Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-15 / 190. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 15. Kommentár Managuai kibontakozás K onszolidáció, a közbiztonság megszilárdítása, az életkörülmények javítása — Tomas Borge, a ni- caraguai kormány belügyminisztere ebben foglalta össze a legégetőbb teendőket. Nos, ami az elsőt illeti, elegendő figyelemmel kísérni a managuai légikikötő, a Cesiar Sandinóról elnevezett repülőtér forgalmát .Costa Rica államfője, amerikai szenátor, a Szocialista Intemacionálé delegációjának élén Mario Soares volt portugál kormányfő, magas rangú ENSZ-tisztvise- lök voltak a közelmúltban fogadott állami vendégek között Nicaragua jelene és jövője szempontjából Quito, Ecuador fővárosa is nagy fontosságú tárgyalások színhelye volt. Vance amerikai külügyminiszter itt találkozott a nica- raguai kormányzótanács öt tagja közül hárommal, köztük Miguel d’Escotóval, a managuai diplomácia vezetőjével. A kétoldalú kapcsolatok megteremtése szempontjából az egyórás eszmecsere rendkívül jelentős esemény. Szóvivők szerint az új ecuadori elnök beiktatása alkalmából létrejött találkozó szívélyes, de őszinte hangneméből arra lehet következtetni, hogy Managua és Washington új alapokra helyezi viszonyát, örvendetes, hogy az amerikai fél részéről is megértés mutatkozik Nicaraguával szemben, holott Washington a végsőkig kitartott egykori hű csatlósa mellett. A közbiztonság észrevehetően javul Managuában, bár éjszaka még gyakoriak a lövöldözések. Somoza egykori hívei azonban már csak ritkán merészkednek elő. Az életkörülmények javítása, az újjáépítés sok súlyos gonddal jár. A diktátor és hívei magukkal vitték az államkasszát. Kétségtelen, hogy a kibontakozás hosszú és körülményes folyamatnak ígérkezik. Egy keddi hír azonban biztató: Matagalpában az ország egyik legnagyobb városában megválasztották a helyi nép- hatalmi szervek vezetőségét. A sandinista fegyveresek helyét egyre több helyen átveszik a polgári közigazgatás emberei. Gy. D. Ülésezik a politológiai világkongresszus Szekcióülésekkel folytatódott kedden Moszkvában a Politikatudomány Nemzetközi Társaságának XI. kongresszusa. Az 52 országból, köztük hazánkból érkezett több mint 1500 politológus a nemzetközi egyhülés gazdasági és politikai vonatkozásait, a kelet—nyugati kapcsolatok kérdéskomplexumát, a demokratikus és emberi jogok megvalósulásával kapcsolatos problémákat vitatja meg. A XI. politológiai világ- kongresszuson Lakos Sándornak, a Magyar Szocialista Moszkvában folytatta munkáját a politológiai világ- kongresszus. A képen a tanácskozás résztvevőinek egy csoportja. Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának, a Társadalomtudományi Intézet igazgatójának vezetésével jogászokból, közgazdászokból, szociológusokból álló magyar küldöttség vesz részt. A magyar küldöttség tagjai csaknem valamennyi szekciótémához előre elküldték előadásukat és aktívan részt vesznek a szóbeli vitákban is. fl Polisario tovább küzd Mohamed Khouna Ould Hai- dala, mauritániai miniszterelnök bejelentette, hogy mivel Marokkó annektálta Tiris El- Gharbija, nyugat-szaharai területet, Mauritánia a továbbiakban nem tölti be e térségben eddig gyakorolt ideiglenes kormányzói funkcióit. A miniszterelnök felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetét és az Afrikai Egységszervezetet: teljesítsék a nyugat-szaharai probléma békás rendezése érdekében vállalt kötelezettségeiket. Üjabb fejlemény a térségben, hogy Mauritánia kedden ismét diplomáciai kapcsolatot létesített Algériával. A Nyugat-Szahara önállóságáért küzdő Polisario Front kormányának külügyminisztere, Ibrahim Hakim párizsi sajtókonferenciáján a harcok fokozását helyezte kilátásba a marokkói csapatok ellen. (Ke- let-Magyarország telefotó.) TELEX... MOSZKVA A két ország közötti, 1979. évi árucsere-forgalmi és -fizetési egyezmény aláírásával Moszkvában befejeződtek a szovjet—kínai külkereskedelmi tárgyalások. A Csen Csie külkereskedelmi miniszterhelyettes vezette kínai delegáció kedden elutazott Moszkvából. DRAGUINAN Keddre gyakorlatilag sikerült megfékezni a francia Riviérán több nap óta tomboló erdőtüzeket. Feltételezések szerint a tüzeket a nagy szárazság mellett gondatlan turisták és szándékos gyújtogatok okozták. A tűzvész több ezer hektár fenyő- és tölgyerdőt pusztított el. Sok hétvégi házat, 15 nagy lakóházat, 10 tűzoltóautót tett tönkre és 8 tűzoltót kellett kórházba szállítani. PEKING A kínai—vietnami kormányközi tárgyalások közös megegyezéssel Pekingben folytatódnak — jelentette be keddi sajtótájékoztatóján a kínai tárgyalóküldöttség helyettes vezetője. A mindeddig egy helyben topogó, eredménytelen párbeszéd során öt fordulót tartottak Hanoiban, majd ötöt Pekingben. A legközelebbi találkozó időpontját még nem tűzték ki, de az egyes fordulók közötti szünetek egyre hosszabbak lesznek. Ez, mint Dinh Nho Liem, vietnami külügyminiszter-helyettes rámutatott, éppenséggel nem arra vall, hogy a kínai fél gyorsítani óhajtaná a tárgyalások menetét. MADRID A spanyol parlament képviselőházának alkotmányjogi bizottsága és Katalónia főtanácsa kedden Madridban tartott együttes ülésén jóváhagyta azt a törvénytervezetet, melynek értelmében Katalónia autonómiát kap: önkormányzattal rendelkezik, és saját igazságszolgáltatása, valamint önálló oktatási rendszere lesz. A törvénytervezetet először Katalóniában bocsátják népszavazásra, majd a spanyol parlament két háza (szenátus és képviselőház) elé terjesztik. A hatmilliós Katalónia 4 provinciából áll: Barcelona, Tarragona, Lerida és Gerona. Ösztöndíjas agrár szakemberek találkozója B udapesten, a kőbányai vásárvárosban augusztus 14—26. között megrendezendő szovjet mezőgazdasági, élelmiszeripari és mező- gépipari kiállítás sok jó lehetőséget kínál a Szovjetunióban végzett magyar szakemberek találkozásához is. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Ösztöndíjas Bizottsága a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának közreműködésével augusztus 15— 16—17-én szervezi az országos találkozót. Cél: a baráti kapcsolatok ápolása, a szakmai tapasztalatok bővítése, a magyar— szovjet együttműködés további erősítése. A találkozón részt vesznek a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca vezetői, tájékoztatást adnak a volt ösztöndíjasoknak az ágazat helyzetéről, a fejlesztési elképzelésekről. Szó lesz arról, hogy a Szovjetunió egyetemein, főiskoláin végzett szakemberek milyen módon segíthetnek az ötödik ötéves terv végrehajtásában, s a hatodik ötéves terv megalapozásában. A találkozón a kiállítás megtekintésekor a barátok, kollégák áttekintést kaphatnak a szovjet mezőgazdaság, az élelmiszer- ipar és a mezőgépipar fejlesztéséről, fejlődéséről. Az itt kialakuló kép bizonyára annak ellenére is érdekes, tanulságos, hogy a volt ösztöndíjasok a diákévek óta rendszeresen jártak a Szovjetunióban. Ezek a látogatások azonban egy-egy szűkebb területre korlátozódóhattak — a mostani," budapesti kiállítás viszont egy teljesebb bemutatóval szolgál. A kiállításra a Szovjetunióból számos magas képzettségű és beosztású szakember érkezik, ök is készségesen tájékoztatják a volt ösztöndíjasokat. A találkozás tehát újabb kedvező alkalom lesz az ismeretek kölcsönös gazdagítására, a kapcsolatok további szélesítésére. Mivel az ösztöndíjasok meghívása nem név szerinti meghívóval történik — az illetékesek mindenkitől azt kérik, hogy a környezetükben dolgozó volt ösztöndíjasok figyelmét hívják fel a rendezvényre. Augusztus 15-re a rendezők azokat várják, akik a növénytermesztési, állat- tenyésztési, állatorvosi, kertészeti, növényvédelmi, mezőgazdasági gépesítési, valamint agrátköz- gazdasági szakon végeztek. Augusztus 16-ra azokkal lesz találkozó, akik erdészeti és faipari, geodéziai és földméréstani, hidrológiai és hidromeliorációs, halbiológiai és halászati, biológiai, biokémiai, állat-, illetve növényélettani, növénynemesítő, agrokémiai és talajtani fakultásokon végeztek. Ugyanekkorra kérik a jelenleg kint tanuló, szabadságukat idehaza töltő hallgatók részvételét is. Augusztus 17-re pedig azokra számítanak a baráti összejövetelen, akik élelmiszeripari egyetemeken és főiskolákon végezték tanulmányaikat. A találkozó mindhárom napján délelőtt 10 órakor a kőbányai vásárváros 23-as pavilonja előtt gyülekeznek a volt szovjet ösztöndíjasok. Ezt követően szovjet szakemberek szakmai vezetésével tekintik meg a kiállítás látnivalóit. Délután 14 órakor kerül sor a szervezett találkozóra a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának színháztermében. Molnár István GALSAI PONGRÁC: &ajar (fizi játékai 47. A színpadon lehetőleg a partner közelében maradt, vagy ha nem tehette, szeme sarkából figyelte a szereplők szájmozgását; ez oldalvást sandító madárfejtartást is a jellemzés egyik eszközeként használva fel. Kedves súgója, Négyessy Matyi bácsi a színésznő jellegzetes kéztartását, gesztusait is elleste. S amikor elhangzott a végszó, némán, csak a kezével „suttogta fel” a Bajor válaszát kísérő mozdulatokat. Bálványozó imádat, féltékenység, felülkerekedési hajlam — a lélektan mindezt nem úgy tartja számon, mint egymást okvetlenül kizáró fogalmakat. Germán Tibort az asszony betegsége valami vak rémületben tartotta. Befelé koncentrált, üres figyelme mintha tárgyat talált volna az aggodalomban. 1950 őszén elhatározta, hogy megoperálja a feleségét, íratlan törvény — vagy nem is íratlan? —, hogy orvos a közeli hozzátartozóján késsel nem dolgozhat. A beavatkozás állítólag balul sikerült. Mire a férj megismételte a műtétet. S Gizi ettől kezdve gyógyultnak érezte magát. De Germán professzort az eredmény nem nyugtatta meg. Gyógyíthatatlan betegségre gyanakodott: aggodalmaival magát emésztve s bennük valami gyötrő kielégülést találva; a lényét nyomasztó Nagy Egyéniséget bálványként csodálva és „kisebbségi érzését” azzal altatva el, hogy e bálvány szervezetében gyilkos kór dolgozik — monomániás megszállottsággal keresett bizonyítékot a gyanújára. Röntgenfelvételek, kórrajzok, leletek között süly- lyedt el. Titokban konzíliumokat tartott, ahol az orvosoknak saját elképzeléseiből prelegált. Sőt több híres külföldi professzornak is elküldte a leleteket, a maga terelő észrevételeivel. Gizi megérezte, hogy Germán féltő imádatától jobban kell tartania, mint a betegségétől. De hogy miért? Ezt nem tudhatta. Bajor rosszat sejtő közérzettel készül utolsó szerepére, Schiller Ármány és szerelem című drámájában. A Lady Milford „kis” szerep, csupán három jelenetre terjed; de Bajor egy gazdag élet minden tapasztalatát összesűrísíti benne. Ki ne emlékeznék az epizódra, amikor Miller Lujzával, szerelme ifjú választottjával találkozik? A Lady a tükre előtt ül; vizsgálgatja, kényezteti az arcát, valósággal hízeleg neki, hiszen súlyos próba előtt áll: nemsokára szembe kell néznie legnagyobb ellenfeléiéi, a fiatalsággal. Ez az arc, mint a maszk, most szinte leválik viselőjéről. Akár kézbe is lehetne venni. Nincs szerves köze az emberhez, aki lélekben — hiszen élete első szerelmét éli! — talán most a legfiatalabb. Aztán Miller Lujza jelenik meg a tükörben. S Bajor e pillanattól kezdve utasításokat ad a saját arcának: legyen gőgös, nyájas, fölényes, kegyetlen! Ahogy a lány megalázásának szándéka diktálja. Mennyi színváltozás egyetlen jelenetben! De Bajor e „nemeslelkű” kurtizán alakját még az iróniájával is meglegyinti. Lady Milford az utolsó jelenetben elbúcsúzik szolganépétől. A búcsú érzelmes. A színésznő „átélés” helyett itt egy széles és romantikus pózt használ: hogy szem ne maradjon szárazon. Nem is marad. Odalent egymás után kattannak a retikülök zárjai. A nézőtér kivirágzik a zsebkendőktől. S Bajor ekkor, a maga keltette hatás közepén így szól: „Elmegyek napszámosnak, hátha úgy megszabadulok attól a gyalázattól, hogy őfölötte uralkodtam valaha ..Ezt mondja Bajor, s kalapját egy ordenáréan előkelő mozdulattal a fejébe nyomja. A közönség hamarjában nem tudja: a hősnő, akinek sorsa a könnyekig megpuhította, talán inkább lenéző mosolyt érdemelt volna? S erre a tanácstalanságra megy le a függöny. Csak gyakorló színészek a megmondhatói: micsoda művészi biztonság kellett ehhez a mozdulathoz. Január végén, a Schiller- dráma után Gizi egy nagyobb társaságban a terveiről beszélt. Az egyik mondatot így kezdte: „Tavasszal.. Germán egymásba fűzte a karjait. „Hol leszünk mi már tavasszal!” „Miért? Talán disszidálni akartok?” — kérdezte valaki a társaságból. Germán nem felelt. — Ne nézz rám így, nagyon szépen kérlek, ne nézz rám így! Ne rontsd el mindig a hangulatomat. Csend. „És ha majd egészen öreg leszek — mondja Gizi —, és beteg leszek és süket leszek, akkor is! Legfeljebb tanítani fogok...” És most már kövessük a napokat az események rendjében. 1951. február 11. Germánék az estét dr. Barát Irén lakásán töltik. A férj egykori tanársegédnője már évek óta a Bajor-villában él. A mindennapi teendőkben buzgó személyi titkárnő (ő fogalmazza meg Gizi hivatalos leveleit); a társas összejöveteleken lelkes másodháziasszony; az „üres” estéken pedig elmés csevegő. A társalgás ezúttal is jó légkörben, kellemesen folyik. Egyetlen sötétebb árnyékú mondat sem hangzik el. Germán 10 óra után elál- mosodik, feláll, megy lefeküdni. De ezt már megszokták tőle. Ezt a váratlan távozást. Gizi még marad. Nem jobb .kedvű, de nem is lehangol- tabb a szokottnál; hétköznap este van, holnap kedd lesz, újabb hétköznap. A szobában csak a zöld ernyös lámpa és Gizi keze fáradhatatlanul rákja a pasziánszkártyákat: kijön? nem jön ki? Ez a legjobb idegcsillapító és unaloműző is. Közben új szerepéről, a Bérénicé-röl és Füst Milán Feleségem története című regényéről beszél, amelynek épp a felénél tart, s másnapi vendégváró ebéd étrendjét is felsorolja. Éjféltájt aztán összeszedi a lapokat, és átmegy a szobájába. Február 12. Reggel fél kilenc. Az alkalmazott bekopog az ajtón. Feketekávét hoz, tálcán, két csészével. A nap mindig így kezdődik. Germán kel föl elsőnek, megmosaiksziik, rendbe hozza magát, aztán bemegy a felesége szobájába, és kettesben megreggeliznek. De előbb B- vítamininjelkciót ad Gizinek. Mostanában ezzel az „erősítő kúrával” kezdi a napi kezelést. Amikor az alkalmazott a hívó „tessék” szóra kinyitja az ajtót, Bajort rendszerint ágyban találja. Egyik karján már felhúzta a pizsama ujját, s megadóan várja a tűszúrást. A férj pedig a teleszívott p ravaszból épp a próbacseppet nyomja kd. De ma reggel nem érkezik válasz a kopogtatásra. Kisvártatva Germán ingujjas alákja jelenik meg az ajtórésfoen. Suttogva mondja: a művésznő még alszik, ma nehéz napja lesz, jobb, ha most nem zavarják. Aztán átveszi a tálcát és becsukja az ajtót Talán fél óra telik el. Kilenc óra után Beyer Ru- dolfné, Gizi sógornője megy át a szoba előtti folyosóközön. Megáll. Fülelni kezd. Szokatlannak találja a csendet. Odabent mintha nem lenne senki: a szoba üres; csak egy nagy, bezárt lélegzet aritmiás vergődését hlallani. Az asz- szony vár. Kopog. Majd ugyanabban a pillanatban, nem is számítva válaszra — benyit A kép színpadias. S megrendítő voltában visszatetsző is. Akár egy Shakespeare-drá- ma utolsó jelenete, ahol a hősnőt a sors egy deteiktívre- Tény-író hatásvadász agyafúrtságával mészárolta le. A férj a rekamié lábánál féloldalt fordulva birkózik a halálllal. (Folytatjuk)
