Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

1979. augusztus 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mindennapi alkotmányunk M i a hétköznapi viszonyunk az alkotmányhoz? Mert az ünnepi viszonyunk világosabb. Az al­kotmány ünnepén eszünkbe jut, hogy felemle­gessük büszkeségünket és eredményeinket; ta­lán néha még az is, hogy nagyjából számba vegyük, mit valósítottunk már meg belőle. Jogos ez? Jogos a büszkeség és az eredmények számbavétele? Természetesen jogos. Hiszen miután oly sokáig emlegettük a mi — va­lójában sohasem létezett — ezeréves alkotmányunkat, most végre, s évtizedek óta van valóságos, szocialista alkotmányunk. Nem árt ezt éppen most, életbelépésének harmin­cadik évfordulóján hangsúlyozni. Az ünnepi megemlékezést pedig igen nagy mérték­ben fokozhatjuk azzal, ha melléiktatjuk a másik meg­emlékezést. Arra, hogy valójában mi már nem is har­minc, hanem hatvan esztendővel ezelőtt megalkottuk első szocialista alkotmányunkat, s nem is akármilyent. Ezerkilencszáztizenkilenc júniusában a Tanácsok Országos Gyűlése elfogadta azt az alkotmányt, mely a magyar történelem első szocialista alkotmánya volt, egyben az európai, sőt a világtörténelem második szo­cialista alkotmánya. Igaz, magán viselte a mintául szol­gáló szovjet alkotmányhoz való hasonlóság jegyeit, de már a sajátos magyar viszonyok és a különböző gya­korlat eltérő, gondosan mérlegelt szükségleteit is. Ezek az évszámok jelzik a magyar munkásosztály és a magyarok valóságos történelmi helyét-szerepét az európai népek családjában. Jogos hát az ünnep és a büszkeség. Különösen, ha ezeknek az alkotmányoknak elvi kö­vetkezetességére gondolunk. Arra például, hogy a Ta­nácsköztársaság alkotmánya nemcsak szavakba foglalta a nemzetiségek jogait, nyelvhasználatát, hanem a tör­ténelemből kapott oly rövid idő alatt is hozzáfogott a nemzetiségek autonómiájának a megvalósításához. Milyen távol van még ma is a világ és Európa sok kisebbségi helyzetben élő népe a tizenkilences magyar alkotmánytól! Arról már többet szoktunk beszélni, hogy mi min­dent sikerült megvalósítanunk a negyvenkilences al­kotmányunkból. Sőt, már azt az elvet — és gyakorla­tot — is magáévá tette a közvélemény, hogy időnként felül is kell vizsgálni az alkotmányt, s amit megvalósí­tottunk, amin túlhaladtunk, azon változtatni kell. Azaz feljebb vinni a megvalósítandó célok mércéjét a szocia­lista fejlődés lépcsőjén. De még azt tartjuk természetesnek, hogy az ilyen kezdeményezések csak felülről indulhatnak ki, hogy a szövegmódosítás feladatai is csak ünnepi feladatok. S ez elsősorban azért van így, mert a hétköznapi viszonyunk még nem elég világos az alkotmányhoz. Nem elég világos az alkotmány programjellege, mindennapi feladatvolta. S talán az sem, hogy az alkot­mányba foglalt feladatok elvégzéséért nemcsak a kor­mány, a hivatalok a felelősek, hanem, ha már a nép minden jogot és hatalmat a kezébe vett, a magáénak kell éreznie és tudnia minden felelősséget is. Nem árt éppen ezen a kétszeres történelmi évfor­dulón, ezekben az ünnepi pillanatokban szóvá tenni azt, hogy a legfontosabb éppen a hétköznapi viszonyunk a Magyar Népköztársaság alkotmányához. Minden állampolgárnak nemcsak jogai, de köteles­ségei is vannak. Kötelessége éberen őrködni az alkot­mány betűjének és szellemének megvalósulásán és vég­rehajtásán és főleg és legfőképpen az alkotmányba fog­lalt feladatokban részt vállalni, ha szükséges: részt kö­vetelni. N e hallgassuk el azt sem — a szocialista sajtó napról napra hírt ad ilyenekről —, hogy társa­dalmunkban sem mindig veszélytelen még fel­lépni az igazság, a haladás, a tudomány ered­ményeinek megvalósítása, az alkotmány igazi beteljesí­tése érdekében. Hogy a szocialista demokrácia szervei, fórumai még mindig hibátlanul működnek. Sokszor kényelmetlenségekkel, itt-ott veszélyekkel is jár még a jó ügy melletti kiállás. De a szocialista al­kotmány — melynek előnyeit fenntartások és kételyek nélkül élvezzük — azt is elvárja minden állampolgártól, hogy ha kell, kiálljon, sőt kockáztasson is, amikor szük­séges. Akik a világ egyik első szocialista alkotmányát megfogalmazták, nagyon is tisztában voltak vele, hogy a dolgozók világának békéje, a szocialista termelési és társadalmi rend megteremtése — ez nem szavak, hatá­rozatok, szép pózok kérdése. S ha nem is gondolták, mily hosszú évtizedekig tartó küzdelem, de azt tudták, hogy hosszú és keserves küzdelem kérdése. Ebben a küzdelemben ma már mind kevesebb a ke­serv és mind több az öröm. De küzdelem maradt. Erre is gondoljunk az ünnepnapokon. SZERKESZTŐSÉGI KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS Konkrétság, nyíltság a pártmunkában A nyíltság, a gondok megosztása pártunk politikájából következik. Állandó lecke, hogy rendszeres legyen az eszme­csere a pártszervezet és a dolgozók között. A pártszervezet­nek azzal kell foglalkoznia, ami feladatként áll a párt előtt, s ugyanakkor a dolgozókat is foglalkoztatja. Ez nem udvari­assági norma. Ez volt a témája a kerekasztal-beszélgetésnek, amely­nek résztvevői a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet párt vezetősége: Sinka Ferenc párttitkár, a műszaki osztály vezetője, Kosi Lajos, Popp László, Sallós László művezetők és Veres Pál brigádvezető. Újságíró: mi foglal­koztatja most az üzem dolgozóit? Mire fordít­ja a legfőbb figyelmét a pártvezetőség ? Sinka: Egy mondatban vá­laszolhatok: a termelőmun­kára figyelünk. Ez foglalkoz­tatja a munkásokat, vezető­ket. Pontosabban fogalmaz­va: az exportterv teljesítése. Ezt szolgálják párthatároza­taink, ezt tükrözi cselekvési programunk, takarékossági tervünk, a minőség, a fegye­lem javítása. Ez a beszédté­ma a párttagok és a párton- kívüliek között. Papp: Tíz éve múlt a tavasz- szal, hogy kimerészkedtünk termékeinkkel a világpiacra. Sikeres volt a bemutatkozás. Folytatni nem könnyű, mert évente 10—15 százalékkal emelkedik az export. Ehhez felnőni, felkészíteni a mun­kásokat nem csak gazdasági munka. A siker, a kudarc sem sági Művekkel kooperálva. Ezért állandó agitációs fel­adat az export. Mindenki tudja nálunk, hogy ettől függ, hogyan élünk holnap. Nemcsak gazdasági, hanem a politikai munkánk sikere is, hogy mindeddig nem volt reklamáció exportterméke­inkre. Gondoskodtunk róla: ne a végterméknél, a meózás- nál derüljön ki, ha hiba van a minőséggel, hanem előbb. Szigorítottuk a gyártásközi ellenőrzést. Rendszeressé vált az információ a termelésirá­nyítók, a munkások, a párt­vezetőség között. Azt tapasz­taljuk, jobban vigyáznak az emberek egymás munkájára. Igényesebbek lettek, érzéke­nyebbek a hibákkal szemben. Téma lett a munkafegyelem. Újságíró: fontos a párttagok példamuta­tása. Nem jó szemmel nézik azt a párttagot, aki csak prédikál és nem produkál... Sinka Ferenc párttitkár Kasi: Ezzel a munkás munkájának az önbecsü­lését teremtettük meg. A jól dolgozó büszke lehet a mun­kájára. Veres: Én a transzformá­torgyártó üzemben vagyok brigádvezető. Sajnos, a fél­éves mennyiségi tervben el­maradás van, amit a III. ne­gyedévben kell majd pótolni. Papp László, Kasi Lajos és Sallós László művezetők csak gazdasági. Ma már egy­aránt tudja ezt a kommunis­ta lakatos és a pártonkívüli tekercselő. Sikerült kialakíta­ni az üzemben: növekedett a munkások felelőssége. Ez jó barométerünk az agitációban. Sinka: Idén a közvetett és közvetlen exportunk értéke 113 millió. Gyártunk a Szov­jetuniónak olyan transzfor­mátorállomásokat, amelyeket az olajmezőkön használnak. Exportálunk az NDK-nak, s Kuvaitba a Ganz Villamos­Sallós: Ez így van. Ha va­lamelyik párttag rossz a mun­kában, fegyelmezetlen, nem csak a gazdasági eredményt csorbítja, elveszíti hitelét ma­ga is, de a politikai mun­ka is! Egy példát a helytál­lásra. Korábban a hegesztés minősége nem volt megfelelő. Javasoltuk, minden hegesztő kapjon egy számot, jelezze, melyik munkát ki végezte. Azóta önmeózással ellenőriz­hető, ki vétett hibát. Most lesz különösen nagy szükség a párttagok példa- mutatására. Nem félek, mert sok nehéz helyzetben a helyt­állás segített. Papp: Követelmény a párt­tagtól az is, hogy a környe­zetével szemben se legyen közömbös. Figyeljen rá, mi történik körülötte. Egy másik csoport leronthatja a jónak a teljesítményét. Hiába dol­gozik mondjuk kiválóan Tu- kács Zoltán brigádja, mert kiválóak az biztos, ha a kör­nyezetükben trehányság van. Nem igaz? A példás rend, a fegyelem hatással van a pár- tonkívüliekre is. Ez az igazi agitáció, a példamutatás' eredménye. Veres Pál brigádvezető tását kezdjük meg, amelye­ket eddig a Ganztól kap­tunk, s bizony sokszor ké­séssel. Ezután magunk prog­ramozhatjuk a termelést. Veres: Az új ösztönző rend­szer alkalmazásával azonban adósak vagyunk. Kidolgoztuk, de nem valósítottuk meg. Be kell tartani a létszám- és a bértervet. Ebben a jövőben következetesebbnek kell len­nünk. Sinka: A takarékossági terv — mely jó!. — sem valósult meg teljesen. Jobb technoló­giát kell kidolgozni a hulla­dékanyagok hasznosítására. Sallós: Még többet szüksé­ges tennünk azért, hogy az üzemben minden dolgozó és vezető magáénak érezze a párthatározatokat, megis­merjék azokat, hogy tevéke­nyen segítsék megvalósulásu­kat. Papp: El kell fogadtatnunk az emberekkel a nehézsége­ket is. Felkészíteni őket ezek leküzdésére. Sokat beszélünk az anyaghiányról, az energia­gondokról. Ezek bennünket is érintenek. Ha feltárjuk ne­hézségeinket és segítséget ké­rünk megoldásukhoz, köny- nyebb a helyzetünk. Tavaly májusban nem érkezett meg az anyag Dunaújvárosból. A párttitkár és a műszaki ve­zető felkeresték a vasmű pártbizottságát. Közben meg kellett értetni az emberekkel, szükség van átcsoportosítás­ra. Míg megérkezett a szük­séges anyag, vasúti hídmérle­geket gyártottunk az export helyett. Igaz, kevesebb volt rajta a jövedelem, de nem álltak az emberek, megszűnt a rossz hangulat. Aztán meg, amikor végre lett anyag, meggyőztük őket arról, hogy csak három műszakos terme­léssel tudjuk teljesíteni az Nyíregyházi panoráma. (Elek Emil felvétele) Újságíró: születnek jó határozatok, a kö­vetkezetlenség miatt azonban megfenekle- nek, vagy csak részben valósulnak meg ... Kasi: A pártszervezet hatá­rozata alapján növeltük a tel­jesítménybérben dolgozók létszámát. így dolgozik most a tmk egy részlege, a szer­számkészítők, a tekercselő- és a forgácsolóüzem dolgozói. Sinka: Növekedett a két műszakban dolgozók létszá­ma is. Lehetőségünk nyílt ezzel a transzformátorte­kercsek gyártásában a gyárt­mányfejlesztésre. Hamaro­san olyan alkatrészek gyár­exportot. Ezzel vizsgázott is a kollektívánk, Kasi: Mindig a valóságról kell tájékoztatni a munkáso­kat. így nem csak megértik, elfogadják a nehézségeket is. így nem érheti váratlanul az embereket, felkészülnek rá. Ha kérjük: most kell ráver­ni. feszítettebben dolgozni, akkor bizonyítanak is. Sinka: A nyíltságban, az őszinte szóban, a bizalomban rejlik politikai munkánk ere­je. Ezt még következeteseb­ben kell alkalmaznunk a jö­vőben. Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom