Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-14 / 189. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 14. Marseille és Nyíregyháza Három nyelven egy buszban Idén 13 palackrobbanás a megyében Vezetékes géz Vásárosnaményban Az ellenőriztetés kötelező A busz zsongott, valósággal kis Bábelnek tűnt. Német, francia és magyar szavak röpködtek, szótárak jártak kézről kézre, s földerültek az arcok, amikor megértették egymást a gyerekek. Francia- országból és Nyugat-Berlin- ből érkezett kis vendégek és vendéglátóik ültek az autó­buszban — Vajára igyekez­tek e vasárnap délelőttön. Néhány napig Nyíregyházán tartózkodott a hazánkban rendezett európai gyermekta­lálkozó több résztvevője — nyíregyházi családok vendé­geiként. — Mi már Zánkán megis­merkedtünk Claudine-nel — magyarázta a szöszke Mező Zsuzsi az ugyancsak szőke párizsi kislány felé mutat­va. — Ott voltunk tíz napig mi is, és együtt jöttünk Nyíregyházára velük. Új cipő Jerome-nak A beszélgetésre felénk for­dul egy csibészes arcú, vi­dám tekintetű francia fiú is: Jerome. Ö egy Marseille mel­letti kisvárosból érkezett. — 13 éves vagyok, édes­apám tengerésztiszt. Anyu­kám titkárnő egy nagyválla­latnál. Üttörő vagyok, és biz­tosan azért esett rám a vá­lasztás, mert elégedettek voltak a munkámmal... Még nem jártam Magyaror­szágon, sem más szocialista országban. Nagyon jó volt ez az egy hónap! Sok barátom lett. Zánkáról fogok otthon a legtöbbet mesélni, mert egye­nesen »csodálatos az az úttö­rőváros ... Az is nagyon tet­szett, hogy a magyar gyere­kek milyen barátságosak, felszabadultak! Tibivel — mutat nyíregyházi vendéglá­tója, Csernák Tibor felé — nagyon jól összebarátkoztunk. Tibi édesapja mozdonyve­zető, édesanyja pedig otthon van. Ö is Zánkán barátkozott össze Jerome-mal. — Szombaton elmentünk pingpongzoni! Jerome nagyon szereti ezt, még egy ütőt is vett itt Magyarországon ... Aztán a beszélgetés során az is kiderül, miért van Je- rome-nak új cipője. Tibi édesanyja — igazi anyai mó­don — a megérkezés után „ráncba szedte” a francia fi­út : mosott, vasalt, varrt... A papa pedig szemügyre vet­te Jerome alaposan szétfoci- zott „csukáját”, s sürgősen vettek helyette neki egy újat. A nyugat-berlini gyerekek vendéglátóit többségükben a nyíregyházi 1. számú gyakor­lóiskola németül tanuló di­ákjai közül választották ki. Közöttük-van Loos Karin is. A vidám búcsúest. (Jávor László felvétele.) — Édesapám a vasútnál dolgozik, anyukám pedig a kereskedelemben — tolmá­csolja Karin Angelika Wil- land szavait. — Sokat fogok mesélni otthon, nagyon, de nagyon jól éreztem magam. Nyíregyházán ugyan még nem jártam, de Magyaror­szágon már igen. Levelezni fogunk... — Már elhatároztuk, hogy levelezni fogunk — folytatja aztán Karin. — Olyan jól összebarátkoztunk. Nagyon aranyos kislány. Mesélte, hogy otthon kiváló úttörő volt, azért választották ki, s vehetett részt a találkozón ... A vajai kirándulás után Nyíregyháza már várta őket, a családoknál a nagyszerű ebéd, mely egyben búcsú is volt. Vasárnap a sóstói út­törőtáborban aludtak egy tar­ka, vidám este után. Hétfőn pedig újra autóbuszba száll­tak, ' sok-sok élménnyel, új barátokkal gazdagabban, cí­mekkel megrakodva... A Tiszántúli Gázszolgálta­tó és Szerelő Vállalat építési üzeme jelenleg legnagyobb „erőbedobással” Vásárosna- ményban dolgozik megyénk­ben. A fűtési idényre befeje­zik az összesen mintegy két és fél kilométer hosszúságú gázvezeték építését. A beüze­melésikor 80 fogyasztóra szá­mítanak a fiatal városban. A Mező Imre körúton folyama­tosan végzik a lakások belső gázszerelését. (A vezeték mentén már meglevő tanácsi lakásokat a következő évek­ben folyamatosan gázfűtésre alakítják át.) A megye gázve­zeték-hálózata ezzel csaknem 80 kilométer lesz. A meglevő gázelosztó háló­zat mentén a TIGÁZ saját kivitelező részlege évente rhintegy 250—300 lakás belső gázszerelését végzi el. Az in­gatlankezelő és szolgáltató vállalat megrendelésére idén csaknem 200 nyíregyházi ta­nácsi lakásban végeztek teljes felújítást, a Toldi utcán 40 lakás teljes gázellátásának felújítása pedig 1980-ra hú­zódik át. Jó ütemben halad­nak a munkák Nyírteleken is. Itt 14 lakásban a szerelést befejezték, a gázelosztó ve­zetéken is csak az „utolsó si­mítások” vannak hátra, augusztus végére ezzel is el­készülnek. Az Ibrányi Építő­ipari Szövetkezettel fennálló szerződésük értelmében idén Nyíregyházán, a Kert közben még 60 lakás belső gázszere­lése vár rójuk. Vezetékes gázt a megyében jelenleg 12 144 fogyasztási he­lyen használnak, ebből Nyír­egyházán 12 109 a fogyasztási helyek (közületek, ipari és lakossági fogyasztók) szá­ma. A gázvezeték-hálózat nagysága évente mintegy 5 kilométerrel nő. Ugyancsak jelentős, 133 ezer a megyében a pb-gáz- használók száma. Nyíregyhá­zán ebből csaknem 20 ezren használnak propán-bután gázt. A TIGÁZ idén, az első fél évben több mint 4000 új fogyasztóhoz juttatta el a me­gyében a palaökos gázt. A vállalat statisztikáját el­szomorító adatok is tarkítják. A fogyasztók felelőtlenségé­ből, a használati utasítás megszegéséből idén eddig már 13 (!) gázrobbanás történt a megyében — valamennyi pa- lockos gáz volt. A legutóbbi kettő augusztus 1-én Nyír­meggyesen, augusztus 2-án pedig Mátészalkán fordult elő. Korábban a pb-gáz haszná­lóknál a TIGÁZ kétévenként rendszeres ellenőrzést tartott: 1977 óta azonban a fogyasz­tóknak kell gondoskodniuk arról, hogy 5 évenként ellen­őriztessék készüléküket a vál­lalattal. Erről azonban a leg­többen megfeledkeznek, ami ugyancsak balesetek forrása lehet. Az első fel évben 1*0 ezer darab öltönyt, szóló zakót és szóló nadrágot készítettek Nyíregyházán a VOR-ban. Ké­pünkön: az előkészítő részlegben készülnek a szóló nadrá- Tarnavölgyi György gok. (Gaál Béla felvétele.) EGY VÉDTELEN ÖREGASSZONYRA TÁMADT Lopni indult, aztán erőszakoskodott Példás büntetést szabott ki a bíróság Csorba Lajos 48 éves, ötgyermekes ramocsa- házi lakosra. Csorba május 9-én este részegen biciklizett hazafelé Besenyődről Ramo- csaházára, s amikor Nyírib- ronyba ért, eszébe jutott, hogy van ott egy ház, ame­lyikben csak egy öregasszony lakik, akit könnyen meglop­hat, a szerzett pénzből pedig tovább folytathatja az ivá- szatot. Koppant a retesz Már éjfél felé járt az idő, amikor megállt az idős asz- szony háza előtt. A bezárt kaput kireteszelte, aztán ne­kifeszítette hátát az előszo­ba ajtajának. A kengyelvas engedett: kiesett, így Csorba már bent is volt a lakásban. A kiesett retesz koppanására felébredt az idős asszony, azt hitte fia érkezett haza és fel­gyújtotta a villanyt. Az idegen láttán megré­mült, de szólni sem maradt ideje, mert Csorba megra­gadta és a konyhába vonszol­ta. Közben azt próbálta ki­szedni belőle, hogy mennyi pénze van, s amikor az idős asszony azt mondta: mind­össze 20 forint, Csorba gálád cselekedetre szánta magát. „Ha pénz nincs, akkor más­ként fizetsz” — fenyegette meg a fojtogatástól és féle­lemtől reszkető, közel 80 éves asszonyt, s hozzálátott fenyegetése beváltásához. A konyhában lévő sezlon- ra dobta az asszonyt, s az hiába könyörgött neki, Csor­ba meg akarta erőszakolni. A gyenge, törékeny asszony minden erejét összeszedve védekezett, s mielőtt Csorba beválthatta volna fenyegeté­sét, a szerencse az idős asz- szony mellé pártolt. Az utcáról zaj hallatszott, egy autóbusz ajtaja csapó­dott, amely megijesztette Csorbát. A támadó elmene­kült, de közben még megfe­nyegette az asszonyt: megöli, ha ki mer menni utána se­gítséget hívni. Csorba távo­zása után az idős asszony a szomszédokat hívta segítsé­gül, akik ha Csorbát nem is, a támadás, a betörés nyomait még frissen láthatták. A sze­mélyleírás alapján Csorba hamar rendőrkézre került, onnan pedig a vádlottak pad­jára. Négy év börtön A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa rablás bűntettének kísérleté­ért és erőszakos nemi közö­sülés kísérletéért 4 évi sza­badságvesztésre ítélte, 5 évre eltiltotta a közügyektől és ezer forint vagyonelkobzást rendelt el.«Az ítélet nem jog­erős. 3KÉPERNYŐ ELŐTT Rákosy Gergelytől meg­szoktuk, hogy mai való­ságfeltáró, többnyire sza­tirikus szépirodalmi írá­saiban élesen és pontosan fogalmaz. Ami a múlt csü­törtöki tévéfilmbeli (cím­adó) ítéletét illeti, hogy tudniillik Gombó kinn van, most is így tett. Még­hozzá teljesen jogos ítél­kezéssel, hiszen a törté­netből kiviláglott, hogy Gombónak — és a Gom­boknak — tulajdonkép­pen inkább benn kellene lenniük a börtönben, mint némelyik megtévedt, de alapjában véve jó érzésű fiatalnak, akit a mostoha családi környezet taszít néha a bűn útjára. Egy kétségkívül meglé­vő negatív társadalmi je­lenséget vett észre jó szemmel és írt meg tévé­filmre az író. Csakhogy a lélektanilag és dramatúr- giailag kellően indokolt, reális motivációval fele részben adós maradt. Szú­rni és Veréb, a két, talán túlságosan is rokonszen­vesre ábrázolt, szeretet- re éhes, a rideg családi és társadalmi mikrokörnye- zetéből akár a bűn árán is kitörni akaró fiatal lecsú­szását szinte az egyetlen, a kitaszító családi és kör­nyezeti tényezőre egysze­rűsítette, ráadásul igen hosszadalmas, túlnyújtott cselekményindítással. A fiatalemberek gyermeteg naivitású disszidálási kí­sérletét pedig még akkor sem fogadhattuk el így el- hihetőnek,' ha az ilyetén beállítás voltaképpeni ár­tatlan hiszékenységüket és romlatlanságukat volt hi­vatva kihangsúlyozni... Az ellenpóluson Gombó viszont remekül megraj­zolt figura. Harácsoló ki­csinyessége, sunyi gya­nakvása, visszataszító két­színűsége miatt elhihet- tük, hogy neki valójában „bent” lenne a helye, jól­lehet, ő sohasem tesz a törvény betűje ellen, de egész mentalitásában va­lójában társadalom- és közösségellenes. Ezért érezhettük jogosan az író kemény ítéletét. Gombó megszemélyesítése Öze Lajos színészi mestermun­kája volt: nagyhatásúan, maradéktalanul szolgálta az írói mondanivalót. A két kallódó fiatal szerepé- bes Fazekas István (Szu- 'mi) és Balkay Géza (Ve­réb) Ígéretesen tehetséges­nek bizonyult. Néhány ki­tűnő karakteralakítás is segítette ezt a Várkonyi Gábor rendezte igényes tévéfilmet átlagos színvo­nal fölé emelkedni. Két produkcióról na­gyon röviden. Igen hangu­latos volt szombaton a Ha­misítók Klubja, Gyárfás Endre „vidám látomásá­nak” megjelenítése a nagy (s korántsem haszontalan) irodalmi hamisításokról. Legfeljebb a kerettörténe­tet — a sürgősen meg­írandó riportról — érez­hettük kissé eröltetett- nek. Ám a klub hamisí­tatlanul stílszerű volt, csakúgy mint az érezhetően kedvvel játszó színészek jobbnál jobb alakításai... A Közbenjárók, a vasár­nap esti fő műsor angol tévéfilmje viszont tö­mény unalmat árasztott több, mint másfél órán keresztül. Ez a fajta lefény­képezett, avatag „társal­gási játék” fölöttébb giccs- gyanúsnak tűnt és mai íz­lésvilágunktól merőben idegennek tetszett. Ho­gyan is kerülhetett az egyik legfrekventáltabb műsoridőbe? Talán úgy, mint a rosszemlékű Em­ma .. i Merkovszky Pál EJrádió MELLETT Humor, minden meny- nyiségben! A rádió Kaba­részínházának szerkesztői kifogyhatatlanok azokból az ötletekből, amelyekkel a derű forrásait keresik, s igyekeznek minél bő­vebben buzogtatni. Az idei nagy akciójuk a Vác környékén megrendezett Rátóti humorfesztivál volt, melynek produkcióit mag­nószalagra is rögzítették. Ezen a humorparádén „mindenkit” felléptettek, aki számításba jöhetett, hivatásost és amatőrt egy­aránt. Több hete halljuk már a Rátóti humorfesztiválon felvett műsorokból szer­kesztett adásokat, de még mindig van bennük új­donság, frissesség, ötlet. Az egésznek olyan a han­gulata — tudom, bizarr kép, kabaréról szólván —, mint a friss tavaszi égnek: még a sötét felhők sem olyan komorak, mint nyá­ri zivatar idején. Minde­nen nevetünk, mert meg­nevettetnek a szerzők. Neveségessé válnak azok a visszataszító dolgok is, amelyeken — ha más tá­lalásban halljuk őket — egyébként dühöngeni, bosszankodni szoktunk. A nevetségesség öl — gyakran szokták idézni ezt a mondást. Lehet, hogy így van, de nem nálunk. Legalább is úgy tűnik. Ha így lenne, akkor a magyar kabarénak már nem len­ne miről írnia, szólnia, mert humoristáink már rég győzedelmeskedtek volna minden kivetni való szokásunkon, tulajdonsá­gunkon. Ezzel szemben to­vább tenyészik bennünk a lustaság, a szellemi rest­ség, a kapzsiság, az irigy­ség, az önzés és még ki tudná felsorolni, mi min­den rossz. Természetesen nem azt akarom mondani ezzel, hogy a kabaré haszonta­lan műfaj! Sőt! Nagyon is szükség van rá, a politikai kabaréra pedig különösen. A társadalmi, közéleti visszásságokra érzékeny igazságérzetünk nem egy­szer csak itt talál — pilla­natnyi — igazságtételt, megnyugvást. Az is igaz viszont, a kabaré nem azért íródik, hogy a túl­nyomás elleni biztosító- szelep szerepét töltse be. A lelki egészség megóvá­sához vagy helyreállításá­hoz nélkülözhetetlen a nevetés. A humor létszük­séglet. Ennek az elemi igénynek a kielégítésében tett már eddig is felbe­csülhetetlenül sokat a rá­diókabaré szerkesztősége. Mindez a múlt héten hallott Lúdas-fórum és a Hámos György szatíráit megszólaltató A bátorság alsó határa című műsor okán jutott eszembe. Az előbbiben a Lúdas Matyi szerkesztősége tagjainak egészen friss „észrevéte­leit” közölték, az utóbbi­ban a néhány éve elhunyt kiváló írónak most is teli­találatként ülő kritikai megjegyzéseit hallhattuk. Igazán élvezetes műsor volt mind! 1 * ". beregi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom