel-azzal hitegették. S mivel nemsokára az őszi almaszedés is kezdődik, előfordulhat más iskolával is hasonló eset. Igaz, az intézmények és a gazdaságok, téeszek között évek óta fennálló, jó kapcsolat alakult ki, ezért nem ártana, ha mindenütt komolyan vennék a gyermekek munkáját. Ne csak a gyümölcsszedést várják el tőlük, hanem a beszéd, a bánásmód is felnőtthöz méltó legyen. T. K. Megújul a nagyhalászi halastó Meliorációra 13 millió Felső-Szabolcsban már 1867-ben megalakították a gazdák a vízgadálkodási társulatot, így védekeztek a természet romboló erői ellen. Az örökébe lépő Felső-szabolcsi Vízgazdálkodási Társulatnak most 54 termelőszövetkezet, valamint két állami gazdaság — a kemecsei és a nyírtassi — a tagja. A társulat működési területe Tiszaberceltől egészen Újkenézig terjed, felöleli a Tisza bal partját, s hozzá tartozik a Lónyai-csatorna területe is. Idén is jelentős összeget fordít a társulat a meliorációra. Az 1979. évi termelési tervük 30 millió, s ebből 13 millió a meliorációs munka, melyet a tornyospálcai Rákóczi és a nagyhalászi Petőfi Tsz- ben végeznek el a tél beállta előtt. Nyolcmillióba kerül a nyíregyházi Alkotmány Halászati Tsz nagyhalászi halastavának rekonstrukciója. Fontos feladata a Felső-sza. bolcsi Vízgazdálkodási Társulatnak új csapadékvíz-elvezető csatornák építése is. Az idén 30 kilométer csatornát építenek meg mintegy 11 milliós költséggel. Csapadékvízcsatornák épülnek Tímáron, Nagyhalászon, Tuzséron, Fé- nyeslitkén, Szabolcsveresmar- ton, Tornyospálcán, Mézőla- dányban, Pátrohán és Kisvárdán. Gondoskodnak a már meglevő csapadékvíz-csatornák és talajvízcsatornák felújításáról és karbantartásáról is. Erre a munkára az idén 536 kilométer hosszon kerül sor, s összesen 6 millió forintba kerül. Csomagolják a CORVITAL-t a Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecscri keményítőgyárában. (Fotó: Mikita Viktor.) Olvasónk írja Eperjeske községben az átutazó vendég csak azt látja, hogy egy nagy tó van a falu közepén. Valójában e „tó” vizét a faluból összefolyó esővíz — nem túlzás —, szennyvíz, s a közelben üzemelő szeszfőzdéből kiönjptt cefre táplálja. A vízbe:* a rossz fazéktól kezdve a vegyszeres dobozig minden megtalálható. A megrekedt víz bűze olykor elárasztja a környéket. Ennek ellenére senki sem intézkedik a víz lecsa- polása, a szeméttelep felszámolása ügyében. Különösen szembeötlő ez napjainkban, amikor országosan oly kiemelten kezelik a környezet- védelmet. Tóth Tiborné és 11 társa, Eperjeske Egy fél nap a tiszalöki tanácson Új vendég kopogtat A nyári esős idő alig csökkentette a tanács ügyfélforgalmát Tiszalökön. Petró Jánosáé téesztag például épp emiatt tudott bejönni a hivatalba. Késedelem nélkül — Gondoltam, befizetem az adót. Nagyobb felét még az- év elején leróttam, most még nem egészen négyszáz forintot 'kell törlesztenem. Eddig még soha nem késtem a befizetéssel — szól büszkén Petróné. Állítását helyeslő bóloga- tással igazolják az adócsoport munkatársai. A szomszédos szobában Kiss Ágoston mezőőr sorolja méltatlankodva, hogy a rábízott szőlőskertben lopás történt. Egy ismert személy felszedett 120 tő burgonyát. Tanú is van az esetre! Balogh Lászlóné főelőadóhoz kerül az ügy. A mezőőr bejelentésére szabálysértési eljárás indul a tettessel szemben. — Ha bebizonyosodik a lopás — márpedig ez esetben tetten érték a tolvajt —, akkor az új Btk szerint 10 ezer forintig terjedő pénzbírsággal vagy 30 napos elzárással sújthatjuk az elkövetőt. Mivel tulajdon elleni szabály- sértés történt utána kell nézni, hogy nem visszaeső-e a tolvaj. Ha igen, akkor ügyét továbbítjuk az ügyészségre — fejtegeti Baloghné. A tanácstag délelőttje Kiss László tanácstag sokszor egész napokat is eltölt a köz ügyeinek intézésével. Ezen a délelőttön is egész csokorra való kérdéssel kereste meg a tanácsot: — Tavaly decemberben született határozat arról, hogy az idén végre szilárd burkolatot kap a Jókai utca. Legalább száz család él ott, az ő nevükben érdeklődöm: mikor kezdődik meg utcájukban az útépítés? — A burkolás augusztusban indul, s a tervek szerint egy hónap alatt be is fejeződik a 4—500 ezer forint értékű munka — válaszol Aranyász István műszaki ügyintéző. Kiss László kerülete a legnagyobb, s legnépesebb Tiszalökön. Hamarosan újabb családokkal szaporodik a körzetben lakók száma. Az újonnan kijelölt Szabó Pál utcában ugyanis 45 házhelyet alakít ki a tanács. Sok a telekigénylő: 120-an vannak. De az építés egyelőre nem kezdődhet. A késedelem okáról Aranyász István tájékoztat: — Tavaly októberben rendeltük meg a parcellázást a Kartográfiai Vállalattól. A vállalat ez év februárjára igazolta vissza a munkát, de csak május közepére végezte el. Jelenleg a telekkönyvezés zajlik. A műszaki ügyintéző ajtaján új vendég: Bertalan István kopogtat. Áprilisban kezdte meg egy szép, háromszobás családi ház építését Kisfástanyán, s június végére be is fejezte az építést. Használatba vételi engedélyért jött a tanácsra. Építkezés segítséggel — Ez katonás munka volt! — néz egymásra elismerően Aranyász István és dr. Borivó' László tanácselnök. — Nem tartanánk még itt, ha nem támogattak volna a munkatársak — szól az újdonsült háztulajdonos. — Én a Kemévnél, feleségem a Tiszalöki Faipari Vállalatnál dolgozik. Mindkettőnknek sokat segített a vállalata. Bertalan István ügye hamar elintéződik a hivatalban. Nem így a Katona Sándoré, akit távollétében Kiss László tanácstag képvisel. Katona Sándornak háza van Tiszalökön. ö maga és családja Kazincbarcikára települt át, s új munkahelye szolgálati lakást ajánlott fel számára. Addig azonban nem költözhet be a család, míg a tiszalöki házat el nem adják. Nem akarják elkótyavetyélni, Katona Sándor felajánlotta megvételre a tanácsnak a házát. — Ez az utca, ahol a lakás áll, kiesik a forgalomból, semmiképp sem tudjuk megvenni. De keret sincs rá — szögezi le dr. Borivó László. — Egy lehetőség van: nagyon sok a lakásra váró család Tiszalökön, az érdeklődőknek feltétlen ajánlani fogjuk Ka- tonáék portáját. Házi Zsuzsa A Csepel Művek nyírbátori szerszámgépgyárában Pál József RF 50 típusú fúrószerszám fejrészét állítja be. Mi a véleménye? „A Központi Bizottság nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy fokozottabb mértékben kell takarékoskodni az energiával.” (Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága 1979. június 29-i üléséről.) AKI ELOSZT, Román Sándor, a Titász Nyíregyházi Üzemigazgatóságának fogyasztói és műszaki csoport- vezetője: — Az áramszolgáltatónak az az érdeke, hogy a fogyasztók igényeit megfelelően elégítse ki. Ehhez tartoznak a lehetőségek, az adottságok, a villamosener- gia-gazdálkodással kapcsolatos kérdések. Ugyanis a takarékosság nem egyedül azt jelenti, hogy kevesebbet' használunk fel, hanem hogy gazdálkodunk az energiával. — A közvilágításnál például továbbra is érvényben vannak az alapvető szabályok, a tanácsok kérését a közbiztonsági szempontok alapján lehet elfogadni. A legeredményesebb megoldásnak a fél éjjeles kapcsolás látszik, vagyis, amikor már nincs forgalom az utakon, kisebb/megvilá- gítás is elégséges. — Sokat tehetnek a közületi fogyasztók a takarékosságért. A termelőszövetkezetek, üzemek többségében például a villanybojlerek nem éjszakai kapcsolással működnek, így sokszor csúcsidőben terhelik a hálózatot. A felvilágosítással, hasznos tanácsokkal a Magyar Elektrotechnikai Egyesület keretében is igyekszünk segítséget adni a fogyasztóknak. AKI FOGYASZT, Szabó Gyula, a Nyíregyházi Városi Tanács műszaki osztályának csoportvezetője: — Ebben az évben több, mint 15 milliót tesz ki a város áramszámlája. Egyedül ez a tény is igazolja a takarékosság fontosságát. Ezért a Titász-szal együtt meghatározzuk, hol érdemes takarékoskodnunk. Ugyanis a lakosság és a tanácstagok részéről is sok észrevétel jön be. Van terület, ahol még fejleszteni kell a közvilágítást, másutt viszont a késői órákban takarékoskodni lehet vele. — Hihetetlenül sok energia — távfűtési hő — megy el a lakóházak, intézmények fűtésénél is a rosszul záró ajtók, ablakok miatt. Egyik napról a másikra itt nem lehet változtatni, de feladatunk a tervek elbírálásánál oda hatni, hogy minél takarékosabb legyen az energiafelhasználás. — A városban a közterületen lévő kutak szolgáltatás jelleggel működnek. Sokan azt hiszik, hogy ez jó kocsimosásra is. Ezért többünket helyszíni bírságolási jogkörrel ruháztak fel, hogy így is fellépjünk a pazarlás ellen. AKI SPÓROL, Nemes Farkasné, a Zrínyi utcai tejbolt vezetője: — Mi más energiával nem tudunk takarékoskodni, mint a villannyal. Nem égetjük hiába a villanyokat. De ugyanígy vagyunk otthon is. Én apáméknál lakom, aki házfelügyelő. Látom, hogy minden este felkel, hogy eloltsa a lépcsőházban a villanyt. Hajnalban megint felgyújtja, hogy a korán munkába indulók lássanak. De azt veszem észre, hogy a lakók is takarékosak. Ugyanakkor mindenkinek szemet szúr, ha az utcán még világoskor is égnek a lámpák. — Lehet, hogy kicsinek tűnik, amit a tejboltnál, vagy egy családnál takarékos felhasználással elérünk. De azt hiszem, hogy a sok kicsiből jön össze a nagy, amiből már az országnak is haszna van. Lányi Botond Borisz Degorov: Kisjavítás Elromlott a fürdőszobában a vízmelegítő. Szomszédasz- szonyunk, Olga Petrovna szólt egy lakatosnak. A lakatos sokáig kalamolt a kalapácsával, majd kijött, s izzadt homlokát törölgetve így szólt: — Hát itt komoly hiba történt. Nem akármilyen meló volt kijavítani... Olga Petrovna megértette a finom célzást, s adott neki egy rubel borravalót. Amig a lakatos elrakta a szerszámait, a háziasszony bement a fürdőszobába, s észrevette, hogy a cső mentén le van verve a vakolat. — Most mit csináljak! — kiáltotta kétségbeesetten. — Ha hiányos a vakolat, nem engedik begyújtani a kályhát. Jön a tűzoltó és megbírságol. Az biztos — erősítette meg a lakatos. — De ellenőriznem kellett, merre halad a cső, s ezt anélkül, ugye, nem tudtam... De semmi vész. Ha akarja, rögtön küldök egy mestert... egy vakolómestert. A „vakolómester” nem sokáig váratott magára. Kijavította a sérült vakolatot, majd bekente a falat valami piszkos-sárgásbarna festékkel. Mivel a szín elütött a fal eredeti színétől, elhatározták, hogy átfestik az egész fürdőszobát. Már majdnem befejezte, amikor a fürdőszobában elaludt a villany: úgy látszik, a festő nagy buzgalmában elvágta a vezetéket. — Semmi vész — vigasztalta Olga Petrovnát —, ha akarja, hívhatok egy villany- szerelőt... Az ajtóból visszafordult: — Asszonyom, én ma szabadnapos vagyok, s ezt a munkát, hogy úgy mondjam... szívességből vállaltam el önnél... Olga Petrovnának újból ki kellett nyitnia a pénztárcáját. Öt perc múlva megjött a villanyszerelő. Meggyújtott néhány szál gyufát, majd gondterhelten megjegyezte: — Hát bizony, a vezeték meglehetősen öregecske... Ki kell cserélni... Kicserélték. Olga Petrovna örült, hogy a hőskölteménybe illő javítás végre befejeződött. A villanyszerelő, miközben kezet mosott a konyhában, mintegy mellékesen megjegyezte : — Ha valahol véletlenül megsértettem Volna a friss festést, lehet szólni egy festőnek, hogy kijavítsa... Olga Petrovna hallgatott. — De ez már a tulajdonos dolga, — folytatta a villany- szerelő. — Ami engem illet, én elvégeztem a munkám. Meg lesz elégedve vele asz- szonyom. Meg kell azonban mondanom, hogy a vezeték a sajátom volt, nem a házkeze- lőségé... A villanyszerelő zsebre- vágta a vezeték árát, s elment. Olga Petrovna felmosta a javítás után a padlót, aztán kiment az udvarra a kislánya után. A fásszín mellett egy rönkön ott ült a lakatos, a vakolómester, a villanyszerelő és az üveges. Nyakára hágtak már a borravalónak, s belemelegedtek a beszélgetésbe így nem vették észre, amikor az asszony elhaladt mellettük. 1 — Egymás kezére kell dolgoznunk — hallottá Olga Petrovna a vakolómester hangját. — Csak azt sajnálom, hogy az üvegesünknek nem sikerült valami munkát csinálni... Ford.: Antal Miklós Nemes Farkasné Szabó Gyula Román Sándor
