Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

1979. augusztus 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pénzt az ötletért A jó szakmunkás, aki ad a munkája becsületére, miután végzett a feladattal — akár egy konnektor, vagy ajtózár felszerelésével, akár egy szövőgép ja­vításával — mielőtt eltávozik munkája színhelyéről, több­nyire még egyszer meggyőződik arról, valóban megtett-e mindent, hogy a konnektor, az ajtózár vagy a szövőgép jól működjék. A még jobb szakmunkás pedig mielőtt hozzáfogna a feladathoz, megkérdezi — legalább saját magától —, hogy vajon szükséges-e egyáltalán az a konnektor (oda, ahova kérték), vagy az ajtózár (az ajtóval együtt, ott ahol áll), vagy a szövőgépnél nincs-e az újra és újra elromló gép­elemnél újabb megoldás, olyan, amely az adott géprészt, annak funkcióját feleslegessé tenné. Jó szakmunkás az első, mert kifogástalan minőségre törekszik. Azért jobb nála a második, mert ő már a taka­rékosságra, az ésszerű megoldás lehetőségére is gondol: nemcsak jót akar csinálni, hanem — ha lehetséges — mást is, a megszokottnál, az általában használatosnál jobbat. Második emberünk tudja, hogy ami tegnap jó, vagy a legjobb volt, az mára már nem feltétlenül a legjobb. Nem zárja ki a szüntelen változtatás, újítás lehetőségét. Nem statikusan, hanem dinamikusan, összetettebb megkö­zelítésben törekszik a minőség javítására. Ez az újító em­ber leghasznosabb tulajdonsága, s erre éppen napjaink­ban nagyon nagy szükség van. Egy-egy üzem életében léteznek nyilvánvaló tartalé­kok az eredmények növeléséhez. Azt például bárki arány­lag könnyebben felfedezi, ha a munkaidő 20—30 száza­léka — nyersanyag és munkaellátási zavarok miatt — ve­szendőbe megy. Ilyen esetben a javítás módja is kézen­fekvőbb. A gyártmányok, gépek, a termelés menete azonban az újító szándékú és az újítók látásmódjával rendelkezők szá­mára nemcsak ilyen nyilvánvaló tartalékokat kínálnak. A speciális látású ember észreveszi a gyártmányokon azt az illesztést, vonalat, szerkezeti elemet, amelyet ha megvál­toztatnak, egyszerűbbé válhat az adott termék előállítása, csökkenthető a hibák lehetősége, olcsóbbá tehető a ter­melés és így tovább. Az ilyen ember látja, hogy mit kell átalakítani a gépen, hogy könnyebb legyen rajta dolgozni, s hogy miképpen kell változtatni a termelés módját, hogy az üzemen belüli kooperáció gördülékenyebbé, hatéko­nyabbá váljék. A feltaláló merőben újat alkot, az újító kisebb-na- gyobb ésszerűsítésekre talál rá a régebbi megoldásokon. Az újítók elgondolásaihoz ezért többnyire nincs szükség nagyobb befektetésekre — a változtatás haszna mégis nagy lehet. Egy éppen elkészült beruházás, vagy egy éppen átvett külföldi licenc sem garancia arra, hogy (a gépet, technoló­giát vagy terméket) ne lehetne azonnal még jobbá, töké­letesebbé tenni. A jelen időszakban nincs olyan vállalat, amelynek költségvetésében ne játszana nagy szerepet a ráfordítások csökkentése, a géppark és a munkaidő jobb kihasználása, a selejt visszaszorítása. Márpedig az anyag- és energia­takarékosságért, a minőség javításáért, vagy a gépek jó állapotának fenntartásáért, s ezen keresztül a munkaidő jobb kihasználásáért is éppen az újítók tehetik a legtöbbet, akiik munkahelyüket, eszközeiket és saját munkájukat mindenkinél jobban ismerik. A zoknál a vállalatoknál gondolkodnak helyesen, ahol mindezt belátva, most az anyagi és erkölcsi elis­merés növelésével, a javaslatok ügymenetének egy­szerűsítésével mindent megtesznek a vállalati újítómoz- galom bővítéséért, ahol uralkodóvá teszik azt a szemléle­tet, amely szerint nincs „kis ötlet”, mert az eredmények javítása érdekében minden fprintnak becsülete kell, hogy legyen. Egy újítás átlagos haszna az utóbbi években (a nép­gazdaság egészét tekintve, évente) 45—50 ezer forint kö­zött ingadozott. A bevezetett újítások összesen évente 3—4 milliárd forint eredményjavulást hoztak a vállalatoknak. Egy kicsivel több figyelem és törődés az újító emberek iránt — a számok tanúsága szerint — mindenképpen jó befektetés. G. F. Az RF 50-es fúrógép szerelését ellenőrzi Treszkai István és Verner Antal művezető a Csepel Művek Szerszámgépgyárának nyírbátori Üzemében. (Elek Emil felv.) Ragaszkodás a Megszokotthoz? Nyári konyha, „tisztaszoba“ — El se tudok képzelni egy falusi házat nyári konyha nél­kül. Olyan lenne az, mintha félbehagyták volna az épüle­tet. Hol zajlanának le a pisz­kos munkák? Minden a szép, tisztaszobában? Erre szük­ség van és szükség is lesz a falun mindig. Nyírpazonyban Roma Lász- lóné így fogalmazta meg a nyári konyha szerepét. Az udvaron szegfű, rózsa, ápolt kert. Mellette a ház ajtaja gondosan zárva. A kopogta­tásra a nyári konyhából jön elő a háziasszony. Itt beszélge­tünk. Almáspitét süt. Szavai nem zavarják a munkában. Kotlós a tojáson — Hogy mit szoktunk itt csinálni? — csodálkozik rá a kérdésre. —- Hát mindent. Megfőzöm az ebédet, regge­lenként egy üst krumplit te­szek oda a malacoknak. A disznóvágásnál meg a bon­tástól a kolbásztöltésig min­den itt történik. A nyári konyhá nagysága lakószobának is beillene. Kö­zépen asztal, a sarokban ágy. mellette televízió. Az ajtónál kacsatojáson ül a kotló. — Itt szokták a tévét néz­ni? — Van „odafenn” is, de napközben nincs időnk fel­menni a házba, csak úgy té­vézni. Meg aztán ebéd után az emberem szívesen ledül egy kicsit. Mosni nem szok­tunk itt, a menyemhez me­gyünk át. Ott fürdőszoba is van. Tóth Istvánék Nyírpazony­ban az Ady Endre utca 6. szám alatt laknak. Három­szobás, modern lakást épí­tettek. Nyári konyhát is akar­tak, de megtoldották még egy szobával a szemközti kis he­lyiséget. Cserépkályha fűti té­len, hideg-meleg víz folyik a csapból. A csempézett, sző- nyeges, színes bútorral be­rendezett szobára nem is illik a nyári konyha elnevezés. — Pedig itt főzünk a csir­kéknek, kacsáknak, malacok­nak — mondja Tóthné. — A fenti konyhát csak ünne­peken használjuk. Szépen rendben tartjuk ezt, nincs itt lomtár soha. De a lakásba mégsem megyünk be csizmá­val, vagy az állat mellől. Két nagy fiúnk van, az egyik fi­nommechanikát tanult, ő szo­kott még itt „bütykölni” — mutat a dróthalomra. „Bekapunk ott valamit" Balázs Tamáséknál hiába keresem a háziasszonyt, ki­szaladt valahová. A férje éj­szakás volt a téeszben. őt ké­rem, hogy mutassa meg a nyári konyhát. — Nincs ott mit mutatni, én egyébként sem vagyok benne járatos. Az asszonyt kérdezze, ő szokott ott lenni. Igaz, ott ebédelünk. Tudja, nem egyszerre kerülünk asz­talhoz, aztán csak nem jö­vünk fel egy tányér étellel? Bekapunk ott valamit. Sze­rény emberek vagyunk mi. A három fiú közül egyik vízvezeték-szerelő, ő csinált fürdőszobát a lakásba. Az­óta a mosás nem a nyári konyhában zajlik. Míg a Nyírségben a lakó­házzal szemben húzták fel a konyhát, addig Beregben a ház mögé ragasztották. Szűcs Árpádékat otthon találtam Varsánygyürében, a Fő utca 128. alatt. Az asszony a gáz­tűzhelyen ebédet főz, a rá­dióban halk zene szól, a fal mellett heverő. Szívesen meg­mutatják a nyári konyhát. — De beszélgetfti inkább a hűvös verandán üljünk le — invitálnak. — Nincs semmi érdekes a nyári konyhán. Ha nem lenne, mindent a lakás­ban kellene lebonyolítani. Akkor nagyon nehezen tud­nánk ott rendet tartani. De disznóvágástól tavaszig vissza­pakolunk a téli konyhába. A Felső-Tisza-vidék népi építészete című könyvben ez található: „A nyári konyha elterjedéséhez hozzájárult a »tisztaszoba« igénye, amely a jobb módú helyeken foko­zatosan az egész lakásra ki­terjedt. Tavasztól őszig nem is használták a lakást, a csa­lád a nyári konyhába telepe­dett.” F hó 14-én a Szivar u. 23. sz. alatti ház lép- " csőházában holtan ta­lálták Hoó Béla anyagköny­velőt, a ház lakóját. A tet­test, Baumann Edét, aki ugyancsak ebben a házban lakik, rövid idő alatt elfogta a kerületi megbízott. (Rész­let a rendőrségi jegyzőkönyv­ből.) „Majdnem tíz éve lakott nálam Hoó úr, csendes, ren­des, pontosan fizető ember volt. Nem is tudom, kinek lehetett vele baja. Kérem, én nem láttam, nem hallottam semmit.” (özv. F. K.-né ház­tartásbeli, I. em. 2. vallomá­sából.) „Ritkán vagyok itthon, ’ gyakran járok vidékre tur- nézni„de aznap éppen itthon tartózkodtam, s hallottam a kiáltásokat a lépcsőházból. Először azt hittem Bauman- r.ék veszekszenek, mert azok­nál ez mindennapos volt. A férjem szobája van a lépcső­ház felől, nekem azon kel­lett volna keresztülmennem, de ezt magállapodásaink tilt­ják, ugyanis csak a gyerek miatt élünk együtt, így nem tudok semmi közelebbit mon­dani.” (V. A. színésznő, fsz. 1.1 „Kérem, én már korábban is mondtam Hoó úrnak, hogy ez így nem mehet tovább, jobban kellene táplálkoznia. Csak csont és bőr volt, ké­rem, nem is csoda, hogy most valami történt vele. Mi is történt tulajdonképpen?” (dr. Sz. L. nyugdíjas pénzügyi számvevő, III. em.) „Gyakran megesett, hogy a férjem későn jött haza, így most sem nyugtalankodtam. Hogy veszekedtünk-e? Me­lyik igazi családban nem esik meg az ilyesmi? Egyébként is, kinek mi köze hozzá? Mondja meg, ki terjeszti ezt rólunk, mondja meg, hadd nézzek a szemébe.” (Bau­mann Edéné adminisztrátor, fsz. 2.) „Ebben a házban még nem történt ilyesmi, ezt nem eb­ből a házból való tehette, ne­kem elhihetik. A megboldo­gult kultúrtanácsnokék mondhatnák meg, milyen ház volt ez valamikor. Nemrég nyertük el a legtisztább ház címet a kerületi versenyben. Hallatlan, ami itt történt. Mondtam is a nejemnek, azonnal csukja be az ajtót. Mikor a segélykiáltásokat meghallottuk.” (A. Z. címz. nyugállományú p. főtaná­csos.) „Mit zaklatják ilyesmivel az embert? Dolgoztam, éj­szakai műszakon ellenőriz­tem.” (H. O. ellenőr, II. em. 2.) „Ha ez a lakó viszi le a gyermekét az udvarra, akkor ott megszűnik a nyugalom. Akkor a többi gyereknek nincs helye. Sőt, ő maga bíz­tatja a fiút, hogy zavarja el a többi gyereket. Ha a felnőt­tek tiltakoznak, akkor ő megy oda, s azon a címen, hogy gyerekét fenyegetik, testi ere­jét fitogtatja. Feleségét más­naponként szokta bántalmaz­ni a lépcsőházban. Amikor egy idősebb szomszéd szóvá tette, betuszkolta az idős asz- szonyt az előszobájába és megfenyegette. Az asszony félelmében nem mert bírósá­gi feljelentést tenni.” (Rész­let abból a levélből, amelyet az áldozat nem sokkal halá­la előtt küldött el az egyik újság szerkesztőségének.) „Nekem azt mondta apu, hogy menjek ki segíteni, mert az öreg leesett a lép­csőn. Én azt mondtam neki, hogy nekem leckét kell írni, mert Gizi néni már nagyon mérges rám, de azt mondta, hogy majd bemegy a szülői értekezletre, és elbeszélget Gizi nénivel, és fogjam meg a Béla bácsi lábát. Meg apu azt is mondta, hogy ez se fog már többet leveleket irogat­ni. Többet nem tudok, mert utána bementem, és megcsi­náltam a matekot.” (Bau­mann Elemér általános isko­lai tanuló vallomásából.) „Kérem, újra visszatért az áldott nyugalom a mi há­zunkba, amit már annyira hiányoltunk. Hiszen azelőtt már nyolc után nem volt ajánlatos a lépcsőházban tar­tózkodni.” (F. J. önálló török- mézkészítő, III. em. 4.) „Semmit sem fognak rám bizonyítani. Azok egy szót sem mondanak ellenem, mert tudják, hogy a börtön után is elérem őket.” (Részlet Bau­mann Ede rendőrségi vallo­másából.) „Nem, nem hallottam a ki­áltásokat. Mi szeretünk szép csendben, békességben élni. Annak a szegény asszonynak is levest vittem a múltkor, amikor bent volt a férjénél látogatóban, s nem tudott a fiának főzni”. (A. Z.-né ház­tartásbeli, II. em. 1.) „A koszorúpénzért tetszet­tek jönni? Mert már kikészí­tettem. Vagy úgy, a kiáltá­sok? Nem, nem tudom, annyi mindentfélét hall az ember. (B. L. raktáros, II. em. 2.) Marafkó László Változtatni a hagyományokon Márton István megyei fő­építész kezén nagyon sok fa­lusi lakóház terve megy ke­resztül. Rendszeresen érvel a modernebb építkezés mellett, de az építtetővel nem min­dig lehet szót érteni. — Általában ahhoz ragasz­kodnak az emberek, amit is­mernek — fejti ki vélemé­nyét a főépítész. — Ezért hallatlanul nagy a magánter­vezők felelőssége, hogy jól hasznosítható megoldásokat javasoljanak a leendő tulaj­donosoknak. Ne érjék be annyival, hogy ő ilyet kért. Nem a nyári konyhák ellen vagyunk, hanem az a cél, hogy építészetileg szerves kapcsolat legyen a lakóház és a nyári konyha között. Mert ha van hol levetni az állat mellett használt piszkos ru­hát, letenni a csizmát, akkor a konyhában már csak az itt használatos teendőket vég­zik. S ha csak egy ajtó vá­laszt el a szobától, már nem itt fognak lepihenni ebéd után. A modern lakások fe­lében már nem építenek nyá­ri konyhát, bár később gyak­ran hozzátoldják mégis. Tu­datos szemléletformálással, nem pedig az építési enge­dély megtagadásával lehet változtatni a rossz hagyomá­nyon. Tóth Kornélia Egy gyilkosság anatómiája SEGÍTI A MUNKASMÜVELÖDÉ3T Szakszervezeti könyvtárak Szabolcsban Az SZMT elnökségének legutóbbi ülésén a szakszer­vezetek megyei könyvtárá­nak munkájáról tárgyaltak. A központi könyvtár szak­mailag, módszertanilag jól irányítja a hálózat önálló és letéti könyvtárait, ellenőrzi a könyvtárak működéséhez szükséges gazdasági és sze­mélyi feltételek megteremté­sét. 1977 januárjától 1978 vé­géig a könyvtári szolgáltató­helyek száma 69-ről 101-re emelkedett. Újabb munkahe­lyek kapcsolódtak be a könyvtári hálózatba. Idén három újabb könyvtár ala­kult, így jelenleg 104 szak- szervezeti könyvtári szolgál­tatóhely működik megyénk­ben. Jelentősen javultak a feltételek a mátészalkai vasutas könyvtárban, új he­lyiséget kapott a kisvárdai kórház, a demecseri szövő­gyár és a mátészalkai BFK letéti könyvtára. A szakszer­vezeti könyvtárakban 13-ról 15-re nőtt a főfoglalkozású könyvtárosok száma. 1977- ben 14, 1978-ban 16 szak­szervezeti könyvtáros szer­zett alapfokú szakképesítést. „Az olvasó munkásért” pályázatra húsz szakszerve­zeti könyvtár nevezett be. A pályázaton a Nyíregyházi Konzervgyár és a SZÁÉV könyvtára országos második helyezést ért el. Az elnökségi ülésen a központi könyvtár további feladatait is megha­tározták. A legfontosabb feladatok között szerepel a munkásolvasók számának to­vábbi növelése. Választékbővítés, piackutatás Cipőbörze Egész évben nagyszabású hazai és nemzetközi cipőta­lálkozó színhelye a Tiszántú­li Cipőkereskedelmi Vállalat nyíregyházi lerakata. A 38 magyar és 9 külföldi — azaz csehszlovák, lengyel, NDK- beli, vietnami, spanyol, olasz, indiai, valamint pakisztáni szállító partnertől évente ka­pott összesen, mintegy 1,3 millió pár lábbeli türelmet­lenül várja, hogy mielőbb az üzletekbe kerüljön. A lerakat alapvető felada­ta Szabolcs-Szatmár megye cipőárusítást végző boltjai­nak ellátása — tájékoztat Hernádi József igazgató. De amikor az itteni piac már egy-egy fazonú termékkel te­lített, úgy portékáikkal az or­szág más tájaira is kiruccan­nak. Az árukészlet zömét a Duna, a Tisza, a Sabária, a Minőségi és a bonyhádi cipő­gyáraktól kapják. A me- gyénkbeliek, csakúgy, mint a külföldiek; inkább a válasz­ték bővítéséhez járulnak hoz­zá. A kereskedelem a kelendő termékek előállítását piacku­tatással, az ipar számára kel­lő időben nyújtott informá­ciókkal segíti. Az idén már­ciusban szerveztek bemuta­tót a nyíregyházi kiállítóte­remben, ahol a látogatók szavazólapokon „adhattak hangot” a véleményüknek. A lerakat az észrevételeket többféle szempont szerint feldolgozta, és továbbította a gyártókhoz. A nyíregyházi lerakat idei kereskedelmi terve 200 mil­lió forint. A fél évet 1 száza­lékkal túlteljesítették. El­képzeléseik sikeres megvaló­sítása 3 összeforrott szocia­lista brigádjukra nagy erőfe­szítéseket ró, mert az 1800 négyzetméter alapterületű raktár kicsi, túlzsúfolt, el­avult, az anyagmozgatási munka kellően nem gépesít­hető. Cs. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom