Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

1979. augusztus 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 munkagépet. Erősen növe­kedtek a szántóföldi termelés költségei. Emiatt arra kell tö­rekedjünk, hogy a vesztesé­geket pótolni, a többletkölt­ségeket ellensúlyozni tudjuk. Ezért vetettünk a tervezettnél több kukoricát, összesén 1800 hektárt, s nagyobb területe­Határban. Növényvédő helikopter a szalmakazal mellett. (Elek Emil felvétele.) Intézkedésre jogosult V askos kötet a vállalat szakszervezeti és működé­si szabályzata, s mert kezembe adták, bön­gészgetem. Egy zárójelbe tett mondat kelti fel a figyelmemet, így hangzik: az intézkedésre jogosultak kö­rét a 11. sz. melléklet tartalmazza. Föllapozom ott a díszes borítású, fényes papírra nyomott könyvet, ahol a sokféle melléklet között a tizenegyes számot viselő található, s mert még mindig várnom kell, összeszámolom a fölsorolt munkaköröket, a vezérigazgatótól az önálló csoportveze­tőig; összesen harminckilenc. Később azután, már azzal beszélgetve, akire vártam a kérdést is fölteszem, körülbe­lül mennyien vannak azok, akik a szóban forgó munkakö­rökben — tehát intézkedésre jogosultan — dolgoznak? Hozzávetőleg háromszázan, hangzik a felelet. S valóban intézkednek? Kesernyés mosollyal kísérve érkezik a válasz: húsz, huszonöt százalékuk igen. Töprengésre okot adó arány, s mint tapasztalatok mu­tatják, nem ezen az egyetlen helyen lelhető fel. Olyannyi­ra nem, hogy a vállalati szervezetről folytatott vizsgálatok megállapítása szerint az ún. vezetők és irányítók kate­góriájába soroltaknak mindössze egyharmada nyilatkozott úgy: az intézkedésekre nem formális, hanem tényleges le1 hetőségei vannak. Anngk tehát, hogy valaki intézkedhessék, a feltételeit is meg kell teremteni, s még akkor sem biz­tos, hogy a joggal élnek is. Válasszunk ki találomra egy területet, mondjuk a vegyipart. Itt — a rendelkezésre álló legutolsó összesítés szerint —a foglalkoztatottak teljes létszáma 115 ezer fő volt. Ebből az ún. legfőb vezetők csoportja 265, valamennyi vezetőé 2746, a közvetlen termelésirányítóké 3626, az ösz- szes irányítóké 4625 főt tett ki. Ha most a részadatokat egybevesszük, akkor kiderül: a foglalkoztatottak 6,4 száza­léka — azaz minden százból hat ember — tartozik az in­tézkedésre jogosultak körébe. Ez az arány, elsősorban a technikai és technológiai jellemzők következtében magas, jóval az átlag fölött van. A szocialista iparban ugyanis a vezetők és az irányítók körébe a foglalkoztatottaknak mindössze 4,9 százalékát sorolhatjuk, ami nemzetközi ösz- szehasonlításban sem túlzott, sőt, megfelelő. Akkor persze, ha az, aki jogosult, valóban intézkedik, ha intézkedni tud, és hagyják, azaz cselekvésének eszközei, terepei is adot­tak, s nemcsak papírjoga van minderre. Hosszú ideje és gyakran szereplője vitáknak, vizsgála­toknak a vállalati szervezet. Kevés olyan jelző akad, amely körül ne került volna minősítésként elő ezekben a viták­ban és vizsgálatokban, a merevtől a túlszabályozottig, a korszerűtlentől az ésszerűtlenül hierarchikusig. Csakhogy a viták, vizsgálódások ellenére a vállalati szervezet nem sok hajlandóságot mutatott az átformálódásra, s föltételezhető, aligha alaptalanul azért, mert ennek szükségességét nem érezte, nem volt kényszerítve erre, azaz — nevén nevezve a dolgot — hiányzott átlátható érdekeltsége. Ennek kimondása már felelet arra a kérdésre is, mi­ért csak az intézkedésre jogosultak körének töredéke él — élhet — a vállalati szervezeten belül ún. jogosítványai­val. Azért, mert a szervezet működése lehetőséget nyújt erre, mert a nehézkes vállalati szervezet eltűri az alkal­matlanokat, a tétovákat, a bátortalanokat is; mert fedezé­ket kínál a felelősség örökös vándoroltatására^— szemé­lyektől, pontosabban munkaköröktől való — függetlene­désére, — s vastag takaróként működik ez a szervezet ak­kor is, amikor az elmaradt intézkedések következményei­vel kell szembenézni. Az elmaradt intézkedések következményeivel egyre több termelőhelyen- kényszerülnek szembesülni, ám kér­dés: fölfedezik-e, nem okokkal, hanem csupán okozatok­kal van dolguk?! Sajnálatosan gyakori tapasztalat: az is­métlődő gondok, hibák, melléfogások ellenére sem vállal­ják a gazdálkodó, termelő közösségek vezetői azt a bősé­gesen megtérülő többletfáradtságot, amelyet a szervezet alapvető felülvizsgálata, módosítása, s ezzel együtt, tőle elválaszthatatlanul a jogok és a felelősségek félreérthetet­len tisztázása követelne. Megnyugszanak abban, hogy a termelés gondokkal jár, de megkerülik a válaszadást a kérdésre, miért mindig ugyanazokkal a gondokkal jár. Ahogy az is formális nyugtatószer: megtörtént az intézke­désre jogosultak körének kijelölése. Itt sem fogalmazódik meg a kérdés, rendelkezésre állnak-e ehhez a feltételek, megfelelők-e a személyi adottságok, az irányítói, vezetői képességek a mindenkori lehető legjobb intézkedésekhez; az a fontos, hogy a szervezeti és működési szabályzatban tételesen meglelhető legyen, ki intézkedhet. F élre nem érthető fogalmazását adta témánknak az MSZMP Központi Bizottsága 1978. április 19 —20-i ülésének határozata — a XI. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól —, amikor ki­mondta: „A fejlődés, az előttünk álló feladatok megkíván­ják, hogy a kádermunka az eddiginél is nagyobb figyelmet kapjon. Megkövetelik, hogy a vezető posztokon, különösen a kulcspozíciókban csak rátermett, a politikai, szakmai, magatartásbeli követelményeknek egyaránt megfelelő ve­zetők legyenek. Következetesen érvényt kell szerezni ári­nak az elvnek, hogy elsődleges a társadalom érdeke, s az értékelés mércéje a végzett munka eredménye”. V. T. Napjainkban a vasúti szállításban meghatározó szerepük van a villamos mozdonyok­nak. A megnövekedett áru- és személyszállítást azonban csak tökéletes, hibátlan gépek­kel lehet lebonyolítani. Ezért kapnak egyre nagyobb szerepet a javítóműhelyek, ahol rendszeresen ellenőrzik a mozdonyokat és az esetleges hibákat kijavítják. Képünk az or­szág egyik legkorszerűbb villamosmozdony-javító műhelyében, Nyíregyházán készült. (Gaál Béla felvétele.) HATÁRJÁRÁSOM VÁSÁROSNAHÉNYBAN Aratás utáni számvetés A közel hétezer hektár földterületen gazdálkodó vá- sárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet öt tele­pülést ölelő határát járjuk a tsz vezetőivel. Mint egy fia­talos folyó, úgy kanyarog a kis csatorna a gergelyiugor- nyai területen. Két partján hatalmas kukoricatábla ter­peszkedik. Növekvő költségek > — Ez a kétszer kelt kukori­cánk — mutat körbe Zentai Gyula, a tsz főmezőgazdá­sza. — Előbb közvetlenül a vetés után, a tavaszi csapadék nyomán kelt ki a vetőmag nagyobb része, majd a máju­si öntözés hatására á többi. Egyet letör a csövek közül, s nem rejtett büszkeséggel mutatja a szemzés sűrűségét, az optimális szem—csutka arány alakulását. — Hektáronként 50 mázsa hozamot terveztünk — ma­gyarázza —, s ezt a zavaró körülmények ellenére is meg­termeljük. Pedig ez az esz­tendő sokszor tett próbára bennünket: a tél nagyfokú kifagyásokat okozott a kalá­szosokban, a kétszeri árvíz elvitte az ártéri vetéseinket, s ezt követte a belvíz és a má­jusi aszály kártétele. Egy-egy földdarabot úgy tudtunk ta­vasszal megmunkálni, hogy két erőgép vontatott egy ­ken hagytunk magfogásra ló­herét. A kukoricást elhagyva dús termést ígérő rétek, lóhere­földek váltogatják egymást. Kasza alá nőtt a sarju. Szük­ség van a bővebb hozamra, mert — mint a tsz vezetői el­mondták — az első kaszálás gyengébb volt a tavalyinál az aszály miatt, a kevesebb ter­més betakarítása is lassan haladt a silózó-rendrevágó munkagépek gyakori törése, meghibásodása miatt. Az aka­dozó alkatrészellátás is köz­rejátszott, hogy a gépek csak 30—40 százalékos teljesít­ménnyel dolgoztak. Bárányok eladásra Az akácoson túl akolban bégetnek a bárányok: szaka­vatott mozdulatokkal válo­gatják közülük az eladásra várókat. — Az állatenyésztésünk előreláthatóan 5—8 száza­lékkal teljesíti túl a bevételi tervét — jegyzi meg Losonczi István, a tsz párttitkára —, s mindez annak ellenére, hogy az állattenyésztés körülmé­nyei korszerűtlenek, ebben az üzemágban sok a szak­képzetlen munkaerő. A nyíregyházi út mentén az idei 15 permetezés nyomán szépen gömbölyödő almák ringanak az ágakon. A távo­labbi táblákon szépen piro­sodik a naményi jonatán. Minőségileg szép termés ígér­kezik, bár mennyiségben ke­vesebbet várnak, mint a ter­vezett 700 vagon. Ütemterv az almaszedésre — Már készítjük az alma­szedés részletes ütemtervét, mert a 36 millió forintos ár­bevételi terv teljesítésétől is függ egész évi együttes mun­kánk eredménye, — tájékoz­tat Kiss István ágazatvezető. — Ezért úgy tervezzük, hogv augusztus 21-éa megkezdjük az almaszürétet. s legalább 100 vagon almát körszedett- ként értékesítünk. Ezzel akarjuk a mennyiségi hiányt pótolni. A folyamatos szedés­sel pedig szeptember végére, de legkésőbb október elejére kívánunk végezni. Sok a gondunk — summáz­za a határszemle eredményét Siket Gyula. — E gondok el­lenére a fegvelmezet munka, a közös felelősség az eredmé­nyek forrása. Itt nincs külön vezetői és külön tagsági vé­lemény. Tavaly a három ter­melőszövetkezet egyesítését nagyobb zökkenők nélkül hajtottuk végre. A közös ösz- szefogás a biztosíték erre az évre is. Miklós Elemér Fülkék O lvasom, egy időben több újságban is, hogy Amerikában nagy port vert fel a pszichológusok legújabb javaslata. Kiszámították, ugyanis, hogy az átlag amerikai, ha nyilvános te­lefonfülkéből telefonál, addig dobál pénzdarabo­kat az automatába, amíg a zsebe bírja, de a beszél­getést képtelen abbahagy­ni. Következésképp az ugyancsak átlagos ameri­kai, aki még csak vár a beszélgetésre, képtelen ad­dig várni, hogy őt legye­nek képtelenek kivárni. Az alapötlet ősrégi: van­nak kellemes és kellemet­len színek. Nos, a derék ié- lektudósok addig kutattak, amíg sikerült kikísérletez­ni néhány felettéb kelle- ' metlen színt. Ezekből ki­válogatták azokat, ame­lyek nem teszik ugyan dühössé az embert, de tü­relmetlenné és nyugtalan­ná teszik. Ebből még azt a néhányat is kiválasztot­ták, amelyek láttán a leg­több ember heves vágyat érez, hogy elrohanjon. Most a nyilvános telefon- fülkéket ilyen színűekre festik belülről. A hatás döbbenetes. A beszélgeté­sek az előírt idő harma­dára csökkentek, néhá- nyan már a második mon­dat felénél abbahagyják a beszélgetést. • Nem tudom, hogy meny­nyi célzatosság van abban, hogy ezt a hírecskét sok helyütt közölték, de kép­telen vagyok elmenni az óriási lehetőség mellett. Képzeljék csak el, ha itt­hon tovább kísérleteznénk a színekkel! Üléstermein­ket, a kísérletek eredmé­nyeinek megfelelően kü­lönböző világítótestekkel szerelnénk fel. Egy lan­gyos, unalmas, érdektelen értekezleten például ki­gyulladnának az élénkítő színű reflektorok, majd a szólásra ingerlő fények világítanának. Jutalomosz­táskor viliódzna mondjuk az irigy sárga, konstruk­tív tervelőkészítő értekez­leten a lányos rózsaszín, főnökváltáskor az itt a pi­ros. hol a piros, hosszúra nyúlt tanácskozásokon a nem kell kék és az unom szürke. Az igazi haszon a feles­leges tanácskozáson ki- gyúló kékes „semmilyen, amitől az emberek felug­rálnának és elszaladnának haza. Az amerikai nyilvános telefonszínskála magyar viszonyokra való átdolgo­zásáért nem kérek újítási díjat. Bartha Gábor A z egyik hölgyismerősö­met roppantul foglal­koztatta, hogy miként fogyhatna le. Két jó barátnő­jének szintén emiatt fájt a feje. Valahányszor találkoz­nak, mindig megmérik magu­kat egy réges-régi centimé­terrel, és kicserélik egymással a diétára vonatkozó legfris­sebb híreiket. — Mégis úgy döntöttem, hogy az ásványtúró-változat mellett maradok — közli hölgyismerősöm. — Ásványvíztúró — javítja ki nyelvész barátnője. — Hát éppen ez az! Tudjá­tok, ez nagyon hatásos diéta. Az ember vesz egy darab kö­zönséges túrót, és a legközön­ségesebb moszkvai ásvány­vízzel felhígítja. — Köszönetét kell mondani azoknak a kollégáknak, akik ezt kitalálták — jegyzi meg a másik barátnő, aki geoló­gus. — De mondjátok meg, milyen arányban? — Pépesre kell hígítani. Ezután az egészet át kell szűrni és ki kell dobni. — De akkor tulajdonkép­pen mit eszik az ember? — Nem enni kell, hanem inni, drága barátnőim. Azt, ami az átszúrás után maradt. Világos? — Sajnos — sóhajt fel az egyik barátnő — rajtam ez aligha segít. Szerintem a gyü­mölcsdiétánál nincs hatáso­sabb. Az első napon az em­Biztos diéta bér csak hámozott almán él, a második napon az alma hé­ján, a harmadik napon pedig — annak az emlékéből, amit az első és a második napon evett... — Én kipróbáltam — vág közbe a másik barátnő. — No és? — A hetedik napon az éh­ségtől egy fél libát meg egy tányér krumplit kebeleztem be. Az egész diéta kárba ve­szett! — De hát van egy teljesen eredeti, nagyszerű módszerf —jut hirtelen hölgyismerő­söm eszébe. — Ugyan milyen? — A rizsdiéta! Az ember azt eheti, és annyit ehet, amennyit csak akar. Minden étkezés előtt azonban le kell nyelnie egy nyers rizsaszem­csét. — Rizsszemet — javítja ki szigorúan a filológus barátnő. — Ezen'már nem múlik! — legyint hölgyismerősöm. — Lényeg az, hogy a rizsszemek mennyisége naponta legfel­jebb tíz lehet. Azután pedig fordított rendben kell nyel- desni. — Hogyhogy? — próbálja felfogni e talány értelmét a geológus barátnő. — Nos, hát úgy, hogy me­gint egy rizsszemig kell el­jutni. A diétának a neve „rizskör”, és állítólag gyöke­resen lefaragja a méretein­ket ... Egyszer aztán még egy telt idomú teremtés jelent meg a hölgykoszorú körében. Szó nélkül végighallgatta az in­telmeket és a tanácsokat, az­után fogta magát, vonatra szállt és a tengerhez utazott, szakszervezeti beutalóval. S amikor egy hónap múlva visszatért — olyan karcsú volt, mint az azon a vidéken zöldellő ciprusok. Oroszból fordította: Gellért György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom